Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-24 / 174. szám
1954 JULIUS 24, SZOMBAT HtflAP 3 Szobolcs-Szatmcr megyében először a nyírbátori járásban kezdődött meg a dohánytörés A nyírbátori járás dohánytermelői Szabolcs- Szatmár megyében elsőnek csatlakoztak a 10 mázsás dohánytermelési mozgalomhoz. Meg is tartották ígéretüket, amely meglátszik szorgalmas munkájukban. A dohánybeváltó szakemberei a termelőkkel minden munkát idejében megbeszéltek és a leg- szakszerűbben és leghamarabb, 109 százalékban fejezték be a dohányültetést. Azóta már négyszer kapálták meg dohányaikat. A megyében a dohány törését július 23-án kezdték meg a nyírbátori Vörös Csillag, Lenin és az encsencsi Ifjúság termelőszövetkezetekben. A nyírbátori dohánybeváltó vállalat előre gondoskodott 11 szárítótelep felállításáról, amelyekben zavartalanul folyhat a szövetkezetek dohányainak szárítása. Ez a vállalat országos hírnevét a szabolcsi dohány szárításában most is meg akarja tartani. A vállalat dolgozói ígéretet tettek, hogy az idén harmadszor, ismét megszerzik a szabolcsi dohány minőségi szárításának országos elsőségét s náluk marad a szép vándorzászló. Ahol a tanácselnök nevének is a szégyentáblán a helye A begyűjtési helyzet Kisszekeresen Beszélgetés Johan Lantliev elvtárssal, Nyíregyháza bolgár vendégével Bolgár kulturális küldöttség tartózkodik hazánkban. A küldöttség egyik tagja Johan Lantliev elvtárs, a Bolgár—Szovjet Társaság plavdivi titkára, Nyíregyházára érkezett, hogy megismerkedjék a Magyar-Szovjet Társaság városi szervezete életével. Kisszekeres elsőként fejezte be az aratást a fehérgyarmati járás 34 községe közül. Dícséretre- jméltó jó munkát végeztek. — A [pártszervezet és tanács nagy segítséget adott az elsőség megszerzéséhez. A kommunisták, tanácstagok példamutatásuk mellett a szervezésből is kivették részüket. Ez így van rendjén, ezt várják «ölük a falu dolgozói. Azonban ha a beadási kötelezettségek teljesítését nézzük, súlyos hibákra találunk. Érthetetlen, hogy a munkájukat becsületesen végző kisszekeresiek tojásbeadási tervüket csak 50 százalékig teljesítették az év első felében, míg baromfiból negyedrészét sem. Sertésből egy dekát sem vittek a begyüjtőhelyre, — Vájjon hol van a hiba? A kezdeti hibák nagyra nőnek Ha a kötelességüket hanyagul teljesítők neveit felírnák a szé- jgyentáblára, az első helyre Halász Bertalan elvtárs, a tanácselnök neve kerülne. Baromfibe- jadási tervét csak részben teljesítette, hátralékos az első félévről. ÍNem csoda aztán, hogy a tanácstagok között is akadnak hátralékosok. Berki Zsigmond 9 holdas tanácstag baromfival tartozik. A hibák gyökere régebbi időkre nyúlik vissza. Tűrj a tanács, jhogy a kötelességüket hanyagul teljesítők évről-évre tartozzanak 'az államnak. így aztán hanyagokká lettek a korábban kötelességtudók is. A tanács pedig nem jár el törvényesen a múlt évről és ez év első feléről hátralékos termelőkkel szemben. A 70 hátralékos közül mindössze 4 termelőt számoltattak el. Tájékozatlanok a dolgozók A törvényesség betartásának elmulasztása magával hozta a tanács és dolgozók közötti kapcsolat gyengülését. A begyűjtési állandó bizottság tagjai nem járnak el gyűlésükre, hónapok óta nem tartottak megbeszélést. Nem végeznek felvilágosító munkát, ezt a tanács alkalmazottaira bízták. Az új begyűjtési törvényt alig ismerik a faluban. Papp Gyula 8 holdas dolgozó • paraszt például még azt sem tudja, hogy sertésbeadását most már nem félévre, hanem egy egész naptári évre szabják meg. Ezért alakult ki az a téves nézet a faluban, hogy új begyűjtési rendszerünk nem csökkentette, hanem emelte a beadási kötelezettségek mennyiségét. Papp Gyula is ezt tartja. Pedig korántsem így van. Amíg Papp Gyula 8 holdas termelőnek 1953 első. felében 54 kiló volt sertésbeadása, most egész évre csak 64 kiló. Emlékeztető adatok ! Érdemes néhány évvel visszapillantani a kisszekeresi dolgozók helyzetére. Az egész községet báró Hajnó Gyula földbirtokos uralta. Csaknem valamennyien cselédsorban éltek. Most pedig mindenki saját földjén dolgozik. A dolgozók gyermekei intézik a község ügyes-bajos dolgait. Katonatisztek lettek az egykor kisemmizett béresek, cselédek gyermekei. Egyetemeken, főiskolákban, középiskolákban tanulnak gyermekeik. Tavaly új fúrott- kutat kapott a község 53.000 forint értékben. Sokan vannak a faluból különböző párt- és állami vezetőhelyen. Minden segítséget megad munkásosztályunk a falu dolgozóinak terméseredményeik növeléséhez. De hogyan várhatnak még több segítséget, ruhát, cipőt, ekét és egyéb iparcikkeket, ha Kisszekeres dolgozó parasztjai elmulasztják kötelességük teljesítését? Csak úgy viszonozhatják a munkásosztály, a városi dolgozók segítségadását, ha becsülettel megállják helyüket beadási tervük teljesítésében is. Azt nem mondhatja senki a faluban, hogy kevesebb a jószágállomány, mint a korábbi években. Ellenkezőleg. Amíg tavaly tavasszal 80—90 darab sertés járt ki a községi legelőre, most 270— 280. Még nem késő helyrehozni a hibákat. Közeledik augusztus 20, alkotmányunk ünnepe. Induljon nemes vetélkedés a dolgozók között beadásuk teljesítésében. A tanács pedig szerezzen érvényt a törvényességnek. N. T. Rövid beszélgetést folytattunk Lantliev elvtárssal. — Milyen mértékben haladt előre a kulturális forradalom Bulgáriában? — kérdeztük. Válaszában elmondotta, hogy Bulgáriában a felszabadulás után a politikai, gazdasági fejlődéssel párhuzamosan megindult a kulturális fejlődés. Az iskolák egész hálózata épült ki és az első támadást az analfabétizmus ellen indították. Ma már az analfabétizmust felszámolták. Nagy gondot fordítottak a műszaki káderek képzésére, az operaházak, zenekarok létesítésére. Elmondotta például, hogy a felszabadulás előtt két nagyobb szimfonikus zenekarral rendelkeztek, ma tizenegy ilyen zenekaruk van. — Hogyan ápolják a tájkultúrát? Elmondotta, hogy összegyűjtik a vidék, a táj népköltészeti, zenei, képzőművészeti értékeit és azokat az egyes kultúrcsoportok bemutatják, népszerűsítik. Legfejlettebb a népiegyüttesek ének-, zene- és tánckultűrája. — Pár szót a Bolgár Ifjúsági Szövetség kulturális munkájáról.., — Az ifjúság a kultúrmunkát a szakszervezettel együtt végzi. Aztán elmondotta, hogy a bol-t gár pedagógusok nemcsak a kötelező iskolai munkával, tehát a tanítással foglalkoznak, hanem szervezik, nevelik az iskolai együtteseket, szervezik, nevelik a falusi, városi kultúrcsoporto- kat. — Milyen mértékben ismerik a bolgár dolgozók a magyar kultúrát? — kérdeztük végül. — Bulgáriában jól ismerik Pe-* tőfi, Móricz, Veres Péter, Liszt Ferenc, Erkel, Bartók nevét. Lantliev elvtárs beszélgetésünk után ellátogatott a sóstóhegyi Vörös Csillag termelőszövetkezethez és a dohányfermentálóhoz. NYÁR 1 KÉP Egy szovjet hajó tengerészei vidáman fürdenek a tengerben. Peresotti Etienette francia munkásküldött látogatása a nyíregyházi dohányíermentálógyárban i Csütörtökön kedves vendég érkezett a nyíregyházi dohányfermentálógyárba. — Peresotti Etienette francia tnunkásküldött, a lyoni dohánygyári munkások szak- szervezetének vezetője, a Francia Kommunista Párt [üzemi szervezetének titká- jra, Peresotti Etienette a funkciója mellett termelő lmunkét végez. Gép mellett dolgozik. Férje vasmunkás, aki szintén kommunista. Három fiúgyermekük van, akiknek sokkal szebb és boldogabb életet szeretnének biztosítani, mint amilyet ők és általában a francia munkások élnek. Peresotti Etienette elvtársnő fürkésző tekintettel nézte a szép, négyemeletes [gyárat, Közép-Európa legnagyobb és legszebb dohányfermentálóját. A magyar üzem története Somogyi elvtárs, az igazgató Peresotti Etienette kérésére elmondotta a gyár rövid történetét, a gyári dolgozók munkáját és munkakörülményeit. Elmondotta, hogy a gyár 1949— ’951-ig szovjet tervek nyomán korszerű formákban épült fel. Az üzemrészek elhelyezése, a gépi berendezések és a szociális felszerelések a legkorszerűbbek Közép-Europában, Ez a gyár azért épült Szabolcsban, mert a megye a dohánytermelés központja. Az ország dohánytermelésének 80 százalékát itt dolgozzák fel. Innen látják el a cigarettagyárakat, és természetesen exportra is termelnek. — Franciaországban is jól ismerik a híres magyar dohányt. A dolgozók munkaversenyben harcolnak a többért, jobbért, olcsóbbért. Első ne- 'gyedévi tervüket 106.3 százalékra, a második negyedévit pedig 243.4 százalékban teljesítették. Az elmúlt három hónapban a beadott 166 újitásból 70-et megvalósítottak, ennek gazdasági eredménye több mint 275 ezer forint. — Az újítók ebből 26 ezer forintot kaptak. A versenyben 42 dolgozó nyerte el a sztahanovista címet A munkások átlagkeresete 8 óra alatt havi 900—1000 forint. Fél óra fizetett ebédidő, évente 12 munkanapi fizetett szabadság jár. A terhes nők háromhavi fizetett szabadságot és szülés után 6 hónapig kétszer félóra szoptatási időt kapnak. A dolgozók napi 2.50 forintért ízletes meleg ebédet rendelhetnek. Külön férfi és női öltöző, fürdő, zuhanyozó biztosítja tisztálkodási lehetőségüket. Most építik az úszómedencét. Van bölcsőde, napköziotthon és orvosi rendelő. Üzemi Népbolt is van, ahol a dolgozók a háztartáshoz szükséges bevásárlásokat eszközölhetik. Néhány adat a lyoni dohánygyárról Peresotti Etienette érdeklődéssel hallgatta a gyárról elmondottakat, melyeket tolmács fordított anyanyelvére. Nyílt tekintete baráti melegséget sugárzott az őt körülvevők felé. — „Nekem itt minden olyan kedves és barátságos” — mondotta, ahogy körülnézett az irodában. Majd saját üzeméről be- szélt. A lyoni dohánygyárat hagyományok szerint Napoleon építette azért, hogy a háborúban elesettek özvegyei, gyermekei és a hadirokkantak munkához jussanak. A gyár kapitalista monopólium. — Körülbelül 10 ezren dolgoznak benne. A dolgozók nagyrásze fiatal 14—17 éves leány, — akik az idősebbekkel egyenértékű munkát végeznek, — mégis csökkentett bért kapnak, Éppen ezért alkalmaznak fiatalokat a gyárban, mert a tőkéseknek kifizető. Ha a lányok elérik a 18 évet, különböző ürügyekkel felmondanak nekik. Nincs szükség tovább munkájukra. A nyíregyháziak kérdezősködtek, hogy mennyit keres a lyoni dohánygyárban egy dolgozó, mennyit fizet lakbérre és egy kiló kenyérért. Peresotti Etienette készséggel válaszolt a kérdésekre: — A gyári munkások napi 9 órát dolgoznak, havi átlagkeresetük 30 ezer frank, lakbérért 6—7 ezer frankot fizetnek, egy kiló kenyérért pedig 54 frankot. — Milyen a szakszervezet munkája? — kérdezte Suska elvtárs, az üb. elnök. — A gyárban többféle szakszervezet van, a kommunisták szakszervezete védi a dolgozókat, harcol érdekeikért, harcol az elbo- csájtások ellen. Sztrájkszervezéssel a munkások bérének javulásáért harcolunk. Persze a gyár vezetőinek is vannak „szakszervezetei”, amelyek sztrájktörő szak- szervezetek, a kapitalisták megfizetett cinkosai. A francia emberek békét akarnak Szita elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára a békeharcról érdeklődött, — A gyár dolgozói főleg hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák. Ezek nyilván nem akarnak több háborút. Békét követelő aláírásgyűjtésekkel, béketüntetésekkel fejezik ki békeakaratukat. Legutóbb Génibe is küldöttség ment a gyárból, amely az Indokínai kérdés rendezését követelte. Ezt a harcot a kommunisták vezetik. Gyárunkban 600 dolgozó közül 20 kommunista. Harcunk egyre eredményesebb, mert egyre erősödik a pártunk. Most kivívtuk nagyszerű győzelmünket: a vietnami fegyverszünetet! — Milyen a munkások szociális helyzete a gyárban? Erre a kérdésre is egyszerű, érthető választ kaptunk: „Nagyon hiányos a munkavédelmi felszerelés a gyárban. Ha például valaki panaszkodik, hogy nagy a por, porszívó berendezés kellene, azt felelik a gyár kapitalista vezetői: „ha tetszik így a munka maradjon, ha pedig nem tetszik, elmehet a gyárból...” Peresotti Etienette többek között Brezina Jánosné munkásasszonnyal is beszélgetett, aki elmondotta, hogyan élnek, dolgoznak.— Beszélt családi életéről is. Elmondotta, hogy két gyér-»' meke van, akik jól tanulnak, A 13 éves kislány or->[ vos szeretne lenni, azért tanul. — Nekem három fiam van — mondotta a francia dohánygyári munkásküW dött, — A legidősebb fiam 14 éves. Jól tanul. Mérnök* szeretne lenni, de nincs rá lehetőség, hogy taníttassuk^ Gyári munkás lesz ő is. Az üzem megtekintése után Peresotti Etienette még sokáig beszélgetett magyar barátaival. Majd Racskó Katalin átadta az üzemi szakszervezet aján-( dékát, egy táncoló magyart) ábrázoló szobrot, Somogyi; elvtárs pedig a vállalat dolJ gozóinak ajándékát, egy 6 személyes herendi kávés-! készletet. „Vigye el azelv-i társnő a nyíregyházi do-i hánygyári dolgozók harcod üdvözletét, szeretetét á lyoni dohánygyári dolgozók-« nak. Gyárunk munkásai azt kívánják, hogy a fran-t cia dolgozók is hasonló kö-i rülmények között dolgoz-! hassanak, miként mi dől-* gozunk. Mi, együtt harco-i lünk azokkal a becsületes franciákkal, akik a békét* a szabadságot és a népek közötti együttműködést akarják!” Orosz András,
