Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-08 / 187. szám
*íPL«P 1954 augusztus 8, vasárnap PÁKTÉPÍTÉS ,fl termelőszövetkezetek megerősítéséért harcotok“ Egy instruktor tapasztalatai Az egész országban, megyénkben, s így járásunkban is legfontosabb feladat napjainkban a cséplési munkák gyors befejezése, a másodvetési terv maradéktalan teljesítése, s termelő- szövetkezeteinkben segíteni a megfelelő terményelosztást. A pártszervezetek ezzel kapcsolatos tennivalóit beszéltük meg az instruktor! értekezleten, amit minden héten rendszeresen megtartunk. Ezek az instruktort megbeszélések nem hiábavalók. Legutóbbi értekezletünkön azt a feladatot kaptuk, hogy segítsük a pártszervezetek munkáját, különösen a termelőszövetkezetekben. Úgy terveztem, hogy egy- "egy községben legalább egy hetet tartózkodók, hogy alaposan megismerjem a szövetkezet problémáit és így hathatós segítséget adjak. Régebbi tapasztalataim azt mutatták, hogy egykét nap alatt nem tudok jó munkát végezni. A gebei Lenin termelőszövetkezetben tapasztaltam kintlétemkor, hogy azért nem halad jól a munka, mert a pártszervezet vezetői és a gazdaság-vezetők nem értik meg egymást személyi ellentétek vannak közöttük. Ezt bizony nem lehetett egy-két nap alatt rendbehozni. A pártszervezet vezetősége helyesen látta, hogy Gyarmati Sándor elvtárs, a szövetkezet elnöke egyedül próbál irányítani és minden munkát elvégezni. Nem hívja segítségül a vezetőség többi tagjait, a brigádvezetőket, a könyvelőt. Egyedül képtelen volt1'Gyarmati elvtárs jól flí^kef^ezni, s ellen- őrizníTS» rttunkák menetét. Ennekiköwetkeztében a legnagyobb munkaidőben, az aratáskor a szövetkezet több tagja elhanyagolta a szövetkezeti munkát, s inkább a háztáji földön szorgoskodott. Lassan haladt így a munka, s félő volt, hogy késnek az aratással, sok lesz a szemveszteség. A pártvezetőség tagjaival beszélgettem, s figyelmeztettem őket arra, hogy feladatuk a szövetkezet elnökét rendszeresen beszámoltatni rpunkájáról, s hasznos javaslatokkal támogatni, segíteni. A pártvezetőség trgjhi megértették, hogy közös a céljuk a gazdaságvezetőkkel, s csak közös erővel lesznek képesek virágzó termelőszövetkezetté tenni a szövetkezetüket. Pártvezetőségi ülést hívtak össze egyik délben, hogy a munkából ne legyen kiesés. Arra meghívták a tsz. elnökét is, aki elmondotta, hogy azért folyik lassan a munka, mert sokan inkább dolgoznak a háztáji földön. A pártvezetőség megígérte, hogy elküldi népnevelőit az otthonmaradókhoz, s ezzel segíti, hogy minél több ember resztvegyen a szövetkezeti munkában. Bírálták a pártvezetöség tagjai a szövetkezet elnökét amiért egyedül, sokszor önkényesen intézkedik, s javasolták neki, hogy a gazdaságvezetők értekezletére hívja meg a brigád vezetőket is, számoltassa be őket, s adjon javaslatot a további munkák végzéséhez. Az eredmény nem maradt el. A népnevelők és brigádvezetők segítségével sikerült elegendő munkaerőt biztosítani az aratáshoz. Ez azonban magában nem elegendő a sikerhez. Arról beszéltem a pártvezetőség tagjainak: a gazdasági Vezetőkkel közösen megbeszélve, osszák ki a kalászos területet egyének között, indítsanak versenyt, s tűzzenek ki díjakat a legtöbbet learatónak. A pártvezetőség tagjai szívesen vették javaslatomat, s nemsokára a tsz. valamennyi tagja tudta, milyen munkára van beosztva, hogy 9.5 hold jut egy kaszásra, s a legjobban dolgozó pénzjutalmat és díszoklevelet kap. Lelkes verseny folyt az aratási munkák végzésénél, s ez a lelkesedés eredményezte, hogy 7 nap alatt befejezték a nagy munkát. Arról sem feledkeztem meg, hogy figyelmeztessem a pártvezetőség tagjait: foglalkozzanak többet az aratási munkában kitűnt pár- tonkívüli dolgozókkal, s azokkal' erősítsék majd soraikat. Nem volt könnyű ez a munka, közel egy hetet kellett tartózkodnom a Lenin termelőszövetkezet- hogy segítséget tudjak adni a munka jó megszervezéséhez, az egyetértés helyreállításához, de megérte. A tapasztalatom tehát az volt, hogy több napot, több mint egy hetet is el kell töltenem -egy községben vagy termelőszövetkezetben, hogy megfelelő segítséget adhassak. Ezért osztottam úgy be az időmet legutóbb is, hogy közel mésfél hetet tölthessek a jármi Szta- hanov termelőszövetkezetben. Onder elvtárs, a pártszervezet titkára megérkezésemkor arról panaszkodott, hogy a szövetkezet tagjai idegenkednek a kombájntól. Azonnal segítettem kiszámítani mennyivel költségesebb a kézi aratás, s azt ismertettük röpgyüléseken a tsz. minden tagjával. Amikor megtudták, hogy egy hold learatása 64 forintot, s 4 százalék terménykiadást jelent, s kombájnnal naponta 10—12 holdat le tudnak aratni, ezzel szemben ennyi termény Maratásához legalább 12 kaszás, marokszedő, kévekötő kellene, s csak a 12 kaszás munkája kb. 600 forintba kerülne, — nem idegenkedtek többet a gépi munkától. Azt is elmondtuk, hogy mennyi munkaerőt takarít így meg a szövetkezet, s nem kell majd külön csépelni is ezt a terményt. Ezután hozzájárult a szövetkezet tagsága a kombájnnal való aratáshoz, s állandó munkaerőket is biztosítottak a három kombájnhoz. Míg kézierővel több mint három hétig tartott volna az aratás, a gépek segítségével egy hét alatt befejezték ezt a munkát. Sokat segítettek ebben a pártszervezet népnevelői, akik még aratás előtt felkeresték a családtagokat, segítségül hívták őket a nagy munkához. így mix'e végeztek az aratás-cséplési munkákkal, akkorra teljesítették másodvetési tervü két is, A körzetemhez tartozó termelőszövetkezetek közül ebben a kettőben tartózkodtam az utóbbi időben több mint egy hetet egyikben, s másikban is. Láttam, hogy legfontosabb feladat az ara- tás-csáplés és másodvetés befejezése, a jövedelem arányos elosztása. Éppen ezért a pártszervezeteknek egyik legfontosabb feladata most a gazdasági vezetők munkájának alapős ellenőrzése és segítése. Mindkét termelőszövetkezetben hallottam a” szövetkezet tagjainak, véleményét: nem tudjuk miriM'jV'an, mennyi lesz a ."'jBSedcl- münk, ménnyi a Kiadásunk. Ezért arról "sérti feledkeztem meg, hogy segítsem a pártszérvézetek munkáját abban, hogy a gazdasági vezetőkkel együtt, a szövetkezeti könyvelő bevonásával számvetést csináljanak. Ismertessék a szövetkezet minden tagjával kb. mennyi jövedelemre számít a szövetkezet, milyen beruházásokat akar eszközölni, mennyi az, ami a tagok részesedése lesz. Ha ez megtörténik, akkor a szövetkezet minden tagja magáénak érzi a tsz-t, szívesebben dolgozik, mert tudja, hogy miért, s lelkesebben harcol a szövetkezet felvirágzásáért, ami az ő szebb életét is jelenti. Rojnik János, a mátészalkai JB. instruktora. Mem „s*egfényM a kulák Csengeriííjfailaiban sem Sipos János csengerújfa- lusi kulák minden évben adósa maradt államunknak. Ez évben sem teljesítette beadási kötelezettségét. A községi tanács elrendelte a kulák elszámoltatását. Amikor kimentek hozzá, látták, hogy bőven van baromfi az udvarán, mindjárt volt tojás is a beadásba.. Jószága is bőven van. Két lova, két tehene egy növendékjószággal, 4 darab sertése, rengeteg aprójószági. A felemelt tíz százalékkal együtt behajtották a hátralékot. Lám: mégsem olyan „szegény“ a kulák, mint ahogy teszi magát. A szovjet sarkvidéki expedíciók életéből Az utóbbi napokban a szovjet sajtó számos cikkben és tudósításban foglalkozik az Északi Sark térségében nagyjelentőségű tudományos kutatásokat végző két szovjet expedíció munkájával, életével. AZ „ÉSZAKI SARK — 3 ‘ KUTATÓ- ÁLLOMÁS A Pravda július 22-i szántában közölt tudósításában így számol be az „Északi Sark — 3“ kutatóállomás egy napjáról: — A jégtábla, amelyen megtelepedtünk, szép, szilárd; sokrétű tudományos munkára ad lehetőséget. — Expedíciónk tagjai jégkutatók, asztronómusok, mikrobiológusok, nagy kedvvel végzik tudományos megfigyeléseiket az Északi Sark központi térségében. A nyári időjárást gyakran kisebb fagyok váltják fel. Napsütésben táborunk gyönyörű. A környező jégtorlaszokról csodálatos fürtökben csüngnek alá a jégcsapok. A napokban itt járt repülőgép tojást, friss burgonyát, hagymát, almát, paradicsomot, káposztát, uborkát, citromot, narancsot hozott. A minap elejtettünk egy borjúfókát és szakácsunk fókamájból hagymával nagyszerű pecsenyét készített. Üj filmtekercseket is kaptunk, már levetítettük a Moszkvai Állami Egyetemről készített és a „Bátorság iskolája“ című filmhíradót. Csehov évfordulója alkalmából levetítettük az író színdarabja alapján készült filmet. Jól vagyunk, mindenki egészséges, — fejezi be beszámolóját V. Kamki aero- lógus. Az Izvesztija július 21-i tudósításában így számol be az „Északi Sark — 3“ kutatóállomás egy napjáról: — Munkanapunk meteorológiai megfigyelésekkel kezdődik. Moszkvában még éjfél van, amikor nálunk felvirrad a reggel. A nap folyamán — 24 óra alatt —• nyolcszor végzünk meteorológiai megfigyeléseket, mindig percre pontosan ugyanabban az időben. Tanulmányozzuk az atmoszférikus nyomást, a levegő hőmérsékletét, a szél irányát és erejét, a felhőzet magasságát és jellegét, feljegyzéseket készítünk összes hidro- meteorológiai megfigyeléseinkről. Az így szerzett adatokat rendszeresen megküldjük az összes meteorológiai intézeteknek. Kollektívánk tagjai nagyszerűen együttműködnek. A hidrológusok ma is, mint minden nap, mérik az óceán mélységét, talajpróbákat vesznek az óceánfenékről, mérik a víz különböző rétegeinek hőmérsékletét; a magnitológus- asztronómus kihasználva a kedvező időjárást, pontosan meghatározza, milyen szélességi és hosszúsági fokon haladunk át. Huszonnégy órán keresztül tanulmányozzuk a jéghelyzetet, mert egyetlen percre sem szabad megfeledkezni arról,! hogy mozgó jégtáblán élünk, hogy körülöttünk’ többször tízezer kilométeres térségben különböző gyorsasággal jégtáblák áramlanak. AZ „ÉSZAKI SARK -r- 4“ KUTATÓÁLLOMÁS Az „Északi Sark — 4‘‘' kutatóáirofiins életéről a. PravdaA :é& - az Izvesztija ezeket 3i*ja: — 4z áramló jégtáblán pezsgő élet folyik, a sokrétű kutatómunka éjjel sem. szünetel.' A jégtáblán most; nyár van, a hőmérséklet 0 és plusz 2 fok között ingadozik. Sok munkát ad a kutatóknak a hóolvadás, mert az olvadásos vizet mindun-: tálán el kell vezetni a jégtábláról. A kutatók pontos óceánografikai megfigyeléseket tesznek, többek közötti tanulmányozzák az arktiszi óceáni áramlatokat. A megfigyeléseket a legkorszerűbb szovjet technikai eszközök segítségével végzik. Levelező-mozgalmunk Az elmúlt héten — augusztus 1-től augusztus 7-ig — 179 levél érkezett szerkesztőségünk címére. Ezidö alatt 105 levelet közöltünk lapunkban. Különböző szervektől 19 olyan választ kaptunk, amelyben a dolgozók bejelentéséi nyomán tett intézkedéseiket közöltek szerkesztőségünkkel. Levelezőértekezletet Csen-1 gerújfaluban tartottunk, ahol a dolgozók problémáit,1 javaslatait tárgyaltuk meg.' A végtisztesség számlája A hosszú tél után kilobbant, pompába szökkent a tavasz Oroson is, mint mindenütt. Az öreg néni mintha csak erre várt volna még: lehúnyta a szemét s nem mozdult többé. Meghalt. — Elhoztad a halotti bizonyítványt, édes fiam? — s a maszületett bárány alázatosságával nézett Német Sándor plébános úr a meghalt idős néni vejére. Mire az csak annyit mondott: — El. A plébános úr összedörzsölte finom húsú párnás kezét: —: És milyen temetést akarsz, kedves fiam? — Csak olyan rendeset. — Nagyon jp anya, istenfélő volt szegény ... — A feleségem mondta, hogy búcsúztató is kellene. :— Hm..., fiam. Azt nem fehet... felsőbb hatóságom egyik rendelete tiltja azt most — húzta, lépegette a szavakat, mintahogy körűi csipkézi