Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-07 / 186. szám
2 N á P L A H 1954 augusztus 7., szombat. A termelőszövetkezetek megszilárdításéért Kommunista agronómusok megyei nagyaktívája (Lapunk vasárnapi, szerdai és csütörtöki számaiban hírt adtunk a kommunista agronómusok megyei nagyaktívájának július 31-i értekezletéről és közöltük Vincze József elvtárs előadását. Mai számunkban a cikksorozat befejező részeként közöljük a fontosabb hozzászólásokat.) A hozzászólások azt bizonyítják, hogy helyes és időszerű volt az agronómusi kar élcsapatának, a kommunista agronómusoknak határkőül szolgáló értekezletét összehívni. Nemcsak azért, mert megszabta az agronómusok távolabbi és legközvetlenebb napi feladatait, hanem egyben irányadóul szolgál a napokban megtartandó járási értekezleteknek is. Hajdú Sándor elvtárs, a megyei párt végrehajtó bizottság mg. osztályának vezetője felszólalásában elemezte termelőszövetkezeteinknek az új szakasz kezdete óta bekövetkezett fejlődését, szervezeti megszilárdulását. Rámutatott a szövetkezetek stabilizációjával párhuzamosan végbemenő egyéni gazdaságok megerősödésére is. — Bár mindkettő fontos, de a támogatásban a nagyobb hangsúly a szövetkezeteket illeti, mert ez az egyetlen útja a szocializmus felépítésének a mezőgazdaságban. Ezzel kapcsolatban egyik legfőbb feladata az agronómusnak, hogy a szövetkezetek termésátlagait az egyéniek termésátlagai fölé emelje. Mindemellett a kisgazdaságok erősítése azért is fontos feladat, mert szövetkezeteink még nem képesek a népgazdaság szükségleteinek kielégítésére hozamfeleslegeikkel. Ezt az elvet úgy szolgálhatják legjobban, hogy például atsz- ben bevált termelési módszereket (pótbeporzás, műtrágyázás, stb.) a dolgozó parasztok felé is gyümöl- csöztetik. Ez is oka annak, hogy valójában csak most tudta meg, mi az agronómus legfontosabb feladata. — Ko- mássy Gyula nyíregyházi járási főagronómus és Áldott István, a gépállomások megyei igazgatója mindketten azt hangoztatták, hogy a gépállomási vezető agronómus és a járási főagronómus között az eddiginél jobb kapcsolatot kell teremteni a közös feladatok végrehajtása érdekében. Élénk vita a vetésíorgó bevezetéséről A felszólalók Vincze elvtárs előadásának úgyszólván minden pontját érintették, de a legnagyobb érdeklődést kétségtelenül a vetésforgó bevezetésének problémái keltették fel. — Török Gáspár (Tyukodi Előre tsz.) arról számolt be, hogyan valósították meg a vetésforgóra való átállást 1953-tól kezdve. Komássy elvtárs azt javasolta, hogy tapasztalatai szerint valamennyi tsz-ben átmenettel legcélszerűbb a vetésforgó bevezetése, hogy zökkenés és terméskiesés ne fordulhasson elő. Ő mintául szolgáló sémákat dolgozott ki és helyszíni segítséget ad járásában. A vetésforgó gyors és jó bevezetésében versenyre hívta a kisVár- dai járás főagronómusát. — Fucskó Sándor (Vaja) arról beszélt, hogy nem tudMiért késik 123 községben a kenyér ? A mátészalkai Sütőipari Vállalat egyik levelezője felháborító esetről tudósított bennünket. Ez a vállalat 123 községet, 468 boltot lát cl s a kenyeret szerződés szerint az Autóközlekedési Vállalat szállítja ki. De hogyan? A napokban reggel fél hétkor felhívta a Tefu a szálkái Sütőipari Vállalatot, hogy a Szálkára szánt kocsit tévesen Fehér- gyarmatra irányították, szóljanak át Gyarmatra a kocsiért. A kocsi délelőtt fél 11-kor érkezett meg Mátészalkára s reggel helyett csak délben kezdett hozzá a kenyér kiszállításához. Ugyanezen a napon egy másik gépkocsinak nem volt vezetője. Az egyáltalán nem tudott kenyeret szállítani. Egyszerre 123 község kenyérellátásában keletkeztek zavarok. Sajnos, ilyen és hasonló esetek már többször előfordultak a Tefuval. S a kenyérkéséseket, esetleg elmaradásokat a nép ellenségei arra használják ki, hogy népi államunk ellen hangolják az öntudatlan dolgozókat. Tűrhetetlen helyzet, hogy a Tefu-nál ilyen dolgok előfordulnak. Intézkedjék a 92. sz. Autóközlekedési Vállalat vezetősége s a hanyagságban bűnösöket vonja felelősségre. Ü&emígaasgatói levél a Vulkánból Vállalatunk, a kisvárdai Vulkán vasöntöde ebben: az évben mindössze egyszer teljesítette tervét. — A tervteljesités lemaradásának több oka volt: rajtunk kívülálló okok (például a télen a szállítási nehézségek, anyaghiány, stb.) és olyan hibák, melyek részint a vállalat helytelen vezetéséből adódtak. A műszaki dolgozók, de ugyanakkor a munkások nemtörődömségéből is számos hiba adódott. A vállalatvezetés, valamint a műszaki vezetés hibája többek között az is, hogy nem tudnak megfelelő munkafeltételeket biztosítani a dolgozóknak. Dolgozóink sokszor1 panaszkodnak szerszámhiány miatt. Olyan esetekre is hivatkoznak, hogy nincsenek a munkahelyek megfelelően előkészítve, a termelés zavartalan biztosítására (pl. a formázásnál sokszor kirámolatlanok a szekrények.) Adódnak a vállalat hatáskörét meghaladó hibák is, amelyekért elsősorban a minisztérium a felelős. — Vállalatunk legégetőbb problémája: nem tudnak megfelelő munkát biztosítani. Ml ezért többízben fordultunk illetékes szerveinkhez és eddigi tétlenségük ellenére is reméljük, hogy a jövőben nagyobb segítséget adnak üzemünknek. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére, valamint arra, hogy vállalatunk újra tervteljesítő legyen és minőségileg is szebb eredményeket érhessünk el, — szerintem a jövőben jelentős feladatokat kell megoldanunk. Elsősorban a vállalat vezetőségének kell sokkal jobban irányítani a műszakiakat, hogy azok valóban a korszerű gyártásnak megfelelően biztosíthassák a műszaki vezetés és a gyártás zavartalanságát. Másodszor a műszaki dolgozóknak, különösen a művezetőknek sokkal jobban kell a jövőben elsajátítani a szakmai ismereteket, ugyanakkor nagyobb felelősséget kell érezniök a műhelyek dolgozói iránt. Sokkal jobban kezükben kell tartani a termelés irányítását, vezetését. A munkások előtt fontos feladat, hogy az öntödékben lévő magas selejtszázalékot figyelmesebb és lelkiismeretesebb munkával leszorítsák. Ez elsősorban azzal érhető el, ha a technológiai utasításokat pontosan betartják, szakmai tudásukat állandóan növelik, és fegyelmezetten dolgoznak. Fontos feladat, hogy nemcsak a fizikai dolgozók, hanem a műszakiak is jobban szívügyüknek érezzék az augusztus 20 tiszteletére tett vállalások becsületes teljesítését. A vállalat vezetői és a műszakiak adják meg a tőlük telhető legnagyobb szakamai segítséget a dolgozóknak, és a jó munka előfeltételeit minden körülmények között biztosítsák. Csak így, közös erővel, közös akarással tudjuk teljesíteni az állam iránti kötelességünket, az adósság törlesztését, és a terv teljesítését. Buzánszki Albin igazgató, Kisvárda, Vulkán vasöntöde. Elengedhetetlen, hogy elsősorban maga az agronómus legyen meggyőződve a szövetkezeti út helyességéről. Ha nem szívügye, ha nem lelkesedik érte, nem tud komoly segítséget nyui- tani. Ezt igazolja a fehérgyarmati járásban dolgozó egyik agronómus példája is, akinek mellesleg 14 holdja van. Amikor a tsz-e legjobban el volt maradva az .esőzések miatt a kapálással, akkor hívta őket a saját földjére kapálni. Az agronómusi kar a fejlesztés folytán felhígult és esetenkint „nem kimondott szakemberek” is bekerültek, például marhanagykereskedők. Helyenkint a fiatal szakembereket „gyorstalpalókénak gúnyolják, ahelyett, hogy segítséget kapnának gyakorlatuk megszerzéséhez az idősebbektől. Varga Mihály 280 niázsát csépelt nap alatt A csaholci gépállomásról | jelentették, hogy Varga Mi-j hály ifjúsági cséplöcsaiMt- j vezető, aki az ország.