Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-16 / 141. szám

' Világ (ut&letfíi'iai Msetek !

XI. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1954 JUNIUS 16’ SZERDA

A mai számban :

Megnyílt az országgyűlés új ülésszaka (1—2. oldal)

A kollektív vezetés néhány tapasztalata a kisvárdai járásban (3. oldal)

Testvéri segítség (4. oldal)

4 <i a fi <11-1 titi IÉ-*- .ttfn, „ifrfl, ,#HTI> „rftrfrn mffréh ff-nhn É#(%I tut- -it"«- -*■*- ...» »

A tiszaberceli példa

• ■ Szabolcs-Szatmár megye, amely két évvel ezelőtt az ' első hellyel büszkélkedett, most a rangsorban a 18. helyen

; van. Sok embernek fáj ez a megyében, nagyon sok becsüle- ;

, tesen gondolkodó dolgozó paraszt önérzetét sérti az adósság ' tudata. Ezt igazolja Tiszabercel példája is.

' Mint ismeretes, Nagy Imre elvtárs a kongresszuson Ti; szabercelt olyan községként említette, ahol a tanácstagok ; , sem mutattak jó példát a beadási tervek teljesítésében. Ti- ' szabercel, akkor a nyíregyházi járás 20 községe közül a 19.

; volt a begyűjtési versenyben. Ma, alig három hétre a bírálat ; után, a harmadik helyre ugrott fel a község.

Mi történt Tiszabercelen?

' Mint már írtuk is lapunkban, eltávolították a kulákok; kai paktáló tanácstitkárt. Talán ez volt a fordulat oka? Ez is. ; , De ennél sokkal több. Amikor megjelent Nagy Imre elvtárs ' beszéde az újságokban, másnap a kútnál, a kapualjakban, a

! tanácsháza előtt, magukból kikelt emberek mutogatták egy- !

. másnak a lapokat. Különösen azoknak fájt ez a szégyen, akik becsülettel teljesítették beadási kötelezettségüket. Nem

■ maradt ennyiben a dolog. Az olyan élenjárók, mint Schmidt ; Pál, Romhalmi Jánosné, Pócsi István és mások, akik már

egészévi állatbeadásukat teljesítették, a tanácsházhoz indul- ' tak. Mire a tanácsházhoz értek, mintegy százötvenen gyűl- :

; tek össze. Egyhangúan követelték a tanácselnöktől, hogy sür, gösen változtassanak a helyzeten. „Nem hagyjuk, hogy a

1 községünk ilyen szégyenben éljen tovább— mondták az

I összegyűltek. A tanácsházán a párttitkár és a tanácselnök ! . örömmel fogadták a rendet követelő dolgozó parasztokat és 1 egy jó részük azonnal népnevelő munkára indult. Az elszá- • moltató brigád először a hátralékos kulákokat kereste fel.

; Még nincs egészen három hete az esetnek és azóta a

, tojásbeadás megháromszorozódott, akkor 5 mázsa volt, most 1 15 mázsa a begyült mennyiség. Sertésből 25 mázsa gyűlt be

I azóta, vágómarhából pedig 170 mázsát adtak be. Vágómarha- ! beadási tervét a község 110 százalékra teljesítette.

Tiszabercelen az történt, hogy a pártszervezet és a ta■ nács felfigyelt a becsületes dolgozók jogos követelésére és

j eddigi hibáit belátva, a szélesedő tömegmozgalom élére állt. ;

, Először csak az élenjárók, ma már a falu nagyobb része ’ követeli, hogy mindenki teljesítse állam iránti kötelezettsé- ; gét. Most már látják a tiszaberceli dolgozó parasztok, hogy :

, eddig is kár volt a kulákok szavára hallgatni. Kár volt fel1 ülni Görömbei István kulák szavaira, aki azt hajtogatta:

I „Ne teljesítsétek, úgyis elengedik a hátralékot!“ Szégyelték I , a tiszaberceli dolgozó parasztok, hogy az ő községüket az utolsók közt emlegetik.

Talán csak Tiszabercelen vannak ilyen jó hazafiak, csak ; ott fáj az élenjáróknak, hogy a községük nem teljesíti a ;

, kötelezettségét? Csak Tiszabercelen vannak olyan dolgozó

' parasztok, akik több ekét, kaszát, szebb ruhát, csizmát várI nak a város dolgozóitól? Nem! A megye minden községében

ott élnek ezek az élenjáró dolgozó parasztok, csak az a hiba, hogy a pártszervezetek nem igen hívják őket segítségül, nem

< támaszkodnak rájuk, nem hallgatják meg véleményüket. A

; kongresszus óta van már egyes helyeken javulás. Kemecsén ;

például a begyűjtési állandó bizottság tagjainak javaslatára 1 rendkívüli állandóbizottsági ülést hívtak össze a kongresszus ! idején. Egy hét alatt 14 mázsa sertés, 29 mázsa vágómarha,

, több, mint két mázsa baromfi és 185 kiló tojás gyűlt be a ' felélénkült munka nyomán. Gégényben is vannak olyan dol- ^ gozó parasztok, akik önként jelentkeznek népnevelőmunká- !

. ra. Szabó János dolgozó paraszt elmondotta: azt szeretné, ha .

mindenki olyan emelt fővel járhatna a községben, mint ő.

< Ez a néhány példa, főként Tiszabercel példája mutatja,

; hogy „a legrosszabb“ községet is az élre vihetjük, ha szív- ;

vei, ésszel látunk munkához. Nincs olyan józangondolkodású ' dolgozó paraszt, aki szívesen halad el a szégyentábla

! mellett, amelyen az ő neve szerepel. Olyan se igen akad, aki !

a büntetésnek örülne. Pedig a hátralékosok tapasztalhatják,

' hogy államunk a kötelezettségek teljesítését megköveteli I mindenkitől, aki pedig nem tesz eleget, az felemelt beadást fizet. Tiszabercelen sok-sok dolgozó paraszt köszönheti az élenjáró beadóknak, a népnevelőknek, hogy időben figyel■ meztették őket a kötelezettségeik teljesítésére. így megmene- ’■

; kültek a büntetésektől. Más községekben is hasonlóan hálásak lesznek azok a dolgozó parasztok, akik még jelenleg

' adósak, ha valaki felvilágosító szóval megmagyarázza nekik,

; hogy elsősorban az ő érdekük és a falu érdeke is. hogy tel- ;

, jesítsék beadásukat. Űj iskolát, szebb áruval teli üzletet épí- ' teni, villanyt bevezetni, járdát készíteni csak úgy tudnak a

! munkások a falu számára, ha minden dolgozó paraszt ele- !

get tesz kötelezettségének.

Van példa rá, hogy miként kell csinálni, minden köz- ' séglpen meg lehet tenni, amit Tiszabercelen.

Az állatbeadási hátralékok teljesítésére igen. rövid ; idő .áll rendelkezésre, itt a félév vége, de néhány hét múlva

■ kaszára érik a búza is és megkezdődik a kenyérgabona begyűjtés. Mire elérkezik a kenyércsata ideje, ne legyen egyetlen község sem. ahol hátralékban lennének az állatbeadási

' tervek teljesítésével, hogy minden erővel a jövő évi kenye- ; rünk biztosításán dolgozhassunk.

Megnyílt az országgyűlés új ülésszaka

Kedden délelőtt 11 órakor megkezdte munkáját az országgyűlés új ülésszaka. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre. a Minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerö Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Acs Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István, a Politikai Bizottság póttagja, Vég Béla és Matolcsi János, a Központi Vezetőség titkárságának tagjai, Boldóczki János külügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Z sofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter, Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Bognár József bel- és külkereskedelmi miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Beb- rits Lajos posta- és közlekedés- ügyi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Erdey- Gruz Tibor oktatásügyi miniszter és Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja. .

A diplomatapáholyokban helyet foglalt J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió nagykövete, Sepp Schwab, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövete, An Jen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövete, Bogdan Hamera, a Lengyel Népköztársaság nagykövete, Piro Kod, az Albán Nép- Köztársaság nagykövete, Dalibor Soldatic, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság követe, Renato Giardini, az Olasz Köztársaság követe, Fernand Justice, a Belga Királyság követe, Lauri M. Hjelt, a Finn Köztársaság ügyvivője, Olivier Rességuier rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az Osztrák Köztársaság ügyvivője, Abdel Salam Raafat, az Egyiptom mi Köztársaság ügyvivője, Katriel Katz, Izrael állam ügyvivője, Strachimir Hiev, a Bolgár Nép- köztársaság ideiglenes ügyvivője, Csan Si-ce, a Kínai Népköztársaság ideiglenes ügyvivője, Hansörg Hess, Svájc ideiglenes ügyvivője, Vladimir Huska, a Csehszlovák Köztársaság ideiglenes ügyvivője, Robert M. Saner, Nagy- Britannia és Észak-Irország Egyesült Királyság ideiglenes ügyvivője és a budapesti diplomáciai testület számos tagja.

Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bemutatta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkárának jelentését az elnöki tanácsnak a legutóbbi ülésszak óta végzett működéséről. A jelentést az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezután Olt Károly pénzügyminiszter beterjesztette az 1954. évi állami költségvetést, a költségvetésről szóló törvényjavaslatot, valamint az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, Erdei Ferenc igazságügyminiszter pedig a polgári perrendtartásról szóló

1952. évi III. törvény módosításáról, a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény módosításáról és végül a belkereskedelmi minisztérium és külkereskedelmi minisztérium felállításáról szóló törvényjavaslatokat.

Pesta László jegyző ismertette Nagy Imrének, a Minisztertanács elnökének az országgyűlés elnökéhez intézett levelét.

A levélben a minisztertanács elnöke közli a minisztertanács határozatát, amellyel javasolja az országgyűlés ügyrendjének olyan értelmű módosítását, amely lehe— A Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetésében kifejezésre jut a párt és a kormány politikájának fő irányvonala: a szocializmus alapjainak építése és ezzel párhuzamosan népünk anyagi és kulturális színvonalának következetes emelése — kezdte beszédét.

Az 1954. évi költségvetés végrehajtása hozzá fog járulni a III. pártkongresszus határozatainak megvalósításához és jelentős lépést jelent előre cUjlgozo népünk további felemelkedése, hazánk felvirágoztatása útján.

Az 1953. évi költségvetés végrehajtásánál a II. félévi gazdálkodás eredményei jelentősen eltérnek az I. félévtől — folytatta. Míg az 1953. első félévi költség- vetési gazdálkodást a felemelt ötéves népgazdásagi terv feszített feladatai jellemzték, addig az emuit és második félévében a költségvetés végrehajtása során már kifejezésre jutottak azok az intézkedések, amelyek 1953. júniusa után gazdaságpolitikánk új irányvonalát, a kormánypro- gramm célkitűzéseinek megvalósítását szolgálták.

Az elmúlt év költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés már jelzi azokat az első eredményeket, amelyeket a népi demokrácia állama a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményének fokozottabb érvényesítése érdekében a dolgozó nép anyagi életfeltételeinek, szociális és kulturális életviszonyainak megjavítása terén az év második felében elért.

— A dolgozó nép életszínvonalának emelésére irányuló inEzután ismertette a szocializmus építésének új szakaszában elért nagy sikereket. 1953-ban népgazdaságunk jelentősen fejlődött. Az ipari termelés 11.8 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 18.4 százalékkal haladta meg az előző évit.

Ezután azokról a hibákról szólt, amelyek főleg a termelés átszervezése terén nyilvánultak meg abban, hogy egyes vezetőszervek nem tartottak lépést a kormányprogramm megjelenése után dolgozó népünk tettrekész- ségével.

1953 második felében az átcsoportosítás, a termelés átalakítása terén sokhelyütt megmutatkozott határozatlansága károsan éreztette hatását egyrészt az áruellátásban, másrészt a vállalati gazdálkodásban, az önköltségtervek végrehajtásában.

Az 1953. év gazdálkodásának főtanulsága — folytatta Olt Károly, — hogy nemcsak a földművelésügyi, a kohó- és gépiari, a nehézipari, de valamennyi minisztériumnak meg kell javítania irányító munkáját, az eddiginél sokkal többet kell törőd- niök a gazdaságosság kérdéseitővé teszi, hogy a népköztársaság legfőbb ügyésze az országgyűlés ülésein tanácskozási joggal részt- vehessen.

Az országgyűlés az ügyrend kiegészítésére vonatkozó javaslatot egyhangúlag elfogadta.

Ezután

tézkedések szükségessé tették az

1953. év második felében a pénz és anyagi eszközök átcsoportosítását. A pénzeszközök átcsoportosítása űj arányokat eredményezett a költségvetési kiadásoknál. Legjelentősebb az eltérés a beruházásoknál. így a beruházások finanszírozására fordított költség- vetési kiadások az előirányzott 37 százalék helyett a költségvetés összkiadásainak csak 32 százalékát tették ki. A nehézipar részesedése a beruházások teljes összegéből 43.3 százalékról 41.3 százalékra csökkent, ugyanakkor az év második felében jelentősen növeltük azokat a beruházásokat, amelyek a mezőgazdaság, a könnyű- és élelmiszeripar fejlesztését szolgálták. Az 1953. évben megvalósított mintegy 16 milliárd forint értékű beruházással gyarapodott a nemzeti vágyon.

Az ipari termelés erőteljes fej-* lődése, a jó termés, a jó termelésnek és a külkereskedelemnek a lakosság szükségletei fokozottabb kielégítésére való átállítása lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi áruforgalom az év második felében mintegy 2.300 millió forinttal magasabb legyen, mint az első félévben. Az áruforgalomnak ez a kedvező alakulása szoros összefüggésben van azzal, hogy a kormány intézkedései nyomán 9 munkások, parasztok és alkalmazottak jövedelme 1953. évben mintegy négy milliárd forinttal emelkedett. — 1953 második felében a lakosság vásárlása fokozatosan eltolódott az élelmiszerekről az iparcikkek felé.

vei, az anyag- és bérnormák betartásával, a termelékenység szüntelen emelésével, a tervben előírt önköltség biztosításával.

Az eredmények azt mutatják, — hangsúlyozta a továbbiakban Olt Károly, — hogy a nehézipar túlgyors ütemű fejlesztése következtében beállott bizonyos aránytalanságok ellenére népgazdaságunk alapjai szilárdak, iparunk, mezőgazdaságunk és általában egész gazdaságunk erejére támaszkodva biztosan haladhatunk előre most már azon az úton, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa kijelölt.

Népgazdaságunk szilárd erejét bizonyítja az 1953. évi költség- vetés sikeres végrehajtása is. Az országgyűlés elé jóváhagyásra előterejsztett évi jelentés szerint az 1953. évi költségvetést 49 milliárd és 890 millió forint bevétellel, 49 milliárd és 28 millió forint kiadással teljesítettük. A 862 millió forint költségvetési fe- C Folytatás a 2. oldalon)

Népgazdaságunk alapjai szilárdak

Olt Károly pénzügyminiszter szólalt fel.