Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-12 / 111. szám
NÉPLAP 1954 MÁJUS 12, SZERDA TISZAPARTI BESZÉLGETÉS Uj leletekre bukkantak a szovjet archeológusok Az utóbbi időben a szovjet archeológia nagy, tudományos jelentőségű leletekkel gazdagodott. Nagy érdeklődésre tartanak számot a Krímben, Bahcsiszeráj közelében feltárt' paleolitkorból származó temetkezési helyek, ahol embercsontokat és koponyát találtak. A kiásott csontok olyan embertípus maradványai, amely egyesíti magában a neandervölgyi és a mai ember vonásait. Ez a lelet fontos magyarázatokat nyújt a mai embertípus kialakulására vonatkozólag. A szovjet régészek nagy munkát végeztek a szláv népek történetének tanulmányozása terén. Például Novgorodban, e régi orosz kereskedelmi központban végzett ásatások lehetővé teszik az Oroszország déli és északi vidékei közti régi gazdasági és politikai kapcsolatok kutatását. Az OS2SzSzK-ban, Közép-Ázsiában s a Kaukázusontúl talált régészeti leletek azt mutatják, hogy a Szovjetunió területét benépesítő ősrégi népek gazdag, eredeti kultúrával rendelkeztek. Az utóbbi idők régészeti kutatásainak eredményeit május 7-én megvitatták a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének ülésén. —' Az elfogadott határozat rámutat: ezek a leletek lehetőséget adnak arra, hogy új fényben világítsák meg a Szovjetunió népei őstörténetének különböző időszakait; Szoros kapcsolatban a tömegekkel (Egy kerületi instruktor feljegyzéseiből) Irta: A. SPUNTOV instruktor. Ünnep volt a Tiszaparton. Az exkavátorok, dömperek, földnyesők pihentek, a kotróhajók zászlódíszben nyugodtak a vizen, az emberek ünneplőruhába, fehér ingbe öltöztek. A Tiszalöki Duzzasztóművet avatták. Az ünneplők seregében munkásokkal, parasztokkal beszélgettünk. Hétköznapi dolgokról. De ezért senki ne haragudjon. Hiszen a mi ünnepnapjainkat éppen a hétköznapok szülik .; * • Ferenchegyi Antal vezető kotrómesterrel a hajósbecsületről beszélgettünk. Körülbelül ez a kép elevenedett meg előttünk az elhangzott szavak nyomán: ^.Február elején dermesztő fagy szorította. bilincsbe a Tisza vizét. Hatvan centiméterre nőtt a jég. Mind a három szívó-kotró és a lapátos kotró is befagyott. Egyetlen millimétert sem mozdulhattak előre a hajók, recsegve-ropogva szilárdult meg körülöttük a jégpáncél. Teleki főmérnök és Kovács főépítésvezető aggódva siettek a „November 7“ fedélzetére, Ferenchegyi kotrómesterhez. — Mit lehet csinálni, Ferenchegyi elvtárs? Hogyan avatunk tavasszal? A kotrómester nem válaszolt, a jeget nézte. — Gondolkodom rajta. Majd megmondom;:; Gondolkodni kezdett. Nem egyedül, segítségül hívta a „Torontói“ öreg kotrómesterét, akinek negyvenegy esztendős folyami szolgálat van már a háta mögött, segítségül hívta a hajó kommunistáit, Berényi Andrást, Meleg Andrást, Ezer Mihályt, Tamás Györgyöt. S mire új reggelre szürkült a téli, februári ég, készen voltak a tervvel. Taggyűlés elé vitték. Ott volt az építkezés valamennyi kommunistája. Ferenchegyi szólásra jelentkezett: — A kotrást folytatjuk. Az emberek felmorajlottak, sokan előrehajoltak, mintha rosszul hallották volna a szavakat. Ki hallott még ilyet? Hát hol akar ez kotorni? Mégha ott lennének a kotrási helyen, de jó párszáz méterre fagytak be tőle ::: Szóval valóságos vihart kavart a bejelentés és még a vezetőknek is vi- szolyogni kezdett a hátuk. A felelősség ::; Ferenchegyi nyugodtan folytatta: — Nem úgy dolgozunk, mint eddig, külön-külön, hanem minden hajós együtt. Először a November 7-et visszük a pillér mellé kotrani, aztán az Április 4-et s így sorra a többit. Ha kell, méterenként vágjuk magunkat előre a jégben és a kotróhelyet is megtisztítjuk! A hajósok valamennyien helyeselték az elgondolást, támogatták a javaslatot. Nem közülük való volt, aki közbeszólt: — És ha jön a zajlás, akkor mi lesz? Pozdorjává zúzza a hajókat! Ferenchegyi erre is megfelelt: — A pillérek s mögé láncoljuk magunkat! A munka megkezdődött. Centiméterről centiméterre, méterről méterre vágták magukat előre a hatvancentiméteres jégben. Csikorgó fagy volt, testet-lelket dermesztő hideg s úgy érezték, hogy a hajó soha nem ér a pillér alá, ahol kotorni kell. Mégiscsak odaért s ott aztán nagy térséget kezdtek tisztítani a kotróhely számára. A felvágott jégtáblákat vagy a jég alá túrták, vagy kivonszolIgen élénk hangversenyélet volt az elmúlt napokban városunkban. Május 5-én este Marssó József, az Áll. Zeneiskola hegedűtanára adott önálló hegedűestet, igen szép sikerrel és nagy érdeklődés mellett. Május 7-én és 8-án Svéd Sándor és Raffai Erzsi adtak zsúfolt házak mellett hangversenyt, melyen szintén közreműködtek a ták a partra. Testet hasogató munka volt, teljes szívet követelt. S az egyik alkonyaira kész lett az első hajó, a November 7 kotróhelye, másnap működésbe léphetett a szívócső ... azaz! Mire felvirradt, újra jég borította a helyet, amit előző nap megtisztítottak. A hajósok szürke ábrázattal álltak s egy szót sem szóltak. Csak forrt bennük a méreg. Ferenchegyi hozzájuk lépett: — Miért nem dolgoztok, elvtársak? Valaki a jégre intett, aztán valaki meg felcsattant kirobbanó nagy indulattal: — Nem dolgozunk! Újra, meg újra befagyunk, csak gyötrődünk itt hiába! Ott fenn — intett az iroda felé — nem vállalják a felelősséget és mi vállaljuk? Ferenchegyi ránézett: — Igen, mi vállaljuk! Mi vagyunk a hajósok! S azzal máris beleugrott a csónakba, nekidurta a ladik orrát a friss jégtükörnek, törni-zúzni kezdte. A többiek lassan, aztán egyre hevesebben követni kezdték ::: S így folyt a munka. Ha újrafagyott a jég, újra törték, de a kotrás megkezdődött, egyre mélyült, tisztult a meder, hogy tavasszal avatás lehessen, s megteljen a Keleti Főcsatorna ..; S mintha a természettel való birkózás megnövelte volna a hajósok erejét. Az előirányzott 71.000 köbméter föld helyett 124.000 köbmétert kotortak ki február 1-től március 30-ig .. * Körülbelül eddig tartott a beszélgetés. Aztán nem folytattuk, mert odajött Ferenchegyi elvtárs felesége, aki az avatás ünnepére utazott le férjéhez Pesterzsébetről. Az otthoni dolgokra terelődött a szó. Ferenchegyiné fényképet vett elő, — családi képet. Kiderült: öt gyermekük van. A kotrómester rámutatott egy kacagóarcú, pösze fiúcskára a képen: — ő is hajós lesz. * A parton, néhány méterre a duzzasztóműtől, tiszalöki parasztok beszélgettek. A Bocskai-utcai Csikós József, D. Nagy József, Szakács István, meg a tanácselnök, Kiss Miklós. Nézték a lusta hullámokkal hömpölygő folyót s a víz régi emlékeket ébresztgetett bennük. — Halljátok, — szólt a tanácselnök, — én már 37-ben cipeltem a larseneket. — Amiket benőtt a fű? — Én is cipeltem, — élénkült meg a kistermetű, zömök Szakács István, — az egyik szétzúzta a lábujjamat, a fene ette volna meg.;.! — Hogy hangoskodtak, — veszi át újra a szót a tanácselnök, — hogy így, meg úgy, erőművet, meg csatornát építenek nekünk Horthyék, de mi tudtuk, hogy maszlag az egész, hiába cipeltet- ték velünk ínségmunkában a larseneket. Hiszen a képviselő, a 2000 holdas báró Vay Miklós ellene volt mindenféle csatornának. Félt, hogy az ő kétezer holdjából hasad ki a csatorna helye... — Aztán 40-ben már vitték is vissza a vasat, amit a partra hordtunk. — Azt mondták, hogy kölcsönbe viszik. — Kisfenét, kölcsönbe! Ágyút, meg tankot öntöttek az erőművünkből az urak! — csattant fel Zeneiskola kiváló művésztanárai: Straky Tibor és Marssó József. Május 10-én a Budapesti Fúvósötös vendégszerepeit városunkban. A lelkes, de számbelileg elég kicsiny közönség melegen ünnepelte az európai hírű és Erkel-díjjal kitüntetett együttest. Csodás összjátékuk sokáig emlékezetében marad a hallgatóságnak. Kár, hogy a gyenge Csikós József, aki eddig inkább hallgatott, s csak a vizet nézte. Mert valahogy nemcsak a víz örvénylett, hanem az ő lelke is. Mint általában minden tiszalöki ember lelke. Hát hogyne! Az ő apját annakidején a prolinép bírónak választotta, pedig nincstelen volt. Aztán akkor erősen harcolt az öreg a csatornáért, dehát megbuktatta Vay Miklós, meg a kormány, — ahogy mondja. Nemzedékek ették az ínséges, aszályos kenyeret, s most meg ime, mintha csak álom lenne, itt a víz a lába előtt. Kár, hogy az öreg nem tud már kijönni megnézni. Dehát itt van ő, meg a fia, meg az unokái. •.: Föld is van, amit öntözni lehet, sok. Sok föld, együtt az Új Élet szövetkezetben. Van 400 hold használhatatlan szikes rétjük, — ott akár rizsét, akár dús takarmányt termelhetnek. — Hallom, már egyéni parasztok is igényeltek öntözéses földet, — fordult az elnök felé. — Szentesi Jani, Krutai Pál, Fekete Lajos. Hét holdat kaptak, kertészetet létesítenek közösen, összefogva. Az Új Élet adott nekik kölcsönbe melegágyi ablakkereteket. — Az anyja táplálja a gyerekeket? — szólt valaki közbe nevetve. — Ki tudja ; ; — válaszolt az elnök. Merthogy azt mondják, hogy a víz nemcsak a földet táplálja, hanem az emberi lelkeket, szíveket is jobban összehozza. Néztük az ég felé törő szép tornyokat, a súlyos, tekintélyes zsilipvasakat. — Jó munka ;:: becsületes ;:: S ahogy ott hallgattunk, meg beszélgettünk, hol hangosan, hol csak csendben a magunk leikével, papírt zörrentett meg mellettünk Csikós József. És anélkül, hogy valaki kérte volna rá, már olvasta is azoknak a tiszalöki parasztoknak a neveit, akik egészévi sertésbeadási kötelezettségüknek eleget tettek. Páll Bálint, idős Marozs István, ifjú Páll Bálint, Bolgár Sándor, Kardos József, Béréi József neveit tudtuk hirtelen megjegyezni. De többen is vannak. Nem olvasta túlságosan hangosan Csikós József, a begyűjtési állandó bizottság elnöke ezeket a neveket, de érezhető volt hangjából, minden szavából, hogy most az előbbi, munkások munkáját dicsérő szavakra válaszol: mi is tudjuk, mi a kötelességünk! # A beszélgetés megszakadt. Mindenki a zsilipekre nézett. A nagy vastömb méltóságteljesen, szemmel alig láthatóan süllyedni kezdett, hogy elzárja a Tisza folyását, felduzzassza a vizet a Keleti Főcsatornába. A zsilip elérte a Tiszát, örvényleni. kavarogni kezdett, s habot vert a víz. Egy hang messzehangzóan kiáltott: — Ebben a pillanatban megkezdődött a Tisza vizének duzzasztása! Emelkedni kezdett a víz, s felcsendültek az Internacionálé hangjai. Ferenchegyi elvtárs kiegyenesedett, hajós sapkájához, tisztelgésre emelte kezét. Csikós Józsefek levették a kalapjukat. Valamennyiük arcán mélységes meghatottság és mélységes öröm tükröződött. SOLTÉSZ ISTVÁN. szervezés miatt a dolgozók nagyobb tömege nem élvezhette ezt az igazán művészi élményt jelentő nagyszerű hangversenyt. A József Attila-kultúrotthon — sok fogyatkozása dacára — eredményes munkát végez ebben az évben. Az évek óta való pangást és egyhelybentopogást az idén élénk hangversenyélet váltotta fel. Mint a divini kerületi pártbizottság (Breszti terület) instruktora, 3 kolhoz — a „Bugyonnij", a „Bjelorussz SzSzK 30 éve' és a „Vörös Partizán“-kolhoz — munkájában veszek részt. Családommal együtt falura költöztem. Első dolgom volt megismerkedni a kolhozpártszervezetek munkájával és tanulmányozni a kolhozok gazdaságát. Ez sokat segített gyakorlati munkámban. Álljunk meg egy pillanatra a „Bugyonnij‘‘-kolhoznál. Gabonából itt a múlt évben elég alacsony terméshozamot értek el. A kolhoz vezetősége nem foglalkozott kellően a növénytermelő brigádok megerősítésével, pedig ezek a közös állatállomány fejlesztésének legfontosabb egységei. A munka- fegyelem sem volt valami jó. A divini kerületi pártbizottság a kolhozparasztok kívánságára Maszlovszkij elvtársat javasolta a „Bugyonnij“-kolhoz elnökének. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Maszlovszkij elvtárs munkához látott. Kezdetben sok nehézsége volt. Segítettem neki. összehívtuk a kolhoz kommunistáit és megvitattuk a feladatokat. A pártszervezet úgy határozott, hogy a kolhoztermelés legfontosabb helyeire kommunistákat állítunk, a lemaradt munkacsapatokat pedig megerősítjük komszomolistákkal és a munkában kitűnt kolhozparasztokkal. A pártszervezet titkárával, Gajev elvtárssal együtt rendszeresen foglalkozunk a kolhoztermelés minden ágával, tanácsainkkal segítjük az elnököt, a brigádvezetőket és az állattenyésztőket, Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága február—márciusi teljes ülésén hangsúlyozta, hogy a pártmunkásnak mindenekelőtt a tömegekkel kell foglalkoznia. Én így is cselekszem, mert nagyon jól tudom, hogy pártunk ereje a néppel való szoros kapcsolatban rejlik. Rendszeresen látogatom a kolhozokat, beszélgetek a brigádtagokkal, az állattenyésztő telepek dolgozóival, figyelmesen meghallgatom kívánságaikat, egyszóval igyekszem segíteni a kolhozparasztok munkáját. A kolhozban a tavaszi előkészületek idején lemaradást tapasztaltunk a munkaeszközök kijavításánál. Beszélgetéseim alkalmával megtudtam, hogy ebben a kovácsok a hibásak, akik — nem tudni, miért — azt tartották, hogy a nagy hidegben nehezen lehet izzásba hozni a szenet. Javasoltam a kolhozigazgatóságnak, hogy vizsgáljuk meg a kovácsok munkáját, A kovácsokkal együtt közös értekezleten megbeszéltük a kérdést* Két nap múlva úgy ment a munka, mint a karikacsapás, s a „Bugyonnij “-kolhoz teljes fegyverzetben várta a tavaszt, idejében megkezdte a mezei munkákat. Munkámat tervszerűen végzem* Ennek eredménye, hogy a rámbízott kolhozokkal eleget tudok foglalkozni. A „Bugyonnij “-kolhoz ügyeinek elrendezése után több figyelmet fordítottam a másik két kolhozra. Ezekben is akadt éppen elég hiányosság. Késlekedve végezték a trágyahordást, rossz volt a munkafegyelem. —< Mindkét kolhozban a pártszervezettel és a kolhozvezetőséggel közösen megbeszéltük a problémákat > és konkrét határozatokat hoztunk a meglévő hiányosságok kiküszöbölésére. Munkám során különösen nagy figyelmet szentelek a pártmunka' kérdéseinek. Segítek a kolhozpártszervezetek titkárainak n munkaterv összeállításában. A munkatervekben jelentős helyet foglal el a népnevelő- munka. A taggyűlések vagy egyéb párt- értekezletek sokkal eredményesebbek, mint azelőtt voltak. A kommunisták aktívabban vitatják meg a különböző termelési és politikai kérdéseket. Az alapszervezetek javaslatára a kolhozok brigádjait kommunistákkal erősítettük meg. A taggyűléseken ellenőrizzük, hogyan hajtják végre a kommunisták a pártmegbizatáso- kat. A pártszervezetek megszervezik és ellenőrzik a SzKP. központi bizottsága szeptemberi teljes ülésén hozott határozatok végrehajtását; Jelentősen megjavult a kolhozokban a népnevelőmunka. A termelési brigádokhoz is népnevelőket osztottunk be. A népnevelők sokat foglalkoznak egyénileg a kolhozparasztokkal, ezenkívül vitával egybekötött előadásokat is tartanak a legfontosabb termelési és politikai témákról. A népnevelők hetenként egyszer szemináriumon vesznek részt. Különös gondot kellett fordítanom a szemléltető agitációra. Ma már mindhárom kolhozban van „Dicsőség-tábla“, „Eredmény- tábla“ és faliújság. Arra törekszem, hogy minél jobban kiszélesítsem és megszilárdítsam kapcsolataimat a mezőgazdasági dolgozókkal. Igaz, hogy még nem tettem meg mindent, de bízom benne, hogy a párialap*xer- vezetekre és a kaihozparasztok széles tömegeire iúoruuBikodva, megbirkózom az Uió feladattal. Elénk hangversenyélet Nyíregyhásán