*,- ver senyben is részivesz. augusztus negyedikén 280 mázsa »**rmér>vi csépelt el • Ezerkétszázas gépével eddig 1330 mázsát csépelt el. A vencsellői gépállomáson is hasonló jó oredmény születőit 4-én. Pájer Mihály ”(C mázsás eredményt ért nl Eddig összes cséplése Ének- és zeneoktatás az általános iskolákban Hozzászólás a zenei vitához ják bevezetni a vetésforgót, mert nagy a területük és kevés a tagságuk. — Török elvtárs ezzel szemben azt hangoztatta, hogy a vetésforgót csak nagyobb területen lehet bevezetni. Vincze elvtárs azonban úgy tisztázta a vitát, hogy akár kicsi, akár nagy területen alkalmazható a vetésforgó valamelyik formája. A jól sikerült értekezlet Vincze elvtárs zárószavaival ért véget. A Kiskereskedelmi Vállalat 29. árudája 4 éve mintabolt. Ráillik ez a jelző erre az árudára. A bolt dolgozói kivétel nélkül versenyben vannak, ízlésesen rendben tartják az üzletet, példásan teljesítik a tervet, udvariasak és a raktár rendjét sem hanyagolják el. A verseny eredménye megmutatkozik abban is, hogy a bolt az év folyamán még minden havi tervét túlteljesítette. Ebben a boltban dolgozik Krajnyák Hona, a kereskedelem kiváló dolgozója, mint ahogy nevezik, „az áruda kedvence”. Ö a legkedvesebb, legudvariasabb, leggyorsabb elárusító. „Kérem azt a kardigánt, ne azt, a másikat, mégsem azt, hanem ami ott van, azt mutassa" — így kér, válogat a vevő néha túlzásig is. űe Krajnyák Ilona mosolyogva veszi le a vevőnek a polcról a kért árut: „Tes~6k, válasszon kedve szeÁltalánosiskolai énekoktatásunkban jelentős a fejlődés 1945 óta. Ma már sok olyan iskolánk van, ahol rendszeres szolmizáció- oktatás folyik. A legalacso- nyobb osztálytol a ! magasabbig, már nemcsak a kötelező 20—25 dalt tanítja meg a nevelő évente — esetleg harsány for- tisszimó dinamikával, — harint" — mondja, s még tanácsot is ad a vevőnek, hogy melyiket vegye, melyik illene jobban. Nem csoda, ha a vevők szívesen mennek hozzá vásárolni. Az eredmény: júliusban 125 százalékot teljesített, s a 810 forint alapfizetés mellé még 180 forint prémiumot is kapott. Az eladóknál 160 százalék a „plafon”. Ez a sztahanovista jelvény elnyerését jelenti. Krajnyik Ilona és társai azért versenyeznek, hogy elérjék ezt a szintet. Társai, mint pl. a kötöttosztályon Vigli Györgyné Szóbél Miklóssal versenyez, Vighné júliusban 145 százalékot ért el és 37 százalékkal maga mögött hagyta versenytársát. No, de a férfiak sem szorulnak háttérbe. Augusztinyi József, aki Szabó Sándorral van versenyben a cipőosztályon. 119 százalékot ért el. Könnyen bebizonyíthatják a 29. sz. -udában. hogy nem is olyan „„ „„ „ nem gondot fordít a helyes éneklésre, hangképző, — kétszólamű — gyakorlatokat tanulnak, karban énekelnek, sőt dallamot, ritmust írnak le hallás után. Ha még messzi is vagyunk ma eio nagy uies*.- rünk Kodály Zoltán elképzelésétől, hogy tudniillik minden tanuló úgy olvassa a zenét az általános iskola elvégzése után, mint ahogy a betűt — mégis megállapíthatjuk, hogy jó úton haladunk. Ezek az eredmények annak köszönhetők, hogy a felszabadulás után általános iskolai nevelőink közül a zene iránt fogékonyak, vagy zenei téren tájékozottak, öntevékenyen képezték magukat ének-szaktanfolyamokon. Kár, hogy ez az ének szaktanítói képzés, néhány év óta visszaesett és így még nagyon sok iskola van — mondhatjuk, hogy az iskolák zöme — ahol még mindig nem szakos nevelő kezében van az énekoktatás. Igaza van Vi- kár Sándor igazgató elvtársnak, amikor azt mondja, hogy „igénytelen művészi nevelés” folyik még iskoláinkban. Az igényesebb művészi nevelés alapjainak csirái, sőt egészséges hajtásai is megtalálhatók már sok iskolánkban. Ez utóbbi tény inkább a nagyobb iskolákra vonatkozik, de vannak kisebb helyek is, ahol igyekeznek a tanlervszabta követelményeknek eleget tenni. Sajnos még néhány heí- !yen ma is „mellékes” tárgy- I n:.!: tartják az éneket és rendszerint annak a nevelőnek adjak a tanítását, akinek még hiányzik az óraszámából néhány óra —• Gyakran felvetődik azonban az a kérdés is, hogy mit énekeljünk. — Az előírt énekórákon nincs ezzel baj, hiszen jó énekkönyveink segítenek, ellenben a kisebb helyeken dolgozó énekkarvezetők sokszor tanácstalanok, vagy éppen tervszerűtlenül válogatják össze az előadásra kerülő anyagot. Ezért van az, hogy egyik-másik falusi gyermekkarunk hetekig próbál egy-egy művet és mivel túlnehéz, kénytelen mást elővenni helyette. Tehát felesleges munkát végez, ami nem szolgálja az énekkari kultúra megked- veltetését sem. Mivel az énekkarszervezés nagyobb iskoláinkban rendeletileg előírt követelmény, szükség volna itt is valamilyen irányításra — irányító tanmenetre, l Ha már tantervnél tartunk, meg kell említeni, hogy nincs még elég terv- szerűség a zongoratanítás anyagában sem. Ezért lenne helyes — szerintem —• határozott, az egész országra kötelező tantsrv megkövetelése, mert mintahogy nem okoz zavart ha az általános iskola IV. osztályos tanulója például Sopronból Kölesébe költözik: ugyanazt az anyagot tanulja földrajzból, magyarból, számtanból, stb. úgy nem okozna zavart a tanulók költözködése a zongoratanítás terén sem. Sánta János Vitka. Akik el akarják éri a „plafont44 Látogatás a Nyír.-Kisker. 29. árudájában Milyen legyen a Isz. és a kívülállók kapcsolata? Semmiesetre sem olyan, mint a pátyodi Lenin tsz. esetében,. !áHol 50 egyéni dolgozó mé'ht aratni a tsz- nek. Ezek; áíí aratás után ezt mondogatták: „Könnyű volt learatni a mi segítségünkkel.” Nyilvánvaló, hogy az ilyen kapcsolat nem emeli a tsz. tekintélyét. Elsősorban termeljen többet a tsz., tartsa be a szövetkezeti demokráciát. fejlessze állat- állományát, növelje a hozamot, legyen szilárd munkaszervezete, szervezze meg gazdaságosabban az egyes munkafolyamatokat. Szorgalmazzák jobban a nyári trágyázást, a tarlószántást, a másodtermesztést, silózást és a kommunista agronómusok tekintsék pártfeladatuknak a vetésforgó bevezetését. Nagyon fontos az is, hogy a tsz. ne hallgassa el eredményeit. Szervezzenek kísérleti parcellákat és gondoskodjanak róla, hogy a tagság, de a kívülállók is meggyőződjenek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Harcolni kell az „álszakemberek“ ellen is! Jobb egyinimüködés és gondosabb irányítás szükséges! Hamvas Károly (Tisza- vasvári ámg.) arról panaszkodott, hogy az egyik traktoros nem volt hajlandó a cséplés után éjjeli műszakban 3 km-nyire lévő tarlót hántani. Áldott elvtars ennek okát abban látta, hogy a gépállomás vezetősége nem gondoskodott a munkák gyors megszervezéséről és nem ismertette az erre vonatkozó rendeletet a traktorosokkal. Vincze elvtárs ezzel kapcsolatban közölte, hogy ellenőrzése során megjelent a tiszavas- vári brigádszálláson is, ahol éppen akkor 3 gép állt. — Ugyanakkor a helyszínen 20 hold tarló még nem volt leforgatva. — Természetes, hogy az a traktoros, aki nappal 18—20 órát csépelt — Hlyen állapotok mellett — húzódozott az éjjeli munkától. Ebben az esetben a helytelen munkaszervezés mellett az igazgató és az agronómus gondatlan irányítása és ellenőrzése volt a legfőbb hiba. Oláh Károly (Tiszavasvá- ri) a gépállomási és a községi pártszervezet szorosabb együttműködésének és az agronómusnak adandó fokozottabb segítség előnyeire hívta fel a figyelmet. Gergely Gábor (Zajta) agronómus a csaholci gépállomás igazgatójától hiába kérdezte már többször is meg, hogy mi az ő feladata, csak annyi választ kapott, hogy „ami eddig volt”. Azt is hiányolta, hogy működésének 3 éve alatt sem Vincze elvtárstól, sem a gépállomások megyei igazgatóságától nem kapott ellenőrzést, helyszíni támogatást.