a rohanó szél a Jellegeket, — De, csak úgy pár nap múlva tudunk fizetni, plébános úr kérem. Egy szelíd mosoly, egy rövid vállveregetés: , — Ej, édes fiam, az a pár nap már igazán nem számít és reverendája táncolva fodrozódott bokája körül, ahogy hófehér körmű ujjait kézfogásra nyújtotta. Nyolc nap végtelenül hamar eltelik annak, aki dolgozik, mert munkájával valósággal űzi az időt maga előtt. Ment hát megint a fiatal ember a plébániára és menetközben persze, hogy a meghalt anyósról, meg a temetésről gondolkozott. (Hiszen mindig arra gondol az ember, amilyen ügyben jár.) Igen .szóval az anyós: nem volt az rossz asszony. Percnyi bajuk sem volt vele. öreg volt, szép időt megélt és — meghalt. Lányával akart maradni, vagyis velük, ök vállalták el a temetést is. Persze: a temetés. Hogy is volt az? Rendesen, mint ahogy szó volt róla... A háznál latinul beszélt a plébános úr — mit sem értettek belőle. Aztán még szintén az udvaron szólt a felesége testvéreiről, nagyon röviden. Éppen csak, hogy említette. Amolyan „búcsúztató”-féle lett volna az. Csakhát... A kapuban nem térdepelt le a plébános úr, nem mondott imát, pedig ez járt volna. Nade, legfeljebb kevesebb lesz ezzel is a stóla. A temető előtt letérdelt: de meddig tartott az is? A tavaszi szellő, mely kísérte a halotti menetet, nem messzire futhatott elibök, mór vége volt. Mentek tovább a sírig. És a sírnál, aki sokat megteszi: milyen hamar el tudia az mondani a miatyánkot, üdVözlé- gyet! És hullt vissza’ ■# ki- hányott föld a koporíőfá... Sokan voltak az anyőé0 temetésén, hogy megadják neki a végtisztességeí:rn És milyen érdekes, azok if jóemberek, szomszédok,: ’ Rokonok, mind ismerősöd; egy sem kér semmit' 3raz eltöltött időért, egének sem kell fizetni, vége lett és szétszéledtek még oft a temetőben. Ide a plébános úrhoz pedig megint jönni kell. Hozni a pénzt. Elszámolni. A plébános úr összekulcsolta a kezét a hasa alatt, tenyérrel lefelé, mintha lenne ott valami, s most arra tenyerelne, hogy visszaszorítsa. Kinn felhő alá bújt a nap. Fényét mintha féltette volna: kirántotta azt a szobából. — Na kedves fiam, nem hiányzik a mama? — Hát... élhetett volna még. — Az isteni, gondviselés felséges, mindenbe bele kell nyugodni az ő akarata szerint.., Hanem a vég- tisztesség-adást rendezni jöttél úgy-e? — Azt akarom elintézni. — No várjál csak fiam, azonnal... — papírt és ceruzát vett elő. A fiatalember a fekete váll mögül nézte a ceruza munkáját. A betűket nem tudta mindjárt kiolvasni, hanem a számok: te jó ég, hová szaporodnak azok!? — Kétszázhúsz forint, édes fiam. Kétszázhúsz ... Emez csak állt és bámulva nézett. Lámcsak, milyen előrelátó tud lenni még a nap is: eldugta a fényét, hogy ne látszon meg nála az ember fiának sápadtsága. — Annyi az, fiam, any- nyi — emelte fel tekintetét a plafonra a plébános úr, mintha a fiatal ember ott lenne és nem mellette állt volna. — Bizony, kedves fiam, nem szabad fukaroknak lennünk, hogy e gyarló földi élet után az örökkévalóságba jussunk... Még ott volt a zsebében] a háromszáz forint. Majd-i nem egy teljes félhavi fi-/ zetése. Előlegül kérte. Hí-/ szén megannyi mindent tud vásárolni egy fiatal há4 zaspár, hogy jól legyen, szép legyen a hajlék s az életük és megelégedett ők maguk is. Már idejövet előtt megbeszélték felesé-: gével: hova, miért adják majd a megmaradt pénzt. Igen óm, de még a görög, meg a református haran-i gozónak is harminc-har-: mine forint. És amikor megfordult, hogy kimenjen, megint az emberek közé s haza a családhoz, feleségé-: hez, a megmaradt húszío-i rintot csak a szivarzsebbe dugta, mert mi az a három-: százból? Semmi. Mint eL nyűtt ruhának a rongyda-> rabja. Ennyi maradt. — Édes fiam, miséről is gondoskodjatok, hogy a mennyországba jusson a megboldogult szegény mama... kúszott utána a plébános úr hangja. A. B.
