Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-23 / 147. szám

NÉPLAP Í854 JUNIUS 23, SZERDA Üzemeink augusztus 20-ra készülnek Naponta 12 vagon nemes anyagot termelnek ki a tarcali kőbánya dolgozói A nyíregyházi Útfenntartó Vál­lalat dolgozói örömmel és büsz­keségül jelentették, hogy fél­éves tervüket már június 15-én teljesítették. A félév első két hó­napjában a nagy hóakadályok miatt a vállalat túllépte a bér­alapot. A kongresszusi verseny során a dolgozók ígéretet tettek, hogy a népgazdaság vagyonával gazdaságosabban fognak gazdál­kodni. Amikor az országos má­sodik helyezésért járó vándor­zászlót átvették, megerősítették ígéreteiket. A már eddig elért eredmények is bizonyítják, hogy a vállalat dolgozóinak fogadalma nem üres szó csupán. Féléves tervüket határidő előtt — az élőző béralaptúllépést behozva — teljesítették. A legfontosabb mun­kánál, — a 4. számú út korsze­rűsítési munkáinál — az alap­rakást és a hengerelési munká­kat befejezték. Ezzel biztosítot­ták, hogy most az aszfaltozás minden fennakadás nélkül ha­ladhat. Ugyancsak szép eredmé­nyeket értek el a Beregsurány— fehérgyarmati útnál dolgozók. A tarcali kőbányát az elmúlt félévben a legkorszerűbb gépek­kel látták el, ami jelentősen emeli a termelést és növeli a munka termelékenységét. A vállalat dolgozói a kongresz- szusi verseny során elért szép eredményeiket a verseny tovább­folytatásával akarják növelni. — Uj munkasikerekkel akarják ün­nepelni alkotmányunk ünnepét. A tarcali kőbánya dolgozói vál- •alták, hogy naponta 12 vagon nemes anyagot termelnek ki, a második bánya beindulásával azt párosversenyre hívják ki. Ezzel biztosítják, hogy a korszerűsítési munkáknál nemes zúzalékanyag­ban hiány n^ legyen. A vállalat nemrégen 20 tiszai komp üze­meltetését vette át, amelyeknél „Megtartjuk az Ezt ígérték a Dohányfermen­tálógyár dolgozói, amikor átvet­ték május elsején a miniszterta­nács és a SzOT vándorzászlaját, valamint megkapták az Élüzem címet az elsőnegyedéves terv túl­teljesítéséért. Munkájukat a má­sodik negyedévben még jobban végezték, féléves tervüket majd­nem egy hónappal hamarabb tel­jesítették, így már a harmadik negyedévi terv teljesítésén dol­goznak. A Dohányfermentálógyár dolgozói nemcsak megszokták, de nem is tudnak már verseny nél­kül dolgozni. Elsők ’között voltak most is az alkotmányunk ünne­pére tett vállalások megtételé­ben. A göngyölegkészítő és javító- műhelyben csak nők dolgoznak. A műhely egész kollektvája vál­lalást tett a minőség emelésére és az anyagtakarékosságra. Sip­kái Zsuzsa vállalta, hogy a minő­ségi követelmények állandó be­tartása mellett teljesítményét 111-ről 115 százalékra emeli. — Aradvári Istvánná azt vállalta, hogy teljesítményét 105-ről 108 százalékra emeli, az anyaggal takarékoskodik és jó munkamód­jelenleg az előmunkálatok foly­nak. A lónyai és tiszavidi kom­pok feljáróit készítő dolgozók vállalták, hogy a kövezést mun­kálatokat határidő előtt elvégzik. A vállalat műszaki dolgozói vál­lalást tettek, hogy a szerződött járdakészítési munkákat határidő előtt befejezik. Él üzem címet“ szerét átadja dolgozó társainak. Harman Ilona felajánlotta, hogy teljesítményét 89-ről 100 száza­lékra emeli, dolgozótársai segítsé­gét állandóan igénybeveszi — Tompa Piroska az anyagtakaré­kosságra, teljesítményének 2 szá­zalékos növelésére és minőségi munkára tett vállalást. A válla­lat dolgozói sokat köszönhetnék a gyárnak. Ezt azzal akarják meghálálni, hogy megbecsülik, tisztántartják . szép új üzemüket, a gépeket rendszeresen karban­tartják és szocialista megőrzésre veszik át. A karbantartási részleg dolgo­zóinak jó munkájától sok függ. Ennek felelősségét érezve tették meg vállalásaikat a részleg dol­gozói. Almási Sándor és Nagy Sándor vállalták, hogy az előirt munkákat 3 nappal határidő előtt elvégzik, az üzemanyaggal taka­rékoskodnak és az elvégzendő munkákhoz 30 százalékban hul­ladékanyagot használnak fel. — Lászlófi Zoltán, Tóth András és Mráz József a hegesztő pótanyag­gal való takarékosságra, az elő­írt munkák pontos elvégzésére tettek vállalást. A MED0SZ üzemi bizottságok soronlévő feladatai A mostani napokban, amikor az esős időt felváltotta a meleg nap­sütés, minden elfecsérelt perc hatalmas károkkal és terméscsök­kenéssel jár mezőgazdaságunkra. Kevesebb lesz a kenyér, a hús, zsír, tej, mert a gazosodás és a talaj eltömődésének következté­ben veszélyeztetjük a kapások, különösen az ipari növények jó termését. Legnagyobb az elmara­dás a kukorica és a cukorrépa ka­pálásában a szatmári részen lévő termelőszövetkezetekben, a csa­hold állami gazdaságban és a kölesei gépállomás körzetében. Az elmaradás legfőbb oka nem az eső — mint ahogy ezt legtöbb helyen magyarázzák —, hanem a rossz munkaszervezés és a gépi növényápolás mellőzése. A nö­vényápolás meggyorsítása érdeké­ben feltétlenül fontos a gépállo­más növényápoló gépeinek foko­zottabb igénybevétele. A gépállo­mások üzemi bizottságai segítsék elő nevelő munkával, hogy a tsz- tagok családtagjai teljes számban vegyenek részt a növényápolási munkákban. A Zetorok mellett állítsák be a kormos traktorokat, vontatókat is a kukorica, vagy a napraforgó művelésére. A balká- nyi állami gazdaság traktoristái vállalták, hogy 300 hold növény- ápolást végeznek el aratásig. Két műszakot, vasárnapi munkát ve­zettek be és az állandó dolgozók családtagjait is bevonták a nö­vényápolás munkájába, hogy a négyszeri kapálást biztosítsák. Több községben a levizsgázott ta­nulók is részt kértek rhár a mun­kából. Ne feledkezzünk meg az asszonyokról sem. A nyírteleki állami gazdaság igazgatójának fe­lesége, amikor meghallotta, hogy kevés a munkaerő, maga is ki­ment kapálni a gazdaság földjére. Rövidesen a többi vezető dolgozó felesége és hozzátartozója is csat­lakozott hozzá. Az ilyen lelkes kezdeményezéseket sehol se hagy­ják figyelmen kívül üzemi bizott­ságaink. Karolják fel őket és szé­lesítsék területükön. Üzemi bizottságaink igen fon­tos feladata a növényápolás gyors befejezése mellett az aratás, hordás, cséplés, tarlóhántás és masodvetés jó előkészítése és megkezdése. Ez a munka már megkezdődött a cséplőgépek, ara­tógépek és felszerelések kijavítá­sával. A megtartott gépszemlék azt bizonyítják, hogy állami gaz­daságaink és gépállomásaink túl­nyomó többsége lelkiismeretesen és határidőre felkészült a kenyér- csatára. A javítás minősége most általában jobb, mint az elmúlt években. Tartalékalkatrészekről való gondoskodás is megfelelőbb. Ahol a javítási munkákkal elma­radtak — mint például az urai állami gazdaságban és a baiká- nyi gépállomáson — ott tÖbbnyiré a rossz vezetés, szervezetlenség és a laza munkafegyelem hátráltat­ták a munkát. Üzemi bizottsá­gaink is tőlük telhetőleg működ­jenek közre abban, hogy a gép­szemléken megállapított hibákat haladéktalanul orvosolják. A kongresszuson a Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs rámutatott a szakszerve­zetek megnövekedett szerepére és felszólított bennünket, hogy fej­lesszük a szocialista munkaver­senyt, az újító mozgalmat és a dolgozók teremtő, kezdeményezé­sének minden bevált formáját. Üzemi bizottságaink egyrésze megértette a kongresszus útmuta­tását és tudatában van, hogy soha ilyen jelentősége nem volt a ver­senynek, mint most, a nagy nyári kenyércsata idején. Dolgozó né­pünk ellátását, jólétét emeli min­den szem gabona, ezért indul az eddigieknél is lelkesebb harc a szemveszteség ellen. Kádár János, a hodászi állami gazdaság kom­bájnvezetője azt vállalta, hogy 162 hold idénynormával szemben 292 holdon fogja elvégezni az aratást és 10 százalékos üzem­anyag megtakaritást ér el. Szak- szervezeteink úgy végezzék felvi­lágosító munkájukat, hogy minél több aratógépkezelő csatlakozzon a 200 holdasba kombájnosok pedig a 300 holdas mozgalomhoz. Az aratás-cséplés gyors és jó elvégzéséh kívül a tarlóhántás és másodvetés se maradjon ki a ver­senyvállalásokból. Az legyen a cél, hogy a learatott területet 48 órán belül meghántsák, vagy fel­tárcsázzák és bevessék másodnö­vénnyel, mert ezzel nagymérték­ben elősegítjük állatállományunk zökkenésmentes átteleitetését, az állatlétszám emelését és az állati termékek hozamának növelését. A versenyek jó megszervezésé­hez üzemi bizottságaink feltétle­nül tanulmányozzák a verseny új rendszeréről szóló utasítást (Mezőgazdasági Értesítő 1954 áp­rilis 28. számában). Enélkül nem képesek tudatosítani a verseny új tartalmát és hajtóerejét. Az új verseny sokkal több dolgozó számára teszi elérhetővé a kitün­tető címek és pénzjutalmak elnye­rését. Az utasítás szerint az ered­mények értékelésében és a jutal­mak odaítélésében maguk a dol­gozók is résztvesznek. Az ő sza­vuk lesz a döntő, hogy ki érdemli meg a különböző fokozatokat, amelyeknek szintjeit az aratás- cséplés megkezdéséig minden üzemben ki kell dolgozni. Mező- gazdasági üzemeinkben dolgozó­ink jutalmazására kormányza­tunk 1,300.000 forintot fordít. Ezenkívül az igazgatói alap jutal­mazási része is rendelkezésre áll. Mindezekben az intézkedésekben kifejezésre jut államunk és pár­tunk megbecsülése dolgozóink iránt. Üzemi bizottságaink arról se feledkezzenek meg, hogy a jó munka feltételeit időben kell biz­tosítani. Vizsgálják felül, hogy a kéziszerszámok, kocsik rendben vannak-e? A gépek, szállítóeszkö­zök jól vannak-e elosztva. A múlt évek tapasztalata alapján cél­szerű mozgó javítóműhelyek létre­hozása, hogy a hibákat a helyszí­nen azonnal helyrehozhassák. Gondoskodjanak arról is, hogy minden munkacsapatban legyen szakszervezeti bizalmi, aki a dol­gozókat összefogja, neveli, oktat­ja. szünetekben sajtófelolvasáso­kat tart és serkenti őket a jobb és becsületesebb munka végzésére. A munkacsapatokba beosztott bizalmiak gondoljanak olyan kicsinynek látszó kérdé­sekre is, mint például a szalma- és pelyvakazlak helyének kijelö­lése, jó összerakása. Ha mindeze­ket a termelőszövetkezetekkel és egyénileg dolgozókkal előre meg­beszélik és a megállapodás szerint hajtják végre, akkor meg lesz­nek elégedve gépállomásaink, cséplőink munkájával. Babolcsi Pál MEDOSZ megyei elnök. NYÍRI KRÓNIKA PISZTABOISOS Aki egyszer járt Pusztadobo­son az nem felejti el ezt a kis köz­séget, amely ott bújik meg a vá- sárosnaményi műút mellett az akácosok között. Kedves házai­val, lombos útjaival elbájolja az embert. Mélyen a látogató emlé­kezetébe vésődik a község neve­zetessége is, a volt Jármi-kastély, amelyet a megye egyik legszebb parkja övez. Ottjártamkor magam is meg­néztem a régi sírkövek kopott feliratait. A kastély nem éppen építészeti remekmű. Villaszerű földszintes épület, két padlásszobával. Most itt székel a pártszervezet, a DISZ, az épület másik végében van a helyi termelőszövetkezet irodája, a kastély középső részét pedig — néhány közfal kiütésé­vel — kultúrteremnek használ­ják. Itt lépnek fel a kultúrcso- portok tagjai, itt tartják meg a fontosabb gyűléseket. A park igazolta jó hírnevét: valóban csodaszép. Az akácon kívül szin­te minden fa megtalálható ben­ne. Van ott sétány, amely rábo­ruló lomboktól olyan, mint egy folyosó; található ebben a parkban mesterséges szi­get, mesterséges folyóval, látható itt pázsitos tér, kicsiny ligetek, hatalmas fák, alacsony bokrok. A parkot övező kerítésnek is megmaradt egy része. A kastély és a park azonban eléggé elhanyagolt: ott a vakolat n.álik le egyre nagyobb helyeken és az ajtók, ablakok men­nek tönkre, emitt lehántják az óriás fák kérgét, s azok kiszá­radnak, a pázsitot meg legelőnek használják. Igaz, ottjártunkkor éppen a a DISZ-titkár szorgoskodott a szervezet helyiségében meszelő­vei, habarcsos kanállal a kezé­ben: a DlSZ-tertnét hozták rend­be. Ezek ellenére emlékezetemben nem a híres park él, bár nekem nagyon tetszett. Ha visszagondo­lok Pusztadobosra, inkább a ta­nácselnök jut eszembe. Mert végre itt Pusztadoboson talál­koztam egy olyan tanácselnök­kel, aki szívén viseli az olyan dolgokat is, mint egy volt kas­tély rendbehozása. Beszéltem már jónéhány tanácselnökkel, akinek falujában kevés pénzzel nagyszerű kultúrházat, sétányt lehetne a volt kastélyból és park­ból csinálni. De amikor erre te­relődött a szó, a tanácselnökök egyszerűen csak intettek a ke­zükkel: van annál fontosabb is. A legtöbb esetben azt mondták: jó lenne, tényleg kellene, de hon­nan vegyünk erre pénzt, nincs keret. A pusztadobosi tanácselnök tűzzel, lelkesedéssel beszélt a község fejlesztéséről, amelyben nagy helyet foglal el a kastély és a park csinosítása. Az épület kultúrotthon, a park a fiatalok kertje lesz. Méghozzá kevés pénzzel: társadalmi munkával. Nem szokatlan dolog ez Puszta­doboson. Abból fakad, hogy a pusztadobosiak szeretik egymást, szeretik a falujukat: segítenek egymáson aratáskor, hordáskor, házépítéskor. Miért ne segítené­nek akkor, amikor az egész falu érdekéről van szó? Legutóbb a begyűjtési terv lelkiismeretes tel­jesítéséért a pusztadobosiak egy kilométer járda építésére kaptak pénzt. Azonban két kilométeres' járda épül, mert a község lakói elhatározták, hogy a munkálato­kat közösen végzik el, fizetség nélkül. így tervezik most a kas-: tély rendbehozását is. És ezek­nek a munkálatoknak a lelke a tanácselnök. Nagyon szeretnénk sok hasonló tanácselnökkel találkozni. Áfra A megyei írócsoport közleménye Közöljük megyénk íróival, hogy az írócsoport vezetősége a szoká­sos — eddig a nyíregyházi stúdió helyiségében megtartott — pén­teki megbeszéléseit a jövő héttől kezdődően csütörtökön délután 5—^ óra között tartja a Néplap szerkesztősége klubhelyiségében. Védekezzünk a raktári kártevők ellen! Parasztságunk szorgalmas mun­kája nyomán nemsokára elérke­zik az új termés betakarításának ideje. Minden termelőnek köte­lessége sajátmagával, de egész népünkkel szemben is a betaka­rított termények gondos meg­óvása. Ennek egyik legfőbb esz­köze a raktári kártevők: zsizsik és más rovarok, egér, patkány, penészgombák elleni védekezés. Minden szem gabona, amelyet a raktári kártevők pusztításaitól megmentünk, a magunk, de egy­ben egész népünk gazdagságát gyarapítja. Kormányunk rendelkezései alapján az állami raktárakat évenkint gondosan ki kell taka­rítani és fertőtleníteni. A nyírbátori, kállósemjéni, ti- szavasvári, porcsalmai és egy egész sor állami raktár kitaka­rítva, fertőtlenítve várja az új termést. Az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknak is jól felfo­gott érdeke, hogy az állami ter­ményraktárakhoz hasonlóan kö­vetkezetesen vegyék fel a harcot a raktári kártevők ellen. Egész évi fáradságos munkával meg­termelt gabonájukat és egyéb terményüket kár volna a mag- tári kártevők zsákmányául ki­tenni. Az egyéni érdekeken túl­menően a kisgazdaságok termé­nyeinek egyrésze a beadás, szer­ződéses termelés, piac útján a közületi és állami raktárakba ke­rül. Ha romlott és zsizsikes ga­bona, vagy más termény kerülne ezekbe a raktárakba, ezek is fertőznének és mérhetetlen káro-: kát okoznának az egész népgaz­daságnak. Nagyon fontos tehát, hogy ter­ményeink raktározására hasz­nálandó mindenféle helyiségeket: raktárt, kamrát, pincét, padlást — mielőtt azokba új termésün­ket bevinnénk — alaposan taka­rítsunk ki és fertőtlenítsünk. —» Gondosan ügyeljünk a repedé­sek, zugok tisztítására. A port, piszkot, pókhálót semmisítsük meg, égessük el, vagy jó mélyen ássuk el. A mennyezet, falak, osz­lopok fertőtlenítését 10 százalé­kos „Hungária Matador” nevű permetezőszerrel, a padozat fer­tőtlenítését pedig ugyanilyen ne­vű porozószerrel végezzük el. —1 Ezeket az anyagokat a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Vállalat megyei kirendeltségeinél lehet beszerezni. A fertőtlenítés után 14 napon át alaposan szel­lőztessük ki a helyiséget. Különö­sen vigyázzunk arra, hogy a fer­tőtlenítőanyag se emberi, se állati táplálékra ne kerülőn, gyer­mekek, állatok hozzá ne férjenek. Tisztítsuk ki tehát a legsürgő­sebben raktárainkat. A kártevők elpusztításával óvjuk terményün­ket, egyetlen szem se menjen kórba belőle. Varga Sándor, a Megyei Begyűjtési Hivaiwt propagandistája

Next

/
Thumbnails
Contents