Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-22 / 172. szám

NÉPLAP 190* JULIUS 22, CSÜTÖRTÖK TÖBBET, JOBBÍT, OLCiÓBBM ! Egyre nő azoknak a dolgozóknak a száma, akik megértik, hogy életszínvonalunk további növekedése elválaszthatatlan a termelékenység növekedésétől, a .jóminőségű, selejtmentes terme­léstől. Üzemeinkben a munkások legjobbjainak vezetésével új termelési csaták folynak a termelé­kenység növeléséért, az önköltségcsökkentésért, a többért, jobbrt, olcsóbbért. E termelési csatá­ban, az augusztus 20 tiszteletére folyó szocialista munkaversenyben naponta új meg új munkasike­rek, munkahősök születnek. Helytállásukkal, példamutatásukkal a dolgozók újabb százait von­ják be a munkaversenybe a termelés élharcosai. PAZONYI JÖZSEF sztahano­vista asztalos, a „Könnyűipar ki­váló dolgozója'* — a Keletma- . gyarországi Faipari Vállalatnál dolgozik, ö az üzemi pártszerve­zet titkára. Hónapokon át szege­ző asztalos volt. Abban a reszort­ban érte el legszebb teljesítmé­nyeit és a kitüntetéseit. Most ter­melési érdekből más munkakört vállalt. A körfűrész mellett is jól megállja a helyét. Az alkotmá­nyunk tiszteletére folyó verseny­ben a sztahanovista jelvény el­nyeréséért harcol. GARAI BÉLA szobafestő, az Épületjavító Ktsz. dolgozója. Rendszeresen 170—180 százalék között teljesít. Havi keresete fe­lül van 1800 forinton. Most az MSZT-székház termeit festi. Na­gyon szereti édesanyját. Neki viszi haza szép keresetét. Garai Béla most a 200 százalék eléré­séért dolgozik. Fizetéskor szép ruhát akar venni édesnyjának. ŐSZ ANDRÁS sztahanovista művezető a Mezőgazdasági Gép­javítóban. A vállalat dolgozói szeretik a vigkedélyű embert. Megfogadják tanácsait és végre­hajtják utasításait. Jól megy a munka a műhelyekben. Mindig idejében ott van, ahol éppen ak­kor lennie kell, ahol intézkedni, magyarázni vagy segíteni kell a dolgozóknak. Legfőbb gondja, hogy a dolgozóknak legyen mivel és mit dolgoznia. Persze, a mun­ka minőségét is nézi. BALOGH SÁNDOR sztahanovista kocsimester a nyíregyházi vasútállomáson dolgozik. Jó munkája a kongresszusi versenyben is kitűnt. Most az alkotmányunk ünnepének tiszteletére folyó versenyben is élenjár. Munkamódszerét átadja társainak. Saját munkájáról így nyilatkozik: „Sok könyvet és brosúrát olvastam el, amíg megismertem a szovjet vasutasok élenjáró munkamód­szereit. A jó munkamódszereket igyekeztem saját munkaterüle­temre alkalmazni, és csapatommal is megértetni. Uj módszert ve­zettünk be a sík tolatás terén, valamint a gépek jobb kihaszná­lását illetően is. Sikerült megértetnem dolgozó társaimmal, hogy az önköltségcsökkentés és a balesetmentes szolgálat saját életü­kön javít, örömmel mondhatom, hogy a szovjet módszerek al­kalmazásával érjük el szép teljesítményeinket. Ezért van, hogy élenjárunk a versenyben. Közeledik a Vasutas Nap, s mi a versenyben el akarjuk nyerni a vándorzászlót. Harcolunk érte, hogy a csoport minden tagja megkapja a kitüntető sztahanovista címet“, A falu és a város kosos öröme Teljesítették gabouabeadási kötelezettségüket a sóstóhegyi Kossuth tsz. tagjai Kora reggel már lo­bogózták a szekereket, zöld gallyakat fűztek a lovak szerszámaihoz — egyszóval nagy ünnepre készülődtek a sóstóhe­gyi Kossuth termelőszö­vetkezetben. A cséplő­gép mellől egymással versenyben hordták a rozzsal teli zsákokat.— ozekérre került az első, második, majd az ötve­nedik kövér rozssze­mekkel tele zsák. — S amikor úgy 3 óra tájt elindultak, hogy idejé­ben odaérjenek a gabo- naraklárhoz, boldogan feszített a szövetkezet mind a négy íogatosa. Egész úton daloltak, énekeltek, népi zenekar kísérte őket. Kurcz Ist­ván, Barna János, Kö­vér István és Zsiga Jó­zsef fogatosok ma büsz­kébben ültek a zsákok tetején, mint ezelőtt bármikor. S volt is rá okuk. Hiszen ahogy a városba értek, száz és száz ember áiit meg egy-két percre, rájuk néztek, meg aztán a táblára, amit az asszo­nyok tartottak magasra: „Első gäbe r.at a hazá­nak!” — ez állt a táD- lán. Nyíregyházin ebben az évben ők voltak az elsők, a sóstóhegyi Kos­suth termelőszövetkezet tagjai. Ök arattak, hord­tak, csépeltek legelőször. És rögtön arra gondol­tak: elviszik a raktárba, s egy-két hét múlva már valamelyik üzemi dolgozó családjának asztalán szelnek friss kenyeret. Jön az új gabona A Szamueily Tibor-téri piacon villámgyorsan terjedt a hír: „Az új gabonát hozzák”. S min­denki ott akart lenni közel hozzájuk, közel az új élethez. A város vezetői, a Terményforgalmi Válla­lat 22-es telepének ve­zetője, munkások álltak a mérlegnél. Mindegyi­kük mondott néhány kedves szót, mindegyi­kük arról beszélt, hogy példamutató munkát vé­geztek a szövetkezetiek. Az üdvözlő szavak után egyenként szorítottak kezet a szövetkezet min­den ittlévő tagjával. A munkások kézsxorítása Jó volt látni, amint a munkások kezűket nyúj­tották a dolgozó parasz­toknak. Mintha azt mondták volna: „Kö­szönjük elvtársak. Ed­dig ti fáradtatok, küz­döttetek érte, a termé­sért, mi most átveszük és ígérjük, mi is vi­gyázunk minden szem gabonára akkor, amikor a malomba, vagy a ke­nyérgyárba kerül, hogy mihamarabb szép, friss cipó legyen belőle. És az üzemekben mi is megteszünk mindent ér­tetek.” En távolabb álltam, de szerettem volna ke- zetszoritani mindegyi­kükkel. Jó lett volna megszorítani a kezét Jani Józsefnek, a szö­vetkezet elnökének, s kezetszorítam a kérges­tenyerű íogatosokkal egyenként. Bodnár Jó­zseffel, Gyulai László­val, Hegedűs Jánossal, Papp Jánossal, Pálvól- gyi Györgynével, Veres Miklósnéval, akiknek nem kis részük volt ab­ban, hogy 90 hold ga­bonát 4 és fél nap alatt arattak le sze.mveszte- ség nélkül. Két nap alatt végeztek a hordás­sal, s néhány óra alatt csépelték el az állam­nak járó részt. Most itt vannak, elkísérték a szekereket. Mosolygó arccal állnak a fényké­pezőgép lencséje előtt, azzal az elhatározással, hogy továbbra is így dolgoznak. Mert a csa­tának még nincs vége. A cséplés nagyrésze még hátra van. Lelke­sen dolgoznak, mert bő­ven jut munkájuk ered­ményeként az ő aszta­lukra is kenyér. Jut a szabadpiacra is. Hiszen amint beszélgettem ve­lük, kiderült, hogy jó a termés. Jó bizony. A rozs is, a búza is jól fizet. „Olyan az árpánk eivtárs, hogy a cséplő­gép kanala is elfúl vele” — mondja boldo­gan Kurcz István. S a többiek bólogatnak. A háziasszony nem csalódott A terményt még rak­jak a szekérről a má­zsára. Ha a mérleget nézzük: nem rossz az eredmény. — Tizenkét zsák 8 mázsa 60 kiló. S erős emberek kellenek ide, hogy a nehez zsá­kokat a raktárba vi­gyék. De megy. Mert a sóstóhegyi Ko.sut.h tsz. tagjai ilyen emberek, erősek. Az érdeklődők még mindig ott állnak. — Mintha senkinek nem lenne más dolga, úgy várják, nézik a mérést. „Pedig már régen főzni kellene” — szólal meg mellettem gyerekkel a karján egy fiatalasz- szony. — „De azt még megvárom, milyen lesz a fajsúlya.” Sokan vár­nak erre. Én is kíván­csi vagyok. 