Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-20 / 118. szám

1934 MÁJUS 20, CSÜTÖRTÖK MCPCIP ft ÍVOD Ennek a hodászi történetnek két család a főszereplője: idős Szűcs Tamás és idős H, Márta Ferenc családja. Mielőtt rátérnénk a nemrégi­ben történtekre, mutassuk be néhány jellemző adattal a Szücs- családot. Idős Szűcs Tamásnak mintegy 150 holdja s egy nagy háza voit. Ennek kevés hányadát örökölte, a többit szerezte. Kulákmódra. Ar­ról volt nevezetes, hogy minden évben változott a kocsisa, nem bírták sokáig az emberek a há­zánál. Tizenöt-húsz harmadosa volt, ezeknek nemcsak a föld­munkát kellett elvégezniük, ha­nem még robotra is jártak a föld fejében Szűcs Tamás udvarára. Napszálltakor meg kellett jelen­ni s addig nem volt nyugvás senki számára, míg be nem ké­szítették a másnapi vizet, tüze­lőfát. Lopás ügyvédiurlanggal Nagy mestere volt a tolvajlás- nak ez a család. Az öreg Szűcs két fiát, Gyulát és Tamást ügy­védnek tanítatta ki s azok aztán ott verték el a port a szegény­emberen, ahol csak tudták. Ugy- védfurfanggal, csalafinta módon. Egyszer egy tehenet hajtottak Szücsék udvarára Kántorjánosi- ból. Veres Berti bácsi, az egyik cseléd megkérdezte „Honnan ez, tekintetes úr?” „Perköltségből!” — felelte az öreg. Sokan emlékeznekmég a faluban özvegy Veres Józseíné esetére. Né­hány öl szőlője volt az asszony­nak s a szőlő tőszomszédságában másik darabka. Veresék egyik máshol élő rokonáé. Ez a rokon azt mondta Veresnének; művel­jétek meg, használjátok. így is történt. Aztán egyszer hivatja Müller, a főjegyző Veresnét: „Ve­gye meg a szőlőt, amit művel. Én vagyok az ügy képviselője, fizessen le harminc pengőt, az­tán rendben lesz.” Veresné, aki szegény volt, mint a templom egere, eladott ezt is, azt is, ami kikerült a szegénységéből, hogy a szőlőt megvegye. Ekkor jött Szűcs úr, az ügyvéd, — Hallja Veresné, magát jól becsapta a főjegyző! Hiszen azon a szőlőcskén 120 pengő adósság van! összecsapta a kezét az özvegy­asszony, hogy most aztán mi lesz ővele, az adósság elviszi minde­nüket. — Adok egy tanácsot — mond­ta az ügyvéd — perelje be Mül- lert, mert magának a vételkor nem mondta meg az adósságot. Majd én elintézem. Hát elintézte. A pert Veresné ..megnyerte”. A bíróság neki ítélte a szőlőt 30 pengőért, 120 pengő adósság megfizetésével és még 150 pengő ügyvédi költség­gel. Ez összesen 300 pengő volt! Még keservesebben sírt erre a szegény. Az ügyvéd vigasztalta: ,.Na, ne sírjon, egyezzünk meg ... elengedem az ügyvédi költséget, ha nekem adja a szőlőt...” Mit tehetett mást az asszony, mint odaadta a szőlőt az ügyvédnek... Sok ilyen esetet lehetne még felsorolni. Aztán olyat is, hogy V. B. és G. J. közötti válópert hosszú évekig húzta, hogy minél több pénzt srófolhasson ki, hogy Sz. S.-nétól 2000 forintot hará­csolt egy másik per útján... Aki ellene szavazott Elek Sándor segély kérelmének S aztán, hogy jobban megis­merkedjünk a család múltjával, idézzük fel talán néhány régi képviselőtestületi ülés emlékét. Szűcs Tamás képviselőtestületi tag volt. 1928 május 29-én valaki javasolta, hogy a községi szü­lésznő 240 pengős fizetését emel­jék fel 600 pengőre, hogy lelki- ismeretesebben végezze munká­ját. Szűcs Tamás felszólalt és el­lenezte a fizetésemelést. 1929 ja­nuár 26-án javaslat hangzott el, hogy az adóalap 2 százalékát for­dítsák a szegények segélyezé­ÁSÍKI HIÉ sére. Szűcs Tamás ellene szavaz­tatott. 1929 február 27-én Elek Sándor rokkantsági segélykérel­mét tárgyalták. Szűcs Tamás a segély megadása ellen szavazott. Mit szavazott meg Szűcs Ta­más? Egy példa: 1929 május 2-án azt javasolta kulákcimbo- ráival együtt, hogy Fiedler Lajos 67 holdas nagygazdának a föld­rendező bizottság juttasson még 33 holdat, hogy kerek száz le­gyen a birtoka. Ez tehát a Szücs-család, s ilyen ember egyik tagja: Szűcs Tamás ügyvéd, aki az elmúlt hetek­ben .., De talán ne menjünk még to­vább, hanem mutassuk be a má­sik családot is, H. Márta Ferenc családját. A H. Márta-fnmilia Idős H. Márta Ferencnek mintegy negyven holdja volt Ho- dászon, Fényeslitkén cséplőgép­garnitúrája, korcsmája és földje. Ö sem bánt kíméletesebben cse­lédeivel. Nála még egy évig sem húzták ki az emberek, hanem hetenként cserélődtek. Maga H. Márta zavarta el őket egy hét után, amikor fizetni kellett volna. A krumplit ötödébe, a cukorré­pát, tengerit, negyedébe dolgoz­tatta. Tanú rá Kozák Mihály, Ricsik Anna. Az idős kuláknak három fia van, Ferenc, Lajos, Ár­pád. Amikor aztán megszűnt a jóviláguk, gyorsan szétosztották a földet, s mint „középparasztok” beléptek az Úttörő termelőszövet­kezeti csoportba. Persze, azért ők kulákok maradtak. Inkább pa­rancsolgatni szerettek, mint dol­gozni. Aztán ijesztgették, ré­misztgették az embereket: „Éhen- halunk, nem terem semmi a szá­munkra ...” Ezeket kiabálták ab­ban az évben, amikor egy mun­kaegységre 8 kiló alma, 6 forint 90 fillér és sok-sok termény ju­tott, amikor például Livácsik Ist­ván bácsi, a kondás 42.000 forin­tot keresett mindent összeszá­molva ... Szóval ilyen emberek H. Már- táék. Most pedig szóljon az írás a két családról egyszerre. Mert úgy összefogtak ők, hogy szinte meg se álmodná senki. Úgy ösz- szefogott a kulákügyvéd a régi cimborákkal, hogy megáll az em­ber esze: ilyen szemtelenség! Szöretkezctelleneg tervek Elhatározták, hogy újra vissza­kaparintják földjüket, újra ki­csavarják a törvényt, ahogy a múltban szabadon tehették. H. Mártha Ferencet annakide­jén kizárták a termelőszövetke­zetből, Árpád és Lajos pedig „ki­lépett”. A szövetkezet tagsága annak rendje-módja szerint, a törvényesség szellemében kiadta számukra a földet ott, ahol azt nélkülözni tudta a szövetkezet. — Ekkor kezdődött a „hadjárat”. H. Márta Lajos feldöngött a tanács­házára: „Én a negyven holdat egy táblában követelem! A régi tábla kell!” Aztán kiment a szö­vetkezet gyümölcsösébe. ahol Süldő Istvánná, Bánki Györgyné dolgozott és éktelen pocsék sza­vakkal szidni kezdte az asszonyo­kat. Ifjú Márta Ferenc pedig Süldő Jánosnak, Kripák István­nak támadt neki metszéskor: „Takarodjatok a gyümölcsösöm­ből. Úgy tegyétek oda a lábato­kat, hogy mindet elvágom...!” S Mártáék a kapott földet nem művelték meg. minden trágyáju­kat eladták. Ferenc és Árpád családja még egy ekevágást sem tett tavasszal a földjében! S ráadásul még másokat, dol­gozó parasztokat is a szövetkezet ellen uszítottak. Rávették Torkos Ferencet, hogy az se művelje a földjét. Dankó meg követeljen egy tehenet a tsz-től. Szűcs Ta­más ügyvéd tízféle hatóságot is felkeresett ügyfelei, H. Mártáék képviseletében és szemtelen han­gon követelte vissza a kulákfö’- deket becstelen módon rágal­mazva közben az Úttörő termelő­id Á M szövetkezet tagságát. (Szűcs Ta­más ugyanakkor hasonlóképpen cimboráit Murguly Kálmán és Varga Elemér kulákokkal). Mesterkedésük nem sikerült. A nép állama nem engedi meg, hogy a nép gonosz ellenségei ki­csavarják a nép törvényét és új­ra harácsolni tudjanak. — Az ügyészség megindította az eljá­rást a kulákprókátor Szűcs Ta­más ellen, H. Márta Árpádot pe­dig a napokban ítélte el három­hónapi börtönre a járásbíróság. Eddig a történet, amely méltán váltott ki közfelháborodást Ho- dászon. Miért nőtt meg a kulákok szarva Hodászon ? Ám nem árt megnézni, hogy mindez miért történhetett meg? Véleményűnk szerint a fő ok az volt, hogy a községi vezetők azt hitték, hogy a kulák ma már nem olyan gonosz ellenség, mint a múltban. S a község vezetői el­feledkeztek arról is, hogy a párt és az állam támogatja az egyéni­leg gazdálkodókat, de az első mindenkor a termelőszövetkezet. Azt például egyáltalán nem vet­ték észre a község vezetői, hogy az egész szövetkezetellenes tá­madás szervezője Szűcs Tamás. Aztán felháborító módon tűrték és tűrik ma is, hogy a H. Márta testvérek rágalmazzák és ijeszt­gessék a szövetkezeti tagokat. — Megelégedtek azzal, hogy H. Már­ta Árpádnét feljelentették a föld elhanyagolása miatt, de ugyan­ezért nem vonták felelősségre Fe­rencet, s egyiket sem azért, mert megfenyegették a szövetkezet sok becsületes tagját. Súlyos ököllel kellett volna rájukcsapni! A tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára még ma is húzogatja a vállát: „Ha a tsz. jelenti, akkor mi is jelentjük ;..“ Ügy beszél, mintha nem lenne kötelessége mindenféle papírjelentés nélkül törődni a szövetkezetekkel s mintha a homokban tartaná a fe­jét. (Persze, most már nincs szükség jelentésre, mert a járási ügyészség a tanács fellépése nél­kül, soron kívül eljárást indított a H. Mdría-familia és Szűcs Ta­más ellen.) A község vezetői elfe­ledkeztek a kulákról, — ezt bi­zonyítja az is, hogy a hodászi ku- lákök több, mint 40.000 forint adóval tartoznak! S a járási tanács illetékesei kö­zött is vannak olyanok, akik nem értik meg pártunk parasztpoliti­káját. A kulákok által felbizta­tott Dankó felkereste a járási ta­nács szövetkezeti csoportját, hogy jogtalanul egy tehenet követeljen. Balog Gyula, a szövetkezeti cso­port alkalmazottja pedig anélkül, hogy megkérdezte volna az Üttö­rő termelőszövetkezet vélemé­nyét, szombaton telefonon „pa­rancsot“ adott ki, hogy: „Azon­nal adjon ki a szövetkezet Dali­kénak egy tehenet!“ S még egyesek csodálkoznak Hodászon és Mátészalkán, hogy néhány kulák szarva hirtelen megnőtt, szava szemtelenné vált... Nem kell csodálkozni, hanem gyorsan le kell törni ezeket a szarvakat, s a törvény erejével kell lesújtani a nép gonosz ellen­ségeire. A törvény erejével is biztosítani kell, hogy termelőszö­vetkezeteink Hodászon s minde­nütt máshol, nyugodt körülmé­nyek között munkálkodhassanak, gyarapodhassanak. # A hodászi Úttörőben szép rend­ben folyik a munka. Beadási kö­telezettségüket teljesítették, tojás- és baromfibeadási kötelezettsé­güknek már egy teljes esztendő­re eleget tettek. A héten a bur­gonya kapálásához látnak hozzá. Szép termésre számítanak. S tudják azt, hogy nincs olyan erő, amelyik megfoszthatná a szövetkezet tagságát a gyümölcs­fák gazdag termésétől, a búzatáb­lák bőségtől terhes kalászaitól! SOLTÉSZ ISTVÁN. 120 mázsa burgonyát vár egy holdról a balkányi állami gazdaság A balkányi állami gazdaság már évekkel ezelőtt jó hírnevet szerzett a burgonyatermelésben. Különösen jó eredményt értek el a múlt évben. Még a mezőgazda­ságfejlesztésről szóló határozat is példaként említi a gazdaságot. — Iparkodtak ezévben is a legjob­ban előkészített talajba, idejében, géppel elvetni mind a négyszáz hold burgonyájukat. A burgonya- termelés irányításával megbízott agronómus, Csongár Ferenc és a hozzá beosztott dolgozók vállalták a kongresszus tiszteletére, hogy a tervezett holdankénti 60 mázsa helyett 120 mázsát takarítanak be. A közelmúltban a szépen soroló burgonyavetést nagy százalékban elhervasztotta a talajmenti fagy. Sokan elkeseredtek emiatt, Cson­gár Ferenc azonban nagy szakér­telemmel magyarázta: — A fagy nem tesz nagy kárt a burgonyában. Ha az első lomb közvetlenül kelés után lefagy, nem jelent nagyobb veszélyt, mert a gumóban még bőségesen van tápanyag az újrahajtáshoz. Igaz, hogy az újrahajtáshoz a burgonyának több tápanyagra van szüksége, mintha nem lett volna fagy, ezért első kapáláskor holdanként 50 kiló pétisót és ál­talában nagyon gondos növény- ápolást kíván a burgonya. Meglesz a 120 mázsa, — így ígérik a balkányiak. Nem is kell valami nagy tudomány hozzá. Utánozhatja őket bárki. Azok szá- mára írjuk le Csongár Ferenc ta­nácsait, akik szintén magas ter­mésátlagokat akarnak elérni: — Először boronával megyünk a burgonyaföldre. A borona sok­kal haladósabb, mint a kapa,, könnyebb is, a munkája pedig majdcsak felér egy kapálással- Az apró gyomokat kitépi a boro­na, a talajt pedig fellazítja. A fel­lazított talaj csökkenti a párol­gást, levegősebb és jobban is me­legszik. Amikor a burgonya 6—$ centis, elvégezzük a sima kapá­lást, ekkor szórjuk ki a fejtrágyát, is. A sima kapálás után 15—20 centis korában megkapja a bur­gonya az első töltögetést. Virág­zásig összesen kétszer-háromszor töltögetünk, attól függően, ho­gyan kívánja és milyen gyorsan nő a burgonya. A töltögetést tel­jes egészében gépi és fogatos erő­vel végezzük. Töltögetés után többször is végigjárjuk burgonya­tábláinkat és a felmagzó gyomo­kat kézzel kihúzgáljuk. Mi vető­gumót termelünk és a termelő- szövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok nemcsak sok, hanem jó minőségű burgonyát is várnak tőlünk. Ezért az első kapálástól a betakarításig állandó szelekciót végzünk burgonyatábláinkon, a beteg és nem megfelelő töveket azonnal eltávolítjuk ültetvé­nyeinkből. A balkányiak tapasztalatából bizonyára sok burgonyatermelő 'fog tanulni. A genfi értekezlet hírei A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének sajtóértekezlete A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége május 18-án sajtóértekezletet tartott. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének kép­viselője a sajtóértekezleten nyi­latkozatot tett azzal kapcsolat­ban, hogy az Egyesült Államok­nak a genfi tanácskozáson részt­vevő küldöttsége nyilvánosságra- hozta a koreai fegyverszünet vég­rehajtása felett őrködő semleges bizottság svájci és svéd tagjának nyilatkozatát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének kép­viselője rámutatott, hogy Svájc és Svédország említett képviselője nyilatkozatában azt próbálja bi­zonygatni, hogy az amerikai fél szigorúan tiszteletben tartotta a fegyverszüneti egyezményt és tel­jes egészében biztosította a sem­leges országok felügyelő csoport­jainak normális működését. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének nyi­latkozata számos olyan tényt so­rol fel, amely megmutatja, hogy az amerikai fél megsértette a fegyverszüneti egyezményt. Ez abban jutott kifejezésre, hogy meg nem engedett módon hadi­anyagot szállított Dél-Koreába és akadályozta a semleges országok felügyelői csoportjainak munká­ját. Svájcnak és Svédországnak a semleges országok bizottságában működő képviselője azt állítja, hogy Észak-Koreában akadályoz­ták a bizottságot felügyeleti fel­adatának ellátásában. Az említett, megbízottak azonban — mondja a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság küldöttségének nyilatko­zata — egyetlen tényt sem említe­nek állításuk alátámasztására, hi­szen a felügyelőcsoportok munká­ját Észak-Koreában semmi sem akadályozta, vagy gátolta. Feltétlenül arra a következte­tésre kell jutni, — mondotta be­fejezésül a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság küldöttségének képviselője, hogy az amerikaiak azért tették közzé a nyilatkozatot, hogy „elhúzzák a koreai kérdés­nek a külügyminiszterek genfi tanácskozásán való megoldását és akadályozzák az indokínai kérdés rendezését“. A francia küldöttség köz­vetlen kapcsolatba lép a vietnami küldöttséggel. A svájci lapok jelentése szerint a Genfben tartózkodó francia küldöttség albizottságot alakított, amely a dienbienphui sebesültek elszállításának kérdésében köz7 vetlen kapcsolatra lép a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság küldöttségének képviselőivel: \ csehszlovák nemzeti bizottsági választásokról A központi választási bizottság a sajtó képviselőinek a következő szövegű közleményt adta át: „1954 május 16-án Csehszlová­kia egész területén nemzeti bi­zottsági választásokat tartottak. A választások lefolytatására 114.219 választókörzetet alakítot­tak. A választásokat minden válasz­tókerületben megtartották. A sza­vazás reggel 7 órakor kezdődött, vidéken 18 órakor, a városokban pedig 22 órakor fejeződött be. A választások az egész ország területén a lakosság magasfokú politikai aktivitása mellett foly­tak le. A szlovák választási bizottság területi választási bizottságaitól beérkezett előzetes adatok szerint a választásokon a választók mintegy 98.2 százaléka vett részt: A választásokon résztvett válasz­tók 93.5 százaléka adta le szava­zatát a nemzeti arcvonal jelölt­jeire.“ fi franciák bombázzák a Dien Bien Phu melletti 41. számú útvonalat Az AFP francia hírszolgálati iroda jelentése szerint francia va­dászgépek és bombázók éjjel-nap­pal szüntelenül támadják a 41. számú útvonalat Dien Bien Phu és Son La közötte

Next

/
Thumbnails
Contents