Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

1904 ÁPRILIS 1, CSÜTÖRTÖK

NÉPLAP

Erősödik a tömegpusztító fegyverek eltiltását követelő mozgalom

Nehru miniszterelnök — mint az „Indinfo” jelenti — március

29-én Uj-Delhiben az indiai köz- igazgatási intézet felavatása alkalmával mondott beszédében felhívta az Egyesült Államokat és azokat a hatalmakat, amelyek hidrogénbombával rendelkeznek, hogy ne kísérletezzenek vele. — „Teljes mértékben együttérzek azzal az Angliában és több más országban elhangzott kéréssel és követeléssel — mondotta Nehru, — hogy hagyjanak fel az ilyesfajta kísérletezéssel.”

Nehru azt a reményét fejezte ki, hogy az illetékes hatalmak

figyelemre méltatják azt a kívánságot, hogy hagyják abba a borzalmas hidrogénfegyverrel folytatott kísérleteket.

Március 27-én a japán parlament egyik termében ülést tartott az alkotmányvédö országos szövetség állandó bizottsága. Az ülésen elhatározták, hogy különleges bizottságot alakítanak, amely tanulmányozni fogja az atomerő fölötti nemzetközi ellenőrzés bevezetésének kérdését. Azt is elhatározták, hogy április folyamán tiltakozó gyűléseket szerveznek Tokióban az atomfegyver alkalmazása ellen.

Árleszállítás Csehszlovákiában

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága március 29-én ülést tartott. A plé- num megvitatta és jóváhagyta azt a párt- és kormányhatározattervezetet, amely az élelmiszerek

és iparcikkek kiskereskedelmi árainak harmadik csökkentésére vonatkozik. A kérdéssel kapcsolatban Viliam Siroky tartott beszámolót.

A J’ÜRitá“ leleplezései Piccioni és Spataro hamis adóbevallásairól

Az olasz minisztertanács kedden rendeletet hozott, amelynek értelmében hat hónapig terjedő elzárással büntetik azokat, akik a valóságnak meg nem felelő adóbevallást tettek és évi jövedelmük meghaladja a hatmillió lírát. A „l’Unitá” keddi száma leleplező cikket közölt arról, hogy milyen kiváltságos elbánásban részesülnek a klerikális vezetők a kincstár részéről: Piccioni külügyminiszter 1953- ban 45.000 líra adót fizetett, vagyis kevesebbet, mint ameny- nyit egy átlagos tisztviselő fizet. A külügyminiszter adóbevallása

szerint leánya jövedelme havi

12.000 líra, vagyis amennyi egy háztartási alkalmazotté és két fia kevesebb, mint harmincezer lírát, vagyis annyit keres, mint egy építőmunkás. A kincstár Piccionit ezen az alapon adóztatta meg.

Spataro, a Keresztény-Demokrata Párt titkárhelyettese hasonlóan alacsony adót fizet. — Mint ismeretes, Spataro fia Montagna márki üzlettársa és a számítások szerint a legutóbbi években többmilliárd líra volt a jövedelme.

Xtiíföldi hírek

Három hete tart a newyorki kikötőmunkások sztrájkja, amely teljesen megbénította a newyorki kikötő munkáját. A sztrájk miatt sok hajó nem New Yorkban köt ki, hanem Baltimore, Philadelphia és az Egyesült Államok keleti partvidékének más kikötői felé tart.

*

Az athéni rádió jelentése szerint Likurezosz belügyminiszter közölte, hogy Papagosz miniszter- elnök rendeletére mindennemű gyűlést és tüntetést betiltottak.

*

Indonéziában terjed a sztrájkmozgalom. Dzsakarta kikötőjében március 29-én többezer munkás sztrájkolt. A sztrájkolok 16 százalékos béremelést követelnek. — Ugyanilyen követelést emeltek a szurabajai kikötő munkásai is. Szumatra keleti partvidékének vasutasai is abbahagyták a munkát.

*

Március 28-án az osztrák nők kongresszusa befejezte munkáját. A kongresszus általános határozata az osztrák nők alapvető követeléseit tartalmazza. A kongresz- szus határozatban tiltakozott az Anschluss-politika, valamint Kesselring háborús bűnös Ausztriába érkezése ellen.

Március 28-án a bécsi Konzert- hausban a főváros dolgozói nagygyűlést tartottak az osztrák nők kongresszusának befejezése alkalmából.

Mi a békemozgalom célja?

Irta: TÓTH JÁNOS, megyei békebizottsági titkár.

Március 23-iki számunkban válaszoltunk már a békemozgalommal kapcsolatos kérdések egyikérc és ismertettük: mi a békemozgalom alapja. Most a békemozgalom célját ismertetjük olvasóinkkal és békebizottságainkkal.

Azt tudjuk, hogy mindenkinek van valami célja az életben, amit cl szeretne érni. Az egyik ember házat akar építeni, a tudós valami újat akar feltalálni, a színész kiválóan akar alakítani, az énekes szépen akar énekelni. Cél nélkül nem történik semmi és ez a politikai életre is vonatkozik.

Látjuk azt, hogy a háborús gyújtogatok a világ különböző pontjain haditámaszpontokat építenek. Amikor erről hallunk, önkéntelenül eszünkbe jut: ez

sem történik cél nélkül. A cél az új háború kirobbantása. Ezt a célt szolgálják a haditámaszpontok építése, a különböző provokációk, az imperialisták részéről történő különböző megnyilvánulások.

Nos, a békemozgalomnak is meg van a maga sajátos célkitűzése, s ez pedig a következő:

A mai békemozgalom célját már kezdettől fogva az új háború elhárításában jelölték meg. Sztálin elvtárs halála előtt az utóbbi években több nyilatkozatban és beszédben foglalkozott a háború és a béke kérdésével. — Ezekben a nyilatkozatokban és beszédekben arra tanította a népeket, hogy a népek kezébe van letéve a béke megőrzésének ügye és az szükséges, hogy a népek, az egyszerű emberek leplezzék le a háborús gyújtogatókat. Ki ne emlékezne Sztálin elvtársnak erre a mondására: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válik akkor, ha az imperialistáknak sikerül megtéveszteni, félrevezetni a népeket és egy újabb háborúba sodorni őket."

Sztálin elvtárs ezen mondása óta mintegy két év telt el, de ezek

a szavak ma is érvényben vannak, ma is élnek. De Sztálin elvtárs nemcsak figyelmeztette a népeket a béke megvédésének fontosságára, a háborús gyújtogatok leleplezésére, hanem utolsó művében tömören és mindenki számára érthetően összefoglalta a békemozgalom célját, a következőkben: „A mostani békemozgalomnak az a célja, hogy harcba vigye a néptömegeket a béke megvédéséért, az új világháború elhárításáért. Tehát nem az a célja, hogy megdöntse a kapitalizmust, és megteremtse a szocializmust, hanem a béke megvédéséért vívott harc demokratikus céljaira korlátozódik.“

A mai békemozgalom alapvetően különbözik az első világháború alatt kialakult békemozgalomtól abban, hogy nem követ szocialista, hanem csupán demokratikus célt. A mai békemozgalom célja korlátozottabb, mint az eddigi békemozgalmaké volt. Ez rendkívül fontos körülmény és ezt figyelembe kell venni békebizottságainknak, de figyelembe kell venni a párt- és tömegszervezeti aktivistáknak is. Miért? Azért, mert ez a tény arra mutat, hogy a mai békemozgalom fel sem veti a társadalmi formák kérdését, nem vitatkozik egyik, vagy másik társadalmi rendszer előnyéről, nem tűzi maga elé a kapitalizmus megdöntését, nem törekszik a szocializmus megteremtésére, nem proletármozgalom, hanem össznépi demokratikus mozgalom.

Mindenesetre a háborús gyújtogatok szeretnék a békemozgalmai szocialista mozgalommá kikiáltani, szeretnék vörösre festeni, hogy elhitessék: a békemozgalom csak a kommunisták ügye, csak a kommunisták érdekét szolgálja, így gondolják eltántorítani a béke ügyétől azokat, akiknek jelenleg ugyan nem érdekük a szocializmus megvalósítása, de szeretik a békét.

A háborús gyujtogatóknak terve azonban nem sikerül. Nem sikerülhet azért, mert az egyszerű emberek egyre inkább látják, hogy a béke megvédése mennyire fontos, látják azt a tényt, hogy a kommunista Aragon francia költő, Péter János magyar református püspök a Béke-Világtanács ülésén kezetfognak egymással és megértik egymást. Megértik egymást, mert a béke ügyéről van szó, amely ledönt ma mintán gátat és egybefolyik a népek akaratával. Malenkov elvtárs szintén válaszolt ezeknek a hamisítóknak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán. Ezt mondotta: „A háborús gyujtogatóknak nem sikerül ezt a pártonkívüli, békés demokratikus mozgalmat pártmozgalomnak, kommunista mozgalomnak feltüntetni.”

A mostani békemozgalom célja tehát megakadályozni a készülő háborút, még pedig nem a béke iránti meddő sóhajtozással, hanem aktív harccal, a néptömegek egyesítésével.

Ha a nemzetközi békemozgalom célja ez, akkor a magyar békemozgalomnak sem lehet más a célja. A mi békebizottságainknak is az a feladatuk, hogy mozgósítsák a néptömegeket a béke megvédéséért vívott harcra, a mi békebizottságainknak is az a feladata, hogy megteremtse a legszélesebb népi egységet. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy most már a mi békebizottságaink munkájában részt vehetnek a kulákok és egyéb ellenséges elemek, mert ezeknek egyáltalán nem céljuk a béke fenntartása, mert ezek az elemek egy esetleges háború útján szeretnék visz- szaszerezni birtokaikat, pozíciójukat. A mi békemozgalmunk feladata, hogy a „béke, munka, jólét“-jelszó megmagyarázásával egész dolgozó népünket mozgósítsa a béke megvédésére!

Külpolii iKAi Krónika

A szovjet kormány nyilatkozatát, amely közli, hogy a szovjet kormány ugyanolyan kapcsolatokat létesít a Német Demokratikus Köztársasággal, mint más szuverén államokkal, méltán hatalmas nemzetközi jelentőségű eseményként értékeli a világsajtó és a világ közvéleménye. A szovjet kormány nyilatkozata elsősorban Németországban keltett nagy visszhangot. Ez azt bizonyítja, hogy a döntés megfelel a német lakosság alapvető érdekeinek, mind Németország keleti, mind Dedig nyugati részében. „A Szovjetunió nyilatkozata — mutat rá többi között az Abend című lap — teljesen szabadkezet ad a Német Demokratikus Köztársaságnak, hogy olyan határozatokat hozhasson, amelyek Nyugat- és Kelet-Németország közeledését szolgálják.” A nyugatnémet Brc- mendben megjelenő Weser-Kurier című burzsoá lap megállapítja, hogy a Szovjetunió „barátságos gesztust tett a németek felé. Ennek nyomán — írja a lap — Nyugat-Németország lakosságának feltétlenül látnia kell, minő különbség van a Német Demokratikus Köztársaság és a bonni állam helyzete között“. A Dagens Nyheter című svéd lap szerint a nyilatkozat „bombarobbanásszejű benyomást keltett, meglepetést, zavart és fejetlenséget okozott”. Az Egyesült Államok külügyminisztériumát nyugtalanítja a szovjet kormánynak a német probléma békés rendezését és Németország nemzeti szuverénitásának demokratikus alapon való biztosítását szolgáló új lépése. Egyes amerikai tudósítók amellett, hogy beismerik a Nyugat-Németországra ráerőszakolt megszállási rendszert, kénytelenek azt is megállapítani, hogy a Német Demokratikus Köztársaság jogot nyert, hogy szabadon dönthessen ügyeiben; A Le Monde című francia lap megjegyzi, hogy a szovjet kormány nyilatkozata egyidőben történt azzal, hogy a nyugati hatalmak főbiztosai jóváhagyták a bonni alkotmány katonai módosítását. A lap ezt írja: „Grotewohl Németországa természetesen nagyobb kielégítést nyert, mint az Adenauer-féle Németország; -..” Az Avanti című olasz lap hangoztatja, hogy a Szovjetunió döntése „új hozzájárulás az európai problémák megoldásához.

genfi értekezlet közeledtével egyre inkább előtérbe kerül a koreai és indokínai kérdés békés rendezésének ügye. A Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa március közepén Ho Si Minh elnökletével ülést tartott. A minisztertanács ezen az ülésen hangsúlyozta, hogy a genfi értekezlet összehívására vonatkozó elhatározás Vietnam, Khmer és Patet-Lao népe ellenállási harcának sikerét jelenti. A genfi értekezlet ugyanakkor a Szovjetunió és a béke, demokrácia világot átfogó tábora békepolitikájának eredménye. A Pravda vezércikket közöl „A gyarmatok népei békét és nemzeti függetlenséget követelnek“ címmel. Világszerte — hangzik a vezércikk — százmilliók harcolnak rendíthetetlen elszántsággal a gyarmati rabság ellen, a gyarmatok népeinek nemzeti függetlenségéért, a békéért és a demokráciáért; Az Egyesült Államok, Anglia és más kapitalista országok politikai vezetői kíméletlenül elfojtanak minden olyan kísérletet, amellyel a gyarmatok és a függő országok lakossága a külföldi jármot igyekszik lerázni. Erről tanúskodik az Egyesült Államok indokínai politikája is. Az Egyesült Államok politikai körei az indokínai háború folytatására és kiterjesztésére törekednek. A gyarmatok és félgyarmatok népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát azonban semmiféle megtorló intézkedéssel nem törhetik meg. Ma már nem vagyunk a XIX. században. Ázsia népeinek eltökélt szándéka, hogy az örökös háborús tűzfészek Ázsiáját a nemzetközi béke biztos bástyájává változtassák. Az akció tömeges volta az, ami különösen jellemzi a nemzeti felszabadító mozgalom mostani szakaszát. Az a harc, amelyet a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe szabadságáért és nemzeti függetlenségéért vív, ragyogó példája az arcvonal és a hátország hősiességének. Az ázsiai országok és más országok népei a koreai kérdés békés rendezését és az indokínai béke helyreállítását követelik. A gyarmatok és félgyarmatok nemzeti felszabadító erői abból a harcból merítenek lelkesedést, amelyet a népek világszerte a békéért vívnak, abból a testvéri támogatásból és együttérzésből, amelyre az egész világ dolgozóinál találnak.

Kereskedés élő áruval

A török uralkodó körök _ politikájának célja a fegyverkezési hajsza, amerikai haditámaszponttá akarják változtatni az országot. A török lakosságnak sokba kerül ez a politika. Az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek árai állandóan emelkednek, egyre nagyobb lesz a lakásínség. A helyzet napról napra rosszabbodik és még a reakciós török lapok is kénytelenek akarva- nemakarva — az elégedetlenségre való tekintettel — néha foglalkozni ezzel a témával. „A drágaság olyan nagy, — írja a „Jeni Istanbul“ című újság a magas isztan- buli létfenntartási költségekről —, hogy szinte csodálatos, hogyan tudnak élni ilt az emberek.” Pedig Isztanbul egyáltalán nem kivétel.

A szinte hihetetlen nélkülözések egyik következménye az országban nyíltan folyó rabszolgakereskedelem. — A mai Törökországban megszokott jelenséggé vált a nők és gyermekek eladása. A „Literaturen front” című bolgár újság nemrégiben részleteket közölt török lapokból, amelyekből kitűnik, hogy Törökországban adják-ve- szik az embereket.

A „Republik“ című török újság például nyíltan írja, hogy „Törökországban mindenfelé találkozhatunk szerencsétlen anyákkal, akik eladják gyermekeiket...” A „Són Telegraf” című másik török újság „Az anya eladta leányát“ címen közöl cikket. A cikk beszámol arról, hogy egy Durdane nevű ankarai leányt anyja 500

líráért eladott egy Vaszif nevezető egyénnek. A „Jeni Istanbul“ című újságban megjelent alábbi szűkszavú hír ugyanilyen ékesszólóan beszél a török nők jog- fosztottságáról, a dolgozók nélkülözéseiről: „Halil Güler eladta 45 liráért 16 éves feleségét Iszmail Hen- genlinek .. Amikor megkérdezték tőle, miért tette ezt, Güler azt válaszolta, hogy a rendkívül nagymérvű szegénység kényszerítette erre.” ínség és nyomorúság Törökország népének sorsa, amely kénytelen elszenvedni a nagybirtokosok és kapitalisták kegyetlen kizsákmányolását és az amerikai monopóliumok önkényes garázdálkodását;