Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-16 / 167. szám
1954 JULIUS 16, PÉNTEK 3 nEPLAC Hősies küzdelem az áradó Dunával A magyar Duna felső szakaszán Rajkától Budapestig hősies küzdelem folyik az áradó Dunával. Csütörtökre virradóra tovább emelkedett a víz. A partmenti lakosság izgalmas munkában töltötte el az éjszakát. Ipari dolgozók tömegei gépekkel, teherautókkal siettek a veszélyeztetett területekre, a dolgozó parasztok szántóföldi munkájuk után ásóval cserélték fel a kaszájukat. Gátra állottak derék hon- védeink is a legveszélyeztetettebb helyeken, hogy megfékezzék a dagadó Duna szennyesszürke hullámait, Végig a Duna mentén, ahol a dolgozó ember hatalmas csatát vív az árvízzel, mindenfelé a honvédek bátorságát, helytállását dicsérik a dolgozók. A honvédek helytállásának beszédes bizonyítéka Tahitótfalu. A község határában mintegy 150 holdnyi bevetett területet fenyegetett elöntéssel a víz. Az áradat gyorsan nyomult előre a hullámtéren lévő gabonaföldek felé, de a műszaki tisztiiskola növendékei megmentettek mintegy nyolcvan holdnyi kalászost. Derék katonáink övig érő vízben hordták fel az utolsó kereszteket a dombosabb területre. Az angol alsóház külügyi vitája Az angol alsóházban szerdán külügyi vita kezdődött, amelynek során igen éleshangú felszólalások hangzottak el. A vita megnyitása után elsőnek Attlee, a munkáspárt vezetője szólalt fel és élesen bírálta az Egyesült Államok politikáját és a nemzetközi problémákról alkotott amerikai nézeteket. _ Attlee hangoztatta: „sajnálatos hogy Dulles nem tért vissza a genfi értekezletre”, majd a genfi tanácskozás napirendjén szereplő kérdésekkel és a Kínai Népköz- társaság ENSZ-beli tagságának kérdésével foglalkozott. Kiemelte, hogy „az amerikaiak súlyos vereséget szenvedtek Koreában” és hozzáfűzte, hogy „az amerikaiak sokkal jobban félnek a kommunista agressziótól, mint az angolok — a félelem pedig rossz tanácsadó”. Attlee ezután így folytatta: „Ha sikerül fegyvernyug- yást, vagy fegyverszünetet létrehozni Indokínában, még mindig fennáll Korea igen nehéz kérése. E kérdés rendezése pedig ffcijcs mértékben* Összefügg Kína iySISZ-tagságának kérdésével, valamint Formoza problémájával. A munkáspárt felfogása szerint — mondotta — helytelen és oktalan, valamint az ENSZ alapelveivel ellentétben álló dolog az, hogy Kínát kirekesztik az Egyesült Nemzetek soraiból.” Attlee ezután az Egyesült Államoknak ezzel kapcsolaios allásfogiaiásat bírálva, hangoztatta: „vannak olyan meggondolatlan emberek, akik még mindig a kommunista Kína elleni háborúra gondolnak, hogy visszaültessék trónjára Csank Kaj-seket. Ez katonai szempontból őrültség és politikai szempontból pedig figyelmen kívül hagyja a történelem tanulságait. Kínában — szögezte le Attlee — forradalmi kormány van, amely kétségtelenül bírja a néptömegek támogatását”. Az angol munkáspárti vezér ezután „bizonyos aggodalomnak” adott hangot azzal kapcsolatban, hogy „az Egyesült Államok befolyásos körei az Egyesült Nemzetek Szervezetét csupán eszköznek tekintik” céljaik elérésére és hozzáfűzte: „Az angolok nem így vélekednek. Noha az angolok is helytelenítik a kommunizmust, mégis békés együttélést szeretnének megvalósítani. Vájjon a kínai kormányt sohasem veszik fel az ENSZ-be azért, mert kommunista? ,. Attlee elítélte az Egyesült Államok politikáját Guatemalával kapcsolatban is. Kiemelte: „Itt egyszerűen agresszióról volt szó. Végül a hidrogénbomba veszélyére mutatott rá Attlee és e kérdés megoldása érdekében a legmagasabb színvonalú nagyhatalmi megbeszélések mellett szállt síkra. Attlee felszólalására Churchill válaszolt. „Hosszas amerikaelle- nes siránkozásnak”, „tapintatlan és szükségtelen bírálatnak” nevezte Attlee beszédét, de ő sem tudta teljes mértékben elutasítani a Kína ENSZ-tagságával kapcsolatban egyre erősödő követelést, amely Attlee beszédében is kifejezésre jutott. Churchill az angol alsóházban elhangzott felszólalásában bejelentette: „Nagy.-Britannia és az Egyesült Államok úgy határozott, hogy készek helyreállítani Nyugat-Németország szuverénitá- sát, még akkor is, ha az európai védelmi közösséget nem ratifikálják az egyes európai államok.” Attlee ekkor felugrott helyéről és követelte, hogy e lépés végleges jóváhagyása előtt hívják ösz- sze az alsóházat. Ki a legjobb kőműves, kubikos és segédmunkás a megyében Néhány szó az időszerű nyári munkákról Megjelent a Propagandista legújabb ssáma (Tatarozó V.) 206 százalékkal, harmadik Almási Lajos (tiszavas- vári hajózsilip) 197 százalékkal. A kubikosok megyei versenyében első Radvánszki János (61//2. Építőipari V.) 203 százalékkal, második Drotár András (61/2 Építőipari V.) 173 százalékkal, harmadik Pásti Sándor (tiszavasvári Betonútépítő V.) 173 százalékkal. A segédmunkások megyei versenyében első Reha Mihály (6. sz. Mélyép. V.) 211 százalékkal, második Táncos Ferenc (tiszalöki eróműépítkezés) 196 százalékkal, harmadik pedig Széles János brigádja (61/2. Építőipari V.) 186 százalékkal. A szükséges vetőmagvakat termelőszövetkezeteink a helyi föld- muvésszövetkezetben vásárolják meg, nagyobb mennyiségben pe- di^ á terménybegyüjtőnél lehet tíekzérezni. Az egyéni dolgozó páráitok ugyancsak a helyi földművesszövetkezetekben szerezhetik be"' a másodvetéshez szükséges magvakat. Ahol az aratás befejeződött, ott azohnal meg kell kezdeni a behor- dást. A szérűket gondosan készítsük elő, a magasabb fekvésű helyeket jelöljük ki az asztag számára, de itt is bőven tegyünk szalmát a kazlak alá. Minden asztag mellé a szükséges tűzvédelmi eszközöket készítsük el, hogy az esetleg előforduló tűzeseteket csirájában el lehessen fojtani. A behordásban gépállomásaink vontatói, teherautói adjanak; messzemenő segítséget termelő- szövetkezeteinknek, dolgozó parasztságunknak. A behordás gyors befejezésében adjanak kölcsönösen egymásnak segítséget a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok. Lehetőleg az asztagok rakását egy nap alatt fejezzük be. A behordás megkezdésével pedig azonnal meg kell kezdeni a cséplést is. Minden erőt az aratás befejezésére kell fordítani, hogy a gyakori esőtől megóvjuk terményeinket. Vincze József, a megyei tanács mezőgazdasági' osztályvezetője, Külpolitikai hírek A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Jurin Vlagyimi- rovics Andropovot kinevezte a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövetévé. A Legfelső Tanács elnöksége Jev- genyij Dmitrijevics Kiszeljovot más beosztásba helyezte és ezért felmentette e tisztség alól. * Július 13-án Abasvili ellentengernagy, a szovjet hadihajóegység parancsnoka az Ordzsonikidze cirkáló fedélzetén ebédet adott, amelyen jelen volt Törngren finn miniszterelnök, Heiskanen tábornok, a fegveres erők parancsnoka, Sundman altábornagy, a vezérkar főnöke, Koivisto ellentengernagy, a haditengerészeti erők parancsnoka és mások. Szovjet részről az ebéden jelen volt N. F. Poszpeljanov, a Szovjetunió helsinki ideiglenes ügyvivője, a szovjet küldöttség munkatársai, a szovjet hajók parancsnoki kara. * A Német Demokratikus Köztársaság Legfelső Törvényszékének első büntetőtanácsa megtartotta a főtárgyalást dr. Kari Haman, volt kereskedelmi és ellátásügyi miniszter és bűntársai perében. A vádlottak főként 1951-től 1953 elejéig szabotálták a lakosság élelmiszerellátását, aem bocsátották rendelkezésre a szükséges élelmiszermennyiségeket és az egyes kerületeknek való szétosztás során jelentékeny mennyiségű élelmiszert helytelenül irányítottak, úgyhogy a lakosság élelmiszerrel való ellátásában zavarok álltak be. Haman vádlott ezenfelül részben személyesen, részben közvetítők útján bűnös kapcsolatokat tartott fenn imperialista ügynökökkel. Hamannt 10 évi fegyház- ra ítélték, bűntársait 3—6 évig terjedő fegyházbüntetéssel sújtották, * Küszöbön áll Trieszt szabad te- tület felosztása Olaszország és Jugoszlávia között. A „l'Unitá‘‘ ezzel kapcsolatban közli Vittorio Vidalinak, Trieszt szabad terület Kommunista Pártja főtitkárának cikkét. Vittorio Vidali hangsúlyozza, hogy a szabad terület lakosai az „A” és „B‘‘ övezetekben egyaránt ellene vannak a terület kettéosztásának. * A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese július 14-én fogadta dr. Farid el Hanit, Szíria rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét azzal kapcsolatban, hogy dr. Farid el Hani hamarosan átnyújtja megbízólevelét a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének. A Néplap május 15-i számában jelent meg az építők szakszervezete megyebizottságának közleménye, amely szerint a megyebizottság elvállalta a brigádok versenyének 10 naponkénti értékelését. Lapunk vasárnapi számában nyílt levelet írtunk az építők szakszervezetének megyebizottságához a versenyértékelés elhanyagolása miatt. Tegnap aztán közölték a megye építőipari dolgozói versenyének^ állását. Az értékelés szerint a kőművesek versenyében első Novak János (tiszalöki erőműépítkezés) 241 százalékkal, második Vitái János Az esős időjárás miatt nagy figyelmet kell fordítani learatott terményeinkre. A keresztberakásnál az alsó kévék kalászát vissza kell hajtani, hogy ne érjen a vizes földre. így nem csíráznak ki az alsó kévék. A mélyedésben lévő terményeket a dombosabb részen rakjuk össze. A kombájnnal aratott terményt pedig gyakran forgassuk meg, nehogy bemelegedjen. A learatott területen a kalászokat azonnal össze kell“ kaparni, hogy a tarlóhántást időben lehessen elvégezni. A traktorok pedig lássanak azonnal munkához a learatott területeken, hogy a talaj nedvességét megőrizhessük a gyors tarlóhántással. Amelyik tarlóba nem kerül másodnövény, azon tárcsával végezzük a tarlószántást, mert így gyorsabb és olcsóbb. A vasutak mentén védőszántást még az aratás napján kell végezni. Az időjárás kiválóan alkalmas a másodnövények vetésére. A 100 napos kukorica — ha idejében földbe kerül — gazdag termést fog hozni. A csalamádé, silókukorica, köles, muhar, napraforgó, tavasz- bükköny, borsó, bab és csillagfürt vetése is igen kifizető, a pillangósok pedig növelik a talaj táperejét. A termelőszövetkezetek vessenek bőven tarlórépát, borsót, babot, uborkát, burgonyát, tököt, mert ezzel a zöld áruval nagyban növelhetik jövedelmüket. Homokon minél több csillagfürtöt vessünk, amely zöldtrágyaként a talaj táperejét fokozza. A Propagandista most megjelent június—júliusi kettős száma mindenekelőtt az MDP III. kongresz- szusa anyagának tanulmányozásához nyújt sokoldalú segítséget. A lap első helyén jelenik meg a Központi Vezetőség határozata az MDF rií. kongresszusa határozat tainák'"tanulmányozásáról, Az MDP III, kongresszusa anyagainak tanulmányozásához még számos cikket közöl a folyó-! irat,' 'ís ) '»\óAóvWvV»WvVv'^VWvVVVvWvVvVWvWvV*WVVVvW*WvVvVwVv\WwVvVvV</*\>WsA'VVVVVvV S A zenei analfabétizmus leküzdéséről ♦ Ha társaságban vagyunk, gyakran találkozunk olyanokkal, akik jól, szakértelemmel szóinak hozzá az irodalmi s képzőművészeti vitákhoz, megfelelő a tedh- níkai ismeretük is. Nem is szólva arról, hogy a legnagyobb hozzáértéssel bírálják meg a legújabb sporteseményeket. Azonban a zene — kívül esik érdeklődési körükön. „Szívesen hallgatom a ió magyar nótát, a jazz-t is kedvelem, ha épp olyan .hangulatban vagyok, de nem értem a komoly zenét’’ — szokták mondani gyakran. Ebbe azonban nem nyugodhatunk be'e. mert az a réteg, amelyik a jó bor és a kocsisbor közötti különbséget nem tudja, zenében a kocsisboron él — írja legnagyobb élő zeneszerzőnk, Kodály Zoltán egyik cikkében. Ki a felelős, ki tehet róla? K: segíthet ezen? Mondanunk sem kell, hogy elsősorban az iskola. A tanuló mind az általános, mind pedig a középiskolákban évről-évre szép anyagkomplexumot elsajátít irodalmunk verses és prózai értékeiből. Az aránylag nagy óraszám keretén belül sok lehetőség nyílik a klasszikus irodalmi alkotások tárgyalására, értékelésére. Az ének is helyet kap az általános iskolai órarendben, kétségkívül nagy a haladás az elmúlt évtizedek elavult i tanítási módszere után. Azonban a felső két osztályban oly csekély az óraszám, hogy a mesterművek értékelése nem valósítható meg. Heti egy tanórában lehetetlenség elvégezni az énekanyagot és ismertetni a zenetörténet fejezeteit. A felszabadulás után az állami általános gimnáziumok valamennyi osztályában helyet kapott az ének oktatása. A zenetörténeti anyag kellő értékelésére fordítottak gondot elsősorban. — A biztató kezdet azonban tiakadt. A művészeti tárgyak: a rajz és az ének kiszorul az órarendből. Az 1950—51-es tantárgyfelosztás elejti az éneket valamennyi középiskolai osztály tantárgyfelosztásából. A számos középfokú technikum (mezőgazdasági, magasépítési stb.) órarendjében sem kap helyet a zene, az ének. Ha a közismereti tárgyakat csökkentett óraszámban tanítják, érthető, hogy a művészeti tárgyak teljesen kiszorulnak az órarendből, így cseppet sem csodálhatjuk, hogy az ének elmarad. Mindössze a karének oktatására nyílik lehetőség. A karének ugyan sokszor elvezet a mesterművek világába, azonban többnyire kimerül alkalmi kórusművek megtanulásával, melyek az iskolai ünnepélyek tarkítását szolgálják. A karénekóra nem elegendő a zenei műveltség megalapozására, — A szolfézs-anyag, a zeneelméleti és zenetörténeti ismeretek közlése a karének órán belül alig lehetséges. Az önálló énekóra híján nem is gondolhatunk a zeneműveltség megalapozáséra. A felnövekvő új nemzedék, ha a középfokú iskolákban énekóra nélkül marad, elfelejti azt is, amit megtanult az általános iskolában. Mire kell törekednie az énekoktatónak? Semmiesetre sem arra, hogy nótákat sikerüljön komponálnia a tanulónak. Mint ahogy az irodalomtanítás célja sem az, hogy dilettáns dráma- és regényírókat neveljen, hanem az, hogy jól' fogalmazó, helyesen író, s az irodalmat megértő ifjúságot képezzen. t Nem elég azonban ha Arany János, Shakespeare, Puskin, Hugo költői alkotásait értetjük meg. Épp oly fontos, hogy Bach, Mozart, vagy akár Rembrandt, Raffael remekeit is átérezze, megértse a diák. Mert Bach, Mozart épp oly magasbanyúió hegycsúcsai az emberi kultúrának, mint Rembrandt, Raffael festményei, vagy Goethe, Schiller költészete. A zenei analfabétizmus leküzdésében ugyan az oroszlánrész az iskolának jut, azonban mégsem lokalizálható kizárólag ifjúsági vonalra. Mert a felnőttek továbbképzéséről sem szabad elfeledkeznünk. Gyárakban, üzemekben, szakszervezetekben sok lehetőség kínálkozik a jó zene terjesztő- | sére, Nagyon fontos, hogy ne terv, cél nélkül kezdjük el a hangversenyek rendezését. A jó műsorpolitika sokat lendíthet a hangversenyek eredményén. Helyes, ha egy-cgy nagy mester műveiből vagy egy-egy kor, nemzet muzsikájából mutatunk, be egy alkalommal. A bevezető előadás legyen. könnyen érthető, ne törekedjék túlzott szakszerűségre. mégis jól világítsa meg a ! művész törekvéseit, művei esz-, I ineisegét, mélységesen emberi, szociális tendenciáit. Az élő zene azonban mindig: éicttcljesebb, mint a „gépzene”. Épp ezért csak akkor szemléltesd síink lemezekkel, ha nincs mód jó zeneművészekkel reprodukál-, tatnunk az ismertetett anyagot. Lényeges, hogy a szerzőre jellemző műveket, azaz a legkiválóbb stílusára jellegzetes műalkotásokat mutassuk be. így ve-4 szí birtokába a dolgozók tömege* aj nagy klasszikus műalkotásokban’ örökké élő szépségértéket. Dr. Sonkoly IslrVt zenetanár.
