Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-02 / 78. szám

1934 ÁPRILIS 2, FENTEK NÉPLAP 3 A Szovjetunió nagyjelentőségű javaslatai a béke megszilárdítására Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere március 31-én fogadta Franciaország, Nagybri- tannia cs az Egyesült Államok nagyköveteit. Átnyújtotta nekik a szovjet kormánynak Francia- ország, Nagybritannia és az Egyesült Államok kormányaihoz intézett azonos szövegű jegyzé­keit. A szovjet kormánynak Fran­ciaország kormányához intézeti jegyzéke többek között ezeket mondja: A Szovjetunió következetesen folytatta és folytatja a békének és az államok közötti kapcsola­tok megjavításának politikáját. Ez kifejezésre jutott azokban a javaslatokban is, amelyeket a szovjet kormány az Egyesült Nemzetek Szervezetében az ál­lamok fegyverzete általános csökkentésére, valamint az atom­fegyver és egyéb tömegpusztító fegyverfajták eltiltására előter­jesztett. Eddig, mint tudjuk, nem sike­rült megfelelő nemzetközi meg­állapodásokra jutni az említett fontos kérdésekben, mert nehéz­ségek merültek fel. Ennek a kö­rülménynek azonban nem sza­bad csökkentenie az államok és mindenekelőtt a nemzetközi béke fenntartásáért különösen felelős nagyhatalmak ilyen egyezmények elérése érdekében tett erőfeszítéseinek jelentőse­gét. A szovjet kormány megfe­lelő erőfeszítéseket tesz az emlí­tett fontos kérdésekben kötendő megállapodások lehetőségének megkönnyítése céljából. Kiindu­lási alapnak tekinti azt is, hogy vannak még a béke megszilárdí­tásának más. eddig fel nem használt lehetőségei. Ezzel kapcsolatban minde­nekelőtt az európai biztonság megszilárdítása kérdésének je­lentőségét kell megemlíteni. A szovjet kormány a. berlini ta­nácskozáson javaslatot terjesz­tett elő az „Európai biztonság biztosításáról” és ezzel kapcso­latban benyújtotta az „Össz­európai kollektív biztonsági szer­ződés” alapjainak tervezetét. A szerződéstervezet összeurópai biz­tonsági rendszer megteremtését írja elő, valamennyi európai ál­lam kollektív erőfeszítései alap­ján. Az összeurópai kollektív biz­tonság megteremtése végetvetne annak, hogy Európában egymás­sal szembenálló katonai állam- csoportosulások alakulnak. — A szovjet kormány többízben fel­hívta mind Franciaország, mind pedig Anglia és az Egyesült Ál­lamok kormányának figyelmét arra a veszélyre, amely a ka­tonai államcsoportosulások alakí­tásával kapcsolatos. A szovjet kormány a többi között felhívta a figyelmet ezzel kapcsolatban az úgynevezett „európai védelmi közösség” megalakításának ter­veire. E tervek a német milita- ri/mus újjáteremtésére vezetnek, annak az európai békét, különö­sen a Nyugat-Németországgal határos államok biztonságát fe­nyegető minden veszélyes követ­kezményével együtt. Az összeurópai szerződés meg­kötéséről szóló javaslat tárgya­lása során a berlini tanácskozá­son nézeteltérések merültek fel. Ezek megakadályozták, hogy megegyezéses döntés szülessék. A szovjet kormány azonban az e fontos kérdésben kötendő meg­felelő megállapodás jelentőségére való tekintettel célszerűnek tart­ja e javaslat tárgyalásának fon tosságát. A vita során elhang­zottak olyan vélemények, ame­lyek szerint nem kívánatos, hogy az Amerikai Egyesült Államok kívül maradjon az európai kol lektív biztonsági szerződésen. A szovjet kormány számításba ve szí ezt a körülményt, figyelembe A Szovjeíunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának határozata az éleimiszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árának újabb leszállításáról veszi, hogy az Egyesült Államok a második világháború idején t észtvett a hitleri agresszió el­leni közös harcban, figyclembe- veszi, hegy az Egyesült Államok a {szovjetunióval, Franciaország­gal és Angliával együtt felelős­séget vállalt a háborúutáni euró­pai rendezésért és számol az Egyesült Államok kormányának a berlini tanácskozáson kifejtett álláspontjával, ezért a maga ré­széről nem látja akadályát, hogy pozitiven oldják meg az Egye­sült Államoknak az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés­ben” való részvétele kérdését. A vita során említették az „északatlanti szerződés szerve­zete” helyének és szerepének kér­dését is. Ennek során Francia- ország, Anglia és az Egyesült Államok képviselői hangoztatták az északatlanti szerződés védel­mi jellegét. A szovjet kormáuy nem oszthatja ezt az álláspontot. Abból indul ki, hogy ez a szer­ződés zárt államcsoportosulást létesít, figyelmen kívül hagyja az új német agresszió elhárításá­nak feladatát, és minthogy a Hitler-eilenes koalícióban részt- vett nagyhatalmak közül ebben a szerződésben csupán a Szov­jetunió nem vett részt, az észak­atlanti szerződést feltétlenül a Szovjetunió ellen irányuló agresz- szív szerződésnek kell tekinteni, „Az északatlanti szerződés szerve­zete" megfelelő körülmények között elveszthetné agresszív jel­legét, abban az esetben, ha résztvenne benne minden nagy­hatalom, amely tagja volt a Hitler-eilenes koalíciónak. A szovjet kormány ennek megfe­lelően békeszerető külpolitikájá­nak rendületlen elveit követve és a nemzetközi feszültség csök­kentésére törekedve kijelenti: hogy kész az érdekelt kormá­nyokkal megtárgyalni a Szovjet­uniónak az északatlanti szerző­désben való résztvételc kérdését. A Béke-Világtanács irodájának határozata A Béke-Világtanács irodájának ülése határozatot fogadott el, amely a küszöbönálló genfi érte­kezletre vonatkozóan kiemeli: — Először ül össze most majd az öt nagyhatalom más érdekelt államokkal együtt, s megegyezés­re juthat az általános távolkeleti biztonság kérdésében. Ezt a biz­tonságot meg lehet teremteni az összes ázsiai országok közötti kapcsolatok normalizálása ered­ményeképpen, ha ezeknek az or­szágoknak függetlenségét elisme­rik, biztonságát szavatolják. Ko­reát békés úton kell egyesíteni és Koreának szabadon kell eldönte­nie sorsát a külföldi csapatok ki­vonása után. Indokínában a hala­déktalan tűzszünet lehetővé ten­né a tárgyalások megindulását Franciaország és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság között. Ilyen körülmények között a Béke-Világtanács irodája május végén összehívja a Béke-Világta­nács rendkívüli ülését Berlinben. A Szovjetunió Minisztertaná­csa és a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának központi bi­zottsága elhatározta: 1. Az élelmiszerek és iparcik­kek állami kiskereskedelmi árá­nak 1954 április 1-től kez­dődő leszállítását a következő mértékben: kenyér, liszt és makaróni: rozskenyér 8 százalékkal, búza­kenyér, zsemlye, perec és más péksüteményfélék 5; rozsliszt, búzaliszt, kukoricaliszt és egyéb liszt 5; szőj a-lepényliszt 15; ma­karóni, metélttészta, levestészta és egyéb száraztésztafélék 5 szá­zalékkal; gabona és takarmány: rozs 8 százalékkal; búza, zab, árpa és más gabonafélék, korpa­félék. olajpogácsák, olajpogácsa- darafélék, takarmánykeverék, széna' és szalma átlagban 5 szá­zalékkal ; gyarmatáruk: feketére szárított tea 10 száza- lékkál; babkávé, kakaó, kávé-, tea- és kakaóitalok átlagban 15; őrletlen só 10; őrölt só 20 száza­lékkal; szövetek: batiszt, markizszövet, volzsia és egyéb nyári pamutszövetek, va­lamint pamutbútorszövetek át­lagban 20 százalékkal; pamut­szövetek műselyemmel 10; kar­ton, szatén és egyéb pamutszöve­tek átlagban 15; hernyóselyem átlagban 10 százalékkal; készruha, köttáru, kalapok és sapkák: ruhák, blúzok és egyéb nyári pamutszövetből készült konfek- ciós készítmények átlagban 15 százalékkal; egyéb pamutszöve­tekből készült ruhák, blúzok, fehérneműk és más konfekciós készítmények átlagban 10; her­nyóselyemből készült ruhák, blúzok, fehérneműk és egyéb konfekciós készítmények átlag­ban 7; kötöttáruk átlagban 8; pamutzoknik és harisnyák át­lagban 20; selyemből és egyéb anyagokból készített zoknik és harisnyák átlagban 10; kapron- rostból készült harisnyák átlag­ban 25; pamutszövetből, selyem­ből, félgyapjúszövetből és durva posztóból készült kalapok és sap­kák 10; szalmakalapok 10 szá­zalékkal ; lábbelik: bőrcipő átlagban 7 százalékkal; textil- és kombinált-cipő átlag­ban 20; sárcipő, hócipő, gumi­csizma és egyéb gumilábbeli át­lagban 12 százalékkal; divatáruk: textildivatáru átlagban 10 száza­lékkal; fonalak és fonaláruk át­lagban 15; lámpaernyők átlagban 10; vatta és vatelin 15; varró-, varrógép-, kötőhorgoló- és egyéb tűfélék 20; ékszerek átlagban 10 százalékkal; szappan, illatszer és kozmetikai cikkek: mosószappan átlagban 15 száza­lékkal; mosdószappan átlagban 20; parfőmök, kölnivizek és egyéb illatszerek, valamint koz­metikai cikkek átlagban 10 szá­zalékkal; papír, írószer és játekáruk: írópapír, füzetek, valamint egyéb papír- és kartonkészítmények át­lagban 10 százalékkal; ceruzák, tollhegyek, tollszárak, valamint egyéb író- és rajzszerek és iroda­szerek 15; gumi-, celluloid-, fém­játékok, valamint egyéb játék­szerek és fenyőfadíszek átlagban 15; fényképezőgépek átlagban 10; fényérzékeny-papír, fényképező-* lemez és egyéb fényképészeti cik­kek 15; rádiócsövek átlagban 15 százalékkal. porcelán-, fajansz- és üveg­készítmények: porcelán- és fajanszáruk átlag­ban 15 százalékkal; üvegedények, kristálykészítmények, üveglám- paáruk és tükrök átlagban 10 százalékkal; háztartási cikkek: villanyámpák, villamosmelegítőki mosógépek és porszívók 10 szá­zalékkal; fűrészek, fúrók, ko­vács-, lakatos-, asztalos- és egyéb szerszámok átlagban 20J fémágyak 15; lakatosáruk és la­katok átlagban 10; vasvillák, ka­szák, sarlók 20; kések átlagban 15; fémlámpák és lámpások 20; toll- és pehelyáruk 10 százalék­kal; építőanyagok: pala 10 százalékkal; puha tető­fedőanyag 20; fumirlemez 15; ce­ment 20 százalékkal; lakkok, festékek és háztartási vegysze­rek átlagban 10; egészségügyi­technikai felszerelések 10; tapéta 20; melegágyi keretek 30 száza­lékkal; Csökkentették még a gyufa,! ásványolajtermékek, sportszerek,: gyógyszerek, egészségügyi és hi­giéniai készítmények árait. U J TAVASZ (Részlet Borisz Burlák: „Zúgj Duna“ című regényéből) (1945) A földesúri kastély ott hival­kodott a kis falu szélén elterülő festői park közepén — jó távol­ságban a műúttól, ahol most éj­jel-nappal vonulnak a csapatok Becs felé. A hadtest törzskara már né­hány nap óta itt vesztegel: az Alekszandrov-hadtest egészen ki­szorult a második szállítmányból, s most a szokott megfeszített munka helyett rendezkedéssel lelt az idő. Alekszandrov tábornok fel-alá járkált az elhanyagolt park sé­tányain. A nyírfák ágai közt millió smaragdszínű pont: a bim­bók nyitogatták apró levelüket. Olyan volt, mintha valami óriási ecsetről fröccsent volna alá a festék, szerte a fákra, amikor át­haladt a kert felett a szorgos piktor — a tavasz. A Duna túlsó partja felől tompa harcizaj dör- gött. A második ukrán front egy­ségei támadtak Pozsony irányá­ban. A tábornok elhatározta, hogy körülnéz egy kicsit a földbirto­kos majorjában. Áthaladt a ker­ten és megállt a megrongálódott pálmaház előtt. Bombatölcsérek íeketéllettek körülötte. Az ágya­sokban, ahol érte őket a nap, már nyíltak a korai virágok. — Német töltény-hüvelyek, tárak, rákászok hevertek szerte a virá­gok körül. Innen aszfaltozott út vezetett a lóistállóhoz. Az is­tálló mögött hatalmas magtárak emelkedtek, falaikat faragott terméskőből rakták. A magtárak mellett terült el a gazdaság jó­szágudvara, a különféle istállók­kal és melléképületekkel. Komoly köépületek sorakoztak itt is, te­tejükön piros cserép. A tábornok benézett: jól berendezett istál­lók — mindenütt villany. „No lássuk csak, hogy élnek az em­berek!” — tette fel a kérdést magában és elindult, hogy szét­nézzen a major további részén. Megkerülte az istállókat, s egy kis patakon túl szalmatetős, dü- ledező, füstös 'kunyhókat látott maga előtt, r 'j házikók előtt fehérnemű s....-:.üt a kötélen, alatta kisgyermekek sütkéreztek a napon. Most észrevették a tá­bornokot és összedugták a fejü­ket. Alekszandrov átugrott a kis csermelyen, odament hozzájuk és leült a küszöbre. A kicsinyek először csak félve, majd mind bátrabban közeledtek hozzá, s nemsokára egészen körülfogták. Alakszandrov csak nézte sápadt arcocskájukat, sovány alakju­kat, szétnyűtt nagy bakancsokba bújtatott pipaszár lábukat és megsajdult a szíve: a kis em­berkék sorsára gondolt. — Túl a patakon, ott a napsütötte hal­mon büszke kastély a park kö­zepén, jól felszerelt gyönyörű is­tállók, csűrök, magtárak — itt pedig a mocsaras tóvá szélesedő kis patak partján nyomorúságos, korhadt szalmával fedett viskók lapultak a földre. Amott urak dőzsöltek — itt rabok tengődtek. Két külön világ ... A tábornok felállt, s elindult visszafelé. A kis magyarok cso­dálkozó tekintete kísérte, mig csak el nem tűnt a nagy urasági épületek mögött... A kastély bejáratánál gépkocsi állt meg. Fiatal, acélszürke kö­penyes katona szállt ki belőle. A törzsügyeletes tiszt fogadta, majd jelentette Alekszandrovnak: — Tábornok elvtárs, a ma­gyar kormányküldött van itt, be­szélni akar önnel. Alekszandrov a kerti pavillon- ban ült. egy fonott karszékben. Derült, meleg idő volt. Ilyenkor már inkább a szabadba vágyik az ember. A magyar kormányküldött friss, ruganyos léptekkel közele­dett, s belépett a pavillonba. — Alekszandrov elvtárs! — Árpád! Összeölelkeztek, majd figyel­mesen megnézték egymást. Ko­vács Árpád kigombolt köpenyé­ben, a vászonzubbonyra csatolt övével most mintha még fiata­labb. s karcsúbb lenne, mint mi­kor öt hónappal ezelőtt utoljára találkoztak. Alekszandrovon új tábornoki egyenruha feszült, lá­bán magasszárú csizma, sapkáján aranyzsinór. — Hogy repül az idő! — mondta Kovács. —. Alig öt hó­napja találkoztunk, amikor Ma- linovszkij marsall az Alföldön tört előre Budapest felé. Azóta Malinovszkij már Pozsony alatt támad,, Tolbuchin pedig Bécs ka­puját döngeti. Mennyi víz lefolyt azóta a'1 Bunán! — 'És “mennyi harckocsit hagy­tak azóta a németek a Bala­ton , mellett — toldotta meg Alekszandrov. — Micsoda zivatar vonult át földünkön, micsoda tisztító zá­por! A magyar nép tanúja volt a Vörös Hadsereg hősi küzdel­mének. Mennyire fontos ez Alekszandrov elvtárs! Ránk most nem ügy köszönt a béke, mint teszem azt Finnországra. És úgy hiszem, éppen ezért mi gyors ütemben fogunk majd előreha­ladni. — Igaza van, Árpád — felelt Alekszandrov, — aki elismerés­sel látta a magyar kommunista politikai érettségét. — Most jövök éppen Győrből. Reggel megnéztem a vagongyá­rat. Csupa rom, pusztulás. Az amerikai „Liberátorok” műve. Nem néztek azok semmit, szét­bombáztak mindent, ami csak útjukba került. Most aztán hozzá kell fognunk, hogy újjáépítsük a gyárat. A romok eltakarításán kell kezdenünk, de még az sincs, amivel elhordjuk a tör­meléket, — A leglényegesebb tisztoga­tási munkákon azért mégiscsak túl vagyunk már — jegyezte meg tréfás hangon a tábornok, — No, persze —^ mosolyodott el Kovács. — Most már nyugodtan leszö­gezhetünk néhány eredményt az eddigiek alapján — folytatta ko­molyan a tábornok. — Magyar- ország megszabadult a hitleris­ták és a horthysta lakájok bék­lyóiból. A budapesti csata a világ haditörténetének legizgalmasabb lapjai közé tartozik. A németek egykor büszkén emlegették Sze- dánt. De hol marad Szedán Bu­dapest mögött. Tizenegy harc­kocsi-hadosztályt vesztettek el Hitlerék Budapest alatt; a né­met hadsereg egvharmadrészőt. Jól mondta Árpád, hogy itt a magyar főváros falainál döntő fordulat következett be a magyar nép életében, de hozzátehetjük, nemcsak a magyar nép, hanem az egész Durr- medence népei-1 r.ek sorsában is. Most, ebben a1 percben még nehéz lenne át­látni a győzelem jelentőségét, de egyet biztosan mondhatok: a ma­gyar nép előtt új utak. belátha­tatlan lehetőségek nyílnak meg, előtte a napfényes holnap, a jövő..i Kis ideig hallgattak mindket­ten, aztán kiléptek a pavilonból. Könnyű tavaszi szellő himbálta a fák rügyező lombját, a távoli ágyuk meg-megújuló dörgésé közt diadalmas zengéssel áradta1 tavaszi földek felett a pacsirta­szó. Ätöv'SÄfceM. fordítás.)

Next

/
Thumbnails
Contents