Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-14 / 192. szám

NÉPLAP 1954 augusztus 14, szombat PÁRTÉPÍTÉS _____________* A kommunisták és pártonkiviiliek nevelésének néhány kérdése a géberjéni Kossuth tsz-ben Nagyjelentőségű újítás a postán A kapitalista rendszerben az ország valamennyi csekkszámláját központilag a volt postatakarékpénztár vezette. Ennek megfelelően alakult ki a postán a csekkbefizetések elszámolási és ellenőrzési rendszere is, olymódon, hogy a csekkbefizetéseket az egész ország területéről Budapestre irányították. A felszabadulás után annyi változás állott be, hogy kiépült a Magyar Nemzeti Bank fiókhálózata és a vidéki csekkszámla­tulajdonosok az illetékes vidéki fióknál vezethették csekkszámlájukat. Azonban végül innen is Budapestre továbbítják a befizetéseket. Most a posta — egyik újítójának javaslata alap­ján — a Magyar Nemzeti Bank vidéki fiókjainak számláira történő befizetés kezelésére és elszámolá­sára új rendszert dolgozott ki, az úgynevezett átuta­lási utalványrendszert. A postahivatalok az átutalási utalványokat közvetlenül a számlavezető bankfiókhoz továbbítják. Az újítást több megyében kísérletképpen hónapokkal ezelőtt bevezették és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a befizetéseket 24 órán belül az érde­kelt számlákon jóvá lehet írni. A nagysikerű újítást szeptember 1-ével a posta az egész ország területén bevezeti. LEVELEZŐINK ÍRJÁK Egyes párttitkárok, párt- szervezetek még úgy gon­dolkodnak, mint K. Varga Lajos elvtárs, a géberjéni Kossuth tsz. pártszerveze­tének titkára: — Aki egyszer közénk állott, tudnia kell, mik a jogai és kötelességei, ha nem tudja, nem közénk való. Ha mindenki ezen a hely­telen állásponton lenne, bi­zony kevés tagot számlál­nának a mi pártszerveze­teink, s alig néhányat a géberjéni Kossuth pártszer­vezete. Még K. Varga elv­társ nevét sem olvashat­nánk a párttagok nevei kö- között, hiszen 6 sem járt mindig azon az úton, ame­lyikről a kommunistáknak nem szabad letérni. A kor- mányprogramm elhangzása után ő is azokkal tartott egy ideig, akik a szövetke­zet feloszlatását, a szövet­kezeti közös vagyon felosz-, .tását akarták. Ha akkor mások érvényt szereztek volna annak a helytelen 'nézetnek, amit Varga elv­társ is vall, — kizárták .volna a párttagok soraiból, inlnt olyat, aki nem ismeri jogait és kötelességeit. — Azok, akik úgy gondolkod­tak, hogy a párttagokat is nevelni kell, segíteni fejlő­désüket, felvilágosítani őket pártunk politikájáról, — azok segítettek Varga elv­társnak is abban, hogy visszatérjen az egyetlen he­lyes útra. Varga elvtárs ma már hálásan gondol azok­ra, akik visszavezették a párt politikájához. Helyfelen nézetek A géberjéni Kossuth ter­melőszövetkezetnek több mint 60 megelégedett, nagy­részt becsületesen dolgozó tagja van. Szép részesedé­sük volt az elmúlt évben, még többre számítanak az idén — miért is ne lenné­nek elégedettek, hiszen szinte zökkenő nélkül érnek el évről-évre szebb ered­ményeket. Ez a véleménye a párt vezetőség tagjainak, a tsz. valamennyi kommu­nistájának a pártonkívü- liekkel együtt. Ez a meg­elégedett hangulat azonban nem mindig jelenti azt, hogy nincs tovább tenni­való, hogy a pártvezetőség, s a párttagok ölhetett ke­zekkel üljenek. Van még tennivaló bőven a géber­jéni Kossuthban. A terme­lőszövetkezet pártszervezete mindössze 17 párttagot és egy tagjelöltet számol. — Hogy miért csak ennyit, s mi az oka annak, hogy egy év alatt mindössze egy tag­jelölttel erősödtek, annak okát éppen az általános megelégedett hangulatban keli keresni. A párttagság nagyrésze azon a vélemé­nyen van: elvégzem a mun­kám, megkapom a munka­egységet, arra a részese­dést más dolgom nincs. — A pártvezetőség tagjai nem is gondoskodnak arról, hogy más feladatot, pártmunkát is végezzenek a pártszerve­zet tagjai. Panaszkodnak arról, hogy a pártonkívü- Iiek nem kérik felvételüket a párttagok soraiba, hogy olyan helytelen vélemény alakult ki a párton kívüliéit között: a párttagok sem ré­szesednek külön kedvez­ményben, akkor miért le­gyünk párttagok. Ezt a vé­leményt osztja a párttagok egyrésze is. Nem járnak el rend­szeresen taggyűlésekre, s legutóbb Szabó Irma fia­tal tagjelölt visszaadta tag­jelölt-igazolványát. Ezt el­panaszolják a pártvezetőség tagjai, de nem vizsgálják meg mélyebben ezeknek a hibáknak az okait. A párttagokat is nevelni kell A taggyűlések majdnem mindegyikén elhangzik a határozati javaslat, amit a tagság el is fogad: „erősí­teni kell pártszervezetünket becsületes, a termelő és tár­sadalmi munkában kitűnt dolgozókkal.” Ennek végre­hajtásáért azonban már ke­veset tesznek. A párttagok nagyrésze — éppen azért, mert velük sem foglalkozik megfelelően a pártvezető­ség — nem tud megfelelően bánni a pártonkívüliekkel, nem tudják azoknak legjobb­jait előkészíteni a pártszer­vezetbe való belépésre. Ha a pártvezetőség a tagság segítségével végre akarja hajtani a taggyűlés határo­zatát, ha a legjobbakkal akarja erősíteni a pártszer­vezetet, akkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy el­sősorban a meglévő pártta­gok öntudatát kell fokozni, azok nevelését kell előtérbe helyezni. A háromtagú párt­vezetőség képtelen egyedül eredményes munkát végez­ni. Szükséges, hogy olyan harcos kommunistákra tá­maszkodjanak, mint Juhász Ferenc elvtárs, aki a kor- mányprogramm után is bát­ran kiállt a szövetkezet megvédéséért, aki ismeri a szövetkezet tagjait, tud a nyelvükön beszélni. Fekete László elvtárs, a gyümölcs- termelő brigád vezetőkerté­sze is sok segítséget tudna adni a pártvezetőség mun­kájához, ha konkrét felada­tokkal bíznák meg, ha ál­landóan segítenék és ellen­őriznék munkáját. Szabó • Miklós elvtárs szintén jó segítőtárs lenne, ha a pártvezetőség orvosolná sé­relmét. Szabó elvtárs lánya tagjelölt-volt a pártszerve­zetben. Pártmunkával nem bízták meg, s közel egy évig nem törődött vele a pártvezetőség. Amikor tag- felvételi kérelemmel for­dult a vezetőséghez, eluta­sították. Látva, hogy nem törődnek vele, úgy érezte, nincs rá szükség, s vissza­adta tagjelölt-igazolványát. Ennek elsősorban a pártve­zetőség az oka, hiszen az a helytelen elgondolás érvé­nyesült náluk, hogy aki a pártszervezet tagja, vagy tagjelöltje lett, az már elég­gé öntudatos, az ismeri pártunk politikáját, annak nevelésével már nem kell törődni. Ez a példa min­dennél jobban bizonyítja: sokkal többet kell a párt­vezetőségnek törődni a párttagokkal, a tagjelöltek­kel, s a fejlettebb pártta­goknak azt a pártmegbiza- tást adni: neveljék a párt­tagokat, ismertesék velük jogaikat, kötelességeiket, a párt célkitűzéseit. Ha a párttagok mindegyike tu­datában lesz ezeknek, jobb munkát fognak végezni, nagyobb segítséget tudnak majd adni a vezetőségnek, s közös erővel visszaszer- zik a pártszervezet teljes tekintélyét. Akkor majd a pártonkívüli dolgozók is közelebb kerülnek a párt­hoz, kitüntetésnek érzik, ha tagjai lehetnek. — Lévainc — Ezért nem szeretik éket... A „Manchester Guar­dian” című angol lap tu­dósítója meglátogatta Bar- tonwoodban az ameri­kaiak legnagyobb angliai légitámaszpontját. . A hazatérő amerikai katonák azon a vélemé­nyen vannak, hogy az an­golok nem szeretik az amerikaiakat”. Az ameri­kaiaknak nem ajánlatos egyedUl megjelenni Man­chester, Liverpool, vagy London utcáin. „Az ame­rikai katonát beráncigál- hatják az Oxford-street valamelyik kis mellékut­cájába, különösen ha egyedül van. Ott azután egy alkalmas helyen jól helybenhagyják.” Az amerikaiakat nem szeretik Angliában, de persze nem azért, mert amerikaiak. Nem szeretik őket, mint külföldi jöve­vényeket, akiknek már a jelenléte is sérti a lakos­ság hazafias érzületét és emlékeztet azok agresszív politikájára, akik egy új háborút készítenek elő. Sok eső jár mifelénk mos­tanában. Olyan alacsonyan szállnak a felhők, hogy szinte a kezével elérheti őket az ember. A fák csú­csa már felhőben — törzsü­ket még a napfény egy-egy keskeny sávja göngyöli be. Elindulunk ingujjban a szomszédba s félúton már szakad is nyakunkba a zá­por. A mezőn dolgozók, ha kisebb felleget látnak, már nem is igyekeznek a fák lombsátra vagy egy-egy kö­zeli tanya fedele alá: meg­áznak, megszáradnak az újra kisütő napon s mint­ha semmi sem történt vol­na, dolgoznak tovább nyu­godtan. A suttyó legény­kék combközépig felgyűrik a nadrágszárat_ kifordítják a kalapjukat es harsány nótázással köszöntik az esőt, a menyecskék terme­téhez odatapad az átned­vesedett ruha, a süldő lány­A KOCSORDI „Táncsics” termelőszövetkezetben már elkészültünk a tarlóhántás­sal, másodvetéssel. Búzabe- hordásunk a sok eső elle­nére is szépen sikerült. Ál­lamunk iránti kötelezettsé­günknek eddig minden vo­nalon 100 százalékon felül eleget tettünk. Idei és jövő évi silónk és szálastakarmá­nyunk máris biztosítva van. Gém Imre. . Hl­kák szinte szemmeláthatóan nőnek az esőtől levert pi­pacsvirághoz hasonló ken­dőik alatt... Felszikrázik a szem, amikor végigtekint egy-egy ilyen megázott cso­porton, olyan lángoló, olyan kiáltó, olyan éppen most kigondolt és üdére mosda­tott színeket érzékelhet itt! És felszikrázik a lélek, olyan harmatosán üde, lán­goló, kiáltó, rikoltó és rik- kantgató a jókedv, mely ezekből a megázott testek­ből szivárványként az égre ivei. De azért mindenkinek eszében van — és ezt gyak­ran mondogatják is egymás­nak, — hogy vájjon az a sok eső nem csinál-e újabb bajt az elöntött falvakban? Felvillan bennem, hogy ott, azon a képen, a föld egyik vége még vízben áll, de a dombon már aratás­ra készül a két ember. El­áruházunkban a bőripari vállalatok kiküldötteivel rendeztünk egy konferen­ciát. A kereskedelem dol­gozói elmondották, milyen kéréseik vannak a bőripari vállalatokhoz. Rámutattak arra, hogy a „Pionyer” és a „Május 1” cipőgyárak ke­vés újfazonú női cipőt ké­szítenek. A vásárlók — az áruház dolgozóinak megfi­gyelései szerint — egyre több fehér cipőt készíte­nek. Hasonló hibákra hív­ták fel az „Erglisz” és a „Rekord” gyárak dolgozói­nak figyelmét is. A cipőipar jelenlévő dol­gozói megígérték, hogy fenti bíráló megjegyzések alapján haladéktalanul hoz­zákezdenek az áruválaszték bővítéséhez, a minőség ja­vításához. Meg kell mon­danunk, hogy egyes gyárak már értek el eredményeket ezen a téren és állandóan javul a cipők minősége. LEVELEZŐ-ANKÉT A vásárlók igényeit még egy másik módszerrel, úgy­nevezett levelező-ankéttal tanulmányozhatjuk. — Az Augusztus 20. tiszteletére községünk gabonabeadási versenyre hívta ki a járás községeit. Örömmel jelent­jük, hogy községünk augusztus 10-rc gabonabe­adásának száz százalékban eleget tett. Az egyénileg dolgozók befejezték a ga­bona cséplését. (Fccser Mi­hály vb. titkár Császló.) mondom ezt a megázott csoportnak, a vidám, örökké tréfálkozó nőknek és fér­fiaknak, akikkel együtt áll­tam ki az imént egy futó zápor dobpergéses ostro­mát. Figyelmesen meghall­gatják, még a hátul csinta­lankodó ' fiatalok is elhall­gatnak. Egyszerre nagyon- nagy csend lesz az ázott búzaföldön. Itt már minde­nütt keresztbe van rakva a termés, a víz nem sok kárt tehet benne. Látom, az én ázott csibéim is erre gon­dolnak most. Kicsavarják a nedves inget, lerázzák a gombaformájúra ázott ka­lapot, néhány percig szótla­nul tesznek-vesznek, azután munkába fognak újra. Az augusztusi nap sugarai előtörnek az alacsonyan szálló, szürkésbarna felle­gek mögül és nagy, bíztató fénybe vonják szülőfölde­met. áruházban a vevőknek egy kérdőívet nyújtanak át, amelyeken kérik a vásárló-, kát, válaszoljanak az áru- választékra, a minőségre, a kiszolgálásra és egyebekre vonatkozó kérdésekre, to­vábbá tegyék meg észrevé­teleiket, javaslataikat. — A válaszokat beérkezésük után összegezzük és intézkedése­ket teszünk a vásárlók kí­vánságainak teljesítésére. A kereskedelem azonban, csak akkor tud hiánytala­nul eleget tenni a vásárlók kívánságainak, ha az ipar becsülettel teljesíti megren­deléseinket. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa a kereskede­lem továbbfejlesztéséről szóló határozatában hatal­mas feladatokat állít a ke­reskedelmi dolgozók elé. — Ahhoz, hogy a feladatokat teljesíteni tudjuk, minden erőnkkel emelnünk kell a kultúrált kereskedelem szín­vonalát. Tapasztalataink a vásárlók igényeinek tanulmányozásában Irta: J. BOZSKO, a rigai Nagyáruház kereskedelmi igazgatója A rigai Nagyáruház áru­forgalma az utóbbi öt év folyamán másfélszeresére emelkedett. Különösen so­kan vásárolnak rádiókészü­lékeket, varrógépeket, gyap­júszöveteket, pianinókat, motorkerékpárokat, szőnye­geket, stb. A vásárlók megnöveke­dett igényeinek kielégítése érdekében áruházunk dol­gozói nagyobb figyelmet fordítanak a kereslet ta­nulmányozására. Az áruház minden egyes osztályán és részlegén füze­teket helyeztünk el, ame­lyekbe a vásárlók beírják javaslataikat, igényeiket. — Ezenkívül az eladók na­ponta bejegyzik a vásárlók véleményét az áru minősé­géről és a választékról. A bejegyzéseket rövid időkö­zökben összegezzük. — így bármikor pontosan megál­lapíthatjuk, milyen árucik­kekben növekedett a ke­reslet és intézkedéseket hozhatunk azok beszerzé­sére. Az utóbbi időben például a bejegyzésekből megtud­tuk, hogy a vásárlók hiá­nyolták a fotóvegyszereket és a nagyítólencséket. Ter­mészetesen azonnal gondos­kodtunk a fenti árucikkek megrendeléséről. Vegyünk egy másik pél­dát. Több vásárló megje­gyezte, hogy az áruházban nem kapható csónakmotor. Az áruház azonnal szerző­dést kötött a rigai „Metal- liszt” szövetkezettel a szükéges motorok gyártá­sára. A szövetkezet dolgo­zói határidőre leszállították a motorokat, tehát ma már áruházunkban elegendő mo­tor várja a vásárlókat. A VEVÖANKÉTOK A kultúrált' kereskedelem színvonalának emelésében, valamint a vásárlók igé­nyeinek tanulmányozásá­ban nagy szerepet játsza­nak a vevőankétok. A leg­utolsó ankét résztvevői igazságosan bírálták dolgo­zóinkat a lassú kiszolgálás miatt. A dolgozók kívánságai alapján pótelárusítóhelyeket állítottunk fel, amelyek mű- rostszövetet, ajándéktárgya­kat, kötszövöttárukat, helyi- és kézműipari gyártmányo­kat árusítanak. A vásárlók gyors kiszolgálása érdeké­ben az áruházban rövidáru és villamoscikk elárusító­helyeket létesítettünk, ahol a vevők mindjárt ki is fi­zethetik az árut, tehát nem kell a pénztárhoz fárad- niok. Az áruházban mozgó reklámalakok pamufezövet- ből vagy selyemből készült ruhákat mutatnak be a ve­vőközönségnek. KIÁLLÍTÁS Az áruházban a közel­múltban hernyóselyemké- szítményekből kiállítást rendeztünk. A kiállított tár­gyakat ott a helyszínen meg is vásárolhatják a lá­togatók, és a jelenlévő modellkészítővel mindjárt megbeszélhették, milyen fazonú ruhát varrassa­nak. A kiállítás nagy si­kerrel zárult. Az eredmé­nyek tehát azt bizonyítot­ták, hogy gyakrabban kell hasonló kiállításokat ren­deznünk. Áruházunk dolgozói — éppen a kereslet tanulmá­nyozása alapján — igénye­sebbek a szállítóvállalatok­kal szemben és gondosab­ban ellenőrzik az érkezett árucikkek minőségét. Az ipar és a kereskedelem kapcsolatának egyik leg­jobb eszköze a közös kon­ferencia, amelyen kereske­delmi és ipari dolgozók vesznek riszt. Nemrégen Rákos Sándort Felhők, fák, színek, emberek (Emlék és vallomás u szülőföldemről)

Next

/
Thumbnails
Contents