Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-23 / 198. szám
M MDP SZABOLCS-5ZATHÁRHECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 198. szám 4R4 50 FiLLtíK 1951 augusztus 23, hétfő KÓBORI ILONA és TORDAI GIZELLA a kisvárdai Vulkán két kiváló formamagkészítője, az alkotmányi munkaversenyben átlag 242 százalékot teljesítettek. Cséplési híradó Majoros András országos harmadik Hetek óta folyik a harc a felelős cséplőgépvezetők között az elsőségért. Habár fáradságos munkával, de az első perctől tartja megyénkben az első helyet Majoros András nagykállói traktoros. Most pedig 4920 mázsás cséplési eredményével elnyerte az országos harmadik helyezést. Megyénkben Potor Mihály nagyhalászi traktoros második a versenyben, 4641 mázsás eredménnyel. Háda Dezső, az ismert kisvárdai traktoros, szorosan mögötte zárkózik. Ebben a cséplési idényben nem sokat hallatott magáról Háda Dezső. Most azonban ismét bebizonyította szorgalmát, szakértelmét. — Az eddig gyakran váltakozó harmadik helyet szerezte meg az ugyancsak kisvárdai Németh János traktorostól 4556 mázsás teljesítménnyel. Németh János a verseny negyedik helyezettje, 4320 mázsát csépelt tegnapig. Szőke László nagyvarsányi traktoros, aki jelenleg az ötödik helyen van, 4100 mázsát csépelt. Ez a találkozó még nagyobb erőt adott nekünk. Víg nóta száll, összecsendülnek a poharak, az emberek arcáról öröm és boldogság sugárzik. Itt a Sóstógyógyfürdő évszázados fái alatt, a virággal borított parkban, a vendéglő árnyas lerraszán, ma mindenki ünnepel. Persze nemcsak itt. Ünnepelnek az egész megyében, az országban. De nekem most itt a legkifejezőbb az az ünnep, amelyet ülnek. Ahogy elnézem az arcokat, azt látom, nagyon jól érzik magukat a házigazdák és vendégeik. S olyan jókedvűek, olyan természetes nekik mindez, mintha mindig így lett volna. Pedig 10—15 évvel ezelőtt mások ültek ezen a terra- szon, s a fák alatt sem ők szórakoztak. A polgármester úr tanácsnokaival, aztán az úgynevezett módosabbak, Májerszky és hasonszőrű társai nem vették volna szívesen, ha netán összetalálkoznak egy-egy munkással. Olyanokkal, akik nap mint nap gürcölnek, robotolnak egészségtelen üzemeikben, akik ínségmunkán, vagy éhbéren .tengődnek. Persze, a munkások, a parasztok, ha módjukban állt volna, akkor sem mentek volna: nem vágytak az urak közé. Ez jutott hirtelen eszembe, amikor a fekete ünnep- lős, mosolygós parasztemberek, jókedvű munkások arcát néztem. A munkások ezen a napon igazán kitettek magukért. Megmutatták, hogy igazi barátok, igazi vendéglátók, nemcsak az enni és az inivalót hozták el, nemcsak abból válogatták ki a legjobb falatokat a meghívottaknak, hanem megmutatták, örülnek annak, hogy most itt találkozhattak a dolgozó parasztokkal. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító, a Dohányfermentálógyár, a Népbolt, a Kiskereskedelmi Vállalat, a Vendéglátóipari Vállalat munkásai nagyon jól érezték magukat ezen a napon. Mindnyájan tudták, hogy ez a nap a munkásparaszt szövetség napja, a közös sikerek ünnepe is. — Amikor a dolgozó parasztoknak kiosztották a mezőgazdaság kiváló dolgozója, vagy a mintagazda jelvényeket, Bodnár Ferenc, az Útfenntartó Vállalat sztahanovistája, akinek három kis aranycsillag ragyogott a mellén, azt mondta nekem: „Boldog vagyok amikor újra és újra láthatom, mennyire megbecsülik ma a dolgozó parasztok munkáját is. En most a negyedik sztahanovista jelvényt várom, azért versenyzem, hogy november 7-én megkaphassam.“ Nem mondta el, de arra gondolt, hogy a négy sztahanovista jelvény azt is jelenti, még jobban együtt lesznek ezután a dolgozó parasztok és munkások. Eddig is azért harcolt, hogy minél több követ rakjanak a vagonokba, hogy hamarabb felépüljenek a dolgozó parasztok új, piroscserepes lakásai, hogy mielőbb új istállókban fejjenek több tejet, hogy új bekötőutak készüljenek. S ha eddig sem állta meg rosszul a helyét, ezután még jobban dolgozik majd. Ilyen és ehhez hasonló feljegyzések kerültek jegyzetfüzetembe ezen a nagyon boldog nyári délutánon. Úgy láttam, hogy a sztahanovisták és a dolgozó parasztok mellén lévő jelvények, kitüntetések össze- fénylenek, a baráti jobbok soha nem akarják elengedni egymást. A két kitüntetés ezután még több kenyeret, még több gépet, ruhát jelent. S a munka igazi megbecsülését, amikor megtalálják egymást, amikor közelkerülnek egymás szívéhez az emberek. Az ünnepségen egy 62 éves öreg bácsi, névszerint Patics László, a nyíregyházi Úttörő termelőszövetkezet tagja, szomszédját, az egyik munkást ölelte át. Nem akart ő beszédet mondani az asztalnál, de most, ahogy együtt ültek, mégis kikívánkozott belőle, hogy is, mint is élt ezelőtt. Más szőlőjét dolgozta Sóstóhegyen, soha nem járt a Sóstón, csak termelte a szőlőt, a bort, s abból ugyan nem sok jutott neki. Az urak itták meg. Most 62 éves korában, 179 munkaegysége van és nagyon boldog. Együtt ünnepelnek a munkásokkal, azok meghallgatják őt és úgy örülnek eredményének, munkájának, mint ő saját maga. Sok mindenről szó volt ezen a találkozón, gépekről, újításokról, aztán arról is, hogy melyik szövetkezet mivel készül a budapesti kiállításra. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói és a sóstóhegyi Kossuth tsz. tagjai, mint régi barátok beszélgetnek egymással s meleg kézszorítás után ajándékot cserélnek. Az üzem pompás ekét ajándékoz a föld munkásainak, a tsz. pedig hatalmas új lisztből sütött kenyérrel tiiszteli meg az üzem dolgozóit. Nagy taps közepette veszik át az ajándékot egymástól, s itt megfogadják, hogy még sok mindennel megajándékozzák egymást. A nap már régen leszállt, kigyulladtak a Sóstófürdő fényei. Nem nagy dolog ez, hisz minden este megismétlődik. Mégis ez az este valahogy más volt. Az ezer és ezer emberrel tarkított park, a tükörsima tó, az évszázados tölgyek még soha nem láttak ilyet. Nem emlékeznek olyanra, hogy egy munkás és egy paraszt- ember megcsókolta volna egymást, hogy ennyi ember ivott volna népünk boldogulására, mindnyájunk egészségére. S most ez így történt. K. J. Megajándékozták egymást a tiszalöki munkások és parasztok Tarka embertömeg gyűlt össze a tiszalöki sportpályán az ünnepség kezdetére. Itt voltak a vízmű dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai, egyénileg dolgozó parasztok. Az ünnepi beszéd után hosszan ünnepelték azokat a termelőszövetkezeti tagokat és egyénileg dolgozó parasztokat, akik most vették át jó munkájuk elismerését. 25 tiszalöki tsz-tag kapott „kiváló termelőszövetkezeti tag“ kitüntetést. Cs. Balogh János egyénileg dolgozó paraszt „mintagazda“ kitüntetést és mellé még egy répavágó gépet is kapott ajándékba. A község másik élenjáró gazdája, Bereczki József is „mintagazda“ kitüntetést kapott. A vízműépítő vállalat dolgozói az ünnepségen adták át ajándékukat, egy ekekapát a Szabadság tsz-nek. A tsz. tagjai szép magasra sült nagy cipót adtak át a munkásoknak. Az ünnepség után késő estig tartott a sport- és kultúrműsor, étel-ital mellett szórakoztak a munkás-paraszt találkozó résztvevői. ÜNNEPI DÉLUTÁN PATROHAN Járások versenye A járások között folyó cséplési versenyben az augusztus 18-i állapotnak megfelelően az első helyet Nyíregyháza város érte el. Cséplési tervét 89.8 százalékra teljesítette. Második helyen a nagykállói járás van 83.3 százalékos eredménnyel, majd a kisvárdai következik 83.1 százalékos teljesítménnyel. Utolsó helyen a csengeri járás van 44.9 százalékos tervteljesítéssel. Van még bőven tennivaló a tiszalöki járásban is, ahol 47.6 százalékra teljesítették a cséplési tervet. Nem dicsekedhetnek a fehérgyarmati járás eredményével sem. Alig több, mint felét csépelték el terményüknek. Aki már jóra! túlteljesítene cséplési tervét Cséplési tervét augusztus 13-ig 150 százalékra teljesítette Viszlai Ferenc a mátészalkai gépállomás traktoristája. Eredményéhez sokat segített az is, hogy gépét naponta olajozta, a cséplőszekrényt pedig az etető segítségével átvizsgálta és kitisztította; Szikrázó meleg van, délidő s az emberek az ünnepi ebédet pihenik. Ilyenkor különösen nagy a csend a határban. Távoli szekérnyikorgás sem hallatszik, legfeljebb egy-egy kutya iramodik a kukoricásban felriasztott nyúl után. Kilométereket gyalogolhatsz a földek között, órákhosszat nem találkozol senki emberfiával. Pihennek a kapák, szekerek, sarlók — pihen a falu népe. Hajnalban bőséges harmat hullott. Az égi gyöngyszemeknek már nyomuk sincs, felszippantotta őket a napsugár, de a táj még mindig friss, üde, zöld és gazdag. Duzzadt kukoricacsövek lógatják szakálukat, mint integető, hívogató zászlókat: nézz meg bennünket, az idén szép lesz a termés. Lábszárközépig érő réten gázol keresztül az ember és szinte sajnálja, hogy egyetlen fűszálat is le kell taposni. Fehérernyőjű vadkaprok, szagosszárú apró kékvirágok, lilabóbitájú herék ingatják magukat kedveskedve, ahogy időnként végigröppen a földek felett egy-egy moccanat szellő. — Olyankor billegni kezdenek az ezüstlevelű fűzek ágai is a kanális-parton és a levélkék táncraperdítik hátukon a napsugarakat. Csak gyalogolsz, haladsz a földek, kukoricások, rétek, fák, bokrok, füvek között és cseppnyi fáradságot sem érzel, hanem inkább vidám dalolásra támad kedved. — Ünnepi érzés vesz erőt rajtad s ettől egész nap nem tudsz szabadulni. A csend, a szépség visszakísér a faluba, a szobákba. Sokáig veled marad a kaszálók és vadvirágok illata. Délután négy órakor, amikor már az ünnepi ebédet kiheverik a gyomrok, futballmeccs kezdődik Pátro- hán. Az öregek mérkőznek a fiatalokkal. A fiatalok nagy ügyesen már kettőkor kiiramodtak az öltözőbe s a java cipőket, sportszárakat mind megkaparintották, így aztán az „öregeknek“, a tanácselnöknek, szövetkezeti ügyvezetőnek, postamesternek, forgalmistának, bajszos parasztembereknek már csak itt-ott marad valami. De beállnak mezítláb, hosz- szú ünneplő nadrágban futballozni, mert: „ma szórakozni kell a falunak, ne rontsuk el a kedvet. . .“ Annál nagyobb a kacagás, nevetés. A végeredmény valami 10:3 a fiatalok javára, de még húsz nullái is felér az a sok vidámság, ami egész idő alatt ott pattog, pukkan a futballpálya fölött. Az asz- szonyok lócákat, sámlikat hoztak magukkal, úgy ülik körül a zöld gyepet. Olykor elszalasztják a fiúkat, vagy lányukat a „mozgókorcsmába“. — mert kiköltözött hordóival együtt a futball- pályára a szövetkezeti korcsma is — s a gyerekek nagy igyekezettel hordják a finom, fehér habot hányó barna sört óriás-korsókban. S itt beszélik meg azt is, hogy kik mennek moziba este, kik pedig szomszédolni szívet-lelket nyitó borocska mellett... Vége van a meccsnek, nagy vidáman levonul a két csapat. Csak a tanácselnök, meg az ügyvezető bosszankodik. Nem a gólok miatt, hanem a sör miatt. — Képzelje csak, elvtárs, az útkaparó tizedmagával vett meg egy hordó sört! Mi lesz, ha kevés jut a falunak? , S morognak, zúgolódnak, hogy ez nem járja, gondolni kell másokra is. Ebben igazuk van, de azért én mégsem érzek egy szemernyi haragot sem ma,- gamban, s mégcsak nem is bosszankodok. Hiszen mért is lenne hiba az, ha az útkaparó az alkotmány ünnepének délutánján megvesz egy hordócska sört s azt vidáman megiszogatja komáival együtt? S míg az- elnök, az ügyvezető, meg a köréjük sereglett emberek azt vitatják, hogy volt-e joga az illetőnek megvenni a hordó sört, gondolatban a „bűnössel“ koccintok. — Váljék egészségére, útkaparó elvtárs! SOLTÉSZ ISTVÁN. A begyűjtés hírei Ismeretes, hogy a vásáros- naményi járás utolsó a kenyér- és takarmánygabona- begyűjtési versenyben. A begyűjtési terv teljesítésének meggyorsítása ügyében tegnap, augusztus 22-én értekezletet tartottak a körzeti cséplési ellenőröknek a járási begyűjtési hivatalban. Itt beszélték meg, hogy a begyűjtési szervek sokkal jobban igényeljék a tanácsok segítségét. Ugyanakkor nagyon jelentős a párt- és tömegszervezetek aktíváinak segítsége. Eddig hiba volt, hogy nem végeztek megfelelő felvilágosító munkát, aminek következtében a járás területén egyes községekben most is vannak termelők, akik nem teljesítették a cséplőgép alól gabonabeadási kötelezettségüket. Tarpán például 15 hátralékos van. A párt- és egyéb tömegszervezetek segítségén kívül fokozottabban támaszkodnak a begyűjtési állandó bizottságok munkájára. A fel- világosító szó mellett fokozottabban őrködnek a törvények felett is. Nem tűrik, hogy a kitűzött határidő után egyetlen hátralékos is maradjon járásuk területén, amit a tanácsok segítségével, a rendeletek betartásával érnek el. Miért van elmaradva a takarmánygabonabeadás teljesítésével a kisvárdai járás ? A kisvárdai járás már teljesítette kenyérgabonabeadási tervét. Azonban a takarmánygabonabeadási tervével elmaradt. Ennek egyik oka az, hogy a járásuk területén lévő gépállomások nem megfelelő gonddal irányították cséplőgépeiket. Például Mezőladány- ban még számos termelő udvarán csépeletlenül van a zab, de a mándoki gépállomás gépei már bent vannak a gépállomás udvarán. Veresmarton is van csépe- letlen takarmánygabona, de innen is bevonták az ott dolgozó 4 darab cséplőgépet. Benk községben is van még néhány rakodó csépeletlenül, de mielőtt ezt befejezték volna, megkezdték a tarlószántást. Igaz, nagyon fontos, hogy ez a munka is a csépléssel egyidő- ben haladjon. De elsősorban a csépléssel kell végezni. Ahhoz, hogy rövidesen befejezhessék a takarmány- gabonabegyüjtést is, sokkal nagyobb segítséget kell, hogy adjanak a járási tanács részéről is. Ugyanis, ha valamelyik községben befejezik a cséplést, a felelős vezetők sok esetben nem tudják, hogy hova mennek csépelni. Szervezettebben végezzék a cséplőgépek irányítását, hogy ezzel is meggyorsuljon a ga- bonabegyüjtés. <Vlláq proletárjai tqqeiiilsetek /
