Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-06 / 106. szám

'Üiláq pf&letápiai egyesüljetek ! XI. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM XRA 50 FILLÉR 1951 MÁJUS 6, CSÜTÖRTÖK Ka port József ki ibrányi Vörös Csil­lag tsz. brigádvezs- tőjc. Brigádja május 1-re teljesítette a ta­vaszi vetést, 30 hold kukoricát négyzete­sen vetettek. tiesz(er£dcn meghezdtéh a Korai burgonya Kapálásai A tegnapi napsütéses idő való­sággal vonzott bennünket a ha­tárba. Magam is határszemlére indultam, a községi tanács elnö­kével, hogy meggyőződjek róla, milyen igyekezettel dolgoznak a határban a geszterédi dolgozó pa­rasztok. Az okozott mégis legna­gyobb örömet, hogy vető embere­ket már nem láttunk a föl­deken. Az összes kapásnövényeink veté­sét befejeztük. A III. pártkong­resszus tiszteletére kezdeménye­zett verseny során számos dolgo­zó paraszt tett bizonyságot eddig is eredményes munkájáról, szor­galmáról. Kinyik István 8 holdas dolgozó paraszt, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke még a múlt héten befejezte kukoricave­tését, majd 800 öl cukorrépája sa- rabolásához kezdett. Ezután sem állt meg, a 200 ölön korábban el­vetett mákot is megsarabolta, majd a korai burgonya kapálásá­hoz kezdett. Példáját nyomban számosán követték. Pál György, Bozsó György, Köblös József, Vi­rágos János termelési bizottsági tagok már megkapálták korai ve­tésű, előcsiráztatott burgonyáju­kat. Több dolgozó paraszt van köz­ségünkben, akik az őszi vetésük másodszori felültrágyázását is megkezdték, mivel azok az eddi­gi kedvezőtlen időjárás következ­tében meggyengültek. Azonban a másodszori műtrágyázás vissza­adja a kalászosoknak fejlődésük­höz szükséges táperőt. Ha továbbra is kedvez az idő, e hét végén, de legkésőbb jövő hét elején megkezdődik a do­hánypalánták kiültetése. Köblös József 10 holdas dolgozó paraszt is úgy számít, hogy 10-én kiül­teti 1 holdon a palántát! Községünk cukorrépavetési ter­vét 124 százalékra, napraforgóve­tési tervét 102 százalékra, kuko­ricavetési tervét 103 százalékra teljesítette. A község dolgozó pa­rasztjai a pártkongresszus tiszte­letére megfogadták, hogy május 20-ig mind a 35 hold cukorrépá­jukat megsarabolják, 20 holdat ki is egyelnek, az összes burgonyáju­kat és kukoricájukat egyszer meg­kapálják. KIR1M1 JÁNOS, mezőgazdasági előadó, S Geszteréd, Besenyődről vegyenek példát a baktalóréntházi járás községei A tojás és a baromfi — mind­két cikk nagyon fontos szerepet játszik dolgozó népünk élelmezé­si színvonalának emelésében. Ál­lamunk ezért kívánja népgazda­ságunknak ' e téren felmerülő szükségletéit begyűjtés útján biz­tosítani. A beszolgáltatás! köte­lesség teljesítése becsületbeli ügy. Ügylátszik azonban, hogy a bak- talórántházi járásban nem minde­gyik község tekinti annak. Néz­zük meg például névsor szerint az első községet: Apagyot. Hogyan teljesítette ez a község az első negyedévi tervét? Barom­fiból 22, tojásból pedig 11 száza­lékot ért el. Pedig Apagyon volt tojás is, meg baromfi is. Ezt bizo­nyítja az, hogy szabadpiacon igen komoly mennyiség került eladás­ra- Tehát az apagyi dolgozó pa­rasztok clfeledkeztek állampolgári kötelezettségükről. Elfelejtették azt, hogy a szabadpiaci értékesí­tés mellett a beadási kötelezettség továbbra is fennáll. Nem vették számításba, hogy államunk csak úgy tud adni, ha kap is. Ha már el is feledkeztek maguk a dolgo­zó parasztok erről a fontos köte­lességükről, legalább vezetőik: az állandóbizottsági és tanácstagok emlékeztették volna őket saját példájukkal és felvilágosító mun­kájukkal. B. Tóth András és N. Biró István áb-tagok, Juhász András, Koklár József, özvegy Bacsó. Jánosné tanácstagok pél­dául maguk is hátralékosok. Nem is képesek megmagyarázni az el­maradóknak, hogy miért is fon­tos határidőre teljesíteni a tojás- és baromfibeadási tervet, hiszen könnyen megkaphatták volna a választ: vizet prédikál és bort •«zik. Az eltelt április hónapban csu­pán 7 százalékkal javult az ered­mény. így Apagy község még mindig a járás utolsó helyén szé­gyenkezik. De nézzük meg magát a járás székhelyét, Baktalórántházát. Ne­gyedéves baromfitervét 23, tojás­tervét 21 százalékban teljesítette. Áprilisban mindössze egy egész százalékkal fokozta eredményét. A vezetők között is sok a hátralé­kos. A tanács még a maga por­táján sem csinált rendet. Nem hajtotta végre a begyűjtési ren­deletet. Az első negyedévi beadá­sokat például még nem könyvelte el, nem küldték ki a felszólítá­sokat a hátralékosoknak, pedig ezt előírja a rendelet. A begyűjté­si állandó bizottságot nem moz­gósítja. Pedig a gazdalajstrom ké­szítése mellett a begyűjtési mun­kát is folyamatosan kell végezni. Nyíribronyban sem sokkal jobb a helyzet. Április végéig tojásból 34, baromfiból pedig 25 százalé­kot teljesített. Cs. Petro Ferenc, H. Bagoly István tanácstagok pél­dául még meg sem kezdték idén a beadást, id. Kiss Mihály tanács­tag pedig csak mindössze 4 kiló tojást adott be. Vegyenek példát ezek a közsé­gek Besenyődtől, ahol a vezetők jó példáját követve, a dolgozó pa­rasztok is dicséretes eredménnyel bizonyították be, hogy szeretik és erősíteni akarják hazájukat.' A község mindkét cikkből negyed­éves tervét 101 százalékban telje­sítette. Április hónapot is figye- lembevéve, tojásból 116, baromfi­ból pedig 122- százalékot értek el. VARGA KÁROLYNÉ, Baromfi- és Tojásbegyüjtő Vállalat, KULTURÁLIS ÉLETÉBŐL Műit Hírverseny volt Cégénydányádon MEGYÉNK Jól működő énekkara van a tisxaberceli iskolának A tiszaberceli általános iskola énekkara még egész fiatal, mind­össze nyolc hónap óta működik. Ez idő alatt is sok szép számot tanultak be. Többek között meg­tanulták Liszt: Magyar ünnepi dal (4 szólam); Bárdos: Réti rigó nóta (2 szólam); Bárdos: Táncnóta (2 szólam); Sárközi: Aratódal stb. dalokat. Ezekkel a számokkal részt vett az énekkar iskolai ün­nepélyeken, kulturális megmoz­dulásokon és a körzeti kultúrver- senyen is. Most pedig 15-én és 16-án hangversenyen akarja szó­rakoztatni a község dolgozóit, A fehérgyarmati járás egyik kultúrver senyét Cégénydáoyádon rendezték meg. Erre a versenyre 8 község DISz-szervezctének kul- túrcsoportja nevezett be. A kö­zel négyszázfönyi nézősereg nagy tetszéssel és figyelemmel nézte végig a szebbnél-szcbb bemutató­kat. Különösen nagy sikert arat­tak a panyolaiak a „Betyár farsang” című népi játékukkal. — De nem kisebb eredményt ért el a cégénydányádi DISZ-fiatalok táncsoportja az „ököritói ferge- teges”-sel és a „Ványi csárdással, mellyel az első díjat is elnyerték. A nábrádiak falusi lakodalmas játékot mutattak be, amiben Szabó Ferenc DISZ-fiatal mondta a vőfélyi rigmusokat. Az idősebb asszonyok, parasztbácsik nagy él­1 Oktató-nevelő vezettel és szakértelemmel hall­gatták a „vőfélykedő” Szabó Fe­rencet, mert ezek a jelenetek sa­ját ifjúságukat, esküvőjüket jut­tatták eszükbe. Azaz, hogy akkor a menyasszonynak bizonytalanság szakította kedvét a jövőt illetően, míg e jelenetben, — mint akár kinn a valóságos életben, — vi­dám fénnyel ragyogott a meny­asszony szerepét alakító Pásztor Erzsébet szeme. A DISZ-szervezetek titkárai is együtt szerepeltek, daloltak, tán­coltak a többi fiatalokkal, mint a cégénydányádi Bihari Endre is, aki együtt járta az „Ököritói fergeteges”-t Vadász elvtársnővel, a helybeli pedagógusnövcl. SZABÓ JÓZSEF, a fehérgyarmati DlSZ-bizottság titkára. munkám tapasztalatairól N Ó JA FA Piroscserepes-tetejü ház előtt áll meg a kocsi. Takaros, tornácos, fehérfalú házba lépünk. Java­korabeli asszony jön elénk és elmondja, hogy férje, Farkas András, a turistvándi „Nótafa“, már nincs itthon, elment Tiszakóródra, a kultúr- versenyre. Alig, hogy kocsiba szállunk, az úton találkozunk is egy derék, szálfa termetű, mar­káns megjelenésű parasztemberi el. A kocsi las­sít, kiszállunk, kékszemű, férfias, kemény kéz- szorítású parasztember áll előttünk, éppen az, akit keresünk, Farkas András. Nosza, megörül­tünk a szerencsének, gyorsan kocsiba ültünk és beszédbe elegyedtünk. A szavak nyomán meg­elevenedtek a képek, láttuk őt, a régi cselédet a cselédsors nyomorában, keservében, s látjuk őt ma, mint termelőszövetkezeti brigádvezetőt, aki életkedvvel teli, s máris nótára köszörüli hang­ját, mert szeretett ő világéletében nótázni, nótás- kedvű legény volt ő. De azért most 45 óta mint­ha egyre ifjodna, egyre fiatalodna. Hogyisne fia­talodna, hogyisne örülne az életnek, amikor szép takaros háza van, biztos megélhetése, becsülete, tekintélye a faluban, a termelőszövetkezetben. Legény a talpán, nemcsak a nótában, hanem a munkában is. És amikor Tiszakóródon a színre lép és felcsendülnek ajkán a szép népdalok, ami­kor felcsendül ajkán Kodály Toborzója és a többi dalok, érzi az ember, hogy találkozott egy igazi tehetséggel. Hangja kellemes, érces, tiszta csengésű, melyen átüt az érzések finomsága, gaz­dagsága. Kapott is olyan tapsot, hogy alig hal­lottam hozzá hasonlót egy-egy ilyen alkalommal. El is határoztuk, hogy elhívjuk Nyíregyházára is énekelni, hadd ismerkedjék meg vele Nyíregy­háza város, sőt az egész megye, hiszen hangját a rádióban is hallani fogjuk. Nem első rádiósze­replése ez már, mert hiszen, amikor tehetségét felismerték egy kultúrversenyen, felhívták a bu­dapesti rádióhoz szereplésre. Büszkén, szépen csendül ajkán a dal, a felszabadult ember örö­mét, boldogságát hirdetve. Népi demokráciánk nagy gondot fordít peda­gógusaink továbbképzésére. Ezért az oktatásügyi minisztérium a felügyeleti hálózat mellett létre­hozta az oktatókáderi hálózatot. Az oktató ká­derek az egyes iskolák legjobb nevelőiből kerül­nek ki, akik a tanítás mellett más iskolát is látogatnak azzal a céllal, hogy segítsék saját elméleti, gyakorlati tapasztalatukkal annak az iskolának a nevelőit. Magam is oktató-káder va­gyok, alsó tagozaton. Iskolalátogatásaim során igyekszem átadni gyakorlati tapasztalataimat- ne­velőtársaimnak, nemcsak a kartársaknak segítek ezzel, hanem saját magam munkáját is javítom, hiszen sok tapasztalatszerzésre van mód, sok jó eljárást, módszert ismer meg az ember. A VI. számú iskolában például tapasztaltam a IV. osztályban, hogy a gyermekek jó tudással rendelkeznek és fejlettségi fokuknak megfelelően' jó a helyesírási készségük is. Kerestem a jó eredmény nyitját, s kiderült, hogy a IV. osztály tanítója helyes módszert alkalmazott a nyelvtan­tanításnál, sok példát szokott mondatni és ezek­ből a példákból vonják le közösen a tanulsá­got, a szabályt, amit aztán gyakorlatilag rend­szeresen alkalmaznak. Rendszeresen javítja a házi füzeteket, mindig gondosan készül az órára. Munkájának eredménye a gondos; aprólékos, rendszeres, lelkiismeretes felkészülésből, a taní­tói, nevelői felelősségérzetből származik. A VI. számú iskolában szerzett tapasztalatokat igye­keztem átadni az V. számú iskolában és Nyír­egyháza más iskoláiban is. Az V. számú iskolá­ban például tapasztaltam, hogy Tóth Jenő kar­társ a gyors számolás fejlesztésénél alkalmaz nagyszerű eljái-ásokat. Az oktató-káder feladata tehát felismerni a nevelők munkájában a követendőt, a példaszerűt, a jó módszert, s azt átadni másoknak, másrészt a legjobb módszereket saját tanításával is ki- kísérletezni, s ezzel segíteni saját iskolája és más iskola oktató-nevelő munkája színvonalát. KÖVÉR ENDRE, a nyíregyházi IV. sz. iskola nevelője. KöiiyvtármozgsiloEii Paposon a múltban és most Megnövekedcít az ol­vasók száma a 800 lel­kes kisközségben is. — 1938-ban a faluban volt három magánkönyvtár 375 könyvvei, egy mező- gazdasági könyvtár 42 kötettel. Az olvasók szá­ma 46 fő volt. Könyvtár­éra csak télen volt, az is csak 1 óra. 1938-ban nem volt szépirodalmi mű a paposi könyvtár­ban, csak „A magyar királyi. földművelésügyi minisztérium szakköny- vei”-t lehetett ott ta­lálni. Az 1939. évi könyv­tárosi jelentés így kez­dődött: „Papos 1939 de­cember 1-én lezáratott. (Jelentés a magyar kirá­lyi gazdasági felügyelő­séghez I/24-én) „lorga- lom semmi”, 1949-ben: „forgalom semmi”, 1941- ben: „forgalom semmi”. Most ugorjunk át né­hány évet. 1953-ban a könyvtármozgalom a kö­vetkező képet mutatja. Egyesült népkönyvtár alakult a kuUúrotthon- ban. Az összes könyvek száma 531. Ez a szám 1954-ben 1.092 kötetre nőtt. Ebből szépirodalmi kb. 630 kötet, ideológiai 100 kötet, kb. 230 isme­retterjesztő és különböző szakkönyv. Könyvtáróra télen-nyáron egy aránt 4 óra. Az olvasók a kul­túrotthon könyvtárában ma már több mint ezer kötet könyvből válogat­hatnak érdeklődésük, igényük szerint. Az is­kolások a kötelező olvas­mányokat olvassák, s főként ifjúsági irodal­mat. Legnagyobb köz­kedveltségnek örvend az Egri csillagok, a Pál- utcai fiúk. Légy jó mind­halálig című könyv. — Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond könyvei. Az új magyar irodalomból Veres Péter, Szabó Pál. Tévedés' lenne azt hinni, isogy csak az iskolai ta­nulók, hogy csak a fia­talság olvas, szívesen és rendszeresen olvasnak az idősebbek is( Jellemző például, hogy Angyal Arpádné 60 éven felüli asszony, mivel ma­ga már nem ismerked­hetett meg a betűkkel, hiszen öreg már, a kö­vetkező könyveket ol­vastatta fel lányával: Illyés Gyula „Puszták népe, Veres Péter „Szűk esztendő”, Ortutay Gyula „Parasztmesék”. A for­galom a könyvtárállo­mány másfélszerese. - Kolláth László népmüv. ügyvezető és Cseke Gá­bor könyvtáros érdeme elsősorban ez a szép fej­lődés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents