Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)
1954-03-26 / 72. szám
ÉP LAP iyo4 MaK^ ILS 2(j, Ptitfs . A KONGRESSZUSI VERSENY HÍREI A nyíregyházi lextiirahtár- épithezésnél a segétimkás- brrfátíok is versenyeznek A 6t/2. Építőipari Vállalat vezetősége egyre nagyobb gondot fordít a munkaversenyre, a sztahanovisták számának növelésére. A vállalat munkahelyei közül kiemelkedik ' a nyíregyházi textilraktár-építkezésnél dolgozók jó munkája, áhol megfelelő műszaki segítséggel,' sztahanovista munka- módszerekkel dolgoznak. Mint ismeretes, ennél az építkezésnél dolgozik Jámbrik János sztahanovista kőnlűves brigádja, aki a Makszimenko gyorsfalazással 200 százalékon felüli teljesítményeket cr cl. A brigád jó munkájának hírneve, valamint a brigád keresetének növekedése, az építkezésnél dolgozó többi brigádot is jobb munkára serkentette. Többek között Nagy Pál segédmunkás brigádja és Vágó Júlia segédmunkás brigádja is párosversenyre lépett. No,gy Pál brigádja már korábban 100 százalék felett téliesített, Vágó Júlia ifjúbrigádja ózonban csak ritka esetben tudott 100 százalékon felüli teljesítményt elérni. Az ifjú női brigád jobban megszervezte a munkát, a munkahelyen is pontosabban jelentek meg, jól kihasználták a munkaidőt, — egyszóval a nap minden percét munkával töltötték el. így a brigád teljesítménye 100—105 százalékról átlag 116 százalékra növekedett. Persze még mindig-nem sikerült elhagy- niok Nagy Pál segédmunkás brigádját, akik a munkában jártasabbak és tapasztaltabbak. Még í) százalék van a két brigád teljesítménye között. Azonban amilyen lelkesedéssel dolgoznak mostanában az ifik. van rá remény, hogy március végére még túl is szárnyalhatják Nagy Pál brigádjának teljesítményét. Különösen azóta versenyez nagy lelkesedéssel a két brigád, amióta az építésvezetőségtől megtudták, hogy 130 százalékot kell teljesíteniök, hogy elnyerjék a sztahanovista .címet. Sokkul nagyobb megbecsülést Tár Gélák László ifjú sztahanovista brigádja a vállalat vezetőitől • • üzemi faliújságok a kougresszusi verseny sikeréért Gélák László ifjú sztahanovista szerelőbrigádja a 6-os számú Mélyépítő Vállalat Vasgyár-utcai gépjavító üzemében dolgozik. A brigád sok szép eredményt ért már el a vállalatnál. Az üzem művezetői elismeréssel beszélnek az ifik lelkes munkájáról. Érthető is, hiszen a minőségi munkavégzés mellett már teljesítették kongresszusi felajánlásukat. Többek között kijavítottak egy víztartályt és egy Sihi-szivattyút, megcsináltak 2 vágóéit, 5 darab koksz-kosarat, valamint 8 betonkeverő gépen generál- javítást végeztek és terven felül beszerelték a munkásfürdőbe a vízvezetéket. A brigád rendszeresen 170—180 százalék között teljesít. — Egy éve lesz április 1-én, hogy megkapták a sztahanovistaoklevelet. Nemrég a városi DISz-bizottság átadta a brigádnak a ..megye legjobb DISz- brigád.ia“ feliratú vándorzászlót. A kongresszusi versenyben eddig hat újítási javaslatot adtak be a vállalathoz. Az újítások elkészítésé non Bmzsenyák művezető elvtárs patronálja az ifjú sztahanovistákat. F^yszóval iól dolgozik a brigád és megérdemelten őrzik a legjobb DTSz-brigád- nak szóló vándorzászlót. Hiba azonban, hogy a vállalat vezetősége nem törődik az ifjú sztahanovista-brigád eredményeinek értékelésével, nem törődik a brigád népszerűsítésével. Késnek a brigád újításainak elbírálásával, nem értékelik az ifik versenyét. (A brigád vezetője úgy tudja, már | befejezték 1954. évi tervüket.) Különös az is, hogy minden brigádnak jutott kongresszusi emléklap, csak éppen Gélák László brigádiáról feledkeztek el. S ami a legfájóbb a fiataloknak. hogy egy éve várják a kiérdemelt jó munkájuk után iáró sztahanovista jelvényt. Az üzemi párt- szervezet vezetősége, az üzemi szakszervezet és a vállalat felelős vezetői becsüljék meg jobban a Gélák-brigád lelkes munkáját és foglalkozzanak többet a brigáddal. Ha ezt megteszik, a megbecsülés nvomán a többi DISz-tagok is úiabb ifjúbrigádokat szervezve fognak harcolni a sztahanovista kitüntetésért. A Mezőgazdasági Géniavítn Vállalat doloszéi már 120.5 százalékra teljesítenék elsőnegyedévi tervüket Lapunk korábbi számaiban beszámoltunk arról, hogy a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói határidő előtt lendítették téli gépjavítási tervükét’. A munkasiker nagy lendületet adott a dolgozók kongr resszusi versenyének. — Március 24-én már 120.5 százalékra álltak a vállalat negyedévi tervteljesítésével. Terven felül eddig 15 erőgépet javítottak ki. A munkában kiváló teljesítményeket érnek el. Március 1-től 20-ig Tuba Ferenc esztergályos például a dinamóperselyek készítésével átlag 413 százalékot teljesített. A kongresszusi versenyben hét dolgozó 200 százalékon felüli teljesítményt, 35 dolgozó pedig 100 százalékon felüli teljesítményt ért el. Sztahó István sztahanovista hegesztő pl. 272 százalékot, Sütő Mihálu szerelő 225 százalékot. A kiváló eredményt elért dolgozók mellett azonban még mindig magas az üzemben a 100 százalék alatt teljesítő dolgozók száma. Az üzemi pártszervezet, a szakszervezettel egyetértésben elbeszélgetett az élenjáró dolgozókkal, akik az elbeszélgetés eredményeképpen a normán alul teljesítők patronálásárn tettek felajánlást. Az üzem dolgozói közös erővel harcolnak eredményeik továbbnöveléséért, az élüzemjel- vény visszaszerzéséért. A faliújság az alapszervezetek, a kis termelési egységek dolgozóinak sajtója, a helyi közvélemény, az alulról jövő bírálat és kezdeményezések szócsöve, a legszélesebb demokrácia kifejezője. A faliújságok elsőrendű feladata; mozgósítsanak a párt- és kormányhatározatok végrehajtására, a termelési tervek teljesítésére. E feladatának akkor felel meg a faliújság, ha a faliujságfelelős vagy a szerkesztőbizottság gondoskodik arról, hogy legalább lséthetenkint megjelenjen az új szám, ha cikkei rövidek és közérthetők. Foglalkozzon a faliújság időszerű, politikai és gazdasági kérdésekkel, a termelés kérdéseivel. A Szabolcs-Szatmármegyei Tatarozó és Építő Vállalat pártszervezete jó kezekre bízta a faliújság szerkesztését. Cikkei a legújabb és a dolgozókat érintő kérdésekkel foglalkoznak. Az új pártvezetőség megválasztása után Vízi Péter elvtárs írt cikket „Nagy feladat“ címmel. Az új vezetőség előtt álló feladatokat írja le ebben. „Az új vezetőségnek támaszkodni kell a műszaki vezetők, párttagok és pártonkívüli dolgozók széles tömegeire, figye- lembevéve kezdeményezéseiket. Tanítani a dolgozókat, de tanulni is tőlük, így válik a vezető jó vezetővé.“ Vízi elvtárs az új párt- vezetőség legfontosabb feladatának jelöli meg azt, hogy szüntelen tevékenykedjék a III. párt- kongresszus tiszteletére indult verseny sikeréért. Egy másik írásban Györfiné a tervkölcsön- sorsolásról ad hírt. Megtudjuk a cikkből, hogy a Tatarozó Vállalatnál április elsejével sorsolási tanácsadó bizottság lép működésbe, azzal a céllal, hogy tájékoztassa a nyérteseket. „A béke ügye" címmel Cseh Lászlóné külpolitikai szemlét közöl. „Puszta tények mutatják, — írja —, hogy amit a nyugati imperialisták európai biztonság megerősítésének neveznek, valójában durva fenyegetés a biztonság, a béke ellen, cinikus megcsúfolása a népek közötti béke és barátság gondolatának." Érdemes megemlíteni Gerzá- nics Miklós írását is. Leírja, milyen lendítő erőt jelent a szocializmus építésében a munkaverseny. Igv a III. pártkongresszus tiszteletére tett vállalások teljesítésének is óriási a jelentősége. —1 „Csakhogy a vállalatnál — írja Gerzánics elvtárs — elmaradtak a vállalások megtételében, pedig a dolgozók lelkesedése, párt iránti szeretete hatalmas tettekre lenne képes. Igen ám, de Véber főmérnök és Győri főkönyvelő szaktársak nem törődtek a verseny szervezésével. Legalább a hátralévő időkben segítsék dolgozóinkat ahhoz, hogy mi is méltó eredményekkel ünnepeljük pártunk III. kongresszusát." A 61/2. Építőipari Vállalat dolgozóinak faliújsága szép keretben szintén változatos cikkeket közöl. Ezek azonban időben lemaradtak egy hónapot. Kerül a dolgozók között jó rajzoló is, aki érdekes karikatúrával, rajzzal teszi még színesebbé a faliújságot. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat pártszervezete nem sokat törődik a faliújsággal. Nem volna miről írni? Van bizony, csakhogy megelégszenek a dicsőségtáblával. Felírják rá a napi eredményeket és ezzel kész is van. Mennyivel helyesebb lenne, ha arról írna a faliújságra cikket Glovács András elvtárs, milyen munkamódszerekkel éri el eszter- gályozásban a 262 százalékos teljesítményt. Abból szívesen tanulnának a fiatalok. Tamás József, aki csak 119 százalékot tudott elérni 23-án. De a jó szaktanácsot Salamon Anna gyalús is örömmel venné. Nem ok nélkül volt mindig rosszkedvű. 70—80 százalékot teljesített. Egy pár új fogást lesett el, idejét jobban beosztja, s most jobban megy a munka. 130 százalékot is elér. Persze, hogy vidámabban dolgozik. Vegyenek példát a gépjavítóbeliek a Tatarozó Vállalat dolgozóitól, tegyék élővé faliújságjukat, hogy szervezője, serkentője legyen a kongresszusi versenynek. HAMMEL JÓZSEF. A kölesei alma rövid története A MÜLT SZÁZAD végén Csengerből és más szamosmenti községekből minden tavasszal 'több szekér jelent meg a Tisza- háton. Gazdáik almát kínáltak árpáért, zabért, vagy egyéb terményért, sokszor lisztért. Kölesére is eljutottak az almaárusok. Csodálkozva látták, hogy tavaszival is milyen egészséges alma- hat hoznak a csengenek. Egy ideig az volt a felfogás, hogy a tiszaháti öntés-agyag talajok nem megfelelőek az almatermelésre. A telkek végében lévő néhány almafa azonban ezt az állí- 1ást megcáfolta. A fa szépen megnőtt, termés is sok mutatkozott mindig, csak a gondozás hiányában vagy lehullt, vagy férges lett. Rájöttek arra a kölesei parasztok, hogy lehetne ott almát termelni, csak gondozni kellene a fákat. Azonban csak addig jutottak: lehetne. A község lakóinak többsége uradalmi cseléd, zsellér volt, nagyrészének még saját telke sem volt. Az á néhány kispa- raszt, aki a négy-öt hold földecs- kéjén gazdálkodott, csak aggódott, csak óvatoskodott. Igaz is, ha megcsorbítja almásnak a földjét, kevés kenyérnekvalót vethet. Sok idő telik el, mire megnőnek a fák és ki tudja, akkor is adnak-e mások búzát, ■ lisztet almáért? .:: A kölcseiek akkor még nem tudták, hogy lesznek alma- kereskedők, akik helyükbe mennek az almáért és olyan pénzt adnak érte, amiért bőven vehetnek kenyérnekvalót. így csak a sóvárgás, az akarat maradt meg a kölesei parasztokban. Az almatermelés „meghonosítói“ így Medve Zoltán nyugalmazott főispán, földbirtokos és Kaufmann nagybérlő lettek. Nagyobb mértékben csak a huszas években bontakozott ki az uradalmakban is az almatermelés. A kölesei parasztok az első világháború után földosztást vártak — hiába. Huszonötén, hadirokkantak, hadviseltek igényeltek is földet, de ennek az lett a vége, hogy mind a huszonötöket csendőri megfigyelés alá helyezték. Azt a néppelérző gazdasági felügyelőt pedig, aki megírta a kölcseiek kérvényét, Medve Zoltán még a gyarmati járás területéről is kiűzette. Akik Medvééket nem akarták szolgálni, azoknak más nem maradt hátra, mint a kubikus talicskával barangolni, hátha akad valahol néhánvhónapos munka. Akik nem tudlak megválni a kölesei földtől, azok ültették az almafát, termelték a híres szatmári almát, a nagybérlők és a földbirtokosok hasznára. KLAPKA MIKLÓS 1927-ben 26 éves volt. Választani kellett neki is, hogy merre fordítsa élete rúdját, vándoroljon az országban, napszámosmunkával tengesse életét vagy a cselédigát húzza. A szíve a gyümölcstermeléshez húzott, beállt hát Med.ve „méltósá- gos úr“ gyümölcsösébe. Klapka Miklósnak olyan jól állt a kezében a metszőolló, úgy meg tudta figyelni a permetlevek összeállítását, hogy csakhamar önálló munkára osztották be. Klapka kitanulta a gyümölcskertészséget, így a Csenger vidékéről hozott kertésznek kitelt az esztendő és Miklós lett vezető kertész olcsó kommencióért. A harmincas években már Kölese, mint almatermő község szerepelt a köztudatban. Medve Zoltán birtokára többször jöttek pesti egyetemi tanárok tanulmányozni az almatermelést. Már vagy tíz éve lehetett Klapka Miklós kertész, amikor az egyik tanárnak megmondta: neki nem tetszik az a metszési mód, ami abban az időben szokásos volt. Az akkori szakemberek azt tartották, hogy almát csak az ágvégeken lehet termelni. Azon iparkodtak, hogy termőrügyek csak a peremen legyenek. így az ágak felkopaszodtak, kevés termőrügyet hoztak. Mivel a termés az ághegyen volt, ha nem támogatták alá az ágakat, a termés lehasogatta, a szél is sokkal köny- nyebben himbálta, sok volt a szélvert és hullott alma. A tanár azt mondta: „Maga csak egy kertész, ne szóljon bele a mások dolgába.“ Klapka Miklós nem nyugodott bele, hogy elutasították. Keresett a kertben egy eldugottabb részt, ahová a „méltóságos” barátai, a „pesti szakemberek” már nem jutottak el, és ott megpróbálta a maga kigondolta metszését, termőrügyeket nevelt a korona belsejében is. Ez azonban csak kísérlet maradhatott, hiszen ő csak kertész volt. AMIKOR lejárt Medvéék, Kaufmannék kora, két hold gyümölcsöst kapott Klapka Miklós is. Első igazi öröme akkor volt, amikor 1945 tavaszán a saját gyümölcsösébe indult metszeni, „ 1949-ben Kölesén is újat kezdtek néhányan, megalakult a Petőfi termelőcsoport. Klapka Miklós nem sokáig gondolkozott — belépett a csoportba. Úgy mondja, ide is a gyümölcs szeretete hozta. Szeretett volna újra nagy kertet kezelni, de most már szabadon, saját elképzelése szerint. Nem ment minden símán itt sem. Harmadéve aratáskor például egyedül maradt a nagy 20 holdas kertben. Aztán alig kezdték meg az aratást, megjelent a lisztharmat. Futott Klapka Miklós a mezőre, előadta panaszát az elnöknek. Szükség van a gyümölcstermelő brigádra, vagy legalább néhány emberre, különben oda a drága alma. Nem kapott segítséget, csak pár gúnyos szót: „Te vagy a kertész, verd le a lisztharmatot.” „Többet érne, ha te is jönnél aratni.” Nagyon rosszul érezte magát Klapka Miklós. Mondta is Tímár elvtársnak a párttitkárnak: „Holnap már nem jövök be dolgozni.” Ilyenkor Tímár elvtárs biztatta: „Aludj rá egyet Klapka elvtárs. Nélküled nem sokra megyünk. Vagy talán te itt tudnád hagyni a kertet?” Klapka Miklós aludt rá egyet és ilyenkor mindig azt álmodta reggelre, hogy vissza kell menni, nem hagyhatja a kertet, volt cselédtársait. Az meg külön örömére szolgált, hogy a párttitkár mellé állt és aratás időben is megkezdhették a permetezést. Tímár elvtárs és néhány 12-r-13 éves gyerek segített. A semmi-1 nél ez is több volt: megmentet-í ték az almát. Harminchárom forintot osztot-í tak készpénzben abban az esztendőben. A TERMELŐSZÖVETKEZET pártszervezetének tagsága Klapka Miklóst jó munkájáért felvet-i te tagjelöltnek. Ekkorra már Klapka Miklós nemcsak a gyümölcsöst, hanem a termelőszövetkezetet és az embereket is; nagyon szerette. Attól kezdve nem mondta már soha, hogy otthagyja a szövetkezetei. A múlt esztendőben rekord- termést értek el a Petőfi tsz. tagjai, holdanként 120 mázsa almát szüreteltek. Klapka Miklós megkapta a kiváló kértész jelvényt. Tizenegy vagon almát termeltek exportra, a tagoknak pedig munkaegységenként 3 kilót osztottak. Egyikük-másikuk 15—20 mázsa almát vitt haza zárszámadáskor. Nem véletlenül került bele a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozatba a kölesei Petőfi termelőszövetkezet neve. Hadd szolgáljon példaként az egész ország előtt a jó munka. A gyümölcstermelőbrigád Klapka Miklós vezetésével újabb sikerek eléréséért harcol. Klapka Miklós metszési módszere meg- gyezik a legújabb, Nagy Sándor- féle metszéssel. Az egész gyümölcsösüket így metszették meg, ezt a módszert tanulják a brigád fiatal tagjai, Nagy Bálint, Máté Géza, Décse Béla és a többi gyümölcstermelők. Cs. B.
