Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-18 / 92. szám
(954 ÁPRILIS 18, VASÁRNAP NÉPLAP 7 A Nyíri Pajkos meleg szeretette! köszönti új olvasóit A Néplap terjesztési kampánya idején sokszáz új előfizetővel gyarapodott a megyei lap olvasótábora. Alopos államosítás Volt egyszer a tiszadobi állami gyermekotthonnak egy péküzeme két pékmesterrel, — illetve még most is van, csak használatra átadta az otthon a földművesszövetkezetnek, hogy a község dolgozóinak is süthessenek kenyeret. Aztáp egy szép napon kiszálltak a nyíregyházi sütőipari vállalat megbízottai Tiszadob- ra baktattak, iktattak és újra államosították a pék- üzemet. A gyermekotthon tudta nélkül. Lehet, hogy azt gondolták: biztos, ami biztos. De ez talán mégiscsak vakbuzgóság... Ha esetleg alkalomadtán nincs mit csinálni a sütőipari vállalat egyes alkalmazottainak, a Nyíri Pajkos tudna hasznos foglalkozást javasolni. — Mondjuk eladás előtt kiszedni a kenyerekből az odanemvaló háztartási vagy háztartáson kívüli eszközöket. Egerek és emberek Nem az ismert regényről van szó, hanem a bereg- surányi földművesszövetkezeti boltról, ahol feltűnően és láthatóan sok az egér. Ezek vásárlás nélkül fogyasztják az ott található ehető dolgokat. Nem lenne esetleg jövedelmezőbb a bolt, ha a fogyasztók inkább a vásárló emberek közül kerülnének ki? A Nyíri Pajkos nem jártas az üzleti dolgokban, ezért kérdezi meg az illetékesektől.:. Közeledik a jubileum A nyíregyházi Luther-utcai nyilvános WC már nyolc hónapja csukva van. Közeledik a 10 hónapos jubileum. A Nyíri Pajkos reméli, hogy ilyen jubileumi megemlékezésre nem lesz szükség. Cséplés Nyíregyházán ! A nyíregyházi Kossuth- étterembe beküldött munkatársunk jelenti: „Nyíregyházán a tavaszi hidegek ellenére megkezdődött a cséplés. Dula Babi táncdalelőadóművésznő minden este a „Nem adlak másnak“', a „Dominó” és a „Tihanyi visszhang” című táncdalokat csépelte.” ROZS Legjobb lesz, ha mindjárt megmondom, hogy ennek a történetnek a csattanóját én kaptam valamikor, vagy huszonöt esztendeje .:. Igaz, én nem sírtam akkor ennyire, mint te tavaly, Balogh Gyurka. Pedig akkor is fájt, akkor is úgy kacagtak az emberen a leányok, mint a te ügyednél tavaly. De: hadd mondom hát sorjában... Korán kell kelni húsvét másnapján, mert hamar kilocsolják az embert az ágyból a legény kék. Jönnek egymás után. Szívükben nagy bizalom, hogy ing is kilóg tőle a kiskabátból, kezükben pedig paradicsomos üveg. Rózsavízzel. Elhadarják köszöntőiket, aztán: hajrá! Nem úgy megy, ahogy illik, hanem ahogy csak jöhet! Meglendül az üveg a Pisták és jóskák kezében, s még a falon is végigfröcs- csen a pirosra festett, illatosított folyadék, húsvéti álmaink rózsaszínűre festője, a rózsavíz. így volt tavaly is. Mikor Balogh Gyurka bejött az ajtón, — szívében hetykeségig ágaskodó gyönyörűség, kezében paradicsomos üveg, az üveg végén gyolcs, cérnával kötve, az üvegben rózsavíz, — az arcára írva meg ez: A VÍZ — Hát oszt innen most a lyányok nem menekülnek! Biztatom kicsit, elkezdi mondókáját. A feje félrebillen, gyönyörű lehet a köszöntő vers, mert énekelve mondja, száradó liliomokat emleget, amelyeket ő fog életre- spriccelni. Aztán csak megy, szipog, hull a könnye, seprik az üvegcserepeket. Mert eltört az üveg, s ha az üveg hasad, abból seb lesz, ha meg rózsavíz cseppen a sebre, az nagyon csíp, kutyául tud az fájni! Hát: abból a régebbi ügyből és üvegből kifolyólag, megértelek, Gyurka! Az ember az ujján számolgatja, hogy hányszor kell még aludni húsvétig, aztán paradicsomos üveget vesz elő rózsavízzel, az üveg végére gyolcsot köt, lesímogatja a kiskabá- tot, lekaparja az utolsó szem sarat a csizmájáról, s elindul. Kicentizi az ujjaival, hogy hol, mennyit használ el a jószágából, hogy Kapa Kovácséknál sokan vannak, ott elfogy eny- nyi, Bukóéknál két tojást adnak, hát ott ennyi, a végin öreganyámra is marad, ő dióspatkóval kínál, mint a nagyokat, le is ültet, bort is ad ... ... és akkor az a bolondos, átkozott üveg csak összetörödik. -. s Bánja az a rózsavízzel festegetett, rózsaszínű, húsvéti álmokat! De már mondom is az én esetemet: s;; Elébb megyek óvodába, azut megyek iskolába, azut megyek katonának, azut megyek házasodni..; Nem tudom, van-e neked valami ütemterved, úgy, ni, általában, globálisan az életről. Az én tervem az volt, amit az előbb hallottál. Hát: nem egészen így lett, mert összetört itt is egy rózsavizes üveg, mindjárt a tervidőszak elején. A fene megette: nem is rózsavizes volt az már, hanem parfömös, talán azért is tört össze. Tudtam én is, hol, menynyi tojást adnak, de még azt is, milyen színűt. Apám lila kutyát nyomott a kezembe, abban volt a parfőm. Ügy instruált, hogy jobb helyeken azzal locsolódjam. Megmutatta, mit kell csinálnom az üveggel, hogy úgy szórja a jószágát, ahogy akarom, s ahogy rentábilis: alig, ahol gondolom, bővebben, ahol úgy dukál. Meg is tanultam a módszert. Rögtön elhatároztam, — ötéves legény nem értekezik órákon át, mielőtt határozna —, hogy először is Kapáék felé visz majd az indíts. Kapáék nem voltak jobb hely, de Kapa Boris a szeretőm volt. Ű következett volna a katonáskodás után időrendi sorrendben. Versemben rózsák voltak, kezemben a paradicsomos üveg. Kilocsoltam az üvegből kétujjnyit, aztán elővettem a lila kutyát. — Te, Boris, hoci, ni, háromszor fogok rádfreccsen- teni belőle! És fog is jönni! Parfüm! — Nem igaz! — Hát! Tánméghogy ha- zudok? — Hazudol..; — Na, nesze. Megfogta, megcsavarta. — Nem hazudol! Parfüm! — És locsolni kezdte magát. Megragadtam a kezét. Azt már nem! Az üvegrázás gyönyörűsége engem illet! Elengedte az üveget. Hátrahajtotta a fejét, s komolyan, ahogy ahhoz illik, akit parfőmmel locsolnak, hagyta, hogy szórjam rá az orgonaszagot. Ekkor csúszott ki kezemből az üveg, s vágódott a Kapa Boris homlokához, mint a Balogh Gyurka üvege a ... na, ne pletykáljunk, szóval: egy illető kislány homlokához. Aztán: szipegés, távozás, sepregetés. Borika bömbölt benn; én bömböltem az úton. A seb meg égett, mert Amikor a kulakoknak jókedvük van Egyes községekben a tanácsok opportiw nista magatartása miatt a kulákok nem vegn zik el a tavaszi munkákat. Egyik kulák: Miért van olyan jó kedved? Másik kulák: Nem kell dolgozni, a tanácselnök bekötött szemmel jár a határban. A Ivinizsi—Flamengó meccsen hallottak A negyedik gól után az egyik Kinizsi-drukk»» kétségbeesetten sopánkodott és egyre hajtogatta: — Mar-a-bu, mar-a-bu * ,, — Mért emlegeti folyton a marabut? —• kérdez« ték tőle többen is. — Hát talán azt mondjam, hogy mar a flaá mingo?! — válaszolta a Kinizsi-drukker, Sorstársak Nyíregyházi képzőművész: Üdvözlöm sorstársnőí A fehérnemű ktez. dolgozónője: Hogy, hogy sors-* társnő? Nyíregyházi képzőművész: Maguk sem kapnak megfelelő helyiséget a munkához, mi sem ,,, üveg vágta, rózsavíz cseppent rá. A seb egy illető kisfiú szívén volt csak, persze. A kanális vizében megmostam a szememet, öntöttem az üvegbe, persze, a kanális vizéből, a rózsavíz kiegészítésére, s mentem tovább. A jobb helyeken is rózsavízzel locsoiódtam. Délre érkeztem haza. Vendégek voltak nálunk. Apám irtó büszke nézéssel fogadott. Hogyne, mikor egyedül voltam már locsolódé', s már parfümmel, a mindenségit neki! Félrehúzódtam a sarokba. Anya odajött hozzám. — Valami baj van, fiam? Szememet hamar elöntötte a könny, — hiába, így volt a mi időnkben, — s elkezdtem rémséges keservesen zokogni: — Én soha, de soha meg nem nősülök most mán!::j Aztán apa elé kellett áll« ni. A lila kutyát kérte, — Nincsen. Eltörött;:* Érdeklődni kezdett, mH vei locsoiódtam akkor aí jobb helyeken. Alig álltam már a lábamon, majd fel« borított az izgalom. Körül« tem suhogott a tanítónő blúza, postamesterné kis« kendője, jegyzőné abrosza; lányai fehér szoknyája, meg mi-minden még, amit én pirosítottam be rózsavízzel; kimoshatatlanul. Piros tojá-í sokat kaptam értük, szemrehányó tekintetekkel csomagolva. Apám majdhogy le nem fordult a székről. Igen, a csattanó: hát::? kevés akkora pofont kaptam az életben:;j PÖCZ JÁNOS. Fogas kérdés Miért nincs a nemrégiben megnyílt nagyhalász! földművesszövetkezeti vendéglőben egyetlen fogas sem. (•pouiSBpoqiopuoí? uso.tnj ajpsauapurpj ; ,;tuzoy -üjozs Sispi qqnzssoq uba qnApaq cq ‘uaqqnzaq b sí psqnr^qt»! e qBSSBqiJBj au }j?ui ‘iBquq -ed v qagppuaA g qBzssi loqqGjBqodsqjos J?iu gh laqpapia; e qi.iaui GqqB.iBqodsp.iqs ‘opuaS -aja sauis jRqodsequngd paiui XSoq ‘s; joq -qe tnapjad jaqaj lU(a;zaipaApq qBso qeCpouisRp -oqiopuoS s.nq.iBq ojazaAjaizn zb qnf.iatusi uiau jjaux ‘iuiozsB[BA uescquod }aqa[ uiau aj ja)
