Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

NCPIBP 3 1934 JUNIUS 27, VASÁRNAP A guatemalai helyzetről A Biztonsági Tanács üléséről A Biztonsági Tanács pénteki ülésén amerikai nyomásra eluta­sították Guatemala kormányának azt a kérését, hogy a tanács is­mét tűzze napirendjére a guate- málai kérdést‘és foganatosítson intézkedéseket a tanács előző fel­hívásának érvényesítésére, A pén­teki ülésen az Egyesült Államok, Brazília és Colombia küldöttei azt kívánták, hogy ne az ENSZ, hanem a pánamerikai szervezet vizsgálja ki a guatemalai helyze­tet. * A londoni rádió jelentése sze­rint a Biztonsági Tanács döntésé­nek közzététele után Guatemala washingtoni nagykövetégse közle­ményt adott ki. Eszerint a guate­malai kormány megtagadja az engedélyt az amerikai államok szervezetének békéltető bizottsá­gától, hogy vizsgálatot folytasson Guatemalában. Menekülnek a támadók A guatemalai kormánycsapatok főparancsnokságának legutóbbi jelentése szerint „az inváziós erők az egész fronton menekülőben vannak*'. A főparancsnokság meg­cáfolta a betolakodók főhadiszál­lásáról származó híreszteléseket, amelyek szerint Chiquinula vá­rosa az Armas-féle erők kezébe került. Az amerikai reakciós sajtó az intervenció kiszélesítésére bu jlogat Az amerikai reakciós sajtó at­tól való félelmében, hogy a Gua­temala elleni jelenlegi támadás kudarcba fulladhat, kampányt in­dított az Egyesült Államok Gua­temala elleni intervenciójának ki- terjesztésére. A „The Newyork American“ washingtoni tudósítá­sa a következőként hangzik: „A kommunistaellenes mozgalom (így nevezi az amerikai sajtó az inter­venciós csapatokat) Guatemalá­ban szemmelláthatóan gyengül. Valami nincs rendben a menet­renddel.“ A lap kijelenti, hogy az Egyesült Államok „céljául tűzte ki a guatemalai rendszer meg- változtatását*1 és az amerikai in­tervenció kiszélesítésére hív fel. A lap közli William Randolf Hearst szerkesztőségi cikkét, amely a következőket írja: „Mi engedékeny álláspontot foglal­tunk el Guatemalával szemben. Eljött az ideje, hogy keményebb módszereket alkalmazzunk.“ Guatemala védelmében prAga A csehszlovák közvélemény fel­háborodással tiltakozik az ameri­kaiak guatemalai beavatkozása ellen. A csehszlovák dolgozók — írja a „Rudé Právo“ — figyelemmel kísérik a guatemalai eseményeket és kifejezésre juttatják, hogy együttéreznek a guatemalai nép­pel, amely hazája szabadságának és függetlenségének védelmére kelt. A csehszlovák nép vala­mennyi békeszerető néppel együtt követeli az agresszió megszünte­tését. RIO DE JANEIRO Június 24-én a Brazil Szocia­lista Párt szolidaritási gyűlést ren­dezett Guatemala védelmében. E gyűlésen tiltakoztak „az országba külföldről történt szervezett beha­tolás ellen“. 30 brazíliai újságíró táviratot küldött Guatemala riodejaneirói nagykövetének. Az újságírók táviratukban helyeslik Guatema­lának a területére hatolt betola­kodók elleni harcát. Hangoztat­ják, hogy a Guatemala szuveréni- tása elleni merénylet valamennyi latinamerikai országot veszélyez­teti. , . _____________________ j • | cm}! I A washingtoni és az újdelhi megbeszéléseit rőt Az l’Humanité hasábjain Pierre Courtade Churchill és Eden wash­ingtoni tárgyalásaival kapcsolat­ban a többi között a következő­ket írja: A sok balsiker ellenére Wash­ington politikusai még mindig va­kok és nem látják annak a pro- blémának súlyosságát, de alap­vető jellegét sem, amely egyre in­kább elszigeteli az amerikai im­perializmust. A washingtoni poli­tikusok még ma is úgy beszélnek, mintha ők lennének a világ „lelki gondozói“, közben pedig nem ve­szik észre, hogy cinikus és szé­gyenletes módszereik létrehozzák az egységet — ő ellenük. Churchill | azért utazott Washingtonba, meri j a félreértések Washington és ! London között egy idő óta a nyílt civakodás jellegét öltötték. Pedig a napnál is világosabb, hogy a problémák lényegében van ellen­tét, nem pedig csupán az ameri­kai kezdeményezések kivitelezési módja vagy időzítése körül. A lé­nyeg az, hogy az angol imperia­lizmus nem hajlandó arra, hogy Ázsiában kikaparja a gesztenyét az amerikai imperialisták szá­mára. A jobboldali Combat ugyaner­ről a kérdésről azt írja, hogy az Eden legutóbbi alsóházi beszédé­ben foglalt egyezményjavaslat fel­háborodással töltötte el az ameri­kai képviselőket és szenátorokot, és Foster Dulles részletes magya­rázatokat kért angol kollégájától. „A magyarázatot — írja a lap — részben Uj-Delhi adta meg. Az angol javaslatban ugyanis nin­csen semmi rejtélyes. Bizonyítja ezt Csou En-laj és Nehru találko­zója. Nem arról van szó, hogy Eden meggyőzze Dullest, hanem inkább arról, hogy tényekkel bi­zonyítsák be neki, mennyire meg­valósíthatatlan az amerikai el­képzelés. Egy his ország népe ellenáll Június 19-én hajnalban repülű- gepberregés verte fel a kis Gua­temala fővárosának csöndjét. Né­hány perc múlva megdöbbentő jelenetnek lehettek tanúi a teg­nap még békés város lakosat: a gépekből bombák hulltak alá, s tuzokádó gépfegyverek pásztáz­ták végig az utcákat. — Szinte ugyanezekben a pillanatokban fegyveres csapatok lépték át Honduras felöl a határt és be­nyomultak Guatemala területére. Meglepőek voltak-e a június 19-i események? Megdöbbentőek, ele mégsem meglepőek. Mert mióta 1944-ben a kis ország sza- tadsagszerető népe elkergette Ubco-t, az amerikai zsoldban álló diktátort, s előbb Arevalot, majd Arbenzet emelte az elnöki székbe, hogy demokratikus át­alakulás bontakozzék ki, a tá­madás veszélye Damoklész kard­jaként függött Guatemala feleit. Tíz esztendő alatt 56 összeeskü­vést szőttek, jórészt amerikai se­gítségre támaszkodva, hogy meg­buktassák a kormányt, s különö­sen kiszélesedett az aknamunka azóta, hogy földosztás céljaira kisajátítottak 90.000 hektárt az amerikai tulajdonban lévő Uni­ted Fruit gyümölcstermelő tár­saság tulajdonából. Hosszú volna elmondani, hogyan próbálta az Egyesült Államok ez év elején a pánamerikai értekezleten a nyugati félteke többi országait Guatemala ellen hangolni, ho­gyan látta el hadianyaggal a Guatemalával szomszédos Hon- durast és Nicaraguát, hogyan kürtölte világgá a nyugati sajtó heteken keresztül, hogy Guate­mala lengyel fegyvereket vásá­rol, mert ’ „agresszióra készül”. (Az alig négymilliós Guatemala a 160 milliós Egyesült Államok ellen!) Az amerikai lapok most azt igyekeznek elhitetni, hogy Gau­temalában polgárháború dúl, s helyi felkelők harcolnak a kor­mány ellen. Az igaz is, hogy a betolakodók élén az áruló guate­malai Armas ezredes áll, aki már huzamos idő óta havi 150.000 dollárt kapott Amerikától az in­tervenció ellenértékeként, s hogy az ország söpredékének egyes elemei is megtalálhatók a táma­dók között. De akad bőven jó pénzért felbérelt nicaraguai és hondurasi zsoldos is, s főképpen az sem titok, hogy az interven­ciósok repülőgépeit amerikai pi­lóták kormányozzák. Nem szólva arról, hogy a támadók fegyve­rein csupán ilyen felírás látható „Made in USA”. Armas ezredest egy újságíró „blöff-tábornoknak” nevezte el, mégpedig találóan, hiszen a be­tolakodók főhadi-'zállása szívesen ad győzelmi jelentéseket — a, va­lósággal ellentétben. Az inter­venciósok az első napon 15 kilo­méteres sávon nyomultak be az országba, s azt terjesztették, hogy elfoglalták Puerto-Bárrios kikötőjét és még több fontos várost. Ez nem volt igaz. A tá­madók kemény ellenállásra ta­láltak. Arbenz elnök már 20-án átvette a hadsereg főparancsnok­ságát és rádióbe zédében kije­lentette: „Egyetlen guatemalai sem akarja elvesztem szabadsá­gát és nem akar megválni a de­mokratikus rendszertől. Azon a nyelven fogunk beszélni a beto­lakodókkal, amelyen ők akarnak velünk — a fegyverek nyelvén.” így is történt. Június 22-én meg­indult a kormánycsapatok általá­nos ellentámadása, s a legújabb jelentések arról számolnak be, hogy az intervenciósok fejvesz­tetten menekülnek a hondurasi határ felé, miközben az ország­ban nyugodtan zajlik tovább az élet. A guatemalai kormány azon­ban nemcsak a fegyveres erőket sorakoztatja fel az intervenció- sok megleckéztetésére. Toriello külügyminiszter közvetlenül a tá­madás után kérte az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának összehívását. A tanács 21-én ült ö:sze, s az Egyesült Államok reakciós erői azonnal akcióba léptek. A brazil és a colombiai küldött révén olyan határozati javaslatot nyúj­tottak be, amely arra irányult, hogy Guatemala panaszát a pán­amerikai értekezlet „békebizott­sága” vizsgálja meg. A páname­rikai szervezet pedig köztudomá­súan washingtoni irányítás alatt áll. A szovjet képviselő vétót emelt e javaslat ellen, s végül a francia küldött által előtérj esz- j tett javaslatot fogadták el, amely j a csatározások beszüntetésére szólítja fel a harcoló feleket. A felhívásnak a támadóknál nem volt foganatja, ezért Guatemala külügyminisztere 22-én ismét kérte a Biztonsági Tanács ösz- szehívását. Ezt a tanács soros elnöke, az amerikai Cabot-Lodgc i azonnal elutasította! E példa nél- j kül álló tett olyan visszatetszést ] keltett a Biztonsági Tanáci többi j tagjai körében, hogy Lodge 23-án j kénytelen volt visszakozni és kö­zölni, hogy a tanács mégis ösz- szeül. Guatemalában még ropognak a fegyverek, a béke ellenségei to­vább bonyolítják diplomáciai manővereiket. A koreai háború már egy esztendeje véget ért, Indokínában egyre nagyobb a ki­látás a megegyezésre, új csata­mező kell tehát, ahová fegyvere­ket lehet szállítani. A fegyver- gyárosok úgylátszik nem okultak a koreai és indoknai példán, s nem tanulták meg, hogy kis né­pek is hatalmas tettekre képe­sek, ha szabadságukat védik, Aratás előtt a tiszavasvári gépállomáson Szabó József főgépész vidáman, jár-kel a kijavított gépek között. Az érdeklődőknek mindig egy a ' válasza: „így még nem készül­tünk fel egy évben sem". A szere­lők, a kombájnisták is sokkal képzettebbek már, mint a múlt években, ha mégis baj akad, a mozgóműhely azonnal ott lesz a tarlón. Szauder Antal, a kombájnok I „orvosa“ az utolsó simításokat végzi a mindenttudó, aisínákon. Meghúzza a csavarokat, megnézi az elektromos berendezéseket, megindítja a motort, meghallgatja a „szívverést“ és egymásután mondja ki a végszót: „Jól van, mehet“. A képen előtérben Molnár József kombájnista a főgépésszel még egy próbakört ír le a kombájnjával és aztán ő is beállítja gépét a már kijavított, főpróbán is átesett 14 kombájn közé. Molnár Jói zsef a múlt évben 245 hold kalászost és 305 hold napraforgót vágott le ezzel a masinával. Az idén sem akarja alább adni. A megyei írócsoport közleménye A cséplési tűzveszély megakadályozására már most felkészüli nek a gépállomáson. Minden kipuffogóra szikrafogót szerel Gulyás Sándor hegesztő és segítője, Kenyeres László. (Hammel József felvételei) Közöljük megyénk íróival, hogy az írócsoport vezetősége a szoká­sos — eddig a nyíregyházi stúdió helyiségében megtartott — pén­teki megbeszéléseit a jövő héttől kezdődően csütörtökön délután 5—7 óra között tartja a Néplap szerkesztősége klubhelyiségében.

Next

/
Thumbnails
Contents