Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-13 / 112. szám

1934 MÁJUS 13, CSÜTÖRTÖK 4 E P L A F a Terjeszd, olvasd a Néplapot! A jó agitációs munka meghozza gyümölcsét A genfi értekezleten résztvevő francia küldöttség közölte, hogy tárgyalási alapnak tekintik a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatát Genf. Az „MTI” kiküldött tu­dósítója jelenti: A genfi értekezleten résztvevő francia küldöttség szóvivője ked­den sajtóértekezleten közölte, hogy Franciaország képviselői „bizonyos fenntartásaik ellenére” tárgyalási alapnak tekintik azo­kat a javaslatokat, amelyeket Fám Van Dong, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság külügy­minisztere az értekezlet hétfői ülésén terjesztett elő az indokí­nai kérdés megoldására. A szó­vivő hozzátette, hogy ezzel a közléssel helyesbíteni kívánja mindazokat a jelentéseket, me­lyek szerint a francia küldöttség elfogadhatatlannak tartja a Vietnami Demokratikus Köztár­saság javaslatait. Értekezleti körökben hajlamo­sak annak feltételezésére, hogy a francia küldöttség keddi nyilat­kozata újabb propagandafogás a Laniel-kormány szorongatott par­lamenti helyzetének megkönnyí­Párizs (TASzSz): Május 11-én a francia nemzetgyűlés folytatta a «ajtóügyi bizottság törvényjavas­latának megvitatását, amely elő­írja a volt együttműködők egy­kori újságszerkesztőségei és könyvkiadói helyiségeinek és be­rendezéseinek visszadását. A nemzetgyűlés május 11-i ülé­sén Toboldali képviselő javasol­ta, hogy haladéktalanul tiltsák be azokat a lapokat, amelyek „együtt A minisztertanács határozata értelmében 1954 május 23-tól 1954 okfóber 3-ig terjedő időszakra be tésére, a francia nemzetgyűlésben csütörtökön végbemenő bizalmi szavazás befolyásolására. — A svájci sajtó ezzel kapcsolatban lehetségesnek tartja, hogy a francia nemzetgyűlés ezúttal nem szavaz bizalmat a Laniel- kormánynak. A baseli „National Zeitung” hangsúlyozza: „Nem biztos, hogy a Laniel-kormány indokínai színdarabja a második parlamenti előadáson is happy- enddel végződik.” E napokban még öt szá­mottevő felszólalást várnak a genfi értekezlet indo­kínai vitája során A „Journal De Geneve” jelen­tése szerint az Indokínával kap­csolatos vitában még öt számot­tevő felszólalást várnak e na­pokban, mégpedig Molotov, Csou- En-laj, Eden, Bedell-Smith és Bao Daj-féle Vietnam képviselő­jének érdemleges hozzászólását a működnek az ellenséggel, vagy a lázadókkal a Francia Unióban“, azaz támogatják a francia gyar­matok népeinek függetlenségi tö­rekvéseit. Manceau képviselő ezzel kap­csolatban kimutatta, hogy a „VHumanitéu megsemmisítését akarja. Élesen tiltakozott ez ellen a javaslat ellen Marius Patinaud kommunista képviselő. „Teljesen érthető — mondotta, — hogy kell vezetni a nyári időszámítást. 1954 május 23-án 0 órakor az órá­kat egy órára kell előreigazítani, Vietnami Demokratikus Köztár­saság javaslataihoz. — Bidault francia külügyminiszter valószí­nűleg csak a jövő hét folyamán fejti ki részletesen a francia küldöttség álláspontját a demo­kratikus Vietnam javaslataival kapcsolatban. Washington meg akarja akadályozni az indokínai kérdés békés rendezését Genfi értekezleti körökben szerdán délelőtt határozott ellen­szenvvel, sőt felháborodással fo­gadták azt a washingtoni jelen­tést, amely szerint Eisenhower közölte: kész engedélyt kérni a kongresszustól, hogy amerikai intervenciós csapatokat küldhes- sen Indokínába a vietnami nép­hadsereg elleni hadműveletek ki- szélesítése céljából. Eisenhower a három indokínai bábállam ez- irányú „kérelmétől” tette függő­vé ezt a békellenes lépést. megszüntetett volt együttmű­ködő sajtó védelmezőinek sze­repében fellépő emberek a megszállók ellen annakidején harcot folytató sajtó megsemmisí­tését követelik ... teljes mérték­ben érthető, hogy a kommunista sajtó eltűnése megkönnyítené a német újrafelfegyvérzés híveinek mesterkedéseit“. A jobboldali képviselők indít­ványát 501 szavazattal 46 ellené­ben elvetették. 1954 október 2-án 24 órakor pe­dig az órákat 23 órára kell visz- szaigazítani. Megyénkben a járási pártbi­zottságok és a pártszervezetek egyre nagyobb erővel kapcsolód­nak be a megyei párbizottság lapja, a Néplap terjesztésének munkájába. A pártszervezetek különösen ott 'érnek el jó ered­ményeket, ahol a népnevelőket is bekapcsolják ebbe a munkába. A vajai községi pártszervezet leg­utóbbi taggyűlésén megbeszélték a pártsajtó terjesztésének fel­adatait is. Lelkes vállalásokat tettek a népnevelők és többen versenyre hívták egymást a ter­jesztési hét idejére. Eddig a községben harmincöttel növeke­dett a pártsajtó olvasóinak szá­ma, — jelenti Kovács elvtárs, a pártszervezet titkára. A népnevelők versenyében Tisza Bernát nyolcholdas és Ta­kács Károly kétholdas dolgozó parasztok járnak az élen, akik nyolc-nyolc új előfizetőt szerez­tek eddig. Tisza elvtárs utcájá­ban, a Török Ignác-utcán hatvan ház van és ebből mindössze öt olyan ház van, ahol nem fizet­nek elő valamilyen újságra. Ti­sza elvtárs agitációs útjára ma­gával viszi a Szabad Föld és a Néplap több példányát (mindkét lap rendszeres olvasója) és a la­pok egyes cikkeire felhívja a meglátogatott családok figyel­mét. Legutóbb Berkeszi Gyula termelőszövetkezeti tag, Mikó Sándor fodrász, Andrási Károly hatholdas egyénileg dolgozó pa­raszt rendelték meg nála a Nép­lapot. Andrásiéknál megmutatta a Néplap növényápolással fog­lalkozó cikkeit, hogy milyen se­gítséget ad az a most folyó mun­kákhoz. Ugyanakkor felolvasta az „Orvoslást várunk” és a „Néplap elintézte” rovatokban megjelent panaszokat, illetve azok intézé­sét. Elmondotta Andrásiéknak, hogy bármilyen problémáik van­nak, nyugodtan írják meg » szerkesztőségnek, hiszen a köz­ségben is számos példa van már arra, milyen szívesen és eredmé­nyesen intézi a dolgozók ügyeit a szerkesztőség. * A kemecsei járási pártbizott­ság és a járás pártszervezeteinek nagy többsége is jól mozgósítja a Néplap-terjesztési kampányban a népnevelőket. Ennek ludható be a kemecsei járás elsősége a járások közötti versenyben. A, demecseri Ipartelepeken Gyökér) József népnevelő például eddig 44 új előfizetőt szervezett. Illés, András a nyírbogdányi állami' gazdaságban harminckilencet, Pa- nyi Mihály a kemecsei állami gazdaságban harmincat. * A fehérgyarmati járásban a, járási pártbizottság és a párt-, szervezetek nagyrésze még most) sem tekinti szívügyének a párt­sajtó terjesztését. Van olyan köz-, ség is a járásban, ahol nem is tudnak a sajtóterjesztésről. * A pártszervezet tagjai, a nép­nevelők azokon a helyeken dol­goznak jól, ahol a pártszervezet; vezetői példamutatóan előljár­nak. A kemecsei állami gazda­ságban például eddig 120 új élő-1 fizető van. Itt, az állami gazda­ság pártszervezetének titkára, Csajbók elvtárs maga jár elől jói példával az agitációs munkában.; Naponta a munkaszünetekbem több kisgyűlést tart, ahol ismer­teti a sajtó jelentőségét és cik­keket olvas fel. A mátészalkai állami gazdaság tiborszállási üzemegységének párttitkára, Som­lai Pál elvtárs május hetedikén, egy nap alatt húsz előfizetőt szer­vezett. A „l’Humanité“ betiltását célzó kísérlet csődje A minisztertanács határozata a nyári időszámítás bevezetéséről EGY fALESI TANÍTÓ KOLLÁTH LÁSZLÓ, a papost általános iskola igazgatója már nem mai gyerek. De nem is idős. Igaz. fejét belepte a dér, de derűs tekintetében, magabiztos mozgá­sában, férfias rátartiságában lát­szik, hogy nem a korán öregedők fajtájához tartozik. Sok ember törte már azon a fejét, meg ma­napság is töri: írók, lélekbúvárok, orvosok, tanárok és mások, mind­azok, akik az élet mélységeit, rej­telmeit kutatják, hogy megértsék értelmét, s szebbé formálják, — vájjon mi a fiatalság titka? Miért van az, hogy az egyik ember idő előtt megöregszik, a másikon meg alig fog az idő foga, nehezen kop­tatja el az élet. Ennek a titoknak a nyitját keresem magam is, mi­kor arcát vizsgálva, szemébe néz­ve, keresem az ablakot, melyen beláthatnék oda, ahová a titkok zárva vannak: leikébe. — Hány éve vagy falun? — kér­dezem. — 20 éve, — mondja magabiz­tosan, nyugodtan, mintha az a világ legtermészetesebb dolga len­ne. Pedig nem is idevalósi. Ügy tudom, vasmegyei és lám, úgy megszerette ezt a bokornyi falut, ezt a 800 lelkes kis községet, mint­ha. itt ringatták volna, mintha apák, nagyapák hantjai tartanák itt, a paposi földön. Pedig hívták öt már Nyíregyházára is többféle áfl.ásba, sőt Budapestre, a népmű­velési minisztériumba is, azonban hiába. • Fizika- és számtan-szakos tanár. ,Jelenleg is ezeket a tárgyakat ta­nítja. Azonkívül szakfelügyelő is volt: módjában állt a saját isko­lájában tapasztaltakat átadni, s másoknál látott helyes módszere­ket saját nevelői munkájában al­kalmazni. AZ ÉLET MÁS TERÜLETE is < dekelte, minthogy az igazi neve- "t az „egész ember“ érdekli, te- a nevelésnek mindenféle faj­tája, legyen az akár iskolán belüli, vagy iskolán kívüli — közoktatás, vagy népművelés. Hallom én egyszer, hogy Papo­son kultúrotthont avatnak. Mind­járt gondoltam, hogy az ő keze van a dologban, mert hisz mint népművelési ügyvezető, nem néz­hette el karbatett kezekkel, mint növekszik az ifjúság igénye és nincs se kultúrház, se könyvtár, se semmi. Kaptak 1945-ben egy kastélyt, amit a község termény­raktárnak használt egy ideig. No­sza, kiverekedték, hogy az övék legyen és ekkor társadalmi mun­kával rendbehozták, átalakították, ellátták beépített színpaddal, könyvtárszobát csináltak, bejára­tot a falu felé (mert 1945-ig ez a kastély bizony hátat fordított a falunak). Hallom majd később, hogy avatják a paposi kultúrott­hont és egy olyan színdarabot ad­nak elő a megnyitó előadáson. amelyben leírták, hogyan épített a paposi nép magának kultúrott­hont, hogyan vetették meg a pa­posi kultúra fészkét. Megnéztem. Ennek a darabnak a lenyűgöző ereje abban rejlett, hogy az éle­tet, a valóságos életet vitték szín­re, azt a küszködést, erőfeszítést, kultúra iránti szomjat, lelkese­dést, melynek teremtő munkája­ként 1951-ben kultúrotthont avat­tak Paposon. VOLT MOST MÁ.R fészke a paposi kultúrának, csak még nem volt dalos, nem volt vidám, nem volt ott a falu apraja, nagyja, nem volt még második otthonuk. Azon törtje a fejét, hogyan lehet­ne az embereket odaszoktatni. — Történt egyszer egy lakodalmon, hogy egy idős parasztember saját faragású citcrát vett elő és húrjain régi nóták szólaltak meg, olyan nó­ták, melyeket a fiatalság ma már csak a dörzsölőben, vagy csigacsináláskor, lakodalomban és egyéb családi, népi ünnep alkal­mával vesz szájára. Ekkor vilá­gosodott meg benne a gondolat: ezzel a hangszerrel és ezekkel a dalokkal kell elkezdeni, ez lesz a hívogató. Ügy is történt, hamaro­san megalakult a citera-zenekar, mely ma már híres megyeszerte, sőt megfordultak Pesten is véle és szégyent sohasem hoztak a falu­ra. A zenekar legidősebb tagja 46, a legfiatalabb 28 éves. No, ne higgyük, hogy csak az öregek ápolják ezt a népi kultúrát. A fiatalok sem akarnak lemaradni, versenyre keltek a, nagyok zene­karával. Az iskolának is van már énekkara is, zenekara is. NEMRÉGIBEN hallottam, hogy az új kormányprogrammal, a me­zőgazdaság fejlesztésével kapcso­latos párthatározattal kapcsolat­ban Paposon 14 napos tanfo­lyamot tartottak. Kolláth László vezette. Most erre terelem a szót. — Ahogy megjelent az új kor- mányprogramm, — sorolja szé­pen, — olyan volt a falu, mint a megbolygatott méhkas. Esténként, ha kitanyáztak az emberek a ka­puba, úgyszólván mindenütt az új kormányprogrammról folyt a szó. Egyik így mondta, a másik úgy. Egyszer például Kovács bá­csival baktatok hazafelé. Nem volt nehéz észrevenni, hogy bánt­ja valami. Noszogattam az öre­get, hogy bökje ki, osszuk meg, ha nehéz, hátha segíthetünk. Meg is mondta: — Sok az adó, a beadás. Hal­lom. beszélgetik, hogy így lesz, meg úgy lesz. Eh, nem változott itt semmi. Marad minden a régi­ben. SZlVENÜTÖTT a dolog. For­gott a gondolat bennem, mit ké­ne csinálni, hogy kéne csinálni, hiszen a kormány jószándéka, tö­rekvése tán félsikert sem ér meg, ha ezek az emberek nem értik meg, ha ezek az emberek nem lát­ják, hogy nagy dolog történt, olyan dolog, amilyen a paraszt­ságért, a falu sorsáért, az egész nép anyagi és kulturális boldogu­lásáért még sohasem történt. Vé- gülis arra a gondolatra jutottam: sürgősen ismertetni kell az új kormányprogrammot, a mezőgaz­daság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatot, a legújabb rendeleteket. Hát így kezdődött a 14 napos tanfolyam a gyümölcs- termelésről, az állattenyésztésről, a szerződéses termelésről, a be­adási kötelezettségekről stb. — No és hogy nyilatkoztak az emberek? — Meglepően. A panaszok, ja­vaslatok, kezdeményezések való­ságos áradata hömpölygött fe­lénk. Az egyik este V. Kiss János ezt mondotta: Álljunk össze mind, gyümölcstermelő gazdák. Alakítsunk valami egyesülést a régi hegyközségek mintájára, hogy közös erővel, önmagunk együttes munkájával javítsuk meg a gyü­mölcs minőségét, könnyebben ju­tunk permetezőanyaghoz is, könnyebb lesz, eredményesebb lesz az élet. Így jött létre 34 gyümölcsterme­lő egyéni gazda önkéntes társulá­sa. És ma már működik a gyü­mölcstermelő szakkör is. melynek feladata segíteni a gyümölcster­melést. HÁT ÍGY VOLT. Majd aztán a tanfolyamról szóló feljegyzései­met beküldlem a népművelési minisztériumba. A módszertani osztály helyeselte és kis füzetben: „A paposi kultúrotthon a mező­gazdasági határozat sikeréért“ — címmel ki is adta. Nemrégen kaptam meg a ,.Szocialista kultú­ráért‘‘ című kitüntetést, — No és hogy halad a község monográfiája? — Készen lesz hamarosan. Még ez a nyár kell hozzá és akkor ké­szen lesz. Ahogy nézem a lapokat, a szű­rnek, tények meggyőzően mutat­ják, milyen volt az oktatás, nép­művelés, a közegészségügy a múlt- ban és milyen a jelenben. Meg­tudni, kié volt a föld a múltban és kié a jelenben. Kár, hogy nincs meg mindenütt még a falu rajzának ez a dokumentuma. Pe­dig nemcsak tanításnál használ­ható, hanem úgyszólván nélkülöz­hetetlenné kellene válnia taná­csainknál, vártszervezeteinknél is egyaránt. És ezért sürgetni is kellene, hogy mindenütt készítsék ezt el. — Közeledik az év vége. Hogy tanulnak a gyerekek? Milyen a hiányzás ? — A hiányzás nem nagyméretű. Az egy tanulóra eső hiányzást átlag 3.5. Remélem, a hátralévő napokban még kisebb lesz. — És a könyvtár? — Van már könyvtárunk is. El­értük azt is, hogy a falu apraja- nagyja egyaránt olvas. Lassan- lassan sikerül összefogni az egész falut, sikerül fellendíteni a kul­turális életet, — mondja szeré­nyen, beszélgetve, ahogy balla­gunk a kultúrház felé. Az úton alig egy-két ember, mindenki a mezőn van. Mindenki a helyén van. A falu népe a mezőkön, a, sarjadó élet gyarapodásán mun­kálkodik, míg ö, a lelkek kertésze> a nép tanító fia, szintén a helyén végzi a maga munkáját, a lelkek kertjében, az iskolában, a kultúr- házban. A SÜRVEDÉSBEN, ahogy ha­zafelé rohan a kocsi velem, eszembe jut az, amin elkezdtem• mi hát a fiatalság titka? Zsonganak bennem a gondola­tok, a kavargó érzések, s egy kö­zülük, mint fáklya az éjben, elém világosodik: Eggyé vó&rt a nép­pel, gondjávdl-bajával. Örömük­ben, bánatukban köztiik lennt. és akkor rálelsz az. élet titkára, a hosszú ifjúság titkára, BAROTA MIHÁLY.

Next

/
Thumbnails
Contents