Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-11 / 163. szám
'Világ prMetávim uppe liitfftek ! A mai számban Cséplőgéptől a begyüjtőhelyre (2. oldal) Versek az aratásról (4. oldal) A vásárosnaményi téglagyárban (5. oldal) Nyíri Pajkos (7. oldal) XI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM ARA 50 FILLER 1954 JULIUS 11, VASÁRNAP Vigyük győselemre a tizedik szabad aratást l Jó segítőtársak Illő dolog itt, az újság első oldalának első soraiban azokról szólni, akik legjobban megérdemlik, akiknek munkája az érdeklődés középpontjában áll. És hova tekintene most az érdeklődő szem másfelé, mint az aratásra, az aratókra, akik egy évi kenyerünket szedik kévékbe, keresztekbe! Olyanok most a falvak, mintha lakói kiköltöztek volna a mezőkre, oda, ahol a legnagyobb szükség van a munkáskézre. Vágják a gabonát reggeltől napestig, nincs megállás, hacsak nem parancsolja el őket a gabona mellől a rossz idő. S a szorgalom új győzelmet szül népünk tizedik szabad aratásán! Honnan ez az igyekezet? Honnan ez a szorgalom? Megvolt mindig a parasztemberekben, vagy csak most születétt? Jórésze évszázados örökség. A megtermett élet féltése ösztönzi serény munkára a kaszásokat, marokszedőket, az új élet-hozta mestereket, a kombájnvezetőket, az aratógép-kezelőket. Az évszázados örökség mellé azonban hozzá kell még tenni valamit. Azt, hogy tizedik éve szabad emberek szabad földön végzik ezt a munkát. Hadd illesse hát dicséret serénységéért a fehérgyarmati járás dolgozó parasztságát, mert ezen a tájon péntek estére befejeződött az ősziárpa aratása. Hadd illesse dicséret Veress Sándor nagykállói aratógépkezeiőt, aki már több, mint 50 holdon vágta le a gabonát. Most mégis hadd beszéljünk másokról. Ezek az emberek is kaszát markolnak, aratógépre ülnek, ha ez a feladatuk. Egyrészük azonban enélkül is sokat, nagyon sokat tesz a gyors betakarítás érdekében. A helyi tanácsok tagjairól, a végrehajtó bizottságokról van szó. Örajtuk múlik jórészt, hogy hány nap alatt fejezi be egy-egy község az aratást, tervszerűen indul-e a hordás, hogyan sikerül a tarlóhántás, a másodvetés, a gabonabegyüjtés. Arra terelődik most tanácsok főfigyelme, hogy minél hamarabb betakaruljon a termés, hisz oly sok veszély fenyegeti kinn a szabad ég alatt! Vihar jöhet, jég jöhet, elveri, „kicsépeli“ a lábon, vagy keresztben álló termést, egér, hörcsög pusztíthatja, szóval nincs biztos helyen addig, amíg a zsákba nem kerül. Egy nap csak 24 órából áll — ezen nem tud változtatni senki. És ez alatt a 24 óra alatt pihenni is kell, zivatar is jöhet, a napot megtoldani tehát nem lehet. Meg lehet viszont toldani a hetet a vasárnapi munkával, és meg is kell toldani, hisz* nincs annál nagyobb vétek, mint pusztulni hagyni a drága életet. Az érett mag nem nézi a naptárt. Vasárnap is hullik, pereg a kalászból. Vasárnap is le kelli vágni tehát annyit, amennyire erő van. Ezt értették meg nagyon jól a nyíribronyi községi tanácson, amikor elhatározták, hogy kis- gyűléseken beszélik meg a dolgozó parasztokkal a vasárnapi munkát. Megmagyarázták, milyen nagy szemveszteség fenyegeti a termést, — s a jó szónak foganatja lett. 150 kaszás áll ki holnap reggel az ibronyi határban! — szóval szinte fennakadás nélkül folyik tovább az aratás. A nyírbátori járás tanácsai még jobban szétnéztek a házuk táján. Megmozgatták az aratás gyors befejezése érdekében úgyszólván az egész járást. A dolgozó parasztokon kívül hétszázan jelentkeztek vasárnapi aratásra üzemi munkások, hivatali dolgozók, akik sokra, nagyon sokra becsülik a jövőévi kenyeret, s örömük telik abban, ha csak néhány mázsát is megmenthetnek a pusztulástól a bátori határban. Ugyanebben a járásban más hasznosat is tapasztal a látogató. Egyik-másik termelőszövetkezetben kevés a munkáskéz, a gép sem győzi a nagy termést. Kétségbeesésre mégsincsen ok, mert a tsz-ek jóbarátságban vannak az egyénileg dolgozó parasztokkal, azokkal is, akik tavaly léptek ki a szövetkezetből. A kívülállók pedig szívesen elmennek segíteni, ha az ő földjükön már nem szorít a munka. Értékes munkaegységet írnak fel a nevük mellé, ami után úgy részelnek majd, mintha tsz-tagok volnának. Jó lenne, ha a tanácsok mindenütt szószólói lennének a segítségadásnak, — akár a tsz., akár az egyéniek megsegítéséről van szó. Mint ahogy szószólót máris a kaláka-hordásnak. A községi tanácsokra további nagy feladatok várnak a cséplés megindulásával. Jól kell ismerni az idevágó rendeleteket. Megnézni például, hog^ a községbe érkező cséplőgépen rajta van-e a tábla: ki javította, ki ellenőrizte a javítást. Aztán figyelmeztetni kell a dolgozó parasztokat, hogy a vetőmagnak szánt kévéket külön veressék el, a magtisztítást pedig már a cséplés idején kezdjék meg. Hirdessék a faluban kisgyűléseken, dobolással, hangoshíradón, hogy tíz százalékkal olcsóbban csépelnek annak a gazdának, aki közös szérűre hord. Legyenek ott a tanácsok mindenütt, ahol a munkák meggyorsításáról van szó. Lelkesítsék, szervezzék, ellenőrizzék a dolgozó parasztok versenyét. Ha szükség van rá, — mint a fehérgyarmati járásban — hívják össze a rendkívüli vb-ülést és beszéljék meg a szakemberekkel is a teendőket. Az olyan helyeken, mint a vásárosnaményi járás, szorgalmazzák a földművesszövetkezetnél a tervezett mozgó boltok megindítását. Segítsék minden erejükkel a nagy nyári munkát, a tizedik szabad aratást! A MÚLT Tizedszer vágják a rendet a kaszák szép szabadságunk megszületése óta földjeinken. Dolgozó parasztjaink szív- vel-lélekkel dolgoznak ma, vasárnap is, mert nem akarják, hogy valaha is visszajöjjön az ezerszer megátkozott múlt! A JELEN Csendőrszuronyok árnyékában... A nagykállói főszolgabíró jelentése az alispánnak 1905 július 11-én: „Tisztelettel jelentem, hogy Kun Mátyás császárszállási gazdaságának vezetője július 10-én délután jelentette, hogy 84 aratómunkása a tegnapi napon az aratást abbahagyta és folytatását megtagadta.'“ Szabó miniszteri tanácsos figyelmeztető le- . irata az alispánhoz 1906-ban: „ ... a gazdák ... azért folyamodtak idegen munkásokhoz, hogy a munkáskezekben mesterségesen felesleget teremtvén, a munkabéreket letörjék és így helyenként, különös ott, ahol szocialisták által vezetett földmunkásszervezetek működnek, attól lehet tartani, hogy a felizgatandó nép veszélyeztetni fogja az idegen munkások biztonságát és ezeket a munkában megakadályozni próbálja. Alispán úr megyéje területén Gröber József szentmargitai birtokos, 70 galíciai munkást hozatott, kik az állomásra folyó hó 26-án fognak megérkezni.“ Mikecz alispán távirata a tiszapolgári csendőrőrsre: „Gröber. József margitai birtokoshoz mai napon érkező hetven galíciai munkás személyi biztonságáról gondoskodjék.“ Ehbéres szerződés... 1932-ben Bodor Zsigmond sényői földbirtokos az alábbi szerződést kényszerítette rá az aratókra: 36 kaszával tartoznak mindennap kora reggeltől késő estig búzát, rozsot aratni, éjjel pedig borsót szedni. A fizetés nem minden 11-ik kereszt, hanem a cséplőgép alól a 11-ik mázsa. Amikor a munkások felzúdultak, hiszen az elcsépelt mennyiséget nem tudják ellenőrizni, Bodor Zsigmond csendőrökkel verette meg a tiltakozó aratómunkásokat és kényszerítette őket a szerződés elfogadására. Kié lesz a vörös zászló..? — Most pedig átadom a versenyzászlót és az egy liter pálinkát Szabó József csoportjának — mondta a kislétai Rákosi termelőszövetkezet elnöke az egybesereglett aratóknak az első napon. Nyíri Sándorék csapata’ erősen pironkodott. Miért nem ők az elsők? Mányák Antal, a csapat egyik tagja rögtön ki is jelentette: „Ezentúl a csapatban minden kaszás 3000 ölet vág le!“ Szabóék csak ennyit válaszoltak: „Majd meglátjuk ... “ Másnap újracsak Szabóék lettek az elsők. A másodikok Nyiriék. A harmadik napon meg már Pankotai István csoportja is erősen felzárkózott. Vájjon kié lesz végleg a vörös versenyzászló? * A felsősimái Béke termelőszövetkezet befejezte a búza aratását, a sóstóhegyi Kossuth a rozs aratásával végzett. * Csernyi János kisszekeresi dolgozó paraszt 3 és fél hold búzáját 2 és fél nap alatt vágta le szomszédjai segítségével. * Az újfehértói gépállomás traktoristái ma, vasárnapi műszakot tartanak és dolgoznak. 105 forint egy nap alatt... Kökényesi József üb. elnök jelenti: „A nyir- lugosi aratócsapatok átlagos napi teljesitménye kaszánként 2300 öl. Zelenák János munkacsapatában a kaszások átlagosan 3000 ölet vágnak le naponta. Sinka Ferencék 2700 ölet. A legszebb eredményt Purcsel Pál munkacsapata érte el. Ebben az aratócsapatban a kaszások napi átlagteljesítménye eddig 3600 öl. A munkacsapat tagjai naponta 105 forintot keresnek. A nyírlugosi állami gazdaság elsőnek csatlakozott annakidején a hodászi gazdaság kaszásainak 2000 öles mozgalmához. Pirkadattól estig vágom, nem lesz búza holnap lábon... A mai napon békearatást tartanak az egész megyében. Pengő kaszák, kombájnok vágják a rendet, hogy ne legyen egyetlen grammnyi szeveszteség sem. Lelkes versengés folyik ma: vájjon melyik község kapja meg a legjobb vasárnapi munkát végzőnek kijáró jutalmat, a 10.000 és 5.000 forintos rendkívüli beruházást?! Ma is aratnak a fen yesl it kei Fürst Sándor kaszásai A fényeslitkei Fürst lünkben eddig már 1500 lók javaslatára elhatá- nak dolgozni, hogy ezert Sándor termelőszövet- kereszt búzát és rozsot roztuk, hogy vasárnap a téren elsők legyenek kezet elnöke jelentette vágtunk le. Hogy az egész nap aratunk. Fia- az egész megye fiatal-i tegnap délután: aratással mielőbb vé- táljaink különösképpen jai között!” „Termelőszövetkeze- gezzünk, a DISZ-fiata- nagy lelkesedéssel akarA nyíregyházi munkások is a határba mennek Szombaton teherautók gördültek, ki a városból, Nyíregyházáról daloló munkásokkal. A környékbeli termelőszövetkezetek felé igyekeztek. A Kertészeti Vállalattól kilencvenen mentek ki a felsősimái Béke termelőszövetkezet földjeire aratni. A Faipari Vállalat, a megyei tanács, a cipész ktsz. dolgozói a szélsőbokori Szabadság termelőszövetkezetben arattak. A sóstóhegyi Petőfi tagságának, a városi tanács és a Tatarozó Vállalat dolgozói, a Rákóczi tsz. tagságának pedig a Húsipari Vállalat dolgozói segítettek. A villanytelep és Titász harminc munkása pedig; a sóstóhegyi Kossuth földjein erősítette aí munkás-paraszt szövetséget. Egymást segítve aratnak az érpataki dolgozó parasztok Az érpataki mezőgaz- rabban érik, mint a község feketébb homokján a búza. Sok termelőnek csak az egyik határban van földje. Pataki Lajos például még a héten nem tudott volna aratni. Fényes Pál dasági állandó bizottság és a termelési bizottság kezdeményezésére a község dolgozó parasztjai egymást segítve arátnak. A határ na- .gyobbik részén, mintegy 300 holdon a rozs koföldjén segített. Most már beérett Pataki búzája is, közösen vágják le Fényesékkel. Alig van föld, amelyen csak a gazdája aratna. Simon János, Simon Pál, Feckó János még a tarlóhántást is' közösen végzi. A rozs aratását az ér-i1 patakiak befejezték. —* Hétfőig, ha az idő kedvez, levágják a búzát is. Elsők akarnak lenni a járásban,
