Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-21 / 171. szám

1954 JULIUS 21, SZERDA PÁRTÉPÍTÉS _____________± ' A termelőszövetkezetek megszilárdítása Szabolcs-Szat márkán Pártbizottságaink es pártszer­vezeteink keményen harcolnak a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításáért. Javult a ter­melőszövetkezeti tagok fegyelme, jobb lett a munkaszervezés és megszilárdult a szövetkezeti de­mokrácia. Ezeket az eredménye­ket úgy értük el, hogy javítot­tunk a termelőszövetkezetek párt- szervezeteinek politikai felvilágo­sító munkáján, s javult a szak­mai vezetés is. Az eredmények lemérhetek a munkában és a beadásban. Ter­melőszövetkezeteink a sertésbe- gyyjtés féléves tervét # június 28-ig 11.8 százalékra, vágómarha­beadási kötelezettségüket pedig 91.1 százalékra teljesítették, ba­romfi- és tojásbeadási kötelezett­ségüknek is példamutatóan tet­tek eleget. A kemecsei „Dózsa” a napraforgó és burgonya kivé­telével mindenből teljesítette egészévi begyűjtési tevét. A nö­vényápolásban is számottevő eredményeket értek el a szövet­kezetek. A harmadik kapálást területük mintegy 75 százalékán már elvégezték. Jelentős ered­ménynek könyvelhetjük el azt is, hogy tavaly november óta mint­Az eredmények azonban még nem kielégítőek, még nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk ah­hoz, hogy szövetkezeteink meg­szilárduljanak, emelkedjék ter­méshozamuk és döntő módon hoz­zájáruljanak népünk életszínvo­nalának emeléséhez. A megyei pártbizottság munkájában sok­szor háttérbe szorult a termelő- szövetkezetek segítése, erősítése, miközben az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztok ügyeivel törődtünk. Ennek következtében a termelőszövetkezeti tagok nem egyszer „mostoha gyermekeknek” érezték magukat. Hátrányos, hogy számos terme­lőszövetkezetben még mindig külterjesen gazdálkodnak. A jó módszereket és termelési eljárá­sokat még nem tudatosítottuk eléggé és Wcstsik Vilmos évtize­des homokgazdálkodási tapaszta­latai sem közismertek. Semmi­képpen sem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy némely szövetkezetünk még mindig le­becsüli az állattenyésztést. Ala­csony az állatsűrűség: mindössze 5.7 kh-ra jut egy számosállat. A szarvasmarha-, baromfi- és ser­téstenyésztés igen elhanyagolt. — Az állatok hozama is alacsony. Ennek legfőb oka a gyenge takar­mányozás. Ebben a gazdasági év­ben különösen elhanyagoltuk az .abraktakarmányok termelését. A megye termelőszövetkezetei szán­tóterületük 8.4 százalékán ter­melnek kukoricát, az országos átlag 20 százalék. Van még javítani való a szö­vetkezeti fegyelem, a mintaalap­egy 1400-an kérték felvételükéi. Főíigyelmünket a szövetkezeti pártszervezetek megerősítésére fordítottuk,. és ennek következté­ben, általában javult a pártélet. Különös gonddal segítettük a gyenge pártszervezeteket és azo­kat a termelőszövetkezeteket, amelyekben egyáltalán nem volt pártszervezet. Sok ilyen szövetke­zetben rendkívüli tagfelvétellel megteremtettük a pártszervezet létrehozásának feltételét. A já­rási pártbizottságok is több gon­dot fordítottak a szövetkezetek­re: tagjaik, munkatársaik több napot is kint töltöttek a szövet­kezetekben. Nagyon hasznosan dolgoznak a járási pártbizottsá­gok instruktorai. A megyei párt­bizottság és a járási pártbizottsá­gok tagjai és