Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-06 / 106. szám

1954 MÁJUS 6, CSÜTÖRTÖK N6PLA ► 3 Terjeszd, olvasd a Néplapot! Politikai felvilágosító munkával szerezzünk új előfizetőket A genfi francia küldöttség szóvivője közölte: szerdán már találkozó várható a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Franciaország küldöttei között Gent. Az MTI kiküldött tudó­sítója jelenti: A „La Suisse“ genfi lap szerdai ■vezércikkében az indokínai kérdés rövidesen megkezdődő tárgyalásá­val foglalkozva, a többi között a következőket írja: „Ma már köz­tudomású, hogy Genfben nincs olyan szilárd nyugati egységfront, mint Berlinben volt. Az amerikai megfigyelők sem leplezhetik, hogy Dulles amerikai külügyminiszter Genfben elszigetelődött. Mindez természetesen komoly helyzeti előnyt jelent Molotov számára.*1 A lap ezután francia kormány- válság lehetőségéről ír, majd le­szögezi: „A Laniel-kormánynak felelnie kell azért, hogy teljesen kilátástalan háborút folytat, em­beri életeket és milliárdokat áldoz olyan területekért, amely Francia­Peking, (Uj-Kína.) Egyre több tény mutat arra, hogy a genfi értekezlet amerikai küldöttsége az értekezlet sikere ellen dolgo­zik. A genfi értekezlet egyik leg­fontosabb feladata az, hogy tár­gyalások útján állítsa helyre az indokínai békét. Az amerikai kül­ügyminiszter azonban minden erejével azon volt, hogy az Egye­sült Államok szövetségeseit ráve­gye az indokínai kérdés békés rendezésének megakadályozására és a vietnami háború kiterjesz­tésére. Dulles még május 2-án is, te­hát hazautazása előtt egy nappal, felhasználta az úgynevezett anzus-paktum által nyújtott le­hetőséget és az amerikai küldött­ség székhelyére rendelte Ausztrá­lia és Ujzéland küldöttét. Azt akarta tőlük, hogy az Egyesült Államok vezetésével gyorsítsák meg a délkeletázsiai támadó ka­tonai tömb megszervezését, a Máskor is írtam már a Néplap hasábjain a görögországi helyzet­ről s most újra szeretnék meg­szólalni. Május elsején Magyarországon az egész ország ünnepelt. Nyír­egyházán is szép, kedves, lelkes felvonulás volt. Nagyon örültem annak, hogy én is ott lehettem a felvonulók között a megyei ta­nács dolgozóival együtt, de az is eszembe jutott akkor, vájjon hogy ünnepelhetnek az én ha­zámban, Görögországban. Három héttel május elseje előtt rendel­kezést adott ki a monarchofasisz- ta kormány, hogy sehol nem sza­bad megtartani május elsejét, nem szabad felvonulni és ünne­pelni. A görög hazafiak ebbe nem nyugodtak bele. Az egyik haza­fias újságban olvastam: „A gö­rög nép máskor is látott ilyen rendelkezést, de bármit tegyen is a monarchofasiszta kormány, a nép felvonul, a nép harcol azért, hogy ne hulljon vér Görögország­ban, hogy béke, kenyér és füg­getlenség legyen.” S a cikk ezzel a felkiáltással fejeződik be: „Amerikaiak, menjetek a ti hazá­tokba!” Mondanom sem keli, hogy a monarchofasiszta kor­mány rendelkezéseit, intézkedé­seit az amerikaiak sugalták. Hogy mit jelent az amerikaiak parancsuralma hazám számára, arra rávilágít egy levél is. Május 3-án kaptam levelet a húgom­tól. Ezeket írja: „Kedves Bátyám! Nagy volt az örömöm, amikor le­veledet megkaptam. írod, hogy jó egészségben vagy. Én elhiszem, hogy ott Magyarországon jó és boldog élet van. A mi országunk­ban ismered a helyzetet. Én nem­ország számára mindenképpen el­veszett.“ Bedell-Smith közölte Washing­ton parancsait Li Szin Man küldöttségével. Bedell-Smith külügyminiszter­helyettes, a genfi értekezleten résztvevő amerikai küldöttség vezetője fogadta Pjun Jung Tao délkoreai külügyminisztert és kö­zölte vele Washington új utasítá­sait a liszinmanista küldöttség to­vábbi magatartására vonatkozó­lag. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Génibe érkezett küldöttsége az érdeklődés középpontjában áll. A genfi értekezlet résztvevői, a sajtó és a közvélemény nagy fi­gyelmet szentelnek a Vietnami vietnami háború kiterjesztését és akadályozzák meg, hogy az indo­kínai kérdés genfi megvitatásá­nak bármilyen eredménye szü­lessék. Az amerikai, angol és francia hírügynökségek és lapok nem egyszer beszámoltak arról, hogy Dulles — miközben folytak az ázsiai kérdések megoldását célzó tárgyalások — időnként az ame­rikai küldöttség székhelyére hi­vatta az Egyesült Államok szö­vetségeseinek genfi küdötteit és titkos megbeszéléseket tartott ve­lük. Ezeken a titkos megbeszélé­seken igyekezett még nagyobb nyomást gyakorolni a szövetsége­sekre, hogy az Egyesült Államok politikáját követve akadályozzák meg a genfi értekezlet sikerét, csatlakozzanak az amerikai ve­zetés alatt elképzelt délkelet­ázsiai katonai tömbhöz és csapa­tok küldésével avatkozzanak bele a vietnami háborúba. régiben mentem férjhez, de az életem rosszul kezdődött. Csak tizenöt napig lehettem együtt a férjemmel. A csendőrök elfogták, börtönbe vetették, mert a neve nem szerepelt a katonai nyilván­tartóban. Egymillió drachmát fi­zettünk a kiszabadításáért. Most pedig rendelkezés jött, hogy vo­nuljon be katonának. De ha ka­tonának megy, akkor jól tudod, nem marad hazánkban, hanem külföldre hurcolják amerikai pa­rancsra. Férjem nem akar bevo­nulni, mert tudja a szörnyű kö­vetkezményeket. Meg lehetne váltani két és félmillió drachmá­val. De hol van nekünk annyi pénzünk? Szégyelem írni, de ha tudsz, akkor segíts rajtunk.” Görögország népe nem ismert soha ilyen gyalázatos helyzetet, mint amilyenben most része van. A görög kormányt nem érdekli semmi, csak az amerikai dollár s éppen ezért kiszolgálják az im­perialisták háborús terveit. Amikor a levelet olvastam, visszagondoltam a nyíregyházi május elsejei felvonulásra. Han­gos szóval, táblákon hirdetett munkaeredményekkcl követelték a felvonulók a tartós békét, a tö­megpusztító fegyverek betiltását. Nagy erőt kölcsönzött ez nekem. Újra megerősödött bennem az a tudat, hogy a világ minden be­csületes dolgozója szívén viseli az én húgom, valamennyi honfitár­sam ügyét s közös erővel harco­lunk a békéért, a jobb életért. Ez a harc előbb-utóbb meghozza a győzelmet. PAPAGORASZ NIKOSZ görög emigráns, a megyei tanács dolgozója. Demokratikus Köztársaság kül­döttségének. A svájci lapok szer­dán fényképfelvételekkel illuszt­rált tudósításokban számolnak be a küldöttség megérkezéséről. Mint a Genfben tartózkodó francia kül­döttség szóvivője kijelentette, le­hetséges, hogy a francia képvise­lők az indokínai tűzszünet meg­kötése érdekében már szerdán érintkezésbe lépnek a Vietnami Demokratikus Köztársaság kül­dötteivel. A brit és kínai küldöttség tagjai eszmecserét folytattak Genfben. A „Journal de Geneve** jelenté­se szerint Anglia és a népi Kína küldöttségének több tagja ked­den beható eszmecserét folytatott a megoldásra váró időszerű kér­désekről. Az atomfegyver ellen! Az atomfegyver eltiltását köve­telő mozgalom keretében Firenze, Catanzaro, Reggio, Calabria, Ciareggio és több más olasz vá­ros községi tanácsa határozatban követelte a tömegpusztító és az atomfegyverek eltiltását. Az olasz képviselőházban szerdán kezdő­dik meg a vita a szocialisták in­dítványa fölött, amely követeli az atomfegyverek eltiltását és fel­szólítja az olasz kormányt, hogy nemzetközi téren tegyen ilyen irányú kezdeményezéseket, * Az egyik legnagyobb taglét­számú angol szakszervezet, az Egyesült Gépipari Szakszervezet országos bizottságának ülésén Ro­bert Openshaw, a szakszervezet elnöke megnyitóbeszédében sür­gette az angol kormányt, kezde­ményezze a világ békéje érdeké­ben a tárgyalásokat, elsősorban a hidrogénbomba eltiltásáért. Gondolatban mi is Genfben vagyunk... A tizedik szabad májust ünne­peltük — igazi szabad májust. — Volt idő, amikor ez az ünnep nem volt szabad. A kapitalisták nálunk is minden pribékjüket mozgósí­tották a munkások, dolgozók nagy napjára, hogy az ünneplők puskacsövekkel találják szembe magukat. Ezeket a május elsejé­ket valóban piros ünnepeknek le­hetett nevezni, mert a kenyeret és munkát követelő munkások piros vére hullott az utca kövére. Ám az elesettek helyére újak léptek s május elsejét nem tudta senki elvenni tőlünk, velünk ma­rad örökre. Nem tudja senki elvenni tőlünk az élet, a munka örömeit, mert vigyázunk a békére. Ezekben a napokban minden dolgozó pa­raszt, munkás, minden becsületes ember gondolatban ott van Genf­ben, ebben a csendes, szép város­ban s mindenkinek az a törekvé­se, hogy segítsen a békéért küzdő küldöttségeknek, elsősorban a szovjet és kínai küldöttségeknek. Jó munkánkkal, erőink növelésé­vel segíthetjük előre a béke ügyét, így tudjuk megakadályozni azt, hogy bombák hulljanak termő­földjeinkre. Mi, gcszterédi dolgo­zó parasztok is ott vagyunk most gondolatban Genfben és őszintén kívánjuk, hogy siker koronázza a béketábor képviselőinek erőfeszí­téseit. FERENCZI GYÖRGY, geszterédi dolgozó paraszt. A kéthetes Néplap-terjesztési mozgalom hadseregét azok a népnevelők alkotják, akik fel­keresik a dolgozókat s elmond­ják nekik: mennyire fontos a megyei pártsajtó rendszeres ol­vasása. Űj előfizetőket szerez­nek a Néplap számára s ezzel értékes pártmunkát végeznek. Az előző kampányok tapasztala­tai azt mutatták, hogy egyes he­lyeken rosszul értelmezték párt- szervezeteink, következésképpen népnevelőink is az előfizetés- gyűjtési mozgalmat. A pártszer­vezetek vezetői rendszerint meg­szabták: neked ennyi, neked ennyi és ennyi előfizetőt kell szerezned. Valósággal „fejada- gokat** szabtak ki a népnevelők­re s a fontos az volt, hogy a „tervszámot** minden népnevelő teljesítse. Egyáltalán nincs szük­ség acra, hogy valaki kényszer­ből, vagy beletörődésből egy hó­napra megrendelje az újságot, aztán egy hónap elteltével abba­hagyja a pártsajtó olvasását, já­ratását. Nem ilyen előfizetőkre, nem ilyen olvasókra van szük­ség. A népnevelők a sajtóterjesz­tési mozgalom ideje alatt végez­zenek alapos, meggyőző felvilá­gosító munkát. Kedvcltessék, szerettessék meg a lapot a dol­gozókkal. Olyan politikai felvilá­gosító munkát kell végezni, Könyvjutalmat kapnak hogy ha valaki megrendeli az újságot, az soha azután le ne tegye a kezéből, valóban tartós olvasója és előfizetője legyen a Néplapnak. Ez a munka nagyobb felkészültséget, türelmet, gon­dosságot igényel. A pártszerve­zetek vezetői a sajtóagitációnál is lássák el helyi érvekkel a népnevelőket. Nem igon van olyan szabolcs-szatmári község, amelyiknek a neve ne szerepelt volna eredményeivel, hibáival a megyei lap hasábjain, alig van olyan község, ahol ne lennének levelezői a Néplapnak. Elsősor' ban a községről megjelent cik­keket használják fel érvekként a népnevelők, ezek segítségével mutassák meg, hogy milyen se­gítséget ad az újság a dolgozók­nak. A helyi érvelés mellett szé- lcsebbkörűen is meg kell mutat­ni a megyei pártsajtő jelentősé­gét: egy egész megye munkásai­nak, dolgozó parasztjainak, értel­miségi dolgozóinak tolmácsolja a párt szavát, segíti elő a ter­melést, a munkát. Az első teen­dő tehát az, hogy pártszerveze­teink vezetői adjanak érveket a népnevelők számára. Ez az elő­feltétele annak, hogy valóban tartalmas, színvonalas politikai nevelőmunka eredménye lesz a Néplap-előfizetők táborának nö­vekedése. a legjobb népnevelők A kéthetes Néplap-terjesztési mozgalomban résztvevő népneve­lők közül a legjobb munkát végzők könyvjutalomban részesülnek. A megyei pártbizottság és a lapkiadó vállalat könyvjutalmait a járási pártbizottságok és községi pártszervezetek adják majd át az élen­járó népnevelőknek. A legjobb eredményt elérő járási pártbizottság versenyzászlót kap jutalmul. Emlékezzünk! Vasárnap avatják fel a tiszalöki erőmű zsilip­jét, s ezzel a Tisza vize megindul a Keleti Fő­csatornán, hogy megöntözze a földeket, elűzze a szárazságot és aszályt. Emlékezzünk azokra a szomorú időkre, amikor az urak bűnéből a szá­razság és aszály még kegyetlenül pusztított. 1794-ben borzalmas szárazság pusztított Tiszalök és Tiszavas- vári (Büdszentmihály) környékén. Erre az aszályra így emlékezik a szentmihályi református egyház jegyzőkönyve: „1794. Ez igen fatális és szűk esztendő vót, mindjárt a kezdetén egész télen semmi hó nem volt, azután az egész tavasz eső nélkül való száraz, a nyár pedig rekkenö hévségű volt, mely miatt min­den tavak és rétek kiszáradtak; a kutakból a vizek elapadtak; sem őszi, sem tavaszi vetésből nem lett semmi, sem széna, sem nád, sem szalma, sem fűteni való kóró nem termett. Azután 1795-ben a tél havas és rendkívül kegyetlen hideg volt, és a fűtőnek szűk volta miatt, majd megvette a hideg az embereket; és a kik ősszel kotut vagy nádtövet és zsombékot hordottak, azok fűtötték kemen­céjüket. A barmok közül a hideg és éhség miatt sokan elvesztenek, mint a sertések közül is.., Megjegyzésre méltó az is, hogy a nagy hidegtől, büdös házaktól, egészségtelen kenyértől és ételtől reájok esett az emberekre a süly, azaz a szájnak és ínynek rothadása és lábaik dagadása, a melyben némelyek sokáig sínylették, mások pedig meg is holtának ...“ * ' 1863-ban újra szárazság pusztított nemcsak ezen a vidéken, hanem a Hajdúságban és Nagykúnságban is, ott, ahol most a Ke­leti Főcsatorna keresztülhalad. A kiküldött királyi biztos többek között ezeket írta erről az aszályos esztendőről: „Szabolcsvármegye alsó részén se termés, se fű, se kaszáié. A Hajdúságban a búza egy arasznyi, benne itt-ott egy szorult szem, Bihar megye déli részében 42 község ínségben. A Nagykúnságban Karcag, Kunhegyes, Madaras, Kisújszállás, Túrkeve, Kunszentmér- ton határa sivatag, a határban a marhaállomány megcsökkent,■ 24.000 szarvasmarhával, 8.000 lóval, 197.000 juhhal és 130.000 ser­téssel; ez vagy éhen veszett, vagy a nyáron potom áron elprédál- tatott...“ * A tiszalöki erőmű felépítése nagyjelentőségű a Tisza-szabályo- zás szempontjából. A szabályozási munkálatokat 1845-ben maga Széchenyi István kezdte meg ezen a területen, Vásárhelyi Pál mérnök tervei szerint. A hagyomány szerint az első kapavágást Széchenyi István tette meg. A Tiszadob és Polgár közötti gátat róla nevezték el és a dob—urkomi magaslaton emlékoszlopot állí­tottak, amelyre ezt a verset írták: Két hatalom versengett soká e róna bírásán: Emberi szorgalom és a vizek őseleme. Széchenyi lett a bíró, a Tiszát medrébe szorítáj Szózata, — s a nagy tér ím szabad és a miénk. Ez nem egészen így történt. Igen sokszor pusztított még ezután is az árvíz. 1855-ben, amikor áradt a víz, a jobbparti földek birto­kosai, a borsodi urak átvágatták a Széchenyi-gátat, s így a szabol­csi, hajdúi részt borította az árvíz egészen a Kőrösig. 1888-ban 200 ezer holdat öntött el a Tisza vize. |A megyei levéltár irataiból^ Az Egyesült Államok genfi küldöttsége az indokínai béke ellen dolgozik KJÉT MÁJUSI LEVEL Hétféle ünnep

Next

/
Thumbnails
Contents