Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

6 NÉPLAP 1S3! augusztus 29, vasárnap (Sok ilyen höleiodenezetot szeretnénk Receptek Tímár Irén elvtársnő nem­régen került a tiszavasvári bölcsőde élére. Kezdetben tizenhárom gyermek volt a bölcsődében, ma már 28-an vannak, de ez a szám is emelkedést mutat. Most épül az új bölcsőde, míg azonban az el nem készül, addig ideiglenes helyen van­nak az apróságok. Az épít­kezés folyamán az a kíván­ság merült fel, hogy vezes­sék be a vízvezetéket az épületbe. Erre nem volt meg a lehetőség, mert a tanács­A napokban kezdi meg működését a nyíregyházi anyatejgyűjtő állomás a Sztálin-tér 18. szám alatt, az egészségvédelmi gondo­zási kör helyiségében. Az állomás célja, hogy segítsé­gére legyen azoknak az anyáknak, akik nem tud­ják táplálni csecsemőiket. Nagy problémát old meg az új állomás. A csecsemők egyetlen helyes tápláléka az anyatej, az biztosítja a gyermeki szervezet fejlődé­sét. Ennek hiányában a mesterséges táplálék csak mint szükségmegoldás jöhet számításba, mert az anya­tejet tökéletesen nem pó­tolja semmi. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy aránytalanul több csecsemő hal meg azok közül, akik mesterségesen vannak táp­lálva. mint a tisztán anya- le'' 1 tápláltak. Ezentúl nak nem volt rá fedezete. Tímár elvtársnő ezzel nem elégedett meg és elhatároz­ta, hogy műsoros estet ren­deznek, annak a bevételét szánják rá. Így is történi. Ebben a hónapban 15-én es­te a tiszavasvári MNDSZ helyiségében a bölcsőde dol­gozóinak közreműködésével és a tanács segítségével elő­adást rendeztek. Az előadá­son telt ház volt és minden műsorszám nagyon tetszett a közönségnek. Előadták a „Gyurka“ című egyfelvoná- sos darabot, táncszámokat Nyíregyházán is megoldódik az anyáknak ez a nagy és sokszor nehéz problémája. Sok család szociális helyze­te miatt nem tarthatott daj­kát és az eddig bevezetett szükségmegoldás — az SzTK. tagoknak a háztól- házig küldött lefejt tej — pedig egyáltalán nem mondható megbízhatónak. Eltekintve attól, hogy szál­lítás közben esetleg megsa- vanyodott a tej, sok meg­bízhatatlan dajka pedig te­héntejjel hamisított tejet adott el. A másik oldalról nézve a dolgot, segítség a Ki hinné, hogy sokszor érvényes a közmondás: ku­tyaharapást szőrével...? A ruhán esett bor- és 'gyü­mölcspecséteket úgy lehet a legköimyebben eltávoli­és Révész Ilona énekszámait is megtapsolták. Az elő­adás után tánc kezdődött és reggelig szórakoztak együtt a jókedvű fiatalok, jól érez­ték magukat. Tímár elv­társnőnek volt legnagyobb az öröme, mert sikerült így biztosítani a bölcsőde részé­re szükséges pénzösszeget. Azért írtuk ezt meg az asszonytársaknak, hogy lás­sák, minden nehézséget le lehet küzdeni, csak akarat kell hozzá. M. K. Tiszavasvári. tej adó anyáknak az, hogy egy helyen, steril-körülmé­nyek között adhatja le a fe­lesleges tejet és így havon­ta körülbélül 1000—1200 fo­rint jövedelemhez jut. Azok a városi és közelfekvő ta­nyai asszonyok, akiknek csecsemőjük egyhónapos és egyéves kor között van, na­ponta 8—12 és délután 3—6 óráig jelentkezhetnek az Anyatejgyűjtő Állomásnál, Nyíregyházán, Sztálin-tér 18. szám alatt. BUSCHOR LÁSZLÓNÉ, vezető védőnő. tani, hogyha éretlen szőlő levét csepegtetjük a foltra, ~<&J. kicsit dörzsöljük, aztán tiszta vízben kiöblítjük a ruhát. Tök eltevése télire. A tököt meggyaluljuk, desz­kára téve. besózzuk. A deszkát kissé feltámasztjuk, hogy le- csurogjon róla a sós lé. Ami­kor a tök egy órát állt a só­ban, Jól kinyomkodjuk, s lazán üvegbe rakjuk, kaprot teszünk a tetejére, s hideg, gyengén ecetes vizet öntünk rá. Szaliei- lozzuk, majd légmentesen le­járjuk és 25 percig, gőzöljük. Zöld dió. ötven darab zöld dióhoz há­romnegyed kiló cukrot veszünk. A zöld diót kötőtűvel megszűr- káljuk és három héten at hi­deg vízben áztatjuk. Közben a vizet gyakran váltjuk. A dió megbarnut, keserű ízét elveszti. Ekkor a vízből kiszedjük, le­csurgatjuk. A cukorból sürü szirupot főzünk, kevés szegfű­szeggel és fahéjjal izesitjük, beletesszük a diót. s vigyázva főzzük. Majd levesszük a tűzről s egy éjszakán át szirupban hagyjuk. Másnap a diót üve­gekbe tesszük. A levet mézsü- rüségüre főzzük, s ráöntjük. Amikor kihűlt. Uovés szalicilt teszünk rá. Lekötözzük és gőz­ben kifőzzük. Krumplis rántotta. A krumplit sósvizben meg­főzzük, de vigyázzunk, ne le­gyen nagyon puha. Amikor megfőtt, leszűrjük róla » vizet s apró kockákra vágjuk. Forró petrezselymes zsírban megfor. tatjuk. A tojást sóval és pirí­tott paprikával összekeverjük, ráöntjük a forró krumplira, s ha megkeményedett. reszelt sajttal meghintjük. Rizses zöldborsó. A rizst zsírban, sóval, vízzel párol­juk. Ezidő alatt annyi cu­korborsót főzünk meg, mint a rizs fele, majd a borsót kiszedjük a vízből és a rizs közé keverjük. Új egészségügyi intézmény nyílik városunkban Hasznos tanács Gyermekeknek, úttörőknek A jókedvű Motykő Két fia volt apónak, anyónak. Az öregebbiket úgy hívták: a mogorva Tajvó. Jó fiú volt ez is, csak el nem nevette volna magát soha. Akár halászott, akár vadászott, akár fát vá­gott, akár szántalpat ácsolt, — mindig csak komoly képpel hallgatott. Tajvó kiszánkázott egy­szer az erdőre fát vágni. Kiválasztott egy szép szál fenyőt és csak úgy röpköd­tek a forgácsak a fejszéje nyomán, visszhangzott az erdő a fejszecsapásoktól. — Közel volt oda egy medve­barlang, felriadt álmából a medve és haragosan keres­te, ki csinálja az éktelen zajt. — Te nem hagysz engem aludni? Takarodj innen, de mindjárt! — mordult a fiúra és máris felé kapott a mancsával. Tajvó úgy menekült meg tőle, hogy otthagyta fejszé­jét, subáját, felkapott a szánra és repült haza. Vitte a lovacska, mint a szélvész, mert az is megijedt a hara­gos medvétől. Meg sem állt hazáig. A kemencébe azon­ban csak be kell fűteni, fa meg nincs. De még a fejsze is odaveszett az erdőn. Gondolta erre a jókedvű Matykó, hogy most majd 6 próbálkozik a favágással. Vitte a citeráját is, mert azt mindenhova magával vitte. Dalolva ült a szánon, vidáman kocogott vele a lovacska. Megérkeztek. Megtalálta a fát, amelyet a bátyja már vágni kezdett és megtalálta a fejszét is a hóban. — Mielőtt munkához lá­tok, eljátszom egy dalocs­kát a citerán, — gondolta és úgy is tett. Meghallotta a medve a vidám zeneszót, éneket és kijött a barlangjából. Meg­látta a mosolygó, piroské­pű, vidámszemíí Matykóí. Nem állta meg, láncrapcr- dült. — Ujjujujjuj, sose halunk meg! — bömbölte jókedvé­ben. Aztán megkérte Maty- kót, tanítsa meg citcrázni. — Nagyon vastag hozzá a mancsod, de ha akarod, meg lehet egy kicsit vek- nyítani. — Jól van, siess, vék- nyítsd meg. — Dugd ide a mancso­dat, hadd lapítsa meg egy kicsit a fenyő, — mondta a medvének. Ez engedelmeskedett ne­ki, Matykó meg gyorsan ki­ütötte az éket a résből — és a mackó fogva maradt a fenyőfában. Matykó a favágás után visszaverte az éket a fa­törzsbe, a medve kiszaba­dult, clsomfordált a bar­langjába. Az emberek ettől kezdve nyugodtan mehettek fát vágni az erdőbe. Talajelőkészítés rozsvetések alá Ha homoki takarmány- növények, vagy pillangós magtermények után követ­kezik a rozs, vagy pedig rozs után ismét rozsot ve­tünk, akkor a talajelőkészí­tés menete a következő: az elövetemény tarlóját 10 cm. mélyen felszántjuk rendes lordító ekével. A szántást azonnal elboronáljuk, utána nyomban lehengerezzük és befejezésül ismét fogasol- ,iuk. Futóhomokon a lehen- gerezett szántást befejezé­sül még meg kell fogasol- ni. mert különben a szél­vihar sok homokot elhord. A homoktalaj erjedési folyamatának megindítása. Futóhomokon a tarlószán­tásnál kivételesen inkább a fordító ekének adjunk előnyt, semmint a tárcsá­nak, vagy kultivátornak. — Általánosan ismert tény, hogy a kötöttebb földeken nagy jelentőségű az a ta­karóréteg, melyet a tárcsa, vagy kultivátor a tarlóma­radványok segítségével por- hanyító munkájával létre­hoz. A futóhomokon azon­ban inkább előtérbe nyo­mul annak a fontossága, hogy a tarlószántással a helyes erjedési folyamatot megindítsuk. Márpedig a futóhomokok annyira szegé­nyek televényben, hogy minden alkalmat meg kell ragadnunk, amely korha- dék-anyagot juttat a ho­mokba éspedig a tarlószán­tás alkalmával. Azért aján­latos futóhomokon kivéte­lesen fordító ekét használni a tarló lebuktatására, mert csakis így indulhat meg az erjedési folyamat. Ha pedig a laza homoktalaj helyes vetésforgó-rendszer alap1 ján, szakszerű szerves- és ásványi trágyázásban része­sül, akkor nyugodtak lehe1 tünk afelől, hogy a tarló­buktatással helyes mederbe terelődik a homok erjedési folyamata és végeredmény­ben a tarló is gyarapítani fogja a laza homokot jó mi­nőségű televényben. A tarlószántás azonnali megíogasolása, lehengerezé- se és ismételt fogasolása korántsem jelent felesleges, vagy mellőzhető munkála­tot. Erről könnyen meggyő­ződhet bárki, ha az általam leírt tarlószántással előké­szített terület mellé olyan parcellát állít, amely csak szántásban és boronálásban részesült. Ilyen esetben na­gyon élesen szembeötlő lesz az a kép. hogy a hengere- zett és ismételten megfogá­sod parcellában sűrű lesz a kikelt gyom. Ez pedig csakis úgy lehetséges, hogy a le- hengerezett tarlószántásban sokkal jobb a homok belső nedvességének megőrzése és ennek folytán kedvezőbb a talaj erjedési folyamata is. Ennyit kellett elmondani a tarlószántásrói, ha a rozs­nak olyan az előveteménye, hogy a talajelőkészítésekre hosszabb idő áll rendelke­zésünkre és a tarlószántás meg is adható. A gyomtól lcizöldült tar­lószántást 20 cm. mélyen szántjuk fel, azt azonnal elboronáljuk, utána henge- rezünk és befejezésül foga- solunk. Ez a mélyszántás nemcsak kedvező, de egy­szersmind vetőszántás is. — Ennél szigorúan ügyelnünk kell arra, hogy legalább négy héttel a vetés előtt végezzük el. Tehát alapjá­ban véve a vetőszántás négy hgtig pihen és ülepedik. E négyheti pihenési időszak­ban a mélyebb vetőszántást figyelemmel kell kísérni és ha azt látjuk, hogy a leg­több gyom kikelt és annak mégcsak 2—3 levélkéje van, már akkor meg kell kezde­ni a gyomirtó fogasolást. A fogas ugyanis esak azokat a gyomokat képes kiirtani, amelyek puszta kiemeléssel is ^tönkremennek. Az pedig nyilvánvaló, hogy a fogas kiemelése által csakis azok a gyomok pusztulnak el, amelyek gyökere még nem hatolt be mélyebben a ta­lajba. Ez tehát a korai és pihenő vetöszántás helyes kezelésének titka, amely éber figyelmet és szakértel­met igényel. Igen nagy hiba az, ha a korábban megadott vetőszántásra csak akkor nézünk, mikor az már mesz- sziről zöldéi a gyomtól. Ez esetben nincs más kivezető út, mint újra nekiállítani az ekét és újra szántani. Ez pedig végzetes hiba, mert ezzel tönkretesszük a ko­rábbi vetőszántás beéredett és megülepedett vetőágyát és ráadásul túlságosan ki­szárítjuk homokunkat. Te­hát óvakodnunk kell attól, hogy a korábbi, mélyebb vetőszántást újra kelljen megszántanunk. A leírtak alapján nyilván­való, hogy a mélyebb vető­szántásban a kelő gyomo­kat idejében kell fogasolás­sal irtanunk. Rendszerint a vetőszántás után 14 nappal válik esedékessé a gyomirtó fogasolás. Azután várunk még 14 napig, amelynek el­telte után ismét gyomirtó fogasolást kell alkalmaz­nunk. De akkor már itt van a rozs vetésének ideje, ami­kor a másodszori gyomirtó fogasolás után hengert já­ratunk. Ezt követi a vető­gép, amelynek nyomában ismét hengerezés követke­zik, de befejezésül itt is fo- gasolunk. A vetés előtti és utána hengerezést futóho­mokon sohasem szabad mel­lőzni, mert csakis ilyen erő­sebb homoktömörítéssel ér­hetjük el, hogy a kevés őszi csapadéktól is kifogástala­nul kikeljen a rozs. Hogy ez így van, annak legjobb bizonyítéka, hogy a nyíregyházi Homokkísérleti Gazdaság rozsból kát. hol­danként csupán 64—68 kg. vetőmagot használ fel, mé­gis minden vetése hiányta­lanul kel ki és minden rozs zárt, sűrű álladékot mutat. Talajelőkcszítés rozs alá burgonya, dinnye, dohány után, A négy hétig pihenő vető­szántást természetesen csakis az esetben lehet al­kalmazni. ha korábban le­kerülő elővetemények után következik a rozs. Minthogy azonban sok rozsot vetnek burgonya, dinnye, dohány és egyéb kapásnövények után, leírom azt is, hogy a nyíregyházi Homokkísérleti Gazdaság milyen talajelőké- szítést alkalmaz futóhomo­kon, ha a rozs burgonya után következik. A burgonya lekerülte után a futóhomokot 20 cm. mélyen felszántjuk, azt nyomban elboronáljuk, utá­na lehengerezzük és így jön rá a vetögép. Ezt ismét hengerezés követi, amelyet befejezésül megfogasolunk. így történjék a talajelőké­szítés rozs alá, ha a laza homokon bármely kapásnö­vény után rozs következik. Az ismertetett talajműve­lési rendszer futóhomokon a lehető legjobban megala­pozta rozsaink kitűnő ter­mőképességét. Ennek igazo­lásául közlöm a nyíregyházi Homokkísérleti Gazdaság néhány vetésforgójának rozstermését. (Az adatok 1953. évre vonatkoznak és kát. holdanként értendők.) A vegyes szervestrágyá­záson alapuló hétszakaszos vetésforgóban a rozs szem­termése görögdinnye után 26 ej, burgonya után 22.44 q, édes csillagfürí után 21.60 q volt. A VIII. számú négyszaka­szos, önálló, zöldtrágyás ve­tésforgóban magcsillagfürt után 20.28 q, burgonya után pétisóval műtrágyázott ta­lajon 22.74 q rozs termett. A IX. számú háromszaka­szos homokjavító vetésfor­góban takarmányesillagfürt után 19.82 q rozs termett. A XIII. számú háromsza­kaszos homokjavító vetés­forgóban rozs elövetemény után 15.54 q szemtermést adott a vetett rozs. A XIV. számú háromsza­kaszos homokjavító vetés­forgóban az ugyancsak rozs elövetemény után vetett rozs 16.22 q szemtermést hozott. Az eddig leírt talajműve­lésnél figyelembe kell venni azt, hogy futóhomokos dom­bokon a traktor könnyen beássa magát, mert a gép nagy erőt kénytelen kifejte­ni és talajellenállása cse­kély. így tehát a legtöbb helyen az eke után nem akasztható borona, henger és azután ismét borona. Ezt a műveletet részekre kell elosztani és pedig eke és utána borona. Ezen művelet után külön traktorral kell hengert vontatni és azután boronát. A szántás tömörí­tését csakis sima hengerrel lehet végezni, mert friss szántásban a gyűrűshengert üzemzavarok, illetve gyako­ri beásások nélkül traktor nem bírja vontatni. A vetés befejezése után azonban, amikor az előző talajművelési és vetési mun­kálatokkal a laza homokot már kellően megtömörítet- tük, alkalmazhatjuk azt a módszert, hogy a vetőgép után traktorral boronát von­tatunk, amely után gyűrűs­henger van akasztva. Ilyen módon nemcsak jó magta­karást végzünk, hanem a gyűrűs hengerrel jól meg is tömöríti ük a homokot, me­lyet a henger rovátkolt ál­lapotban hagy vissza. Eze­ken a rovátkákon megtörik a szélvihar ereje és így a szélhordásos kár nem lesz olyan nagymértékű. Nagy­üzemekben, ahol a táblák 20—30—50 holdasok, és így a szélnek szabad útja van, a befejező gyűrűsher.gerezés figyelemreméltó talajműve­lés. WESTSIK VILMOS, Kossuth-dí.ias tud imányop munkatárs (Megjelent a „Magyar Mezőgazdaság“ 1954. aug, 1-i számában.) ASSZONYOKNAK.

Next

/
Thumbnails
Contents