Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-30 / 102. szám

1054 Április 30, péntek tv e p l * p :í Genfi események... Csou Etu-laj 19o4 április 28-i nyilatkozata a külügvminiszlerrk genfi tanácskozásán Tsz-vezetök szószéke: Sikereink biztosítéka a helyes munkaszervezet Csou En-laj, a Kínai Népköz- társaság külügyminisztere a kül­ügyminiszterek genfi tanácskozá­sán, 1954 április 28-án nyilatko­zatot tett. Többek között a követ­kezőket mondotta: — Ázsia népei, — mint a világ többi népei — szeretik a békét és a szabadságot. Ázsia népei hosszú időn át elnyomásban és rabság­ban sínylődtek. Az idegen, impe­rialista elnyomás ellen, a nem­zeti függetlenségért és szabad­ságért vívott harcuk igazságos harc. Semmiféle erő sem akadá­lyozhatja meg ezt a történelmi fejlődést. Az Egyesült Államok befolyá­sos körei azonban Ázsia népeinek gyarmati rabságbadöntése céljá­ból fokozzák beavatkozásukat, hogy megakadályozzák Ázsia né­peinek nemzeti felszabadító moz­galmát. Agresszív ázsiai tömb alakítását tervezik, kiterjesztik az ázsiai háborút. Az Egyesült Államoknak ez a politikája ellentétes Ázsia népei­nek vágyaival. Ez a politika az ázsiai feszültség és nyugtalanság forrása. — A Kínai Népköztársaság nemzetközi helyzetét és jogait il­letően törvénysértő módon' hátrá­A „Pravda“ genfi tudósítói ír­ják a lap április 29-1 számában: A külügyminiszterek értekezle­tén a koreai kérdés megtárgyalá­sával párhuzamosan az indokínai probléma tárgyalására is készül­nek. Ez a probléma a koreai kér­déssel együtt széles társadalmi körök kitartó figyelmét vonja magára. A tudósítók hangoztat­ják: igen jelentős esemény volt a szovjet küldöttség április 28-i sajtóértekezletén Molotov és Bi- dault tárgyalásáról kiadott közle­mény. A két külügyminiszter az indokínai vita leendő résztvevői­nek összetételét beszélte meg. A francia közvélemény erélye­sen szembehelyezkedett az indo­kínai háború kiszélesítését célzó agresszív amerikai tervekkel. Az amerikai tervek Angliában szin­tén aggodalmat keltettek. A lap genfi tudósítói a koreai kérdésnek a külügyminiszterek értekezletén folyó vitájához azt a megjegyzést fűzik, hogy a bur- zsoá lapok kitartóan elhallgatják a Koreai Népi Demokratikus Köz­nyos megkülönböztetést alkalmaz­nak. Veszélyeztetik Kína békés fejlődését és biztonságát. Nyilván­való, hogy ez a helyzet rendkívül jogsértő és igazságtalan. Ez a helyzet és ennek fenntartása aka­dályozza az égető nemzetközi kér­dések és különösen az időszerű ázsiai problémák békés rendezé­sét. Világos, hogy ennek a hely­zetnek nem szabad tovább fenn­maradnia. A jelen tanácskozás­nak meg kell kezdenie e helyzet megváltoztatását. Ezután a koreai kérdésről be­szélt Csou En-laj és hangsúlyoz­ta, hogy a Kínai Népköztársaság nagy fontosságot tulajdonít an­nak, hogy e probléma a távol­keleti béke megszilárdítása érde­keinek és a koreai nép nemzeti érdekeinek megfelelően rende­ződjék. — Az Egyesült Államok a ko­reai háború kezdete óta megszáll­va tart kínai területet, — Tajvan- szigetét. Ez a kérdés továbbra is megoldatlan. Közismert, hogy Tajvan szigete a kínai terület része és semmiképpen sem meg­engedhető annak bárki által tör­ténő megszállása. Az Egyesült Államok Tajvan szigetét a Kínai Népköztársaság elleni aknamunka társaság küldöttségének Korea nemzeti egységének helyreállítá­sára és egész Koreában lefolyta­tandó szabad választásokra tett javaslatát, amelynek szövegét e küldöttség képviselője sajtóérte­kezleten szétosztotta. Ennek az a magyarázata, hogy az amerikai diplomácia, amely megadja a hangot a burzsoá sajtónak, sem­mit sem tud válaszolni erre a ja­vaslatra. Az indonéz sajtó figyelmének központjában a genfi értekezlet áll. A „Sunday Courier“ című heti­lap szerkesztőségi cikkében így ír: „Az Egyesült Államok kihívó ázsiai cselekményeivel és a béke újabb veszélyeztetésével semmivé akarja tenni a genfi értekezlet munkáját.” A „Sunday Courier“ a továb­biakban rámutat, hogy Ázsia min­den népe együtt érez Indokína népeivel, mert Indokínában az imperializmus ellen, a független­ségért folyik a harc. és további agresszió támaszpont­jává tették. óz Egyesült Államok kormá­nya továbbra is beavatkozik az indokínai háborúba és ennek őr- ve alatt úgynevezett védelmi kö­zösségeket igyekszik szervezni a Csendes-óceán nyugati részén, Ázsia délkeleti részén. Ezeknek az úgynevezett védel­mi közösségeknek tulajdonképpen agresszív céljaik vannak és ezen­kívül arra irányulnak, hogy új gyarmati uralmat teremtsenek Ázsiában és új világháborút ké­szítsenek elő. Ügy véljük, hogy az Egyesült Államok agresszív cselekményeit meg kell szüntetni, az ázsiai bé­két biztosítani kell, az ázsiai or­szágok függetlenségét és szuveré- nitását tiszteletben kell tartani, az ázsiai népek nemzeti jogait és szabadságát garantálni kell, az ázsiai országok belügyeibe való beavatkozást, az ázsiai országok­ban létesített minden külföldi ka­tonai támaszpontot meg kell szün­tetni, a külföldi csapatokat ki kell vonni, Japán remilitarizálá- sának, minden gazdasági blokád­nak és korlátozásnak meg keli szűnnie. Molotov estebédel adott Bidault tiszteletére V. M. Molotov szovjet külügy­miniszter, a Szovjetunió küldött­ségének helyiségében szerdán est­ebédet adott Bidault francia kül­ügyminiszter tiszteletére. Az estebéden — amelyen politi­kai megbeszélések is folytak — résztvétt Gromiko szovjet kül­ügyminiszterhelyettes, Szoldatov, a szovjet küldöttség főtitkára és Chauvell berni francia nagykö­vet. Molotov ma, csütörtökön dél­előtt újabb megbeszélést tartott Bidaulttal az indokínai kérdés­ről. Ezen a megbeszélésen részt- vettek mindkét küldöttség indo­kínai szakértői is. Megkezdődött a negyedik ülés A genfi értekezlet negyedik ülése csütörtökön, röviddel 15 óra után megkezdődött. Az ülésen a thaiföldi külügyminiszter elnö­költ. A csütörtök délutáni ülés első szónoka Casey ausztráliai külügyminiszter volt. Az ülésen beszédet mondott V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere. Nagy költőnk, Petőfi — ked­ves, meleg szavakkal emlékezett meg a Tisza c. versében a kis Túrról. Ha kicsi is ez a folyó, mégis öregebb lehet, mint Tut- istvándi, mert lám, a község tőle kapta első nevét. Hogy aztán a második nevének ki a szülője, még a legöregebb emberek sem tudják Istvándiban. Arra azon­ban emlékeznek, hogy valamikor még szeszélyesebben kanyargóit, mély medret ásva magának. Pe­dig nem volt könnyű dolga, mert erősen kötött földet kellett ha­sogatnia. Még a leglazább föld is csak közepesen kötött, de vanrfak 20—30 holdnyi szikes foltok is. Igaz, hogy nem rosszindulatú szi­kek ezek. Valamikor Kende bárónak ter­mett ez a föld a szegény, gürcölő parasztok verejtéke árán. Ma azonban azé a föld, aki megmű­veli, annak is terem. 1945-ben a múlt kizsákmányoltjainak adta a népi demokrácia állama. Iga és felszerelés nélkül azonban csak kínlódás volt a paraszti munka. 1948-ban aztán 18 család 102 hol­don társasgazdálkodást kezdett. Évről évre jobbak a szövetkezet eredményei. Bővült termelőszö­vetkezetünk taglétszáma és ter­jeszkedett a területe is. Ma már 813 holdon több, mint 80 köny­ves tag és 20—30 családtag akar az új kormányprogramm nyo­mán még jobb életet teremteni. Erről a szövetkezetről, a tsz. gondjairól, munkaszervezetéről így beszélt Lengyel József elnök: „Az elmúlt években egyik fon­tos célunk volt, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás feltételeit mi­nél jobban biztosítsuk. Igyekez­tünk nagy táblákat kialakítani a gazdaságos gépi munka és a füves vetésforgó számára. A szeszélyes Túr folyó azonban sok helyen útját állja a leggazdaságosabb alakú táblák kialakításának. De nem haragszunk mi azért a Túr­ra: fontos tartalék annak a vize a mi jövőnk számára. Majd egy­szer a mi — természet átalakító — erős népünk egyenesebb me­derbe kényszeríti, öntözőműveket létesít a folyó mentén és segít ne­künk a termelés fokozásában. Az elmúlt években a szeszélyes időjárás is ellenünk szegődött. — Termésátlagainkkal nem nagyon dicsekedhetünk. Főnövényeink­ből, például a búzából is csak 7— 8 mázsa, kukoricából 10—15 má­zsa termett holdanként. Krump­liból 50, cukorrépából 65—70 má­zsát takarítottunk be. Pedig mindezekre égetően szükségünk van. Kell a kenyér nekünk is, az ország munkásainak is. Állatállo­mányunk rohamosan fejlődik, na­gyon sok kukoricára van szüksé­günk. A nehézműveletű talaj, a ka­nyargós Túr és a szeszélyes idő­járás csak részben voltak okai alacsony termésátlagainknak. — Legfőképpen a munkaszervezet­ben, a munkafegyelemben és a vezetésben voltak hiányosságok. Nem fejlődhetett ki a tagok sze­mélyes felelőssége, nem érezték, hogy egyenként és közösen is gazdái vagyunk termelőszövetke­zetünknek. Pedig évről évre fej­lődött tagjaink tapasztalata, ön­tudata, de ezzel nem számolt kellően a vezetőség. A munkaszervezet kialakítáiá- ról mi már a téli tervezések Ide­jén is sokat beszélgettünk. De nemcsak beszélgettünk, hanem többször kemény viták is dúltak köztünk erről a kérdésről. Más években nem sokat ügyeltünk rá. Beírtuk a tervlapra, ki is füg­gesztettük az irodába, dé úgy dolgoztunk, ahogy jött. Most egészen más a helyzet. Felmértük mindegyik üzemágunk munkaerő­szükségletét és ahhoz képest ará­nyosan végeztük a beosztást. A növénytermelésben egyetlen 51 főből álló brigádot szerveztünk, 6 munkacsapattal, mert így köny­nyebb a vezetése. A munkacsapa­tok nem egyforma létszámúak, mert természeti adottságaink miatt a táblák is különböző nagy­ságúak. A munkacsapatokon be­lül elvileg azonos mennyiségű munka jut az egyéneknek. A gya­korlatban felborult az egyenlőség, mert tagjaink különböző képessé­gűek. Egyesek ennél többet vál­laltak, mások pedig koruk, vagy családi körülményeik miatt csak kevesebbet. Úgy gondoljuk, hogy tagjaink kezdeményező kedvének utat kell engednünk. Ezért beleegyeztünk abba, hogy külön női munkacsa­pat alakuljon a szántóföldi bri­gád keretében. A nők igen jelen­tős szerepet töltenek be gazdasá­gunk életében, hiszen összesen 33 nő-tagunk van. Két munkacsapat­vezető is került ki közülük. Igen nagy lelkesedéssel dolgoznak, pe­dig legalább a fele gyermekes anya. A tsz. vezetősége azonban kieszközölte a tanácsnál, hogy az óvodába díjtalanul elvihessék gyermekeiket. Mi hozzájárulunk az óvodások étkeztetéséhez élel­micikkekkel, így aztán a gyerme- kék ellátása nem okoz nehézsé­get. A külön női munkacsapat kialakítását Hülvely Istvánná, Fejes Mihályné, Lengyel Erzsébet, Lengyel Józsefné, Kribán Miklós-i né, Kribán Istvánná és Királd Erzsébet kezdeményezték. Két dolgot akarnak bebizonyítani: elő­ször azt, hogy a nők a növény-* termelésben is megállják a he- lyüket a férfiak mellett, másod-* szór azt, hogy a növénytermesz­tésben is lehet prémiumot elérni* nemcsak az állattenyésztésben» Ezek a nők az acatolástól, a ve­téstől kezdve a betakarításig minden munkát maguk akarnak elvégezni munkacsapatuk terüle­tén. Hülvely Lajos brigádvezető mér* megtette az előkészületeket a nö­vényápolás megkezdésére. Zseb- könyvében számoszlopok sorakozó nak. Pontosan tudja például* hogy a kapásokból egy-egy sor hány négyzetméter területen fog­lal helyet. Nagyon megkönnyíti] ez a teljesítmények ellenőrzését és a munkaegység nyilvántartá-3 sát. A növényápolást a hagyma-*; kapálással kezdik meg, azután jön sorra a többi: cukorrépa, burgonya stb. A munka megin­dulása előtt brigádcrtekezleterr tisztáznak mindent, mert sok: függ attól, hogyan indul a mun­ka. Nem maradhat kapálatlan: egy talpalatnyi föld sem, mint tavaly. Úgy akarnak mindent csinálj ni, hogy a kívülállók ne gáncsosJ kodhassanak. Az egyes munka- csapatok kukoricából 25—30 má- zsát, krumpliból 70—80, cukorré­pából 150—200 mázsát akarnak termelni, A búzából a télen ter- vezett 7 mázsa helyett átlag 10 mázsára pályáznak, egy 30 hol­das táblán 14—15 mázsára szá­mítanak átlagosan. Ezekhez az eredményekhez a verseny adja a lángot, amely már ott lobog a brigád földjein, —- Eleinte csak Farkas András, Póti József, Bak Sándor, Birigi József és Mandics János hívták ki egy­mást a 200 mázsás cukorrépater­mesztésre. Innen harapódzott a versenyláng a nők csoportja felé: Fejes Mihályné, Marozsán Ist­vánná Hülvely Istvánná és Len­gyel Józsefné a 200 munkaegysé­gért indultak harcba. De most már nincsen olyan tsz-tagunk* akit ne hevítene a versenyzés melege. Volt középparasztjainka Krebán Miklós, Király Béla, Póti! Sándor és Lengyel Pál bölcs, se­gítő szavai egyengetik az utat,! hogy a jól megmunkált földbe vetett növényeket megóvják a gyomoktól és hogy összefogva, szilárd fegyelemmel, lankadatlan1 lelkesedéssel olyan nagy ter­mést takarítsunk he, amilyent; keveset látott még a hosszú Túrj völgye, z. A, Országok, amelyekről Genfben szó van... Ez a térkép Ázsia térképe. Jól látható rajta a 400 milliós Kínai Népköztársaság. Egyszeri rátekintésre is nyilvánvaló: ilyen óriási ország bevonása nélkül lehetetlen Ázsia és a világ békéjé­nek ügyét rendezni. Megtaláljuk a térképen Koreát és Vietnamot is. A világsajtó hangja

Next

/
Thumbnails
Contents