Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-24 / 148. szám
4054 JUNIUS 24, CSÜTÖRTÖK NÉPLAP 3 A kisvárdal míivészotthoiiban Ünnepélyes keretek között avatták fel Kisvárdán Faluszinház művészeinek otthonát. Kisvárdára érkezve az tej szinészotthon után érdeklődünk az egyik boltban. A boltvezető ennek a kérdésnek úgy megörült, mintha valami nagy vásárlást bonyolítottunk volna le, szemmelláthatóan büszke arra, hogy Kisvárdán már színészek laknak. Ez már majdnem olyan, mintha a községnek színháza lenne. Kijön velünk az utcára és ott magyaráz. — Hol laknak a színészeink? Tessék itt egyenesen, a kultúrpark- kal szemben .,. Aztán utánunk kiált: ■— Különben bárki megmondja majd ott feljebb is! Különösebb nehézség hélkül megtaláljuk a megye első faluszínházi művészotthonát. Bolthajtásos, ódonveretű kapun haladunk keresztül s régihangulatú szállodákra emlékeztető falépcső visz az első emeletre, ahol tábla betűi mondják: „Az Állami Faluszínház művészotthona.'’ Az első szoba a titkárság — Vizsoly elvtárs, a megyei színházi titkár főhadiszállása. —* Ahg tudunk ve'e néhány szót váltani, mert állandóan berreg, cseng a telefon. Még fel sem veszi a kagylót, ránktekint és ezt mondja; — Jegyet kérnek.,. Igen nagy az érdeklődés az esti díszelőadás iránt a művészotthon avatásának napján. — Mindenki ott akar lenni, hogy tapssal, szóval és virággal köszöntse a vendégeket, akik most már lakók, kisvárdai lakók lesznek,,, Pálfy elvtárs, a gondnok mutatja meg az otthont. Ö maga is színész volt, most már idősebb férfi. Ez utóbbi meghatározás, hogy „idősebb” kizárólag évei számára vonatkozik, de frissesége meghazudtolja ezt a jelzőt. Amikor lelkendező szavakkal kalauzol bennünket az otthonban és sorra mutatja a szobákat, az ebédlőt, a konyhát, a kamrát, arra is választ akarunk kapni, hogy miért törődik ő ilyen nagy szeretettel az otthonnal. Hiszen az természetes, hogy kényelmes hálószobákat rendeztek be a Faluszínház művészeinek, szép ebédlő, jó fürdőszoba áll rendelkezésükre, de ahhoz, hogy valaki csipke- terítőkről, friss virágokról, strandbérletről gondoskodjon, ahhoz több kell, mint amennyit ez alatt a szó alatt értünk: „gondnok”, S a kérdésre akkor kapunk választ, amikor Pálfy elvtárs saját életéről kezd beszélni s elmondja, hogy össze sem tudja számolni, hogy hány kilométert hajózott a Vörös-tengeren, bejárta a Földközi-tenger partjait, utazott szárazföldön s volt vidéki színész régen, a múltban, országutat járó vándorszínész. Keserves, nehéz színészi életet élt, s talán mindig arra vágyott, hogy egyszer otthona, igazi otthona legyen. Ez a vágy fűti most is, amikor gondoz és szeretettel rendezi, csinosítja a faluvzínház művészeinek otthonát. Valóban otthont akar teremteni. ■— Mert az biztos: a nép államának segítsége, hozzájárulása, pénze nélkül ez az otthon pu?zta ábránd lenne csak továbbra is, de ahhoz, hogy az állam pénzéből otthon legyen, ahhoz lelkes emberek is kellenek. S hogy érzik magukat a művészek? Az éjszaka érkeztek, most már ébredeznek, vannak, akik már felkeltek, végigjárják az otthon szobáit, még a kamrába is bekukkantanak, mások lemennek az utcára s az emberekkel, a községgel barátkoznak. Az egyik szobában, a zenekar tagjainak szobájában kis társaság verődik össze. Olyan te- refere társaság. Természetesen az otthonról beszélnek. Tőkei elvtárs, a megyei népművelési osztály egyik előadója beszél. — Emlékszem, amikor négy évvel ezelőtt az első kultúrautö jött n megyébe. Magyon, az állami gazdaságban helyeztük el a színészeket. Szalmát terítettünk a padlóra s azon aludtak. — De hányszor! Hányszor — erősítgeti Rózsa bácsi is, a zenekar csellistája. Fehér Györgyi, a színészgárda egyik művésztagja is emlékei között kutat, <— Sokat vállaltunk, de örömmel tettük és tesszük, Látjuk, tapaszaz Állami táljuk, hogy szeretnek bennünket azok az űj hallgatók, nézők, akiknek a múltban soha nem jutott osztályrészül, hogy színészek szájából halljanak szép magyar szót, tanulságos, nevettető szép magyar szót. Egyszer például előadás után kis falusi lányka kopogtatott az „öltözőnk” ajtaján. Belép, körülnéz és mikor meglát hozzámlép. Kendőbe bugyolált csomagot nyújt át: „Édesanyám tisztel- teti magát, mert olyan szépen játszott ma este.” Kibontom a csomagot, hát finom sonka, tészta, tojás van benne. — Ilyen csokrot Pesten nem kapnál! — kiált közbe valaki és valamennyien nevetnek rajta... ,,. De talán olyan tapsot sem, amilyen szinte tízpercenként csattant fel az esti díszelőadáson. Az ünnepség megható eseménnyel kezdődött, kinn a kultúrterem előcsarnokában úttörőlánykák várták a színészeket nagy virágcsokrokkal, aztán benn a teremben Marczi elv- társ, a járási tanács elnöke üdvözölte őket s megkezdődött az előadás. Lehár Vándordiákját mutatták be s ha egy előadás sikerét a nyiltszíni tapsokkal mérjük: akkor ez az előadás fényes sikert aratott. Valahogy úgy érezte mindenki, hogy az otfchon melegsége sugárzik máris az együttes játékából, ■* S. I. Hivatalos közlemény Csou En-laj indiai útjáról M (mTI). A Kínai Népközg genfi küldöttségének sajtóirodája a következő közleményt adta ki: „Csou En-laj, a Kínai Népköz- társaság miniszterelnöke és külügyminisztere Nehru indiai miniszterelnök meghívásának eleget téve, háromnapi tartózkodásra Indiába látogat. Csou En-laj mi- niszterelnök és kísérete június 23-án „Air India“ különrepülögé- pén Géniből közvetlenül Új Del-* hibe utazik. indiai megfigyelők nagy jelentőséget tulajdonítanak Csou En-laj delhi látogatásának Párizs (MTI). Az „AFP“ francia hírszolgálati ügynökség írja: Indiai megfigyelők nagy jelentőséget tulajdonítanak Csou Enlaj kítiai külügyminiszter indiai .óbioi-----------------------*— látogatásának. Rámutatnak arra, hogy Csou En-laj és Nehru személyében két olyan ember talál-i kozik, aki több, mint 900 millió embert képvisel. A, güatemalai hadsereg vezérkarának jelentése a harci helyzetről (MTI). Mint az „AFP“ jelenti, a güatemalai hadsereg vezérkara újabb jelentést adott ki a harci helyzetről. A jelentés megállapítja, hogy Gualanban, miután a tüzérség hevesen ágyúzta a betolakodók hadállásait, a kormánycsapatok támadásra indultak és visszavonulásra kényszerítették az agresszorokat, akik súlyos veszteségeket szenvedtek és sok foglyot hagytak hátra. Most őrjáratok fésülik át a vidéket, hogy elfogják az elszigetelten maradt kisebb intervenciós csoportokat. Puerta Barrios vidékén vissza-* verték a betolakodók két támadását. Az egyik támadás a vasútvo- nal ellen irányult, a másik célja partraszállási kísérlet volt. Chiquinula város közelében, amely ugyancsak a hondurasi határ mentén fekszik, a betolakodókat megfutamították. Hasonló jelentést adott ki az ország belső helyzetéről a guate- malai belügyminisztérium is. A Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozata Bécs (TASZSZ). A Szakszervezeti Világszövetség titkársága június 21-én Guatemaláról szóló nyilatkozatot adott át a sajtónak közzététel céljából. A nyilatkozat hangsúlyozza: A Szakszervezeti Világszövetség kifejezésre juttatva az egész világ dolgozó tömegeinek érzéseit, mélységes rokonszenvét tolmácsolja és forró testvéri üdvözletét küldi a függetlenségéért harcoló guatema- lai dolgozó népnek, valamint szakszervezeteinek és pártszervezeteinek. A Szakszervezeti Világszövetség meggyőződése, hogy Guatemala dolgozói a fegyveres agresz- szióval kapcsolatban még szóró-1 sabbra tömörítik soraikat és megszilárdítják szövetségüket a parasztokkal és az egész néppel. A Szakszervezeti Világszövetség fel-; szólítja a szakszervezeteket és az egész világ dolgozóit, különösen a1 latinamerikai szakszervezeteket,j támogassák Guatemala dolgozónépét az imperialista agresszió ellen és nemzeti függetlenségéért vívott igazságos harcában. A Labdarúgó Világbajnokság szerdal mérkőzései A Labdarúgó Világbajnokság szerdai mérkőzésének eredményei: Svájc—Olaszország 4:1 (1:0) Nyugatnémetország — Törökor-r szág 1:2 (3:1) A Guatemala elleni provokációk háttere Guatemala az imperialista ármányok elleni harcával példát mutat más latinamerikai országok népeinek. Éppen ettől félnek iaz Egyesült Államok vezető kö- itei. Az amerikai monopóliumok megázokták, hogy hűbérbirtokuk- inak tekintsék Latinamerikát és ■továbbra is fosztogatni szeretnék a latinamerikai népeket. Csakhogy más latinamerikai országokban is fokozódik az ellenállás az Egyesült Államok uralmával szemben, Az Egyesült Államok vezető körei azért mindent megtesznek, csakhogy visszaszerezzék elvesztett befolyásukat Guatemalában. Ez a háttere valamennyi északamerikai provokációnak, amely e kis szabadságszerető ország ellen irányul, # Az Egyesült Államok külügyminisztériumának sugalmazására összehívott úgynevezett ,,latinamerikai szovjet beavatkozás elleni harc első kongresszusá’-nak is provokációs jellege volt. Mi mást lehet mondani a hivatásos provokátoroknak és sztrájktörőknek arról a gyülekezetéről, amelyen főképpen a Guatemalából kiszórt reakciós emigráns söpredék vett részt? A feladat világos volt: leplezni kellett a Guatemala ellen irányuló intervenció kirobbantását. Azt azonban még Washingtonban is látták, hogy az emigránsok gyülekezete legfeljebb csak megvető mosolyt kelthet. Abból a célból, hogy a „kongresszusnak“ nagyobb tekintélyt kölcsönözzenek, meghívták néhány latinamerikai ország képviselőit. De ó jaj, még ezek a képviselők is azzal vádolták meg az amerikai imperialistákat, hogy durván beavatkoznak Latin-Amerika ügyeibe. Washington ötlete csúfos kudarcot vallott. A washingtoni propaganda nagymesterei durva koholmányokat és szovjetellenes rágalmakat kürtőitek világgá, a „nemzetközi kommunizmus“1 elleni védekezésről fecsegnek s ezzel az a céljuk, hogy megerősítsék az Egyesült Államok monopoltőkéjének helyzetét Latin-Amerikában, leplezzék a latinamerikai népek ügyeibe való durva beavatkozásukat. A latinamerikai helyzet tudatos kiélezésére törekszenek az Egyesült Államoknak azok az agresz- szív erői, amelyek minden áron meg akarják mérgezni a nemzetközi légkört. Egyszerű példát hozunk fel. A washingtoni körök „Moszkva kezét“ látták a hondurasi banánültetvényeken már több mint négy hét óta tartó és 20.000 munkásra kiterjedő sztrájk szervezésében. A „kéz“ látható is, csakhogy az Dulles úr keze, Dulles bármi áron el szeretné nyomni ezt a sztrájkot. Latin-Amerikában közismert, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere a hondurasi sztrájkmozgalom miatt rendkívül aggódó „United Fruit Company“ monopólium egyik legnagyobb részvényese. Mint ismeretes, az „United Fruit Company”-nak nagy érdekeltségei vannak Guatemalában is. Az Egyesült Államok kommunistaellenes koholmányok ürügye alatt katonai szövetséget kötött Honduras- szal és most ezt a Guatemalával határos országot az intervencióhoz kiindulópontként akarja felhasználni. Az amerikai imperialisták a „vörös veszedelemről“ szóló handabandázással álcázzák a hondurasi, valamint nicaraguai fegyverszállításokat, a güatemalai határokon szervezett ' katonai p/óVokációkat. Ismeretes, hogy az északameri- kaj ,monopolisták kezükbe kaparintották a latinamerikai gazdaságú, élet kulcsállásait és ellenőrzésük alá vonták a legfontosabb iparágakat. Elég erre vonatkozóan, megemlíteni az alábbi ékesen- ssóló számadatokat: a Chilében bányászott réz 95 százaléka az Egyesült Államok kezébe került, Brazíliában amerikai társaságok tartják kezükben a villamosener- gia.'90 százalékát. ; “Az Egyesült Államok egyedül a második világháború óta a követen kqző államcsínyek szervezésében vett részt: Venezuelában 1945-ben) és 1948-ban, Ecuadorban 1946-ban,; Bolíviában 1946-ban és 1951-ben, Costa-Ricában és Peruban 1948-* ban, Cubában 1952-ben, Colum-i biában 1953-ban, stb. A közel-* múltban Paraguayban volt állam-*1 csiny. Mint az „El Sol“ című uru-* guayi lap félre nem érthetően írta, ezt az államcsínyt közvetle-* nül az Egyesült Államok szervez-* te meg, hogy fenntarthassa ural-* mát ebben az országban. A guate-t malai kormányzati szervek a leg-J utóbbi napokban lepleztek le egy, aknamunkát folytató csoportot,, egy összeesküvés résztvevőit, amelyet külföldről irányított az áruló Carlos Casthilho Armas, az1 „United Fruit Company“ ismert ügynöke, »' * A latinamerikai országok széles társadalmi körei megbélyegzik az Egyesült Államok provokációs mesterkedéseit. Sok latinamerikai országban bizottságok alakultak Guatemala védelmére, nagygyűlés seket, gyűléseket tartanak a gua-t temalai nép támogatására. Drew Pearson reakciós ameri-* kai újságíró ezekhez az esemé-* nyékhez fűzött kommentárjában, a, „Daily Miror“ című lapban kellet-* lenül, keserűen ismerte be, hogy az Egyesült Államok provokációs cselekményei következtében a legtöbb latinamerikai országban „Guatemalával éreznek együtt, nem pedig az Egyesült Államokkal“,
