Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-23 / 198. szám

M MDP SZABOLCS-5ZATHÁRHECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 198. szám 4R4 50 FiLLtíK 1951 augusztus 23, hétfő KÓBORI ILONA és TORDAI GIZELLA a kisvárdai Vulkán két kiváló formamagkészítője, az alkotmányi munkaversenyben átlag 242 százalékot teljesítettek. Cséplési híradó Majoros András országos harmadik Hetek óta folyik a harc a felelős cséplőgépvezetők kö­zött az elsőségért. Habár fáradságos munkával, de az első perctől tartja megyénk­ben az első helyet Majoros András nagykállói trakto­ros. Most pedig 4920 mázsás cséplési eredményével el­nyerte az országos harma­dik helyezést. Megyénkben Potor Mi­hály nagyhalászi trak­toros második a ver­senyben, 4641 mázsás ered­ménnyel. Háda Dezső, az ismert kisvárdai traktoros, szorosan mögötte zárkózik. Ebben a cséplési idényben nem sokat hallatott magá­ról Háda Dezső. Most azon­ban ismét bebizonyította szorgalmát, szakértelmét. — Az eddig gyakran váltakozó harmadik helyet szerezte meg az ugyancsak kisvárdai Németh János traktorostól 4556 mázsás teljesítménnyel. Németh János a verseny ne­gyedik helyezettje, 4320 má­zsát csépelt tegnapig. Szőke László nagyvarsányi trakto­ros, aki jelenleg az ötödik helyen van, 4100 mázsát csépelt. Ez a találkozó még nagyobb erőt adott nekünk. Víg nóta száll, összecsen­dülnek a poharak, az embe­rek arcáról öröm és boldog­ság sugárzik. Itt a Sóstó­gyógyfürdő évszázados fái alatt, a virággal borított parkban, a vendéglő árnyas lerraszán, ma mindenki ün­nepel. Persze nemcsak itt. Ünnepelnek az egész me­gyében, az országban. De nekem most itt a legkifeje­zőbb az az ünnep, amelyet ülnek. Ahogy elnézem az arco­kat, azt látom, nagyon jól érzik magukat a házigaz­dák és vendégeik. S olyan jókedvűek, olyan természe­tes nekik mindez, mintha mindig így lett volna. Pe­dig 10—15 évvel ezelőtt mások ültek ezen a terra- szon, s a fák alatt sem ők szórakoztak. A polgármes­ter úr tanácsnokaival, az­tán az úgynevezett módo­sabbak, Májerszky és ha­sonszőrű társai nem vették volna szívesen, ha netán összetalálkoznak egy-egy munkással. Olyanokkal, akik nap mint nap gürcöl­nek, robotolnak egészségte­len üzemeikben, akik ínség­munkán, vagy éhbéren .ten­gődnek. Persze, a munká­sok, a parasztok, ha mód­jukban állt volna, akkor sem mentek volna: nem vágytak az urak közé. Ez jutott hirtelen eszem­be, amikor a fekete ünnep- lős, mosolygós parasztembe­rek, jókedvű munkások ar­cát néztem. A munkások ezen a napon igazán kitet­tek magukért. Megmutat­ták, hogy igazi barátok, igazi vendéglátók, nemcsak az enni és az inivalót hoz­ták el, nemcsak abból válo­gatták ki a legjobb falato­kat a meghívottaknak, ha­nem megmutatták, örülnek annak, hogy most itt talál­kozhattak a dolgozó pa­rasztokkal. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító, a Dohányfermentálógyár, a Népbolt, a Kiskereskedelmi Vállalat, a Vendéglátóipari Vállalat munkásai nagyon jól érezték magukat ezen a napon. Mindnyájan tudták, hogy ez a nap a munkás­paraszt szövetség napja, a közös sikerek ünnepe is. — Amikor a dolgozó parasz­toknak kiosztották a mező­gazdaság kiváló dolgozója, vagy a mintagazda jelvé­nyeket, Bodnár Ferenc, az Útfenntartó Vállalat szta­hanovistája, akinek három kis aranycsillag ragyogott a mellén, azt mondta ne­kem: „Boldog vagyok ami­kor újra és újra láthatom, mennyire megbecsülik ma a dolgozó parasztok munká­ját is. En most a negyedik sztahanovista jelvényt vá­rom, azért versenyzem, hogy november 7-én megkaphas­sam.“ Nem mondta el, de arra gondolt, hogy a négy sztahanovista jelvény azt is jelenti, még jobban együtt lesznek ezután a dolgozó parasztok és munkások. Ed­dig is azért harcolt, hogy minél több követ rakjanak a vagonokba, hogy hama­rabb felépüljenek a dolgozó parasztok új, piroscserepes lakásai, hogy mielőbb új istállókban fejjenek több tejet, hogy új bekötőutak készüljenek. S ha eddig sem állta meg rosszul a helyét, ezután még jobban dolgozik majd. Ilyen és ehhez hasonló feljegyzések kerültek jegy­zetfüzetembe ezen a nagyon boldog nyári délutánon. Úgy láttam, hogy a sztaha­novisták és a dolgozó pa­rasztok mellén lévő jelvé­nyek, kitüntetések össze- fénylenek, a baráti jobbok soha nem akarják elenged­ni egymást. A két kitün­tetés ezután még több ke­nyeret, még több gépet, ruhát jelent. S a munka igazi megbecsülését, amikor megtalálják egymást, ami­kor közelkerülnek egymás szívéhez az emberek. Az ünnepségen egy 62 éves öreg bácsi, névszerint Patics László, a nyíregyházi Úttörő termelőszövetkezet tagja, szomszédját, az egyik mun­kást ölelte át. Nem akart ő beszédet mondani az asz­talnál, de most, ahogy együtt ültek, mégis kikíván­kozott belőle, hogy is, mint is élt ezelőtt. Más szőlőjét dolgozta Sóstóhegyen, soha nem járt a Sóstón, csak ter­melte a szőlőt, a bort, s ab­ból ugyan nem sok jutott neki. Az urak itták meg. Most 62 éves korában, 179 munkaegysége van és na­gyon boldog. Együtt ünne­pelnek a munkásokkal, azok meghallgatják őt és úgy örülnek eredményének, munkájának, mint ő saját maga. Sok mindenről szó volt ezen a találkozón, gé­pekről, újításokról, aztán arról is, hogy melyik szö­vetkezet mivel készül a bu­dapesti kiállításra. A Mező­gazdasági Gépjavító Válla­lat dolgozói és a sóstóhegyi Kossuth tsz. tagjai, mint régi barátok beszélgetnek egymással s meleg kézszo­rítás után ajándékot cserél­nek. Az üzem pompás ekét ajándékoz a föld munkásai­nak, a tsz. pedig hatalmas új lisztből sütött kenyérrel tiiszteli meg az üzem dol­gozóit. Nagy taps közepette veszik át az ajándékot egy­mástól, s itt megfogadják, hogy még sok mindennel megajándékozzák egymást. A nap már régen leszállt, kigyulladtak a Sóstófürdő fényei. Nem nagy dolog ez, hisz minden este megismét­lődik. Mégis ez az este va­lahogy más volt. Az ezer és ezer emberrel tarkított park, a tükörsima tó, az évszázados tölgyek még so­ha nem láttak ilyet. Nem emlékeznek olyanra, hogy egy munkás és egy paraszt- ember megcsókolta volna egymást, hogy ennyi ember ivott volna népünk boldo­gulására, mindnyájunk egészségére. S most ez így történt. K. J. Megajándékozták egymást a tiszalöki munkások és parasztok Tarka embertömeg gyűlt össze a tiszalöki sport­pályán az ünnepség kezdetére. Itt voltak a vízmű dol­gozói, a termelőszövetkezetek tagjai, egyénileg dolgozó parasztok. Az ünnepi beszéd után hosszan ünnepelték azokat a termelőszövetkezeti tagokat és egyénileg dol­gozó parasztokat, akik most vették át jó munkájuk elismerését. 25 tiszalöki tsz-tag kapott „kiváló termelő­szövetkezeti tag“ kitüntetést. Cs. Balogh János egyéni­leg dolgozó paraszt „mintagazda“ kitüntetést és mellé még egy répavágó gépet is kapott ajándékba. A község másik élenjáró gazdája, Bereczki József is „minta­gazda“ kitüntetést kapott. A vízműépítő vállalat dolgozói az ünnepségen ad­ták át ajándékukat, egy ekekapát a Szabadság tsz-nek. A tsz. tagjai szép magasra sült nagy cipót adtak át a munkásoknak. Az ünnepség után késő estig tartott a sport- és kultúrműsor, étel-ital mellett szórakoztak a munkás-paraszt találkozó résztvevői. ÜNNEPI DÉLUTÁN PATROHAN Járások versenye A járások között folyó cséplési versenyben az augusztus 18-i állapotnak megfelelően az első helyet Nyíregyháza város érte el. Cséplési tervét 89.8 száza­lékra teljesítette. Második helyen a nagykállói járás van 83.3 százalékos ered­ménnyel, majd a kisvárdai következik 83.1 százalékos teljesítménnyel. Utolsó helyen a csengeri járás van 44.9 százalékos tervteljesítéssel. Van még bőven tennivaló a tiszalöki járásban is, ahol 47.6 száza­lékra teljesítették a cséplé­si tervet. Nem dicsekedhet­nek a fehérgyarmati járás eredményével sem. Alig több, mint felét csépelték el terményüknek. Aki már jóra! túlteljesítene cséplési tervét Cséplési tervét augusztus 13-ig 150 százalékra telje­sítette Viszlai Ferenc a má­tészalkai gépállomás trakto­ristája. Eredményéhez so­kat segített az is, hogy gé­pét naponta olajozta, a csép­lőszekrényt pedig az etető segítségével átvizsgálta és kitisztította; Szikrázó meleg van, dél­idő s az emberek az ünnepi ebédet pihenik. Ilyenkor kü­lönösen nagy a csend a ha­tárban. Távoli szekérnyikor­gás sem hallatszik, legfel­jebb egy-egy kutya iramo­dik a kukoricásban felriasz­tott nyúl után. Kilométere­ket gyalogolhatsz a földek között, órákhosszat nem ta­lálkozol senki emberfiával. Pihennek a kapák, szeke­rek, sarlók — pihen a falu népe. Hajnalban bőséges har­mat hullott. Az égi gyöngy­szemeknek már nyomuk sincs, felszippantotta őket a napsugár, de a táj még mindig friss, üde, zöld és gazdag. Duzzadt kukorica­csövek lógatják szakálukat, mint integető, hívogató zász­lókat: nézz meg bennünket, az idén szép lesz a termés. Lábszárközépig érő réten gázol keresztül az ember és szinte sajnálja, hogy egyet­len fűszálat is le kell ta­posni. Fehérernyőjű vad­kaprok, szagosszárú apró kékvirágok, lilabóbitájú he­rék ingatják magukat ked­veskedve, ahogy időnként végigröppen a földek felett egy-egy moccanat szellő. — Olyankor billegni kezdenek az ezüstlevelű fűzek ágai is a kanális-parton és a levél­kék táncraperdítik hátukon a napsugarakat. Csak gyalogolsz, haladsz a földek, kukoricások, rétek, fák, bokrok, füvek között és cseppnyi fáradságot sem ér­zel, hanem inkább vidám dalolásra támad kedved. — Ünnepi érzés vesz erőt raj­tad s ettől egész nap nem tudsz szabadulni. A csend, a szépség visszakísér a falu­ba, a szobákba. Sokáig ve­led marad a kaszálók és vadvirágok illata. Délután négy órakor, ami­kor már az ünnepi ebédet kiheverik a gyomrok, fut­ballmeccs kezdődik Pátro- hán. Az öregek mérkőznek a fiatalokkal. A fiatalok nagy ügyesen már kettőkor kiiramodtak az öltözőbe s a java cipőket, sportszára­kat mind megkaparintották, így aztán az „öregeknek“, a tanácselnöknek, szövetkezeti ügyvezetőnek, postamester­nek, forgalmistának, bajszos parasztembereknek már csak itt-ott marad valami. De beállnak mezítláb, hosz- szú ünneplő nadrágban fut­ballozni, mert: „ma szóra­kozni kell a falunak, ne rontsuk el a kedvet. . .“ An­nál nagyobb a kacagás, ne­vetés. A végeredmény vala­mi 10:3 a fiatalok javára, de még húsz nullái is felér az a sok vidámság, ami egész idő alatt ott pattog, pukkan a futballpálya fölött. Az asz- szonyok lócákat, sámlikat hoztak magukkal, úgy ülik körül a zöld gyepet. Olykor elszalasztják a fiúkat, vagy lányukat a „mozgókorcsmá­ba“. — mert kiköltözött hordóival együtt a futball- pályára a szövetkezeti korcs­ma is — s a gyerekek nagy igyekezettel hordják a fi­nom, fehér habot hányó bar­na sört óriás-korsókban. S itt beszélik meg azt is, hogy kik mennek moziba este, kik pedig szomszédolni szívet-lelket nyitó borocska mellett... Vége van a meccsnek, nagy vidáman levonul a két csapat. Csak a tanácselnök, meg az ügyvezető bosszankodik. Nem a gólok miatt, ha­nem a sör miatt. — Képzelje csak, elvtárs, az útkaparó tizedmagával vett meg egy hordó sört! Mi lesz, ha kevés jut a fa­lunak? , S morognak, zúgolódnak, hogy ez nem járja, gondolni kell másokra is. Ebben igazuk van, de azért én mégsem érzek egy szemernyi haragot sem ma,- gamban, s mégcsak nem is bosszankodok. Hiszen mért is lenne hiba az, ha az útkaparó az alkot­mány ünnepének délutánján megvesz egy hordócska sört s azt vidáman megiszogatja komáival együtt? S míg az- elnök, az ügyvezető, meg a köréjük sereglett emberek azt vitatják, hogy volt-e jo­ga az illetőnek megvenni a hordó sört, gondolatban a „bűnössel“ koccintok. — Váljék egészségére, út­kaparó elvtárs! SOLTÉSZ ISTVÁN. A begyűjtés hírei Ismeretes, hogy a vásáros- naményi járás utolsó a ke­nyér- és takarmánygabona- begyűjtési versenyben. A begyűjtési terv teljesítésé­nek meggyorsítása ügyében tegnap, augusztus 22-én ér­tekezletet tartottak a kör­zeti cséplési ellenőröknek a járási begyűjtési hivatalban. Itt beszélték meg, hogy a begyűjtési szervek sokkal jobban igényeljék a taná­csok segítségét. Ugyanakkor nagyon jelentős a párt- és tömegszervezetek aktíváinak segítsége. Eddig hiba volt, hogy nem végeztek megfe­lelő felvilágosító munkát, aminek következtében a já­rás területén egyes közsé­gekben most is vannak ter­melők, akik nem teljesítet­ték a cséplőgép alól gabona­beadási kötelezettségüket. Tarpán például 15 hátralé­kos van. A párt- és egyéb tömeg­szervezetek segítségén kívül fokozottabban támaszkod­nak a begyűjtési állandó bi­zottságok munkájára. A fel- világosító szó mellett foko­zottabban őrködnek a tör­vények felett is. Nem tűrik, hogy a kitűzött határidő után egyetlen hátralékos is maradjon járásuk területén, amit a tanácsok segítségé­vel, a rendeletek betartásá­val érnek el. Miért van elmaradva a takarmánygabonabeadás teljesítésével a kisvárdai járás ? A kisvárdai járás már teljesítette kenyérgabonabe­adási tervét. Azonban a ta­karmánygabonabeadási ter­vével elmaradt. Ennek egyik oka az, hogy a járá­suk területén lévő gépállo­mások nem megfelelő gond­dal irányították cséplőgé­peiket. Például Mezőladány- ban még számos termelő udvarán csépeletlenül van a zab, de a mándoki gépál­lomás gépei már bent van­nak a gépállomás udvarán. Veresmarton is van csépe- letlen takarmánygabona, de innen is bevonták az ott dolgozó 4 darab cséplőgépet. Benk községben is van még néhány rakodó csépe­letlenül, de mielőtt ezt be­fejezték volna, megkezdték a tarlószántást. Igaz, na­gyon fontos, hogy ez a mun­ka is a csépléssel egyidő- ben haladjon. De elsősorban a csépléssel kell végezni. Ahhoz, hogy rövidesen be­fejezhessék a takarmány- gabonabegyüjtést is, sokkal nagyobb segítséget kell, hogy adjanak a járási ta­nács részéről is. Ugyanis, ha valamelyik községben befejezik a cséplést, a fele­lős vezetők sok esetben nem tudják, hogy hova mennek csépelni. Szervezet­tebben végezzék a cséplő­gépek irányítását, hogy ez­zel is meggyorsuljon a ga- bonabegyüjtés. <Vlláq proletárjai tqqeiiilsetek /

Next

/
Thumbnails
Contents