Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-13 / 112. szám
1934 MÁJUS 13, CSÜTÖRTÖK 4 E P L A F a Terjeszd, olvasd a Néplapot! A jó agitációs munka meghozza gyümölcsét A genfi értekezleten résztvevő francia küldöttség közölte, hogy tárgyalási alapnak tekintik a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatát Genf. Az „MTI” kiküldött tudósítója jelenti: A genfi értekezleten résztvevő francia küldöttség szóvivője kedden sajtóértekezleten közölte, hogy Franciaország képviselői „bizonyos fenntartásaik ellenére” tárgyalási alapnak tekintik azokat a javaslatokat, amelyeket Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere az értekezlet hétfői ülésén terjesztett elő az indokínai kérdés megoldására. A szóvivő hozzátette, hogy ezzel a közléssel helyesbíteni kívánja mindazokat a jelentéseket, melyek szerint a francia küldöttség elfogadhatatlannak tartja a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatait. Értekezleti körökben hajlamosak annak feltételezésére, hogy a francia küldöttség keddi nyilatkozata újabb propagandafogás a Laniel-kormány szorongatott parlamenti helyzetének megkönnyíPárizs (TASzSz): Május 11-én a francia nemzetgyűlés folytatta a «ajtóügyi bizottság törvényjavaslatának megvitatását, amely előírja a volt együttműködők egykori újságszerkesztőségei és könyvkiadói helyiségeinek és berendezéseinek visszadását. A nemzetgyűlés május 11-i ülésén Toboldali képviselő javasolta, hogy haladéktalanul tiltsák be azokat a lapokat, amelyek „együtt A minisztertanács határozata értelmében 1954 május 23-tól 1954 okfóber 3-ig terjedő időszakra be tésére, a francia nemzetgyűlésben csütörtökön végbemenő bizalmi szavazás befolyásolására. — A svájci sajtó ezzel kapcsolatban lehetségesnek tartja, hogy a francia nemzetgyűlés ezúttal nem szavaz bizalmat a Laniel- kormánynak. A baseli „National Zeitung” hangsúlyozza: „Nem biztos, hogy a Laniel-kormány indokínai színdarabja a második parlamenti előadáson is happy- enddel végződik.” E napokban még öt számottevő felszólalást várnak a genfi értekezlet indokínai vitája során A „Journal De Geneve” jelentése szerint az Indokínával kapcsolatos vitában még öt számottevő felszólalást várnak e napokban, mégpedig Molotov, Csou- En-laj, Eden, Bedell-Smith és Bao Daj-féle Vietnam képviselőjének érdemleges hozzászólását a működnek az ellenséggel, vagy a lázadókkal a Francia Unióban“, azaz támogatják a francia gyarmatok népeinek függetlenségi törekvéseit. Manceau képviselő ezzel kapcsolatban kimutatta, hogy a „VHumanitéu megsemmisítését akarja. Élesen tiltakozott ez ellen a javaslat ellen Marius Patinaud kommunista képviselő. „Teljesen érthető — mondotta, — hogy kell vezetni a nyári időszámítást. 1954 május 23-án 0 órakor az órákat egy órára kell előreigazítani, Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslataihoz. — Bidault francia külügyminiszter valószínűleg csak a jövő hét folyamán fejti ki részletesen a francia küldöttség álláspontját a demokratikus Vietnam javaslataival kapcsolatban. Washington meg akarja akadályozni az indokínai kérdés békés rendezését Genfi értekezleti körökben szerdán délelőtt határozott ellenszenvvel, sőt felháborodással fogadták azt a washingtoni jelentést, amely szerint Eisenhower közölte: kész engedélyt kérni a kongresszustól, hogy amerikai intervenciós csapatokat küldhes- sen Indokínába a vietnami néphadsereg elleni hadműveletek ki- szélesítése céljából. Eisenhower a három indokínai bábállam ez- irányú „kérelmétől” tette függővé ezt a békellenes lépést. megszüntetett volt együttműködő sajtó védelmezőinek szerepében fellépő emberek a megszállók ellen annakidején harcot folytató sajtó megsemmisítését követelik ... teljes mértékben érthető, hogy a kommunista sajtó eltűnése megkönnyítené a német újrafelfegyvérzés híveinek mesterkedéseit“. A jobboldali képviselők indítványát 501 szavazattal 46 ellenében elvetették. 1954 október 2-án 24 órakor pedig az órákat 23 órára kell visz- szaigazítani. Megyénkben a járási pártbizottságok és a pártszervezetek egyre nagyobb erővel kapcsolódnak be a megyei párbizottság lapja, a Néplap terjesztésének munkájába. A pártszervezetek különösen ott 'érnek el jó eredményeket, ahol a népnevelőket is bekapcsolják ebbe a munkába. A vajai községi pártszervezet legutóbbi taggyűlésén megbeszélték a pártsajtó terjesztésének feladatait is. Lelkes vállalásokat tettek a népnevelők és többen versenyre hívták egymást a terjesztési hét idejére. Eddig a községben harmincöttel növekedett a pártsajtó olvasóinak száma, — jelenti Kovács elvtárs, a pártszervezet titkára. A népnevelők versenyében Tisza Bernát nyolcholdas és Takács Károly kétholdas dolgozó parasztok járnak az élen, akik nyolc-nyolc új előfizetőt szereztek eddig. Tisza elvtárs utcájában, a Török Ignác-utcán hatvan ház van és ebből mindössze öt olyan ház van, ahol nem fizetnek elő valamilyen újságra. Tisza elvtárs agitációs útjára magával viszi a Szabad Föld és a Néplap több példányát (mindkét lap rendszeres olvasója) és a lapok egyes cikkeire felhívja a meglátogatott családok figyelmét. Legutóbb Berkeszi Gyula termelőszövetkezeti tag, Mikó Sándor fodrász, Andrási Károly hatholdas egyénileg dolgozó paraszt rendelték meg nála a Néplapot. Andrásiéknál megmutatta a Néplap növényápolással foglalkozó cikkeit, hogy milyen segítséget ad az a most folyó munkákhoz. Ugyanakkor felolvasta az „Orvoslást várunk” és a „Néplap elintézte” rovatokban megjelent panaszokat, illetve azok intézését. Elmondotta Andrásiéknak, hogy bármilyen problémáik vannak, nyugodtan írják meg » szerkesztőségnek, hiszen a községben is számos példa van már arra, milyen szívesen és eredményesen intézi a dolgozók ügyeit a szerkesztőség. * A kemecsei járási pártbizottság és a járás pártszervezeteinek nagy többsége is jól mozgósítja a Néplap-terjesztési kampányban a népnevelőket. Ennek ludható be a kemecsei járás elsősége a járások közötti versenyben. A, demecseri Ipartelepeken Gyökér) József népnevelő például eddig 44 új előfizetőt szervezett. Illés, András a nyírbogdányi állami' gazdaságban harminckilencet, Pa- nyi Mihály a kemecsei állami gazdaságban harmincat. * A fehérgyarmati járásban a, járási pártbizottság és a párt-, szervezetek nagyrésze még most) sem tekinti szívügyének a pártsajtó terjesztését. Van olyan köz-, ség is a járásban, ahol nem is tudnak a sajtóterjesztésről. * A pártszervezet tagjai, a népnevelők azokon a helyeken dolgoznak jól, ahol a pártszervezet; vezetői példamutatóan előljárnak. A kemecsei állami gazdaságban például eddig 120 új élő-1 fizető van. Itt, az állami gazdaság pártszervezetének titkára, Csajbók elvtárs maga jár elől jói példával az agitációs munkában.; Naponta a munkaszünetekbem több kisgyűlést tart, ahol ismerteti a sajtó jelentőségét és cikkeket olvas fel. A mátészalkai állami gazdaság tiborszállási üzemegységének párttitkára, Somlai Pál elvtárs május hetedikén, egy nap alatt húsz előfizetőt szervezett. A „l’Humanité“ betiltását célzó kísérlet csődje A minisztertanács határozata a nyári időszámítás bevezetéséről EGY fALESI TANÍTÓ KOLLÁTH LÁSZLÓ, a papost általános iskola igazgatója már nem mai gyerek. De nem is idős. Igaz. fejét belepte a dér, de derűs tekintetében, magabiztos mozgásában, férfias rátartiságában látszik, hogy nem a korán öregedők fajtájához tartozik. Sok ember törte már azon a fejét, meg manapság is töri: írók, lélekbúvárok, orvosok, tanárok és mások, mindazok, akik az élet mélységeit, rejtelmeit kutatják, hogy megértsék értelmét, s szebbé formálják, — vájjon mi a fiatalság titka? Miért van az, hogy az egyik ember idő előtt megöregszik, a másikon meg alig fog az idő foga, nehezen koptatja el az élet. Ennek a titoknak a nyitját keresem magam is, mikor arcát vizsgálva, szemébe nézve, keresem az ablakot, melyen beláthatnék oda, ahová a titkok zárva vannak: leikébe. — Hány éve vagy falun? — kérdezem. — 20 éve, — mondja magabiztosan, nyugodtan, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig nem is idevalósi. Ügy tudom, vasmegyei és lám, úgy megszerette ezt a bokornyi falut, ezt a 800 lelkes kis községet, mintha. itt ringatták volna, mintha apák, nagyapák hantjai tartanák itt, a paposi földön. Pedig hívták öt már Nyíregyházára is többféle áfl.ásba, sőt Budapestre, a népművelési minisztériumba is, azonban hiába. • Fizika- és számtan-szakos tanár. ,Jelenleg is ezeket a tárgyakat tanítja. Azonkívül szakfelügyelő is volt: módjában állt a saját iskolájában tapasztaltakat átadni, s másoknál látott helyes módszereket saját nevelői munkájában alkalmazni. AZ ÉLET MÁS TERÜLETE is < dekelte, minthogy az igazi neve- "t az „egész ember“ érdekli, te- a nevelésnek mindenféle fajtája, legyen az akár iskolán belüli, vagy iskolán kívüli — közoktatás, vagy népművelés. Hallom én egyszer, hogy Paposon kultúrotthont avatnak. Mindjárt gondoltam, hogy az ő keze van a dologban, mert hisz mint népművelési ügyvezető, nem nézhette el karbatett kezekkel, mint növekszik az ifjúság igénye és nincs se kultúrház, se könyvtár, se semmi. Kaptak 1945-ben egy kastélyt, amit a község terményraktárnak használt egy ideig. Nosza, kiverekedték, hogy az övék legyen és ekkor társadalmi munkával rendbehozták, átalakították, ellátták beépített színpaddal, könyvtárszobát csináltak, bejáratot a falu felé (mert 1945-ig ez a kastély bizony hátat fordított a falunak). Hallom majd később, hogy avatják a paposi kultúrotthont és egy olyan színdarabot adnak elő a megnyitó előadáson. amelyben leírták, hogyan épített a paposi nép magának kultúrotthont, hogyan vetették meg a paposi kultúra fészkét. Megnéztem. Ennek a darabnak a lenyűgöző ereje abban rejlett, hogy az életet, a valóságos életet vitték színre, azt a küszködést, erőfeszítést, kultúra iránti szomjat, lelkesedést, melynek teremtő munkájaként 1951-ben kultúrotthont avattak Paposon. VOLT MOST MÁ.R fészke a paposi kultúrának, csak még nem volt dalos, nem volt vidám, nem volt ott a falu apraja, nagyja, nem volt még második otthonuk. Azon törtje a fejét, hogyan lehetne az embereket odaszoktatni. — Történt egyszer egy lakodalmon, hogy egy idős parasztember saját faragású citcrát vett elő és húrjain régi nóták szólaltak meg, olyan nóták, melyeket a fiatalság ma már csak a dörzsölőben, vagy csigacsináláskor, lakodalomban és egyéb családi, népi ünnep alkalmával vesz szájára. Ekkor világosodott meg benne a gondolat: ezzel a hangszerrel és ezekkel a dalokkal kell elkezdeni, ez lesz a hívogató. Ügy is történt, hamarosan megalakult a citera-zenekar, mely ma már híres megyeszerte, sőt megfordultak Pesten is véle és szégyent sohasem hoztak a falura. A zenekar legidősebb tagja 46, a legfiatalabb 28 éves. No, ne higgyük, hogy csak az öregek ápolják ezt a népi kultúrát. A fiatalok sem akarnak lemaradni, versenyre keltek a, nagyok zenekarával. Az iskolának is van már énekkara is, zenekara is. NEMRÉGIBEN hallottam, hogy az új kormányprogrammal, a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos párthatározattal kapcsolatban Paposon 14 napos tanfolyamot tartottak. Kolláth László vezette. Most erre terelem a szót. — Ahogy megjelent az új kor- mányprogramm, — sorolja szépen, — olyan volt a falu, mint a megbolygatott méhkas. Esténként, ha kitanyáztak az emberek a kapuba, úgyszólván mindenütt az új kormányprogrammról folyt a szó. Egyik így mondta, a másik úgy. Egyszer például Kovács bácsival baktatok hazafelé. Nem volt nehéz észrevenni, hogy bántja valami. Noszogattam az öreget, hogy bökje ki, osszuk meg, ha nehéz, hátha segíthetünk. Meg is mondta: — Sok az adó, a beadás. Hallom. beszélgetik, hogy így lesz, meg úgy lesz. Eh, nem változott itt semmi. Marad minden a régiben. SZlVENÜTÖTT a dolog. Forgott a gondolat bennem, mit kéne csinálni, hogy kéne csinálni, hiszen a kormány jószándéka, törekvése tán félsikert sem ér meg, ha ezek az emberek nem értik meg, ha ezek az emberek nem látják, hogy nagy dolog történt, olyan dolog, amilyen a parasztságért, a falu sorsáért, az egész nép anyagi és kulturális boldogulásáért még sohasem történt. Vé- gülis arra a gondolatra jutottam: sürgősen ismertetni kell az új kormányprogrammot, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatot, a legújabb rendeleteket. Hát így kezdődött a 14 napos tanfolyam a gyümölcs- termelésről, az állattenyésztésről, a szerződéses termelésről, a beadási kötelezettségekről stb. — No és hogy nyilatkoztak az emberek? — Meglepően. A panaszok, javaslatok, kezdeményezések valóságos áradata hömpölygött felénk. Az egyik este V. Kiss János ezt mondotta: Álljunk össze mind, gyümölcstermelő gazdák. Alakítsunk valami egyesülést a régi hegyközségek mintájára, hogy közös erővel, önmagunk együttes munkájával javítsuk meg a gyümölcs minőségét, könnyebben jutunk permetezőanyaghoz is, könnyebb lesz, eredményesebb lesz az élet. Így jött létre 34 gyümölcstermelő egyéni gazda önkéntes társulása. És ma már működik a gyümölcstermelő szakkör is. melynek feladata segíteni a gyümölcstermelést. HÁT ÍGY VOLT. Majd aztán a tanfolyamról szóló feljegyzéseimet beküldlem a népművelési minisztériumba. A módszertani osztály helyeselte és kis füzetben: „A paposi kultúrotthon a mezőgazdasági határozat sikeréért“ — címmel ki is adta. Nemrégen kaptam meg a ,.Szocialista kultúráért‘‘ című kitüntetést, — No és hogy halad a község monográfiája? — Készen lesz hamarosan. Még ez a nyár kell hozzá és akkor készen lesz. Ahogy nézem a lapokat, a szűrnek, tények meggyőzően mutatják, milyen volt az oktatás, népművelés, a közegészségügy a múlt- ban és milyen a jelenben. Megtudni, kié volt a föld a múltban és kié a jelenben. Kár, hogy nincs meg mindenütt még a falu rajzának ez a dokumentuma. Pedig nemcsak tanításnál használható, hanem úgyszólván nélkülözhetetlenné kellene válnia tanácsainknál, vártszervezeteinknél is egyaránt. És ezért sürgetni is kellene, hogy mindenütt készítsék ezt el. — Közeledik az év vége. Hogy tanulnak a gyerekek? Milyen a hiányzás ? — A hiányzás nem nagyméretű. Az egy tanulóra eső hiányzást átlag 3.5. Remélem, a hátralévő napokban még kisebb lesz. — És a könyvtár? — Van már könyvtárunk is. Elértük azt is, hogy a falu apraja- nagyja egyaránt olvas. Lassan- lassan sikerül összefogni az egész falut, sikerül fellendíteni a kulturális életet, — mondja szerényen, beszélgetve, ahogy ballagunk a kultúrház felé. Az úton alig egy-két ember, mindenki a mezőn van. Mindenki a helyén van. A falu népe a mezőkön, a, sarjadó élet gyarapodásán munkálkodik, míg ö, a lelkek kertésze> a nép tanító fia, szintén a helyén végzi a maga munkáját, a lelkek kertjében, az iskolában, a kultúr- házban. A SÜRVEDÉSBEN, ahogy hazafelé rohan a kocsi velem, eszembe jut az, amin elkezdtem• mi hát a fiatalság titka? Zsonganak bennem a gondolatok, a kavargó érzések, s egy közülük, mint fáklya az éjben, elém világosodik: Eggyé vó&rt a néppel, gondjávdl-bajával. Örömükben, bánatukban köztiik lennt. és akkor rálelsz az. élet titkára, a hosszú ifjúság titkára, BAROTA MIHÁLY.
