Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-05 / 105. szám

NÉPLAP 1954 MÁJUS 5, SZERDA ** Tegyük szebbé, kulturáltabbá Ny ír egy h ázát (Folytatás az 1. oldalról) mert a nyíregyháziak nem új ígéretekre, hanem felszabaduló lakásokra kíváncsiak. HONNAN SZEREZZÜNK LAKÁSOKAT? Reméljük, végre-vaíahára mé­gis beköltözhetnek a vállalatok, hivatalok az irodaházba, az új la­kók a békeházba. Vérmes remé­nyeket azonban nem szabad fűz­ni ehhez a két épülethez. Nem intéződik el egy csapásra minden lakásgond, hiszen nem fér be minden hivatal az irodaházba. Egyet azonban tehetnek az illeté­kesek és meg is kell tenniök: ala­posan körülnézni azoknál a válla­latoknál, hivataloknál, amelyek ezután is lakásokban maradnak. Meg kell nézni: vájjon szükség van-e hatalmas lakásokra, nem férnének-e el kisebb helyen, rég bezárt üzlethelyiségekben, kinn a város szélén, ahogy az illő sze­rénység megkívánja. ; Részben lakáskérdést old meg, részben a város sport- és kulturá­lis életének fellendítését célozza a következő javaslat: a különbö­ző kultúrcsoportok, népművelési szervek tekintsék otthonuknak a József Attila kultúrházat s a szakszervezet kultúrotthonát. Ne törekedjen minden kis vállalat arra, hogy külön kultúrcsoportot és kultúrházat tartson fenn. Ez csak szétforgácsolja az erőket, nagy pazarlást jelent az egyszer használatos táncruhák beszerzése, másrészt pedig ilyen lakásínséges körülmények között tágas termek maradnak kihasználatlanul. Hasonló a helyzet a sportkörök­nél. Városszerte különféle sport­klubházak vannak, amelyekben legfeljebb hetenkint egyszer van némi élet. Egy központi sporthá­zat jobban ki lehetne használni és jobban fel is lehetne szerelni. Úgyszintén helyes volna, ha a tömegszervezetek összeköltözné­nek, hiszen nem szükséges mind­egyiknek külön gyülésterem, já­tékszoba stb. A DISz-nek szoro­san együtt kellene működnie a Szabadságharcos Szövetséggel, a Repülő-Szövetséggel, az MSzT- nek és az MNDSz-nek pedig min­den más tömegszervezettel. A jobb munka és a szerénység egyaránt azt kívánja, hogy tömeg­szervezeteink költözzenek össze. És mindemellett örömet szerezné­nek egy fiatal házaspárnak, egy- egy kis családnak lakásgondjuk megoldásával. A vállalatokra, tömegszerveze­tekre, sport- és kultúregyesüle- tekre egyaránt érvényes: jobban becsüljék meg a dolgozókat. Több emberiességet tanúsítsanak és kétszer is gondolják meg, ha la­kást akarnak elfoglalni. Ha így lesz, nem hagyják itt városunkat a kórház neves sebé­szei, középiskoláink tanárai, mert nem képesek hónapokig lakáshoz jutni. Ha így lesz, otthont talál­nak végre a nyíregyházi képző­művészek, kibővíthetjük múzeu­munkat, több kultúrához juttat­hatjuk a dolgozókat. A tervszerű takarékossággal pedig (amelyről e cikk első része szólt) nagy össze­geket takaríthatunk meg parkok, gyermekjátszóterek építéséhez, utcáink, tereink szépítéséhez, kü­lönösen, ha jól szervezett társa­dalmi munka is segíti a város vezetőit. KOVÁCSVÖLGYI SÁNDOR • A Néplap szerkesztősége kéri olvasóit, írják meg javaslataikat, észrevételeiket: milyennek látják és milyennek szeretnék látni Nyír­egyházát. Tárják jel bátran a hi­bákat, amelyeket a lakásügyek, egyéb várospolitikai és kulturális problémák intézése körül tapasz­talnak. A város gazdájához mél­tóan segítsen minden dolgozó: tegyük szebbé, kulturáltabbá Nyíregyházát! Terjeszd, olvasd a Néplapot! A postai kézbesítők nemes Jeladata Kezdetét vette a Néplap ter­jesztésének kéthetes mozgalma. A mozgalom aktív résztvevői kö­zött ott vannak az első sorokban « postai kézbesítők is. A postai kézbesítők mintegy három esztendeje kapták azt a megbízatást, hogy törődjenek a pártsajtó ügyével. Nemes és szép megbízatás ez s benne a pártnak a postai dolgozók iránti bizalma tükröződik, S éppen erről van szó: a postai kézbesítők nem egy­szerűen újságkihordók és előfize- tésgyüjtők, hanem a pártsajtó tevékeny munkásai, a pártsajtó agitátorai. Számos postai kézbe­sítő értette meg már ezt s nagy Igonddal, lelkiismeretességgel végzi munkáját. A jól dolgozó postai kézbesítők rendszeresen beszélgetnek az elő­fizetőkkel, olvasókkal a pártsajtó jelentőségéről, meghallgatják a véleményeket, panaszokat s azt közlik a szerkesztőséggel. Gondjuk van arra is, hogy ne csökkenjen, hanem növekedjen az olvasók és Előfizetők száma. Ha valaki meg akarja szakítani előfizetését, ak­kor nem hagyják ezt szó nélkül, hanem megvilágítják: ha valaki rendszeresen olvassa az újságot, sokkal nagyobb értéket kap na­ponta tudásban, tájékozottság­ban; politikai és kulturális mű­veltségben, mint amennyi az uj­Értekezlet a Néplap ii A Néplap kiadóhivatalában tegnap délelőtt értekezletet tar­tottak a járási szervezők más megyék legjobb szervezőivel együtt a Néplap terjesztési moz­galmának feladatairól. Az érte­kezleten résztvett Szigetvári La­jos elvtárs, a megyei pártbizott­ság ágit. prop. osztályának veze­tője. . Szigetvári elvtárs felszólalásá­ban hangsúlyozta: — Számos járási pártbizottság ság pénzbeli értéke. Számos olyan postás van, aki új előfizetőket, új olvasókat is toboroz. Ezek a postai kézbesítők szeretik a párt­sajtót, nem hivatali ridegséggel végzik munkájukat, hanem lel­kesedéssel, nagy ügybuzgalom­mal. Közéjük tartozik Lukács János nyírbogáti, Bartha Albert tiborszállási, Gombos János ko- csordi postai kézbesítő. Valamennyi postai kézbesítő­nek követnie kell az élenjárók példáját s arra kell törekedniük, hogy valóban a pártsajtó agitá­torai legyenek. Viszonozzák a párt bizalmát lelkes munkával. Most, a kéthetes Néplap-kam­pány során különösképpen bi­zonyságot lehet tenni arról, hogy a szabolcs-szatmári postai kézbe­sítők szívügyüknek tekintik a megyei pártbizottság sajtójának ügyét. Vegyenek részt az új ol­vasók és előfizetők gyűjtésének politikai munkájában. Dolgozza­nak együtt a pártszervezetek nép­nevelőivel, mint hivatásos sajtó­agitátorok s törekedjenek arra, hogy minél több dolgozó ottho­nában legyen mindennapos a me­gyei pártbizottság szócsöve, a Néplap. A megyei pártbizottság bizalomtól teljes várakozással te­kint a postai kézbesítők munkája elé s ők bizonyára valamennyien igazolják jó munkájukkal ezt a bizalmat. rjesziési mozgalmáról és községi pártszervezet hanya­golta el a pártsajtó ügyével való rendszeres foglalkozást s a leg­több helyen ezt kampányfeladat­nak tekintették. A most kezdődő terjesztési mozgalom egyik cél­kitűzése, hogy a pártbizottságok és pártszervezetek megjavítsák ezen a téren munkájukat, ta­pasztalatokkal gazdagodva értsék meg: a pártsajtóval való foglal­kozás állandó, nagyfontosságú feladat. PÁRTÉPÍTÉS Áépiie velőm unka Hu Ion Azokat az eredményeket és győzelmeket, amelyeket dolgozó népünk pártunk vezetésével el­ért, főképpen a tömegek között végzett felvilágosító munkának lehet köszönni. Az agitáció sike­rei elsősorban a parttagok és pár- tonkívüli népnevelők harcos, ál- dozatrakész munkájának tudható be. Az eredmények azonban — mint ahogy ezt a Központi Veze­tőség agitációs munkáról szóló legutóbbi határozata is kifejti •— nem kielégítőek. Agitációnkban háttérbe szorult a tömegekkel folytatott kölcsönös beszélgetés, a tömegek politikai nevelése, a dol­gozók sérelmeinek orvoslása. A népnevelőcsoportok sok helyen azért nem erősek, azért nem át­ütő erejűek, mert a pártszerveze­tek nem vonják be az agitációs munkába a politikailag fejlett, példamutató, népszerű dolgozó­kat. Ebből következik aztán, hogy a népnevelőértekezletek elég ala­csony színvonalúak, nem adják meg a népnevelőknek azt a segít­séget, amelyet joggal elvárnak. — Volt már olyan népnevelőérte­kezlet például Bujon, ahol a be­számoló után egyetlen népnevelő sem szólalt fel. Itt, Bujon is, mint igen sok he­lyen, a pártszervezet az elmúlt időkben nem sokat törődött a népnevelőmunkával, nem is tar­totta számon a népnevelők tevé­kenységét. A Központi Vezetőség határozata A népnevelőmunka megjavítá­sához, a dolgozók politikai neve­léséhez hatalmas segítséget adott a buji pártszervezet új vezetősé­gének is az agitációs munkáról szóló központi vezetőségi határo­zat. A pártvezetőség elhatározta, hogy a pártonbelüli és a párton- kívüli dolgozók között végzett po­litikai munkát egyaránt megjavít­ja. A pártonbelüli népnevelömun- ka pillérei: a pártbizalmiak. Ezért a buji pártvezetőség itt kezdte el a munkát. A buji pártszervezetben, — mint igen sok falusi pártszerve­zetben — megvoltak a pártbizal­miak, azonban ezeknek csak el­enyésző része dolgozott. Ez a munka is kimerült a tagsági dí­jak beszedésében. Igen sokszor még ezt sem végezték el, mert jó néhány párttag, mint D. Tóth Sándorné, a párttitkár elvtárshoz ment el a hónap végén bélyegért. Első lépésként a pártszervezet valamennyi pártcsoportjában bi­zalmiválasztást tartottak. A párt­csoport tagjai most olyan bizal­miakat választottak, akikről tud­ják, hogy pártmunkájukat becsü­lettel ellátják, és tevékenységük révén élénk pártcsoport-élet bon­takozik majd ki. A pártonkívüli dolgozók között végzett politikai munka megjaví­tását külön pártvezetőségi ülésen beszélték meg a bujt pártszerve­zetben. Labanc elvtárs, a pártszer­vezet titkára itt ismertette a nép­nevelőmunkáról szóló központi vezetőségi határozatot. Hangsú­lyozta: „alapszervezetünkön belül le Leli küzdeni a passzivitást, a politikai munkától való tartózko­dást, az új szakasz politikájától idegenkedő szektaszellem marad­ványait. Mindezeket akkor érhet­jük el, ha tekintélyes, példamu­tató dolgozók végeznek népnevelő munkát és ha különös gondot for­dítunk a népnevelők politikai képzésére, a színvonalas okta­tásra. Milyen érvekkel agitáljon a népnevelő? Az elmúlt időkben népneve­lőink „agitációs módszerét“ nem egyszer az erőszak jellemezte. — Példa erre a begyűjtési agitáció- ban alkalmazott „érv‘‘: „A be­adás törvény, azonnal tegyen ele­get kötelezettségének. Ellenkező esetben a törvény szigorúan le­sújt.“ Aztán nem voltak meggyő­zőek az ilyen „érvek“ sem: „Al­kalmazza az uj agrotechnikát, így többet termelhet.“ Népnevelőink többször adtak helytelen, értel­metlen, kapkodó magyarázatot a dolgőzó parasztságot nagyon is érdéklő kérdésekre. Nem mond­ták el: miért is törvény a beadás, miért kell a dolgozó parasztoknak az állam iránti kötelezettséget teljesíteni? Mi haszna származik ebből a dolgozó parasztoknak? — Mit, kapnak ezért cserébe a mun- kásösztálytól, a város dolgozói­tól?1 Sok helyen a dolgozó pa­rasztok azt sem tudták: mi is az a sokat hangoztatott agrotechni­ka? Azt kellett volna népneve­lőinknek elmondani, hogy pél­dául a négyzetes vetéssel maga­sabb termést lehet elérni, mert a föld termőerejét így jobban ki lehet használni. A magasabb ter­més előnye pedig közismert: több a jövedelme a dolgozó paraszt­nak, könnyebben teljesítheti a beadási kötelezettségét is. Az ilyen érvek, és az, hogy nem hallgatták meg a dolgozó parasz­tokat, jogos sérelmeiket nem or­vosolták, azt vonták maguk után, hogy a dolgozó parasztok bizal­ma megrendült a népnevelőkben, nem fogadták szívósén tanácsai­kat, látogatásukat zaklatásnak vélték.“ Ennek a beszámolónak az alap­ján vitatta meg a pártszervezet vezetősége — a Központi Vezető­ség határozatának alapján — a népnevelőmunka tennivalóit. El­határozták, hogy a népnevelőgár­dát újjászervezik. Csak becsüle­tes, példamutató népnevelők vé­gezhetnek agitációs munkát. Ez­zel egyben emelik a népnevelő­munka tekintélyét és becsületét is. Valamennyi agitátort politikai oktatásban részesítenek, a politi­kai iskolákat pedig az eddiginél jobban segítik, ellenőrzik. Nagy gondot fordítanak a megfelelő agitációs érvek kidolgozására, — megtartják rendszeresen a nép­nevelőértekezleteket, ahol a nép­nevelők tapasztalataik alapján megvitathatják: melyik módszer a legjobb, a legmegfelelőbb. A pártvezetőségi ülés után a következő taggyűlés egyik napi­rendi- pontja az agitációs munka megjavítása volt. Itt a pártveze­tőség javaslatai alapján hoztak határozatot. Még ezen a taggyű­lésen, szintén a pártvezetőség ja­vaslatai alapján, megerősítették a népnevelők megbízatását', egyen- kint megvitatva a népnevelők munkáját, magatartását. Az első eredmények Ez a munka már most gyümöl­csözik Bujon. A községben soha nem látott lelkesedéssel, verseny­ben kezdődött meg a tavaszi me­zőgazdasági munka. Nem utolsó sorban a fellendült népnevelő munkának köszönhető, hogy Bu­jon már a múlt hétén a kukorica kivételével, minden mag a föld­ben volt, hogy nincs parlagon cg,/ talpalatnyi föld sem, hogy öt éve nem került annyi trágya ki a földekre, mint most. A munka közben felmerülő problémákat a népnevelőértekez­leten vitatják meg, amelyet az emlékezetes vezetőségi ülés óta rendszeresen megtartanak. A leg­utóbbi népnevelőértekezleten pél­dául a beszámoló arról szólt: emelni kell a népnevelők szak­mai és politikai képzettségét. —* Olyan színvonalon kell lenni a népnevelő ismeretének — monj dotta a beszámoló, melyet La­banc elvtárs, a párttitkár tartott, hogy az agitátor az alapvető agrotechnikai és politikai kérdé­sekre habozás nélkül választ tud­jon adni. A beszámoló után a népnevelők sorra felszólaltak. —1 Dobránszki Jánosné elvtársnő ar-> ról beszélt, mennyivel könnyeb­ben végzi munkáját, amióta á pártszervezet újra elosztotta a népnevelők működési területét. Ezután beszámolt tapasztalatai­ról. Legutóbb Balázsi Antal dol­gozó paraszt lakásán tartott kis- gyűlést, amelyen 21-en vettek részt. A kisgyűlésen megbeszél­ték az időben végzett mezőgazda­sági munkák fontosságát és a ta­laj termőképessége fokozásának tennivalóit. Dobránszki elvtársnő elmondotta a tavasszal ajánlatos; agrotechnikai eljárásokat. A kis-: gyűlés végén Kovács Károly dől-; gozó paraszt szólalt fel: „Ha ilyen gazdag eredménnyel jár a1 korai vetés, a talaj javítása és az új agrotechnikai eljárások al­kalmazása, akkor én is így fogok* dolgozni, versenyre hívom Ga-1 raiékat, melyikünk ér el maga­sabb terméshozamot. Barna Antal elvtárs elmondot­ta, hogy ő nemcsak este végez népnevelőmunkát, amikor kis-: gyűlést tart, vagy meglátogatja.a,; hozzá beosztott házakat, hanem napközben is, amikor a mezőn dolgozik és tanácsokat ad szom­szédjának. Az ilyen szántóföldi, beszélgetések igen eredményesek szoktak lenni. A begyűjtési terv teljesítéséről Majlik Péter elvtárs a legutób­bi kisgyűlésen a beadási terv teljesítésének fontosságáról be­szélt. Kiszámolta, mennyivel lett kevesebb a beadási kötelezettség az új begyűjtési rendelettel. El­mondotta, miért szükséges ezt teljesíteni. Ismertette azt is, ho­gyan tudják a dolgozó parasztok a beadásukat könnyen, minden különösebb erőfeszítés nélkül teljesíteni, Ennek alapja: a több­termelés. Beadási rendszerünk nem a terméshozam alapján szabja meg a dolgozó parasztok kötelezettségét, hanem a föld nagysága alapján. Ha tehát a dol­gozó parasztok nagyobb termés­hozamot érnek el, nyilvánvalóan nagyobb a hasznuk. A beadás nagysága .ugyanis nem változik. Éppen ezért meg kell fogadni azokat a tanácsokat,' amelyeket a mezőgazdasági szakemberek ad­nak a dolgozó parasztoknak a magasabb terméshozam elérése érdekében. így indultak el új úton a buji népnevelők, hogy a pártszervezet támogatásával minél nagyobb eredményeket érhessenek el. Csizmánk György. Meggyorsult a kukoricavetés Szabolcs-Szatmár megyében A nagy kallói járás után Nyír­egyháza város határában is föld- betstték a kukoricát. Meg­gyorsult a munka a baktalóránt- házi járásban is, ahol öt nap alatt mintegy 3.300 hold kukori­cát vetettek el, s ezzel vetéster­vüket 77 százalékra teljesítették. Most az utóbbi napokban a gépállomások mind több dolgozó paraszttal kötnek szerződést. A termelési bizottságok, az agronó- musok munkához láttak és meg­magyarázzák a dolgozó parasz­toknak, hogy milyen nagy vesz­teséget okoz a késői vetés. Felvi­lágosító szavuk nem hiábavaló. A megye lapályosabb területű já­rásaiban, mint például a csengcri járásban is, 2.000 holddal növel­ték öt nap alatt a kukoricával bevetett területet. Szabolcs-Szatmár megye április 25-én 31 százalékra teljesítette kukoricavetési tervét, öt nap alatt ez kétszeresére, 63 százalékra emelkedett. • (LAPZÁRTAKOR JELENTIK) A tiszalöki járás dolgozó pa­rasztjai, termelőszövetkezetei teg­nap délig teljesítették kukorica­vetési tervüket.

Next

/
Thumbnails
Contents