Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

4 NÉPLAP 1954 MÁJUS 1, SZOMBAT Terjeszd, olvasd a megyei pártsajtót Néplap-íerjesstési mozgalom kezdődik 3-án A pártsajtó vezető és irányító erő, a dolgozók figyelmét a leg­fontosabb eredményekre és je­lenségekre összpontosítja. Ezt a feladatot természetesen csak ak­kor tudja betölteni, ha a párt­sajtó valóban eljut a dolgozók­hoz, ha a párt lapját rendszere­sen elolvassák a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, a dolgo­zók, A pártbizottságok és párt- szervezetek munkájának elsőren­dű fontosságú és egy órára sem elhanyagolható része: a pártsaj­tóval való foglalkozás, A Sza- bolcs-Szatmári Néplap a megyei pártbizottság szócsöve — a me­gye pártbizottságainak és párt- szervezeteinek elsőrendű köteles­sége, hogy a pártsajtó ügyét na­pirenden tartsák. Sajnos, e fel­adat jelentőségét sok pártbizott­ság és pártszervezet nem érti meg kellőképpen. S mindjárt hozzá lehet tenni, ahol nem tö­rődik a pártszervezet azzal, hogy a dolgozók kezében ott legyen az újság, ott nem kielégítő a felvi­lágosító munka, gyengébbek a termelési eredmények is. A gya­korlati élet példái igazolják ezt. Május 3-án megyénkben újabb Néplap-terjesztési mozgalom kez­dődik s ez két hétig tart. A párt- sajtó jelentőségéből, feladatából következik, hogy nem egyszerűen előfizetésgyüjtésről van itt szó, hanem annál sokkal többről: a politikai felvilágosító munka meg­javításáról, a népnevelő csopor­tok megerősítéséről. Különösen fontos ez népi demokráciánk mos­tani szakaszában, amikor erőin­ket a kormányprogramm megva­lósítására kell mozgósítanunk. A kormányprogramm valóraváltása, népünk életszínvonalának emelé­se megköveteli, hogy a dolgozók tisztában legyenek kötelességeik­kel, legjobb tehetségük szerint termeljenek és tegyenek eleget állampolgári kötelezettségüknek. Minél többen olvassák rendszere­sen a pártsajtót, annál többen értik meg: rajtunk, minden dol­gozón múlik a kormányprogramm valóraváltásának sikere. — Nap­jaink eseményei azt is megköve­telik, hogy fokozzuk harcunkat a béke biztosítása érdekében. A bé­ke még mindig veszélyben van, de a békét a népek meg tudják őrizni akkor, ha növelik erejü­ket, Az a dolgozó, aki rendszere­sen olvassa az újság külpolitikai cikkeit, híreit, öntudatosan, tevé­kenyebben küzd a békéért — szé­lesebb látóköre nagyobb tettekre készteti. A megyei pártbizottság lapja a megye dolgozóinak fel­adatairól ír — elengedhetetlen, hogy ezt a lapot is olvassák a szabolcs-szatmári dolgozók. Első­sorban a vezetőkre, funkcioná­riusokra vonatkozik ez. Még min­dig van olyan pártvezetőségi tag, aki nem olvassa a Néplapot, de különösen a tanácsoknál — s nem kivétel a megyei tanács sem — találhatunk felelős vezetőállás­ban dolgozó alkalmazottakat, akik nem tájékozódnak nap, mint nap. Pártbizottságaink általában fel­készültek már a terjesztési moz­galomra, különösen a kemecsei, nyírbátori, baktalórántházi és nagykállói járási pártbizottságok tekintik szívügyüknek, az előké­szület jelei szerint, a Néplap ol­vasótáborának, előfizetőtáborának szélesítését. A többi járási párt- bizottságok is igyekeznek jól fel­készülni az eredményes munkára. Egyet azonban nem szabad elfe­ledni. A pártsajtóval való foglal­kozás nem egy vagy két hét fel­adata, nem kampánymunka s ép­pen ezért a mostani kéthetes erőteljesebb mozgalmat arra kell felhasználni, hogy valamennyi pártszervezetnél állandósuljon a pártsajtó ügyével való foglalko­zás, hogy valamennyi alapszervi pártvezetőség megértse: tanítója, barátja, vezetője a pártsajtó. — Nem elég kezdetben megbeszélé­seket tartani a párttitkárokkal, körleveleket küldeni az alapszer­vezetekhez, a mozgalom kezdetén meglátogatni a községeket. Járási pártbizottságaink rendszeresen, naponta ellenőrizzék: hol, hogyan törődnek a Néplappal. Járási pártbizottságaink JölHialamennyi munkatársa, nemesaknsaz ágit. prop. osztályok munkatársai se­gítsenek a helyszínen a sajtóagi- tációban. Magyarázzák meg a népnevelőknek, hogyan végezzék az agitációt. Magyarázzák meg: a népnevelők a Néplappal a kezük­ben keressék fel a dolgozókat, hívják fel a dolgozó parasztok figyelmét a termelési módszerek­ről szóló cikkekre, hivatkozzanak arra, hogy a tanítás mellett szó­rakoztat is az újság a Nyíri Paj­kos rovatával és sok hasznos ta­nácsot ad az asszonyoknak a nő­rovatban, gyermekeknek a gyer­mekrovatban, az irodalmat ked­velőknek a kulturális rovatban. Ne feledkezzenek meg pártbizott­ságaink, pártszervezeteink a kéz­besítőkről, a postásokról sem, hi­szen ők találkoznak minden nap az előfizetőkkel, újságolvasókkal, a dolgozókkal. El kell érni, hogy a kézbesítők ne csak hivatalos kézbesítők, hanem lelkes sajtó­agitátorok is legyenek — akik­nek gondjuk van új előfizetők, olvasók toborzására is. Mindezek­re különösen a kisvárdai, vásá- rosnaményi járások figyelmét hívjuk fel. Ezekben a járásokban a megelőző időkben különösen gyenge volt a pártsajtóval való foglalkozás. Közeledik pártunk harmadik kongresszusa. Egész népünk lel­kesen készül erre a történelmi eseményre. Tegyük ezt a készü­lődést még tartalmasabbá, szín­vonalasabbá azzal, hogy az egész megyében új lendületet adunk a felvilágosító munkának, még szo­rosabbra fűzzük kapcsolatainkat a dolgozókkal. Ennek legfontosabb eszköze a szóbeli agitáció mellett az írásos agitáció, nevelőmunka. Ezt a munkát folytatja a párt­sajtó. Becsülettel dolgozzon azért a célért minden egyes párt­bizottság, pártszervezet és nép­nevelő, hogy az eddiginél sokkal több dolgozó asztalán legyen mindennapi kenyér a Néplap is! Legyen ez is a kongresszusi ver­seny, készülődés egyik fontos része. VÁLASZÚT Dráma három felvonásban, 5 képben. (1949-es történet.) Irta: BAROTA MIHÁLY. 2. KÉP (Szín: Szabóék házában húsvét első napján, délelőtt. Szabó a di- kón fekszik. Erzsi az ablaknál áll és nézi Margitkával a pászka- szentelésről jövő embereket, kik teli kosarakkal, vidáman beszél­getve, hazafelé igyekeznek.) 1. jelenet Erzsi (elkeseredetten): Sonka, kolbász, töltött bárány, tojás, bor. (Szünet.) Nekünk még kenyérből is kevés. (Felszakadó nehéz só­hajjal.) Legalább anyánk köztünk lenne! Szabó (szünet után, magának mondva): Ki tudja, él-e még? Margitka (Erzsi kezét fogja): Látod, Erzsink, Kis Panninak sü­tött az anyukája kis fonott kalá­csot, nekem meg nem sütött, pe­dig hogy ígérte ... (Szünet. Só­hajt.) Nem szereti Margitkát sen­ki se. (Szünet.) Hol van anyuka? Hová ment anyuka? Miért nem vitt engem is magával?... (Leül a kisszékre, csendesen sírdogál. ölé­be veszi a kisbabáját, s altatja.) Tente baba, tente ..: Szeret téged Margitka..: Lásd, új kötényt varrt neked, meg új ruhát. Legyen né­ked is ünneped. (Szomorúsággal.) Lásd, én csak azt kértem, hogy legyen kis fonott kalácsom és a kis kosaramban hadd vigyek pasz- kát szentelni. És nem lett belőle semmi se. Pedig hidd el, jó kis­lány Margitka..: de nem szereti senki se .. Csak Te, ügye, Te szeretsz engem? .;; Tente baba, tente:: Szabó (ingerülten): Te lány, Te! Eridj azért a lisztért, oszt süsd meg annak a gyermeknek azt a kis kalácsot... He? Nem hallod?... Akár a falnak beszélne az ember. Erzsi (durcásan vállat von): Ma­ga csak mondja a magáét. Mond­tam mán, hogy nem megyek ... Ha nincs annyi becsület benne, hogy elhozza, én ugyan nem te­szem a lábam a házába .. . Kis híján mult a minap is, hogy meg nem vert... Hát énrám ne tegye a kezét.; i Verje meg a ..: Szabó (feláll, mérgesen): Hal­lod!... Mégegyszer ne mondjam... Annyit mondok, ne hozz ki a bé­ketűrésből, mert olyat teszek, hogy magam is megbánom... (Erzsihez közeledik.) Haladj azon­nal azért a lisztért! Erzsi (dacosan): Nem megyek. Én nem alázkodok előtte ... Men­jen maga... Maga jobban ért a nyelvén.., Szabó (leoldja a nadrágszíjat): Még feleselsz, Tee ... semmire­kellő! Tee.., szíjat hasítok a há­tadból, ha nem csinálod azonnal, amit parancsoltam. Takarodsz azonnal előttem?! Erzsi (védekezve, sírva kihát­rál): Ha megöl, se megyek! Ügy üssön meg, hogy elmegyek a ház- tul! Engem nem vert anyám... az iskolában sem vernek ... maga se verjen!..; Szabó (feldúltan jár-kel a szo­bában): Átkozott élet!... De mi­vel érdemeltem? Szegény ember vótam, ma is az vagyok ... So­sem kellett a másé ... Harmadá­ba jártam, ma is másét túrom. (Vívódással.) De mihez kezdjek? Mit tegyek? Merre menjek? Itt­hagyjam a földet, melyen szület­tem, melyen apám, szépapám élt, örömim, bánátim ismerőjét, a ke­serű és mégis drága földet? 2. jelenet (45—50 körüli kis sánta ember, a postás jön be vidám arccal. Szinte lellcendezően.) Postás (sokat sejtetően): öröm a házhoz. Erzsi (a postással besompolyog): Mit hozott nekünk? Postás (ingerkedve): Találjátok ki. Erzsi: Ilyenkor nem szoktak le­velet kézbesíteni..; csak ünnepi kívánságot, nekünk meg ilyet nem küld senki... Postás (bajszát p ödörgetve): Hátha? (Huncut mosollyal.) Nem olyan biztos. Erzsi (lábával türelmetlenül dobbant): Ó, igazán!... Ne tes­sék! Nincs nekünk tréfálni való kedvünk! Jó, hogy magának van... Postás (csak azért is): Ha kita­lálod, barackot kapsz tőlem ... Erzsi: Bolondokat beszél. (De azért a szeme nevet.) Nincs is ilyenkor... Tessék mán ideadni! Postás: Odaadom, ha megmon­dod, hogy mit hoztam. Erzsi: Mit? Levelet. Postás: Kitől? Erzsi: Édesanyámtól. Postás: Nagyra nőjj. Kapsz egy barackot. (Megbarackolja Erzsi fejét s Szabónak nyújtja a leve­let.) Szabó: No, mit hozott kend? Postás (jókedvűen): Ünnepi kí­vánság, Sándor öcsém .. . Bizto­san ilyentájt, feltámadás szent napján, csakis jó hír ... örömhír lehet. Szabó (mogorván): Nálam ritka vendég az öröm. (Feltépi a leve­let, félhangosan olvasni kezdi, arca elkomorul, a postás úgy tesz iiíWBKKmSfi. GAZDA KALENDÁRIUM Az idő enyhültével most már semmi akadálya nincs a kukorica gyors elvetésének. Nem lehet to­vább egy percet sem várakozni. Minden nap késedelem sok-sok vagon kukoricát jelent me­gyénkben. A vetés gyors elvégzése mel­lett nem szabad megfeledkezni a fejlett agrotechnikai eljárások al­kalmazásáról sem, mint a négy­zetes és a fészektrágyás vetésről. A négyzetes vetés legnagyobb elő­nye természetesen az állami gaz­daságokban, termelőszövetkeze­tekben mutatkozik, ahol kercszt- ben-hosszában tudják ekekapá­val járatni a kukoricatáblákat. Az egyenletes tőclosztás követ­keztében a legjobb a hő és fény, valamint tápanyagkihasználás. — Nyilván ezek az előnyök az egyéni keskeny parcellákon is érvényesülnek. A fészektrágyázás pedig azokon a területeken nagyjelentőségű, ahol a múlt ősszel, vagy most a tavaszon nem tudtak trágyázni. * A kukorica mellett megyénk­ben van még egy igen jelentős növény, a magkender, amit szin­tén sürgősen el kell vetni. A magkendert 50—60 centiméter sortávolságra vessük, 3—1 centi­méter mélyen. Ha nem nagyon nedves a föld, a hengerezés egyenletessé teszi a kelést és meg is gyorsítja, így vetés után ajánlatos hengerezni. * Az ültetésre megérett dohány- palántákat fokozatosan szoktas­suk a naphoz és az időjáráshoz, kevesebbet locsoljuk, hogy a mos­tohább szántóföldi viszonyokat a melegágy után jobban megszokja. Elérkezett a cukorrépa, korai burgonya, borsó és a mák sara- bolása, egyes helyeken már az első kapálása is. Minden növény megkívánja, hogy idejében vé-' gezzek el a kapálást, különösen megkívánja ezt a cukorrépa és a mák, mivel a gyomok egy-két nap alatt föléje nőnek. Minden ekekapa, kultivátor és kézikapa álljon élesen, hogy az első na­pon, amikor a növény és a ta- laj megkívánja a kapálást, azon­nal lehessen megkezdeni. # Egyik legfontosabb teendő most az áprilisi hidegek által megsa- nyargatott kcnyérgabonafélék erősítése. A fagykárt szenvedett vetések legjobb orvossága a pé­tisó. Ha a talaj nem lágy, akkor műtrágyaszórás előtt ajánlatos hengert használni, különösen' gyűrűs hengert. Hengerezés után 40—50 kiló pétisóval kell felül­szórni a legyengült vetéseket. A boronálást a pétisó kiszórása után végezzük. A gyomok a hideggel szemben sokkal ellenállóbbak, mint a kultúrnövények. Az őszi veté­seinkben, de a tavaszbúzában és árpában is igen sok helyen nagy­fokú az elgyomosodás. Ha annyi­ra felszikkad a talaj, hogy nem nyomódik össze, meg kell kez­deni az acatolást. * Állattenyésztés terén legna­gyobb munkát a legelőre való hajtás ad a közeli napokban. Az állatokat fokozatosan szoktassuk a zöldhöz. Már a jászolnál ad­junk kevés zöld füvet az állatok­nak, ezzel elkerüljük a szokásos leromlást, hasmenést, ami a Ic- gelőrchajtáskor szokott bekövet­kezni. Lapzártakor érkezett: A Szabolcs - Szatmármegyei Népbolt Vállalat dolgozói öröm­mel jelentették, hogy április ha­vi tervüket május 1 tiszteletére 104 százalékra teljesítették. — A vállalat dolgozói méltóan készül­tek fel a munkásosztály nagy ün­nepére. o kezével, mintha azt bizonygat­ná, hogv ő azt hitte, örömhírt hoz. Inkább ne is hozta volna... Csóválja a fejét, kihátrál.) „Tudatom veled, betegségem nincs fogytán .:. Baj van .. Meg­próbálják a műtétet.;; Ne nyug­talankodjatok .: i Bízzatok, re­ménykedjetek ..: A jóisten haza­vezérel hozzátok..; Igaz, ez a csúcsfejtés-féle műtét közül igen sok a halálos kimenetelű .:: de azért... Mindennel számot vetet­tem ... Értetek ezt a kockázatot is vállalom ..: (Szabó remeg.) Ta­vasz van, Sándor! Nemsokára vi­rágzik az akác ... a 32-ik, vájjon megérem-é?‘‘ (Szabó kiejti a leve­let a kezéből, nem lát, nem hall, az ablakhoz támolyog.) Minek a tavasz, ha Ö, ha elhervad életem tavasza. (Szünet.) Vedd el isten az enyém is, ha őt elveszed tő­lem. Erzsi (felveszi a földre ejtett le­velet, izgatottan, hangosan olvas­sa): „Megsütötted Margitkának a kis fonott kalácsot? Legalább annyi örömötök van az ünnepre, hogy néktek is jut... Legalább ilyenkor jusson valami jobb falat az asztalra ... örül-e az én Mar­gitkám? Boldog-é, hogy a kis ko­sarába neki is van kis fonott ka­lácsa, nemcsak a Kis Panninak?'1 Margit (neve említésére figyel­mes lesz, szemrehányóan Erzsi­hez): Lásd, nem sütöttél nekem. Hívjuk haza anyukámat... Ő biz­tosan megsüti nekem. (Tovább ringatja a karjaiban levő kis­babát.) Szabó (sajnálja Margitkát): Sze­gény gyermek. (Nagy keserűség­gel.) Óh, élet ez. Nincs isten az égbe, nem tűrné ezt... S ha van, mért tűri? ... Hogy nézheti? (Lá­zadozó, tehetetlen vad gyűlölettel.) ölni... ölni tudnék! Erzsi (folytatja a levélolvasást: ..Légy jó, szófogadó! Ügyelj apád­ra, Margitkára. Moss, fűzz, taka­ríts rájuk! Ki visel rájuk gondot,: ha nem te. Ugye, megérted, gyer­mekem? Nagyon fáj, hogy ki kell maradnod az iskolából, de rád egy anya gondja nehezedik. (Erzsi szí-! pog.) Tedd meg, kislányom, hozd meg apádért, Margitkáért ezt az áldozatot!.:-. Anyád kéri, kit tu­dom, hogy nagyon szeretsz!“ Erzsi (kezébe temeti arcát, azt asztalra borul és zokog). Szabó (Margitka felé néz, te- kintete zavart, nem bírja a rá­szakadt fájdalmat, nagyon fáj,t hogy Erzsi lánya ilyen szomorú, hogy ilyen húsvétra virradtak.) Mert Te vagy az oka! (Margitka felé mondja, mintha az lenne az oka az egésznek.) Erzsi: Vége, mindennek vége! Szabó (Margitka felé eszelősen): Miattad ment mosni, mégsem lett kalács .:. de ő a halálba ment. Erzsi: Pedig úgy szerettem vol­na tanulni;;; Szabó (Margitkához): Vesztél vóna az.:: Erzsi: Ki kell maradni az isko­lából. Szabó (vad gyűlölettel Margitka felé): Miattad. Erzsi: Bár ne virradt volna rárn e nap. Szabó (eszelősen Margitka felé közeledik): Tee ..: (Sziszegve.) Megfojtom mind. (Az őrült gyil­kos mozdulatával közeledik Mar­gitka felé.) Tee ... tee poronty!.; elvetted tőlem! A halálba küld-' ted! Menj Te is! Menj utána! Ne-' kém már úgyis mindegy! Erzsi (felsikolt, látja apja gyil­kos mozdulatát, segítségért kiált, s védőén Margitka elé ugrik): Ne bántsa! Segítség!... Segítséég! (Fel­kapja Margitkát, kiszalad véle, az ajtóban Gorzónéval találkozik.) (Vasárnapi számban folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents