Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-30 / 179. szám
1954 JULIUS 30. PÉNTEK NÉPLAP Megalakult Indokínában az együttes ellenőrző bizottság A Vietnami Tájékoztató Iroda közii: A genfi értekezleten aláírt fegyverszüneti egyezmények és a Trung-Gia-i katonai értekezleten meghatározott feltételek teljesítése céljából megalakult az együttes ellenőrző bizottság a vietnami néphadsereg főparancsnoksága és a Francia Unió indokínai fegyveres erői főparancsnoksága képviselőinek részvételével. A bizottságra hárul az a feladat, hogy kidolgozza anfegyver- szüneti egyezmény feltételei végrehajtásának tervét, és etonőriz- ze e terv teljesítését, .dílor Az együttes ellenőrzőobiáottság július 29-én kezdi meg mtsnkáját az északvietnami TrungsGiában. Kína el van szánva Tajvan felszabadítására — írja a Takungpao Nincs olyan erő a földön, amely megakadályozhatja a kínai népet abban, hogy felszabadítsa a saját területéhez tartozó Tajvant — írja szerdai vezércikkében a Tiencsini Takungpao. A lap rámutat, hogy a genfi egyezmény nem tetszett az Egyesült Államoknak és Tajvant akarja felhasználni amerikai katonai támaszpontként az ázsiai feszültség újabb kiélezésére. A tajvani amerikai imperialista agresszió volt a fő oka a távolA Német Demokratikus Köztársaság antifasiszta-demokratikus pártjainak és tömegszervezeteinek központi blokkja a legutóbb Berlinben tartott ülésen részletes keleti helyzet feszültségének — írja a lap. A koreai és az indokínai fegyverszünet utón a távolkeleti feszültség megszüntetése a béke diadalának megszilárdítása és Ifiterjesztése érdekében a kínai népnek egy emberként kell összefognia Ázsia és a világ többi része minden békeszerető népével, hogy szétzúzzák az amerikai imperialisták mesterkedéseit és az agresszió kiterjesztése céljából a tajvani Csang Kaj-sek- klikkel szőtt összeesküvését. vita után egyhangúlag elhatározta, hogy egységes jelölőlistákkal vesz részt az 1954 október 17-én tartandó parlamenti és kerületi képvisel őt estületi vál asztásokon. DCiilföídi Iliinek G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke július 28-án fogadta Szubandriot, az Indonéz Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét a Szovjetunióban. * Július 28-án a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására Moszkvába érkezett a finn parlament képviselőinek küldöttsége, éléli K. A. Fagerholmmal. a parlament elnökével. * Az amerikai szenátus több, mint 12 napi tárgyalás után kedden jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amelyet Eisenhower elnök terjesztett elő. Az új törvény feljogosítja az elnököt, hogy bizonyos atomtitkokat a szövetséges hatalmak tudomására hozzon és megnyitja a lehetőséget a magántőkének az atomenergiafejlesztés terére való behatolására. * Az AFP hivatalos jelentésre hivatkozva közli, hogy augusztus 6-án Bledben tartják meg a Görögország—Törökország és Jugoszlávia külügyminisztereinek értekezletét, amelyen aláírásra kerül a balkáni katonai szövetség. • Mint a Koreai Központi Távirati Iroda jelenti, Nam ír külügyminiszter a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának ülésén a napokban beszámolt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság genfi értekezleten résztvett küldöttség munkájáról. A minisztertanács a beszámoló után megfelelő határozatot hozott. • Nyilvánosságra hozták Aidit- nak, az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának nyilatkozatát, amely rámutat arra, hogy „Az indonéz népnek minden joga megvan a kerekasztal-konferencia határozatának érvényesítéséhez és a Holland-Indonéz Unió megszüntetéséhez. A nép azt követeli, hogy helyezzék hatályon kívül ezeket az egyezményeket augusztus 17-ig — a független Indonézia kikiáltásának 9. évfordulójáig“. ínség, nyomor, kilátástalan jövő A háború mérhetetlen szenvedéseket hozott Dél-Korea lakosságára. Az amerikai csapatok már a háború elején 50 várost és 12.000 falut felégettek. Egyedül Szöulban 785 gyár romhalmazzá vált. Az országban körülbelül 1 millió békés lakos pusztult el. Mindössze 173 gyár és üzem maradt épségben. A vegyipar termelése jelenleg a „háborúelőttihez képest mindössze 11.8 százalék, az élelmiszeriparé 19.7 százalék, a kohászaté 7.3 százalék. Már elég hosszú idő telt el a fegyverszünet aláírása óta, de Dél-Korea lakosságának súlyos helyzetében még semmi javulás nem mutatkozik. A legtöbb dolgozó még ma sem kapott munkát, hiszen az épen maradt üzemek nagyrésze sem dolgozik. Incsonban például minden tíz gyár közül kilencet bezártak, a szancsoni bányában, Dél-Korea legnagyobb szénbányájában az amerikai igazgatóság egyetlen nap alatt 12.000 bányászt bocsátott el. A hvaszuni bányában több mint 600 bányász tiltakozó sztrájkot rendezett az elbocsátások miatt, de vala- mennyiüket letartóztatták, sőt sokan életükkel fizettek azért, mert résztvettek a sztrájkban. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya a fegyverszünet megkötése után 200 millió dollár „segélyt“ nyújtott Dél-Koreá- nak, amelyet az amerikai propaganda úgy harangozott be, mint „a nagylelkűség és a gondoskodás megnyilvánulását11. Eisenhower július 28-án sajtó- értekezleten kijelentette: várható, hogy a Hajnan kínai sziget térségébe küldött amerikai repülő- gépanyahajók (mint ismeretes, e repülőgépanyahajók repülőgépei két kínai repülőgépet lelőttek) haladéktalanul elhagyják ezt a térséget. Eisenhower beismerte, hogy az amerikai repülőgépek támadása a kínai repülőgépek ellen riadalUj élet születik a romok helyén Még nem teljes adatok szerint a háború több mint 420 milliárd von kárt okozott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népgazdaságának. Az amerikai légikalózok több mint 8700 gyárat, 5.000 iskolát, 1.000 kórházat és rendelőintézetet, 263 színházat és mozit, többezer kulturális intézményt és mintegy 600.000 lakóházat (összesen 2£ millió négyzetméter lakóteret) romboltak le. A háborús pusztítások következtében 1953-ban az állami és a szövetkezeti iparvállalatok bruttó termelése a háborúelőtti időszakhoz képest több mint 40 százalékkal csökkent. A legbarbárabb pusztítás sem volt képes azonban megtörni a szabad Korea népének akaraterejét és még alá sem Írták a fegyverszüneti egyezményt, amikor máris elkészült az újjáépítési tervek nagyrésze. Néhány nappal a fegyverszünet aláírása után már ezrek és ezrek kapcsolódtak be hatalmas lelkesedéssel a békés újjáépítésbe. Már az első napokban hozzáláttak például a phenjani „Kim Ir; Szén“ Egyetem és a Drámai Színház újjáépítéséhez. Azoknak az üzemeknek és gyáraknak a dolgozói, akik a háború pusztít tásai elől a föld mélyébe szállították a drága gépeket és ott folytatták a termelő munkát, a fegyverszünet megkötése után, napi munkájuk végeztével az újjáépülő gyárak építkezéséhez siettek. mat keltett a nyugati országokban, ahol elítélték az Egyesült Államok eljárását. Az amerikai elnök kijelentette, hogy a tudósítók jelentései arról tanúskodnak, hogy Párizsban nyugtalanság van, ahol úgy vélik, hogy az Egyesült Államok túlságosan meggondolatlanul és elsietett módon járt el. Nem akarunk így cselekedni — mondotta Eisenhower. Megkezdődött a választási kampány a Német Demokratikus Köztársaságban , Július 28-án a Német Demokratikus Köztársaságban megkezdődött a választási kampány a népi kamara október 17-i választásaival kapcsolatban, — a népi kamara sok képviselője július 28-án beszámolót tartott választóinak. Drezdában Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Mag- deburgban Herman Matern, a népi kamara alelnöke és Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, Zwickauban Kari Schirdewan, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. Július 28-án a rádió közölte Walter Ulbrichtnak, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága első titkárának, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettesének beszédét a lipcsei választókhoz. A Német Demokratikus Köztársaság antifasiszta-demokratikus pártjainak és tömsgszervezeieinek központi blokkja egységes jelöltlistákkal vesz részt az október 17-i választásokon A TASZS/ jelentése Eisenhower nyilatkozatáról A K A D A I O K Szergej Ayikoldjev elbeszélése A kitűzött időpontra a motoros hajó készen állt és a túristák Benares központi szállodájának széles lépcsőin lesétáltak a kikötőbe, hogy kirándulást tegyenek a folyón. A túristák óvatosan mentek a fedélzetre vezető himbálódzó kishídon. A motor felbúgott és a hajó elindult a folyón lefelé. A Hajó orrában jegyzetfüzettel a kezében amerikai férfi ült. Inge vakítóan fehérlett, simára borotvált, Srózsás álla alatt kék cso- kornyakkendő virított. Az amerikai kissé ingerült volt: itt kell unatkoznia ahelyett, hogy a bőséges reggeli után elterpeszkedhetne egy kényelmes karosszékben és nyugodtan emészthetne, mint ahogy honfitársai teszik. És mindez miért? Azért, mert a newyorki műtörténész, akinek a szerződés értelmében meg kell néznie a kis Benares valamennyi templomát, hogy hazatérése után könyvet írhasson India ősi műemlékeiről és a kék csokornyakkendő tulajdonosa most arra gondolt, hogy a pénzszerzésnek vannak más, kényelmesebb módjai is, mint ezek a végeláthatatlan utazgatások idegen országokban. Nos, nézzük csak... A műtörténész belemerült üzleti terveibe és ceruzája sebesen szántotta a jegyzetfüzet papírját. A folyó jobbpartja meredeken emelkedett felfelé, a lejtős részen hatalmas, félbevágott banánokra emlékeztető, féloldalra hajló, rózsaszínű pagodák álltak. A víz az épületek alapjáig ért és a hullámok ütemesen csapkodták a faragott díszítéseket. Itt-ott sötét, nedves kőlapok ágaskodtak ki a vízből: valamikor itt sokkal alacsonyabb volt a Ganges. A túristákkal utazó német mérnök elmondta, hogy a város partmenti részét nemrégen árvíz sújtotta: a folyó több méterrel megáradt, a víz sodra széthordta a kikötő köveit és feláztatta a templomok alapjait. A newyorki műtörténész felfigyelt. Ez nagyon érdekes! Kiadója egyúttal azzal is megbízta, hogy keres en omladozófélben lévő ősi emlékeket is. Ezt jól kigondolták! A könyvben célzást kell tennie arra, hogy Amerika minden téren segítségére lehet Indiának. — Tulajdonképpen ezért kell a könyvet megírnia. Az amerikai ceruzája újra elindult a papíron. A párnás, kövér arc kiderült: javaslatot tesz, hogy az amerikaiak építsenek a Gangesen hatalmas gátat a legendás folyó meglekezé- sére. Hiszen a hinduk úgysem tudnak megbirkózni ilyen nagy feladattal! A műtörténész nyomban el is határozta, hogy ott a kiránduláson egy öntözési szakembertől megkérdezi: megvalósítható-e ez a terv? De kivel tanácskozzék? A némettel? Nem. Ez az ember egyáltalán nem rokonszenves. Olyan nagyképűen beszél Indiáról, mintha amit mond, nem is lenne megtalálható a műtörténész jobb nadrágzsebében lapuló útikalauzban. Aztán ez a német nem mutat váltani nagy tiszteletet irántit* égy amerikai mű- törtéríéta iránt, aki pedig azt aá országot képviseli, améljf' Nyugat-Németorszá- got újjáépíti a romokból. Spitíj^L rokonszenvesebb és a. pjpllette ülő karcsú, jólöfljOgött fiatalember. — Barna’ tpőre és egész külseje után ítélve, bizonyosan olasz. Annál jobb: az olaszoknak úgyis sok bajuk van az. árvízzel. A fiatalember kedves, figyelmes utitárs volt. — Nem gondolja — szólalt meg a műtörténész, — hogy az amerikaiaknak és az európaiaknak több szakembert Kellene ideküldeni? Például az árvízelleni harcra. Az indiaiak kedves gyerekek, akik jól értenek a szántás-vetésnez es az állatok legeltetéséhez, de — velemenyem szerint — nem rendelkeznek olyan gazdag ismeretekkel, mint a civilizált országok. Az olasz bólintott és megkérdezte: — Civilizált országok alatt ön természetesen .., — Természetesen az ipari országokat értem. — Igen, igen — mondta a fiatalember — én is így értettem. Nézze például ezeket a gyönyörű templomokat itt a parton — folytatta a műtörténész. — Az a veszély fenyeget, hogy a legközelebbi árvíznél egyszerűen eltűnnek a föld színéről. — Csak gátakkal lehet megmenteni ezeket a műkincseket. Ilyen gátépítésre pedig úgye, csak a mi nemzeteink képesek. Az olasz nem válaszolt: nyilván nem könnyű felelni ilyen kérdésre. A hajó közben megfordult és visszafelé indult. A német mérnök többeknek tudálékosan magyarázott valamit a faragott pagodák, pompás templomok történetéről, múltjáról. Az amerikai gúnyosan mosolygott. Mennyivel fontosabb gondolatokat forgat ő a fejében ezekkel a pagodákkal kapcsolatban. Az üzleti körök bizonyára nagyon elégedettek lesznek terveivel: meghazudtolják majd azokat, akik azt hangoztatják, hogy a csillagsávos lobogó országa elfojtja a kultúrát. A barnaarcú fiatalember szakította meg a csendet: — Két kérdésem volna önhöz — szólt az amerikaihoz. Parancsoljon. — Nem gondolja, hogy a haladottabb nemzeteknek elsősorban saját honpolgáraikért kellene tenniök egyet-mást? Hiszen kitűnő technikával rendelkező országok számára ez semmiség. Nemde? — Kétségtelenül — felelt kelletlenül a műtörténész, akinek gyanús lett ez a kérdés. — Pedig az ön hazájában távolról sincs minden rendben ezen a téren — folytatta az olasz. — A Mississippi gyakran kiárad és a Tennessee folyó szabályozási tervét is elvetették. Az amerikai zavarba jött, útitársa úgy látszik legalább annyira ismeri az Egyesült Államokat, mint egy amerikai szenátor. — Nagyon szép, hogy az európaiak figyelemmel kísérik az országunkban történő eseményeket — válaszolt végül kitérően. — Hallgassa meg a második kérdésemet is — folytatta a fiatalember, —> Ugye egészen természetes, hogy ezek a földműveléssel foglalkozó hindu gyermekek kölcsönveszik az ipari országok tapasztalatait és saját erejükből megbirkóznak az Indiát fenyegető árvizekkel? Az amerikai újabb fondorlatos kérdéstől tartva, egy pillanatig hallgatott, majd bizonytalan hangon mormolta: — Hallottam valamit az indiaiak terveiről. De vájjon meglehet-e valósítani? — Ha lesz egy kis szabad ideje — folytatta a fiatalember — utazzon egy kicsit fölfelé a Gangesen, s megláthatja a épülő, hatalmas gátat. Egyáltalán nem kell tovább nyugtalankodni a Benares sorsa miatt. Közben a hajó a kikötőbe ért. A newyorki műtörténész nagyon kíváncsi volt, ki lehetett ez a fiatalember, akinek a kellemetlen kérdé-ei még a mai zsíros reggelinél is jobban megfeküdték a gyomrát. Amikor partraszálltak, erőltetett mosollyal fordult a fiatalemberhez: — Kellemes kirándulást tettünk. Kihez volt szerencsém? A fiatalember egy névjegykártyát adott át, amelyen ez állt: Rama Krisnán elektromérnök. Fizikai intézet, Delhi. (Rövidített fordítás.) VEKNIK ÖSSZE
