Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-04 / 80. szám

<> NÉPLAP VA3ÁRNA? Határ, mely összeköt... — Záhonyi jegyzetek — Orvoslást várunk V lyukodi sportolók panasza Őrségváltás van a záhonyi Ti- sza-hídon, a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének állam­határán. A határőrök átadják és átveszik a szolgálatot. A szovjet és magyar határőr szembefordul. Tisztelegnek. Barátok köszöntik egymást... „ h incseskapuu Valaki igen találóan „Kincses- kapu“-nak nevezte el Záhonyt. Jó elnevezés. Csak szét kell néz­ni ezen a hét kilométer hosszú pályaudvaron és az ember rögtön látja, mennyire igaz ez a név. Sipos Sándor, az állomásfőnök helyettese vállalkozik, hogy ka­lauzoljon. Magas, testes, de moz­gékony ember. Amikor erősen debrecenvidéki tájszólással az it­teni életről beszél, van valami a hangjában a tulajdonos büszkesé­géből, amint mutogatja — mint ő nevezi félig tréfásan, félig komo­lyan — a birodalmat. — Higgye el az elvtárs, valósá­gos birodalom ez — magyarázza. — Több mint ezer ember dolgo­zik mindennap az állomáson. Ne gondolja, hogy ez sok. Éppenség­gel kevés is. És amit ezután lát az ember, abból tényleg megérti, hogy Zá­honyban valóban van munka elég. A vágányokon szinte szünet nélkül tolatnak, vontatnak. Köz­ben indítják és fogadlak a vona­tokat, amelyek Csapról, a szovjet határállomásról érkeznek, a „szé­les vágányokról“ (tudvalevőleg a szovjet vasutakon a nyomtáv 9 centiméterrel szélesebb, mint ná­lunk), vagy ugyanonnan indulnak a Szovjetunió felé, vagypedig a „normál vágányokról“ küldenek éppen egy-egy vonatot Miskolcra. Szolnokra, esetleg Budapest-Fe- rencvárosba. Az állomás nagy mérlegénél ál­landó a sürgés-forgás. A mérleg­ről meghatározott terv szerint küldik a kocsikat átrakásra vagy kiürítésre a vasérctelepre. Nein messze innen a kokszcsuszdán széles szovjet vagonokból az alul­ra beállított magyar kocsikba kokszot vagy kőszénkátrányt eresztenek le. A daruk alatt az egyik széles vágányon egy <50 tonnás turbina átemelésén fára­doznak. A gépet különleges va­gonnal kell elszállítani Diósgyőr­be. Persze itt már nem újság az ilyen bonyolult munka. Nemrégen is két darab, egyenként 67 ton­nás gőzkalapácsvezetőt indítottak útnak ugyancsak Diósgyőrbe. A darupályától ötpercnyire van a vasérctelep. Hosszú vörös dom- ihok: ez a vasérc. Az-olajbagger valóságos utat vág a vasércdom­bokból. Több, mint hatvan . ya- gent rak meg műszakonként. Beszédes számok Érdekes és tanulságos belela- nozni egv-egy naplóba. Fazekas Zoltán állomásirányító feljegyzé­sei szerint így fest március vége egyik napjának az ország belse­jébe irányuló forgalma: — Elindítottunk az ország bel­sejébe 15 tehervonatot. Tizenegye* Szolnok felé, megrakva gyapottal, öntöttvassal, nyersvassal, deszká­val, tűzifával, gépekkel, rönkfá- val, faszénnel, szövetáruval, acél­áruval. csövekkel, teával, olajjal, anilinnel. kőszénkátránnval, rotá­ciós papírral és egyebekkel. Négy vonat, amely Miskolcra ment. vasércet és kokszot vitt Diósgyőr­nek és Ózdnak. Jellemző dologként említi mee. hogy a daruk két és fél óra alatt 26 kocsiról rakták át az árut és hogy 24 óra alatt csaknem 300 vagont mértek le. Az állomás kereskedelmi rész- a következőket olvashattuk az 1934 március 27-i dátumnál: Beérkezett a Szovjetunióból: 44 vagon vasérc 10 vagon koksz 14 vagon cellulózé 12 vagon rotációspapír 10 vagon gyapot 2 vagon lenkóc 18 vagon gömbfa 10 vagon tűzifa 9 vagon nyersvas 2 vagon rézgálic 1 vagon kaucsuk 3 vagon szóda 1 vagon grafit 5 vagon kén 3 vagon kőszénkátrány 3 vagon acéláru 2 vagon darabáru (gyógy­szer, mezőgazdasági gép, golyóscsapágy stb.) 4 vagon gépalkatrész 11 vagon egyéb áru összesen: 164 vagon áru. Meg kell jegyezni, hogy ezt a napot Záhonyban közepesnek tartják. Mert megszokott dolog, hogy nem egy nap még ennél is több értékes szállítmány özönlik be a ..Kincseskapun“. A Záhonynál hazánkba özönlő importcikkek tömege azt is meg­mutatja, milyen sokat fejlődött az utóbbi években a magyar kül­kereskedelem, az exportra dolgo­zó hazai ipar. A szovjet-magyar kereskedelmi egyezmény új, nagy távlatokat tár külkereskedel­münk elé. A Szovjetunióból ha­talmas anyagi segítséget kapha­tunk mezőgazdaságunk, iparunk számára, s a hatalmas szovjet tervgazdaság biztos piac a ma­gyar exportcikkek számára. — Jó érzés látni, — jegyzi meg Fazekas Zoltán —, hogy ezt a sók értékes rakományt, amely érkezik, a magyar nép is értékes szállítmányokkal viszonozza. Vasutasharátság A két halárállomás szoros kap­csolatot tart fenn egymással. — Mindkét részről őszinte segítetti- akarás jellemzi ezt a kapcsolatot. Ha arról van szó. hogy akár egyik, akár másik állomáson tor­lódás keletkezett, egy telefonbe­szélgetés és módosítják az indítá­sok idejét. Ha a magyar vasutasoknak hosszabb ideig kell időzniök Csa­pon, meleg vendégszeretettel fo­gadják őket a csapi vasutasszál­lodában, amelyről elismeréssel nyilatkoznak a záhonyi mozdony- vezetők es fűtők. Azt mondják, hogy a csapi vasutasszálloda egye­síti magában egy szanatórium és egy nagyvárosi munkásklub leg­jobb tulajdonságait. Frissen hú­zott ágyak, finom hálóruha, pa­pucs, hideg-meleg fürdő fogadja a fáradt vasutasokat. A korsze­rűen, szinte fényűzően berende­zett épületben különösen a tár­salgót látogatják szívesen a ma­gyarok. Itt ugyanis hosszasan be­szélgethetnek a szovjet kollégák­kal, s — hogy teljesen otthon érezzék magukat — a nagy zene­gép mellett ott van egy csomó magyar hanglemez is. A két állomás vasutasainak ba­rátságára, a szovjet vasutasok segítőkészségére igen jellemző Goes Mihály esete. Goes Miska bácsi — nem tudni miért, Zá­honyban mindenki így hívja a jó­vágású. még nem is öreg moz- donyfelvigyázót — így beszél ar­ról az esetről, amikor Csapon le­esett a mozdonyáról és két helyen eltörte' a lábát: — Egy perc múlva már ott volt mellettem Tkacsev elvtárs. a csapi főnök meg egy szovjet vasutasezredes. Azonnal felaján­lották. hogy húsz percen belül re­pülőgéppel küldenek a munkácsi kórházba. Érti kérem? Repülő­géppé! ! Amit még meg kell tanulni Sziics Sándor, s záhonyi főnök tökéletesen beszél oroszul, így hát minden alkalmat megragad, hogy tapasztalatokat cseréljen Tkacsev elvtárssal, a csapi főnök­kel. Sokat beszélgetnek a forga­lom irányításáról, a munka meg­szervezéséről, egyszóval azokról a kérdésekről, amelyek foglalkoz­tatják a határállomás vasutasait. A záhonyiak már sok mindent át­vettek a csapiaktól, de azért van még néhány dolog, amit nem ár­tana megtanulni. A záhonyi állomáson gyakran megfordulnak szovjet mozdonyok. Érdemes felmenni egy szovjet, mozdonyra és körülnézni ott. Si­pos Sándorral fel is kapaszko­dunk a 3307-es szovjet gépre. Du- banyinszkij fűtő éppen tüzet pu­col. Jöttünkre egy kis ideig abba­hagyja a munkát és nem kis büszkeséggel mutogatja gépét. — Megmagyarázza, mi a különbség szerkezetileg a szovjet és magyar mozdonyok'között. Nem sok. Egy komoly különbséget azonban az is észrevesz, aki nem ért a moz­donyokhoz. Éspedig azt, hogy ez a gép olyan tiszta kívül-belül, hogy öröm ránézni. A tűztér aj­taja előtt nincsenek elhullott szándarabok, sehol semmi szemét, minden ragyog a tisztaságtól. — Akár egy patika, — jegyzi meg Sipos Sándor. Nem ártana, ha sok magyar mozdonyvezető körülnézne egy ilyen szovjet mozdonyon. Meg kellene már tanulni úgy ápolni a mozdonyokat, ahogy Dubanyin- szkij elvtárs és a többi szovjet vasutas teszi. A másik tanulnivaló már a ma­gyar vasút vezetőinek szól. A zá­honyiak ugyanis sokszor látnak a szovjet mozdonyvezetőknél és a többieknél egy kis. füzetet. Ez az apró brosúra a szovjet vasúti for­galmi „Utasítás“. Ennek a füze- tecskének láttán bizony megfáj­dul a magyar vasutasok szíve. Mert a magyar „Utasítás“ olyan bonyolult, hogy ember legyen, aki a fejében tartja. Jó volna — mondják a vasutasok —, ha ná­lunk is így leegyszerűsítenék az „Utasítás“-! — Jó dolog Záhonyban vasutas­nak lenni — jegyzi meg elgon­dolkozva Sipos Sándor, amikor az állomásirányító épületéből, amely az állomás legmagasabb pontja, körülnézünk. — Az ember min­dennap érzi, mit jelent egy ilyen barát, mint ez a nagy ország — és Csap felé int a kezével. — Hány értékes szállítmány jött már itt be! Ezernyi fajta áru, amit a nj’Ugatiak blokádja „stra­tégiai okokból“ el akart zárni tő­lünk. És hány küldöttség érke­zett hozzánk Záhonyon át! Ta­pasztalatokat hoztak, segíteni jöt­tek, megismertetni bennünket mindazzal, amit elértek. Legutóbb éppen a Mojszejev-együttest fo­gadtuk. Mi üdvözöltük először őket is magyar földön. És mi bú­csúztatjuk azokat is, akik tanul­ni mennek a Szovjetunióba. A magyar delegációkat, a diákjain­kat ... Innen, az állomásirányító szo­bájából jól látni, hogy a hídon most jön át egy vonat. Egy pil­lantás a kimutatásra: 2300 tonna vasércet hoz. Kisütött a nap. Az állomás- épületet már díszítik. Április 4-re készül Záhony, a magyar határ- állomás. A hídról legördül az érkező te­hervonat. Mozdonya csillog a nap­fényben. S a napsugarak bera­gyognak mindent: az állomást, a sineket, a megrakott vagonokat, a vasércdombokat, a környező zöld mezőket, a Tisza felett ívelő karcsú hidat, s a határt, mely összeköt két baráti országot, s c két ország testvéri népeit. SZILVASI LAJOS. (A „Szabad Nép‘‘ legutóbbi számából.) Tyúkodon nincs sportélet, pe­dig kévés községben szeretik úgy a sportot, mint éppen Tyúkod községben. Sportolásra alkalmas hely is van, csak az nincs, aki támogatná a sportolókat, segítene problémájuk elintézésében. A futballisták rossz cipőben és ron­gyos mezben játszanak. . TAKÁCS FERENC, Mátészalka. Helyiséget kérnek a tiszadobi DISZ-liatalok A tiszadobi DISz-fiatalok szíve­sen eljárnának DISz-gyűlésekre tanulni, szórakozni is, csak az a baj, .hogy nincs a DISz-nek he­lyisége. ígéretekkel már elteltek a fiatalok, de sem a községi ta­nács, sem a községi pártszervezet nem segít rajtunk. Ideje lenne már a tiszadobi DISz-fiatalok részére egy helyisé­get biztosítani. ÜVEGES LÁSZLÓ, Tiszadob. Elég voll az Ígéretből, nekem pénzre van szükségem 1953 október 1-től október 11-ig a botpaládi tejcsarnok építkezé­sénél dolgoztam 20 forintos napi­díj mellett. Az építkezést munka­versenyben végeztük, így tíz nap alatt be is fejeztük. Akkor azt az ígéretet kaptam, hogy a részemre járó 200 forintot a mátészalkai tejipari vállalattól 8 napon belül megkapom. Már 1954 március 17-e is elmúlt, de a munkám után já­ró fizetésemet a mai napig sem kaptam meg. Az ígérgetésekből már elég volt, nekem a pénzemre van szükségem. FARKAS MIKLÓS, Botpalád, Petőfi tsz-tag. Várjuk » jutalmul.. Vállalatunk, a 61/3. Építőipari Vállalat a kisvárdai Vulkán épít­kezésén 1953 decemberében pót­munkákat végzett. Az ott dol­gozó 16 munkásnak 4.000 forint jutalmat ígért a Vulkán igazga­tója. A mankók befejezésével a kohó- és gépipari minisztérium a jutalom kifizetését jóvá is hagy­ta, Buzánszki elvtárs a Vulkán, igazgatója szintén aláírta a mű­szaki ellenőrrel együtt és enge­délyezték a kifizetést. A 61/3. Építőipari Vállalat a nyíregyházig Beruházási Bank felé érvényesí­tette, a Nemzeti Bank azonban még mindig nem fizette ki, mert állítólag még egy aláírás hiány­zik, ami szükséges a kifizetés­hez. Az illetékesek azonban sem­mit sem tesznek,- amivel elősegí­tenék, hqgy a 16 dolgozó, akik már több mint 3 hónapja várják az ígért jutalmat, megkapják jo­gos járandóságukat. Szabó József 61 3. Építőipari Vállalat, Mátészalka. A Néplap elintézte „A Néplap március 21-1 számában „Segítsenek megtalálni a pénzemet” cikk jelent meg Matolcsi Lajos sóstóhegyi lakos alá­írásával. A cikkíró elvtárs szerelési munkájáról szóló számla köny- velöségiinkhöz érkezett. Gazdaságunk egyszámlánkról a munka- díj összeget átutalta, azonban a Magyar Nemzeti Bank városi fiókja megfelelő fedezet hiányában a kiutalást nem folyósította. A napokban érkezett hozzánk az MNB-töl egy levél, melyben ér­tesítettek bennünket, hogy a kérdéses munkat)éi;l, a postának kéz­besítés végett átadták. KISS SÁNDOR állami 'áíiitlasági igazgató.’’ * * Március 24-én értesített bennünket Matolcsi Lajos, hogy a keinccsei állami gazdaságtól járó munkabérét megkapta. * * „A berkeszi DlSZ-szervczet nevében köszönöm meg, hogy a Néplap elintézte kérelmünket. Kultúrotthonunkat visszakaptuk. —> Szamunkra megnyílt a lehetőség, hogy kultúráidét éljünk. A le­hetőségeket mi ki is használjuk. Eddig két előadást és egy tánc­mulatságot rendeztünk kultúrotthínunkban. A község dolgozói, if- jai örömmel szórakoznak újra a DISZ-szcrvczet kultúrhelyiségé- ben. KASZÁS LÁSZLÓ Dísz-titkár h., Berkesz.” * * „Yásárosnaményi idénytelepünk felszámolásáig a bortermelők az idénytelepnél jelentkeztek beadási könyvekkel, amelyben a beadási kötelezettség mérséklése be voit vezetve. Ezeknek a ter­melőknek folyó év január 15-én fizettük ki a mérséklésből eredő vételár külünbözetet. A vásárosnaményi tanácstól azóta csupán egyetlen termelő kötelezettségének mérsékléséről érkezett értesí­tés, akinek ki is fizetik a különbözeiét. Ha vállalatunk a tanács­tól megkapja azoknak a termelőknek a névsorát, akiket a mér­séklés érintett, liét-három napon beiül átutaljuk a vételár külön- bözeiel. A vásárosnaményi körzethez tartozó Nagydobos községi tanács vb.-íől érkezett kimutatás 22 nagydobosi termelő beadási kötele­zettségének mérsékléséről értesít. Ezeknek a termelőknek két na­pon belül folyósítjuk a vételárkü önbözetet. MÜLLER ISTVÁN Tokajhegyaljai Borforgalmi V.” * * „A Néplap március 28-i számában olvastuk Juszku János pa­naszát. Közöljük, hogy ügyét kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a kukoricaszár vételárát 'február 26-án kiutaltuk. A pana­szos azért nem kapta meg eddig a pénzt, mert a posta téves cím­zés miatt visszaküldte. 1—2 napon belül a panaszos a vételárat kézhez fogja kapni. Szabolcs-Szatmármegyei Állat- és Zsírgyííjtő Vállalat: PONGRÁCZ.” * * „A mátészalkai állomás forgalmi dolgozóival kapcsolatban cikk jelent meg a Néplapban. A forgalmi szolgálattevőt és egy dolgozó társát udvariatlan maga óriásáért szigorúan felelősségre vontuk cs havi prémiumának 55 s ázalékát megvontuk. HRECHUS ISTVÁN s. k. műszaki főtanácsos.'’ Az elmúlt hét folyamán már­cius 29-tól április 3-ig 218 levél érkezett szerkesztőségünkbe. Ez idő alalt 56 levelet közöltünk Ia- I púnkban. Különböző szervektől 11 olyan választ kaptunk, amely­ben a dolgozók bejelentései, pa­naszai nyomán tett intézkedései­ket közük. i^eYclc£4»«iiaozj£«tSxiiunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents