Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-26 / 150. szám

1954 JUNIUS 26, SZOMBAT

NÉPLAP

3

Csou En-laj elvtárs megérkezett Indiába

Az „Indinfo‘‘ jelenti: Csou En- ;laj, a kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyrrflnisztere pénteken reggel helyi idő szerint 7.18 órakor Genfből Uj-Delhibe érkezett. A repülőtéren a korahajnali órák óta ezrek várakoztak a kínai miniszterelnök megérkezésére és lelkes fogadtatásban részesítették. A két vezető ázsiai államférfi első találkozásánál jelen voltak az indiai kormány miniszterei, a diplomáciai testület tagjai, az indiai parlament képviselői, vezető kormánytisztviselők és a három fegyvernem vezérkari főnökei.

Amikor Csou En-laj kiszállt a ■repülőgépből, elsőnek Nehru miniszterelnök és Jean Csung- hszien, Kína újdelhi nagykövete üdvözölte. „Éljen Csou En-laj!‘‘ és „Éljen az indiai-kínai barátság!“ kiáltások hangzottak fel, 'miközben Nehru bemutatta a vendégeknek a diplomatákat, a minisztereket és más vezető közéleti személyiségeket.

A hadsereg és a légierő egységeiből összeállított díszőrség tisztelgése közben a zenekar a kínai nemzeti himnuszt játszotta.

Csou En-laj Nehru kíséretében elvonult a sorfal előtt és barátságosan viszonozta az egybegyűltek köszöntését.

Az összegyűlt több, mint 100 indiai és külföldi sajtótudósító csoportjához érve, Csou En-laj rövid nyilatkozatot olvasott fel.

Csou En-laj nyilatkozatában köszönetét mondott az indiai miniszterelnöknek és a kormánynak a meghívásért. Kijelentette: büszke örömmel használta fel ezt az alkalmat India meglátogatására. A Kínai Központi Népi Kormány nézete szerint a barátság India népével és kormányával nagyjelentőségű tényező a világbéke szempontjából.

India közvéleménye örömmel fogadja Kína miniszterelnökét

Az indiai lapok és hírügynökségek címére az ország minden részéből üzenetek érkeznek, áme- lyek örömmel üdvözlik Csou En- lajnak, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének indiai látogatását.

A lapok kommentárokat és vezércikkeket szentelnek az indiaikínai barátság megszilárdítása kérdésének, rámutatva, hogy a két nép barátsága a tartós és szilárd béke biztosítéka Délkelet- Ázsiában és a Távol-Keleten.

Csou En-laj nyilatkozata

A „Hindu of Madras“ című lap közli azt a nyilatkozatot, amelyet Csou En-laj kínai külügyminiszter adott Delhibe utazása előtt a lap genfi tudósítójának.

Csou En-laj kijelentette, hogy Kína véleménye szerint az ázsiai béke biztosítása, az e földrészen élő népek nemzeti függetlenségéhez való jogának, valamint önrendelkezési jogának biztosítása érdekében az ázsiai országoknak ki kell kérniök egymás véleményét a közös intézkedésekről és kölcsönös kötelezettségekről.

A tudósító megkérte Csou En- lajt, nyilatkozzék a genfi értekezletről. Csou En-laj kijelentette, hogy az értekezleten születtek bizonyos sikerek a Koreára vonatkozó tárgyalások során, azonban az Egyesült Államok elutasította minden észszerű javaslat megvitatását.

Csou En-laj kiemelte, hogy a koreai kérdést nem vették le a napirendről. A koreai nép jogos kívánságait ki kell elégíteni.

Csou En-laj az indokínai problémára vonatkozóan kijelentette, hogy a kérdés vitája eléggé lassan halad. Az a megegyezés azonban, amely két kérdéssel kapcsolatban az értekezleten létrejött, megteremtette az utat az indokínai béke helyreállítása problémájának megoldása felé.

Csou En-laj azt a reményét fejezte ki, hogy az elkövetkezendő három hét alatt az indokínai háborúban résztvevő mindkét fél a kölcsönös jóindulat jegyében tárgyalásokat folytat olyan méltányos fegyverszünet céljából, amely valamennyi fél számára elfogadható. * -*

A guatemalai helyzetről

A kormánycsapatok győzelmes harcai

(MTI) A guatemalai hadsereg főparancsnoksága csütörtökön újabb közleményt adott ki a guatemalai hadihelyzetről. Közleményében a többi között bejelenti, hogy „a kormánycsapatok által elfogott sok fogoly között különböző nemzetiségű külföldiek vannak és csak igen kis számban vannak guatemalaiak.”

A hadműveleti területeken „újabb sikereket értek el a zsoldos erők által elárasztott nemzeti terület megtisztításában. A zsoldosok súlyos veszteségeket szenvedtek halottakban.-’ Puerto-Barrios vidékét már teljesen megtisztították az ellenséges erőktől és a város lakossága visszatért rendes életmódjához. A közlemény azzal a bejelentéssel zárul, hogy „a főparancsnokság végleges csapást készít elő, amelyet nehéz fegyverekkel akar végrehajtani, hogy végetvessen a betolakodók utolsó ellenállásának is.”

Távirat a hondurasi kormányhoz

A guatemalai kormány csütörtökön felkérte a hondurasi kormányt, hogy fegyverezze le és internálja a Guatemalát megtámadó fegyveres erők jelenleg Hondurasban tartózkodó valamennyi tagját. A táviratot, amelyet Toriello guatemalai külügyminiszter írt alá, elküldték az ENSZ főtitkárságához is.

Magyar dolgozók rokonszenv-tiintetése

A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat dolgozói arra kérték az Országos Béketanácsot, hogy az alábbi szövegű táviratot továbbítsa az ENSZ- nek:

„Felháborodottan vettük tudomásul, hogy az imperialisták a Guatemala ellen elkövetett agressziójukkal újból a világ békéjét veszélyeztetik. Ezt mi demokratikus dolgozók teljes mértékben elítéljük és együntetűen tiltakozunk az imperialisták ezen újabb aljas gaztette ellen.

Nyíregyházi Sütőipari Vállalat dolgozói.”

•

Egyesülésünk dolgozói az újabb imperialista agresszióval kapcsolatban gyűlést tartottak, s felháborodással ítélték el a guatemalai nép elleni támadást. Felháborodásuknak jeléül táviratot intéztek az Országos Békebizottsághoz Budapestre, kérve arra az Országos Békebizottságot, hogy tiltakozó táviratukat az ENSZ- hez továbbítsa:

„Felháborodással értesültünk az imperialisták Guatemalával szemben elkövetett agressziójáról. Követeljük az ENSZ-től, hogy teljesítse kötelességét, teljes tekintélyével lépjen fel a háborús gyújtogatok ellen.

Nyíregyházi Növényolajipari Egyesülés dolgozói.”

Ili Écpeh a bjeiorussz föhlchcn

Szovjet-Bjelorussziában új mezőgazdasági gépek dolgoznak a földeken. Csupán az utóbbi három év alatt 41 gép- és traktorállomás, 15 talajjavító gépállomás, 3 rétjavítóállomás létesült. A köztársaság gép- és traktorállomásainak traktorparkja ebben az időszakban több mint kétszeresére emelkedett. A kombájnok száma 16-szorosára nőtt.

A képen: A minszki terület Dzcrzsinszkij-kerületében lévő „Győzelem” kolhoz földjein kombájnokkal takarítják be a lóherét.

(Foto: D. Solomovics.)

A szovjet kormány jeg-yzéke az Egyesült Államok kormányához

V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese június 24- én magához kérette Charles Bohlen urat, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és átadta neki a következő jegyzéket:

„A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok kormányának kijelentse a következőket:

Ez év június 23-án a feketetengeri hajózáshoz tartozó „Tuap- sze‘‘ szovjet tártályhajót, (amely világításra szolgáló petróleumszállítmánnyal haladt), helyi idő szerint négy órakor Tajvan szigetétől délre a nyílt tengeren feltartóztatta egy torpedóromboló mintájú hadihajó a 19 fok 55 perc északi szélességi és 120 fok 23 perc keleti hosszúsági fokkal koordinált helyen és a hajót fegyver- használat fenyegetésével útvonalának megváltoztatására, valamint arra kényszerítette, hogy kövesse. A tartályhajó kapitánya a torpedóromboló mintájú hadihajó támadásáról még jelentést adott, ezután a rádióösszeköttetés a tartályhajóval megszakadt. A szovjet hajónak és legénységének további sorsa ismeretlen. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szovjet tartályhajó elrablása egy hadihajó^ által, az Egyesült Államok hadi-* flottája által ellenőrzött vizeken,! csak az Egyesült Államok hadit: tengerészeti erői által történhet tett.

A szovjet kormány elvárja^ hogy az Egyesült Államok kor-, mánya a szovjet kereskedelmi hajó ellen nyílt tengeren elkövet* tett támadással kapcsolatban inti tézkedéseket tesz a hajó, a hajón' lévő szállítmány és legénység hat! ladéktalan visszaszármaztatására,, A szovjet kormány egyúttal ra-J gaszkodik a szóbanforgó törvény-l ellenes aktus megszervezésében1 részes hivatalos amerikai személyek megbüntetéséhez és olyan- intézkedések hozatalához, amelyek! kizárják a nyílt tengeri szabadi hajózást durván megsértő hasonlói cselekedetek megismétlésének le-í hetőségét.

A szovjet kormány szükségest] nek tartja kijelenteni, hogy nemi mehet el az ilyen megengedhetett! len akciók mellett és kénytelen* lesz megfelelő intézkedéseket ten-i ni a szovjet kereskedelmi hajók e térségben való hajózásának bizt tonsága érdekében.“

Charles Bohlen úr megígérte^ hogy a jegyzéket eljuttatja azj Egyesült Államok kormányához.

elég az hozzá, hogy az asz- szony, az édesanya megtévedt, Teltek, múltak a napok, s az asszony balga fejjel azt hitte, hogy a gyerek nem látja dolgait, hogy nem veszi észre a gyerek, hogy mindig olyankor küld: moziba, vagy

máshová, amikor láb alatt van.

Amikor jött az „idegen férfi”, a kisfiúnak mindig a boltba kellett menni, vagy játszani küldték. Szóval ilyenkor mindig adtak neki vrlf mi elfoglaltságot, valami házonkívüli elfoglaltságot .,,

És a gyerek átsírta az éjszakákat, gyötrődött, vergődött keserű fájdalmával Nem volt senki, ki könnyített volna terhén, nem volt senki, ki gyógyító irt adott volna az égő sebre. Érezte, hogy kialszik benne valami fény, amely gyermekéletének az éltető, melegítő kincset adta, az anyai szeretetet. „Bár ne élnék! Minek is élek. Sem anyám, sem apám ..., nincs kinek elsírjam panaszom, nincs

ki gondom viselje ,,. Nincs senkim, mert ő, ő már nem az én édesanyám.”

— így mondta a kisfiú egy bizalmas éjszakán, amikor leültem ágya szélére, s hallgattam, suttogó panasz-szavát. — Láttam én, hogy átsírja az éjszakákat, hogy nagyon bántja anyja tette. Mit tehettem, újra kérdeztem, vigasztaltam és próbáltam megértetni vele, hogy itt igaz otthonra lel, s a szülői szeretet helyett, melyet elvesztett, megadunk mindent, mit egyik ember a másiknak megadhat.

— Elmondta a kisfiú egy másik éjszakán: „Ha hazajöttem nyári szabadságra, — mert állami gondozott voltam, akkor is elküldött hazulról, mert az az ember, mert az az idegen ember, ki elvette tőlem anyámat, az gyűlölt engem... én neki terhére voltam. A/éit adtak gyermekotthonba is, mert láb alatt voltam ... Barna Lajos elhallgatott. Arcizma még meg-megrándult, de aztán lassan kisimult, megnyugodott, hogy elvonult, lecsendesedett a háborgás, mely íölizgatta ahogy az eseményeket elmondva azokat újra átélte ...

Anr.j ira megdöbbentett a történet, hogy alig tudtam szóhoz jutni, majd megkérdez; cm:

— E> most, most mi van a gyerekkel?

Barna Lajos cigarettát vesz elő. Kagyujt, melyet szippant, aztán kutató tekintetét rám emeli.

— Mit gondolsz?

— Hm! Hogy mit? Hát azt gondolom, — mondottam, úgy érzéseim alapján, — hogy az anya nagyon bánja tettét és minden bizonnyal keresi az alkalmat, hogy fiát visszanyerje.

Rábólint, majd kis szünet után hozzátette.

— Úgy van ... Levelet küldött, sőt ma pénzt is a fiának.

— És a gyerek? — kérdeztem. — Elfogadta?

— El.

Hallgattunk, mindketten a magunk gondolatsorát

követtük. Majd ő mosolygott, mintha kavargó gondolataim közé látna, mert engem az izgatott, hogyan hatott a gyerekre, mit mondott neki.

— És mondd, hogy csinál I ad? Hogy sikerült a gyerekre hatni, szóval mit mondtál neki?

Tekintete maga elé révül. — Ugylátszik, nem volt könnyű harc. De éppen azért izgalmas lehetett, hiszen Barna Lajos szereti a nehéz nevelői feladatokat. Ilyenkor válik el, mi lakik az emberben. Ilyenkor, amikor nincs recept, sem Makarenko könyvében, sem másutt, az élet által feladott nehéz ke- rcsztkérdésre adandó válaszra.

— Tudod — és arcára ismét felfut a fény, az izgalom, az izgalmas, nagy munkának, egy-egy a lélekkel vívott győztes harcnak lehet ez az izgalma —, ami szemében most felvillan — megértettem a gyerekkel, hogy ő még nem ismeri tán azokat a kényszerítő körülményeket,

amelyek édesanyját ilyen lépésre kényszerítették. — Lehet, hogy az anya amit tett, épen fiáért, éppen ruhácskájáért, a kis mindennapi betevő falatért tette, s talán hitt a férfiban, de az becsapta és ki tudja, talán nem volt ereje elszakadni tőle. Talán agyereket is éppen ezekért az okokért adta gyermekotthonba.

— És a gyerek? Mondd és a gyerek mit szólt ehhez?

— Mit — hm! Először acsarkodóit, toporzékolt, keserűen kifakadt: „De én gyűlölöm és gyölölöm, nem anyám többé ..és keservesen zokogott és bizony megvallom, szégyen, nem szégyen, megesett, hogy az én szememből is kihullt a könny. Aztán próbáltam úgy szólni hozzá, mint emberhez, mint szenvedő emberhez, kivel mélyen együttérzek, kinek fájdalmán, terhén könnyíteni akarok. Mondtam, hogy ne büntesse olyan kegyetlenül, hiszen mégis csak édesanyja, bárhogyan is

van, mégis csak tisztelnie!! kell, ha már nem is tudjál annyira szeretni, mint egy-í kor... — Felsóhajt, — Eddig a történet.

Ballagunk a kertben szót-j lan egymás mellett. A széli zúgatja a százados fákat, sí a lombok előttem, mint beszédes ajkak megnyílnak! susogva, titkosan, rejtelmesen. Talán arról regélnek,* hogy estendent, ha ráhaj- lik a nappalra az alkonyat árnyéka, mint az a kézj mely a gyermeket álomba! ringatja, betakarja, s otd fent az égi mezőkön énekelve, kigyúlnak a fények.., meglebben a takaró, s egy! kis inges fiúcska fehér árú nyéka fut le a folyosón. —! Léptei alatt zörögnek a ka-í vicsok, s a lombok elhall-j gatnak, karjukat kitárják,! magukhoz ölelik a kis ár-j vát, ki elővesz kebléből* egy kicsinyke képet, szívéhez szorítja, megcsókolja,! könnyével áztatja ... és el—j suttogja a kegyetlen és; mégis drága asszony neveti „Édesanyám, drága jó* édesanyám!”

Barota Mihály,(