Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-18 / 195. szám

NÉPLAP 1954 augusztus 18, szerda Tanulmányozzuk az SzKP tapasztalatait Emeljük a párttagok általános műveltségi színvcnalát és szaktudását V. JARINOVSZKIJ. a szverdlovszki terület berjozovkai városi pártbizottság titkárának cikkéből. Egy nyíregyházi tanácstag fogadóóráján Az összszövetségi mezőgazdasági kiállításon 1954 augusztus 1-én Moszkvában nyitották meg az Összszövetségi Mezőgaz lasági kiállítást. A kiállítat pavilonjaiban a kolhozok, szovhozok, gép- és erdő- védő- és talajjavílóállomások, állattenyésztő telepek, tudományos kutatóintézetek és kísérleti intézmények eredményeit mutatják be. A „Szovjetunió mezőgazdaságának gépesítése és villamosítása” elnevezésű pavilion termeiben több mint ezer különféle mezőgazdasági gép és szerszám került kiállításra. A képen: A „Szovjetunió mezőgazdaságának gépe­sítése és villamosítása” pavilion. Az utóbbi években a ber­jozovkai városi pártbizott­ság és az üzemi pártszer­vezetek nagy figyelmet for­dítanak a párttagok tanu­lására, általános műveltsé­gi színvonaluk, szakkép­zettségük emelésére. Jól szervezi meg a párt­tagok tanulását például a berjozovkai gépszerkezetek gyárának pártszervezete. A gyárat a háború után lé­tesítették és az első «idők­ben sem a vezetők, sem a munkások nem rendelkez­tek elegendő tapasztalattal, szakismerettel. 1949-ben aztán esti is­kolát szerveztek a gyár munkásai számára. A párttagok közül sokan iratkoztak be az általá­nos iskola V. osztályá­ba, majd az iskola el­végzése után az ener­getikai technikum le­velezői tagozatára. Ma már a gyárban a párt­tagságnak több mint 50 százaléka tanul különböző esti iskolákban és techni­kumokon. Többen letették az érettségi vizsgát. Szmir- nov elvtárs például 1948- ban mint ács került a gyárba. Rö'viddel ezután beiratkozott az esti iskolá­ba, szorgalmasan tanult, elvégezte a technikumot is és ma mór művezető. A gyárru pártszervezete rendszeresen érdeklődik a párttagok tanulmányi elő­menetele iránt. Befejezésül szeretnénk foglalkozni azzal, amihez a vita során is a legtöbb 'hozzászólás.«wolt: a lakás­kérdéssel. A lakáskérdés Ezen a területen a vég­rehajtó bizottság sok hibát követett el, és helyesek voltak a cikkben felvetett sérelmek. Azonban itt is vannak olyan esetek, ame­lyek nagyban megnehezítik a tanács dolgát. Csak egy ilyet: Nyitra Géza örökölt egy lakást és ezt a városi tanács a rendeletek értel­mében és kérelmére kiutal­ta neki. Közben kiderült, hogy van egy másik lakása • is, amelyben asztalosmű­hellyel is rendelkezik, a ki­utalt lakást nem használja. Az ilyen és hasonló esetek nagyban megnehezítik a la­káshivatal munkáját is. Éppen ezért kérjük a lakosság segítségét, hogy ha hasonlót tapasztal­nak, jelentsék azt be a városi tanácsnak. Munkánkat ezzel is ered­ményesebben tudjuk vé­gezni. A Néplap vitája nagyban segítette a végrehajtó bi­zottságot abban, hogy több hiányosságot megbüntessen, alaposabban, tervszerűbben irányítsa a város gazdasági és kulturális életét. Segített abban is, hogy válaszunk­ban fel tudjuk hívni a la­kosság figyelmét a meglévő nehézségekre, amelyek miatt a városi tanács — különö­sen a lakáskérdésekben — nem tudja egyik napról a Sok párttagot — tekin­tettel iskolai tanulására — felmentettek pártmeg- bizatása alól. A gyár évek óta egyenle­tesen dolgozik, állandóan túlteljesíti tervét, s ez nem utolsósorban annak köszön­hető, hogy az elmúlt években a gyár sok dolgozója mű­veltebb lett, magasabb szaktudásra tett szert. A városi pártbizottság éppen olyan nagy figyel­met fordít a párttagok ál­talános műveltségi színvo­nalának és szaktudásának emelésére, mint a politikai oktatás megszervezésére. Minden oktatási év be­indítása előtt számba veszi azokat a pártta­gokat, akik nem végez­ték el az általános is­kolát és a fiatal párt­tagok közül azokat is, akiknek nincs közép­iskolai képzettségük. A pártbizottság tagjai és a pártszervezetek titkárai egyénileg beszélgetnek ezek­kel az elvtársakkal és ja­vasolják, hogy a pártokta- tós helyett újra iratkozza­nak iskolába. Sok esetben olyan párttagokról van szó, akik már régen abba­hagyták az iskolai tanulást és ezért attól tartanak, hogy már nem tudnának eredményesen tanulni. A párttitkárok és a városi pártbizottság tagjai számos oéldára hivatkozva arra törekednek, hogy meggyőz­másikra az igényeket ki­elégíteni. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. * A szerkesztőség megjegy­zése: A szerkesztőség lé­nyegében egyetért a végre­hajtó bizottság válaszával és örül annak, hogy ilyen ala­posan megvizsgálta a vá­rospolitikáról szóló vitát. -— Természetesen még mindig vannak olyan kérdések, amelyeket a válasz nem érintett — pedig ezek fon­tosak, mint például: a kul­turális és sporthelyiségek összevonása — de remél­jük, munkájuk során nem feledkeznek meg erről sem. Különvonat indul augusztus 21-én Ha jdúszoboszlóra Augusztus 21-én, szomba­ton dolgozók hétvégi fürdő­vonata indul Hajdúszobosz­lóra. Részvételi díj 19.20 Ft, mely összegben a vasúti­jegy, a fürdőjegy és az auto­bus- ára is benne van. Két 10 éven aluli gyermek egy részvételi díjat fizet. Jelentkezési határidő aug. 18-án 16 óra, de fenntart­juk a jogot, hogy a jelent­kezést korábban is lezárhat­juk. Jelentkezés az IBUSZ Me- netjegyir-dában, Rákóczi-u. 1. szám alatt. zék ezeket az elvtársakat tévedésükről. Amikor aztán megkez­dődik az oktatási év, a pártszervezetek állandó figyelemmel kísérik, hogyan tanulnak a kommunisták. Különö­sen fontos ez az első hónapokban. A pártszervezetek mindent elkövetnek, hogy a rend­szeres iskolai tanulástól el­szokott párttagok mielőbb belejöjjenek a tanulásba. — Kevésbbé kell természete­sen ellenőrizni azoknak a kommunistáknak a tanulá­sát, akik már az elmúlt években is tanultak, de a pártszervezetek az ő tanu­lásukat is figyelemmel kí­sérik. A borjozovkai városi pártbizottság munkája a párttagok általános műveltségi színvonalá­nak és szakképzettségé­nek emelésével kapcso­latban igen eredmé­nyes. Az elmúlt évek folyamán jelentékenyen emelkedett a közép- és felső iskolákat végzett és 12 százalékkal csökkent a ’ hétosztálynál alacsonyabb iskolai vég­zettséggel rendelkező párt­tagok száfna. A tagság is­kolai tanulásnak jó meg- szervezése eredményeként a város sok üzemében je­lentékeny számban emel­tek ki munkásokat vezető tisztségekre. A végrehajtó bizottság vá­lasza sok olyan dologra de- .rített fényt, amely azt mu­tatja, hogy a felsőbb szer­vek, különösen a megyei ta­nács nem veszik figyelembe a városi tanács javaslatait, sokszor nemtörődöm mó­don kezelik a város ügyeit. Mivel, különösen a me­gyei tanácsnak, igen sok köze van a várospolitikai dolgokhoz, szerkesztősé­günk várja a hozzászólását: egyetért-e a várospolitikai vitában elhangzottakkal, és mit leltet ebből megvalósí­tani. Ugyancsak várja szer­kesztőségünk a többi érde­kelt fél, — mint a kultúr- helyiségek tulajdonosai — hozzászólását. Félárú utazás Budapestre A MÁV a munkás-pa­raszt találkozó alkalmával 50 százalékos utazási ked­vezményt biztosít Budapest­re. A kedvezmény felutazás­ra 1954 augusztus 19-én 0 órától érvényes augusztus 22-én 12 óráig, mely idő alatt a felutazást meg kell k.zdeni, míg visszautazásra augusztus 19-én 12 órától augusztus 28-án 12 óráig ér­vényes, mely idő alatt a visszautazást meg kell kez­deni. A kedvezményes utazás­sal kapcsolatos felvilágosí­tó' az IBUSZ Menetjegy- irodában kapható. Woiciech Zukrowski: Vietnamban történt 1954. év elején két bátor lengyel művész, Woiciech Zukrowski, az író és Alexander Kobzdej festő­művész, a varsói Képzőmű­vészeti Főiskola tanára út­nak indultak, hogy be­járják a vietnami nép­hadseregek által felsza­badított egész területet, a már békésen dolgozó és termelő hátországtól az ak­kor még lángokban álló frontokig. Jeepen, teherau­tón és gyalog háromezer ki­lómétert tettek meg a viet­nami dzsungelben és — mindketten a maguk művészi eszközeivel — hű­ségesen feljegyezték ezek­nek az embereknek tetteit. Az OBT legújabb szép- irodalmi füzete egy részét adja — magyarul először — annak a hatalmas anyag­nak, amit a két nagyszerű művész írásban és rajzban megörökített. Zukrowski le­írásait mindvégig plasztiku­san egészítik ki Kobzdej tusos ecsetének jellegzetes vonásai. Közös művük különös ér­deklődésre tarthat számot most, amikor megkötöt­ték a fegyverszünetet In­dokínában. A városi tanács bejára­tánál szerényen meghúzód­va plakát hirdeti, hogy ti­zenhetedikén az emelet hu- szonnégyes számú szobájá- b..:i Kajati Sándor tanács- tag tart fogadóórát 'kilenc­től tizenkettőig. A huszonnégyes számú szobában szépen leterített asztal, székek várják a láto­gatókat, a másik szobában pedig folyik a beszélgetés. Egy asszony ül Kajati elv­társsal szemben, Kolozs Jó­zsef né. Arca fiatalos, nehéz lenne róla megmondani, hogy tizenegy gyermeket nevel. Már pedig ez így van, a 'napokban ‘ kapott anyasági érmet kétezer fo­rint pénzjutalommal. Ta­nácsért jött el ide Kajati elvtárshoz: ahol lakik, ott van a Tüzép-telepe is, sok kocsi fordul meg, hatalmas gödrökben meszet tárolnak, szóval nem apró gyerme­keknek való hely. Kajati elvtárs szorgalma­san jegyzi: jó ház, jó lakó­hely olyanoknak, akiknek nincs, vagy már nagyobb a gyereke. El kellene cserélni valakivel, ha talál ilyet, semmi akadálya nincs. S jönnek az újabbak. Egy ilyen fogadóórán em­bersorsok tárulnak ~ ta­nácstag szeme elé. Azok az emberek, akik ide feljön­nek, rendszerint hosszú lel­kitusa után teszik meg ezt a lépést. Persze, vannak olyanok is, akik már szinte törzsvendégek. De nehezen szokják meg azt az embe­rek; az államigazgatás, az államhatalom a miénk, azért van, hogy a dolgozók ügyeit intézze. És amikor leülnek ide az asztal mellé, látják a barátságos fogad­tatást, a,z együttérzést, ki­nyílik a szívük. S ez a nagy kincs. Az a jó tanácstag, aki ezzel a nagy kinccsel megfelelően tud gazdálkod­ni. Kajati elvtárs pedig tud. Most is egy öreg bácsika, Zámborszki Mihály ül az asztal mellett, feszengve, kényelmetlenül. Hatvanegy néhány esztendeje úgy zú­gott el feje fölött, mint egyetlen hosszú szenvedés. Már az első világháború b hetvenötszázalékos ha­dirokkant lett, feleségének van két hold földje abból élnek. Beszédjéről érezni, csupán sejdít valamit ab­ból a mérhetetlen változás­ból, ami ebben az ország­ban végbement. Nagy meg­lepetés neki, hogy hellyel és cigarettával kínálják, nem pedig ráförmednek. Kezdet­ben motyog valamit, hogy ki van írva: „panasznap vande aztán nekibá­torodik és elmondja jövete­le célját. Ez pedig röviden ennyi: ketten vannak fele­ségéttel, aki még nincs hat­van éves, és a föld annak a nevén van. Nincs-e olyan törvény, amelynek alapján kedvezményt kapna az adó­fizetésben és a beadásban. Ez is bekerül a kis füzet­be. Kajati élvtárs megígéri, utánanéznek a begyűjtési hivatalban, s értesítik. Ez­zel el is lenne intézve az ügy, de az öreg nem moz­dul. Arcán s egész viselke­désén látni — ha nem is mondja ki — élvezi a hely­zetet: csak úgy bejöhet a Város vezetőihez, azok le­ültetik, s kikérdezgetik gondját-baját. S közben mesél erről arról: de legin­kább az tűnik ki: dolgozni szeretne valahol. Éjjeli őr­ség, vagy valami hasonló foglalatosság kellene neki, ami elfogadható és teljesít­hető ilyen öreg, rokkant ember számára. S közben elmeséli, volt már ő éjjeli őr nemrég valami építő­ipari vállalatnál, de csak két napig. Ugyanis az tör­tént a második nap, hogy gépkocsival követ hordtak és észrevette, hogy az egyik kocsiba alig raknak egy ke­veset. Szóltam nekik, hogy ez nem igazságos. Erre megfenyegettek, hogy meg­vernek — féltem, aztán ott hagytam a vállalatot. Kajati elvtárs ezt is fel­jegyzi: bizonyára akad neki valahol egy hely. És amikor az öreg végre megindul kifelé, azt mond­(Foto: N. Granovszkij.) ja: „Most nagyon jól fog esni az ebéd...“ Lassan elfogynak az em­berek. Egy kicsit beszélget­ni tudunk Kajati elvtárssal. Van neki egy kis füzete, amelyben a fogadóórákon elhangzottakat jegyzi és azt, hogyan lett elintézve. Sok ügy van ebben. Itt van például a Soltész Mihály- útiak panasza: igen messze van a piac, amióta elvitték a L,enin-térről. Nemrég kaptak piacot. Nincs se szeri, se száma az ilyen ügyeknek: kút­megcsinálás, locsolás, csa­tornatisztítás, útépítés. Nem csak a fogadóóráira jár­nak el (ezt hathetenkint szokott tartani, s ilyenkor tizenöt-húszán vannak.), ha­nem felkeresik lakásán is, hisz' jól ismerik a környék lakói. Persze nem. minden ügyet lehet könnyen elintézni. Itt van például Franczel Mik­lós esete, örökölt tizenkét- ezer forintot, s tízezerért vett egy kis házacskát. — Nincs semmije, a felesége dolgozik, az tartja el a csa­ládot, mert ő munkaképte­len. Most szeretnének be- költözni a lakásba, de nem lehet, mert nem megy ki belőle Farkas József, a la­kó Pedig szereztek neki másik lakást, jobbat, kisebb házbérért. Azt is felajánlot­ták, hogy elköltöztetik, s a másik lakást kifestetik. De Farkas József nem megy. Itt törvényt nem lehet al­kalmazni, emberségen mú­lik a dolog. Kajati elvtárs megpróbálja, beszél velük. Valamelyik toronyban delet kondítanak. A fogadó­órának vége. Néhány em­bersorssal többet ismert meg Kajati elvtárs, néhány üggyel több gondja tett. Néhány ember pedig még jobban bízik népi álla­munkban. ÚSZÓ SZÍNHÁZ A krasznojarszki határterületi drámai színház szí­nészeinek egy csoportja vendégszereplésre utazott a Jenyiszej partján lévő fakitermelőtelepre. Külön ha­jót bocsátottak a művészegyüttes rendelkezésére. A hajón százférőhelyes nézőteret rendeztek be. A színészek 16 helyen mutatnak be színdarabokat és különböző műsorokat. ' • A városi tanács végrehajtó bizottságának hozzászólása a Néplap várospolitikai vitájához Hl.

Next

/
Thumbnails
Contents