Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)
1954-03-31 / 76. szám
1954 MÁRCIUS 31, SZirt. Hozzászólások a módosítóit szervezeti szabáiijzaf tervezetéhez Az új szervezeti szabályzat tovább erősíti pártunk sorait „Pártunk szervezeti szabályzat- tervezetének tanulmányozása során örömmel állapítottam meg, hogy több olyan módosítással bővült, amely még jobban elősegíti pártunk megerősödését, egységet cs a dolgozó tömegekkel való kapcsolatának elmélyítését. A 3/g. pont ragadta meg legjobban a figyelmemet, amely kimondja, hogy a párttag: „fejlessze a bírálatot, önbfrálatot és az alulról jövő bírálatot, ne titkolja el és személyekre való tekintet nélkül tárja fel a párt előtt a munkában észlelt hibákat, rendellenességeket; ne legyen közömbös a hibákkal szemben, küzdjön megszüntetésükért, harcoljon a munkában a látszatsikerre való törekvés, az önteltség ellen. A bírálat elfojtása összeférhetetlen a párthoz való tartozással*1. Pártunk szervezeti szabályzata törvény minden párttag számára, mely nemcsak jogainkat és kötelességeinket szabja meg, hanem erőt merítünk belőle további munkánkhoz. Helyeslem a módosított szervezeti szabályzat tervezetének pontjait, s úgy látom, hogy a párttagok, sőt a párton- kívüli dolgozók is nagy érdeklődéssel tanulmányozzák és még ' nagyobb bizalommal vannak a párt iránt. KAJATI SÁNDOR, a Textilnagykereskedelmi Vállalat vezetője.“ Javaslat a hivatali pártszervezetek munkájával és a pártbizottság; „Pártunk Központi Vezetősége a módosított szervezeti szabályzat- tervezetét a párttagság elé terjeszti megvitatás, hozzászólás céljából. Ezt igen helyesnek tartom, mert így párttagjaink még alaposabban foglalkoznak a szervezeti szabályzattal, megismerik minden pontját, nyilvánítják véleményüket Én magam is néhány napon keresztül tanulmányoztam a módosított szervezeti szabályzat tervezetét és a sajtóban megjelent hozzászólásokat. Nekem is volna javaslatom a módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez. A tervezet 26. és 27. pontja arról szól, hogy a pártbizottságok évenként összehívják a pártértekezletet, ahol a pártbizottság és a revíziós bizottság beszámol addig végzett munkájáról, a pártértekezlet megválasztja a pártbizottságot és a revíziós bizottságot. Ezt a pontot bem tartom ebben a megfogalmazásban elég helyesnek. Tudom, hogy ez serkenteni fogja a párt- bizottságokat a jobb munkára, s r. választásnál nem minden eset• laszíásávnl kapcsolatba ben van szó leváltásról is. Nekem mégis az a véleményem, hogy pártbizottsági munkatársnak nem könnyű a feladata, s elég hosz- szú idő kell ahhoz, hogy megismerje munkaterületét és kellő gyakorlattal rendelkezzen. Éppen ezért én a következő fogalmazást tartanám helyesnek; a pártértekezlet meghallgatja a pártbizottság, illetve a revíziós bizottság beszámolóját, megválasztja a pártbizottságot és revíziós bizottságot, illetve a pártértekezlet megerősítheti választásával a pártbizottságot, vagy új bizottságot választ. A tervezet 34. pontjának második bekezdése a hivatali párt- szervezetek feladatával foglalkozik. Helyes, hogy például a tanácsoknál a tanács VB. elnöke nem tartozik felelősséggel az alapszervezetnek, hanem a városi pártbizottságnak. De szükségesnek tartanám hangsúlyozni, hogy a hivatali pártszervezet feltétlenül foglalkozzon a tanács apparátusának munkaköreivel és a dolgozók problémáival. A tanács szakoszn tályai a hivatali pártszervezetnek — véleményem szerint — kötelesek beszámolni. Továbbá úgy gondolom, hogy ez a pont nem zárja ki, hogy a hivatal vezetője ne dolgozzon megfelelően együtt a hivatali pártszervezet vezetőségével és ne kérje a pártszervezet segítségét. Helyesnek tartom, hogy a szervezeti szabályzat tervezete a bírálat és önbírálat kérdésével is foglalkozik. így párttagjaink még nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek. Végül szeretnék még hozzászólni Kulcsár Ferenc és Várnai Ferenc elvtársak vitájához, amely a Szabad Nép hasábjain folyik. Helyesnek tartom Kulcsár Ferenc javaslatát, mely pontosan és világosan meghatározza, hogy a párt tagja nem lehet az, aki más ember rendszeres kizsákmányolásából él. Azért tartom ezt helyesnek. mert a középparasztság nem él kizsákmányolásból. SALLAI SÁNDORNE, a városi tanács oktatási osztályának vezetője. .,KiS»-y hét a JVéplapért!“ Számos új előfizetője vau már a Néplapnak a baktalórántházi járásban Az „Egy hét a Néplapért”-moz- galom keretein belül a pártszervezetek népnevelői egyre több dolgozó asztalára teszik le a megyei pártbizottság lapját, új előfizetőkkel növekszik a Néplap előfizetőinek tábora. Erről érkeznek jelentések a megye minden részéből. A baktalórántházi járásban számosán fizettek elő a megyei újságra. Baktalórántházán egyetlen nap alatt 10 dolgozó rendelte meg a megyei pártsajtót. Vaján hétfőn három dolgozó fizette elő a Néplapot. A felvilágosító nsunfca legyen a népnevelők eszköze Bár még nem találkoztunk! erősödjön, fellendüljön a népne- ilyen esettel, előfordulhat, hogy j velőmunka az üzemekben, közsé- egyes pártszervezetek, vagy híva-] gekben. Népnevelőink jobb fegy- tali gazdasági vezetők nem értik; vert i\em is találhatnának a fél- meg az „Egy hét a Néplapért”- világosító munka végzéséhez, mozgalom jelentőségét és lénye-1 mint éppen a pártsajtót. Kezük- gét — bürokratikus módszerek-! ben az újsággal keressék fel a kel, intézkedésekkel akarják el-] dolgozókat s az újság cikkei nyo- érni, hogy emelkedjék a Néplap! mán beszélgessenek el az időszerű előfizetőinek száma. Ez teljesen1 bel- és külpolitikai kérdésekről, helytelen. Ezt a mozgalmat párt- j vitassák meg a dolgozókkal a bizottságaink és pártszervezeteinkj kormányprogramm végrehajtásé-' használják fel arra, hogy meg- hoz szükséges feladatokat. A Néplap számos jeges panaszt intézett, intéz el A dolgozók nap, mint nap felkeresik leveleikkel a Néplap szerkesztőségét s nem egy levél jogos sérelem, jogos panasz elintézését kéri. A Néplap szerkesztősége nagy gonddal intézi el ezeket a panaszokat. Sándor, András császlói dolgozó például nem kapta meg a táppénzét azl SZTK-tól. A Néplap intézkedett ügyében s éppen a napokban, március 29-én írta legújabb levelében Sándor András: „...a táppénzemet március 4-én az SZTK kiutalta s azt a helyi postán 8-án már fel is vettem. Köszönöm a Néplapnak, hogy panaszomat, kérelmemet elintézte.” •lói halad a tavaszi munka, a begyűjtés Olcsvaapátiban Levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyet Borbás Imre, a Vörös Csillag tsz. dolgozója küldött Olcsvaapátiból. Levelében többek között ezeket írja: „Községünkben sokan vannak, akik már egészévi tojás- és baromfibeadásukat is teljesítették. Szabó Gusztáv egyénileg dolgozó paraszt, ' Helmeczi Istvánná középparaszt és a Béke termelőszövetkezet is teljesítette félévi baromfi- és tojásbeadási kötelezettségét. A tavaszi mezőgazdasági munkákkal is jól haladunk. Fejtrágyáztunk 250 hold kalászost. — A Vörös Csillag termelőszövetkezetben 100. százalékig elvetették a tavaszi kalászosokat és 3 hold takarmányt. Fejtrágyázást végeztek 40 hold búzán, 10 hold ősziárpán. A napraforgót és cukorrépát most vetik.” Szülői látogatás A FIATAL, szőke, barátságos tekintetű Ignácz Gyula tanító ahogy megy a nagydobosi főutcán, oda-odaköszön a jövő-menő dobosiaknak. Amazok illedelmesen fogadják s egyik-másikójuk meg vissza is mosolyog rá. Mert hiába, hat év nem éppen rövidke idő és éppen ennyi ideje, hogy a tudás aranymagvát hinti a dobosi gyermekekbe. És lámcsak, ahogy a kifakadt tavasz új, nagy ígéretet harsog a délután szürkületé- [ be, oly jó és fenséges érzés arra gondolni: Bizony, nem lehet mindegy, hogyan nőnek bele a felnövő fiatalok ebbe a nagy Ígéretet harsogó életbe. Nagyon nagy ezért a felelősség! KOLOZSVÁRI JÓZSEF tizenháromholdas középparasztékhoz tér be a tanító. Amint Szombati Károly igazgatónak mondta eljövetelkor: a Józsi miatt. Mert úgy van az, hogy Kolozsváriiknál ikergyermekek vannak: az ifjabb József és Erzsébet. így. Egy fiú, egy leány. És mindketten hatodikosok. S amíg Erzsiké kitűnő tanuló, Józsi hanyag. A kutya ugatva szalad fel az udvar végéből, a szalma mellől, de mire. a tornáchoz ér nagy morogva, — átérezve, hogy hiba esett az éberségén —, akkorára a tanító nyugodtan teheti be maga után a pitvarajtói. BENN csak a két iskolás van: Erzsiké könyvvel a kezében ül a spór mellett, Józsi pedig az ablakban könyököl. Mindketten megszeppennek egy kicsit, ahogy meglátják tanítójukat. De az bizalommal mosolyog rájuk és azt kérdezf: „Hol vannak a szüléitek? Vagy talán nincsenek itthon?“ „Itthon vannak azok“ — mondják Erzsikéék szinte egyszerre és a Józsi már szalad is kifelé. — Jónapot kívánok! — köszön Kolozsvári József, a házigazda, amint belép, mögötte Jóskával. Mert hiába, csak régi dolog az, hogy az apát inkább a fiúgyermek, az anyát pedig a leányok tudják, hol, merre jár. — Kinn voltam az istállóban... Annyi dolog akad már ilyenkor ... minden percben van mit tenni. — S azt már csak úgy kézfogás közben, nevetve mondja, mint aki kedvelve szereti az érkező vendéget: — Tessék csak helyet foglalni minálunk. — Van. Van bizony mit tenni, ' — mondja a tanító s leül az asz- ' tál mellé egy karosszékre. — Mert olyan ám az élet, amilyenné tesszük. Ha jól dolgozunk, jól tanulunk, csakis a magunk jobblétét segítjük elő ezzel. Igaz-e, Jóska? Jóska az előbb vastagon kent ; lekvároskenyeret evett és most, ahogy elmosolyogja magát, elö- feketélnek egészséges fogai. Tekintetét azonban lesüti, amikor az a tanítójának tisztafényű tekintetével találkozik. Es olyan ez, mint mikor a száj beszél, de a szem nem tudja elrejteni a szégyenkezést. — Igaz. tanítóbácsi. ÉSZRE SE VETTEK, amikor Erzsiké kiment, hogy hazahívja édesanyját a szomszédból. Hadd hallja csak, milyen tanuló ő, mert most: „Tessék hazajönr i édesanyám, nálunk van a tanítóbácsi.“ És valósággal rózsák nyílnak az Erzsiké arcán, amikor édesanyjával visszatér. — Jónapot kívánok ... Vagy talán estét is lehetne már köszönni? — s ide belenevet egy kicsit Kolozsváriné. Mert valóban: kinn szürke szárnyát teregetni kezdi a tavaszi délután. — Jaj, milyen jó, hogy el tetszett jönni hozzánk,- mert nem mindig tudok elmenni a szülői értekezletre. Pedig tudom, hogy kellene ... Hogy tanul mostanában ez a mi két gyermekünk? . De úgy tessék mondani, ahogy van. hadd szégyeljék meg itt magukat a szüleik előtt, ha rossz tanulók. i A TANÍTÓ mosolyog, az apa is, az anya is, meg Erzsiké is, csak Józsi könyököl szótlan-szomorká- san, lesütött szemmel az asztalnál. — Igen, azért, jöttem, hogy meglátogassam magukat és elbeszélgessünk a gyerekek tanulásáról. — Ez jó ... — Már előbb is elvártuk volna... — ... Szóval, Erzsikének igazán nincs mit szégyenkeznie. Az osztály legjobb tanulói közt van. Csakhogy — itt kicsit megemeli a hangját a tanító — Jóskánál nincs minden rendben. Mert számtanból elég jó ő is, legutóbb négyesre felelt, hanem egyéb tárgyból aztán gyenge. Komolyan ] gyenge. Pedig nagy kár lenne érte, ha megbukna. Olyan derék, életrevaló fiúnak látszik. — Pedig tanulgat ő is, — mondja Kolozsváriné. — De úgy estére, amikor sötétedni kezd, hiába nézi a könyvet, elalszik mellette. — Mér alszik el? Ne mentegesd csak, — vág a felesége szavába Kolozsvári József. — Bezzeg nem alszik, ha traktor vagy vontató pöfög az utcán. Akkor tud fülelni. Akkor mindjárt az ablakban terem. Meg hajrá, ki az utcára, felkapaszkodni a vontató hátuljára ... — Nem is arra mondom. Nem j mentegetem én, de láthatod, hogy estére mindig elalszik, nem úgy, mint Erzsiké, aki nem fekszik addig le, amíg meg nem tanulta a leckét. — ÉPPEN EZ AZ, ami miatt én jöttem, hogy megbeszéljük a gyerekek tanulási módját. En azt javasolnám, hogy ne késöestére hagyja Jóska a tanulást, hanem van neki ideje erre délután, meg vacsora előtt. Szóval azt kell meglátnunk, hogy van-e valami rendszeresség a gyerekek tanulásában. Mert ha ez nincs meg, azl a szülőknek és nekünk, pedagógusoknak kell meglátnunk. Egyébként — fordul Józsi felé a tanító — majdnem az egész délutánt itthon töltik és így van éppen elég idő a tanulásra. Mert ha Erzsiké meg tudja tanulni a leckét, és nem is akárhogy, hanem kitűnően, akkor te is meg tudod, ha akarat van benned. Ha azt akarod, hogy ember legyen belőled. Olyan, mint szüleid, akiknek tisztességük, becsületük van mindenki előtt. Vagy lehagynak a többiek, még Erzsiké is, aki, nézd csak, hogy mosolyog most is. ERZSIKÉ valóban mosolyog, ahogy áll szöszke hajával, csillogó orcával anyja mellett. Az apa pedig úgy indítja el erre á beszédjét, hogy kicsit mélyről szedegeti elő a szavakat: — Amikor én iskolába jártam és alig lehettem annyi idős, mint most a Józsi, ilyenkortól kezdve késő őszig minden délután kimentem még apámék után a mezőre is, aztán velük dolgoztam késő estig. Pedig alig bírtam még el a kapát. Volt egy néhány hold földünk, abból kellett megélnünk. De teremhetett az akármennyit, soha nem volt elég. Éppen csak, hogy másra nem szorultunk. Nem is lehetett akkor mást tenni a paraszt gyermeknek, mint elbújni a ránövő nehéz munkákban. Most más a helyzet. En j nem szorítom erre sem Erzsikét, sem a Józsit, hogy utánunk járjanak a mezőre. Elvégezzük mi az ottani munkát feleségemmel együtt. Az őszön is úgy igyekeztem, hogy hat hold kenyérnek- valót vetettem el. Most meg a héten elvetem a csillagfürtöt, azután a napraforgót, krumplit, mindent, ahogy sorjában következik. Idejében... őelőttük másképpen áll az élet, mint annakidején a magamfajta gyermekek előtt. Mert hiszen ki is lehetett itten valaki abban a másik világban a parasztemberek gyermekeiből? Most meg úgy hallom, többen, mint harmincán járnak felső iskolákba Mátészalkán, Kisvárdán, Nyíregyházán ... Erzsiké is fog járni, ha odakerül a sorja. Csak nem akarja megmondani a kis bimbócskám: mi szeretne lenni, he-he-he, — kacag így bele beszéde végibe Kolozsvári József. Ez így van és úgy lesz! Hanem az ifjabb Kolozsvári? MÍG APJA BESZÉLT, félrehúzódott az asztaltól s leült az egyik székre. De úgy, mint egy idős, öregember. Csendes, lassú mozdulatokkal, ami sehogyse illik össze egy tizenkétéves, vidám, életet feszítő fiú mozdulataival. Mert: „Miért beszél úgy édesapám az Erzsiről, engem meg nem is említ!?“ — Igen, jól mondja Kolozsvári bácsi. Mit is szólnának az emberek magukról, ha úgy hanyagolnák el a dolgukat, ahogy az utóbbi időben Jóska a tanulást? — Könnyen vette mostanában... — Várjál csak, anyjuk, ne szépítsd megint a dolgot. Ennek is mi vagyunk az oka. ö pedig — int a fejével Józsira — hallhatja, mint esik róla a szó. Mert én csak azt mondhatom neki is: nem bánom, akár földművesnek marad, akár traktorista lesz, — ez a szive dolga, — annyit azonban mondok neki, hogy a tudást soha nem tudja megvenni sem a boltban, sem a patikában. Az pedig úgy jó, minél több van az emberben belőle. AMIKOR Ignácz Gyula, a fiatal tanító elköszön Kolozsvári Jó- zseféktől, mindenkivel kezet fog kedvesen, mosolyogva. S ahogy a Józsi kicsi, még vékony ujjú kezét a markába veszi, tisztán látja az esti homályban, hogy annak csillog a szeme és visszamosolyog reá. Egy ilyen nevetés, egy ilyen mosoly pedig nagyon sokat ér, nagyon sokat tud adni egy igazi pedagógusnak. ASZTALOS BÁLINT. .\ t . 4.
