Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-09 / 135. szám

NÉPLAP­1954 JUNIUS 9, SZERDA 2 A TISZABERCELI FORDULAT KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL A szomszédok jóelöre odaszál­lingóztak a „rádiós” házakhoz.— Akinek belül nem jutott hely, az az udvaron a nyitott ablak alatt lócán, vagy a tornácon fog­lalt helyet. Egyesek szinte jogot formáltak a megszokott ülőhely­hez, hiszen már ötödik napja, hogy minden nap hét órakor ide­gyülekeztek a nagy tanácskozást hallgatni. EZEN A NAPON Nagy Imre elvtárs beszélt fiatal államunk és tanácsrendszerünk feladatai­ról. Az eltelt 9 év nagyszerű eredményei mellett szólt azokról a hibákról is, amelyek gátolják egyes községek tanácsainak jó munkáját. Példaként említette fel a tiszaberceli tanácsot: „Szilár­dan állhat-e a tanács a szocialista törvényesség alapján ott, ahol, mint a szabolcsmegyei Tiszaber- cel községben az egész tanácsap­parátus hátralékos?” Sok becsü­letes bercelinek fájtak ezek a szavak és felnyitották a szemü­ket. — Halászná például Pé­csi István, Hegedűs Ferenc, Schmidt Pál dolgozó parasz­tokkal együtt egész évre elő­re lerótta a legtöbb cikkből kö­telezettségeit, adóját. Halászná a súlyos szavak hallattára indula­tosan csavarta el a rádió gomb­ját és csípőre tett kézzel, vil- lámló szemekkel fordult rádió- hallgató szomszédaihoz: — Na! Ez a mi drágalátos ta­nácsunk cudarul megszégyenítet­te az egész falut. Most már nem­csak a paszabiak előtt kell szé­gyenkeznünk, hanem az egész ország-világ előtt. — Ilyen szégyen! — ingatták- fejüket a többiek. — De hogy holnap megkapják a magukét, az biztos . it * ^ ­HOGY S MINT KERÜLT ország-világ szájára a falú, arról sok háznál vitatkoztak' ezen az estén. A legtöbben azzal okolták meg, amivel Romhalmi Jánosné: Gazdag Béla volt vb-titkár az oka mindennek! — Hej, pedig harmadéve de belevaló munkásember volt — emlékezett vissza Romhalminé. A párt igazi harcosa volt. Féltek is tőle a kulákok, meg a kupe­cek. De kilesték a gyengéit és lassan behálózták. összegezve röviden a faluban kialakult képet a tanácstitkár és a falu hanyatlásáról, ezt mond­hatjuk: Amikor először nyelte le a kártyán nyert pénzből fizetett féldecit, nem gondolta, hogy No- vák György és Román Péter-féle kupecek a becsületét vásárolták meg. Azután már mind gyak­rabban és nagyobb összegekben folyt a játék. A kártyanyereség hatására más Gazdag Béla tá­madt fel benne. Ez a más em­ber sok tekintetben hasonlított újdonsült barátaihoz: a kupecke- dő, üzérkedő spekulánsokhoz. — Jó barátságba került a volt fő­jegyzővel is, aki megtanította újabb pénzforrások előteremté­sére is: a szerződések írására. — Mert kellett a pénz nagyon az újmódi élethez. Az első nyeresé­gek után egyre gyakrabban, töb­bet vesztett és adósságba kevere­dett. Ez az adósság csak még jobban a kártyásokhoz láncolta. Becsületes megélhetést nyújtó titkári fizetését már semmibe sem vette, csak a szerződések írása, meg egyéb gyanús üzletek érde­kelték. Három gyermekén és csinos, kedves feleségén is sok esetben túlnézett, útszéli némbe- rekkel bújkált éjjelente, azoknak 's jutott a könnyenszerzett pénz­ből. A szerződések megírásáért gyakran 1500—2010 forintot is bezsebelt, ami másnapra rend­szerint elúszott a titkos kártya­klubok asztalain. Se szeri, se száma azoknak az egyszerűbb, tudatlanabb bercelieknek, akiktől szép summákat zsarolt ki. Pél­dául Kövér Istvántól 300, Föld­házi Jánostól 510, özvegy Szat­mári Györgynétől pedig, aki 3 hold földjéből hatodmagát tartja el elég nehéz körülmények kö­zött, 1050 forintot kért adás­vételi szerződés megírásáért és különböző költségek címén. BÁRMENNYIT is hará­csolt össze, nem volt elég. Á következő lépés már a pénzes kulákokhoz vezette. Kupec bará­tai révén különböző kölcsönöket vett fel tőlük „jó tett helyébe jót várj’ alapon. A kulákok számí­tása jól bevált. Lassankint pertu­barátságba kerültek az egykor rettegett tanácstitkárral. Nem is zavarta őket a beadás, adófizetés elmulasztása miatt sen­ki az égvilágon. Pedig a múlt évről is maradt adóssága jócskán, kivétel nélkül valamennyi kulák- nak. Idős Görömbei István pél­dául 107 kiló sertéssel, 335 kiló vágómarhával, Görömbei József 153 kiló vágómarhával, 30—30 kilónyi baromfival, tojással és 879 liter tejjel volt hátralékban. — Ilyenformán álltak a többi kulá­kok is. Eleinte csendben meghú­zódtak. De amikor pertu barát­juk lett a nekik adós tanácstit­kár, vérszemet kaptak. Fennhan­gon hirdették, hogy „nem érde­mes beadni, úgyis elengedik”.— Bizonyíték a saját tartozásuk — érveltek, hisz nem görbült meg a hajuk szála sem. önkéntelenül is az a kérdés merül fél, hogy vájjon a tanács­elnök, a párttitkár, a járási szer­vek hogyan tűrhették a kulákok és a kupecek garázdálkodását, a tanácstitkárral való cimborasá- gát? Máthé János vb. elnök nemrégen még földművelő pa­rasztember volt. Több hónapig odavolt iskolán s távollétében a titkár volt a tanács vezetője. Az elnök visszatérése után sokáig csak titkára segítségére volt utalva. Gazdag Bélának meg nem volt érdeke, hogy az elnök a sa­ját lábán járó vezető legyen. — Nem egyszer olyan jelentéseket „segített” íratni az elnöknek, ami a mezőgazdasági munkák és a begyűjtés helyzetével kapcsolat­ban valótlan adatokat tartalma­zott. Minden igyekezete arra irá­nyult, hogy lejárassa a tanácsel­nököt felettesei előtt. Könnyű ki­találni, hogy miért. Szeretett vol­na tanácselnök lenni, hogy senki se szólhasson bele a munkájába. SZEMET HUNYT A VB. TIT­KÁR munkája felett Hullár Jó­zsef párttitkár is, aki túlságosan el volt foglalva nagylétszámú családjának gondjaival. Külön­ben sem törekedett arra, hogy a község begyűjtési helyzetét meg­javítsa a párt erejével. Jellemző, hogy testvérbátyja érdekében maga is a törvényellenes utat pártfogolta. Ugyanis hátralékos bátyja ellen törvényes eljárás indult, mert fejszével támadt a begyűjtési küldöttekre. A párt- titkár-öccs azonban arra hasz­nálta fel párttitkári tekintélyét, hogy elsimítsa és elaltassa báty­ja ügyét. Ettől kezdve Tiszaber- celen a begyűjtési és adófizetési kötelezettségüket csak a legbe­csületesebb emberek teljesítették. A többiek a hazug kulákhireszte- lések után várták az „elenge­dést”. Ez a csoda azonban nem úgy jött el. ahogy ők képzelték, ha­nem ahogy Halászná, meg a többi becsi..etcs, kötelesség- tudó berceliek elhatározták, a rádióhallgatés alkalmával. Pedig össze sem beszéltek, mégis a legtöbben egyre gondoltak: fel­keresni és kérdőre vonni a hát­ralékos tanácstagokat, mert eh­hez, mint választóknak joguk van. MÁSNAP REGGEL minden felöl sereglett a nép a tanácshá­za elé. Romhalmi Jánosné, Ha­lászná, Pócsi István, Schmidt Pál a tanácselnök elé járultak, mint a nép szószólói. — Követeljük, hogy Tiszaber- celén haladéktalanul szerezzenek érvényt a párt és az állam tör­vényeinek! A TANÁCSIRODÁBAN jelen volt Vas Gusztáv, az új párttit­kár is, aki a tanácselnökkel együtt éppen a népnevelők be­osztásával foglalkozott. Örömmel szorított kezet a becsületes em­berek szószólóival. — Elvtársak! Amíg ilyen em­berek élnek Tiszabercelen, nem száradhat rajtunk a szégyenfolt. Az új párttitkár ügyes, mozgé­kony ember. Azonnal kezébe vette az irányítását a berceliek spontánul született mozgalmának és a tanácsházhoz gyülekezett nagy tömegből egész népnevelő­hadsereget indított harcba a falu becsületének helyreállítá­sáért. Egyidejűleg megérkeztek a járási elszámoltató brigád tag­jai is, ♦ Az elszámoltatás a kulákoknál kezdődött. Szabó János kulák eleinte váltig okoskodott, hogy „pillanatnyilag nincs marhája”. Ám, amikor látta, hogy több ket­tőnél, . mindjárt előkerült a mar­ha. A többi meglátogatott kulák első szóra bevitte a begyüjtő- nelyre a beadnivalót. A tanácstagok legtöbbje be sem várta a népnevelőket, mert a hírük előttük járt. Sok helyen már előre lobogtatták a népne­velők felé a beadási cédulát, meg a befizetett adóról szóló csekk- szelvényt. így ment ez azóta mind azt öt napon. Eddig begyült 800 kiló tojás, 15 mázsa sertés, 15 mázsa marha, 34 ezer forint adóba. 2 tanácstag maradt még hátralékos, de ezek betegen fe­küdtek. Megígérték azonban, hogy egy hétén belül rendezik kötele­zettségeiket. A PÁRTSZERVEZET és az élenjáró dolgozó parasztok meg­mozdulása sikerrel járt: a be­gyűjtésben az addigi 19. helyről a 15.-re, adófizetésben a 18. helyről a 9.-re ugrott fel a köz­ség. öt nap alatt begyűjtési ter­vüket 20 százalékkal növelték. * EZ TÖRTÉNT eddig Tiszaber­celen. Reméljük, így halad to­vábbra is, legalább a berceliek így határozták. Mindaddig, amíg a község táviratilag jelentheti a párt Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak: — Mi, a tiszaberceliek jelent­jük, hogy kiköszörültük a be­csületünkön esett csorbát... Es még egy-két szót. A tisza­berceli kulákok és kupecek el­buktattak egy munkás-tanácstit­kárt, aki megtévedt. Elcsapták .. . A titkárával együtt csúszott a lejtőn egy szorgalmas, rendes község is, de ez már magára ta­lált és ismét a javulás útjára lé­pett. Érzik-e a felelősséget járási szerveink egy értékes káderünk kieséséért? Úgy gondolom, ha későn is, de érzik. Hát akkor a jövőben jobban vigyázzanak a párt aranytartalékára! Zajiai Antal. Az Állami Népi Együttes Nyíregyházán A 200 tagú Magyar Állami Népi Együttes új műsorral mu­tatkozik be Nyíregyházán csü­törtökön két előadás keretében a nyíregyházi IV. számú általá­nos iskolában. Művészeti vezető: Csenki Imre Kossuth-díjas kar­nagy, Rábai Miklós Kossuth-dí­jas koreográfus. Az első előadás 4 órakor kez­dődik. Ezen csak általános és középiskolai tanulók vehetnek részt. A másik előadás este 8 órakor kezdődik a felnőttek ré­szére. A voronyezsi terület „Progresz” kolhozában gyors ütemben végzik a növényápolási munkát. Ezévben 130 hektáron vetettek cukorrépát. A kolhozparasztok felajánlották, hogy hektáronkénl 400 mázsa répát gyűjtenek be. A képen: a „Progressz”-kolhozban kultivátorokkal művelik meg a cukorrépát. * >. N. I. Nyikityin kclhozparaszt családja nagy zenekedvelő. M Arhangclszk-tcrületi „Szervező”- kolhoz idős lovásza szíveseit hallgat munka után egy szép dalt, vagy klasszikus zeneművet^ Maga, Nyikolaj Ivanovics nem tud zongorázni, felesége, Domna Grigorjevna szintén nem tanulhatott, — de unokáik szívesen ját-< szanak nagyszülciknek. A képen: N. I. Nyikityin kolhozlovász csaladja. (Balról-jobtH ra): N. I. Nyikityin, unokái: Alevtyina és Vlagyimir, felesége, Domna Grigorjevna. Gazdasszonyok vetélkedése Szabolcs - Szatmár megyében az egyéni­leg dolgozó paraszt­asszonyok még soha nem dolgoztak olyan lelkesen, mint ezek­ben a hetekben. — Amellett, hogy rend­szeresen részt vesz­nek a növényápolási és más mezei mun­kákban, a háztáji gazdaságuk növelé­sével járulnak hozzá a mezőgazdaság fej­lesztéséhez. A buji asszonyok kezdemé­nyezésére mozgalom indult a megyében a ház melletti kisker­tek gazdaságosabb kihasználására. Vál­lalást tettek arra, hogy az eddig csak részben kihasznált kertekben a család élelmezéséhez szük­séges konyhakerti növényeket megter­meljék. A nyírpilisi asszonyok a baromfi- állomány fejlesztésé­re, veszleségnélküli felnevelésére indítot­tak mozgalmat. Ma már Lónyán, Mándo- kon, Bújon, Nyírpili­sen, Balkányban és a megye többi közsé­gében több mint 1600 egyénileg dolgozó pa- raszta'-szony csatla­kozott ezekhez a mozgalmakhoz és ezek az asszonyok már igen szép ered­ményeket is értek el. Nyírpilisen hatvan asszony vesz részt a mozgalomban. Köz-t tűk is élenjár Tur-t gyán Mihályné, aki-* nek 170 darab csir-i képe, sok libája, ka­csája, pulykája van, Az idén 100 barom-* fival nevel többet^ mint tavaly. A na-* pókban még megJ kezdte a házinyúl te-* nyésztését is. Ebben a községben lelkes verseny folyik az asszonyok között a kertek hasznosításá-i ban is. Centiméter-! rel mérik az egyes konyhakerti nővé-* nyékét, s ennek alap-* ján döntik el, ki dől-* gozik eredményesebb ben. üűlöiHOKiat imlui június 13*án Ag-jfíeleLre Az ,,Ismerd meer Hazádat“-mozga- lom keretében különvonat indul Nyír­egyházáról Aggtelekre. a cseppkobar- lans megtekintésére. Részvételi díj 58.80 forint, mely összesben a vasúti jegy Szin állomásié: és az autóbusz­jegy Színtől Aggrteleki°\ oda-vissza* útra. foglaltatik. Jelentkezés 1954 iúnius 11-én 10 óráit: a.z lBUSz. Meneticeyirodában. Rákóczi-utca 1. sz. alatt, ahol bővebb felvilágosítás is kapható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents