Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

1954 JUNIUS 10, CSÜTÖRTÖK

A Szovjetunió szakszervezeteinek

A Szovjetunió szakszervezeteinek XI. kongresszusa június 8-án délelőtt folytatta munkáját. A kongresszuson szakszervezetek és munkásszervezetek képviseletében sok külföldi vendég vesz részt. A küldöttek megvitatják a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsa és a központi revíziós bizottság beszámoló jelentését.

Ivan Rosszocsinsgkij, a szénipari munkások szakszervezete központi bizottságának elnöke a szovjet szénbányászok életéről és munkájáról, valamint arról beszélt, hogy a gépesítés alapján évről-évre növekszik a szénkitermelés. 1953-ban a Szovjetunióban 320 millió tonna szenet, vagyis kétszerannyi szenet termeltek ki, mint 1940-ben. A szónok tényeket sorolt fel, amelyek a szénbányászok jólétének emelkedéséről, életkörülményeinek további javulásáról tanúskodnak. A legutóbbi három esztendő alatt csupán a munkakörülmények további javítására körülbelül egymilliárd rubelt fordítottak.

Pavel Jefanov, a kohóipari munkások szakszervezete központi bizottságának elnöke az iparág munkásainak és alkalmazottainak Sikereit jellemezte.

>— A kommunista párt és a szovjet kormány — mondta Jefanov — nagyra értékeli a kohászok és a bányászok önfeláldozó munkáját. Csupán a legutóbbi öt esztendő alatt több, mint 76.000 kohóipari munkást, mérnököt, technikust és alkalmazottat tüntettek ki érdemrenddel vagy ér- demjéllel; Kohászok részére 3.6

XI. kongresszusa

millió négyzetméter lakóterület, sok klub, gyermekotthon és bölcsőde, valamint gyógyászati, betegségmegelőző intézmény létesült.

A küldöttek és a vendégek meleg fogadtatásban részesítették Louis Saillant-t, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárát, aki a Szakszervezeti Világszövetségbe tömörült több, mint 80 millió dolgozó testvéri üdvözletét tolmácsolta a kongresszusi küldötteknek és a Szovjetunió összes dolgozójának.

„A Szovjetunió és a szocializmus zászlaja alatt haladó más országok dolgozóinak nagyszerű sikerei — mondotta Louis Sail- lant — perspektívákat nyújtanak az összes dolgozóknak. A szovjet szakszervezetek a dolgozók egységének kibővítésére és megszilárdulására ihletik a nagy szakszervezeti világszérvezetet.“

Ezután bevitték az ülésterembe a Szakszervezeti Világszövetség zászlaját. Mindenki felemelkedett helyéről. Hosszantartó viharos taps tört ki. Louis Saillant átnyújtotta a zászlót a kongresszus elnökségének, majd hangsúlyozta, hogy ez a zászló a nemzetközi munkásszolidaritás legyőzhetetlen erejénék szimbóluma.

N. M. Sveinyik, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöke válaszbeszédében a szakszervezetek XI. kongresszusán résztvevő küldöttek nevében

köszönetét fejezte ki a Szakszervezeti Világszövetségnek a forró üdvözletért.

A Szovjetunió szakszervezetei XI. kongresszusának június 8-i esti ülésén tovább folyt a vita a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsénak, valamint a központi revíziós bizottságnak beszámolója fölött.

Az ülésen felszólaltak a dolgozók sokmilliós seregének a mérhetetlen Szovjetunió minden vidékéről Moszkvába érkezett képviselői. Azokról a sikerekről beszéltek, amelyeket a munkások, a mérnökök és technikusok a népgazdaság különböző ágazataiban elértek, továbi^BÉh^^^ az óriá- ósszegckrril.^^^^^fff állam a munkak^BBI^ek javítására fordít, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban.

A továbbiak során Laj Dzso-ju, a kínai országos szakszervezeti szövetség elnöke a kínai szak- szervezetek szívélyes testvéri üdvözletét tolmácsolta a küldötteknek és az egész szovjet népnek;

A kínai munkásosztály és az egész kínai nép óriási sikerei — mondotta a többi között — elválaszthatatlanul összefüggnek azzal az önzetlen segítséggel, amelyben a Szovjetunió részesíti országunkat, elválaszthatatlanok a népi demokratikus országok és az egész világ munkásosztályának segítségétől,

A vietnami néphadsereg tovább nyomul előre Hanoi felé

Jean-Paul Ely tábornok, az újonnan kinevezett indokínai főparancsnok, vezérkari főnökével, Raoul Sálán tábornokkal kedden délelőtt Párizsból repülőgépen Szaigonba érkezett, ahol azonnal tanácskozni kezdett Maurice Dejan eddigi főbiztossal és a parancsnoki állásából leváltott Navarre tábornokkal.

Ely tábornok röviddel megérkezése után kardcsörtető beszédet mondott a szaigoni rádióban.

Nyugati hírügynökségek beszámolnak a hanoi francia főhadiszállás jelentéséről, amely szerint Dien Bien Phu irányából a néphadsereg erős egységei északnyugat felől száz kilométernyire, délnyugat felől pedig 55 kilométernyire közelítették meg Hanoit.

ítélet Dertinger összeesküvő csoportjának bőnperében

Berlin (ADN): A Német Demokratikus Köztársaság Legfelső Bírósága ítéletet hozott a Georg Dertinger vádlott vezetése alatt állt össze- ésküvő csoport bűnperében.

E csoport azt a célt tűzte maga elé, hogy felszámolja a Német Demokratikus Köztársaságot s a munkás- és paraszthatalom vívmányait, valamint hogy helyreállítsa a monopolisták, nagy- birtokosok és fasiszták kizsákmányoló uralmát A legfelső bíróság a vádlottakat a következő büntetésekkel sújtotta:

Dertingert 15 évi, Plewet 13 évi, Brandt-ot 10 évi, Subvert 11 évi, Jentzschet 7 évi, Zingsert pedig 3 évi fegyházra ítélték.

A Román Népköztársv *ag életéből

Eredményesen dolgoznak Marosvásárhelyt az utcabizottságok

(Szűcs Béia, a maros vásárhelyi városi tanács végrehajtó bizottsága, elnökének cikkéből.)

Marosvásárhelyt sokan a „Virágok városának” nevezik és hozzátehetjük, hogy jogosan, mert mihelyt beköszönt a tavasz, a Magyar Autonom Tartomány központja utcakertjeivel, parkjaival, árnyas íasoraival egyet-; len hatalmas park látszatát kelti. Az utcák fásítása és az utcakertek létesítése a felszabadulás óta vált hagyományossá a városban. A dolgozók évről-évre nagyobb számban és nagyobb lelkesedéssel vesznek részt városuk szépítésében. Nem egy társadalmi akcióban 15—20.000 dolgozó is résztvesz.

Minek köszönheti a városi tanács ezeket az eredményeket?

A marosvásárhelyi városi tanács kezdetben nem igen tudott egyensúlyt biztosítani a város és iparának fejlődése között. Egymásután épültek az új gyárak,

növekedtek a dolgozók igényei, de a város viszonylag lassan fejlődött. Ekkor a városi tanács a tartományi tanács végrehajtó bizottságának segítségével hozzálátott munkájának megjavításához. A tanácstagok sajtóanyagokból és brosúrákból tanulmányozták a szovjetek munkamódszerét és eredményeit, az agitáció és a nevelőmunka különböző formáit, majd külön ülést hívtak össze, amelyen határozatot hoztak az utcabizottságok megalakítására. Az utcabizottságok megválasztását szervezett előkészítő munka előzte meg, amelyben nemcsak a tanácstagok és a végrehajtó bizottság küldöttei vettek részt, hanem a körzeti pártszervezetek is.

Néhány héttel az utcabizottságok megválasztása után városszerte megindult a lelkes munka. Ivanovo szovjet város példája nyomán „Tavaszi napokat” rendeztek, amikor két nap alatt önkéntes munkával több mint

4.000 facsemetét ültettek el és csaknem

10.000 négyzetméternyi járda burkolatát javították meg. Száz utcában létesítettek utcakerteket. Különösen szép eredményeket értek el az Arany János-utca lakói, akik egyroaguk 200 facsemetét és többezer virágpalántát ültettek. A Tudor Vladimirescu-utJ cában lakó dolgozók megtisztították a Pok- los patak medrét, a Kossuth-utca lakói pedig két park rendszeres gondozását vállalták.

Marosvásárhelyt egyre jobb munkát vé- géz a tanács és tévé-* kenysége eredményeként egyre szebbi lesz a Magyar Autonom Tartomány központja, egyre boldogabban élnek dolgozói.

I francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága az „európai védelmi közösségről“

szóló szerződés ratifikálása ellen szavazott

Az AFP jelentése szerint a francia nemzetgyűlés külügyi bi- zottságascsgerdán délelőtt 24 szavazattal^ 8 ellen, kettő tartózkodással fogadta Jules Moch jelentését, amely elutasítja az európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálását és ezzel a ratifikálás ellen foglalt állást,

Churchill nyilatkozata

Chuj-chill angol miniszterelnök kedden este kijelentette, hogy „az emberiség útjának legveszélyesebb pontjára jutott: egyrészt a tudomány megnyitotta előtte a legteljesebb pusztítás szakadékét, másrészt elébe tárta a jólétnek és a boldogságnak azt a távlatát,

amelyet egyetlen nép sem ismert soha“. Churchill állást foglalt „a katonai erő megszervezése“ mellett, de ugyanakkor hozzátette: „Sohasem szabad szem elől tévesztenünk a Szovjetunióval való ellentéteink baráti és békés rendezésének fontosságát.“

Vl^^MV^Ul^V^^MVlMft^»¥*»^^V^AA*AAA*A***AAAA*AA*VlAAAMAWlAAA^AAAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAaAAA*AAAAAAAA*A*AAAAAA»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAtAAAAAAAAAX**A*XAA***AA«AA«t<> ******* \\>lVlVAVAVAVilVVVAAlV

ÉJSZAKAI REMKEPEK

Pocakösodisra hajlamos, középkorú férfi dőlt hátra nagy lihegve az ülés puha támlájára. A kétszemélyes fülkében rajta kívül egy sovány, ősz gentleman ült, aki sűrű fekete szemöldöke előtt elképesztően nagy szemüveget viselt.

A vonat elindult. Az ablak mellett nagy villanyórák úsztak el. Mindkét mutatójuk a 12-esen nyugodott, fennen hirdetve az utazóknak és az elkésőknek, hogy a Cleveland—Chicago éjszakai expressz percnyi pontossággal indult.

— Sikerült! — kiáltott fel örvendezve a jóltáplált férfiú és tekintete arra invitálta útitársát, hogy csatlakozzék ujjongásához.

— El se hinné az ember! Két-há- rom perccel ezelőtt még a kollégáimmal iddogáltam a bárban, amott az állomással szemben.

Az ismeretlen rá se hederitve útitársára, aludni készült. De az csak nem nyugodott:

— Majdnem elfelejtettem! Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Henry Slender újságíró vagyok.

— Majd meg sem várva, hogy a sűrű szemöldök tulajdonosa megnevezze magát, bő kockás kabátja zsebéből kihúzott egy lapos

Irta: F. KONYICSEV

üveget. Aztán a gyakorlott bűvész mozdulatával két apró poharat húzott elő és megkínálta ütitar^ sát:

— Igyunk mi is a t az utazók egészségére!...

A gentleman undorral fintorította el arcát, sőt kissé hátra is húzódott. Ez a zordon fogadtatás kissé bántotta Mr. Slendért, de azért nem tört le egészen.

— Igyunk, öregem! Itt nincs mitől félni! — beszélte rá szomszédját. — Itt nincs se főnök, se asszony, se anyós és nincs egyetlen ördögadta nyomozó sem!...

A mogorva útitárs mérges pillantást vetett Slenderre szemüvege fölül, majd a késői időre hivatkozva, annak a halaszthatatlan vágyának adott kifejezést, hogy jól kialudja magát a Chicagóban rá váró rengeteg tennivaló előtt.

— Ha, ha! — nyerített fel Slender. — ön biztosan holmi „iszá- kosság elleni liná" tagja, vagy azok közé tartozik, akik erkölcsi tökéletesedés útján akarnak üd- vöziilni és jólétben élni. Nem így van? Fogadni mernék, hogy maga tisztviselő valami megbízható irodában, vagy ingatlánügynök, vagy..t

A gentleman türelmetlenül felhúzta szemöldökét és félbeszakította Slender szóáradatát:

— Ha megengedi: az Amerika- ellenes Tévékenységet Vizsgáló Bizottság tagja vagyok. Jó éjszakát!

Szempillantás alatt eltűnt minden tiszteletreméltóság, amely Mr. Slender külsejét lelki egyensúlyának pillanataibav^jellemezte. Gyér haja, amelyne\mba*$eltetrse az lett volna, hogt^^^^kezáődö kopaszságát tanfff^’homlokábá hullt, s ez rendkívül búbánatos külsőt adott Sléndernek.

Miközben hiába igyekezett nyakkendőjét kibogozni, bocsánatkérő szavakat mormogott, amire rettenetes szomszédja nem kegyeskedett válaszolni. Slender erre buzgósági rohamában felugrott és kikapcsolta a mennyezetvilágítást és az éjjeliszekrényen álló lámpácskát gyújtotta meg. A félhomály elnyelte a fekvőhelye sarkába húzódó Mr. Sléndert.

A kerekek gúnyt űztek belőle: „Ügy kell neked, úgy kell neked, úgy kell neked..." S a kerekek kattogásának ütemére ezüstös hangon csörömpölt a pohárban a teáskanál.

„Semmi különös, — igyekezett megnyugtatni magát Mr. Slender.

— Űtitársam talán holnapra elfelejti ezt az esetet. De mi lesz, ha beidéznek a bizottság elé?! Egyetlen tag személyes ellenszenve végzetes hatással lehet ujság- iró-pá lyafutásomra /“

Mr. Slendernek nem volt köny- nyü dolog eljutni mostani helyzetébe. Mint a botrány-krónika riportere kezdte az öreg Hearstnél és most, 20 évvel később, mint az egyik nagy esti lap főszerkesztője dolgozott. Mi tagadás, nem eszének és szorgalmának köszönhette, hogy e felelősségteljes pozícióba került: lankadatlan hittel és igazsággal szolgálta gazdáit. Egyébként, ha pontosabban akarjuk meghatározni a „hittel és igaz- sággal‘‘ kifejezést, hát éppen az ellenkezőjét kell érteni alatta.

És most a véletlen ilyen útitársat sodort elébe ... Ha megidézik a bizottságba, egyszeribe vége a jólétnek, amelyet Mr. Slender oly nagy igyekezettel szerzett meg magának.

Aki fél, az rémeket lát. Az újságíró gyakorlott képzelete rémesnél rémesebb lázálmokat rajzolt Slender elé. Világosan elképzelte a fagyos, sírkövekhez hasonlóan súlyos mondatokat, amelyekben amerikaellenes tevékenységgel vádolják. Szinte látta is útitársát a vádló szerepében, amint kijelenti róla, hogy vörös, vagy legalább is velük rokonszenvez. Bizonyára sárba rántja őt, mint újságírót (ami persze nem kerül különösebb fáradságba) és mint magánembert.

Mindent betöltő, vérfagyasztó rémület vett erőt rajta. Le sem hunyta a szemét. Egész éjjel rémképek gyötörték.

Kevéssel hajnal előtt a szörnyű gentleman felébredt,

— Hogy aludt? — kérdezte reszkető hangon a szerencsétlen Slender, akinek sápadt és kissé dagadt arca tiszteletteljes és szoü gálatkész figyelmet fejezett kt

— Remekül. Én ön? Látom, le se feküdt. -. -. Csak nem az én tegnapi tréfám miatt? Tudja, a mértéktelenül bőbeszédű útitársak ellen nincs jobb védekezései Pedig majdnem kitalálta, hogy mi vagyok: egy gépkocsivállalat ügy- nőké. Tudja, az a helyzet ei

Slendert őrjöngő düh fogta el. Búcsú nélkül kirohant a folyosóra;

A rádió most bemondta, hogy öt perc múlva Chicagóba érnek.

Az alig pirkadó hajnal betekint tett a vonatablakokon és újabbi hétköznap kezdetét jelezte, ame( lyen a statisztikai adat szerint 72 másodpercenként egy-egy betörés ses lopást és 40 percenként egy* egy gyilkosságot követnek el. AÁ amerikai élet ütemét semmi sémi bontotta meg. Az expressz pontod san, menetrend szerint, 6 órákon megérkezett Chicagóba,