Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-02 / 155. szám
NÉPLAP 1954 JULIUS 2, PÉNTEK •2 Kombájnvezetők és aratógépkezelők tapasztalatcseréje XFolytatás az 1. oldalról) bességét, vagy egy-két fokkal csökkenteni kell-e azt. Öva intem az ifjú kombájnosokat attól, hogy meggondolatlanul, csupán virtus- ságból növeljék a gép sebességét. Könnyelműen sohasem szabad a sebességváltóhoz nyúlni. Az elbi- zakodásból, a meggondolatlanságból származik a géphibák jórésze. Azt is megfigyeltem az elmúlt esztendőben, hogy gépállomásunk több kombájnvezetője elhanyagolta a tarlócsavar jó beállítását. Ebből származik a vágószerkezet' elferdülése. A tarlócsavar beállítását mindig a talaj felszíne szabja meg — azt hiszem, ezt minden kombájnos nagyon jól tudja. — Ne sajnáljuk azt a pár percet, melyet a tarlócsavar átállítására szentelünk, ha a talaj- felszín azt megköveteli. Ax idei aratás Az idén kombájnommal 300 holdról akarom betakarítani a termést. Ezért ki kell használnom minden lehetőséget az aratásra. Harmatmentes éjszakákon is aratni fogok. Az éjjeli aratásra 001 fel kell készülni. Napközben kell kiválasztani az éjjeli aratásra alkalmas területet. Éjjel a tábla azon szélén aratok, ahol könnyebb a munka, kevesebb a veszély. Különös figyelmet kíván a dőlt gabona aratása. Az ilyen foltokat utoljára hagyom a táblában és aratásnál a gabonadőlés irányába haladok. Ajánlatos használni a dőlt gabona emelőt. Előfordul, hogy többfelé hajlik a termény. Az is megtörténhet, :hogy egy kasza aljára eső termény két irányba van dőlve. — Azt tapasztaltam, hogy egyszerre csak egy irányba' hajló gabonát szabad aratni, még akkor is, ha egy fél, vagy egy negyed kasza munkáját veszi igénybe. A dőlt termény aratása időveszteséggel jár, de inkább pár perccel tovább tartson az aratása,- mint elhamarkodva a gépben, vagy a terményben tegyünk kárt. A segédkező dolgozók munkája Fontosnak tartom a segédkező dolgozók: szalmakocsi kezelők, zsákosok kiválasztását és kioktatását. A termelőszövetkezetek tagjai közül olyan embereket kértem, akik szintén nagyon jól isméi ik a gabonaföldeket. Az aratás előtt a segédkezükkel ismertetem a gép munkáját, mert azt tartom, míg a kombájnos szeme elől van, addig az ő szemük hátul. Ha megismertetjük velük, hogy milyen hibák adódhatnak elő a gépen és mik jelentik a hibák közeledését, nagy segítségére lehetnek a kombájnosnak a hibák megelőzésében. Az elmúlt évben történt, a segédvezető ült a gépen. Az átme- nőscsigára sok gabona tódult, és a kioidó tárcsa jelezte a túlterhelést. A. segédvezető hátratolatott, s nem vette észre, hogy közben a szalmatartó le van engedve. A villák földbe fúródtak és mind letört. Még akkor eszembe jutott, hogy jó lenne egy síp a szalmakocsi-kezelőknek, mellyel jeleznék, ha észreveszik, hogy hiba van a gép körül. Előfordulhat, hogy a magcsigaház kioldó- tarcsája beszorul, s emiatt, vagy más ck miatt a szalmafelvonó megáll. Túlterhelés állhat elő és elszakadhat a felvonó-lánc, vagy gardály-csavarodást okozhat, mely órákat rabol el a kombájnostól. A mi gépállomásunk az idei aratáshoz már síppal látja el a szal- rr.akocsi kezelőket. Néhány „apróság“ Airól szeretnék még egy. pár szót mondani, hogy a, kötelező szerszámok mellett milyen apróságokat vigyen magával,!a kombájnos. Szerintem jó, ha mindig van kéznél egy párv szegecs, t:x24-es, vagy 8x40-es csavar. Velem történt meg, hogy a vágószerkezetet tartó szégecst elszakadt. Drót után kellett járni a tanyában s abból kellett'-'készíteni szegecset. 3 óra {jászába került a vágószerkezet, rendbehozása. Ha lett volna szegecs, csupán 5—10 perc vesáétt / volna kárba. .--Isrile Elengedhetetlennek s látom a fújtatok biztosítását is.s,^ gépállomás vezetősége elősegítheti a kombájnotok munkáját, ha legalább 3 kombájnhoz, vagyis egy gépcsoporthoz adna egy-egy fúj- tatót, A nagy hőségben a gumi kitágul, s előfordul, hogy a kombájn kereke leenged. Ez történt tavaly például Gémes Antal gépével is. A. gépállomásra kellett szaladni fujtatóért. Az elmúlt évi aratásnál több napra tehető a fújtató hiányából eredő gépkiesés. Tudom, hogy a gépállomás vezetősége nem szívesen ad pénzt fújtatóra. De ha számítást tesznek, hogy ha csak egy nap nem dolgozik egy kombájn, 120—150 mázsa terménnyel kevesebbet takarítanak be. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a betakarítás meggyorsítása mi yen fontos feladat, akkor meg fog változni a gépállomásvezetők véleménye. Röviden ennyit akartam elmondani tapasztalataimról, hogy kombájnvezető társaimmá szintén elmondják véleményüket, ^>s tapasztalataink kicserélésé" hozzájárul jó munkánkhoz, "gazdag termés betakarításához, ig - ’ 'sw A (Elmondta: Molnár .János, a tiszavasvári gépállomás kombájnistája,) .m-rsr“ A második keriiiefi pártszervezet kezdeményezése Hosszú idő óta folyik már a Vita lapunkban, hogyan tehetnénk széppé Nyíregyházát. Most a második kerületi pártszervezet igén értékes kezdeményezéséről kaptunk hírt. A második kerületi pártszervezet titkára, Szolnoki elvtárs megírta szerkesztőségünknek, — hogy a pártszervezetükben taggyűlésen beszélték meg a város rendezésének, széppé tételének kérdését, és azt, mit tehetnek ennek érdekében a párttagok. A taggyűlésen elhangzottak szerint ezen a téren is a kommunistáknak kell élenjárniuk. Nemcsak azzal, hogy a saját lakásuk előtt rendbetartják a járdát, fákat, virágot ültetnek, s ezt megvédik a kártevőktől, hanem azzal is, hogy a 'népnevelők agitációjuk során beszélnek e kérdésekről is. A népnevelők külön felhívják a kerület lakosságának figyelmét, hogy miképpen védekezzen a kártevők ellen. Ez jgen fontos, mert a múlt évben a Nyíregyháza területén elültetett négyezer fából kétezer kipusztult. A taggyűlés feladatul szabta meg a tisztaságért folyó harcot. Ez nemcsak azért fontos, mert a szemnek kellemes a szép, tiszta utca, hanem egészségvédelmi szempontból is. A taggyűlés végül versenyfelhívással fordul a nyíregyházi kerületi pártszervezetekhez. A felhívásban a következőket vállalják: A párt- és tömegszervezeti népnevelők és bizalmiak úgy dolgoznak, hogy a lehetőségekhez mérten minden ház előtt virágágyakat létesítsenek még e hó folyamán. Az utcákat tisztán tartják, minden reggel fellocsolják. Kis dolognak tűnik a második kerületi pártszervezet kezdeményezése, de még sem az. Ha a többi kerületek pártszervezetei és lakói is magukévá teszik a felhívást, akkor rövid idő múlva megváltozik az utcák képe: virágos, tiszta, jólevegőjű lesz. S ezzel is előrébb halad városunk egy lépéssel. A megyei tanács pártszervezetének aktívaiilése A napokban aktivaülést hívott össze a megyei tanács pártszervezete, hogy megbeszéljék, milyen feladatai. vannak a hivatal kommunistáinak a III. pártkongresz- szus határozatainak végrehajtásával kapcsolatban. A beszámolót Béke Albert elvtárs, a megyei tanács pártszervezetépek titkára tartotta. Beszédében először az MDP III. kongresszusának jelentőségét méltatta. Ezután elemezte a tanácsok megalakulásának jelentőségét, államunk életében. Majd a következőket mondotta: — A kongresszus határozatai a tanácsokról hosszú időre irányt mutatnak. A határozat leszögezi, hogy az államigazgatási szervek teremtsenek erős kapcsolatot a tömegekkel, harcoljanak a bürokratizmus minden megjelenési formája ellen. A tanácsok ellátják a területükön a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetés feladatait, valamint az igazgatás helyi tennivalóit. Ez szabja meg a tanácsok kettős jellegét és szerepét. A tanácsok, mint választott szervek, államhatalmi és tömegszervezeti funkciót töltenek be, ezenkívül államigazgatási tennivalókat látnak el. A tanácsok az államigazgatási feladatokat az általuk választott végrehajtóbizottságok és a vb. mellett működő hivatali apparátus útján látják el. Bár a hivatali szerveket nem államhatalmi, nem is tömegszerv, mégis működése nagymértékben befolyásolja a tanácsot államhatalmi és tömegszervezeti funkciójának betöltésében. A hivatali szervezet szerepét és fontosságát emeli az a tény, hogy a tanácsok feladataikat jórészt a hivatali szerv segítségével valósítják meg. A III- kongresszus határozata kimondja: „Tanácsainknak, vezetőinek és dolgozóinak becsületbeli ügye legyen a mezőgazdasági termelés fejlesztése.“1 Emellett nagy figyelmet kell fordítani a mező- gazdaság szocialista átszervezésére. Termelőszövetkezeteink gazdasági és szervezeti megszilárdítása, fejlesztése a tanácsok munkájában döntő feladat. A kongresszusnak ez a határozata kétszeresen jelentős nálunk, mivel a mi megyénk túlsúlyban mezőgazdasági jellegű. A mezőgazdasági termelés fejlesztését a dolgozó parasztság megsegítésével, a körükben végzett felvilágosító munkával, a néptömegek mozgósításával lehet elérni. Különösen a termelőszövetkezetek jövedelmezőségét kell növelni. Maximális erőfeszítést kell kifejteni, hogy a termelőszövetkezetek úgy gazdaságilag, mint politikailag megerősödjenek. Helyes lesz az oktatási osztálynak azon kezdeményezése, hogy az iskolai biológiai kertekben folyó kísérletező munkát szorosan összekapcsolják a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodásának megjavításával. Az eddigi tapasztalat szerint is nem egy helyen a biológus kertekben folyt eredményes munka, kísérletezés igen jó propaganda volt a szülők számára. Éppen ezért a mezőgazdasági és oktatási osztálynak ezt a lehetőséget sokkal jobban ki kell használni. A mezőgazdasági osztálynak, de az egész apparátusnak a legfőbb feladata, hogy a növényápolás sikeres befejezésével megyénk dolgozó parasztsága gyorsan, minél kisebb szemveszteséggel takarítsa be a kenyérgabonát. Mindent el kell követni, hogy érvényesüljön a megye területén az az ismert jelszó, hogy „a cséplőgéptől a begyűjtő helyre“. A mezőgazdaságban ugyanúgy, mint az iparban legfontosabb a termelékenység állandó emelése, az önköltség csökkentése. A mezőgazdaságban még igen sok a tennivaló, hogy a munka termelékenységét emelni, az önköltséget pedig csökkenteni tudjuk. E feladatokból a mezőgazdasági osztály szakembereinek, az agro- nómusoknak jut a legtöbb rész, hogy ezen a téren fordulat következzék be. Ehhez a népművelési osztálynak is nagyarányú segítséget kell adni a parasztság körében végzett felvilágosító munkával és a néptömegek mozgósításával. A könnyűipar és az élelmiszeripar ii^ye Ismeretes, hogy a kormánypro- gramm, majd a III. pártkongresz- szus is rávilágított arra, hogy nehéziparunk gyorsütemű fejlesztése mellett nem fejlődött kielégítően a könnyűipar. Talán még inkább vonatkozik ez a mi megyénkre, ahol a helyiiparnak, az élelmiszeriparnak meglehetősen alacsony műszaki kultúrája, színvonala van. Ez az ipar természetesen nem tudta és még ma sem tudja kielégíteni a dolgozók igényeit. Mind emellett azt is figyelembe kell még venni, hogy helyiipari vállalataink, kisipari termelőszövetkezeteink nagyrésze ma még mindig központi ellátásra termel ahelyett, hogy a megye és a város dolgozói számára termelnének. Gátolja a feladatok megoldását az is, hogy az élelmiszeripar túlzottan centralizált, különösen a malomipar és a sütőipar. Ez a centralizáció megakadályozza, hogy a helyi tanácsszervek ellenőrizni tudják a vállalatok munkáját. Sok-sok kívánni valót hagynak maguk mögött ezeknek a vállalatoknak a munkái. Teljes joggal kifogásolják a dolgozók a kenyér minőségét Nyíregyházán és több más helyen. Ezeknek az úgynevezett „objektív nehézsé- geknek‘‘ a megszüntetése mellett fel kell vetni azokat a hibákat is,i amelyek sokkal inkább lett volna módjában ipari osztályunknak megszüntetni. A pártkongresszusi beszámoló és a hozzászólások igen nagy súllyal foglalkoztak a munka termelékenységének állandó növelésével és az önköltség csökkentésével. Hiszen pontosan ezek nyomán következhet be árleszállítás. Erre a két fontos tényezőre helyiipari vállalataink még mindig nem fordítanak kellő gondot. De vájjon csupán a megyei húsipari vállalat vezetősége felelős azért, hogy májusban 94 százalékkal lépték túl a béralapot? Természetesen még nagyobb a felelőssége az ipari osztály illetékeseinek, akik bizonyára kommunista ellenőrző munka helyett villámlátogatásokat tettek csupán a húsipari vállalatnál. A könnyűipar fejlesztése és ezen belül a helyiipar fejlesztése nagyon nagy felelősséget jelent az ipari osztály minden kommunistája számára. Azt jelenti, hogy teljes szívvel-lélekkkel, minden tudásukkal küzdeni kell a lakosság szükségleteinek kielégítéséért. Tűrhetetlenek az olyan esetek, amelyről nemrégiben a Magyar Nemzet hosszú cikket írt. Bodor elvtárs, az ipari osztály egyik munkatársa, egy használható állapotba helyezhető, mintegy 30 ezer forint értékű malmi motor összetörésébe egyezett bele, hogy a hulladékgyűjtési tervet teljesítsék. Nem tudjuk, hogy a végrehajtóbizottság foglalkozott-e már ezzel és sok más kérdéssel, de az a véleményünk, hogy az ipari osztályt éppen nagy és komoly feladatára való tekintettel, szakképzett, harcos kommunistákkal, művelt káderekkel kell megerősíteni. Szükségesnek tartjuk ismételten hangsúlyozni azt, hogy helyiipari üzemeinknél, kisipari termelőszövetkezeteinknél különös gondot kell fordítani a minőségi munkára. Már szinte közmondásos, hogy a nyíregyházi cipőipari ktsz. rosszul készíti el a cipőket, s a panasztevőknek azt válaszolják: „nem fontos elvinni“. Vájjon miért tud a rakamazi cipőipari ktsz. országoshírű jóminőségű cipőket gyártani? A minőség megjavítása elsősorban azon múlik, hogy az illető üzemek, vállalatok vagy szövetkezetek kommunistái, pártszervezetei milyen felvilágosító munkát tudnak végezni. Ipari osztályunk mennyire segíti elő a jó módszerek széleskörű meghonosodását. Mindez azonban nem elég, szükség esetén keményen kell megtorolni a felelőtlenséget, a dolgozók jogos igényeinek semmibevevését. Nemrégiben feljelentették a nyíregyházi sütőipari vállalat egyik telepvezetőjét, mert már sorozatosan lehetett a kenyérben egeret, fésűt és egyéb hulladékot találni. Az ügyészség viszont elejtette a vádat azzal az indokkal, hogy a felelősséget nem lehet megállapítani. Hát akkor ki a felelős? A kenyér fogyasztója, aki megtalálta a patkánymaradványt a kenyérben? Ezután Béke elvtárs, a városgazdálkodási, az oktatási és a népművelési osztály munkájáról szólott. Elmondotta, hogy itt is több figyelmet kell szentelni a beérkezett javaslatokra. Felhívta a figyelmet a törvényesség mindkét oldalról való betartására is. Az ellenség elleni harcról Az ellenség elleni harcról Béke elvtárs elmondotta, hogy a hivatal dolgozóinak ezen a téren igen sok tennivalójuk van. Nem egyszer elnézik az ellenőrzés során, hogy a községi tanácsok nem alkalmazzák a törvényes eszközöket a kulákokkal szemben. — Ugyanakkor felhívta arra is a figyelmét az aktívaülésnek, hogy az osztályharcnak nem szabad egyoldalúnak lenni. Az adminisztratív intézkedések mellett emelni kell a politikai felvilágosító munka színvonalát. Befejezésül Béke elvtárs idézte az új szervezeti szabályzat két pontját, amely a határozatok végrehajtásáról és a tömegekkel való kapcsolatról szól. Elmondotta, a megyei tanács minden kommunistájának odaadóan, teljes szívvel és lélekkel kell harcolni a III. pártkongresszus útmutatásainak megvalósításáért. (Az aktívaülésen elhangzott felszólalásokra még visszatérünk.) A pártcsoportok munkája A me*«jfa2:<iasá}{- íejlesitéséért A megyei tanács apparátusának munkája sokrétű, szerteágazó, szocialista építésünk jóformán egész területét felölelő munka. A mi alapszervez^tünk pártmunkájának egyik gyengesége, hogy a pártcsoportok munkáját egészében még nem tudtuk megtölteni politikai tartalommal. Nem sikerült még a munka motorjává tenni e kis harci szövetséget, a szakosztályoknál, vagy szakcsoportoknál. A tapasztalat azonban az, ahol a vezetők, osztály-, vagy csoportvezetők segítik a pártcsoportok munkáját, hasznosítják az ő szakterületükön, jók és életképesek a pártcsoportok. Pártunk Központi Vezetősége múlt év október 31-i ülésén hozott határozata megállapította, hogy Magyarországon a szocializmus további építésének kulcskérdése, egész fejlődésünk és második ötéves tervünk döntő láncszeme a mezőgazdasági termelés fejlesztése.
