Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-16 / 115. szám
1954 MÁJUS 16, VASÁRNAP NÉPLAi* 5 FELEDÉKENYSÉG ÁLTALÁBAN JELLEMZŐ az emberekre, hogy valamely fele- dékenységért napokig, sokszor hetekig bosszankodnak. — Elő- íordult már például hogy a szerdai napx'a hirdetett nagyvásárra csütörtök reggel kezdett készülődni a feledékeny ember, s csak szomszédja figyelmeztetése mentette meg a hiábavaló gyaloglástól, utazástól. A vásárról úgyis elkésett, oda a várt haszon ,.. Az is bosszantó dolog például, ha Kék községből beutaznak a járás székhelyére, Kemecsére az Állatforgalmi Vállalathoz valamilyen ügyes-bajos dologban, s közben az is eszébe jut az utazónak, hogy a járási tanácson is van dolga. Ha aztán megfeledkezik a tanácsról, dolgavégezetlenül tér vissza községébe, vagyis csak félmunkát végez. VAN AZTÁN OLYAN íeledé- kenység, amellyel másoknak is bosszúságot lehet okozni. Ilyen volt például az, hogy az elmúlt két-három esztendő során megfeledkezett iparunk a mezőgazdasági kisgépek kellő mennyiségű gyártásáról. Hányszor volt az, hogy hiába ment be a parasztember a járás székhelyére vagy Nyíregyházára kapát, kaszát, boronát vagy egyéb mező- gazdasági felszerelést vásárolni — üres kézzel tért vissza a faluba. A kapálás, permetezés meg sürgetett Csinálták, ahogy tudták, s munkaközben bosszankodott ki-ki a maga módján. így volt ezzel Sipos Gábor 6 holdas dolgozó paraszt is Kéken. Szeretett volna egy könnyű kapagépet venni •— nem kapott. A saraboiás, kapálás meg sürgette, sokszor késlekedett vele, mert kénytelen volt kézzel kapálni. — Mondta sokszor a faluban: „a városnak lenne a dolga, hogy kapát küldjön falura, mi nem mehetünk, hogy kapákat csináljunk, mi dolgozni akarunk azzal.” Volt igazság Sipos Gábor szavaiban. Úgy van az rendjén, hogy a városi, ipari dolgozók iparcikkeket, ekét, kapát, vetőgépet, szövetet, cipőt küldjenek falura, innen pedig kenyeret, húst, zsírt, tojást és egyéb közszükségleti cikkeket, szóval élelmet küldjenek a munkásosztálynak, a városi dolgozóknak. NEM KELLETT SOKÁIG bosszankodnia Sipos Gábornak. Kéken is van mostmár ásó, villa, és számos olyan dolog, aminek hiányában sokat bosszankodtak az utóbbi éveken. Tehát jóvátette munkásosztályunk az elkövetett hibát, bővebben küld iparcikket falura. HA MAR ELMONDTUK Sípos Gábor bosszúságát, az ekekapa történetét, hadd tegyünk még szóvá valamit. Tehát eddig arról volt szó, hogy minden fe- ledékenység bosszúságot, nyugtalanságot okoz még Sipos Gábornak is. Valami mégsem nyugtalanítja Sipos Gábort és néhány társát. Valamiről megfeledkeztek. Arról, hogy ők is tartoznak a városnak: tartoznak a beadással. így meg lehetne kérdezni: hogyan kérhet Sipos Gábor hatholdas dolgozó paraszt — aki ebben az évben egy deka baromfit sem adott be, — több iparcikket, ekekapát, ha ő maga nem teljesíti a munkásosztállyal,'1' az állammal szembeni kötelezettségét? Ha pedig munkásosztályunk segíti a falut, Sipos Gábort különböző iparcikkekkel, akkor Sípos Gábornak is teljesíteni kell kötelezettségét, mert csak így lesz több ruha, cipő, vetőgép és ekevas. A segítséget pedig érzi Sípos Gábor a többi dolgozó parasztokkal együtt, mert vehettek műtrágyát, vásárolhatnak amire éppen szükségük van. Sípos Gábor „feledékenysége” is hozzájárult ahhoz, hogy Kéken 36 százalékra teljesítették a tojásbeadási tervet, baromfiból meg csak 23 százalékra. HUSZÁR FERENC 4 holdas is gondolkozhat: hogyan akarja ő elősegíteni, hogy több iparcikk legyen községében, ha még mult- évi tartozását sem rendezte és ezévről is adósa államunknak. — Példát vehetnének K. Tóth József 4 holdas végrehajtóbizottsági tagról, aki egész évi tojás- és háromnegyedévi baromfibeadási kötelezettségét teljesítette, vagy Dományi István 20 holdas középparasztról, aki hasonlóan törlesztette adósságát, akik nem „feledékeny” emberek, hanem kötelességtudók. Feledékenysé- géért mindaddig nyugtalankodni kell Sípos Gábornak, meg a többi beadásban hátralékos termelőnek Kéken, amíg nem rendezik adósságukat. Feledékenységük mostmár pénzbe kerül: 10 százalékkal emelik a beadást. És jól vigyázzanak a késlekedők: nagy szégyen volna, ha még a törvényes behajtásra is sor kerülne. — N. T. — A 01/2. EpUOipari Vállalat vezetőinek és dolgozóinak felajánlása a kongresszusi hétre Mi, az Építésügyi Minisztérium 61/2. sz. Építőipari Vállalatának vezetői, a műszaki és fizikai dolgozók felajánlásai alapján a III. pártkongresszus tiszteletére a kongresszusi műszak keretében az alábbi munkák elvégzésére teszünk felajánlást. 1, Vállaljuk, hogy a Jókai-ut- eai, illetve Beloiannisz-téri építkezés 1. b/V. épületszakasz III. emeletén, valamint a IV, épületszakasz II. emeletén május 31-re falegyent érünk el. 2. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat építkezésén május 31-re tető alá hozzuk a bejárató épületet, valamint falegyenig elkészítjük az üzemanyagtárolót. 3. A kisvárdai gépállomás felvonulási munkálatait, valamint a kislakások alapozását május 31-re elkészítjük. 4. A nyírbátori gépállomáson a május hóra előirányzott tervet 101 százalékra, a nagykállói gépállomáson 105 százalékra, a ke- mecsei szülőotthon építkezésén pedig 102 százalékra teljesítjük. Építkezéseinken minden eszközzel elősegítjük a minőségi munkát és biztosítjuk a baleset- mentes munka végzéséhez szükséges feltételeket. Megteremtjük a dolgozók vállalásainak teljesítéséhez szükséges feltételeket. A versenyt naponta értékeljük. Benedek Lajos igazgató. Hajzer Lajos párttitkár. Faragó Béla üb. elnök. kezét, csak Nyakigláb és Uborkafej nem, Bice megszámolja.) Bicegő: Ki szavaz ellene? (Uborkafej fel akarja emelni a kezét, de Nyakigláb lehúzza): Hát ti? (A két jómadárhoz.) Miért nem tartjátok fel a kezeteket? Nem mertek színt vallani? Petyek: Gyávák! Nem vagytok méltók az úttörő névre. Uborkafej (megszégyenítve érzi magát, felnyujtja a kezét): Izé, ni.:: én nyújtottam, csak (Sunyi ■pillantással Nyakiglábra néz.) Nyakigláb meg lehúzta ::: Nyakigláb: Na megállj!.:; Csak menjünk hazafelé! Majd adok én neked. Bicegő (ügyet sem vetve a két jómadárra): Jól van, pajtások .;. Szóval megszavaztuk egy kivétellel. Petyek: Az adott szó kötelez .:. Azt tudjátdk, hogy az úttörő állja a szavát. Irén: Akár holnap is mehetünk. Maris (Erzsihez kedvesen): Segítünk nektek a mosásban, a főzésben, a sütésben. Irén: Én sütni fogok! Manci: Én meg mosni! Maris: Olyan palacsintát sütök, hogy megnyaljátok a tíz körmötök! Bice: Mi meg a vetésben, aratásban segítünk. Nyuszi (most már helyeselve): Szóval a földmunkában. Bice: Szólunk a tsz-nek is. Petyek: Gyerünk, tüsztént beszéljük meg! Bicegő: Ne szaladj, hisz gyűlés lesz, itt lesznek mindjárt. Petyek: Nini, már jönnek is! (A gyerekek Bicegő és Petyek kivételével elszélednek.) 3. JELENET. (A párttitkár vezetésével gyülekeznek az emberek. Gyűlés lesz. Itt jön a tanító, a tsz-elnök, Hosz- szú Varga, Curcil és még többen.) Tanító (fiatal, magas, barna, nyiltarcú. Az eléje siető fiúkhoz): Mi baj, fiúk, tán kerget a tatár? Hogy úgy szaladtok! Bicegő (segítségkérőén, előbb a tanítóra néz, majd az apjához fordul): Édesapám. Párttitkár: Mi van, fiam?! (Meg- barackolja a fiút, Petyeknek is adna, de az elugrik.) Bicegő: Ugy-e, segítenek? Petyek: Elvtárszi szegítszégre van szükszégünk. Párttitkár: Mi a manó! (Nevet.) Hát aztán milyen elvtársi segítségre van neked szükséged, te Petyek? Bicegő: Ugy-e, nem tetszenek cserbenhagyni? Tanító: De furcsák vagytok!. -.. Mi ütött belétek, hogy ilyen talányokban beszéltek? Párttitkár: Persze, hogy segítünk!... Hát mán hogy az ördögbe ne segítenénk, ha tudunk? Oszt mihez a segítség, Petyek? Na? Mondd meg mán, mert majd kilyukasztja az oldalam a kíváncsiság! (Leveti sapkáját, leül a padba, mellé ül a tanító is.) Petyek: De így, Imre bácsi?! (Mutatja, hogy hogy görbüljön meg, ha nem állja a szavát.) Párttitkár (nevet): Úgy, úgy! Ördögadta teremtette! Hát minek nézel te engem ... te tökmag? ... Hászen, ha azt mondom, hogy segítek ... akkor segítek! (Tréfásan ráüt öklével a padra.) Hallottak még ilyet. Nicsak! (A két fitt cinkosan egymásra néz.) Bicegő: Kimarad! Petyek: Ma mondta! Bicegő: Az elébb beszéltünk vele! Párttitkár (türelmetlen mozdulatot tesz a kezével, de a két fiút nem lehet megállítani). Bicegő: Rendes p'ajtás! Petyek: Okos, szorgalmas! Bicegő: Mindenki szereti! Párttitkár: Az istenszerelmére, beszéljetek egy cseppet világosabban, mert majd körbe szaladom veletek az iskolát, ha veszek a kezembe egy pálcát!... Hm, hé- kás.. . oszt akkor mi lesz, mi?... Hol ti szaladtok előttem, hol én utánatok ... de pálcával!... Tanító (megütközve): Mi ütött ezekbe? (Türelemfogytán.) a nevét... a nevét mondjátok! Bicegő (végre kiböki): Erzsi. Petyek: Szabó Erzsi, róla van szó. Párttitkár (összecsapja a kezét): No... végre... Miért nem itt kezdtétek. így csináltok ni... (Balkezével Petyek feje fölött átnyúl a jobb füléhez.) -... Mikor ezt így is meg lehet csinálni. (Jobbkezével megfogja Petyek jobbfülét és tréfásan meghúzza.) Tanító (igazolóan): Szóval így van, Imre bácsi. Az apja hallani se akar a továbbtanulásról..; Párttitkár (megbotránkozva): Még ilyet. Nem elég, hogy a felesége tönkrement, most a lányát is prédául dobja. Tanító: Sajnálom a gyereket. Igazán jóravaló kislány. A gépállomások szakembereinek nagy feladatai A gépállomások megyei igazgatósága értekezletre hívta össze a nagykállói gépállomásra megyénk gépállomásainak vezető agronó- musait, hogy számot adjanak a növényápolásra való felkészülésről, s az aratás, cséplés munkálatainak előkészületeiről. Kiss Andor elvtárs, a gépállomások megyei főagronómusa ismertette a feladatokat. Elsősorban a növényápolási szerződések megkötésére hívta fel a figyelmet. Elmondotta: egyes gépállomásokkal azért nem kötnek növény- ápolásra szerződést a termelő- szövetkezetek, dolgozó parasztok, mert az elmúlt évben számos hibát követtek el gépállomásaink. Nyerges elvtárs, a nyírteleki gépállomás vezető-mezőgazdásza nyakra-főre ígérgetett a termelő- szövetkezeteknek és a megígért időre ritkán érkeztek meg a gépek. Ez bizonytalanságot idézett elő, amelynek most is megvan a hatása. így van ez Csaholcon és Gulácson is. Nagy Antal encsencsi vezetőmezőgazdász elmondotta, hogy az agronómusok szervező készségén múlik a növényápolás és egyéb munkák időbeni elvégzése. Kezdeményezésére az agronómusok párosversenyre hívták egymást a növényápolási tervek teljesítésében. (Kár, hogy nem mondták el: vállalásaikat milyen módszerekkel kívánják megvalósítani.) — Czirják András kislétai vezetőmezőgazdász Nagy Antal versenyfelhívását elfogadva, azt vállalta, hogy a gépállomás 5 százalékkal túlteljesíti a növényápolási tervet. Ez szép törekvés, dícsé- retreméltó kezdeményezés. Az értekezlet résztvevői azonban kíváncsiak lettek volna arra is, hogy mit tesz majd a verseny megnyeréséért. A jelenlevők többsége nagy érdeklődéssel figyelte Gabányi Zoltán nagykállói vezető-mezőgazdász előadását. Gabányi Zoltán elmondotta, hogy térképek, grafikonok készítésével segíti az időszerű munkák végzését. A térképeken pontosan feltüntették a szövetkezet földjeinek fekvését, Párttitkár (elgondolkozva): Hát bizony, kár lenne érte. Borisszáné (halk, szelíd, jólelkű asszony, 40-en felüli): Bizony, igaz. Segíteni kéne rajtuk... Nem visel gondot rájuk senki. Nagyon elhanyagoltak, szegények. Párttitkár: De iszen éppen ez a baj... hogy Gorzóné nagyon is törődik velük. Tanító: Nem lehetne valahogy kiszedni Gorzóné karmaiból... ezt a szerencsétlen családot? Borisszáné: Hisz kenyerük sincs, pedig mindig a Gorzónéét ülik, bújják.., ott szöszmötölnek... az övét dógozzák .., most meg szegény Erzsi is oda van .., ki tudja, mi van véle? ... Párttitkár: De iszen próbáltam én, amit lehet... Sajnos, a járást csak Gorzóig ismerik ... felénk... útjuk nemigen vetődik. Borisszáné: Mert az a vén sárkány asszony... az a Peleskei Anna... Nehéz (50 év körüli, takarosán, rendesen felöltözött, kissé gyámoltalan parasztember, aki mindig furcsán érzi magát, mindig modoros, ha elöljárókkal, vezetőfélékkel áll szemben. A tanítóhoz): Na, hogy tetszik lenni? ... Hát a kedves családja? Tanító: Köszönöm kérdését. Megvagyunk, Nehéz bácsi. Nehéz: Hát te ..: vagyis, hogy, hát a titkár elvíárs?... Már azt se tudom, hogy mondjam ... Párttitkár: Mondja csak úgy, ahogy régen mondta ... János bácsi... Megvagyunk! Nehéz: Hál“ istennek! Tetszik tudni, az a fontos! (Hátrébb egy púddal leül.) Mink is jól vagyunk. talajerő-állapotát, külön megjegyezték, hogy melyik táblába milyen vetemény van, milyen gépi munkákat kell azokon elvégezni, kik végzik majd ezeket a munkákat, milyen gépekkel. Az egyes brigádok területét is pontosan megjelölték, a brigádtervekből elkészítették a traktorosok tervét és azt is megjelölték, hogy kinek milyen munkát, melyik időpontban kell végezni; A nagykállói gépállomáson tehát naponta figyelemmel lehet kísérni a növényápolást, később az aratást, kombájnolást, cséplést, szántást. Gabányi Zoltán munkamódszere nagy figyelmet érdemel. Példája követésre méltó. Azon viszont csak csodálkozni lehet, hogy egyesek helytelenítették módszerét. Huszka Imre, a vencsellői gépállomás vezető-mezőgazdásza például azt mondotta: „Nem vagyok én mérnök, lehetetlen elkészíteni.“ Gabányi elvtárs, Huszka Imre szavaira válaszolva, elmondotta, hogy a térképek a termelőszövetkezetek brigádvezetőinek előre elkészített, táblák szerinti rajzai szerint készültek. Huszka elvtárs is sokkal eredményesebben végezhetné munkáját, irányíthatná a hozzá beosztott agro- nómusokat, ha alaposabban megismerné a termelőszövetkezetek területének fekvését, adottságát, talajerő-állapotát. Ha pedig ez megvan, akkor nem kell „mérnöki tehetség“ a térképek elkészítéséhez. Ennek ismeretében a vencsellői gépállomáson sem 8 holdra kötöttek volna szerződést a termelőszövetkezetekkel kapálásra, hanem legalább annyira, amennyit tervük előír. Többen beszéltek a gépállomási agronómusok, termelőszövetkezeti vezetők között most kezdeményezett tapasztalatcsere-értekezletekről, amelyeknek az a célja, hogy segítsék a szövetkezeteket a munkaszervezésben, az agrotechnikai eljárások alkalmazásában. Tanító; Mit csináljunk velük? Hogy segítsünk rajtuk? (Mesze- sán, vagy ahogy a faluban mondják: Curcil, a vöt bíró, a -„falu esze“, a volt kocsmáros, a kurátor jön be. Megbiccenti a kalapjáit mivel nem fogadja senki, ingerül* ten megszólal.) Meszesán: Mi lesz hát abbul a gyűlésbül;:: lesz, vagy nem lesz? Idecsődítik az embert::: oszt se- hun semmi. (Szétnéz, szava katá-i sát keresi.) Egy helyeslő hang: Ügy, úgy) kurátor úr, csak biztassa üköt! Borisszáné: Olyanformánkénpen hallottam ... igaz, félfüllel, hogy oszt igaz, nem igaz:;s (Közelebb hajol. Bizalmasan suttogva.) örökbe akarja fogadni a lánykát, az Erzsi lányt Párttitkár: Spekuláció:»! Tanító (szenvedélyesen)r Nef hagyjuk a gyereket!::: Legalább! azt mentsük meg, ha a sziüeiti nem mentettük meg. Párttitkár (elgondolkozva): HS-' szén, ha az olyan könnyen menne. (Alig hallhatóan.) Hát ezt aI méregkeverőt meg ki küldte idej No, ezzel meggyűlik a bajom? (A belépőt Hirharang Borcámafc nevezik a faluban, mert a fata szája, mindent tud, mindent He pletykál, Gorzónéhoz bejáraim: Hozzáviszi a hírt, félnek tőle, mert a nyelve éles és ha vatakit1 a szájára vesz. jaj annak.) (Folytatjuk a vasárnapi számbani
