Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-11 / 137. szám

<VUäq fLH%leiá*4ai €jjjj£ f iU+eifk XI. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM ILUllMB————— ARA 50 FILLER 1954 JUNIUS 11, PÉNTEK A TAVASZI MUNKA HÍREI A növényápolási versenyben Nyíregyháza város az első (A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya jelentése alapján.) A növényápolási versenyben kemény küzdelem folyik Nyíregy­háza város és a nyíregyházi já­rás között. Az értékelést a me­gyei tanács a burgonya, kukorica, napraforgó és a cukorrépa kapá­lása alapján állította össze. A sorrend a következő: 1. Nyíregy­háza város, 2. a nyíregyházi já­rás, 3. a nagykállói, 4. a kemecsei, 5. a baktalórántházi, 6. a tisza- löki, 7. a kisvárdai, 8. a fehér­gyarmati, 9. a vásárosnaményi, 10. a mátészalkai, 11. a csengeri és 12. a nyírbátori járás. Az első járásokban is van mit javítani, de különösen meg kell javítani a munkát az utolsó já­rásokban. A nyírbátori járás le­maradása a legsúlyosabb, mert a csengeri, vagy a naményi járás­ban még valamennyire lehet az esőre hivatkozni, de a nyírbátori járásban, ha eláll az eső, 10 perc múlva lehet kapálni. Megkezdték a korai burgonya szedését Vencsellőn A burgonyatermelésről híres vencsellöi dolgozó parasztok az idén megyénkben elsőként kezd­ték meg a csíráztatott burgonya szedését. Ebben a községben év­tizedek óta szívesen foglalkoznak a csíráztatott burgonya termelé­sével. Az idén 350 dolgozó paraszt 260 hold korai burgonyára kötött szerződést a Mezőkerrel. Mint minden esztendőben, az idén Is meghozta a gazdag jöve­delmet a korai burgonya. Június 9-én 25 dolgozó paraszt kezdte meg a burgonyaszedést. Mészáros Mihály 250, Vinat Ferenc 250, Bé­réé András pedig 400 kilót szedett fel. összesen 45 mázsát adtak át ezen a napon. A korai ültetés, a jó növény­ápolás eredménye, hogy egy-egy bokor alatt 6—8 tyúktojásnagy­ságú gumó van. Nagy János dol­gozó paraszt négyszáz négyszögöl területről hét mázsa burgonyát adott át. A 10 százalékos szerző­déses felárral együtt mázsánként 496 forintot kapott a burgonyáért. A gazdaembernek ilyenkor van a legkevesebb bevétele; nagyon jól jön ez a nyáreleji pénz. Nagy Já­nos a burgonya árából egyebek között egy kétleveles boronát is akar venni, amit a íöldművesszö- vetkezetben már ki is szemelt ma­gának. A vencsellöi dolgozó parasztok mostmár naponként szállítják a burgonyát a városi dolgozóknak. A mai napon száz mázsát fognak szállítani. A mai számban : A szamosszegi Dózsa kom­munistái felvirágoztatják a tsz-t (2. oldal) Kutyából nem lesz szalonna (4. oldal) Sport (4. oldal) Kató István nagyhalászi egyénileg dolgozó paraszt nagy szak­értelemmel gondozza 25 család méhét fiával, megyénk legifjabb méhészével, ifj. Kató Istvánnal. Arra számit, hogy ősszel 50 csa­ládra növeli állományát, a meglévő 25 család 30 kiló mézet ter­mel kaptáronként ez évben. Ez könnyedén meglesz, mert ván­dorol majd méheivel. Jelenleg a nyírturai akácosban tanyázik, ahol sajatkészitményú kaptáraiba gyűjtik a méhek az akácvirág mézét. (Hammel József felviteli MEGYÉNK KULTURÁLIS ELRTEBÓL Egy jól működó népkönyvtárról Igen jól vezeti a nyírmadai népkönyvtárat Szászfalvi Mihály könyvtáros. Jobb, észszerűbb, célravezetőbb módot választott a könyvolvasás szélesítésére azzal, hogy a községi népkönyvtá­rat 11 kis fiókkönyvtárra osztotta. Ennek az az előnye, hogy a fiókkönyvtár vezetői jól ismerik könyvállományukat, amiket időnként cserélnek és minden olvasónak az érdeklődésének megfelelő könyvet tudnak adni. De jó ez az eljárás azért is. mert az olvasóknak nem kell messzire men­niük. ha könyvtári könyvhöz akarnak jutni. Különösen jól működik a IV/a fiókkönyv­tár, ahol mindössze csak 20 ifjúsági könyvet tartottak május hó folyamán, mégis 161-en ol­vasták el ezeket a könyveket. Szászfalvi Mihály népkönyvtáros kezde­ményezése Nyírmadán bevált, de beválna más­hol is, csak hasonló lelkesedéssel kell végezni a népkönyvtárosi munkát. A. A. A nyírbátori járás úttörői ax évvégei vizsgák sikeréért Járásunk úttörői derekasan kivették részü­ket ebben az iskolai évben is a munkából. — Hasznos társadalmi munkák végzésében mindég élen jártak a megyében. Nem hanyagolták el azonban a tanulást sem. A VIII. osztályos pajtások már megírták magyarból és számtanból az írásbeli dolgozato­kat. Különösen nagy volt az érdeklődés a ma­gyar írásbeli dolgozat témája iránt. A halhatat­lan nevű Móricz Zsigmond egyik novellájáról írtak a pajtások és az írásbeli dolgozatok azt mutatják, hogy sokat és szívesen foglalkoztak nagy írónkkal. A nyírbátori járás úttörői a közeli napok­ban számot adnak egész évi munkájukról a vizsgákon és összefoglalókon. A csapatok, ra­jok, őrsök legfőbb feladatukul tűzték ki: „harc a jó éwégi bizonyítványokért P’ Lengváry József járási iskolai titkár. Mi újság a zeneiskolában ? Nemcsak az eső késlelteti a növényápolást Ahol elmaradtak a növényápo­lással, legtöbb helyen arra hivat­koznak, hogy a sok eső miatt nem tudnak kapálni. Az bizonyos, hogy hátráltatta a munkát az eső, de nem mindenütt ez az oka a le­maradásnak. A vásárosnaményi járás tiszántúli részén általában egyöntetű kötött talaj van. Tisza- szalkán mind a három termelő­szövetkezetben elvégezték az első kapálást, most láttak hozzá a másodikhoz. A csarodai Bástya tsz-ben már háromszor kapálták a cukorrépát, a mákot kétszer, s a kukoricakapálással is jól áll­nak. Nem ez a helyzet a Csarodával szomszédos Hetén a Petőfi tsz- ben és Gulácson, ugyancsak a Petőfi tsz-ben. Mindkét helyen baj van még az első kapálások­kal is. A területet csak papíron osztották fel ezekben a termelő- szövetkezetekben. Hiba van a munkafegyelemmel. Míg a csaro­dai Bástya ísz-ben kora reggeltől késő estig dolgoznak, a heteiek és gulácsiak 8—9 órakor járnak ki a földekre. A családtagokat egyik helyen sem vonták be kellő mér­tékben a munkába. Sürgősen sze­rezzenek érvényt mind a két szövetkezetben a papíron elhatá­rozott területfelosztásnak. „Jobb későn, mint soha.“ Felvilágosító szóval győzzék meg a munkától húzódozó családtagokat is, hogy a saját jobb jövedelmükről van szó. KOKAS SÁNDOR, tsz-szervező, Vásárosnamény. A nagykállói járás termelőszövetkezetei 1232 holdon végeztek eddig pótheporzást Amikor beléptem a kapun, azt hittem, hogy énekórán, vagy zon­goraórán leszek és gyönyörködöm a leendő művészek zongorajáté­kában, vagy a szépen, lágyan szárnyaló csengő szopránokban. Azonban nem ez történt, hanem ettől sokkal izgatóbb, nem min­dennapi dolog. Az egyik terem előtt 12—14 éves korú fiúkat, leányokat lát­tam álldogálni, nagyobbrészt út­törők, DISz-fiatalok. Arcukon a várakozás izgalma, kezüket tör­delték, topogtak. Ha nyílt az ajtó, s kilépett nagy sóhajjal valame- lyikőjük, a fejek bokorba borul­tak és suttogó, kíváncsi hangon kérdezték: mi volt, hogy volt, mit mondtak? No, — gondolom magamban, — ennek fele sem tréfa, én is kezd­tem izgulni. Már a kilincsen volt a kezem, amikor fülemet meg­ütötte egy cérnavékony hang: lá- lá-lá, mint amikor xilofonon lép­ked az ütő fölfelé, mint valami üveglépcsőn, ha üvegsarkú cipő koppan, csilingeltek, csengtek, szépen a hangok. Az ajtót nyitó mozdulatot lefogta ez a hang ben­nem, gyönyörködve hallgattam. Aztán még nagyobb kíváncsiság­gal beléptem. A zongoránál egy kis csoportot találtam, ők voltak a zsüribizottság. Vikár Sándor zeneiskolai igazgató, Pankotai Ist­ván a megyei tanácstól, Straky Tibor, a helybeli zeneiskola ta­nára, Hajnal Pál elvtárs, a járási tanácstól, egy falusi pedagógus, ki a gyereket hozta erre a felvé­teli vizsgára. Aztán magam is vé­gigizgulva, végigdúdolva, kopogva a dallamokat, mintha magam is vizsgáznék — hallgattam, vártam a fejleményeket. Jöttek sorra a gyerekek, fiúk, leányok, szoprá­nok, althangok. Egyik község után jött a másik. Itt voltak a rakamaziak, újfehér­tóiak és a többiek. Azért jöttek el, mert ők valamennyien szeret­nének a helybeli zeneiskolá­ban továbbtanulni, a legkivá­lóbbak, a mcsszebbnézésúek pe­dig arról ábrándoznak, hogy mi­csoda öröm, boldogság lenne he­gedűművésznek, vagy operaéne­kesnek, karnagynak, vagy zeneta­nárnak lenni. Ók a békéstarhosi zenegimnáziumban szeretné folytatni tovább tanulmányaikat, Szép volt, élmény volt hallgatni ezeket az üde, tisztáncsengö han-< gokat, azonban a legszebb mind- ebben az volt, hogy idáig fejlőd« tünk. Az volt a legszebb, hogy nem kell már félni a Szilágyi Etelkák, Kuruez Máriák tehetség­gé elkallódásától, nem hull halott szikre már a magyar tehetség, van, aki felkarolja, van, aki sor- sát ügyelje. A jelentkezők: dolgozó parasz-> tok, munkások gyermekei. Azt hiszem, nincs olyan ember* aki ne örülne ének-, zenekultú- ránk ilyen szép fejlődésének, az éneklési vágy és képesség ilyen sodróerejű feltörésének, Annak, hogy Magyarországon egyedül Szabolcs-Szatmár megyében a megyei tanács népművelési osz­tálya kezdeményezésére ilyen szé­leskörű tehetségkutatást végeztek, Dicséret ezért a bátor és szép, lel­kes kezdeményezésért. (b. m.) Levél a Vili. osztályos pajtásokhoz A nagykállói járás megyénk egyik jellegzetes rozstermö vidé­ke. Minden nyáron szép gabonát' aratnak, de az idén olyan gyö­nyörű termés Ígérkezik, amilyen régen volt ebben a járásban. A termelőszövetkezetek többségében 160—180 centiméter magas a rozs. A magas szárak szép kalászokat is hoztak. A nagykállói járásban most azon dolgoznak, hogy a ka­lászok nehogy ablakosak marad­janak. A nagykállói Vörös Zászló termelőszövetkezetben már a múlt évben is elvégezték 70 holdon a pótbeporzást és ezen a területen 95 kilóval termett több holdan­ként, mint a porozatlanul hagyott táblán. Az idén már 100 hold rozsvetésükön elvégezték az első pótbeporzást. A császárszállás! Üj Alkotmány tsz. 420 holdon, a biri Béke ter­melőszövetkezet pedig 163 holdon végzett pótbeporzást. A termelő- szövetkezetek összesen 1232 hol­don végezték el az első pótbepor­zást. Ez a munka mintegy 12 vá­gón rozs többlettermést jelent a járásban. De nemcsak a termelő- szövetkezetek végeznek pótbepor­zást, hanem az egyénileg gazdál­kodók is. akik a lozsvetés-terüle- tüknek mintegy 30 százalékán pótbeporoztak, Kedves pajtások! Ezt a levelet a mező­túri mezögazdasagi tech­nikum gépészeti tagoza­tának üzemi gyakorla­táról írom, a gyomai gépállomásról. Május 10-én kezdtük meg gya­korlatunkat — ezen a gépállomáson negyed- magammal. Többi osz­tálytársaim — szintén négyes csoportokban — más gépállomásra, álla­mi gazdaságba és terme­lőszövetkezetekbe nyer­tek beosztást. Már jó- előre nagyon örültünk ezeknek a gyakorlatok­nak, mert az elmélet­ben tanultakat az élő gyakorlattal gazdagít­hatjuk. Meg aztán nem akármilyen gépállomás­ra, vagy más nagyüzem­be szervezték meg ta­náraink gyakorlatain­kat, hanem a legna- gyobbakba, ahol éppen azokban a hetekben bontakozott ki a kon­gresszusi verseny. Itt a gyomai gépállo­máson Vass mérnök elvtárs fogadott bennün­ket, aki szakmai irányí­tónk is. Nagyon jó be­osztást és elhelyezést kaptunk. — Megérkezé­sünk utáni napon egyen- kint beosztott bennün­ket a gépek karbantar­tására, javítására és üzemeltetésére; egy-egy jó szakember mellé. — Magam egy aratógép javításában vettem részt először. Nagyon érdekes volt a szétszedése, ösz- szerakésa és a szerke­zeti részek működése. — Magammal vittem I. osztályos géptankönyve­met is és felelevenítet­tem az elméleti kérdé­seket. így azt^n sike­rült tökéletesen megis­mernem az aratógépet. Legjobban tetszett itt az un. csomózófej, amely különösen elmés szerke­zet. A következő felada­tom egy . Zetor-tráktor- ral dolgozó elvtárs se­gítése volt, Mindig tet­szett nekem ez a kony- nyű, mozgékony gép, Sok érdekes élményt jegyeztem fel a nap-* lómba, de sajnos — e rövid levélben — ezek* ről nem írhatok. Most rsak az volt a célom, hogy azok a jó, jeles vagy kitűnő.tanuló VIII. osztályos pajtások, akik még eddig nem tudtak dönteni, de szeretnének mérnökök, üzemvezetők, gépész-tanárok, stb. len­ni — gyorsan elhatáro­zásra jussanak. Isko­lánk még felveszi őket a gépészeti tagozatra. Kosa János II, o, tanuló*

Next

/
Thumbnails
Contents