Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-17 / 142. szám
1954 JUNIUS 17, CSÜTÖRTÖK N E P U A 'r 3 Pártunk III. kongresszusa ipari üzemeink elé legfontosabb feladatul a munka termelékenységének növelését, az önköltség csökkentését és a minőség emelését tűzte. Ez különösen vonatkozik az építőiparra, ahol magas az önköltség. Egyes vállalatoknál a minőség terén is jelentős hibákat találunk. A magas önköltség oka elsősorban az, hogy egyes vezetők nem éreznek kellő felelősséget munkájuk iránt, hanyagul kezelik a rájuk bízott állami tulajdont. Sok munkahelyen feltűnően nagy az anyagpazarlás, — a Beloiannisz-téri építkezésnél például a drága malter köbmétereit a ládában hagyják és ott megy kárba. Rossz a munkaidőkihasználás, sok az elfekvő anyag és még sok más hiba van, ami drágítja az üzem munkáját. A kongresszus az építőipar elé legfontosabb feladatként az olcsó és jóminőségű termelést tűzte. Az ezért folyó harc sikerét akarjuk elősegíteni azzal, hogy vitát indítunk az önköltség csökkentéséről. A vállalatvezetők, művezetők és dolgozók minél többen mondják el véleményüket, tapasztalataikat, tegyenek javaslatokat, hogy egymás tapasztalataiból tanulva minél olcsóbbá tegyük a termelést. Elsőként a tiszalöki erőműépítkezés egyik dolgozója, Lab- banc László elvtárs véleményét közöljük a forgóeszközök forgási sebességének növelése által elért eredményekről, amelyek szintén jelentősen hozzájárulnak az önköltség csökkentéséhez. Hogyan gyorsítják a forgóeszközök forgási sebességét a tiszalöki vízmű építői ? HÍREK A MEGYÉBŐL 1953 első negyedében 9 kőbányai gyár felhívást intézett az ország valamennyi üzeméhez a forgóeszközök forgási sebességének gyorsítása érdekében. A mozgalom a gyáriparról átterjedt az építőiparra is, természetesen az építőipar jellegének megfelelően, figyelembevéve azokat a sajátosságokat, melyek a gyáripart az építőipartól megkülönböztetik. A megye legnagyobb mély- építőipari munkahelye, a tiszalöki vízműépítkezés tavaly kb. két és félmillió forint megtakarítást ért el. Az összeg legnagyobb részét az elfekvő anyagok feltárása, a készletező vállalatnak való átadása (illetve más munkahelyekre történt elszállítása) tette ki. 1953 szeptember 1-ig közel 1.5 millió forint volt az az összeg, amely ezen a módon bekerült a gazdasági élet közvetlen vérkeringésébe. Természetesen ezt az eredményt csak minden munkahelyet átfogó közös szervezéssel lehetett elérni. Ebben az évben, mivel munkánk a befejezéshez közeledik, forintösszegben kifejezett eredményeink is lényegesen kisebbek. Ez viszont semmi esetre sem jelenti azt, hogy a mozgalom munkahelyünkön megszűnt. Csupán annyit jelent, hogy kisebb a munkaterületünk, tehát számszaki eredményeink is kisebbek. Az idén a tavalyihoz hasonló szervezéssel folytattuk a munkát. Fontos feladat most is az anyag- készletek feltárása, illetve a többi munkahelyek olyan anyagokkal való ellátása, amelyek ott elsőrangú fontosságúak, nálunk pedig nélkülözhetők, vagy feleslegesek. Legnagyobb jelentőségű ilyen irányú munkánk volt az, hogy a Keleti Főcsatorna Tiszalök alatt lévő 2. sz. ívhídjának 6.400 lap- köbmétert kitevő állványzatát teljes egészében átszállítottuk a Balmazújvároson épülő 11-es számú hídhoz. Ezzel az eljárással 240.000 foi’int értékű anyagot értékesítettünk. Munkánkban segít bennünket az anyagdiszpécser-szolgálat és a központi munkahelyi ellenőrzési csoport leltározási részlege. Ez a részleg sorbajárja a munkahelyeket, mindenütt leltárt készít az összes anyagokról, így a központi anyagosztály tisztán láthatja, hogy melyik munkahely mivel rendelkezik és a szükségletet esetleg házon belül honnan lehet kielégíteni. A másik fontos munkatér, ahol eredményt lehetne elérni: a gépműhely. Ez a műhely nemcsak Tiszalöknek dolgozik, hanem minden munkahelyünknek. Háromféle munkát végez: felújítást, idegen munkát és beruházást. Ezeknek együttes havi termelési értéke kb. 200.000 forint. A műhely dolgozói vállalásukhoz híven 5 százalékkal csökkentették az átfutási időt. Ebben az évben ez 60.000 forinttal növeli a forgási sebességet. Ameddig a munkahelyünk ezzel a kapacitással dolgozik, mintegy 10.000 forintnyi havi megtakarításra számíthatunk. Pontosan nem lehet megállapítani, de féléves viszonylatban kb. 100—120.000 forintra tehető az a megtakarítás, amit számviteli úton érünk el. Ennek egyik módja a számlázási sebesség három napra való csökkentése. Ez any- nyit jelent, hogy a ma elkészített és átadott munka a beruházó igazolása után 3 napon belül inkasszóra kerül, tehát a termel- vény értéke a lehető legrövidebb időn belül újra pénzzé válik és mint ilyen — ismét elkezdi körforgását anélkül, hogy esetleg egy-két hetet a bankban maradna. Teljesen megszüntettük az elszámolási számlákat a munkahelyeken, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a vállalat tulajdonát képező pénz sem indokolatlan előleg, sem egyéb formában nem hever kint a hónap végéig, vagy a legközelebbi fizetésig. — Központi pénzügyi osztályunk sorozatos és állandó ellenőrzést végez, hogy ilyen eset még szórványosan se forduljon elő. Utoljára, de nem utolsósorban kell még megemlítenünk a keresetek elkészítésének, és beadási határidejének megrövidítését. A munkahelyen a keresetek legkésőbb minden hónap 5-ig elkészülnek és 6—7-én a Nemzeti Bankba kerülnek inkasszálásra. Köny- nyen kiszámítható, hogy egy olyan munkahelyen, melynek termelési értéke esetleg többmillió forint, 2—3 nap nyereség milyen óriási jelentőségű. Labbanc László. A tiszadobi Táncsics termelő- szövetkezet előcsiráztatott vető- gumójú burgonyaföldjéröl már piacra viszik az első korai termést. A megye dolgozói örömmel veszik a Táncsics tsz: új burgonyáját. Nagy jövedelmet biztosít az új áru a Táncsics tagjainak. Tóth Miklós és Sallai Gyula brigádvezető már a tél folyamán is nagy gondot fordított a vetőbur- gonya előcsíráztatására és arra, hogy minél több és jobbminőségű árut vihessenek piacra. — (Nagy Kálmán j. agronómus.) * A fokozatosan fejlődő falusi szövetkezeti kereskedelem megkívánja, hogy az üzletekben szakmailag és politikailag jól képzett dolgozók végezzék az áruellátást. A MÉSZÖV ennek érdekében határozta el, hogy kéthetes szakmai tanfolyamot indít a textil- és ruházati szakma dolgozói számára. A tanfolyam résztvevői a Textilnagykereskedelmi Vállalatnál dolgoznak, s az ott tanultakat hazamenve gyümöl- csöztetik majd. (Dorogi Mihály MÉSZÖV.) # A szamoskéri Uj Élet termelő- szövetkezet tagjai csatlakoztak a 200 mázsás cukorrépatermelés eléréséért indított mozgalomhoz. — Ezenkívül vállalták, hogy egy hold kísérleti parcellán 360 mázsa cukorrépát, egy másik holdon 200 mázsa burgonya-, egy holdon 60 mázsa kukorica-, újabb egy holdon 16 mázsa dohánytermést érnek el. Vállalásukat versenytársuk, a kocsordi Vörös Csillag tsz. tagjai ellenőrzik. (Pálinkás Gyula járási tudósító.) * Megyénkben megkezdődött a papírgyűjtő hónap. A csengeri általános iskola úttörői már írtak a MÉH. vállalatnak, hogy brigádokban kutatják fel a hulladékpapírt. Egy hulladékgyűjtésről szóló színdarab bemutatásával, csasztuskával és verssel is elő akarják segíteni a papírgyűjtés sikerét. • A haktalórántházi járás községeinek mezőgazdasági állandóbizottsági elnökei és termelési bizottsági elnökei tapasztalatcserét tartottak a napokban. A tapasztalatcsere-értekezlet megvitatta, milyen lehetőségek vannak a terméshozam emelésére. Elhatározták, harcot indítanak a 200 mázsás cukorrépa-, 100 mázsás burgonya- és 30 mázsás kukoricatermésátlagért. A járás számos termelőszövetkezete csatlakozott már a laskodi Vorosilov tsz. felhívásához. Az egyénileg dolgozó parasztik között is szélesedik a versenymozgalom. (Szabó József járási tudósító.) * A földművesszövetkezeti tagok jórésze példát mutat a begyűjtési terv teljesítésében. Fekete László Demecserben egészévi baromfi-, tojás-, vágómarha- és sertésbeadását teljesítette. — Ugyancsak egészévi kötelezettségének tett eleget Borbély Károly mándoki szabadfelvásárló 9 hold földje után. (Rácz István MÉSZÖV.) * Az új vezetőségválasztás és a pártkongresszus óta megélénkült községünkben a pártélet. Nyir- bogáton azóta minden kommunista tudja, ő is felelős az eredményekért, vagy hiányosságokért. A pártszervezet taggyűlésein minden párttag megjelenik. Jól végzi munkáját az újonnan választott vezetőség. Elek József párttitkár mindenütt ott van, ahol segíteni kell a falu dolgozóinak. A tsz-ek és az egyénileg dolgozó parasztok ismerik a pártkongresszus határozatait és nagy munkakedvvel fogtak hozzá a magasabb termés eléréséhez. (Kovács Ferenc, Nyírbogát.) • A császárszállási Uj Alkotmány termelőszövetkezet nagy területen alkalmaz új agrotechnikai eljárásokat. Garai András, a szövetkezet mezőgazdásza az elmúlt télen a brigádvezetők és a tagság egyrészének bevonásával szakmai előadásokon ismertette meg a helyes vetési, növényápolási munkát. Ennek máris mutatkozik eredménye. Lendületesen folyik a növényápolás munkája, kísérleteznek egy ötholdas parcellán, ahol bevezetik az is- tállótrágyalével való öntözgetést a sorközökön. Harcba indultak a 200 mázsás cukorrépa- és burgonyatermésátlag eléréséért. Jlleqqíiik tLÉfLk&UéAzeííb&L Geszteréden Pál János bácsit mindenki jó beszédű, vidám kedélyű öregembernek ismeri. Hetvenhét éves. S mint ő maga mondja, ha élete sorja jelöl érdeklődnek, mindjárt azzal kezdi, hogy három háborút szenvedett ö át. Harminc- három éves korában nősült meg és ha erre terelődik a szó, nevetve jegyzi meg: „Vót időm kile- ginykedni magam.“ És ekkor elmondja, hogy Illés György sógorával, aki pásztor volt, sokat eljárt Debrecenbe, Kálióba, meg sok más helyre vásárokra, és a mulatozó pásztoroktól szép nótákat tanult. Amikor „jól ütött be a vásár‘‘, a pásztorok mulatni kezdtek, s amikor a bor már „megégette a jülöket“, ezzel a nótával kezdték: Parlagnak terült a juhom, Csak úgy cseng-bong a harangom. Közepibe a bojtárom, Csak azt kérdem: van-i károm? — Nincsen károm, de nem is lesz, Míg e falka kezemen lesz! — Van-i húsod a tömlőbe? — Hát a bográcsba megfőve? — Nincsen húsom a tömlőbe', Se a bográcsba megfőve. — Eriggy. fogd meg azt a babost, Azt a legszebbik harangost, Kutyák eszik, isszák virít, Zsidó viszi el a bűrit. — Lesz is húsom a tömlőbe, A bográcsba is megfőve. De betyárnótát is tanult „hosz- szú legénykedése“ idején Pál bácsi. Az egyik így szól: — Jó napot, te cifra csaplárosné! Hát ez a pej paripa kié? — Itt benn iszik ennek a gazdája, Most jött ide, nincs egy félórája. — Kűggye ki hát ennek a gazdáját, Nem bántyuk mi, ha megaggya magát. — Ki se megyek, meg se adom magam, Hogyha teccik, vegye el a lovam. Kis pej lovam nem annyira bánom, Csak a nyereg-szerszámom sajnálom. Fügyelőbe a bugyellárisom, Abba vagyon százezer forintom. A csárdást pedig erre a nótára táncolta a lenszv-^sebben Pál János bácsi legénykorában: Végig mentem a töltésen csinosan, csendesen. Csak az úton csinosan, csendesen. Fölvetettem a szemem, megláttam az édesem, Sej, haj! Majd meghasatt a szivem. # Az alábbi szép, régi aratódal pedig Túri Sándor, paszabi tanító gyűjteményéből való: Búza, búza, búza, de szép tábla búza, Kihajtja a fejét a nagy országúira. Ki fogja azt learatni, ha én fogok masírozni? A szeretőm anyja, az a piros barna. Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő, Közepibe egy nagy csipkebokor vessző. Szúrós annak minden ága, nem állja a madár lába, Csárdás kis angyalom, nem jó hired hallom. A régi hiedelem-világ nagyon sok népmesét szült. A régi népmesék egyik válfaja a humoros tréfás mese. Azonban amellett, hogy „csordultig“ vannak tréfával, nevettető humorsággal, a leg- többikének igen komoly, tanulságos mondanivalójuk is van. S hogy ez mennyire igaz, megláthatjuk az alábbi népmeséből, melyet Berták Jánosné, — aki igen híres volt annakidején Paszabon tréfás meséiről — mondott el 1932-ben az együgyű házaspárról: „Vót egy szegény ember családostul. De nem vót semmije se a világon, csak egy rossz kődmöne. A szomszédjába lakott egy nagy gazda ember felesége. Ameg mindig szapult, mer sok ruhája vót. Azt mongya a szegény ember felesége: „Hé, csúffá tesz a szomszédasszony, mert az minden héten szapul, én meg nem tudok mit.“ Azt monta neki az ura: „Szapuld azt a ködmönt, oszt te- ricsd ki a ház háta megett a csipkefára.“ Az asszony addig szapulgatta, hogy egyszer a rossz ködmön ráfagyott a csipkefára. Azt mongya az ember a feleségének: „Nahát, kiásom a csipkefát!“ Mikor ásta, hát lelt egy fazék ezüst pénzt. Azt mondta a feleségének: „Főzzél, hé, galuskát, leltem egy fazék túrót.“ Megfőzte a galuskát, rátette a galuskára a túrót, de nem tutták megrágni. Ott meg az ablak alatt járt egy juhász a dohánygóró fődbe juhho. Az megismerte, hogy ezüst péz, hát bement. „Nem tudnának anni valami vacsorát, valami maradékot, mer nekem nem hoztak?“ — „Tuggyunk, de csak egy kis túrója maratt, mer azt nem bírtuk megrágni.“ Azt mongya a juhász: „Kaparják ide a bundaajjba, majd megrágom én.“ Az asszony még a fazékból is odakaparta a juhásznak a túrót. Akkor azt monta a juhász: „Na majd reggel eljönnek, amék juhom a legszebb lesz, azt adom magoknak.“ Elmentek reggel, kiválasztotta nekik a juhász a legszebb juhot. Vótak ott olyan mustra juhok, aki mind fekütt a fődön. Azt mongya az asszony: „Lám, azt adná nekünk, ami a legrosszabb.“ „Hát válasszák.“ Az asszony a mustrából választolt, mer annak a zsír folyik az orrából. Hazavitték a juhot, oszt megnyúzták és megsütötték. Odatették az asztalra és vettek mellé egy búzakenyeret, azt is odatették. Akkor azt monta a feleségének: „Nem érdemejjük meg a búzakenyeret, meg a sült juhot, míg fát nem hozunk.“ Mikor mentek, jött egy szabaccságos katona. Azt mongya az asszony: „Hova megy, lelkem?“ „Megyek ide be a faluba.“ „De be ne mennyék minálunk, mer eggy búzakenyér az asztalon van, meg eggy sült juh. Itt lakunk a legszélső házban, oszt a küszöb alatt a kócs.“ A katona bizony bement. Megette a juhúst, a búzakenyérnek is a bélit. Haza- mentek, hát nem vót juhhús, se búzakenyér. A légy rászállott a csontra, meg a búzakenyérhajra. Azt monta az ura: „Azt csak a légy ette meg! Mennyünk a bíró- ho, tegyik törvényt.“ Akkor a bíró azt monta: „Mit tegyek én törvényt? Ahol' eggyet is meglát belőle, üsse. agyon.“ A szegény ember meglátott a bíró homlokán eggy legyet, úgy rávágott, hogy a bíró rögtön meghótt.“- * Passabi humor ősszel egy öreg ember a vállán kapával megy a mezőre. Kérdi tőle valaki: — Hogy kél a krumpli? — Én már ásni megyek! — De, — hogy szedik? — Kosárba! — Mit adnak érte? — Pénzt! — Hát mennyi egy mázsa? — Ügy tudom 100 kiló... * Egy paszabi ember a tiszaber- celi vásárról jött hazafelé. Egy új kabát volt rajta, aminek nagyon rövid volt az ujja. Egyik ember megkérdezi, hogy miért ilyen rövid ujjú kabátot vett? — Nem értem rá választani! Ugyanis lopta a kabátot. (Túri Sándor paszabi tanító auiUteményéből.) Hogyan csökkentsük az önköltséget
