Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-20 / 145. szám

2

NÉPLAP

1954 JÜNIUS 20, VASÁRNAP

Molnár Erik elvtárs előadói beszéde a büntető perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslatról az országgyűlésen

Az országgyűlés pénteki ülése tárgyalta a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvényt módosító törvényjavaslatot.

Molnár Erik, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt a törvényjavaslat előadója.

Bevezetőben méltatta az ügyészség szervezetéről szóló 1953, évi

13. sz. törvényerejű rendelet és a Magyar Népköztársasáé bírói szervezetéről szóló 195$£-gvt II. törvény jelentőségét, TtijMÁ' így folytatta:

— A jelenleg érvényben lévő büntető eljárási jog és igazságszolgáltatási gyakorlat nem felelnek meg teljesen az említett új jogszabályoknak, az azokban érvényesülő új alapelveknek. Főleg ez tette szükségessé hogy az 1951. évi III. törvénybe foglalLbifhtető perrendtartás szabályaiWi^nódo- sítsuk és ezzel összhangba nö'zzuk büntető perrendtartásunkat az ügyészségi és bírósági szervezetről intézkedő új jogszabályokkal.

— A büntető perrendtartásnak most tárgyalt novelláris módosítása nagyrészt ilyen természetű rendelkezéseket tartalmaz.

— Ezen túlmenően azonban a novella a szocialista jogalkotás szellemének megfelelően, arra törekszik, hogy az állampolgárokat minél teljesebben biztosítsa az alaptalan zaklatásokkal szemben. Ezért sok vonatkozásban kiterjeszti a büntető eljárási biztosítékokat, kitágítja a védelemhez való jog érvényesülésének körét és ezen kívül is számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely elejét veszi annak, hogy kellően meg nem alapozott ügyek kerüljenek bírói tárgyalásra.

— Az új ügyészségi szervezet megalkotásával az ügyészség elsőrendű feladata a törvényesség feletti felügyelet lett — mondotta, majd így folytatta:

— A büntető perrendtartás novellája — a korábbi szabályozástól eltérően — kimerítően felsorolja a nyomozóhatóságokat. A nyomozóhatóságoknak ez a felsorolása annyit jelent, hogy a bűnügyekben nyomozást kizárólag ezek a hatóságok végezhetnek, illetőleg a nyomozásban más állam- igazgatási hatóság csak e nyomozóhatóságok jóváhagyásától függően, vagy azok esetenkénti megbízása alapján működhetik közibe. Ez fontos biztosítéka a törvényességnek, mert a nyomozóhatóságok számának korlátozása azt a célt szolgálja, hogy az állampolgárokat megkíméljük a felesleges zaklatásoktól.

— A nyomozóhatóságok sorában szerepel az ügyészség is, tehát az ügyészségnek nyomozóhatósági feladatai is vannak. Az ügyészség azonban nem egyszerűen egyike a nyomozóhatóságoknak, hanem a novella által részére biztosított különleges jogkörével kiemelkedik a többi nyomozóhatóság közül. Ez természetes következménye annak, hogy az ügyészség a törvényesség legfőbb őre, aminek következtében ■ biztosítani k^JJ, sftögy az ügyészség a nyomozás%óíárí is elláthassa a többi nyomozóhatóság felett a törvényességi felügyeletet. A nyomozás élrendeléséről az ügyészt minden esetben haladéktalanul értesíteni kell. Ha egy évnél súlyosabb börtönnel bü^jte- tendő bűncselekmény miatt tettek feljelentést, a nyomozást csgifcé az ügyész jóváhagyásával lehétyi8Íeg- tagadni, vagy megszüntetni,.'.''■,.•

A novella egyhónapi határidőt szab a nyomozás lefolytatására, amelynek meghosszabbítására csak a megyei ügyész, két hónapon túli meghosszabbításra pedig kizárólagosan a legfőbb ügyész jogosult. Az előzetes letartóztatást 72 órán túl ugyancsak az ■ ügyész, két hónapon túl pedig szintén csak a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg, — mondotta a többi között.

— A nyomozás a vádi ... szerkesztésével fejeződik be. -tt a törvényesség különleges védelmét a novellának az a rendelkezése szolgálja, amely szerint az egyéb nyomozóhatóságok által készített vádiratot az ügyésznek jóvá kell hagynia és az ilyen vádiratot is az ügyész nyújtja be a bírósághoz, — folytatta Molnár Erik, hangsúlyozva, hogy ez a biztosítéka annak, hogy az ügyészség minden esetberl felülvizsgálja a vádiratot s hogy következésképpen csak kellően megalapozott ügyek kerülhetnek a bíróság elé. Ezután az ügyésznek a bírósági tárgyalással kapcsolatos jogairól és kötelességéről szólt, hangsúlyozva, hogy a bíróságnak sem az előkészítő ülésén, sem a tárgyaláson nem kötelező az ügyész megjelenése. A javaslat azonban felsorolja a komolyabb súlyú ügyeket, ahol az ügyész megjelenése a tárgyaláson kötelező. Hangsúlyozta ezután, hogy a javaslat álláspontja szerint — a kivételes magánvádat nem tekintve — a vád képviseletére kizárólagosan az ügyész jogosult. Az ügyészség, a törvényesség legfőbb őre szerepével a pótma- gánvád intézménye nem egyeztethető össze. Ezután a perújítás kérdéséről szólt. A javaslat egyrészt az ügyészre, a törvényesség őrére bízza a törvényes alappal nem rendelkező perújítási kérelmek elutasítását, másrészt pedig az ügyészi perújítási indítványok elbírálását a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe utasítja. Ezután, a legfőbb ügyész munkájáról szólt, hangsúlyozva annak a büntető eljárásban kiemelkedő szerepét.

— A szocialista törvényességgel legszorosabban összefügg a legfőbb ügyésznek az a joga, hogy törvényességi óvást emelhet a Legfelsőbb Bíróságnál. A törvényességi óvásnak abban az esetben van helye, ha a bírósági határozat törvénysértő, vagy megalapozatlan volt. Ilyen esetben a legfőbb ügyész a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntéséig a megtámadott határozat végrehajtását a sérelmet szenvedett törvényesség érdekében fel is függesztheti, a törvényességi óvás tárgyalásán pedig megjelenhet, illetőleg, ha az óvás a Legfelsőbb Bíróság törvénysértő határozata ellen irányul, megjelenése kötelező — modotta Molnár Erik, majd így folytatta:

— A bíróságok összetételét illetően a büntető perrendtartás novellája ugyancsak a bírósági szervezeti törvény rendelkezéseit valósítja -meg, amikor kimondja, hogy az élső fokon eljáró bíróságok egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből, a másodfokon eljáró bíróságok pedig három hivatásos bíróból álló tanácsokban működnek. A másodfokú bíróságoknak ez a, hatályos jogunkkal szemben eltérést mutató összetétele azzal függ össze, hogy a másodfokú eljárás során a novella csak jogi kérdések érdemi felülbírálására ad lehetőséget, a ténykérdések tekintetében azonban a másodfokú bíróság kötve van az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, a tények tekintetében tehát minden esetben az ülnökökkel eljáró elsőfokú bíróság dönt. Ez megfelel a szocialista igazságszolgáltatás ama alapelvének. amely a tényállás szempontjából a közvetlen észleletet követeli meg. A tényállás megállapításánál szükség van a népi ülnökök sokoldalú élettapasztalatára és a helyi viszonyokban való jártasságára. Ezzel szemben a másodfokú

Június hó 22-én. kedden délután tél 5 órakor tartja az Állami Zeneiskola tanévzáró ünnepélyét a József Attila kultúrházban. Az év történetét, röviden ismerteti Vikár Sándor ieazeató. majd kiosztja, a különböző zenei versenyek helyezettjeinek jutalmát valaeljárásban, ahol jogi kérdésekben döntenek, a hivatásos bíró jogi szakképzettségé a legfontosabb. Itt tehát a népi ülnökök bevonását mellőzni lehet és a bírósági tanácsnak hivatásos bírákból való összeállítása az indokolt.

— A novella a járásbíróság hatáskörét tovább bővíti a megyei bíróságok hatáskörének rovására.

— A javaslat rendelkezései kivételes helyzetet biztosítanak a Legfelsőbb Bíróság számára, levonva annak a következményeit, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság legfőbb bírói fóruma. Ez jut kifejezésre többek között azokban a kivételes rendelkezésekben, amelyek szerint a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon is eljárhat. Sőt, a javaslat szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bíróság, bármely ügyét az eljárás bármely szakában a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhatja. Ezek természetesen kivételes rendelkezések, amelyek csak a legindokoltabb esetekben kerülhetnek alkalmazásra, de mégis biztosítékot nyújtanak arranézve, hogy szükség esetén bármely ügyben első fokon az ország legmagasabb bírói fóruma járhasson el.

— A perújítási indítvány elbírálásánál a Legfelsőbb Bíróságra ugyancsak fontos jogok hárulnak. Amennyiben a megalapozott perújítás kivételesen indokolttá teszi a jogerős ítélet hatályon kívül való helyezését, erre csak a Legfelsőbb Bíróság, a legmagasabb bírói fórum döntése alapján kerülhessen sor.

— A novella a Legfelsőbb Bíróság mellett a Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogkörét is jelentős mértékben kibővíti. Az alapot itt is a bírósági szervezeti törvény vetette meg, s a javaslat elsősorban ennek a rendelkezéseit viszi át az eljárási jogba. A bírósági szervezeti törvényen alapul mindenekelőtt a Legfelsőbb Bíróság elnökének az a joga, hogy bármely bíróság, bármely ügyét a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhatja. Innen ered továbbá a Legfelsőbb Bíróság elnökének az a nem kevésbbé fontos joga is — s itt már nem kivételesen, hanem nyilvánvalóan gyakrabban érvényesítendő jogról van szó, — hogy indokolt esetben a jogerős határozatokat ő maga is törvényességi óvással támadhatja meg.

— Az utóbbi esetben a novella jogot ad a Legfelsőbb Bíróság elnökének arra is, hogy az óvással megtámadott határozat végrehajtását felfüggeszthesse.

— Ezek a büntető perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslat főbb rendelkezései. Megvalósulásuk hozzá fog járulni az állampolgárok alkotmányszerű jogainak védelméhez, de ugyanakkor népi demokráciánk rendjének védelmét is szilárdabb alapokra helyezi. Éppen ezért kérem a törvényjavaslat elfogadását — mondotta Molnár Erik, majd több módosítást terjesztett elő.

mint a jó tanulásért kapott értékes kottákat és zenei könyveket. Ezután a legkiválóbb növendékek mutatják be tudásukat minden, tanszakból. A tanárokból és növendékekből alakult kultúrotthon szimfónikus zenekara is köz reműködik.

Évzáró ünnepély az Állami Zeneiskolában

VASÁRNAPI JEGYZETEK

A bujtosi gödrökről

Akár a Tavasz-utcán, akár a Belső-kőrúton ereszkedik le az ember, úgy érzi, mintha más városba kerülne. Az utcák alacsonyabDan feküsznek, szélesebbek is mint másutt, nagyobbak a kertek, sőt üres telkek is vannak még jócskán. Mintha csak végtagjait nyújtogatna a város... Az „éghajlat”’ is más erre: nedvesebb, parásabb a levegő, víz tocsog a cipő talpa alatt, amott pedig kéken-zölden csillog a tó.

Bányagödrök. — így mondják „szakszerűen” az oda- valósiak. Persze nem kell mindjárt azt gondolni, hogy Nyíregyháza bányaváros volt valamikor, hogy itt a Bujtoson szenet vagy vasat bányásztak. Dehogyis. Vendégrna- rasztaló talaja agyagnál nagyobb kincset sohasem rejtett magában. Az agyagot „bányászták” itt évtizedekig és téglát égettek belőle. Aztán elfogyott a felhasználható agyag, bezárták a gyárat, s nem maradt egyéb, csak a sok gödör, amelyekben persze összegyűlt az eső- és talajvíz. A legna* gyobpikból rövid időre strand lett, a többi viszont náanál, nehány halnál nagyobb hasznot nem hozott. ,

Hát ez az a városrész, amely az első pillantásra más város vagy Község benyomása^ kelti. Pedig Nyíregyháza ez is. Csak fiatalaDb. Kora nem két évszázad, hanem alig két emberöltő. Bár csak egy kiáltásra van a varos szivétől, mindössze 60—70 evvel ezelőtt tort itt magának utat a kultúra. Mocsaras vidéken, tenyérnyi szárazabb helyre építettek az első házakat. Oda, ahol olcsó pénzén keltek a telkek. Az sem volt baj, ha víz bontotta a kertet. Az sem, ha kiadós nyári zápor után a „legszarazabb” helyen is bokán felül ért az esőié. Majd feiiöJtódik — gondoltak az „új telepesek”, s ha nem töltődött magatói, hordták a földet, a téglagyári törmeléket szekerszámra.

Ne vegyek dicsekvésnek, de haad írjam le ide, hogy a Bujtos eisö telepesei között volt reg eiporiadt nagyapára és nagyanyám. Kettőjük közül a fiatalabbik, tehát a nagyanyám is százévés volna már. Töpörödött anyóka volt, amikor meghalt 1931-ben.

Az a rövidke történet, amely most következik, közel harminc esztendeje zajlott le. Abban az időben, amikor a bujtosi kertek végében majdnem mindenkinek „saját tava’ volt. Vagy úgy, hogy az „osviz ’ sehogysem akart eltűnni, vagy úgy, hogy párezer vályogot kivetettek házépítéshez, és a gödör íeltöltése lassan, vontatottan haladt előre.

Nos, az én öreganyámnak is „saját tava” volt a kertben. Volt is elég bosszúsága a gyerekek miatt, akik minduntalan odajártak pocskoini, egymást iocsolgaini, teleti meg csúszkálni a jégen. (Dicséretükre legyen mondva, mindig példásan elseperték a havat. Az ügyesebbje korcsolyát is faragott magának iából, hadd ölje az irigység a többieket. Egyik nagybátyám meg olyan hírnévre tett szert a korcsolyafaragásban, hogy már majdnem műhelyt -nyitott. Volt is bicskája, gumicsuzlija, rongylabdája egy regiment, pajtásai busásan honorálták fáradozásait a korcsolyáké- . szítésben.)

De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, térjünk vissza nagyanyám „tavához”, a házi korcsolyapályához, a házi strandhoz. Ez a strand 1925. vagy 26. nya-.- rán nem nyitotta meg kapuit. A pocskoini vágyó gyerekek más gödrökbe költöztek, de nem kell azt gondolni, hogy velük együtt elköltözött a zsivaj, a lárma is. .öreganyám „taván” egy kotlóalja kiskacsa ' telepedett meg. HangjuK persze eleinte nem ért fel a gyermekzsivajjal, de csak eleinte. Később, amikor nagyobbacskák lettek, bizony élénk sápogással követelték meg a mindennapit, mert a tó kevés békalencséje, ebihala, csiborja éppen csak annyira volt elég, hogy jól érezzék magukat. Nagyanyám akkor megtépte a kacsákat, a tollat eladta és a pénzért tengerit vett. Az egykori strand, a kacsatenyésztő telep, az egész kert átalakult hizlaldává. A kacsák gömbölyöd-tek, és akkor,' amikor már szuszogni is alig bírtak, piacra kerültek.

Nem tudom, hány ezer vagy tízezer koronát kapott értük öreganyám, mert akkor is olyan nagy pénzek jártak; mint most 46-ban, csak éppen nem nevezték őket

„kéknek” meg „sárgának”, „kis Bözsinek”, meg „nagy Bözsinek”.

A töméntelen pénz aztán egy raffiából font

kosárkába került azzal a rendeltetéssel, hogy télire ruhát, cipőt vegyenek belőle, a maradékból pedig másik nyáron- újból megindulhasson az „üzem”.

Egyszerű kis történet. A végét talán nem is érdemes megmondani. Tudjuk a 46-os időkből. Mire vásárolni kellett volna, egy pakli nyolcast, gyufát, meg valami fél kiló sót kínáltak érte.

Szóval a nagy bevásárlás a kútba esett, s szegény öreganyám beleszórta vagyonát a tóba, nem a sajátjába, hanem az egyik bányagödörbe. Nem lett tőle értékesebb a víz. Emiatt ugyan nem vásároltak a környéken új házhelyeket Bodor és Friedmann urék, a város egykori telek- spekulánsai. Nem is tudta volna meg talán a történetét senki, ha én most el nem mondom. És én sem mondtam volna el, ha nem járok a napokban a bujtosi gödrök között. Ez sém véletlenül történt, hanem azért, mert meghallottam: ma is vannak okosan gondolkozó bujtosi emberek, akik a bányagödrök hasznosításán törik a fejüket. 10- esetleg 20 ezer libát akárnak itt egy-egy nyáron meghizlalni, ami szerény számítás szerint is 600—8Ö0 mázsa finom baromfihúst jelentene a városnak. Lám, az ilyen okos terveket odafenn Budapesten is szeretik. Le is jöttek a minisztériumból megnézni a ..terepet” és amit láttak és hallottak, mindet megfelelőnek tartották.

— Alkalmas — ennyi volt röviden a véleményük és ,azt hiszem, nekem sem kell ehhez semmit hozzátennem. Csak azt sajnálhatom, hogy úgy eljárt nagyanyám felett az Idő, nem érhette meg századik születésnapját. Most száz szál violával mennék felköszönteni, és ha az első örömökön túl is lennénk, s leülnénk az alacsony dikóra beszélgetni, nagytitokban megsúgnám neki, hogy nem kell már bánkódnia a rosszul sikerült kacsatenyésztés miatt. — Ezernyi népesíti be nemsokára a bujtosi. gödröket és ebben öröme telik minden nyíregyházinak. (Ks.)