Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-08 / 108. szám

Ilid. MÁJUS 8, SZOMBAT ti e p l a p 3 Ä világ tekintete Genfire irányul A genfi értekezlet pénteken Molotov elnökletével újból ülést tartott Genf. Az MTI kiküldött mun­katársa jelenti: A genfi értekezlet plénuma két- napi szünet után, amelyet a küldöttségek közötti nemhivata­los megbeszélések töltöttek ki, péntek délután Molotov szovjet külügyminiszter elnökletével foly­tatta a koreai kérdés megtárgya­lását. Jólértesült körökben úgy tudják, hogy az öt nagyhatalom, továbbá a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és a három indokínai társország képviselői ma vagy hétfőn megkezdik a genfi értekezlet napirendjén má­sodik pontként szereplő indokí­nai kérdés vitáját. Az indokínai kérdés vitájának színhelye a Népszövetségi Palota ötös számú tanácsterme lesz. A koreai kér­dés vitája az épület nagy tanács­termében folyik. Az ENSZ európai hivatalá­nak képviselői is megjelen­tek a genfi értekezleten résztvevő kínai küldöttség fogadásán Huang Hua, a genfi értekezle­ten résztvevő kínai küldöttség szóvivője csütörtökön este a Richemond-szálló termeiben fo­gadást adott. A fogadáson, ame­lyet szívélyes, baráti légkör jel­lemzett, megjelentek az ENSZ európai hivatala, a Genfben tar­tózkodó diplomáciai küldöttségek és a nemzeti sajtó képviselői. Egyöntetű genfi vélemény szerint a külügyminiszteri értekezlet mentette meg a Laniel-kormányt A francia nemzetgyűlés csü­törtöki üléséről érkező hírek nem keltettek meglepetést a Genfben lévő küldöttségek körében. — Genfben egyöntetűen az a véle­mény alakult ki, hogy a Laniel- kormány kizárólag a genfi érte­kezletnek, az indokínai kérdéssel kapcsolatban küszöbönálló ta­nácskozásoknak köszönheti fenn­maradását. Az amerikai sajtó Dulles genfi vereségéről Az amerikai sajtó azt írja, hogy Dulles „súlyos vereséget szenvedett Genfben”, A Christian Science Monitor genfi tudósítója úgy véli, hogy „A genfi értekez­leten fokozódik az Egyesült Ál­lamok elszigetelődése.” A Daily Mirror szerkesztőségi cikkében megállapítja, hogy a Genfből visszatért Dulles” ko­moly vereséget szenvedett az in­dokínai kérdésben.” A lap rámu­tat, hogy Dullesnak meg kell magyaráznia a kongresszus előtt, milyen remények fűzhetők az ál­tala folytatott külpolitikához, Sajtóvisszhangok a genfi értekezletről. A „Free Press Journal” delhii lap szerkesztőségi cikkben fog­lalkozik a genfi értekezlet mun­kájával és ezt írja: „Dulles dip­lomáciája pusztító csapást szen­vedett Genfben. — Ténylegesen szétzúzták az Egyesült Államok vezetése alatt álló délkeletázsiai védelmi (azaz háborús) szövetség eszméjét. Ma az a kérdés, haj- !andó-e az Egyesült Államok el­fogadni Ázsia észszerű szempont­jait és ily módon megtisztítani az utat az indokínai fegyverszünet és a távolkeleti feszültség eny­hítése felé. Az indokínai kon­fliktus — a délkeletázsiai békét, fenyegető legnagyobb veszély — rendezése bizonyosan hatással lesz a koreai béke helyreállítá­sára. Az egész kérdés azonban abban csúcsosodik ki, hajlandó-e Nyugat módosítani politikáját Kínával szemben.” A „De Haagse Post” című holland hetilap írja: A Nyugat megoszlott és ennek oka az Egyesült Államok és idő­sebb szövetségesei szempontjai közötti átkos ellentét... Aki tré­fál a történelmi törvényszerűsé­gekkel — írja a hetilap — min­dig veszít. Áz a kellemetlen ér­zésünk támadt, hogy Amerika nem látja ezeket a törvényszerű­ségeket és elvesztett állások után kapkod. A kormányoknak jelenleg az a meggyőződése, hogy a Szovjet­unió és Kína biztosítani akarja területének biztonságát és békét akar. Úgy vélik, hogy lehetséges megegyezést elérni Indokínában. Akár el akarja ismerni Kínát Dulles, akár nem, ennek lénye­gében nem sok jelentősége van. Kína létezik és számolnunk kell vele.” „Nem kétséges — írja a Dag­bladet c. oslói lap külpolitikai szemleírója, — hogy Dulles igen nagy vereséget szenvedett és a nyugati hatalmak ma távol van­nak egymástól,,, Nem lehet azt mondani, hogy kizárólag Dulles felelős az egyik legnagyobb dip­lomáciai vereségért, amelyet az Egyesült Államok valaha is el­szenvedett. De ő viseli a fő fele­lősséget. Megpróbált „dinamikus” külpolitikát folytatni a háború szempontjából különösen veszé­lyes térségben. Ez teljes kudarc­cal végződött.” A „Duta Maszzsarakat” c. in­donéz lap írja a genfi értekez­lettel kapcsolatban: „A genfi ér­tekezlet jelentős haladást ért el az indokínai kérdés megoldására irányuló kísérleteiben. Meghívták Genfbe a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság küldöttségét. El kell ismerni, hogy ez a lépés előrehaladás az indokínai kérdés megoldása felé.” A lap a Franciaországra ne­hezedő amerikai nyomásról szól­va kiemeli, hogy „az indokínai konfliktus megoldása jelentősen meggyorsulna és könnyebbé vál­na, ha a francia kormány visz- szautasítaná az amerikai paran­csolgatást.” Feltin bíboros, Párizs ér­seke felhívta az államfér­fiakat, tegyenek meg min­dent az indokínai háború befejezése érdekében Feltin bíboros, Párizs érseke, a „Pax Christiana” nevű nemzet­közi katolikus mozgalom elnöke közleményt adott ki az indokínai helyzetről, melyben a többi kö­zött ezeket mondja: „Most, amikor folyik a genfi értekezlet, amely felserkentheti a béke lehetőségébe vetett re­ménykedésünket, azt kérem mindazoktól, akiknek nemzeti, vagy nemzetközi felelősséget adott Isten, — az ideológiai el­lentéteken felülemelkedve — mindent kövessenek el annak ér­dekében, hogy a megbékélésen alapuló megoldás érvényesüljön az erőszak eszközei felett. A harcosok és családjaik nevében kérve kérem Önöket, érjenek el üdvös fegyvernyugvást és ha le­hetséges, érjék el a konfliktus azonnáli beszüntetését.” Khmer követeli részvételét a genfi értekezleten A „Vietnami Tájékoztató Iroda“ csütörtöki jelentése szerint a khmeri ellenállási kormány má­jus 3-án nyilatkozatot adott ki annak szükségességéről, hogy kül- döttségileg vegyen részt a genfi értekezleten. A nyilatkozat, ame­lyet Szón Ngok Minh, a khmeri ellenállási kormány elnöke írta alá, többek között ezeket mondja: — Khmer népe és az ellenállási kormány békés tárgyalások útján óhajt végetvetni a háborúnak és a nép jogainak elismerése alapján kívánja a béke helyreállítását Khmerben, Ez az óhaja teljes összhangban áll Indokína, Ázsia és az egész világ népeinek törek­véseivel. Khmer népe és kormánya öröm­mel üdvözli a genfi értekezlet összehívását, az értekezlet ered­ményessége érdekében azonban szükségesnek tartja, hogy a khmeri ellenállási kormány hiva­talos küldöttsége is résztvegyen az értekezleten, MMKMHJHWI ««»ffPT-Wi 1 gWIMWWK WWl**nmtSÍ Dien Bien Phu erődje elesett A nyugati hírszolgálati irodák egybehangzó jelentése szerint Dien Bien Phu, a francia gyar­matosítók északvietnami tábor­erődje, pénteken 20 órás szaka­datlan harc után elesett. A tá­borerőd egyik kis erődje az úgy­nevezett Isabeile-központ az egyetlen, amely még átmenetileg ellenállást fejt ki. Dien Bien Phu elestének hírét Laniel miniszterelnök jelentette be a francia nemzetgyűlésben, majd — ezzel kapcsolatban —« rendkívüli minisztertanácsra hivJ ta össze a kormány tagjait. Kis Iák mesterkedések Dicsérctreméltó jó munkát vé­geztek a nagydobosi Petőfi ter­melőszövetkezet tagjai a tavaszi szántás-vetés idején. Minden percért kár — így vélekedtek. Minden késedelem megbosszulja magát a termésben. Szóval eb­ben a szövetkezetben is ismerik azt a régi közmondást: „ki mint vet, úgy arat“. És ennek tudatá­ban végezték munkájukat. Már pedig a Petőfi-beliek bő termést szándékoznak betakarítani min­denből. Erre meg is van minden lehetőségük, hisz a régebbinél jóval nagyobb segítségben része­síti őket államunk is, amely nagymértékben fokozta a tagság munkakedvét. Azonban a szor­galmas munka mellett, a bő ter­mésért vívott harcuk közben va­lamit mégsem találunk rendjén a szövetkezetben. Tudják ezt a szövetkezetiek is, meg az egész faluban beszélnek róla. Nem is sokáig tudták magukban tartani a nagydobosi dolgozó parasztok panaszukat, papírt ceruzát fog­tak és megírták a Néplapnak. Ügy kezdődött az egész, hogy Mosolygós Gábor, egykori 60 holdas nagygazda, pár évvel ez­előtt minden féle-fajta orvosi bi­zonyítványt is megszerzett már, csakhogy szabaduljon a beadási kötelezettsége teljesítése elöl. Pcrszenncm azt akarta a látle- velekkel* bizonyítani, hogy nem termett kukoricája, vagy hogy nincs hízhttsertése, hanem azt, hogy üt képtelen mezei munkára, nem bír a 60 holddal, leadja az állafnWák. Földjének egy részét át államnak, egy ré­szét Qetjüp a szövetkezet vette gondozása. ök nem féltek, hogy pem .tudják megművelni, szorgalmas emberek a Petőfi- beiicíjjv.rri Egjt-Meig ment is minden rendben; nem volt semmi hiba. HanéM aztán, hogy az elmúlt éven 'visszatért Nagydobosra a „beteg“ kulák, első útja a szö- vetkeéelbcliekhez vezetett. Mol­nár Ferencnét kereste fel elő­ször, aki Mosolygós egykori házá­ban kapott lakást. — Most már kitakarodjatok a házból, megszűnt a lista, — mondta nagy hangon. Persze, Molnárné nem ijedt meg olyan könnyen és kitessékelte a házból a listátlanított kulákot. Dúlt-fúlt Mosolygós, de nem hagyta any- nyiban a dolgot. Azt megértette, hogy hangoskodással nem sokra megy a szövetkezetiekkel, így hát más taktikához folyamodott. Felkereste Illyés István és Mol­nár Ferenc tsz. tagokat. Jóságos hangon szólt hozzájuk, csak úgy csöpögött a kedvességtől: — Ügy határoztunk a felesé­gemmel, hogy titeket megha­gyunk a szövetkezetben. Dolgoz­zatok rendesen, rátok még szük­ségem lesz, ha visszaveszem majd a földemet. A szívélyes hangra itt is meg­kapta a választ (azóta sem di­csekedett vele senkinek). Meg­érthette: Illyéséknél sincs sok keresnivalója. Sokáig nem halla­tott magáról Mosolygós uram, aztán megint nekibátorodott. Ta­valyi követeléseivel a tavaszon újból előállt. Igaz, most már nem ment senkinek a lakására. Egye­nesen a szövetkezet szőlőjébe vette az útját. Nyitni kezdett. Majd metszeni. Hogy az első na­pon nem szólt senki a kuláknak, másnap még nyugodtabban dol­gozta a szövetkezet szőlőjét. A szövetkezetiek nem mertek szól­ni. A tanács is tudott az esetről, de nem tett semmit. Értesült a nagydobosi eseményekről a já­rási tanács is. „Megnyugtatták“ a tsz. vezetőségét: A szőlő a szö­vetkezet tulajdona, nem a kulá- ké. Az igazat megvallva, ezt ed­dig is tudták a szövetkezetiek. Hadd kérdezzünk meg ez­zel kapcsolatban valamit a ta­nácstól. Hogyan vélekednek a község — és a járás — vezetői afelől, hogy Lakatos József ku­lák sem hagy nyugtot azoknak a dolgozó parasztoknak, akik csereingatlanként kapták régeb­ben Lakatos kulák földjét? Ked­ves Zsigmond 6 holdas dolgozó parasztot, Szamosszegen meg Gergely Menyhértet akarja el­űzni földjéről. A tanács vezetőit nem illeti dicséret eddigi csodá­latos türelmükért. A nagydobosi Petőfi termelőszövetkezet tagsá­ga és a község egyénileg dolgozó parasztsága azt remélik, hogy az illetékesek rövidesen választ ad­nak a dolgozók kérdésére és sürgős intézkedés történik, hogy a megnőtt kulákszarvak viselőit megtanítsák a törvények tiszte­letére. (N. T.) A Szovjetunió új állami költségvetése \. L4V1IOV, a közgazdasági tudományok kandidátusának cikkéből A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jóváhagyta a Szovjetunió 1954. évi állami költiégvetését. Az új költségvetés bevételi összege 572.5 milliárd rubel, kiadási összege 562.8 milliárd rubel. A bevételi összeg tehát 9.7 milliárd rubellel meghaladja a kiadások összegét. A szovjet költségvetés a szo­cializmus országának alapvető pénzügyi terve. A költségvetés tükrözi a kommunista párt politi­káját, amely a szocialista gazda­ság további fejlesztésére, a nép jólétének emelkedésére, az or­szág védelmének biztosítására és hatalmának erősítésére irányul. A költségvetés a népgazdaság fejlesztésére mintegy 327 milliárd rubelt irányoz elő, azaz 57 száza­lékkal többet, mint például 1950- ben. A megnövekedett összeg le­hetővé teszi az eddiginél nagyobb beruházásokat, sok új gyár, üzem, erőmű, gépállomás, szovhoz és lakóház építéséti Hatalmas összeget — több mint 133 milliárd rubelt — fordít a szovjet állam ebben az évben a nehéziparra, amely mindig is a népgazdaság fejlesztésének, az or­szág védelmi képességének, a szovjet nép életszínvonala további emelésének alapja volt és az is marad. A szocialista állam most a me­zőgazdaság nagyarányú fejleszté­sének programmját valósítja meg. Fokozottan látja el a mezőgazda­ságot traktorokkal és más mező- gazdasági gépekkel, műtrágyával, szakemberekkel, gépkezelőkkel. Az idén nagy területeken megmű­velik a töretlen és szűzföldeket. A mezőgazdaság fejlesztésére az idei költségvetés több mint 74 milliárd rubelt irányoz elő, azaz több, mint 42 százalékkal többet, mint tavaly. Ezenkívül a begyűj­tési és felvásárlási árak felemelé­sével kapcsolatban a költségvetés e célra 23 milliárd rubelt irányoz elő. Ez az intézkedés is biztosítja a kolhozok és kolhozparasztok jö­vedelmének további emelkedését. A szovjet kormány hatalmas összeget — több mint 36 milliárd rubelt irányoz elő ebben az évben közszükségleti cikkek gyártásának növelésére és a kereskedelem fej­lesztésére. Ebből az összegből szá­mos textilkombinátot, cipőgyárat, étolaj gyárat, cukorgyárat és egyéb gyárat építenek. Ez lehetővé teszi a közszükségleti iparcikkek és élelmiszerek gyártásának növelé­sét olymódon, hogy termelésük már ebben az évben eléri az ötö­dik ötéves tervben 1955-re elő­irányzott színvonalat. Ebben az évben, azaz határidő előtt teljesí­tik az áruforgalom fejlesztésének előirányzatát is. Az idén a lakos­ságnak eladott cikkek forgalma 75 százalékkal túlszárnyalja az 1950-es színvonalat. A népi fogyasztás a Szovjet­unióban rendszeresen emelkedik, minthogy állandóan emelkedik a szovjet dolgozók anyagi jóléte. Ezt előmozdítja a szovjet kormány árcsökkentési politikája is. Az ötödik ötéves terv első há­rom évében (1951-től 1953-ig) a munkások és alkalmazottak reál­bére 30 százalékkal, a munkások, alkalmazottak és parasztok jöve­delmének együttes összege pedig 34 százalékkal emelkedett. A he­tedik árleszállítás óta ismét jelen­tékenyen emelkedett a Szovjet­unió lakosságának reáljövedelme. A szovjet kormány állandóan gondoskodik a lakosság kulturális és szociális igényeinek kielégíté­séről, évente nagy összegeket for­dít az iskolák, főiskolák, techni­kumok, kórházak, ambulanciák, szanatóriumok, üdülők és más egészségügyi és kulturális intéz­mények hálózatának fenntartá­sára és kibővítésére, valamint la­kóházépítésre. Szociális és kultu­rális célokra az idei költségvetés 141.3 milliárd rubelt irányoz elő. azaz közel 10 százalékkal többet, mint tavaly. A szocialista állam ugyanakkor, amikor megvalósítja a békés gaz­dasági és kulturális építőmunka széleskörű tervét, miközben szi­lárdítja az egész világ békéjét, gondoskodik az ország védelmi képességének erősítéséről is. Hon­védelmi célokra az 1954, évi költ­ségvetés 100.3 milliárd rubelt irá­nyoz elő, azaz az összes költség- vetési kiadások 17.8 százalékát* jelentékenyen kevesebbet, mint amennyit erre a célra 1952-ben és 1953-ban irányoztak elő. Az idei költségvetés figyelembe veszi a lakosság adókötelezettsé­geinek további csökkenését. A la­kosság adókötelezettsége ebben az évben 45.7 milliárd rubel, azaz a költségvetés összegének mindösz- sze 8 százaléka. Hogy a szocialista gazdaságból eredő jövedelem folyamatosan folyjon be, nagy jelentősége van a munka termelékenysége emelé­sének, a termelési költségek csök­kentésének, az önköltség további csökkentésének. Ezért fokozzák erőfeszítéseiket a szovjet dolgo­zók minden gyárban, bányában, üzemben, gépállomáson, minden szovhozban és kolhozban a nép- gazdasági terv határidőelőtti tel­jesítéséért mennyiségi és minősé­gi vonatkozásban egyaránt*

Next

/
Thumbnails
Contents