Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-20 / 197. szám
NÉPLAP 1954 augusztus 20, péntek « Egy nyíregyházi lány életének rövid története A napokban egyik estefelé, régi újságokat nézegettem. A Nyírvidék-Szabolcsl Hírlap 1938 január 15-i számában nagy címbctűk hirdették a következőt: „Két leány elment szolgálni és azóta nyomuk veszett.'* A tudósításból aztán ez ragadta meg legjobban a figyelmemet: „Két nyíregyházi leány együtt ment el szolgálni Pestre. Annyit tudtak róluk a hozzátartozóik, hogy cselédnek álltak lie valahová. Azután onnan elmentek és nyomuk veszett.“ Megdöbbentő történet. Elgondolkodtam rajta s rögtön elhatároztam, hogy másnap kimegyek a városba, elbeszélgetek egy fiatal leánnyal; lássuk, milyen az élete ma. Úgy indultam, hogy nem tudom, kivel fogok beszélni majd, mi lesz a foglalkozása. Mivel borongós, hűvös volt az idő, a megyei könyvtárba siettem. Az egyik szobában két fiatal leány hajolt egy-egy könyv fölé. Egy percre megálltain, melyiket válasszam, aztán döntöttem. Györgypál Annával beszélgettem cl. aki most került a könyvtárhoz. Ö mondotta el a következőket: 1945-ben még kisleány volt Györgypál Anna. Harmadikos gimnazista. Meghalt az édesapja, özvegy édesanyjával maradt. Tovább tanult. Szeretett iskolába járni, szeretett tanulni, szerette azt a vidám életet, amit csak a mi iskoláinkban élhetnek a fiatalok. A Diákszövetség megalakulásával az lett legnagyobb problémája, hogyan dolgozhatnának még jobban a tanulókörben. Abban az időben szervezték meg ugyanis a tanulóköröket, azzal a céllal, hogy még jobb tanulmányi eredményt érhessenek cl a tanulók. Öten voltak egy ilyen tanulókörben. — Igyekeztek. Egyik ünnepélyen, talán évvégén, erre már nem emlékszik pontosan, a tanárok úgy értékelték, hogy az ő tanulóköre az első a versenyben. Nem is lehetett volna abban az időben nagyobb boldogságot elképzelni. Aztán szálltak az évek, eljött az érettségi ideje, utána közvetlenül a pályaválasztás. Ez pedig az ember életében a legdöntőbb dolog. Mert vagy olyat választhat, ami egész életére boldoggá teszi, vagy szo- morkodhat miatta, hogy „tévedtem, ez nem nekem való''. Szerencsére, az utóbbi választás már mind kevesebb. — Tudod, soha nem szerettem a kötött foglalkozásokat, — folytatja. — Soha nem lett volna belőlem jó adminisztrátor például. A könyvtáros főiskolára iratkoztam be. Akkor úgy éreztem magam, mintha egy I nagy kásahegy állna előttem és azon gyorsan kell keresztülrágni magam. S most, hogy kinn lehetek az életben, úgy érzem, révbe jutottam. Sokszor gondolkodom el azon, hogy nekem nemcsak annyit kell olvasnom, amennyit a munkám megkíván, hanem sokkal többet. Jó hallani ezeket a lelkes szavakat, jó látni azt, hogy a mi fiataljaink milyen lelkesedéssel, cselekedni akarással akarnak előbbrejutni. Amikor további terveiről beszélgettünk, elmondta, hogy a könyvtár most meglehetősen rendezetlen körülmények között van. Nincsen katalógus, most készítik a leltárt, ez mind nagy munka. Ilyen hiányosságok mellett nem tudnak kutató munkát végezni a pedagógusok, nem tudnak tudományosan foglalkozni egy- egy kérdéssel azok sem, akik szeretnének ilyen munkát végezni. Éppen ezért határozták el, hogy olyanná teszik a könyvtárat, hogy ne csak az olvasnivágyók kívánságait elégíthessék ki, hanem használhatóvá tegyék azok számára is, akik tudományos, kutató munkát akarnak végezni. En ilyen fiatallal beszélgettem 1954. augusztus 19-én s egy ilyen cikk jelenik meg egy nyíregyházi leány életéről a Néplapban. Sz. M. J.-K JE C E Sör. Hasznos dolog az idei nyáron elsajátítani a sörkészítést. (S esetleg a nyíregyházi vendéglátóipari üzemeknek felajánlani.) — Hat liter vizet, fél deka komlóvirágot, 10 deka szemes malátakávét és 10 deka cukrot addig főzünk együtt, míg a kávészemek .ruhák nem lesznek. Ezután ■ú..-..-„ük a tűzről, hűlni I* T E K hagyjuk. Amikor már langyos, féldeka élesztőt keverünk el benne. A folyadékot üvegekbe öntjük, erősen ledugaszoljuk, pincébe visszük. Nyolc-tíz nap múlva élvezhető a sör. Cxyiimölcsös piskóta. Három deci lisztet, 2 deci cukorral, 2 deci tejjel (pohárral mérjük), 1 egész tojással cs 1 csomag sütőporral összekeverünk és jól kikent tepsibe öntjük. Amikor félig megsült, megmosott és jól lecsurgatott gyümölcsöt rakunk rá. Jól megcukrozzuk és megsütjük. Amíg sül, átpasszírozott gyümölcslevet készítünk, amit egy tojás sárgájával, 12 deka cukorral és egy deci tejfellel felfőzünk. A tésztát felszeleteljük és tálba rakjuk. Ráöntjük a kihűlt gyümölcslevet. Ej fehértón Is teremtsenek rendet a piacon Az elmúlt héten Üjfehér- tón töltöttem szabadságomat. Az újfehértói asszonyok arról panaszkodtak, hogy spekulánsok üzérkednek, garázdálkodnak a piacon. Itt nem azokról beszélünk, akik saját termelvé- nyeiket viszik a piacra. A dolgozó parasztok áruit örömmel fogadjuk, mert tudjuk, hogy azt maguk termelték, mégha pár fillérrel többet is adunk érte. Itt a spekulánsokról van szó. Olyanokról, mint Urr Lász- lóné, Szűcs Ferencné, aki a múltban hentes volt és most a piacon kupeckedik. Vagy File Sándorné kulákasz- szony, — de több asszonyt is felsorolhatnék még. Ezek korán reggel felvásárolják az árut a termelőktől, vagy Nyíregyházán veszik meg és otthon drága pénzért adják el. Például: megveszik a paradicsomot 3 forintért és eladják 5-ért. Vagy egy kiló káposztát 80 fillérért, itthon 2.50 forintot kérnek érte. Az újfehértói piac már csak kofákkal van tele. Szeretnénk, ha a községi tanács és járási tanács kereskedelmi osztálya felfigyelnének ezekre. Váltassanak velük iparengedélyt, vagy adóztassák meg őket. Ideje volna már az újfehértói földművesszövetkezetnek is egy standot nyitni, ahol a dolgozók megvásárolhatnák olcsóbban az árukat. A földművesszövetkezetről is szeretnék egy pár szót mondani. Az 1. számú mintabolt elárusítója durván beszél a dolgozókkal. Ha szépen megkéri az ember, hogy „legyen szíves már azt a kenyeret kiadni“, azt feleli, hogy „várjon már, na!‘‘ A dolgozó parasztok 2 —3 órát várnak, míg megkapják, amire szükségük van. Aztán két mázsa van, mégis csak egyen mérnek, biztosan rossz a másik. M. J. járási MNDSz-titkár, Hégi törvények és ami mögöttük volt A feudáliskori törvények mindig szemelőtt tartották azt, hogy kik vannak az „ősi alkotmány“ által megállapított jogok határain belül. A jogtalanokkal — a jobbágyokkal úgy játszottak ezek a törvények, ahogy azt a törvényhezó földesurak érdekei kívánták. A kapitalizmus korában a törvényhozásnak még ez a kerékkötője sem volt meg, mert hiszen kapitalista al- iptmánytörvényünk nem is vök Itt a jogfosztó törvények meghozatalának akadálya már más természetű volt, mint a múltban. Itt kerékkötőként a magára talált munkásság és parasztság magatartása szerepelt. így jöttek létre aztán azok a látszatra egyenjogúságot hirdető, de mint látni fogjuk, paragrafust csavaró törvények, melyek „alkotmánysertés nélkül" tették ehetővé azt, hegy a törvény minden esetben az araíkodóosztályt védje a feltörő, öntudatra ébredő, nemzetalkotó dolgozó nép jogszerző törekvései ellen. AZ „EGYESÜLÉSI SZABADSÁG“ Mint ismeretes, a múltban volt törvényünk az egyesülési szabadságról. Ez a törvény megengedte, hogy az egyesületek kormányha- tósógilag jóváhagyott alapszabályok alapján működhessenek. Ilyen egyesület volt többek között a Vasúti Munkások Országos Szövetsége is. A vasúti munkások az 1905-ben lezajlott első orosz forradalom hatása alatt nálunk is mozgalmat indítottak sorsuk javítása érdekében. Ez a mozgalom vasutassztrájkban csúcsosodott ki. A sztrájk lezajlása után a kormány kereste a sztrájk gyökerét, erősen gyanakodva a szövetségre és azt fel akarta oszlatni, hogy a további sztrájkok kitörését megelőzze. Minden áron szerette volna látni, hogy a szövetség milyen szerepet játszott a sztrájkban, mert puszta gyanúra feloszlatni az egyesületet törvénybe ütköző, „alkotmányellenes“ lett volna. — Mit csinált tehát? Jobb kezével kezdte vakarni bal íületövét és feloszlatta a szövetséget azért, mert „a szövetség azon rendelkezésem végrehajtását, hogy a helyes tagdíj-, pénz- és vagyonkezelésének ellenőrzése érdekében tagjainak névsorát záros határidő alatt felterjessze, egyenesen megtagadta". A rendelet maga is elismeri, hogy a szövetség elnöke jelentette, hogy ez a tagnévjegyzék a szövetség helyiségében bármikor rendelkezésére áll a felügyeleti hatóságnak. Mi fájt hát a kereskedelmi miniszter úrnak? Az, hogy nem tudta a névsort a vasúti és hajózási főfelügyelőségnek bemutatni. A szövetség közgyűlési határozatából kitűnik ez, mert ez a határozat kifejezetten is megmondja, hogy ennek a főfelügyelőségnek a tagnévsorba való betekintést nem is engedi meg, nem lévén az a szövetségnek felügyeleti hatósága. A tagnévsor felkérésének célja nyiltan a rendeletben nincs meg, de az elmondottakból. tisztán látszik, hogy az a bizonyos vasúti és hajózási főfe’üa" ~,;g ebből ■ tagnévsorból szerette volna megállapítani azt, hogy a sztrájk szervezője a szövetség volt. Ez nem sikerült, így kerestek apró ürügyeket és a szövetséget az egyesületi törvény nagyobb dicsőségére a kereskedelmi miniszter fel is oszlatta, mint az a Nyíregyházi Állami Levéltárban őrzött 90.955/1908. számú rendeletében olvasható. A „GYÜLEKEZÉSI JOG“ Vegyünk egy másik, törvényben biztosított jogot, a gyülekezési jogot. 1908-ban nagy harcok folytak a választási reform körül. A kormány szerette volna a dolgozókat egy olyan választó- jogi törvénnyel kielégíteni, mely a szavazati jog megadása mellett mégis biztosítja az uralkodó kisebbség érdekeit. Ezt célozta az Andrássy Gyula által kidolgozott törvényjavaslat, mely be akarta vezetni az úgynevezett plurális választójogot, ami azt jelentette volna, hogy „nesze semmi, fogd meg jól!“ Országszerte munkásgyű- lásekcn, földművesgyűlésern és tüntetésekkel tiltaGyermekeknek, úttörőknek A buta óriás Lányok bogyót szedtek az erdőben. A sűrűből cgy- szcrcsak előttük termett Kele, a gonosz óriás. Megfogta a lányokat, összekötözte lábukat, mint a fogolymadarakét és íelaggat- -a okét a fára. — Lógjatok csak, — mondta — nemsokára visz- szajövök és felfallak benneteket! Azzal elment. A lányok nem tudták mit tegyenek, nem szabadulhattam Akkor ment arra róka anyóka. — Anyóka! Anyóka! — kiáltozták a lányok. — Szabadíts ki bennünket. Uóka anyóka odament a fa alá. — O, ó, ki tette ezt veletek? . — Kele, a gonosz óriás. Róka anyóka felmászott a fara, kioldozta a köteleket, kiszabadította a lányokat. — Túl kell járni Kele eszén, — mondta, mert ha visszatér, ráakad a nyomotokra cs megint elfog benneteket. — Mit tegyünk? — kérdezték a lányok. — Vessétek le gyorsan a felső ruhátokat!... Lehúzták. — Adjátok ide a gyöngyfüzéreteket! Odaadták... — Most pedig fussatok! Elszaladtak a lányok. — Róka anyóka pedig fogta a ruhákat, kitömte fűvel, levelekkel, felékesítette a gyöngyfűzé rekkel, szélükhöz odakötözte a cipőket, még hajat is font fűből a fejek helyére — mintha igazi lányok lettek volna. Aztán visszaakasztotta a kitömött ruhákat a fára és elszaladt. Kele hamarosan visszatért. —No, — mondta — most felfallak benneteket! Odament a fa alá, megragadta az egyik bábut, kitátotta száját. Hát fűvel, meg falevéllel lett tele a torka. — Ugyan mi ez? — hökkent meg az óriás. Fogta a másik bábut, a harmadikat .., csak fű meg falevél hullott mindegyikből. Akkor kapott észbe Kele, hogy megszöktek a lányok. — Há-á — ordította. —j Elszabadultatok! No, de; úgyis útólérlek benneteket!1 Előlem nem menekülhettek! És eliramodott a lányok után. A lányok közben el-1 értek egy folyóig, találtak1 egy sekély gázlót és át—j mentek a túlsó partra. Ott! leültek pihenni. Fut Kele a' partra, nézi a folyót. — Héj, — kiabált át. — Mély-e a folyó? —Jaj, bizony mély! — Hát ti hogyan mentetek át? — Ittunk, kiiltuk az egész folyót és száraz lábbal átkeltünk. —És hogy telt meg újra a folyó medre? — Nagy eső volt, megtöltötte a medret. — No, én I s kiiszom a folyót! Lehasalt Kele a partra, inni kezdte a vizet. Ivott, ivott-ivott... Apad-e már? — kérdezte. — Apad, apad — felelték a lányok. — Idd csak! Gyanította már Kele, hogy a lányok bolondját járatják vele. Megdühödött. — Várjatok csak, úgyis utolérlek benneteket! Belegázolt a folyóba. El-1, nehezedett a sok víztől, alig tudott járni. — Jaj nekem! — kiáltotta.1 — Nagyon sokat ittam! — Mi most elszaladunk! — mondták a lányok, — érj utói minket. Csak azt falhatod fel, akit elfogsz! Eliramodtak a lányok, Xele utánuk. De nem futott sokáig, megbotlott, felhemperedett és kipukkadt. koztak a dolgozók a javaslat ellen. Mint az egykorú lapok meg is írják, ezek nagyobbrészt néma tüntetések, provokációmentes felvonulások voltak, mégis több helyen a rendőrség, csendőrség közbelépése folytán munkásvér is folyt. — Hogy megyénkben mi módon igyekeztek megakadályozni az ilyen földművesgyűléseket, vagy lehetetlenné tenni azokat, azt a levéltár számos adatából megállapíthatjuk. A VÄLASZTÖJOG Utoljára vegyünk még egy példát a Horthy-kor- szakból. 1938-ban a választójogosultság megfontolt ravaszsággal az elemi iskola hat osztályának elvégzéséhez volt kötve. Ugyanis az elemi iskola hat osztályának elvégzése törvény szerint kötelező volt ugyan, de ezt a törvényt egyik iskolafenntartó hatóság sem hajtotta végre és a végrehajtását az illetékesek sohasem ellenőrizték. Most egyes iskolai hatóságok tanfolyamokat szerveztek, melyen a jelentkezőket a népiskola öt és hat osztályairól 6—8 heti kiképzés után levizsgáztatták volna, hogy azok szavazati joghoz jussanak. A kultuszminiszter 109.070/1938. számú rendeletével ilyen szépen csomagolva adja be ezen tanfolyamok letiltását: „Kétséges, hogy a kérdést szabályozó rendelkezések az így szerzett bizonyítványokat a választói jogosultság szempontjából megfelelő iskolai végzettségnek fogják-e minősíteni. Megengedhetetlen az az eljárás, hogy a politikai jogaiknak gyakorlására felkészülő egyéneket ilyen bizonytalanságnak kitegyük. Bár a magam részéről készséggel nyújtok segédkezet ahhoz, hogy népünk legszélesebb rétegei akadálytalanul jussanak állampolgári és politikai jogaik birtokába, mégis ragaszkodnom kell ahhoz, hogy az ilyen tanfolyamok működését azonnal meg kell szüntetni." Ezzel a pár egyszerű példával kívánjuk bemutatni azt, hogy milyen körmönfont is volt a mi régi „alkotmányunk“, amelyről a dolgozó nép nyugodtan elmondhatta: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Kiss Ernő, a Nyregyházi Állami Levéltár vezetője. IpNYÉNAlí.
