Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-04 / 183. szám
«* MiPlAP 1954 AUGUSZTUS 4. SZERDA A minisztertanács határozata NYÍLT LEVÉL az árvízsújtotta lakosság megsegítéséről A minisztertanács legutóbbi ülésén az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság javaslatára határozatot hozott az árvízsujtotta lakosság megsegítéséről. Utasította a kormánybizottságot, hogy a legnagyobb árvízkárt szenvedett győrmegyei lakosság épületeinek helyreállításához szükséges segélyekre begyűlt pénzadományokból 10 millió forintot bocsásson a megyei tanács rendelkezésére. Egyidejűleg az állami költségvetésből hosszúlejáratú hitelek folyósítására 10 millió forintot utalt ki. Az állami hitel kamatmentes. A helyreállításra folyósított kölcsön törlesztési ideje 10 év, az újjáépítésre folyósított kölcsönt pedig 15 év alatt kell visszafizetni. Az árvízkárosultaknak nyújtandó ingyenes segély és hosszúlejáratú hitel mértékét a helyi tanácsok végrehajtó bizottsága állapítja meg. A segély és a kamatmentes hitel aránya egy-egy tanács területén általában 50—50 százalék, de a tanacs végrehajtó bizottsága — indokolt esetben — egyes árvízkárosultnak a segély és a hitel igénybevételét ettől eltérően 20—28 százalékos arányban is engedélyezheti. Az állatállomány szálastakarmánnyal való ellátása érdekében a minisztertanács az egész ország területére kiterjedő másodvetési akció szervezését határozta el. Az akció keretében a kormány kedvezményesen biztosítja a talajmunka elvégzését és a másodvetéshez szükséges vetőmagvakat. A minisztertanács felhívja a termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ebben az akcióban és ezzel is segítsék az árvíz- károsultakat. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők részére az árvízsujtotta területen a talajelőkészítést, az őszi szántás-vetést a gépállomások — a károsodás mértékétől függően — kedvezményes feltételek mellett végzik el. A termelők az őszi vetésű kenyér- és takarmánygabona vetőmagot a kár nagyságához mérten díjtalanul — illetve az új termésből visszaadandó csere útján kapják meg az államtól. A kormány biztosította a talajerő fokozásához szükséges műtrágyát is és vásárlásához hitelt folyósít a termelőknek. A minisztertanács határozata értelmében az árvízsujtotta lakosság jelentős begyűjtési kedvezményben részesül: a növénytermelésben 50 százalékot meghaladó kár esetében el kell engedni a termelő egész évi beadási kötelezettségét; 50 százaléknál kisebb károsodás esetén a beadási kötelezettség — a károsodás mértékének megfelelően — arányosan csökken. Az árvízkárosultak terhére 1954. évre kivetett adókat (beleértve a házadót is), továbbá a kötelező biztosítási díjakat a károsodás mértékének megfelelően törlik. A termelőszövetkezetek épületei helyreállításához, az állatkárok pótlásához, valamint a tagok részére munkaegység juttatásához segélyt és állami hitelt kapnak s vetőmag és állati ta- karmánykölcsönben is részesülnek. A matrackészítés mesterei Szállítási szerződést köt a MezŐker Gülbaba és nyári rózsaburgonyára Munkakezdés előtt egy fél órával már a tömőasztalok mellett zsibong a vidámarcú, nevetgélő leánysereg. Szép napjuk van ma a nagyhalászi matrackészítő üzem dolgozóinak: ma reggel, július 28-án teljesítették havi tervüket. Két nappal hamarabb, mint tervezték. Munka közben is erről esik szó közöttük. A fürge kezek szapora öltései nyomán egymásután tűnnek el a „matracszájak“. Örökös harc, örökös verseny folyik ezek között a lányok között a magasabb teljesítményért. Az üzemi bizottság nyilvántartása szerint a matracüzem dolgozóinak csak a 21 százaléka van párosversenyben. Ha hinnénk ennek a számnak, rossz véleményt alkotnánk magunknak az üzemről. De aki ismeri ezeket a lelkes fiatalokat és ismeri munkájukat, máskép vélekedik. — Nincs az üzemben olyan dolgozó, aki ne versenyezne. Ha nem is jelenti be, de mindenki választ magának egy társat, akivel versenyez. Kecsmár Margit, Simkó Irén és Potencsik Jolán a legjobbak közé tartoznak. A napi terv 13 darab matrac elkészítése. Ehelyett ők 16—17 darabot szoktak megcsinálni. Egymás munkáját figyelik. Ha Simkó Irén egy fél matraccal többet csinált meg, Kecsmár Margit keze szinte boszorkányos fürgeséggel mozog, hogy utolérje és elhagyja társát. Munka után a művezetői iroda mellett várják, amíg Judovics elvtárs kiszámítja a napi eredményt. Végülis a művezető ceruzája nyomán kirajzolódik az augusztusi terv első napjának eredménye: 619 darab matrac. Azután mintegy buzdításul hozzáfűzi még: ma a legjobb teljesítők Simkó Irén, Majercsik Érésébe és Kiss Anna 22—22 darab Az utóbbi hetekben a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok nagyobb mennyiségű burgonyát kínáltak eladásra, mint amennyi az ország ellátáshoz szükséges lett volna. Ezt részben az idézte elő, hogy a termelők a jó burgonyatermést látva, attól féltek, hogy a burgonya ára csökkenni fog és szerették volna termésüket magasabb áron értékesíteni. A burgonya azonban még tárolásra nem alkalmas, üzemi konyhák és háziasz- szonyok is csak napi fogyasztásra vásárolnak burgonyát. A begyűjtési és belkereskedelmi minisztérium úgy kíván ezen a helyzeten segíteni, hogy szállítási szerződés kötését engedélyezte. A szállítási szerződést a Mezőker felvásárló telepei és a földművesszövetkezetek' kötik meg a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg dolgozó parasztokkal. Szerződést Gülbaba és nyári rózsaburgonyára köthetnek a termelők. A beérett korai burgonyát szeptember 15-ig veszik át a felvásárló telepek. A szállítási szerződésben megszabott átvételi ár 60 forint. Hatvan forint a jelenlegi szabadpiaci ár, tehát kormányzatunk segíteni akar a dolgozó parasztságnak azzal, hogy későbben is biztosítja a 60 forintos árat, nem kell a termelőknek most az éretlen burgonyát 40—50 forintos áron elpocsékolni. Bővebb felvilágosítást a földművesszövetkezetek és a Mezőker felvásárló telepek nyújtanak. Bihari Gábor, a Mezőker burgonya osztályának vezetője. SÓSTÓI KIRÁNDULÁS f> ppen másodszor is ^ megjött a nyár, amikor kinnjártam a Sóstón. Zörögve, csilingelve szaladt a fényben sütkérező erdőn keresztül a zöld villamos. A zöld bokrok közül még elővillant egy-egy derékba- tört fa fehér, szálkás csonkja és az embernek eszébejuttatta a nemrégen elzúgó nagy vihart, a szeszélyes, fura időjárást. De azért az egész erdő a nyárról beszélt. A villamos tele volt, az emberek keveset beszéltek. Inkább a fákat, a füves, virágos tisztásokat nézték, arcukat a melegítő, világító napsugarak elé tartották. Ezek a napsugarak gyémántos paszomántokat, csillogó foltokat varrtak a fák lombjaira, a bokrok leveleire, a tisztások újraéledő fűcsomóira. A virágok, amelyek a viharban, szélben, hideg zivatarban íekushadtak, valósággal a füvek alá bújtak, most ki- ryujtóztak, ágaskodtak, teljesen kibontották fehér, árga, lila, rózsaszínű szirmaikat. Az egyik tisztáson arnahátú őzmama szaladt végig szelíd futással. Az emberek csendben nézték mindezt, de mindegyikük arcán jókedv, öröm fénye viliózott. A kocsivezetönek olyan jókedve kerekedett, hogy még ott is csilingelt, csengetett, ahol arra semmi szükség nem volt. Legfeljebb a madárkákat reb- bentette fel a sínek mellett guggoló bokrok ágai közül. jP a Sóstó virágdomb- jai között, a tóparton újra százan és százan sétáltak. A strandot ellepték, akik vízben, porban és napfényben akartak fürdeni. A gyerekek örömére a fagy- laltos kiguritotta csengos, fehér kocsiját, a terraszon muzsikusok hangoltak s táncrahívó melódiák szálltak el a söröspoharakkal megrakott asztalok felet1 egész ki a tó partjáig, ahol a hegyes, sárga-zöld sások között horgászok telepedtek meg. Az egyik horgász mellé ültem és hol a némán leső, figyelő, aztán a dugó reb- benésére megélénkülő arcát néztem, hol a gyűrűző víz csipkés fehér fodrát s kicsit távolabb, a síma víz tetején szaladó vízibolhák, hosszúlábú vízifutók táncát figyeltem. Egyszeribe Maupassant- nak, a nagy francia elbezélőn-h. egyik novellája jutott eszembe. Egészen mesziről — régen olvastam — emlékeztem rá. A francia-porosz háború idején játszódik le. Az egyik francia katona, — aki jámbor, jóravaló iparosember civilben — szabadidejében hówa alá veszi a horgász- felszerelést s elindul a folyó partjára horgászni. Ez az egyetlen öröme és szenvedélye van, azon felül, hogy szereti az életet. S észre sem veszi, hogy a porosz arcvonalak közelébe kerül. Elfogják, s az ellenség, mint kémgyanús egyént agyonlövi. Pedig ő csak horgászni akart. SY1 em tudni, hogy mért ^ éppen ez a történet jutott eszembe, amikor a mellettem guggoló horgászembert néztem, aki valószínűleg cipész volt, szurkos, hasgatott új- jairól ítélve. Lehet, hogy azért, mert éppen ezekben a napokban született meg a cipészek, kőművesek, szántóvetők, mérnökök, pedagógusok, hivatalnokok millióinak új győzelme: a genfi megegyezés. Lehet, hogy azért, mert éppen ezekben a napokban parancsoltak „tüzet szün- ’? sT-t inu egyetlen helyén, ahol még gyilkos háború pusztított. Béke van az egész világon. Beköszöntött a nyár. Milyen szép minden, milyen jó élni. Vége a napi munkának, a nyíregyházi emberek a Sóstóra sietnek, fürdenek, csónakáznak, sört isznak, táncolnak és horgásznak. Mások leheverednek a fák alá és verseket, regényeket olvasnak. Pöttömnyi lurkók labdát kergetnek, s nagyokat kacagnak, ha falbukfenceznek a nagy fűben. /M ilyen jó, hogy sokan <JrL vagyunk, akik szeretik a nyarat, akik szeretik az életet. Sokkal többen, mint a vihar, a pusztítás barátai. Milyen jó, hogy mi vagyunk az erősebbek és a győzelem a mi oldalunkon van. A zenekar fenn a terraszon teljes erővel rázendített és a vidám dallamok lehömpölyögtek a tó partjára. A horgász egy pillanatra felemelte a fejét, rámnézett, elmosolyodott és bólintott. Soltész István. A Városi Tanács Végrehajtóbizottságának, Nyíregyháza Három hónappal ezelőtt jelent meg e lap hasábjain egy cikk az alábbi címmel: „Tegyük szebbé, kulturáltabbá Nyíregyházát.” A cikket a szerkesztőség, vitaindítónak szánta. A vitanyító cikkben többek kő* zott ez állt: „Nem könnyű egy ilyen város életét igazgatni, utat szabni fejlődésének. Nem könnyű dolog okosan gazdálkodni a rendelkezésre álló anyagi erőkkel, mindig eltalálni: mi a leghasznosabb, mi a legsürgősebb1 teendő. Nem könnyű városvezetőnek lenni, akár ta- nácsról, akár pártbizottságról van szó. Vitaindító cikkünknek nem feladata részletesen elemezni a vá-' rosi tanács és pártbizottság jó, vagy rossz munkáját^ Csupán a pártértekezlet vitájának szellemében említünk meg néhány hibát, teszünk pár javaslatot. —> Olvasóink bizonyára újabb ötletek egész sorával egészítik ki példáinkat.” Az olvasók, Nyíregyháza lakossága megértette aj cikk szándékát. Az eltelt három hónap alatt szintéi megszámolhatatlan tanács, javaslat, ötlet, városrendezéssel, városszépítéssel foglalkozó levél érkezett szerkesztőségünkbe. E levelek mindegyike arról tanúskodik, hogy a nyíregyháziak szeretik városukat, s készek nem csak javaslatokkal segíteni lakóhelyük fejlődését, hanem tettekkel is. Különben ezeknek a leveleknek jórésze megjelenti a Néplap hasábjain is, tehát közismertek. Itt volna az ideje a számadásnak: milyen javasla-; tok hangzottak el, mennyire hasznosíthatók Nyíregyháza dolgozóinak tanácsai. A megtett utat azonban: nem lehet felmérni, hiszen az erre leghivatottabbak, a város irányítói még nem hallatták szavukat. Nem mondták meg véleményüket — bár erre igen sok1 hozzászóló kérte őket — a városi tanács vezetői. Nem tudom, figyelemmel kísérte-e a vitát a városi tanács. Bár nem tartom valószínűnek, hogy a1 várospolitikáról szóló cikkeknek legalább egyrészét nej olvasták volna. Olvasták. Erre engednek követkéz-j teíni azok a megjegyzések, amelyeket a végrehajtó! bizottság egyes tagjai tettek a vitával kapcsolatban1 nem hivatalosan. Es ha ismerik a vitaanyagot, akkor! a másik következtetés a kézenfekvő: nem látják olyani jelentőségűnek ezt a vitát, amelyben állást kellene1 foglalni, amelyhez hozzá kellene szőni. Pedig — engedjék meg, hogy erre felhívjam fi-' gyelmüket — nagy jelentőséggel bír ez a vita. Ennek! bizonyításául tekintsük át röviden a vita anyagát, a1 város dolgozóinak javaslatát. Nyíregyháza egyik legégetőbb problémája a lakás-l kérdés, így talán ennek a megoldásával foglalkoztak! legtöbben a vita során. Hangzottak el olyan javasla-i tok, amelyek megvalósításával minden komolyabb' nehézség nélkül nagyban lehetne könnyíteni a lakáshiányon. Ilyen irányú javaslatok voltak: a különböző! vállalatok kultúrcsoportjai, sportosztályai elégedjenek! meg szerényebb kere lekkel, tartsanak közös helyisé-; geket; a különböző vállalatok, irodák legyenek kisebb igényűek, ne foglaljanak el hatalmas házakat; azt építőipari vállalatok és sok más vállalat nézzen körüli egy kicsit a saját portáján és építsenek maguknak! irodahelyiséget; ne tartsanak hosszú hónapokig lakásokat üresen. Ezek csak a lényegesebb javaslatok, cie1 ebből is kitűnik, ha megvalósítják — mert megvalósíthatók — nagymértékben enyhül a lakásínség. Számtalan volt azoknak a leveleknek a száma* amelyek a vita során a közegészségügy megjavítását célozták. Javasolták e levélírók — és ilyen kezdeményezést Indított is a második kerületi pártszervezet —> az utcák rendbehozását, fásítását, locsolását, kérték! a nyitott kanálisok befedését. Felvetették, hogy a parkokat ki kell bővíteni, a meglévőket sokkal gondosabban kell kezelni. Egyszóval a város dolgozói azt szeretnék, ha Nyíregyháza tiszta, egészséges lenne. Aztán sok szó esett a tervszerű munkáról. Szép számmal említettek példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy a városrendezés munkája jónéhány esetben, tervszerűtlen, s ezért sok pénz pocsékolódik el. De ki tudná elsorolni azokat az apróbb észrevételeket, amelyek ugyan nem nagy horderejűek, de a maguk nemében mind fontosak, szebbé, kulturáltabbá teszik Nyíregyházát. És a vita során nem csak javaslatok hangzottak el. A hozzászólók azt is elmondották, hogyan lehetne saját erőből megoldani e problémák nagyrészét. Meg lehetne oldani, mégpedig társadalmi munkával. Tanácsolták, hogy a városi tanács tagjai saját körzetükben beszélgessenek a várospolitika, a városrendezés kérdéseiről, hallgassák meg véleményüket, és kérjék segítségüket. A segítségadás biztos nem marad el, hisz a város dolgozói saját életüket javítják meg* teszik szebbé. Talán ebből a néhány példából is kiviláglik: nem jelentéktelen vita folyt. Ehhez a vitához érdemes hozzászólni. De nem csak ezért. Van a dolognak egy másik oldala. Önök, a Városi Tanács Végrehajtóbizottságának tagjai, a város vezetői. Olyan vezetők, akiket Nyíregyháza dolgozó népe választott meg. És a nyíregyháziak bíznak vezetőikben, éppen ezért vettek részt a várospolitikai vitában, fordultak javaslataikkal, észrevételeikkel a városi tanácshoz. Nem szabad ezt a bizalmat elfecsérelni, nem szabad elmenni e javaslatok mellett, már csak azért sem, mert kötelesség meghallgatni. A nyíregyházi dolgozók nevében reméljük: válaszolnak. Áfra István.
