Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-24 / 97. szám

. J.ÍJÜ-Z /Vi'Xii-Lilü Í44, b/iUMíiiil N É P C A P A nyírmeggyes! „zöldfutószalag'' A múlt évben a nyírmeggyesi Petőfi termelőszövetkezetben 70 tehenet fejtek. A napi tejhozam mégis csak 15—20 liter volt. A tehenészek már nem akartak a tehenek alá ülni, azt mondták: annyi tejért nem érdemes az időt pazarolni. ' — Sokan azt állítják, — mondja Bársony Lajos elvtárs, a szövet­kezet elnöke —, hogy tagságunk egy része azért lépett ki a szövet­kezetből, mert a párt és a kor­mány erre lehetőséget adott. Ez nem valami őszinte beszéd. Ker­telés nélkül megmondhatjuk: azért léptek ki, mert rosszul gaz­dálkodtunk. Ha a tehenek 2—3 deci tejet.adnak, nem öröm az senkinek. Csak esznek az állatok, csak a sok munka van velük, a jövedelem meg semmi. JÖVEDELMEZŐ GAZDÁLKODÁS A CÉL A legtöbb termelőszövetkezet számára nagy lecke volt, hogy egjTS tagok otthagyták a tsz-t. A Petőfi termelőszövetkezet ve­zetősége is tanult az esetből. Be­látták: a termelőszövetkezet meg­szilárdításának, a termelőszövet­kezet melletti agitációnak legcél­ravezetőbb útja a jövedelmező gazdálkodás. A szövetkezet vezetői már a múlt ősszel tettek egyet-mást a jó jövedelem, elsősorban az állatte­nyésztés hozama érdekében. Gon­doskodtak a bőséges takarmány­ról. A tehenek silót, másodosztá­lyú szénát és érdemszeri nii abra­kot kapnak. Megvalósították a há­romszori fejést és az egyedi ta­karmányozást. Az eredmény: 14.1 literes fejési átlag. Míg a múlt évben sem a tagságnak nem ju­tott tej, sem pedig a beadásnak nem tudtak eleget tenni, az idén még szabadpiacra is jut. A szövetkezet tagsága elhatá­rozta, hogy a 14 literes fejési át­lagot nemcsak megtartják, ha­dern tovább fokozzák. Most “már meggyőződtek arról, hogy a ta­karmánnyal okosan kell takaré­koskodni. Ha a kelleténél keve­sebbet adnak a jószágnak, az nem takarékosság, hanem ráfize­tés. Ezért ez évben már a téli ta­karmányozás megtervezése mel­lett gondoltak a bőséges nyári takarmányra is. A tervük az, hogy a fejős teheneket nem jár- tatják a sovány legeién, hanem bőséges, nedvdús zöldtakarmányt termelnek számukra. Úgy mond­ják ezt szaknyelven, hogy meg­szervezik a ..zöldiidőszalagot“. EGÉSZ NYÁRON ZÖLDTAKARMÁNY A ..zöldfutószalag“ nem egyéb, mint egész nyáron megszakítás nélkül ellátni az állatokat zöldta­karmánnyal. Ez nem könnyű do­log. de megéri a fáradságot. A zölddel való takarmányozás a leggazdaságosabb, nincs romlási és tárolási veszteség, emellett vi­taminokból a zöldtakarmány tar­talmaz legtöbbet. A zöldtakar­mány jó hatással van a tejterme­lésre. Ha száraz takarmányban kapja meg a tehén ugyanazt a mennyiségű fehérjét és keményí­tőt, soha nem termel annyi tejet, mintha ugyanazt a tápértékét zöldtakarmányban kapja. A nyírmeggyesi Petőfi termelő- szövetkezet tagjai a fejőstehene­ket nyáron jászolról etetik. A „ZÖLDFUTÓSZALAGOT” a következő takarmányokból állí­tották össze: Május 15 után, a silóetetés be­fejeztével a csibehúr és a lucerna első kaszálásából etetnek. Ez má­jus 15-től június elsejéig adja a zöldtakarmónyt. A csibehúr már zöldéi. Ez a homoki takarmány ugyanis a legrövidebb idő alatt megnő, a vetés után 45—50 nap múlva kaszálható: Június elsejétől 15-ig csalamá- dé, csillagfürt és takarmányborsó keverékéből etetik a teheneket. Ebből a keverékből az első sza­kasz már ki is kelt. A nagytöme­gű csalamádét megjavítja az édes- csillagíürt és a borsó, így a leg­jobb takarmánykeveréket tudják adni a tejelő teheneknek. A má­sodik szakaszról is gondoskod­nak: májusban újra vetnek takar­mánykeveréket. A harmadik sza­kasz pedig majd az első helyére kerül. A harmadik sorrendű zöldta- karmány a zabosbükköny lesz június 15-től 30-ig. Ha korábban elvénülne a zabosbükköny és le kellene vágni szénának,"akkor a második kaszálású lucernából pó- i tolják. A zabosbükkönyt követi július i elsejétől a hónap közepéig a má-1 jus elején vetett csalamádé bor­sós, csillagfürtös keveréke. Július második leiében a lucer­na harmadik kaszálása és a csi­behúr második vetése adja a zöld­takarmányt. Augusztus első felében a har­madik szakaszban vetett borsós csillagfürtös csalamádé követke­zik. Augusztus második felében mór a korai kalászosok után vetett másodnövényekből lesz zöldtakar­mány. Ha azonban aszály miati ez nem nőne meg ekkorára, ak­kor silóból biztosítják a nedvdús takarmányt. Szeptember elejétől a tél beáll­táig a másodnövények és a köz­tesként termelt tök adja a zöld lédús takarmányt. A téli „zöld­futószalagot“ pedig a takarmány- répa .és a siló adja. A szövetkezet tagjai a múlt évben 600 köbméter betonsilót építettek, tehát nagy­mennyiségű takarmányt tudnak tartalékolni. AMI SZINTÉN FONTOS . . . * I A Petőfi termelőszövetkezetben nemcsak a tehenekről gondoskod­nak ilyen nagy szeretettel, hanem valamennyi állatukról. Külön ta­karmányt termelnek a lovaknak, juhoknak, még a nyulaknak is. Csak a nyúltenyésztés 35.000 fo­rint jövedelmet hozott a múlt év­ben a szövetkezetnek. A juhászat pedig 8 és fél kilós gyapjú-átlag­gal fizetett. Hozzáfogtak a mé­hészkedéshez is. az idén már 52 család méh ük van. Eredményes a sertéstenyésztés is. Ezen a tava­szon már 15 darab hízót adtak el szabadpiacon, azután, hogy a be­adási kötelezettségüket teljesítet­ték. A szövetkezetben már eddig há­ton »".or fizettek előleget: egyszer 6 forintot, egyszer 5 forint ötve- net, egyszer pedig 3 forintot mun­kaegységenként. A nyírmeggyesi Petőfi termelő- szövetkezet úgy akar gazdálkodni, hogy visszaszerezze jó hírnevét a község dolgozó parasztjai előtt. Szilárdítsuk me ff a munka fe ffyelmet Az egész szovjetországban lel­kes visszhangra talált a moszkvai és a Moszkva-területi vállalatok egy csoportjának hazafias kezde­ményezése, a munkatermelékeny­ség további fokozásáért indított munkaverseny. A kezdeményezés Valóban tömegmozgalommá válik a városokban és falvakban egy- áránt. A verseny résztvevőit kö­zös feladat lelkesíti: biztosítani a szovjetország további felvirágzá­sát, elősegíteni a nép jólétének és kulturális színvonalának nagy­arányú emelkedését. Mi szolgáltat alapot az élenjáró brigádok, üzemek és vállalatok eredményes munkájához? Az, hogy a kollektívák minden egyes tagja pontosan és fegyelmezetten dolgozik. Ha a maga helyén min­denki becsületesen és lelkiismere­tesen végzi a rábízott munkát, úgy az egész kollektíva egyenle­tesen és ütemesen dolgozik, telje­sen kihasználja a technika adta lehetőségeket. És minél bonyolul­tabb az üzemek rendelkezésére álló technika, annál nagyobb munkafegyelemre van szükség minden dolgozó részéről. A kommunista párt rámutat *rra, hogy az építőmunka minden területén állandóan szilárdítani kell a fegyelmet, a dolgozók fe­gyelmezettségét. Számtalan olyan szovjet ember van, aki példát mutat- ebben mindenki számára. Alkotó, hozzáértő és pontos mun­kájuk, igazi gazdához méltó gon­dosságuk élő példája neveli az új munkásnemzedéket. A munkás- osztály e dicső képviselőit köz- megbecsülés övezi a Szovjetunió­ban. Aki példájukat követi, a munkatermelékenység fokozásá­ra, a minőség javítására, az ön­költség csökkentésére és a terme­lési tartalékok minél teljesebb ki­használására törekszik. Akad néhány szakszervezeti bi­zottság, amely nem harcol elég következetesen a munkafegyelem megszilárdításáért. Nem veszi ész­re, hogy egyesekben még élnek a múlt csökevényei és ezeket az el­maradott embereket ez húzza visszafelé. Ezekkel a csökevé- nyekkel szembe kell állítani a szovjet társadalom erejét. Az üzemek kollektíváit arra kell ne­velni, hogy lépjenek fel határo­zottan a fegyelemsértőkkel szem­ben. Egészen biztos, hogy minden ilyenirányú lépés lelkes támoga­tósra talál azok részéről, akiknek szívéhez közelállnak a nép álla­mának érdekei! A kifogástalan munkafegyelem nem alakul ki önmagától, nem születik meg jámbor óhajok és jó határozatok eredményeképpen. A munkafegyelmet kitartó szerve­ző- és nevelőmunkával, a kapita­lista csökevények elleni harcban kell kikovácsolni! A munkafe­gyelem a szocialista verseny köz­ben erősödik, akkor szilárdul meg, ha a vezetők minden mun­kás számára megteremtik a ter­melékeny munka feltételeit. Hogyan dolgoznak a nyári ét- ! kezdek? Mit kell tenni, hogy [ fennakadás nélkül biztosítsák a j munkások ebédidejének betartá­I sát és ne kényszerítsék őket ar­ra. hogy már jóval az ebédszünet előtt otthagyják munkahelyüket és késve térjenek vissza? Helye­sen szervezték-e meg az egyes részlegek munkáját? A művezető, vagy a részlegvezető mindig idő­ben kiadja-e a munkalapot min­den munkásnak és tájékoztatja-e | a dolgozókat keresetükről? Nem fordul-e elő, hogy csökkentik a munkások anyagi érdekeltségét munkájuk eredményében? Ho­gyan használják ki a. termelésben a fiatal munkások ipariskolai szakképesítését? A gazdasági vezetők és a szak- szervezeti funkcionáriusok figyel­mének 'az ilyen és hasonló kérdé­sekre kell összpontosulnia. Abból, ahogy ezeket a kérdéseket meg­oldják. meg lehet ítélni, harcol­nak-e a vállalatnál a munkafe­gyelem megszilárdításáért. Ahol az ilyesfajta kérdéseket megke­rülik, figyelmen kívül hagyják és ugyanakkor a fegyelem megerő­sítéséről beszélnek, ott az igazi vezetőkhöz méltatlan üres frázi­sokkal helyettesítik az élő aktivi­tást. A szovjet emberek úgy válthat­ják valóra újabb nagyszabású fel­adataikat, ha maradéktalanul be­tartják a munkafegyelmet és ál­landóan fokozzák a termelékeny­séget. (A Trud cikkéből.) A traktorosok versenyében továbbra is a nagykóllói Boros-brigád vezet A traktoros brigádok versenyében az első helyet továbbra is a nagykállói Boros-brigád tartja. A négy-erőgepes brigád 974 normálhold talajmunkáit végezte el április 20-ig. Tavaszi tervét 124 százalékra teljesítette a brigád. A versenyben a második és a harmadik hely az encsencsi traktoros-brigádoké. Második Bo.-lu Pál brigádja 70.7 százalékos teljesítéssel, harmadik Oláh Lajos brigádja 65.8 százalékkal. A megye első traktorvezetője Vasvári Sándor encsencsi trak- torista, aki tavaszi tervét 174.9 százalékra teljesítette. Második Veres Sándor nagykállói traktorista 162 százalékkal, harmadik Majoros András ugyancsak nagykállói traktorista. A gépállomások nődolgozói között a legjobb eredményt Mi- halik Mária nagyhalászi traktoros érte el. '•« Mit kel! tudni a dohánytermelésről ? ■Vb e , Gyümölcse, burgonyája után, talán dohányáról leghíresebb Sza- bolcs-Szaímár megye. Szívesen termesztik a dolgozó parasztok, mert egy-két hold jövedelméből is szépen meg lehet élni, különö­sen most, hogy a kormányprog- gramm után felemelték a bevál­tási árakat és többtermelési, mi­nőségi prémiumot is kapnak a termelők. Bizonyára a dohánytermelés hasznára válik, ha a legjobb do­hányosgazdák termelési tapaszta­latait ismertetjük, már amennyi­re egy rövid cikk azt lehetővé teszi. MILYEN TALAJT SZERET A DOHÁNY? Kezdjük talán azon, hogy a do­hánytermeléshez időben, jól elő kell készíteni a talajt, ültetésre alkalmas, egészséges korai pa­lántákat kell nevelni. Szabolcs-Szatmárban a szabol­csi, hevesi, debreceni és a kapa­dohányokat termelik legszíveseb­ben. Ezek közül a szabolcsi és a hevesi a jó táperőben lévő homo­kon és vályogos homokon, a deb­receni pedig a tápanyagban jóval gazdagabb vályogos homok és vá- lyogtalajokön díszük. A kapado­hány a tápanyagban leggazda­gabb, vízállásmentes, mélyebbfek- vésű vályog-, agyag- és tőzegtala­jokat szereti. Ha gyengébb, la­zább a talaj, ajánlatos a dohányt két kalászos között ültetni, de ilyenkor közvetlenül a dohány alá alkalmazzuk az őszi mélyszántás, illetve tarlóhántás előtt az istálló- trágyát. A jobb minőségű talajo­kon a többszakaszos forgó alkal­mazása a helyes. Ilyen esetben kapások (pl. répa) is megfelelnek előveteménynek. Csak arra vi­gyázzunk, hogy ilyenkor az elő- vetemény kapja az istállótrágyát, a dohány pedig kálitartalmú mű­trágyát. A műtrágya különben is kifizetődő. A szabolcsi, a hevesi és a debreceni igen meghálálja, ha holdanként 120 kiló kénsav- kálit, 60 kiló szuperfoszfátot és 40 kiló pétisót, a kapadohány pe­dig, ha 120—150 kiló pétisót kap. A mi burgonyatermelő vidékein­ken vigyázni kell még arra is, nehogy a dohány krumpli-forgó­ba kerüljön. A burgonya-ugyanis egyrészt kihasználja a talaj káli­tartalmát, másrészt pedig a két növény közeli rokonsága miatt könnyebben terjednek el a közös betegségek. A TALAJELÖKÉSZÍTÉS munkájával most csak röviden foglalkozunk, mert a nehezén már túlvagyunk. Fontos dolog, hogy az elővetemény lekerülése után elvégezzük a tarlóhántást, majd a fagy beállta előtt az őszi mélyszántást. A tavaszi talajmun­kálatokat tárcsás boronával, fo­gassal végezzük. A könnyű ho­moktalajokat azonban nem kell boronálni. Ha az ültetés megkezdése előtt még nem egyenletes a talaj, el kell simítózni. Ha pedig — külö­nösen ilyen esős tavaszon — el­gazosodik a dohánynak szánt föld, nagyon jót tesz a sekély ül­tetőszántás. Most néhány szót A PALÁNTANEVELÉSRÓL. Az a fontos, hogy korai kiültetés­re alkalmas, zömök, egészséges palántáink legyenek. A palánták betegségét legtöbbször a helytelen kezelés (túlöntözés, 'fény hiánya) okozza. Az ágyak takarására leg­alkalmasabb molinót használni. Ez szűrt fényt biztosít a palán­táknak és kezelése is jóval keve­sebb szakértelmet kíván, mint az üvegkeret. A palánta nem sze­reti, ha egyszerre sok vizet kap. Inkább gyakrabban, harmatsze- rüen locsoljunk a délelőtti és a koradélutáni órákban. Kiültetés előtt fokozatosan csökkenteni kell a locsolást és ezzel párhuza­mosan hozzá kell szoktatni a pa­lántákat a napfényhez. így köny- nyebben alkalmazkodni tud a nö­vény a kinti mostohább körülmé­nyekhez. Egy kiadós öntözésre azonban még szükség van, még­pedig az ültetés előtti napon, a késő délutáni órákban. Ilyenkor a palánták jól teleszívják magu­kat nedvességgel, átitatódik a ta­laj is. Másnap reggel már csak harmatszerű öntözés szükséges és a palántákat a gyökerek megsér­tése nélkül kiszedjük a melegágy­ból. Vigyázzunk a kiszedésnél: annyi melegágyi föld legyen a gyökereken, hogy a palánták a kiültetésig frissek és üdék legye­nek. Az első szedési időszakban különben is csak a legjobban fej­lődött palántákat szabad kiszedni a melegágyból. AZ ÜLTETÉS Ügyelni kell arra is, hogy csak egészséges palánták kerüljenek ki a melegágyból. Ha a melegágy­ban fellép a thryps nevű kártevő, ajánlatos egyezrelékes nikotin­oldattal permetezni. Ilyen esetben az ágyat le kell takarni, hogy a nikotin gőze jól átjárhassa a me­legágyat. A kiszedett palántát nedves ruhával, vagy fűvel bélelt kosárba, vagy ládába kell rakni, lehetőleg függőleges irányban. A dohányföldre való kiszállításnál is tartsuk letakarva, hűvös helyen a ládákat, kosarakat. Ha száraz az idő, az ültetéshez használjunk vi­zet. Sárba azért mégse ültessünk, mert ha kiszárad ez az összenyo­mott talaj, bizony megsínyli a gyenge növény a gondatlan keze­lést. Az ültetésnek nagyon jót tesz a tavaszi esős időjárás. Ha meleg, napos az idő, igyekezzünk kora délelőtt és késő délután ül­tetni. Nagyon fontos a sor- és növény- távolság betartása is az ültetésnél. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szabolcsi és hevesi do­hánynak legjobban a 60 centimé­teres sor- és 40 centiméteres nö­vénytávolság felel meg. A debre­ceni és kapadohány ritkább állo­mányú. 70X50 centiméter a legal­kalmasabb ültetési távolság. Ügj'eljünk arra, hogy a sorok egyenletesek és egyenesek legye­nek. Különösen a nagyüzemi kö­rülmények hálálják meg ezt: le­hetővé válik a későbbiek folya­mán a fogatos művelés. PÁMER JÓZSEF, a nyírbátori dohánybeváltó üzemvezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents