Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-16 / 115. szám
1954 MÁJUS 16. VASÁRNAP «EPUP 3* Mi történt az elmúlt héten Genfben? Az elmúlt hét új, jelentős fejleményeket hozott a genfi külügyminiszteri értekezleten az indokínai vitában. Bár hozzá kell tennünk, hogy a múlt hét fejleményeihez elválaszthatatlanul hozzátartozik két előbb történt esemény. Az első eseményről május 7-én adott hírt a világsajtó, amikor az esti órákban szerte a földkerekségen ezt sugározták a rádiók: „Elesett Dien Bien Phu erődje, a franciák súlyos veszteségeket szenvedtek Indokínában.” Bidault képtelen javaslata Látnunk kell azonban, hogy a francia kormány még nem okult a dienbienphui vereségből. Bár a Reuter angol hírügynökség párizsi tudósítójának hírmagyarázata szerint a vesztes csata „előbb-utóbb meghúzza a lélekharangot a francia kormány fölött”. Bidault francia külügyminiszter az erőd elvesztését követő napon — május 8-án — úgy állt a genfi értekezlet szónoki emelvényére, mintha kormányának teljesen rendben lenne a szénája. Bidault előterjesztette Franciaország javaslatát az indokínai kérdés „megoldására”.— Ez a javaslat a legkevésbbé sem számolt a reális erőviszonyokkal. Azt követelte, hogy a vietnami népi erők adják fel egész sor vérrel, harccal szerzett pozíciójukat, döntő szerepet kívánt juttatni Bao Daj bábcsászár kormányának, továbbá hangoztatta, hogy Khmerben és Patet-Lao- ban, a másik két „társállamban” a felszabadító erők szüntessék be működésüket és vonuljanak ki az ország területéről. A béke „bombája“ De vájjon eseménynek nevezhető-e Bidault beszéde azután, hogy két nappal később, a hétfői ülésen Fám Von Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője is előterjesztette javaslatát. Egy amerikai újságíró „a béke hidrogénbombájának” nevezte a vietnami indítványt. A hasonlat talán durva, de bizonyos, hogy a mindenre kiterjedő méltányos és a megegyezésre reális alapot nyújtó javaslat nagy riadalmat keltett az indokínai háború folytatását kívánó körökben. Miért? Emeljük ki néhány pontját: A Vietnami Demokratikus Köztársaság felajánlotta, hogy a franciák szállítsák el a Dien Bien Phunál foglyulejtett katonák közül a súlyos sebesülteket. A javaslat azonnali tűzszünetet, majd fegyverszünetet irányoz elő, ezt követőleg pedig általános szabad választásokat az egész országban s Vietnam egyesítését a választások eredményeként létrehozott kormány irányításával. Az indokínai vita tehát az említett két javaslat felett folyik, bár a két javaslatot aligha lehet egyenlő mértékkel mérni. — A francia kormány úgylátszik, nem okul abból, hogy a katonai és politikai fölény, s a nép rokon- szenve kétségkívül a Vietnami Demokratikus Köztársaság oldalán van, s nem a franciákén. Ugyanakkor azonban már a nyugati polgári sajtó is irreálisnak és nevetségesnek tartja Bidault indítványait. Lássuk csak, mit ír a francia Combat: „Elmúlt az az idő, amikor egy vereségbe sodort ország győzőként beszélhetett.” Vagy az angol konzervatív Daily Telegraph: „Bidault javaslata nem reális. Ez a javaslat elfogadhatatlan a kommunisták számára.” A francia kormány a bukás útján Kétségtelen, hogy mindez alaposan hozzájárult a franciaországi kormányválság kiéleződéséhez. Pénteken történt másodízben, hogy a francia kormány fennmaradása csak egy hajszálon múlt. Emlékezetes, hogy a pénteki bizalmi szavazás alkalmával csak kettővel volt több azoknak a képviselőknek a száma, akik a Laniel-kormány hi- vatalbanmaradása mellett szavaztak. Lanielék másodízben is csak azzal az ürüggyel tudtak hatalmon maradni, hogy „bukás esetén nem lesz, aki Genfben képviselje Franciaországot.” A háborús-párti kormány tehát a békés rendezés jelszavával operált. A kétszavazatos többség azonban egyáltalán nem növeli a francia kormány politikai súlyát s kétségtelen: ha Bidauit is szabotálja az indokínai kérdés békés rendezését — a Laniel- kormányt semmi sem mentheti meg a bukástól. Ha a francia parlament is alig szavazta meg a bizalmat a kormánynak, elképzelhetjük, milyen nagy az elégedetlenség a francia nép legszélesebb köreiben a kormány politikájával szemben. — Egyfelől ez, másfelől pedig a franciák rohamosan romló katonai helyzete Indokínában, továbbra is nehéz helyzet elé állítják Lanielt és Bidault-t. Még a jobboldali Aurore is csak annak tulajdonítja a kormány ha- talmonmaradását, hogy a „francia nemzetgyűlés nem akarta akadályozni a genfi megbeszéléseket.” A cikkíró azonban hozzáteszi: „A szavazás nem erősítette meg a kormány helyzetét és a probléma továbbra is fennáll.” líj amerikai mesterkedések Az amerikai vezetőkörök — látván azt, hogy a francia kormány egyre inkább kutyaszorítóba kerül, s hogy az angolok sem hívei az indokínai beavatkozásnak — most új módszerekhez próbálnak folyamodni. Nem titkolják, hogy agresszív fenyegetőzéseik világszerte rossz vért szültek és politikai tekintélyvesztéshez vezettek, ezért most régi politikájukat új, tetszetősebb köntösbe igyekeznek bújtatni. Miután az azonnali „közös beavatkozás” terve eredménytelen maradt, Washingtonban most teljes erővel a támadó délkeletázsiai katonai szövetség összetákolásán fáradoznak. Ezzel egy esetleges indokínai beavatkozásnak olyan színezetet akarnak adni, mintha nem Amerika által indított akcióról lenne szó, hanem több államból alakult szövetség közös fellépéséről. A szorult helyzetben lévő francia kormányt pedig azzal fenyegetik, hogy megszüntetik a további „támogatást”, ha nem alkalmazkodnak Indokínában az amerikai elgondolásokhoz. Dehát miért szüntetné meg Amerika a támogatást? Talán azért, hogy a gyarmatosító Franciaország teret veszítsen a felszabadulni vágyó népek javára? Szó sincs róla. A Reuter jólértesült tudósítója így ír az amerikai tervekről: „Franciaországot kényszeríteni fogják, hogy ismerje fel: saját erőforrásai szinte teljesen kimerültek Indokínában. És kétségtelenül erőteljesen szorgalmazni fogják, hogy kövesse Görögország példáját.” (A görög monarchofasiszták tudniillik, nem bírván saját erejükből legyőzni a szabadságharcosokat, amerikai segítséget vettek igénybe.) De akármilyen nyomást is gyakoroljon az Egyesült Államok Franciaországra, Lanielék egy pillanatra sem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a legutóbbi bizalmi szavazás csak ideig- óráig hosszabbította meg létüket s ha Bidault csökönyös magatartást tanúsít Genfben, a felháborodás könnyen elsöpörheti a kormányt. A genfi értehexlet hírei Hétfőn délután lesz a legközelebbi ülés A genfi értekezlet résztvevői szombaton nem tarottak ülést. A legközelebbi ülésre, amelyen újra az indokínai probléma megoldásáról tanácskoznak, hétfőn délután 3 órakor kerül sor. A hétfői ülésen Edén angol külügyminiszter elnököl. A svájci sajtó nagy jelentőséget tulajdonít Molotov pénteki beszédének. A svájci lapok ismertetik és fontos eseménynek nyilvánítják V. M. Molotov szovjet külügyminiszternek a genfi értekezlet pénteki ülésén az indokínai kérdéssel kapcsolatban elhangzott beszédét. A „la Suisse“ című genfi lap megállapítja, hogy a szovjet küldöttség az Indokínában kiküldendő semleges ellenőrző bizottságok elvének elfogadásával lényeges lépést tett az indokínai kérdés észszerű kompromisszumos megoldása felé. Hasonló következtetésre jut a Basler Nachrichten is. A HIDROGÉNBOMBA-KISÉR- LETEK KÖVETKEZMÉNYE A londoni rádió beszámol arról, hogy a Marshall-szigetcsoport lakosai — ehhez a szigetcsoporthoz tartozik a Bikini-sziget is — panasszal fordultak az ENSz. gyámsági tanácsához, a szigetek térségében végrehajtott amerikai hidrogénbomba robbantási kísérletek miatt. A panasz hangsúlyozza, hogy a Marshall-szigetcsoport számos lakója a legutóbbi robbantási kísérletek kihatásai következtében megsérült. A GEHLEN-KÉMSZER VEZET LELEPLEZÉSE Ausztria Kouimuuista Pártjának XVI. kongresszusa Becs (TASzSz): Ausztria Kommunista Pártjának XVI. kongresszusán, május 14-én megkezdődött J. Koplenignek, Ausztria Kommunista Pártja elnökének „Üt Ausztria függetlenségének eléréséhez és biztosításához — a központi bizottság beszámolója a politikai helyzetről“ című beszámolója feletti vita. Ausztria szocialista munkáspártja baloldali szocialistáinak nevében Eryiin Scharf üdvözölte a kongresszus résztvevőit. — A feladat most az, — mondotta Scharf, — hogy megmagyarázzuk az egyszerű szocialistáknak, hogy a jobboldali szocialista vezetők a „szabadságról“, „függetlenségről“ és a „békéről“ fecsegnek, a valóságban azonban az amerikai imperializmus politikáját folytatják. Altmann, Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja beszédében érintette azt a kérdést, hogy az osztrák gazdaságot alárendelték az amerikai 'imperialisták érdekeinek. Gerhard Kapahnke, a Gehlen- kémszervezet hivatalos munkatársa, néhány nappal ezelőtt átszökött a Német Demokratikus Köztársaságba. Szökésének okairól a következőket jelentette ki: — Amikor a szervezet bűnös jellegét felismertem, elhatároztam, hogy egyszersmindenkorra szakítok Gehlenékkel. A Német Demokratikus Köztársaság illetékes hatóságainak rendelkezésére bocsátom a Gehlen-szevvezet bűnös tevékenységéről tudomásomra jutott anyagot és a konkrét adatokat a szervezetnek a Német Demokratikus Köztársaságban működő nem kevés kémügynökéről. Külpolitikai képes krónika A szovjet küldöttség a genfi értekezlet tárgyalótermében. Középen Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminhsztere, a szovjet küldöttség vezetője ül, jobbra tőle Gromikó elvtárs, külügyminiszterhelyettes. A szovjet küldöttség felszólalásaival, javaslataival arra törekszik. hogy Koreában létrejöjjön a végleges béke s Indokínában is elhallgassanak a fegyverek. Az elmúlt hét nagy esemenye volt a Vietnamban lévő, franciák áltál megszállva tartott Din Bien Phn-erőd elfoglalása, A vietnami néphadsereg harcosai hosszú hetekig tartó nehéz küzdelemben foglalták cl az erődöt s mértek igen nagy csapást afr&n- cia expedíció* hadseregre. Ez a nagyjelentőségű győzelem is elősegíti az indokínai kérdés békés megoldását. A kép a csata egyik jelenetét mutatja be. A francia kormány újabb segéiykérelemmel fordult Washingtonhoz A francia nemzetvédelmi bi-1 zottság pénteken délelőtt Coty köztársasági elnök elnökletével ülést tartott. Az ülésen résztvett a kormány több tagja és számos magasrangú katonatiszt, A bizottság ülései titkosak, de mivel a nemzetgyűlés csütörtöki ülése során utalások történtek az ülés napirendjére, a péntek délelőtti ülés tárgya ismertessé vált. A nemzetvédelmi bizottság tagjai elsősorban bizonyos intézkedések előkészítését tárgyalták meg, így a haditengerészeti erők és icpülőgépek Indokínába küldését, a kaszárnyákban és a kikötőkben készültségi állapot elrendelését, hogy gyorsan lehessen további egységeket Indokínába irányítani. Az ülés egyik legfontosabb feladata annak megállapítása volt, hogy milyen módon erősítsék meg az indokínai expedíciós hadtestet. Miközben a nemzetvédelmi bizottság súlyos intézkedések lehetőségét latolgatta, a francia kormány — mint azt jólértesült forrásból megerősítik, — újabb segélykéréssel fordult az amerikai kormányhoz, felszólítva, hogy küldjön haladék nélkül katonai segítséget az expedíciós hadtest számára. Az értesülés szerint Eisenhower elnök és az amerikai vezérkar már vizsgálat alá is vette ezt a kérdést. Még nem tudni pontosan, vájjon csak hadianyagot és repülőgépeket kért-e a francia kormány, vagy pedig közvetlen amerikai katonai beavatkozást is sürgetett-e? Washingtoni hivatalos körök; — mielőtt választ adnának a1 francia kormány e kérésére — máris több „megjegyzést” tettek, Ezek a „megjegyzések” azonban nyugodtan nevezhetők követeléseknek. A „megjegyzéseket” amerikai katonai körökben teszik, amelyek azzal vádolják az expedíciós hadtest parancsnokságát, hogy túlságosan „puhány”. A küszöbönálló fraucUamerikai tárgyalásokról Rövidesen francia—amerikai tárgyalások kezdődnek Indokína kérdésében. Az „AFP” francia' hírügynökség jelentése megjegyzi: a tárgyalások megindítását a francia kormány kérte és a kérelmet Washingtonban kedvezően! fogadták. Az „AB’P” jelentése azt állítja ugyan, hogy „a Fran- ciaország által kért tárgyalások nem jelentik azt, hogy Francia-1 ország amerikai beavatkozást kért, mindemellett a jelentésből kitűnik, hogy a megbeszélések nem az indokínai béke helyreállítására, hanem a háború kiterjesztésére irányulnak majd. Az „AFP” szerint „Franciaország csupán az Egyesült Államok álláspontjáról kíván tájékozódni. ’ Ugyanakkor maga a szóbanforgó jelentés utal arra, hogy „mesz- szebbmenő” döntésekre is sor kerülhet. „Számítani lehet arra, hogy a francia kormány megkérdezi majd az amerikai kormányt, milyen magatartást tanúsítanak egész sor feltételezett, de lehetséges esetben.
