Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-09 / 84. szám
ELMÉLETI TAVÍCSAIM) A kulákság elleni harc A szocializmus építésének időszakában pártunk parasztpolitikájának alapja a lenini hármas jelszó. E jelszó helyes alkalmazása a munkás-paraszt szövetség állandó erősítésének elengedhetetlen biztosítéka. A lenini hármas jelszó szerves része a kulákság elleni harc. Ez a harc a lenim- sztálini tanításoknak megfelelően a kulákság elleni harc első szakaszában a kulákság gazdasági és politikai korlátozásában jut kifejezésre. Pártunk Központi Vezetősége 1953 június 27—28-án hozott határozata rámutat á lenini hármas jelszó alkalmazása, konkrétan a kulákságot korlátozó politika gyakorlati megvalósításának eredményeire, hibáira és feladataira. A kulákságot korlátozó politika eredménye főképpen abban van, hogy a kulákság gazdasági ereje és politikai befolyása a dolgozó parasztságra jelentősen csökkent. Azonban, különösen az utóbbi két év során a kulákság elleni harc egyes helyeken eltorzult, a kulákság korlátozását gyakran a kulákság tömeges likvidálása, gazdaságuk felszámolása váltotta fel. A dolgozó parasztság politikai nevelésének rovására a kulákság elleni harcban gyakran az adminisztratív, a helyi állami szervek önkényeskedése és törvénytelen intézkedése került előtérbe. Különösen súlyos hiba az, hogy ezek az intézkedések sokszor a középparasztokat is érintették. Mindezek a hibák károsan hatottak a munkásparaszt szövetségre, különösen a középparasztság magatartására, valamint a mezőgazdasági termelés alakulására. A párt Központi Vezetőségének 'júniusi határozata és a kormány programmjának megjelenése után a szocializmus építésének új szakaszában megyénkben egyes he- 1\ ekén a párt- és állami szervek vezetőinél, a kulákság elleni harcban még ma is megnyilvánul a bizonytalanság. Egyesek még mindig nem értik eléggé, hogy a párt határozatai alapján hozott olyan kormányintézkedések, mint a kuláklista eltörlése, vagy a szőlő, kert és gyümölcsös (W szorzásának megszüntetése nem jelentik a kulákkorlátozás megszüntetését. Ezek, és a kormány egész sor más intézkedése mutatja azt, hogy tovább folytatjuk a kulákság korlátozásának politikáját és kijavítjuk azokat a hibákat, amelyet ezen a téren elkövettünk. Pártunk a korlátozási politika alkalmazásában figyelembeveszi a kulákgazdaságok nagyrészének jelentős meggyengülését. Ezért a jövőben a gazdasági korlátozást csak azokkal a gazdagparasztok- ka) szemben kell alkalmazni, akiknek jelenleg saját, vagy bérelt földterületük együttesen éri el a 25 katasztrális holdat és a 350 aranykoronát, egy, vagy több állandó alkalmazottat dolgoztatnak, vagyis kiifeákmányolnak. Továbbá alkalmazni kell azokkal szemben is, akiknek jelenleg a saját vagy bérelt földterületük a 25 katasztrális holdat és a 350 aranykorona értéket együttesen eléri, vagy túlhaladja. Azoknak a kulákoknak, akiknek a eddigi korlátozás és az elkövetett túlzások következtében lényegesen lecsökkent a földterületük és ma már nem éri el a 25 katasztrális holdat és a 350 aranykorona értéket és nem alkalmaznak bérmunkást, — mezőgazdasági fejlesztési járulékot nem kell fi- zetniök. Természetesen a korlátozás politikája ő ellenük is irányul. Tehát azok az intézkedések, amelyekkel a kulákság korlátozásában elkövetett hibákat kijavítjuk, egy pillanatra sem jelentik azt, hogy a kulák most már nem ellenség és elnézzük kártevését, törvényszegő munkáját. Fel kell számolni a kulákság, mint osz- ídlyellenség erejének lebecsülését. A kormányprogramm megjelenése után a kulákok nem egyszer megmutatták erejüket és támadásba léptek a termelőszövetkezetek, a szocializmus ellen. — Rakamazon Pergel László kulák még ma is szemtelenül követelőzik és fenyegetőzik a termelőszövetkezettel szemben, igyekszik félrevezetni a dolgozó parasztokat és maga köré tömöríteni a népi demokrácia ellen. Ennek a kulák- nak ilyen szemtelen fellépését elősegíti az, hogy a pártszervezetek a dolgozók politikai nevelésénél nem leplezik le élesen a kulákság ellenséges tevékenységét. A kutakkal, mint a szocializmus legádázabb ellenségével szemben egy percig sem lehetünk liberálisak, engedékenyek. Könyörtelenül le kell csapni azokra a kulákok- ra, akik megsértik törvényeinket, vagy akadályozni próbálják a párt- és kormányhatározatok megvalósítását. A kulákság elleni következetes harc további folytatása megköveteli, hogy az ezen a téren megmutatkozó politikai bizonytalanságot és tájékozatlanságot gyorsan szüntessük meg. A párt- és állami szervek vezetői, dolgozói alaposan tanulmányozzák az új szakaszban a kulákság gazdasági és politikai korlátozásának sajátosságait, amelyek a jelenleg adott gazdasági és politikai helyzetünkből és a távolabbi célkitűzésünk. a szocializmus teljes győzelmének biztosításából következnek. Ma a legfontosabb feladatunk a munkás-paraszt szövetség további erősítése. Ez azt jelenti, hogy a munkásosztály még jobban támaszkodik a legszilárdabb szövetségesére, elsősorban a termelőszövetkezeti, s a szegény parasztságra és erősíti a középparasztsággal való tartós szövetségét a kulákság ellen. A kulákság elleni harcnak a munkás-paraszt szövetség erősítését kell szolgálni. A pártszervezetek politikai munkájának tehát fontos feladata az, hogy a dolgozó parasztságot meggyőzze a kulákság elleni harc szükségességéről, céljáról és mozgósítsa e harcra. A pártszervezeteknek a legtöbbet kell tenni azért, hogy a törvény intézkedéseinek érvényesítése mellett a kulákság elleni harcot politikai síkra tereljük. Fontos feladatunk. hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtása érdekében, a dolgozó parasztok hatékony politikai nevelését és anyagi támogatását kössük össze a kulákság korlátozásának helyes végrehajtásával. A dolgozó parasztoknak nap mint nap fel kell idézni azt, hogy mit jelent számukra a kormány támogatása és meg kell magyarázni az állam iránti kötelességek teljesítésének jelentőségét. Dombrádon a kulákok olyan rémhíreket terjesztenek, hogy nem kell a begyűjtés1 kötelezettséget teljesíteni, mert a párt Ili. kongresszusa teljesen meg fogja szüntetni a begyűjtési rendeletet. A pártszervezeteknek nem szabad megtűrni, hogy a kulákok hangulatot teremtsenek maguk mellett a dolgozó parasztok között. Le kell leplezni a kulákság rémhírterjesztéseit, mert ezek károsan hatnak a kormányprogramm megvalósítására, egész dolgozó népünk életszínvonalának emelkedésére. A mezőgazdaság nagyarányú fejlesztésének érdekében pártunk és kormányunk jelentősen támogatja a falu szocialista szektorait, a termelőszövetkezeteket, gépállomásokat, állami gazdaságokat és a kisparaszti gazdaságokat is. A mezőgazdaságban a kormány intézkedései és támogatása alapján, a termelés és értékesítés feltételéi meglehetősen megjavultak. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a termelőszövetkezeti és a kisparaszti gazdaságok termelési és raszti gazdaságok termelési és értékesítési lehetőségei jobbak, de javultak a kulákgazdaságok lehetőségei is. Ezért fontos ti=ztán látni azt, hogy a kulákgazdaságok többtermelésének milyen jelentősége van a nagyobbmennyiségű élelmiszer és nyersanyagellátás szempontjából. De ez nem adhat okot a kulákkal szembeni engedékenységre. Szász elvtárs, az őri pártszervezet titkára főképpen a ^kulákgazdaságok termelésének szükségességét hangsúlyozta, — az igaz ugyan, hogy a kulákgazdaságok termelésére szükségünk van, de nem szabad megfeledkezni arról, amiről Szász elvtárs pillanatnyilag megfeledkezett, hogy a kulák osztályellenség és határozott magatartást kell tanúsítani a kulákkal szemben. A kisárutermelés viszonyai között különösen a megjavult termelési és értékesítési lehetőségek mellett fennáll a kulákosodás veszélye, a kulákok gazdasági és politikai erősödésének lehetősége. De a párt és tanács funkcionáriusai vigyázzanak, ne túlozzák el a kulákosodás veszélyét és minden erővel segítsék az egyéni gazdaságok termelőerőinek, termelési és értékesítési feltételeinek állandó javulását. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy népgazdaságunkban a szocializmus erői uralkodnak, hogy az ipar, a kereskedelem, a bank stb., vagyis az alapvető termelési eszközök a szocialista állam tulajdonában vannak. Ugyanakkor erősödnek a mezőgazdaság szocialista szektorai is. A munkásosztálynak, miután a kezében van a hatalom és a gazdasági kulcspozíciók, az adó és hitelpolitikával, a begyűjtés és a felvásárlás rendszerével, föld adás-vétel szabályozásával, a kulákság korlátozásának politikájával befolyásolja a mező- gazdaság fejlődését és rendkívül szűk keretek közé szorítja a kulákosodás, a kizsákmányolás lehetőségét. A párt- és állami szerveknek a lenini hármas jelszó helyes alkalmazása követelményének megfelelően különös gondot kell fordítani a középparaszt és a kulák éles elhatárolására, megkülönböztetésére. A kormány intézkedéseinek segítségével felelősségteljes egyéni elbírálások alapján kell eldönteni azt, hogy ki a kulák, kikre vonatkoznak a korlátozás rendszabályai. Az egyéni elbírálás a legfontosabb biztosítéka annak, hogy a kulák ki ne vonhassa magát a korlátozási politikából, hogy a középparasztok kulákság közé való besorolásának véget vessünk. A kulákság elleni harc sikerei megkövetelik, hogy a gazdasági és adminisztratív intézkedések mellett, az állandó politikai fel- világosító munkával nap mint nap leleplezzük népellenes tevékenységüket. Kemény harcot kell vívni azért, hogy a kulákságot elszigeteljük a dolgozó parasztságtól, hogy a középparasztot naponta rftegnyerjük politikánknak és bevonjuk a szocializmus építésébe. BIRI ANDRÁS, az öthónapos pártiskola tanára. Ásatás folyik a kis vár da i várban Irta: Eri István segédinuxeotófgus Kisvárdán mostanában szélté- ben-hosszában beszélik, hogy kint a várban „valamit ásnak“! A jólértesült futballrajongók úgy tudják, hogy a Szpártákusz sportpályáját készítik, egyengetik a talajt. Sokan vannak azonban, akik arra esküsznek, hogy ott „kincseket keresnek"! Mivel aztán a kíváncsiság nem hagyja nyugton az embereket, nap mint nap jónéhányan jönnek ki a vár alá, hogy megnézzék: mi is folyik tulajdonképpen a várkertben. Alapos szemlélődés után mindenki meggyőződhet arról, hogy készül ugyan a sportpálya, de a pesti Nemzeti Múzeumból jött régészek itt is, ott is mély árkokat ásatnak s tömérdek cseréptörmeléket szednek ki a földből. így hát mégiscsak van valami igazság a kincskereses körül? Van bizony! Csakhogy a régészek nem a „fazékszám elrejtett aranyat“ tekintik kincsnek, hanem minden olyan régi fém- vagy cserépdarabot, melyek a régmúlt időkben élt emberekről tudnak beszélni! Mit tudhatunk meg ezektől a régi holt tárgyaktól, melyeknek leg- nagyobbrésze amúgyis szétrozsdásodott, vagy apróra törött, kérdezhetné valaki. Talán nem felesleges, ha pár szóval meg is felelünk erre a kérdésre! Ha valaki az elmúlt korok történetét akarja megismerni, akkor elsősorban régi könyveket, okleveleket és más iratokat tanulmányoz át. Azonban ezek az írásos emlékek nem mindig mutatják meg, hogyan élt, hogyan dolgozott abban az időben az ember. Hátha még olyan korok életét akarjuk megismerni, amikor az írást még nem ismerték s így se- milyen írásos emlék nem maradt meg? Ilyen esetekben a régészek ásója segít a történelmet megírni. Hogyan? Ügy, hogy napvilágra hozza a föld alatt rejtőző néma, de mégis beszédes cserépedényeket, szerszámokat, dísztárgyakat stb. A történelem folyamán hazánk területén számtalan nép, törzs élt az ősembertől kezdve, a bronz- és vaskorszak, a népvándorláskor népein keresztül egészen napjainkig. A sok-sok millió ember lakóhelye, edénye, szerszáma, ékszere mind-mind a föld alá vándorolt. Régen a halotta^ellemet- ték fegyvereit, ékszereit, még régebben edényekben „útravalót“ is adtak melléje. Az elpusztult épületeket, eltört cserépedényeket, elhajított szerszámokat pedig betemette a föld. S amikor a régész szakavatott kezekkel kiássa a földből ezeket a. tárgyakat, szüntelenül olvas. Olvas egy reges- régi történelemkönyvet, mely a föld mélyén íródott. Ásás közben ugyanis megfigyelhetjük, hogyan került egy-egy edény a földbe, hogyan ásták meg a sírokat, hogyan építették fel a falakat. Mindezt a föld rétegei mutat iák meg. Amikor egy-egy temető, vagy lakótelep felkutatása befejeződött, bent a múzeumban folytatódik tovább a munka, összeillesztik, kiegészítik az eltörött edényeket, megtisztítják a fémtárgyakat. S az ásatáson keresztül a feljegyzések, rajzok, fényképek segítségével megpróbálják kikutatni: hogyan élt abban az időben az ember, hogyan ruházkodott, hol és hogyan lakott, mivel táplálkozott, hogyan készítette szerszámait? Ezt a hosszú, aprólékos munkát végülis a kiállítás rendezése fejezi be, amelynek keretében a látogató közönség elé tárjuk, amit tudományos munkánk eredményezett. Nos, Kisvárdán most a történelem kutatása folyik a vár környékén! A sportpálya leendő területét vizsgálják át egyelőre csak, hogy megmentsük azokat a leleteket, amelyek a föld megmozgatása következtében esetleg elpusztulnának. A munka eredményesnek ígérkezik. A sok-sok cseréptöredékekből szép edények, kályhacsempék lesznek majd, — nem egy darab teljesen épen került ki a földből. Természetesen a vár körül mit is kereshetnénk mást elsősorban, mint azokat az emlékeket, amelyek abból az időből, a török hódítás idejéből maradtak fenn, amikor. Kisvárda vára katonák otthona, sok kemény harc színhelye volt! De ne higyjük azonban, hogy csak a XVI—XVII. század emlékei kerülnek elő a földből! Mélyebb szintről őskori cserépdarabok bukkannak elő, amelyek azt bizonyítják, hogy ez a domb már évezredekkel ezelőtt is lakott volt. A régészek munkájának az ásatás csak egy része. S ez nemsokára be is fejeződik és a kiásott régiségek a múzeumba kerülnek. Azonban az ásatás munkáját megtekintők közül sokan megkérdezték már tőlünk: vájjon a kisvárdaiak megtudják-e valaha, hogy milyen eredménnyel járt a kutatás? Gondolunk-e arra, hogy sokszázan lennének kíváncsiak arra, milyen volt szülővárosuk múltja? A felelet erre csak egy lehetett: az a nagy érdeklődés, amit a helybeliek a vár története iránt tanúsítanak, megérdemli, hogyha csak szerény keretek között is, de bemutassuk azokat a tárgyakat, amiket ezen és a már korábbi ásatásokon Kisvárdán találtunk, s elmondjuk mindazt, amit a helység történetéről megtudtunk. A tanítóképző tanári karának és a járási tanács illetékeseinek segítségével a népművelési minisztérium múzeumi főosztálya nemsokára egy múzeumszámban kisebb kiállításon mutatja be: milyen „kincseket'1 találtak a régészek ásói a vár környékén! Dolgozó népünk a párt és a kormány nagyfokú támogatásával így ismeri meg egyre jobban a letűnt korok történelmét és népét. Ezen a szülői értekezleten ismertette, miként segítsék a szülők gyermekeiket iskolai feladataik végzésében. Ismertette a legújabb pedagógiai eljárásokat, módszereket, amelyeket a pedagógus az iskolában munkája végzése közben alkalmaz. A szülők hálásan fogadták a jó tanácsokat és kezdeményezést s ettől kezdődően szoros kapcsolatokat tartottak az iskolával, nevelőkkel. A jó kapcsolatot Darvas Lász- lóné tovább mélyítette családlátogatásaival. ahol közvetlen környezetében ismerte meg tanítványait. A tanítási órákra való gondos felkészülés, a sokoldalú szemléltetés biztosításához a szülőket is bevonta s nem hanyagolta el a tanulók munkájának állandó, rendszeres ellenőrzésének alkalmazását sem. A lelkes, jó munka nyomán jó eredmények születtek. Osztálya tanulói igen szépen olvasnak, írnak, számolnak — szüleik kedves örömére. 1 AGÁRDI JÓZSEF, a IV. sz; ált. iskola igazgatója. ivói ÁPRILIS 9, PÉNiLu t \ ,\ E V 1. A L Darvas Lászlóné, a nyíregyházi IV. számú általános iskola tanítónője az 1952/53. tanévben „Kiváló tanító“-! kitüntetésben részesült. Kitüntetését az oktatásügyi minisztériumban vette át, ahol ígéretet tett arra, hogy még jobb munkával fogja megbecsülését viszonozni. Az 1953/54. tanév elején nagy szeretettel vonta maga köré a kicsi, elsőosztályos tanulóit, majd rövid párheti foglalkozás után a többi I. osztályban tanító kartársaival szülői értekezletet hívatott össze. Egy kiváló pedagógus
