Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-05 / 132. szám
r«PLAP 3 1954 JUNIUS 5, SZOMBAT A Szakszervezeti Világszövetség közleménye VESSÜK ÖSSZE Becs (TASzSz): A Szakszervezeti Világszövetség titkársága közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben egyebek között ez áll: A június 20—22-én Berlinben megtartandó és a valamennyi szakszervezet, továbbá minden dolgozó képviselői számára hozzáférhető európai szakszervezeti konferencia összehívásáról szóló közlemény nagy érdeklődést keltett. A szakszervezetekben és a vállalatokban mindenütt megvitatják a konferenciák javasolt napirendjét: „A szakszervezetek szerepe és feladatai az összes európai országok közötti békés kapcsolatokért, a biztonság igazi szavatolásáért, a békéért és a dolgozók életszínvonalának emeléséért vívott harcban“, A közlemény idézi a nyugateurópai országok számos szakszervezetének határozatát, amelyekben tiltakoznak az „európai hadsereg“ ellen, Nyugat-Németország új rafelíegyvérzésé ellen és követelik a tömegpusztító fegyverek eltiltását. Mint a közlemény befejező része hangsúlyozza, különböző irányzatokhoz tartozó dolgozók és szakszervezeti funkcionáriusok nagyszámú nyilatkozata mutatja, hogy az európai szakszervezeti konferencia mind összetételét, mind a résztvevő küldöttségek számát illetően, igen tekintélyes konferenciája lesz az európai munkásosztálynak. A konferencia fontos állomása lesz majd a kenyérért, . a kollektív biztonságért és a békéért folytatott harcnak. A guatemalai kérdésről Washington (TASzSz): Guatemala washingtoni nagykövetsége nyilatkozatot tett közzé a sajtóban: „A guatemalai kormányszervek összeesküvésben résztvevő felforgató csoportot lepleztek le, amelyet az áruló Carlos Castillo Armas, az „United Fruit Company*' hírhedt ügynöke irányított külföldről. Az összeesküvés öt résztvevőjének sikerült elrejtőznie Ecuador vagy Salvador guatemalai követségén. Ezek között van Jose Bernale Linares, aki a zsarnok Ubico elnök kormányának uralma alatt rendőrfőnök volt“ — hangzik a többi között a nyilatkozat. * Newyork (TASzSz): Az „United Press“ hírügynökség guatemalai tudósítójának jelentése szerint .Arbenz guatemalai elnök válaszolt Cardenas volt mexicói elnök nemrég küldött levelére. Arbenz válaszlevelében azzal Vádolja az Egyesült Államok befolyásos köreit, hogy háborút próbálnak kiprovokálni Közép-AmePárizs. (MT) A francia kormány Navarre tábornok helyére Ely tábornokot, a vezérkar főnökét nevezte ki az indokínai expedíciós hadtest főparancsnorikában a kommunizmus elleni harc ürügyével: Párizs (MTI): A „l'Observateur" című francia polgári hetilap arról közöl cikket, hogy miért került most Guatemala, a kis középamerikai köztársaság az Egyesült Államok támadásának középpontjába; A lapban közölt cikk kifejti, hogy „a guatemalai ültetvények munkásainak lázadása bebizonyította Közép-Amerika népeinek, hogy lehetséges ellenszegülni az Egyesült Államok akaratának. Az északamerikai trösztöknek való alávetettség megszűnt kikerülhetetlen végzetnek lenni. Az Ar- benz- kormánynak, dacolva az Egyesült Államok mesterkedéseivel, sikerült kisajátítani az „United Fruit Company“ birtokait és sikerült az ültetvénymunkások bérét 25 centről — a többi középamerikai országokban még mindig ennyit fizetnek egynapi munkáért — egy dollár húsz centre emelnie. Ez felhívást jelent az északamerikai trösztökkel szembeni ellenállásra. kává, egyben felmentette állásától Dejan főbiztost és Ely tábornokot kinevezte Indokína főbiztosává is. A genfi értekezlet újra nyílt ülésekre tér át Genf. (MTI) Beavatottak szerint a genfi értekezlet a legközelebbi napokban újra nyílt ülésekre tér át. Kedden az indokínai béke helyreállításának kérdésében tartanak nyilt teljes ülést. A Kínai Népi Közigazgatási Tanács ratifikálta a kínai-indiai egyezményt Peking. (Uj Kína.) A Kínai Népi Közigazgatási Tanács csütörtökön ratifikálta a Kínai Nép- köztársaság és az Indiai Köztársaság között Kína tibeti körzete és India kereskedelmi és közlekedési kapcsolatai ügyében 1954 áprils 29-én létrejött egyezményt. A nyíregyházi rádió műsora (Június 5., szombat) A nyíregyházi stúdió ma este fél 7-kor kezdődő adásában ismerteti postáját, közli Vass Ottó ösz- szeállítását, „Mikrofonnal Mándo- kon‘‘ címmel, Antalóczi Klára riportját Tóth Imre élenjáró újfehértói dohánytermelőről és ismerteti a legfrissebb híreket, A francia vezérkar főnökét kinevezték az indokínai expedíciós hadtest főparancsnokává, egyben indokína főbiztosává A béke költségvetése A Szovjetunió 1954. évi állafni költsegvetése a népgazdaság fejlesztésére az összes kiadások 38.4 százalékát, szociális és kulturális célokra a kiadások 25.1 százalékát irányozta elő. Tehát a szovjetországban a költségvetés 63.5 százaléka a gazdasági és kulturális építésre jut. Az ország honvédelmének erősítésére fordított kiadások ebben az évben a költségvetés 17.8 százalékát teszik ki, szemben az 1953. évi 20.8 százalékkal és az 1952. évi 23.6 százalékkal. Emellett a békés polgári célokra fordított kiadások évről évre emelkednek, amit a költségvetési bevétel állandó növekedése tesz lehetővé. Ugyanis a szocialista vállalatoktól befolyó összegek — a költségvetési bevételek legfőbb forrása — a vállalati nyereségek állandó növekedése eredményeként, szakadatlanul emelkednek. A lakosságtól befolyó adók az 1954. évi költségvetési bevételeknek mindössze 8 százalékát teszik ki. Ennek és az állami kiskereskedelmi árak leszállításának következetes politikája eredményeképpen a szovjet valuta egyre szilárdabb lesz, s a rubel vásárlóereje állandóan növekszik. A háború költségvetése Az Egyesült Államok kongresszusa elé terjesztett 1954—1955. évi költségvetési javaslatban a közvetlen katonai kiadások 44.9 milliárd dollárral szerepelnek, azaz az összes költségvetési kiadások 68.4 százalékát teszik ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a polgári célokra előirányzott kiadási tételek közé csempészett kb. 2 milliárd dollárra rúgó közvetett katonai kiadásokat, látjuk, hogy az összes katonai kiadások a költség- vetésnek mintegy 72 százalékát emésztik fel. A népművelésre előirányzott összegek az összes kiadásoknak csupán 0.2 százalékát érik el. Hivatalos adatok szerint az amerikai lakosság orvosi ellátásra a saját zsebéből évente több mint 9 milliárd dollárt költ. Az Egyesült Államok legutolsó költségvetési évének előirányzata szerint a bevételek 96.1 százalékát a lakosságra kivetett adókkal fedezték. Az Egyesült Államok költségvetése a folyó költségvetési évre 3.3 milliárd dollár deficitet irányzott elő, az első félév kiadásai azonban máris 9 milliárd dollárral haladták meg a bevételeket. Meg-védlek, ha belehalsz is.., Az „egyesült európai hadsereg” (EVG) létrehozásával az amerikai imperialisták célja az, hogy óceánontúli monopóliumok érdekeiért vágóhídra hajtsák a nyugateurópai fiatalokat. Beszélgetés egy megyei békeharcossal A nagykállói járási tanács I. számú épületének fehérre festett ajtaján elolvasom a kicsi táblácskát, mielőtt belépnék: „Dr. Vadász Ernő j. tisztiorvos, e. ü. csop. vezető“, A szoba nem is lehetne egyszerűbb, mint amilyen. Két egymáshoz tolt íróasztal mellett egy harmadik kisebb, rajta „Remington" írógéppel. Két alacsony, felülről nyílós iratszekrény szerénykedik a fal mellett. A világosbarnára festett falon, — szemben az ajtóval — Lenin és Sztálin képei vastag, aranyozott rámákban. Feljebb pirosbetűs felírás: „Legfőbb érték az ember!“' Az asztalok körül négy karosszék. Az egyikben íróasztala előtt ül Dr. Vadász Ernő. Előtte rendben összehajtogatott ügyiratok, szakfolyóiratok, jegyzettömbök. A hivatalos iratcsomó mellett egy jól ismert könyv: „A párttörténgti szemináriumok módszertana“. — Mi találkoztunk már valahol, — mondom a szokásos köszönés és kézfogás után, amikor leülök a magammellé húzott, szívesen kínált székre. — Ha jól emlékszem, úgy félévvel ezelőtt Kálló- semjénben ::; — Lehet, lehet; : — ismétli és figyelmesen néz rám. — Igen, lehet, hogy találkoztunk, mert gyakran járok ki a járás községeibe, — mondja kis idő múlva és mosolyog. — Ügy tudom, Vadász elvtárs tagja a megyei békebizottságnak. Arcán ottmarad a mosoly. — Orvos vagyok, küzdők az életért. — És hogyan érte el ezt a megtiszteltetést? Előbb kinéz az ablakon, a világot felkeltett tavaszba és azután ezt mondja: — Úgy érzem, erre a kérdésre egyszerű válaszolni. Mert nézze meg akárki: hol állnak e tekintetben a világ becsületes emberei, tudósok, mérnökök, írók, költők, papok, orvosok, a gyárak és földek egyszerű dolgozói? A béke mellett. — Mikor kapcsolódott be Vadász elvtárs a békemozgalomba? — Ezt sem lehet pontosan meghatározni. Csak úgy valahogy: a munkámon és az életen keresztül. Mindkettő eszményem. És úgy hiszem, aki a munkát és az életet szereti, az a békét szereti. — Valami út mégis csak elvezetett ennek a felismeréséhez. — Már fiatal koromban nagyra becsültem az orvosi pályát. Amikor aztán befejeztem tanulmányaimat, pár hónap múlva be kellett vonulnom katonának. Akkor tombolt javában az első világháború. Emberek százezrei pusztultak a fronton; a lövészárkok mögött pedig a kolera és sok más fertőzőbetegség szedte áldozatait a védtelen anyák, csecsemők, serdülő fiúk, leányok közül, És nekem rettenetesen fájt a saját tehetetlenségem mindezek'-láttán. Mert sehol nem volt megfelelő környezet, orvosi műszer és orvosság a betegek gyógyítására. „Hát ezért tanultam én orvosnak?!“ — kérdeztem önmagámtól. És még így is, akiket meggyógyított az orvosi tudomány, mire lettek azok jók? Arra, hogy a mondott ellenséget tovább gyilkolja, pusztítsa, míg el nem pusztult, vagy csonka, béna lett. Arra kellett hát az orvosi tudomány is, mint a lőszer, a fegyver, az ágyú: az emberiség kiirtására, elpusztítására. S az első világháborúnak alig, hogy vége lett, a hitleri fasizmus még gonoszabb háborút zúdított az emberiségre. Azt hiszem, ebből világosan megérthető az, hogy én a látottak és a megdöbbentő tapasztalatok alapján, mint orvos is és mint ember is, — miért szeretem hatvannégyéves létemre annyira a munkát, az életet, az alkotó békét. Engem ez vezetett a felismeréshez. Most újra orvos vagyok a szívemmel, lel- kemmel, teljes tudásommal. Szeretem a hivatásomat, mert tudom. ha megmentek egy beteget, a szép és egyre szépülő életnek mentettem meg. Ha megmentek az életnek egy ártatlan gyermeket, az anya örül ennek a legjobban. — Hogyan függ össze Vadász elvtárs mindennapi munkája a békeharccal? — Először is, itt meg kell mondanom, hogy mint a járási tanács egészségügyi csoportjának vezetője, én vagyok a legbüszkébb arra, hogy a járásban 19 egészség- ügyi állomásunk van már, holott a felszabadulás előtt ennek a fele sem volt. És van-e nagyobb és szebb feladat, mint visszaadni a beteg emberek egészségét? Visszaadni őket az életnek, a békés alkotó munkának. A többi orvos kartársakkai együtt ebben van az én munkám lényege és így van összefüggésben a békeharccal. Hiszen a békéért emberek élnek és dolgoznak és ezeknek az embereknek nem szabad beteg embereknek lenni. — Milyen jelentős egészségügyi eredmények vannak a járás területén a felszabadulás óta? — Erre a kérdésre példát kell mondani. A felszabadulás előtt volt rá eset, hogy a 20 százalékot is elérte a csecsemőhalandóság a járásban. Ezzel szemben 1951-ben 9.7 százalék, az elmúlt évben pedig már csak 5.5 százalék volt a csecsemőhalálozás is. Ennek az évnek első negyedében — a hosz- szú és kemény tél ellenére — 3.6 százalék lett a statisztikai kimutatás szerint. Azt szokták mondani: az emberiség virágai a gyermekek. Én nagyon-nagyon szeretem ezeket a kicsi virágokat. — Mit tart jelenleg legfontosabbnak a saját munkája területén? — Az egyik legfontosabbnak tartom például, hogy az anyáknak megmagyarázzuk: orvosi rendelet, tanácsadás nélkül ne válasszák el gyermeküket. A helytelen elválasztásból erednek a legsúlyosabb gyermekbetegségek, mint például a bélhurút is. A másik fontos munkámnak tartom 25-től 60 éves korig a rákszürő- vizsgálatok rendszeresebbé tételét. Nemrég még gyógyíthatatlannak tartották e veszedelmes betegséget, de ma már ott tartunk, hogy az idejében való felismerés 99 százalékban módot ad a kigyógyításra. — E két fontos dolog sikere érdekében nem ismerek fáradságot. Ahol mód adódik rá, mindenhol elbeszélgetek az emberekkel, a kisgyermekes anyákkal itt a hivatalban, kinn az utcán, utazásaimkor a vonatban és gyűlések alkalmával..: — Vadász elvtárs szerint miben van a békemozga’.om nagy ereje? — Ügy mondom, ahogy ériem; az igazságban, az emberi szeretet nagyságában és a becsületes munka tiszteletében. Mert nézzünk meg például egy olyan országot, amelyiknek jelenleg uralkodó, de nem hivatott vezetői félnek a békétől. Mitől is félnek tulajdonképpen? Félnek az igazságtól, rácsot raknak az emberek közé, üldözik és megfélemlítik a becsületeseket. — Mit tart a békeharc jelenlegi szakaszában a legfontosabbnak? — Még odaadóbban harcolni munkánkkal, tudásunkkal ki-ki a maga területén. A legutóbbi világpolitikai események, a békeharc eddigi győzelmei erre köteleznek bennünket. Sikereink eddig is nagyok, — a koreai fegyverszünet, a berlini és genfi értekezletek, — de mi tovább megyünk az igazság és a becsület útján. Ami engem illet: nem lennék méltó diplomámhoz, az orvos névre, ha nem lennék napról napra jobb katonája a békének. Mondhatnám úgyis: egy teljes évszázadot léptünk előbbre a felszabadulás óta: A további út pedig még szélesebbre tárul előttünk és a még ragyogóbb jövőbe visz; Kicsit elbeszélgettünk már az ebédidőből is. Velem együtt jött ki a hivatalból, s ahogy mentünk egymás mellett az eléggé keskeny nagykállói utcán, arról beszélt lelkesen, vidáman, hogy mennyire szereti a tavaszi levegőt és mennyire szeret az emberek között lenni, elbeszélgetni, vitatkozni velük: Én pedig azt figyeltem meg, hogy nem ment el mellettünk senki köszönés nélkül. És ez a sok köszönés nem nekem, ’hanem neki szólt. ASZTALOS BÁLINT.