munkatársai elő­adásokat tartottak egy-egy ter­melőszövetkezetben, alaposan megvitatták, a szövetkezeti moz­galom megerősítésének feladatait. Javult az állami szervek, szak­emberek munkája is. Jelentős se­gítséget nyújtott az ipari patro- názsmozgalom; üzemeink és vál­lalataink védnökséget vállaltak a gyengébb termelőszövetkezetek felett. szabályzat betartása terén is. — Egyes helyeken túlságosan sok a háztáji föld és ez a közös munka rovására megy. A tiszadadai „Béke” termelőszövetkezetben is szabálytalanul jártak el. Azegyik családban, amelynek három tagja dolgozik ai szövetkezetben,,, nem­csak a családfő kapta maeg az egy hold háztáji földelj hanem a két másik családtag is 8,00—800 négyszögölet. , ttov Bár a vezetőség választás-' -előse­gítette a pártszervezetek megerő­södését, tevékenységük JWg nem kielégítő. A pártsze|££Íjtek in­kább a belső pártügjaatrkel fog­lalkoznak és elhanyagolják a ter­melőszövetkezeti tagok politikai nevelését. Az éberség JüáTÍi'a és a gyenge politikai munka követ­keztében, a kulákok s»a»áHensé- ges elemek megpróbálták* bom­lasztani termelőszövetkezetinket. A megyei pártbizottság, sem Lé­pett fel időben, s kelío^énínyel az osztályellenség támadását felien. Szólni kell a tanácsok hiányos munkájáról is. A mezőgazdasági osztályok szakemberei még nem nyújtanak elegendő szakmai se­gítséget a termelőszövetkezetek­nek. Kirívóan felületes és gyenge munkát végeztek a tanácsok a tervkészítés idején: jóváhagyták a helytelen terveket, később pe­dig nem szorgalmazták, hogy a termelőszövetkezetek tervszerűen gazdálkodjanak. Különösképpen elhanyagolják az I-es típusú szö­vetkezeteket. Ezek a szövetkeze­tek éppen emiatt a legritkább esetben gazdálkodnak szabály­szerűen. jakat, a tehetséges és hűséges szövetkezeti tagokat mezőgazda- sági technikumokra, akadémiák­ra, egyetemekre, elnöki iskolák­ra, rövid tanfolyamokra küldjük. Feladatok a púrtmunkáhan Továbbra is gondot okoz a fe­gyelem meg'Zilárdítása. A megyei pártbizottság elhatározta, hogy a mintaalapszabályzatot előadások­ban ismerteti és az előadások al­kalmával megvitatásra kerülnek a termelőszövetkezet eredményei és hibái. Ezek az előadások min­den bizonnyal nagymértékben hozzájárulnak majd a szövetke­zeti demokrácia,, megszilárdításá­hoz. Nem szabad lankadnia az el­lenség elleni harcnak sem. Ál­lami szerveink ma már erélyesen fellépnek a szövetkezetekre acsarkodó kulákok ellen, a pa­zarlók, a közös vagyon elherdálói ellen. El kell érnünk, hogy ez adminisztratív intézkedéseket a termelőszövetkezeti pártszerveze­tek politikai felvilágosító mun­kája kísérje. Még több önállóságot adunk járási pártbizottságainknak. Nem kerüljük meg a járási pártbizott­ságokat, hanem segítjük őket, egyes esetekben a helyszínen mutatjuk meg: hogyan kell ope­ratívan, helyesen intézkedni. Az irányításnak ez a módszere nö­veli a pártbizottságok és pártszer­vezetek felelősségérzetét, a ter­melőszövetkezetek iránt. Ha fa­lusi pártszervezeteink és a kom­munisták személyszerint is első­rendű köteleségüknek tartják, hogy törődjenek a termelőszövet­kezetekkel, akkor mondhatja el pártbizottságunk, hogy jó mun­kát végzett. Október 31-ig minden egyes termelőszövetkezetben létrehoz­zuk a pártszervezetet úgy, hogy tagjelöltség nélkül veszünk fel párttagokat. A megyei pártbi­zottság arra törekszik, hogy a pártszervezetek vezetőségei rend­szeresen ellenőrizzék a teimelést, beszámoltassák a termelőszövet­kezetek elnökeit. Különös gondot fordítunk a DISZ-szervezetek megerősítésére azokban a terme­lőszövetkezetekben, amelyekben még nincs pártszervezet, vagy ha van, gyengén dolgozik. A DISZ- fiatalok védnökséget vállaltak Szabolcs hagyományos termelvé- nye; a burgonya termelése felett. Segítjük fiataljainkat a vállalás teljesítésében és új megbízatá­sokkal erősítjük az ifjúsági szö­vetséget. Az aratás és cséplés sikeres és gyors elvégzése érdekében szé­leskörű versenymozgalom bonta­kozott ki termelőszövetkezeteink között. A tsz-ek nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy rövid idő alatt a városon kívül három já­rásban is befejeződött az aratás. A termelőszövetkezetek mutatnak jó példát a gabonabeadásban is. Közben arra törekszünk, hogy a betakarítási munkák idején a A tudomány eredményeinek felhasználása A termelőszövetkezeti mozgalom fogyatékosságú i A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa ráirányította figyel­münket a hibákra és megmutatta a kijavítás módját. A pártkon­gresszus útmutatásai alapján a következőket kívánjuk tenni: Hogy tovább erősödjék a szö­vetkezeti mozgalom, meg kell javítanunk a termelőszövetkeze­tek gazdálkodását és fegyelmét. A legalkalmasabb termelési mód­szerek elterjesztése érdekében mozgósítjuk a legjobb szakembe­reket és értekezleteket tartunk az élenjáró termelők részére, hogy kicserélhessék gazdag tapasztala­taikat. A legképzettebb és legte­vékenyebb szakembereket a leg­gyengébb termelőszövetkezetekbe irányítjuk. Megszervezzük á tudományos kutatás eredményeinek széles­körű alkalmazását. Még ebben az évben bevezetjük az egyszerű vetésforgót azokban a termelő- szövetkezetekben, ahol megvan­nak ennek az előfeltételei. A ho­mokos területen pedig a West- sik-féle homoki vetésforgót, a csillagfürtös zöldtrágyázást hono­sítjuk meg. A Westsik-féle ho­mokkísérleti gazdaságban május­ban négyszer tartottunk a szö­vetkezeti tagoknak tapasztalat­cserét mintegy 160 résztvevővel. A jövőben újabb látogatásokat szervezünk. Télen tanfolyamokat taitunk a homokkísérleii gazda­ságban. Ezeken a tani' amokon azoknak a szövetkezeteknek a tagsága vesz részt, amelyeknek homokos talajuk van. A kisvár- dai és gyulatanyai kísérleti gaz­daságok is védnökséget vállal­nak szövetkezeteink felett. A tu­dományos módszerek elterjesz­tését, a szakszerű gazdálkodást azzal is elősegítjük, hogy az if­családtagok végezzenek gazoló kapálást. A takarmányhiányt má­sodvetéssel pótoljuk. Azt taná­csoljuk termelőszövetkezeteink­nek, hogy létesítsenek jövedel­mező mellék-üzemágakat: halas­tavat, méhészetet, víziszárnyas- tenyészetet, stb. Mindent összevetve úgy dolgo­zunk, hogy a termelőszövetkeze­tek tagjainak jóléte egyre ma­gasabbra emelkedjék, jövedelmük elérje, sőt túlszárnyalja a közép­parasztokét. Az önkéntesség el­vének legszigorúbb betartásával ősszel újabb tagokkal akarjuk erősíteni a szabolcs-szatmárme- gyei termelőszövetkezeteket. Hajdú Sándor, a megyei párt-végrehajtó bizott­ság mezőgazd. oszt. vezetője. Háda Dezső, a cséplés mestere Cséplőgépesek tapasztalatcseréje Nem volt könnyű dolog meg­szerezni az országos második helyezést a cséplőgépvezetők ver­senyében az elmúlt évben, de el­nyertem munkacsapatommal. — Gondos, körültekintő munkát kel­lett végezni érte. Fáradságos munkánknak meg is lett az cred- ménye. 7860 mázsát csépeltem 1070-es cséplőgéppel. Ezért 18.000 forint jutalmat kapott a két munkacsapatom, mert két mű­szakban dolgoztunk. Most is ha­sonlóan szerveztem meg a cséplést, kis eltérés persze van — éppen a tavalyi tapasztalatok miatt. Nem akarok dicsekedni, de el­mondom tapasztalataimat és szervező módszereimet, hogy szól­janak majd hozzá felelős csépió- gépvezető társaim és mondják el véleményüket munkamódszerem­ről, hogy ezzel is segítségére le­gyünk egymásnak cséplés mi­előbbi befejezésében. Mielőtt kihúzattam gépemmel a kisvárdai gépállomásról, már jó- előre beszéltem a cséplő munka­csapat egyes tagjaival, személye­sen megismerkedtem azokkal, akik az elmúlt évben nem voltak gépemnél. Ilyen cséplőmunká­sunk nem sok van. Többségüket jól ismerem. Ez nagyon fontos, így tudom azt, hogy kinek me­lyik munkakörben lehet a legjob­ban értékesíteni munkáját. A CíiAPÁTSZERVEZÉS Aztán megszerveztem az egyik csapatot. Ezen az éven nem 26 ember lesz egy csapatban, ha­nem néggyel kevesebb. Nem fog a munka rovására menni ez a lét­számcsökkentés. A szalma kazla- zásánál tavaly 6, most 5 ember fog dolgozni. Amikor 6 ember volt, egy-két szalmarakó mindig csellengett. Ha 5 ember végzi ezt a munkát, mindenki egyformán fog dolgozni. Ezt a változtatást a munkacsapat tagjai javasolták. A kévéskazalon dolgozók létszá­mát is csökkentettük. Nem 5, ha­nem 4 ember lesz azon. így is győzik leadni a kévét. A zsáko­lásnál is 5 ember volt tavaly, most itt is négyen végzik a mun­kát. A törekesben is elegendő egy ember a kettő helyett. Mikor megszerveztem a munka­csapatot, mindenkinek megmond­tam, hogy milyen munkát fog végezni. Úgy osztottam be az em­bereket, hogy lehetőleg azt a mun­kát végezzék, amit az elmúlt év­ben. Azt már ismeri, jobban megy a munka, így kapott beosztást Tóth András a szalmakazalon, mert jól érti a rakását. Tóth pe­dig kiválasztotta, akikkel dolgo­zik. Kovács András,, Tóth Mik­lós, Hajnal Menyhért és Tutor Kálmán dolgozik majd mellette. A kévéskazalra pedig Szűcs Béla, Csernóczki László, Hegedűs An­tal és Szilágyi András kapott be­osztást. Ismerik egymás munká­ját, nem lesz kévehiány a dobon lévő lányoknak. A törekrakó mester Nagy János az egyik, Si­mon Pál a másik műszakban. Szóval, előre meghatároztuk, hogy ki hol fog dolgozni. Ennyit a munkacsapat megszervezéséről. A napi 4 vagonos teljesítmény­hez nagyban hozzájárul az etetők munkája. Ez igen fontos. Nyugod­tan merem mondani, hogy az ete­tőktől függ az egész csapat mun­kája. Csak ott van eredmény, ahol egyenletesen kerülnek a ké­vék a cséplőbe. Ahol néha erő­sebb, majd halkabb a cséplő zú­gása, ott baj van az etetéssel. Nagy Dezső etetése alatt soha nem volt ez. Villámgyorsan szedi szét a kévét, úgy ereszti a csép­lőbe. Ha egészben kerül a gépbe a kéve, fulladozik, nem veri jól ki a terményt a cséplő, nagy a szem­veszteség. Cak Ferencet is erre tanítjuk. Igaz, most három he­lyett két etető végzi majd a mun­kát. Tavaly, amikor három etető volt, zsörtölődtek a munkacsapa­tok. Ezt most elkerüljük. Két- óránként váltják majd egymást az etetők. A cséplés kezdete előtt igen fontos, hogy ismerje előre a fe­lelős vezető a falut, utcát, ahol dolgozni fognak. Én Dombrádon voltam tavaly is, most is ott fo­gok dolgozni a Kossuth- és Ré- kóczi-utcán. Már a hordás kez­dete előtt beszélek a gazdákkal, hogy lehetőleg kalákába hordja­nak. Fontos ez, mert így az utcá­ban sorba kerül behordásra a ter­mény lakásonként. így nem kell össze-vissza kalandozni a géppel. A HUZATÁS ÉS AZ ÁLLÍTÁS Amikor megkezdjük a cséplést, már mindenki tudja kötelességét. Legjobban a huzatási és állítási időre vigyázunk. Mindkettőre 5 percet szántunk. A szalmakaza­lon lévők az elevátort fordítják el helyéről, ök akasztják a gép után, vagy ha lehetséges, a kazal mellől átviszik a szomszédba. A zsákosok a cséplő alól szedik az ékeket, amit a dobról le sem szálló lányoknak adnak fel. Min­den éket arra a részére rakunk a cséplőnek, amelyik kerék alá va­ló. Ezzel rövidül az állítási idő. Csercsa Miklós csapatvezető pe­dig ekkorra már előkészíti a kö­vetkező rakodót cséplésre. Meg­nézi, megvan-e a szükséges tűz­védelmi felszerelés, helyet készít a cséplőnek. Az asztaghoz érve azonnal állítjuk a gépet, A négy pár patentékkel gyorsan megy a munka, két húzóvassal állítva. És már csépelünk is. Az elmúlt évben baj volt a vi­lágítással. Nem volt kielégítő. — Ezen is változtattam. Nem a trak­tor adja majd a fényt. A trakto­ron ugyan megmarad a két darab lámpa — előre és hátra világít­va —, de a cséplőt máskép vilá­gítom meg. Ehhez 80 méter gu­mishuzal, egy villásdugó és két darab százas égő szükséges: egy a cséplőre, egy a szalmarakóhoz. Áramot a gazdák vezetéke adja majd. Ahol nincs villany, oda a szomszédból visszük az áramot. EGY KIS VÁLTOZTATÁS A GÉPEN A magas teljesítmény nem csupán a munkaszervezésen mú­lik, hanem a gépen is. Én pél­dául egy rostaszakasszal meghosz- szabbított.am a rázórostát. így hosszabb időn keresztül rázza a töreket és szalmát, kevesebb szem kerül a szalmába, törekbe. Azért kell ezt elvégezni, mert percen­ként 35—40 kévét eresztünk a cséplőbe és ez a mennyiség túl­zottan igénybe veszi a rázórostát. Ha nem lenne meghosszabbítva, sok szem menne kárba. Mivel jobban kihasználjuk a gép kapacitását, így az is szük­séges, hogy a szemhordó kanala­kat sűrűbbre rakjuk egymáshoz. Az én cséplőmbe 10 centiméter távolságra voltak egymástól a kanalak. Most 6 centiméterre vannak. így gyorsabban végzi a gép a szemhordást, nem fullad el, csökkent a szemveszteség, nem szórja a szemet. A szíjtárcsakere- ket pedig kicseréltem, helyette nagyobbat tettem belülre, amely a szíjra erősített kanalakat hajt­ja. Gyorsítottam ezáltal a forgási sebességet. Ha még így is lassú a kanáljárat, kívülre kisebb meg­hajtókereket kell szerelni. Arra pedig különös gonddal kell vi­gyázni, hogy munka közben egyetlen szalma- és törekrázó szíj se lazuljon meg. Ha megla­zul, nincs meg a kellő fordulat­szám, nagyobb a szemveszteség. Az erőgépet pedig mindig gondo­zom, a kenést vasárnaponként végzem. Azt se vegyék felelős cséplő­gépvezető társaim dicsekvésnek, hogy 80 vagon termény elcséplé- sét vállaltam. Amíg a cséplés tart, állandóan dolgozunk. A műszak déli 12 órakor váltja majd egy­mást. Ekkorra már megebédel a munkába álló műszak. Megállás tehát nincs. Bízom benne, hogy a vállalást valóra is váltjuk. Elmondta: Háda Dezső kis­várdai felelős cséplőgépvezető *■>* H t i" r

Next

/
Thumbnails
Contents