Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
«5 NÉPLAP 1954 MÁJUS 9, VASÁRNAP SeyÜtenek az édesanyák az isukaiai űuőU munkájában Az elmúlt iskolai év alatt egyre több édesanya látta azt, hogy az úttörőcsapat nagy segítséget nyújt gyermeke nevelésében. Ennek hatására sok szép példa volt arra is, hogyan segítette egy-egy édesanya az iskola munkáját, nemcsak a tanulásban, a társadalmi munkákban is. — Például a fémgyűjtések alkalmával, fásításkor, maggyüjtéskor és igyekeztek a gyermekek foglalkozását élményszerűvé tenni. Igyekeztek megismertetni gyermekeikkel a szocializmust építő dolgozók munkáját, életét. Egy-egy kis csoportot üzemekbe vittek el. Nemes Im- réné az egyik Örssel a fehérneműüzemet látogatta meg. Az volt a célja ezzel a látogatással, hogy tanulják meg a gyermekek becsülni a dolgozók munkáját, nézzék meg, hogyan bánnak a gépekkel, s nem utolsó sorban vágy ébredjen bennük az egyes foglalkozások iránt. Más szülő tsz-ekbe ment el a pajtásokkal. — Bodnár Mária nagyapja a kertészeti telepre és a laboratóriumba látogat el a pajtásokkal. Sorolhatnánk sok példát még, azonban a hibákat is meg kell mondanunk. Aránylag kevés szülő, édesanya érzi az ilyen munkának fontosságát. Még több segítséget adhatnak az édesanyák az iskola nevelő munkájához, ha nagyobb számban vesznek részt a gyermekek közös foglalkoztatásában. Jó alkalom lesz erre a nyári foglalkozások ideje. A pajtások táborozni mennek a közeli erdőségekbe, kirándulóhelyekre, — falun szintén táboroznak majd. Segítsenek ebben a munkában az édesanyák ötleteikkel, hogyan lehetne minél élménysze- rűbbé tenni ezeket a foglalkozásokat. LUKACS BÉLÁNÉ, V. sz. iskola. Olvassunk, tanuljunk Az elmúlt vasárnapon olvastam a Néplap asszonyrovatát, nagyon tetszett nekem és elhatároztam, hogy én is fogok írni. Örömmel írom dolgozó nőtársaimnak, — hiszen tudom, hogy sokan olvassák ezt a rovatot, — hogy alkalmam nyílt a dolgozók óvónőképzőjében tanulnom. Ezelőtt háztartási alkalmazott voltam, nem járhattam iskolába. Mikor hozzákezdtem a tanuláshoz, bizony nehezen ment. Óvónőképzőben fontos tantárgy a zene és én nem ismertem a kóta-jegyeket. Az osztálytársaim írták a hangjegyek alá először, melyik hangjegy mit jelent. És ma büszkén mondhatom, zenéből is ötösöm van. Általános tanulmányi eredményem ötös. Nagyon szeretek tanulni, olvasni. Ha irodalomról kerül szó, én is be tudok kapcsolódni a vitába. Azt ajánlom dolgozó nőtársaimnak, hogy tanuljanak, olvassanak sokat. Nincs annál nagyobb gyönyörűség, mint megismerni a tudományt, nagy emberek gondolatait, műveit. így lehet mégjobban látni, mennyit fejlődtünk, menynyire meggazdagodtunk tudásban. ptL GYŰ RE MARCIT, Nyírbátor. Miért nem lehet piros kartont kapni? Sok és szél) nyári-ruha választék van az üzletekben a nők számára. ízléses ós jóminőségru ruhákat hordhatnak a dolgozó nők. és gyermekeik is. A választék között azonban nem találtam olyan ruhaanyagot az elmúlt héten. amilyet többen keresünk. Nagyon tetőzik nekem a piros. vagy kék nety- t.vee karton-anyag:, de a vászon ruhát is szeretem. Selyemben kapható, de így nem olyan hálás munkára mint a vászon. Szeretném megkérni az asz- szonytársakat, írják meg. hol lehet ilyet kapni, mert véleményem szerint, ha selyemre lehet festeni a kék ép piros pettyeket, akkor a kartonra és vászonra éppen úgy lehet. SZEMÖK MIHALYMÉ Kozmetika A szeplőt a tavaszi napsütés idézi elő. Akinek szepiői télen eltűnnek, vagy elhalványodnak, fényvédő krémmel védekezhet a szeplők kiújulása ellen. A fényvédőkrém zsíros és száraz arcbőrre egyaránt kapható. Aki erősen szeplős, használjon szeplőhalványító krémet. Aki szeplőre hajlamos, okkerszínű pudert használjon, aszerint, ami legjobban illik arcbőréhez. A sötét szeplőt, amelyet már sem krém, sem púder nem tüntet el, legokosabb kozmetikussal díathermiával eltávolíttatni. A szeplő elleni védekezést már kora tavasszal, tehát az első tavaszi napozás előtt meg kell kezdeni. Recept Doszka: 5 dkg:, zsír* 1 egész tojással és 16 dkg:, cukorral habcsra keverünk. Közben 2 és fél deciliter tejet 2 dosz- kával lang.vo-sit.1uk. míg elolvad. 30 deka lisztet. 1 csomag: sütőport, hozzákavarunk. beletöltjük a doszkás tejet. híg: masezát kapunk. Tepsibe öntve sütjük. Meghintjük dió. mogyoró, vagy mandulavagdalékkal. ■éjjyetm ekeknek, úttörőknek A huszór és a szolgáló Egy papné, valamikor régen, a tányért, tálat, tejesfazekat belerakta egy kosárba s elküldte a szolgálót, hogy mossa meg a patakon. A szolgáló mosogatás közben meglátta, hogy egy rák épp akkor mászik ki a vízből. Még soha rákot nem látott, hát reábámészkodik s egy kicsit fél is tőle. Azonban ott megy egy huszárkatona lóháton. Kérdi tőle a szolgáló: — Ugyan bizony, vitéz uram, mi az istencsudája az ottan? — Az bizony, húgom: rák, — feleli a katona. A szolgáló erre megbátorodik, közelebb lép a rákhoz, nézni kezdi, s azt mondja: — Az bizony mász. — Az bizony rák, — mondja ismét a katona. A szolgáló megharagszik, s amennyi edény nála volt, mind a földhöz veri, hogy dirib-darabokra törik s azt mondja, nagy méreggel: — Az isten engem éppen így pusztítson el, ha nem mász. A katona leugrik a lováról, kirántja a kardját, elvágja a lova nyakát s azt mondja rá: — Az isten engedje meg. hogy a hóhér éppen így vágja le a nyakamat, ha nem rák. A katona elmegy gyalog, a szolgáló is hazamegy az edény nélkül. Kérdi tőle a papné: — Hát hol vannak az edények? A szolgáló elbeszéli, hogy mi történt közte és a katona között a másszál s a rákkal. — Hát te csak azért tettél ilyen kárt nekem? — mondja a papné. — Ö, asszonyom! Hiszen én nem is hagyhattam annyiban, mikor én jól láttam, hogy mász, mégis az a gaz katona mind csak azt hajtogatta, hogy: rák! A papné éppen kemencét hevített, mert sütni akart, erre még inkább megharagszik, kapja a százforintos új bundáját, belöki a kemencébe s azt mondja: — A tűz lángja éppen így égessen el engemet, ha mind a ketten bolondok nem voltatok! — Hát miféle égett bőrbűz van? — kérdezi kívülről bejöve a pap, s mikor megtudja, hogy mi történt a rák és mász miatt, kapja a palástját, mérgében összevagdalja azt egy fejszével a küszöbön s azt mondja: — A hóhér éppen így vágjon össze engemet, ha ipind a hárman bolondok nem voltatok! Odaérkezik a mester. A hornya betévedt a pap udvarába, azután jött volt, hogy hazahajtsa. Az is megtudja, hogy miféle dolog történt s miért. Kap egy botot, s úgy vágja főbe a maga hornyát az ajtó előtt, hogy az mindjárt felfordul, s megdöglik. Érkezik az eklézsia kurátora is, kérdezi, hogy mi történt ott, s amikor elbeszélik neki, megharagszik, felkapja az eklézsia ládáját, s úgy vágja földhöz, hogy a láda darabokra szakad, a drága abroszok, kendők széjjelomolnak a ház földjén, Betoppan azalatt az egyházfi is, meglátja az abroszokat s kendőket a földön, összecsapja a kezeit, s kérdezi, hogy ugyan bizony milyen dolog történt, s miért történt, s mikor megtudja, felkapja a földről az abroszokat, kendeket, dirib-darabokra hasogatja A hír elterjedt, arra összegyűl az eklézsia, felgyújtják a papi házat, s azt mondják: — A tűz lángja így égessen meg minket, mind, amennyien vagyunk, ha mind a heten bolondok nem voltatok! Az állattenyésztés legfontosabb tapasztalatai N. 4. Krafcsenko előadása Nyíregyházán Az elmúlt napok egyikén nagy esemény színhelye völt a nyíregyházi MSzT-székház díszterme. — Már jóval 10 óra előtt zsúfolásig megtelt a terem megyénk minden tájáról összesereglett állattenyésztési szakemberekkel és más érdeklődőkkel. 10 óra után pár perccel elnémult a beszélgetés zaja: az ajtónál szorongok tisztelettel utat nyitottak kedves vendégünknek: N. A. Krafcsenko nagyhírű szovjet tudós-professzornak. Az előadás megnyitása után a középtermetű, inkább zömök, kekszemü Krafcsenko elvtárs baráti üdvözlő szavait Sebestyén Gábor egyetemi tanársegéd tolmácsolta: — Nagyon örülök, hogy Sza- bolcs-Szatmár megye állattenyésztő szakembereivel találkozhattam. Rövid ittlétem alatt máris sok érdekes és tanulságos élményben volt- részem, amelyeket hazámban hasznosítani kívánok. Viszonzásul szeretnék magam is röviden beszámolni a Szovjetunió állattenyésztésében elért sikerekről. Úgy vélem, ezzel kölcsönösen jól járunk. Barátok között ez így szokás, — mondotta mosolyogva Krafcsenko elvtárs. A SZARVASMARHATENYÉSZTÉS SIKEREI Krafcsenko elvtárs előadásának első részében a szarvasmarhatenyésztés legújabb eredményeit ismertette. Felsorolt néhány olyan szovjet tehenet, amelyik naponta 79—81 kiló tejet adott huzamos időn keresztül. Évi . 20 ezer kiló tejhozamú tehén szép számmal akad. Egész sora van az évi 10— 15 ezer kiló tejet adó teheneknek. Az ilyen egyedek száma állandóan emelkedik. — Hogyan érték el a Szovjetunióban ezeket a nagy eredményeket? — Krafcsenko elvtárs elmondott egy kis történetet. Az egyik állattenyésztő gazdaságban felülvizsgálták a tehénállományt tejhozam szempontjából. Erről készítetlek egy táblázatot, amelyiken előre a nagytejhozamúak, a legvégén a legkisebb mennyiségű tejet adó tehenek sorakoztak. Bőséges takarmány adagolásával próbálták ki a tejtermelőképesség fokozását. Kiderült, hogy nem mindegyik tehén egyforma mértékben fokozta hozamát a 300 napos laktációs időben. Az első helyre például a korábbi negyedik, a második hely változatlan maradt, a harmadik helyre egy közepes, a negyedik helyre az utolsóelőtti tehén került. — Ez a kísérlet azt igazolja, — mondotta Krafcsenko elvtárs, — hogy egy kisebb tejelő tehénre nem lehet könnyedén rámondani, hogy rossz tejelő. Ezenkívül nem szabad belenyugodni a kicsi teljesítőképességbe még akkor . sem, ha történetesen bőséges takarmányozás ellenére sem mutatkozik komoly eredmény. Ezt igazolja a történet további része. Ez a gazdaság a kísérlet befejeztével vágóhídra vitte a legutolsó helyen álló, háromszáz nap alatt csak 1218 kilót adó tehenet. Azonban egy olyan állatgondozó látta ezt meg, aki szereti a mesterségét. Elkérte a tehenet és visszavitte a tenyésztésbe. Fáradozásának az lett az eredménye, hogy ez a ki- selejtezésre szánt tehén egy év alatt 12.318 kiló tejet adott. A TEJHOZAM FOKOZÁSÁNAK LEGÚJABB MÓDSZEREI A továbbiakban Krafcsenko elvtárs arról beszélt, hogy bár a magas tejhozam elérésének egyik legdöntőbb eszköze a bőséges és megfelelő takarmányozás, ezenkívül egész sor más intézkedés együttes alkalmazása is szükséges. Például jobb eredményeket értek el tehénápolók, kétműszakos váltásban, mint azok, akik egy nyújtott műszakban dolgoztak. A napi négyszeri fejés is fokozza a tejelőképességet, de csak meghatározott viszonyok között. A kísérletek szerint ugyanis a tehénnek meghatározott pihenőidőre van szüksége, mint minden élő szervezetnek. így termelékenyebb a munkája. Kosztromában most van ellenőrzés alatt az a kísérletileg már bevált módszer, amely szerint a négyszeri fejés valószínűleg legjobb időpontjai reggel 6—4) és délután 5—8 óra. így napközben egy hosszabb és éjjel még hosszabb idő áll rendelkezésre pihenésre. A Szovjetunióban a napi kétszeri fejéssel már nem találkozunk. A BORJAK MESTERSÉGES FELNEVELÉSE Krafcsenko professzor hangsúlyozta, hogy a borjak mesterséges felnevelése a tej hozam növeléséhez is hozzájárul, de ezenkívül számos más előnye van. Egész sor kutatás igazolta, hogy több tejet ad az a tehén, amelyik nem szoptat. De vájjon a borjúnak meg- felelö-e az itatás? Igen, ha helyesen alkalmazzák. A szovjet tudósok megfigyelték, hogyan szopik a borjú. így kiderítették a helyes itatás keresztülvitelének módszerét. Krafcsenko professzor a borjú itatásos felnevelésével kapcsolatban a következőkre hívta fel a figyelmet: — A föcstejet is itassuk, ne pedig szoptassuk. Nagyon fontos, hogy mindjárt az első naptól kezdve, minél többet igyon a borjú. Régebben ez ellen tiltakoztak. Azzal védekeztek, hogy kicsi a borjú gyomra. Ez valóban így van, de éppen ezért kell gyakran, — naponta 4—6-szor is — 5—8 kilogramm tejet megitatni. A föcstejet okvetlenül tőgymelegen fogyasszák el a borjak. Ezért azt a kifejés után nem kell tárolni, hanem azonnal megitatni. Ebből az is következik, hogy annyiszor kell fejni és etetni, ahányszor a borjúnak naponta szopnia kell. Az itatás helyes keresztülvitele érdekében a borjúnak és anyjának ugyanabban az istállóban, tehát az ellető istállóban kell lennie az első időszakban. A borjúnak azonban külön ketrec kell, nehogy az anyja tőgyéhez férjen. Krafcsenko professzor ezután beszámolt a mezőhegyesi állami gazdaságban szerzett tapasztalatáról, ahol a borjak itatását igen helyesen oldották meg. Nagyon megtetszett neki a borjak itatóedénye, amit elterjesztenek a Szovjetunióban is. Ezzel kapcsolatban kedvesen mosolyogva, de szemrehányólag jegyezte meg, hogy a fejlett magyar zootechni- kai módszereket nem terjesztjük el elég gyorsan az országon belül, mert többnyire a már elavult nyitott edényből való itatás és még nagyobb mértékben a természetes szoptatás van használat-1 ban. A mezőhegyesi itatóedény vödörhöz hasonlít, melynek bel-1 sejéből vékony cső vezet ki. Az edény felakasztható, hogy a borjú hozzá ne férkőzhessek, csak a vékony cső végére illesztett gumicuclihoz. Ezen keresztül olyan lassan szívja ki a borjú a tartályból a friss tejet, mint mi szalmaszálon a szörpöt. így a borjúba éppen annyi tej kerül egy-egy szívó-nyelésre, mint szopás alkalmával. Az edény emellett zárható is, így a külső fertőzés veszélye a legkisebbmérvű. A továbbiakban a növendékek fejlődésével és takarmányozásával foglalkozott a szovjet tudós.- A borjak növekedése nem egyenletes ütemű, sőt az egyes fejlődési szakaszokban a növekedés iránya sem egyforma. A hosszúsági és szélességi irányok váltják egymást. Ezt gyermekeinken is tapasztalhatjuk. Feltűnő például a „dundi‘‘ és a „nyakigláb'1 korszak. (A szovjet tudósok kísérleteznek a növendékek leghelyesebb takarmányozási módszerének megállapításával. A kísérleti állatok egyik csoportját például állandóan egyenletesen, másik csoportját pedig bizonyos napokon hiányosan, majd ezt követőleg bőségesen takarmányozták. Bármilyen nagyszámú kísérletet folytattak, az eredmény mindig azonos lett. Vagyis: a váltakozó takarmányozás nagyobb súlynövekedéssel jár. Ezt a kísérletet azonban még csak most kezdik ellenőrizni a gyakorlatban.) 1 (Folytatjuk.)
