Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-06 / 158. szám

1954 JULIUS 6, KEDD NÉPLAP 3 Tóth Józsefek példája Külföldi lapvélemények a labdarúgó világbajnoki döntőről Tóth Józseí több mint két évet dolgozott a 0, sz, Mélyépítő Vál­lalat vasbetonidom előregyártó telepén. Brigádja rendszeresen 220—230 százalékot teljesített, — Javaslatára több értékes újítást vezettek be a munkahelyen. Több ezer forint újítói díjat kapott, könnyebbé, gyorsabba vált a munkájuk és a kereset is növe­kedett, Egy év alatt az egész brigád sztahanovista lett, Tóth József szókimondó ember, már pedig a bírálatot nem min­dig fogadják szívesen. Elég az hozzá, hogy Tóth József brigád­jának a tél folyamán menni kellett a vállalattól, „nem jutott munka a brigádnak”. Persze más iis járt már úgy a vállalatnál, hogy nem becsülték meg, túl­adtak rajta. Az élenjáró sztaha­novisták, köztük Tóth Józsefék fényképét a dicsőségtáblán a «zenes pincében találták meg a 'napokban a szén között, Tóth József brigádja szétszéledt az országban. Tóth Tibor például, (aki szintén jelvényes sztahano- Jvista) Özdon, Tóth József pedig a nyíregyházi dohányfermentáló- Igyárban kapott munkát, ök csi­nálják a víztárolómedencét, a fezivattyúaknákat és a dohány­ipai iákhoz szükséges vasszere- ílést. Ezen a munkahelyen való­sulhatott meg Tóth József álma: sztahanov módszerrel dolgozhat. Tóth József új brigádot szerve­zett. Miután megismerte az el­végzendő munkák tervét, azon gondolkozott, hogyan tudnák a munkát gyorsabban és olcsóbban elvégezni. Egy alkalommal a 6. számú Mélyépítő Vállalat Vas­gyár-utcai telepén járt, ahol vas­szereléshez szükséges korszerű gépekre bukkant. Nagyon fájt neki akkor, hogy azok a gépek kihasználatlanul hevernek, ők pedig éveken át kézzel, nehéz fizikai munkával dolgoztak. — A Fermentálógyár vezetői kölcsön­kérték a gépeket. Tóth József át­gondolta az elvégzendő feladato­kat és vállalta, hogy úgy szervezi meg a munkát, hogy 15 fő he­lyett öten is határidőre befejezik a tervet. Az öttagú brigádban két segédmunkás van, akiket Tóth József tanított meg szakmun­kára. Jó egyetértésben lelkese­dével, örömmel dolgoznak. • TÓTH JÓZSEF meztelen fel­sőtestét bronzszínűre égette a nap. Dús fekete hajából egy gön­dör tincs izzadtságtól gyöngyöző homlokára hull, amint a villany- gömbvasvógógép alá helyezi a . Tikkasztó hőségben járom a határt. A nagylegelőn túl, a tyu- kodi lapos felett csalóka játékát űzi a délibáb. Mint hangyabolyban, nyüzsög az élet a földeken. Emitt már pendül a kasza, hogy hódolatra késztesse a kövér kalászokat; amott kapások nyomában füstöl a láp megbolygatott televénye, a kotu. A düllőút mentén, foghijjas fa­sor gyér árnyékában tarkaruhás jgyermeksereg őrzi a zsenge liba- jnyájat. Énekük csalogatólag üti imeg fülemet, önkénytelenül arra Veszem utamat. A jókedvűen hancúrozó játék- gomolyag lecsendesül érkezé­semre. — Folytassátok! — intek, s új játékba kezdenek tiszteletemre. Emmus, — a hangadó —, a „haj szénát” javasolja, s vidám pajtásait már szólítja is a kiolva­sóra. Arrébb, a görbe fa tövében hun­cutszemű fiú lesi fitymálva a lá­nyok forgolódását. — Mit is tud­nak ezek egyebet, mint táncolni? —■ gondolja lenézően és a teg­napi tekecsata izgalmai jutnak eszébe. — Az igen! A kiütött fagolyót elkapni! Abban van vir­tus! A pótra, csülök, kecskézés sem alábbvaló! Hiába, ezeknek a 10—12 méter hosszú, 22 mm. vas­tag vasrudat. Satuba fogja a va­sat és a megjelölt helyen ráen­gedi a körkést. Karján kidagad­nak az izmok, amint a körkés fo­gantyúját húzza. Előbb csak szik­rákat hányva köszörül a kés, majd egyre mélyülő tüzes baráz­dát vág a vasban. Egy perc sem telik el, máris újabb vágás kö­vetkezik. A levágott vasrudak ott sorakoznak a munkapadon, amely mellett Varga Sándor segédmun­kás áll, szinte lesi minden moz­dulatát. Nemrégen sajátította el a villanycsörlőgép kezelését, most meg a vágást tanulja. Sokszor megmutatta már neki Tóth Jó­zsef: hogyan dolgozzon, de hát még nem úgy megy a mun­ka mint ahogy szeretné. Nem is csoda, hiszen a jó munkamód­szert gyakorolni kell. Egy hó­napja dolgozik a brigádban, itt ismerte meg a vasszerelés mes­terségét. Most már sok minden­hez ért. Eljön az idő, amikor neki is olyan gyorsan fog menni a munka, mint brigádvezetőjének. Igaz, nehéz lesz felülmúlni Tóth József tudását, hiszen mégis csak ő az ország második legjobb vas­szerelője. Nem érdemtelenül ad­ták neki a két sztahanovista jel­vényt és a szakma legjobb dol­gozója kitüntetést. — Azt akarom, hogy te is úgy dolgozz, mint én, és idővel te is sztahanovista légy majd — mondja társának Tóth József, miközben kikapcsolja a motort, letörli homlokáról az izzadtságot. Tovább beszél. — Ha előre oda­készíted magadnak az anyagot, és ha úgy csinálod, ahogy tőlem láttad, 8 óra alatt 35—40 mázsa vasat le tudsz vágni a géppel. Ha ezt eléred, júliusban is meg­keresed az 1800 forintot. Most igyekezz, hogy legyen mit csi­nálni Tamaskovics Jóska bácsi­nak. Tudod nem szereti az öreg, ha állnia kell a hajlitgató gép mellett. — Bízd csak rám! — vála­szolja Varga Sándor, s máris lel­kesedéssel lát munkához. Holcskó Jánosné kezében olyan ügyesen jár a hajlitgató kulcs, mintha a szerszám játékszer len­ne csak. Könnyed mozdulattal hajlítgatja formákba a 8 mm. vastag gömbvaspálcikákat. Tóth József megáll mögötte, nézi az ügyes mozdulatokat, majd ki­mondja ami eszébe jut: — Olyan gyorsan csinálod, hogy már nem is tudnálak utánozni. Pedig nem is olyan régen még én tanította­lak erre a munkára. lányoknak mindig a táncon, la­kodalmon jár az eszük. — Mint­ha tudná, hogy a „haj széna'“ játékban valóban régi iakodalmi szokások kísértenek ma is. Hajdan a lápvidéken is széná­ból font kötéllel állták útját az esküvőről hazatérő új párnak, s a vőfély fokosával csapta szét a házasélet eme első nehéz akadá­lyát. De már folyik is a kiolvasás. A tarkaruhák körmozaikot formál­nak, s ökölbeszorítva maguk elé tartják napbarnított kezüket a leánykák. Emmus boszorkányos ügyességgel csapkod öklével a kezek között, s mint ősi sámán mormolja recitálva a varézsigét: Dudaima, dudaima Kiálló katona, Sompoly pompoly, Gyikom, gyákom, Kóbi szákom, Dudaima rákom! Juci, — a szerencsés, — fülig húzott szájjal „kocsizza” körül az irigyen mosolygó csoportot, s már szökken is körülötte a lánc: Kör, kör, ki játszik? Csak egy kislány hiányzik! Megfeszül a kör, Juci önfeled­ten kering, ritmikusan szedi me­zítelen lábát. Két karját széttár­ja s huncutul belenevet a tűző Az asszony mosolyogva vála­szol: — Persze a szerelésben még van mit tanulni tőled, Szeret­ném, ha a szivattyúház vasszere­lésénél én is dolgozhatnék. Tóth József tovább indul. Úgy veti oda a választ: — Előbb csi­náld meg az 1200 kengyelt, ak­kor jöhetsz szerelni. Holcskóné utána kiáltja: — Délre megleszek vele! Akár 1500-at is csinálok műszak vé­géig! A munkahelyen szalagszerűen folyik a termelés. A görgős mun­kapad közepetáján Tamaskovics József irányítja a hajlitgató gé­pet. ö is sztahanovista már. Nem bánta meg, hogy Tóth Jóskára hallgatott, amikor a brigádba jött dolgozni. A brigádvezető jó szakember és jó szervező. Csak akkor áll a hajlítógép, ha haza­mennek a munkából. Naponta 6—7 ezer hajlítást végez a gép­pel. — Na, öreg szaki, hogy megy a munka? — kérdi tőle a bri­gádvezető. Tamaskovics József egy pillanatra megállítja a gépet, és szemüvege felett bosszúsan néz a brigádvezetőre: — Miért nevezel te engem öregnek? Hogy 60 fele járok, azért még fiatalnak érzem magam! Felveszem vele­tek a versenyt! Ma már ez a 6138. hajlítás. Júliusban elérjük a 600 százalékot! — jelenti büsz­kén és rákacsint a brigádveze­tőre. AZ ÖTTAGÚ brigád június­ban átlag 567 százalékot ért el. összesen 11.100 forintot kerestek. Megkérdeztem Tóth Józsefet, mondja el terveit a további mun­kára vonatkozóan, Szívesen be­szélt erről. — A vágyam már részben meg­valósítottam. Megszerveztem a sztahanovista módszerrel dolgozó brigádot. A segédmunkások nem­sokára szakmai minimumvizsgát tehetnek. 500—600 százalék kö­zött teljesítünk. Júliusban elakar­juk érni az átlag 600 százalékot. Ha ez sikerül, akkor 15 fő he­lyett öten is 20 nappal előbb vé­gezzük be a víztároló medencét, a két szivattyúaknát és a három dohánypajtát. Az is serkent ben­nünket, hogy a munkálatok ha­táridő előtti befejezéséért 10 szá­zalék célprémiumot kapunk. Azt szeretném, ha többi szakmabeli dolgozótársaim is megismerhetnék munkamódszeremet. Szeretném, ha velünk együtt ők is ilyen szé­pen teljesítenének. Orosz András. napba, gyémántcseppek szipor­káznak hunyorgó szempilláján. A kör is nekilendül és csilingelve száll a dal: Haj, széna, széna, Széna szakadéka. Alatta vagyon barna menyecske, Akit szeretsz kapd be! Nem mindennapi dallam, ke­zem ákom-bákomokat hagy a kottalapon. Juci először felém les, majd odapördül egy kis piszéhez és már vonja is be a kör köze­pébe, s szelíd büszkeséggel vágja fel szöszi fejét és átadja magát a tánc ritmikájának. Csárdáslepést lejt a kör, és tovább bugyog a nóta, de most csak a Juci szá­jából: „Ezt szeretem, ezt kedvelem, Ez az én édes kedvesem!” „Ha pénz volnék perdülnék, Rózsa volnék virulnék, Mégis kifordulnék!” A végét már a pisze „rózsa” csicsergi, egy kakuk rögtönöz hozzá osztinátót, s e művészi szólóra csak a kar adhatja a fe­leletet: Ég a gyertya, ha meggyujtják, Mikor ezt a táncot járják. Járjad, járjad jó katona, Hadd dübögjön ez az utca. Erre már kinyujott karral egy­másra enyelegnek középen, hogy a kör sürgető lendületétől hajtva kopogósba ugorjának és kiropják azzal a vad keménységgel, amire csak a lápvidéki kiskokók képe­sek. A külföldi lapok élénken fog­lalkoznak a vasárnap Bernben le­zajlott Nyugat-Németország—Ma­gyarország labdarúgó világbajno­ki döntővel. A párizsi lapok hosszas tudósí­tásokban számolnak be a találko­zóról és egyhangúlag állapítják meg, hogy a magyar csapat a sok nehéz mérkőzés után fáradt volt s ezt a körülményt a pihentebb nyugatnémet együttes a maga elő­nyére használta fel. A „l’Equipe“ cikkének címe: „Az esélytelen megverte a favori- tot ugyanúgy, mint 1950-ben Bra­zíliában". A cikk hangsúlyozza, hogy vasárnap délután egy rend­kívül izgalmas mérkőzésen a né­met csapat azzal nyert, hogy rá- kényszerítette saját stílusát a „ki­merült" magyarokra. Az V. világbajnokságért lezaj­lott küzdelem nem úgy végződött, ahogy sokan gondolták, folytatja a lap. Nem a legtehetségesebb labdarúgók, nem a legeredménye­sebb játék művészei, nem a legfi­nomabb és legötletesebb labda­rúgás képviselői győztek, hanem az a csapat, amely kitartóbb volt, tehát az utolsó szót a fizikai erőnlét, a hidegvér és az idegeken uralkodás mondta ki. A „l’Equipe“ nagy elismeréssel ír arról, hogy a magyar csapat példásan és sportszerűen fogadta a vereséget. A „Párisién Liberó" szerint a magyar labdarúgás felsőbbségét semmivel sem kisebbítette a berni csatavesztés, mert egy kevésbbé fáradt együttessel szemben dicső­séges küzdelemben maradt alul. El kell ismerni — fejezi be cik­két a lap —, hogy akik végignéz­ték az V. labdarúgó világbajnok­ságot, azok szerint megbukott ez a világbajnoki rendszer s csak így történhetett meg, hogy az a nyu­gatnémet csapat lett világbajnok, Berlin (MTI). A Német Demo­kratikus Köztársaságban június 27-én, 28-án és 29-én lefolytatott népszavazás megszervezésére és ellenőrzésére alakult bizottság közzétette a népszavazás hivatalos végeredményét. Eszerint a szava­zásra jogosultak 98,6 százaléka já­rult az urnák elé, hogy feleljen a feltett kérdésre: A német béke­szerződés megkötését és a Német­Dübög az ecsedi utca, Ha én végig megyek rajta. Zörög a babám ablaka, Ha én kopogtatok rajta. Fokozódik a hangulat, gyorsul a ritmus, súlyosabb a dinamika: őszi harmat, hideg eső, Ősszel érik meg a szőlő. Ha megérik, bornak szűrik, Ezt a kislányt haza viszik Mennyasszonynak. Haj, de világi asszonynak! A fa alatt lapuló fiú is veri már ostorával a taktust és elfe­ledkezve dúdolja a többivel to­vább a dallamot: Van Ecseden annyi kender, Lesz belőle kilenc pendely, Séj, kerek erdő, kökénytánc. Tálat törtem, Ráreccsentem. Szitapita péntek, Szerelemcsütörtök, Dobszerda. A táltörés valami nagy csapás előjele, amire elkél egy kis va­rázslat. A tempó is alábbhagy, csupán a kis lábak toppanása az, ami a törést és reccsenést dina- mikailag aláfesti. A galambok zsírját kupába mérik. Törökország, Ég a világ, Ti-torom, Tá-torom Guba gelicéje. amely már egyszer a magyaroktól Baselben 8:3-ra kikapott. Az „Aurore" annak tulajdonítja a magyar csapat vereségét, hogy játékosai a sok győzelmes csata után fáradtak voltak. Az V. labdarúgó világbajnok­ságnak az lett volna a sora, hogy a nagyszerű győzelmisorozat után a magyarok nyerjék meg. Az a vereség, mely az utolsó hat perc­ben érte a magyar együttest, drá­mai benyomást keltett a nézők­ben, mert soha még egyetlen csa­pat veresége sem látszott annyira igazságtalannak, mint ez. A „Le Figaro" ugyancsak a ma­gyar játékosok fáradságának, idegkimerültségének tulajdonítja a vereséget. A „Libération" írja? — A döntő mérkőzés nézői kö­zöt nem volt egyetlen egy tárgyi­lagos megfigyelő sem, aki kétség­bevonta volna azt a tényt, hogy az utolsó mérkőzésen a világbaj­noki küzdelemben résztvett leg­jobb csapat maradt alul. El kell ismerni, hogy a magyar csapat a végküzdelemben már nem volt képes megmutatni igazi tudását, de hozzájárul a vereség­hez a világbajnokság teljesen helytelen lebonyolítási módja is. A Német Demokratikus Köztár­saságban megjelenő hétfői lapok is nagy figyelmet szentelnek a vasárnapi mérkőzésnek. A „Vorwaerts" és a „Neues Deutschland“ többek között a kö- vetkezőket írja: — Az elfogulatlan közvélemény tisztában van azzal, hogy a ma­gyar csapat vasárnap szenvedett egy gólos veresége ellenére is a világbajnokság legjobb és leg- sportszerűbb együttese volt. A magyar válogatott szereplése a legnagyobb elismerést váltotta ki. országban lévő megszálló csapa­tok távozását, avagy az „európai védelmi közösség" megvalósítását és a megszálló csapatok további jelenlétét kívánja-e. A népszava­záson összesen 13,071.156 érvényes szavazatot adtak le. A szavazók 93,6 százaléka a békeszerződés megkötése, 6,4 százaléka az „euró­pai védelmi közösség" létrehozása mellett foglalt állást. Az előbbi megtorpanás most még vadabb lendületbe csap át. Tetőfokon a hangulat, a középső pár kipirulva, de fáradhatatlanul sereg, a kör pedig fújja továbbá danát: Egy pénzt adattam a hegedűbe, Mégse mehettem az első táncba. Hajlik, hajlik a meggyfa, Csengeri Boriska, Co ki! tavalyi kutya. A pisze megpördinti Juliskát, aki a lendülettől hármat perdül­ve kapaszkodik meg a körben, hogy helyet adjon a következő­nek. Elégedett mosolygással teszem zsebre jegyzetemet. Gondolataim már a játékcsoport új műsorán, no meg a lakóhelyismereti pályá­zaton járnak. Nevelők! Óvónők! Kedves Kar­társaim, kik megérdemelt nyári pihenésteket valahol Beregben, Erdőháton, avagy Lápvidéken töltitek, de sok kincsnek lehet­tek megmentői, ha nyitott szem­mel jártok és nem resteltek le­hajolni érte. Csak úgy kedvte­lésből ,ä Danes Lajos gyűjtése, Jőa f szína, szína . . . Kihirdették a Kémet Demokratikus Köztársaságban tartott népszavazás hivatalos végeredményét

Next

/
Thumbnails
Contents