71.4! — ál­lapítják meg a Ter­ményforgalmi Vállalat dolgozói. Tehát jobb, mint a szokványminő- ság. Amellett szép és tiszta a szövetkezet ter­ménye. Az eredményben nem csalódtak a szövetkeze­tiek. nem csalódtak az átvevőhelyen, nem csa­lódott a várakozó fiatal háziasszony sem. Kopka János. Ax Országos Béketanács távirata a'Fietnami és a Francia Béketanácshox Az GM;Szagos Béketanács a viet- köszöntötte a Vietnami és Fran* nami '"’fegyverszüneti egyezmény cia Béketanácsot, megkötése alkalmából táviratban Megmozdult a Tlszaviúéh népe, hogy segítse a dunamentiehet Terveik túlteijesítégével is az árvízkárosultak mellé állnak üzemeink munkásai Szívből jövő mozgalom bontakozott ki a napokban a mi me* gyénkben is a dunamenti árvíz károsultak megsegítésére. Nem­csak pénzzel, anyagiakkal segítenek dolgozóink, hanem terveik1 túlteljesítésével is. A leveleki gőzmalom dolgozói kedden reggel; röpgyűlést tartottak és a következő határozatot hozták: „Július havi tervünket 10 százalékkal túlteljesítjük és 1.400 mázsa gabona; helyett 1.510 mázsát őrölünk. Még ezen a héten 3 vagon lisztet küldünk Budapest kenyérellátásának biztosítására. Rendkívüli mu-i szakot tartunk, 8 órás munkaidőnket e rendkívüli műszakok alatti egy órával meghoszabbítjuk és a meghosszabbítás munkadíját azi árvízkárosultak megsegítésére ajánljuk fel. A rendkívüli műsza- kok alatt az adminisztráció dolgozói, az igazgató, a főgépész isi résztvesz a termelő munkában. Ahogyan éjjel-nappal helytállnak! az árvizes területeken azok, akik a mentőmunkálatokat végzik, ugyanúgy helytállunk mi is itt, nyugodt körülmények között a termelés frontján.” A nyíregyházi ruhagyár DISz-brigádjának kezdeményezésére az üzem dolgozói az ezután következő két vasárnap „Segítsük az árvízkárosultakat!”-műszakot tartanak. E műszak alatt elért kere-' setet az árvízkárosultak javára ajánlják fel. A termelómunkábarj résztvesznek a műszaki vezetők is. Több élelmiszert adunk! Megmozdult a fal­vak népe is. A gu- lácsi Petőfi termelő- szövetkezet tagjai 5 mázsa búzát és egy 120 kilogrammos hí­zottsertést ajánlottak fel az árvízkárosul­tak részére. A gulá­csi Kossuth termelő- szövetkezet tagjai 10 mázsa búzát és egy 130 kilogrammos ser­tést ajánlottak fel. A vencsellői dolgozó parasztok meggyorsí­tották a hordás, a cséplés munkáját, s a cséplőmunkások vál-j lalták, hogy két mű- szakban a legrövi-j debb időn belül le-« hetővé teszik, hegyi minél több új ga-J bona jusson a dolgo-I zók asztalára. Egyre nagyobb összeg gyűl össze az árvízkárosultak javára. A Nyíregyháza és vi­déke körzeti földművesszövetke­zet dolgozói már az első órák­ban 2.000 forintot adtak össze. Gönczi Vilma könyvelő fizetésé­nek 6 százalékát, Szikszai Mik­lós, Cserpák Zoltán és Fekete István 4 százalékát ajánlotta fel. Katona András, aki annakide­jén már a tiszai árvíznél is de­rekasan kivette részét a mentési munkából, fizetésének 10 száza­lékát ajánlotta fel. Ezeket mon­dotta: „fin tudom, hogy mit je­lent az árvíz és szívvel-lélekkelj cgyüttérzek az árvízkárosultak­kal. Annakidején két karommal1 vettem részt a mentési munká­latokban és sokszáz dolgozót! helyeztem biztonságba. Ha mos# nem Is lehetek ott a Duna mel­lett, de mégis segíteni akarok.”: A Tiszántúli Áramszolgáltató1 Vállalat dolgozói mintegy 5 és: félezer forintot gyűjtöttek ed­dig össze. A Török-brigád fizeté­sének 2 százalékát ajánlotta feL’ Előadásokat rendeznek a kultúrcsoportnk az árvízkárosultak javára Gomoos Miklós kótaji népművelési ügyvezető a következő le­velet küldte szerkesztőségünkhöz: „Az ország minden részéből fér-i fiák és nők, fiatalok és idősek sietnek Győr, Budapest és a többi: árvízveszélyeztcíte terület megsegítésére. Mi nem mehettünk ell gátakat építeni, de szívünk egész melegével segíteni akarunk úgy,: ahogy tudunk. Elhatároztuk, hogy községünk kultúrcsoportja va­sárnap Ujfehértón bemutatja Kacsóh Pongrác János vitéz című! daljátékát és az egész bevételt az árvízkárosultak megsegítésére1 szánjuk.” Ugyanebben az időben határozta el a nyíregyházi munkás-i stúdió és a megyei szakszervezeti kultúrotthon, hogy szintén elő-! adásokat rendez az árvízkárosultak megsegítésére. A nyíregyházi állami zeneiskola hangversenyeket tart. Ehhez a mozgölomhozl már a mátészalkai Zalka Máté, a nyíregyházi József Attila kuU túrotthon is csatlakozott. / Az Árvízvédelmi Kormánybiztosság jelentése Az árhullám tetözése a szerda éjszakai órákban elérte Paks környéket. Budapesten a Duna lassan to­vább apad. Szerdán reggel hat órakor 783 cm. volt, kedd reggel óta 14 cm-t apadt. A védelmi munkálatokat Albertfalva kivéte­lével befejezték. A készenléti és a figyelő szolgálat működik, Bu­dapesten a helyzet biztosítottnak! mondható. Az árvízvédelmi kormánybiz­tosság biztonsági rendszabályként elrendelte Györ-Ujváros. Gorkij- város és Győr-sziget kiürítését. A Szigetközbe betört ár leve­zetésére robbantással több mint négyszáz méteres széles kaput nyitottak a víznek. Ezen keresz­tül kb, 80 cm-es rétegben ömlik a víz a mosonyi Dunaágba. A Szigetközben a víz emelkedései megállóit, sőt a legutóbbi jelen­tések szerint a vízmagasság órán­ként egy centiméterrel csökkent. Esztergom és Komárom árvé­delmi helyzete javult. Almásfüzi­tőnél és Albertfalvánál a helyzet kielégítő. A Szenteiidrc-szigeten lévő! gátszakaszok átázásai ellen ke­mény küzdelem folyik. A kedd reggeli óri'.ban bekövetkezett töltésmegcsúszást sikerült meg­állítani. Kedden az esti órákban Tököl község környékén egy töltéssza­kaszon olyan kisebb «•'.változások' mutatkoztak, amelyek munka­erők és munkagépek azonnali összevonását teltél, szükségessé. Ttí mintegy négyezer köbméter 'óid mozgósításával kopttal épí­tenek. A foidmv.nl agépek felvo­nulása a hajnali órákban meg­kezdődött. Bajától az országhatárig tartó gátszakaszon nemcsak szivárgást, hanem folyást észleltek. é>zo- rítógátat építettek s ezzel meg­akadályozták a vízlefolyást. Szád­falazással folytatják a biztosítási I munkákat. •>

Next

/
Thumbnails
Contents