Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)
1954-03-21 / 68. szám
,\ t lJ L A 1J 190-1 MÁRCIUS 21, VASÁRNAP ft Tavaszi ruha szabásmintája (mcHböség 100 cm.) 34. Mellrész fele. 35. Szegély. 36. Hátrész fele. 37. Borítórész.. , 3S. Ujjak. ; 38. Ujj szegélye. 40. Alj-elülső. | 41. Alj-hátsó. Jó tanácsok Jobb harisnya, bal harisnya. Harisnyáink mindkét lábra egy tormán készülnek. Minthogy azonban a harisnya iülveezi a láb formáját-, nagyon ajánlatom, hogy mindig egyformán húzzuk lel, úgy, mint, először: az egyiket mindig a jobblábra, a mamikat mindig a •balra. így aztán a harisnya mosás in tán is nagyszerűen feszül a lábon. ■Ha azonban a harisnyát egyszer jobb máskor ball ábra húzzuk fel. nem lesz szén a láb. Sáros időben a harisnyát használat után azonnal ki kell mosni. A véletlen sárfoltok nagyon csúnyák cs gusztustalanok a harisnyán. Szú a bútorokban. Tömjük be népszerű ragasztóanyaggal a szúrágta lyukakat. Erre a célra az enyv is kitűnő. Kisebb lyukakat a népbe, vagy en.vvbe mártott ecsettel másoljuk be. RECEPTEK Sajtos burgonya. Vajjal kikent tűzálló tálba egy réteg karikára vágott lőtt burgonyát rakunk. Leöntjük elkevert tojássárgájával, amit reszelt rajttal, tejfellel, kevés sóval keverünk jól el. Rétegenként így lerakjuk a iburgOTV'-ít. mindig megöntözve tejfeles. «ajtós tojással, 20 nercig sütőben ; ütjük, ' Ahnasaláta. Kell hozzá 2 dkg. raj. 4 dkg. cukor. 4 alma. Két deka vajat mrgíorró-sífcimk éa három-négy deka • -ikret egész világos sárgára megnirí- fEzalatt 4 »savanyítás almát meg3üIinSSS3S5S5BSBBBSB5SBS5SBSi hámozunk, a magházat kivesszük és gerezdekre vágjuk, a cukros vajba tesszük, egy-két kanál meleg vizet töltünk rá. nehogy az almák sötétek legyenek. Puhára pároljuk. Ha megpuhult, kiszedjük az almákat és piros oldalukkal felfelé fordítva, üvegtálra tesszük. A cukros vajhoz még egy kévéé vizet teszünk, jól el főzzük és az almákra, öntjük. Adhatjuk melegen. vagy hidegen pecsenye mellé, különösen szárnyashoz jó. S. Y -né. Már megint hol van? A legtöbb házban állandó ez a kérdés. Egyszer az édesanya keres egy fontos iratot, mondjuk éppen a bejelentőt, másszor az édesapa kulcsa „tűnt“ el, aztán a kislány babája nincs meg és így tovább. A feltétlenül szükséges tárgyak mindig akkor „vesznek" j el, amikor azokra a legnagyobb szükség van. Szinte „tipikus“ jelenség, és mintha ez ellen semmit sem lehetne tenni. Lázas keresés indul meg, mindenki a másikat okolja, hogy elhányta a keresett tárgyat és zsörtölödés, veszekedés a vége. Hol a kulcs? Hol a szemüveg? Megkezdődik a hajtóvadászat, amelyben aztán az egész ház résztvesz. Arról persze ne beszéljünk, hogy az ilyenek a rendetlenek seregéhez tartoznak, — csupán egy pillantás elegendő a földre s az ott heverő újság alatt gúnyosan csillog a keresett kulcs. A rendetlenül ledobott újság takarta el. Ú, a tárgyak szeszélyessége! Hogy lehetne ellene küzdeni? Mindennek legyen meg a maga helye! — Koncentráljuk gondolatunkat mindig arra, amit csinálunk. A háztartásban is öntudatosan dolgozzunk, ne pedig kapkodva. Ha főzés közben átvesszük a postát, ne tegyük le a konyhaszekrényre, mert onnan elkallódhat. Hagyjuk egy percre abba a főzést és 1 rendes helyére tegyük. Hová vezetne a hivatalokban és az üzletekben, ha ezt, vagy azt a dolgot nem tudnák megtalálni? A háziasszony tevékenysége sok körültekintést igényel. Minden munkához kettőzött figyelem szükséges, hogy a hús oda ne égjen, a fehérnemű meg na pörkölődjék, a gyerekek pedig ne üssék meg magukat. Ügy tegyünk el minden tárgyat, hogy azt meg is találhassuk. Minden kellemetlenségtől megóv bennünket a begyakorlott agyvelö és a kifejlődött rendszereiét. T-né. I elmeiteknek, úttörőknek A kocsisok meg a grófok Élt egyszer két komisz gróf. Mind a kettőre külön-külön nagyon haragudott a bérese, meri rosszul bántak velük. Node! Nem mertek gazdájuknak visszaütni, mert bezárták volna őket. A két kocsis-béres egyszer ösz- szctaláikozot.. Panaszkodtak egymásnak kérdezték egymástól: „Milyen a te gazdád?” Az egyik azt mondta, hogy rosszul bánik vele. Ráfelclt a másik: „— Az enyém is olyan! Hanem tudod mit? Verjük meg egymás gazdáját! Ha mindkettőnk a magáét veri meg, bezárnak bennünket! Majd ha egyszer kocsival megyünk egymásnak szemközt, te se térj ki, én se térek ki! Majd ösz- szeakaszkodunk, akkor csak jó) verj az én gazdám nyaka közé. fin meg a te gazdád nyaka közé verek! így nem csuknak be bennünket! Úgy is történt. Mikor egyszer szemközt mentek egymásnak, olyan büszkén hajtott egyik is, másik is, hogy egyik sem tért ki. A két gróí amúgyis haragudott egymásra. Ahogy összeakaszkodtak, mindjárt az egyik kocsis a másik grófjának a nyaka közé vágott, amaz pedig az ö gazdáját zuholta az ostorral. Azt mondta: „— Ha te ütöd az én gazdámat, én is ütöm a te gazdádat!” így aztán jól elverték egymás gazdáját. Mikor látták, hogy mostmár elég lesz a verést kiheverni, kitértek egymás elől. Elhajtott az egyik egy darabon. Azt mondta a gróf a kocsisának: — Ugye te jobban megverted? — Jobban én, mert nagyobbat sóztam a nyaka közé! — No ezért borravalót adok. A másik gróf is kérdezte: — Ugye te jobban megverted? — Jobban én, mert nagyobbakat ütöttem rá. — No ezért jó borravalót adok. Az is pénzt adott a kocsisának. Mikor a két kocsis találkozott, azt mondták egymásnak: — „No, ezeket jól megtanítottuk. Ráadásul még a tandijat is megfizették.” Rohodi úttörők a mezőgazdaság fejlesztéséért Mi, rohodi úttörők is hozzá akarunk járulni a nagyobb termés eléréséhez. Eddig már majdnem 3 mázsa fahamut gyűjtöttünk. Csapatunk legfiatalabb raja, az V. raj gyűjtött a legtöbbet, 397 kilót. Kosa Sándor- nénak azzal segítünk, hogy 940 négyszögöl földjét fahamuval fejtrágyázzuk. Elhatároztuk, hogy kísérleti kertet létesítünk, ahol saját magunk győződünk meg a műtrágyázás eredményeiről. Különböző növényeket termesztünk ebben a kertben, hogy már most szerezzünk tapasztalatokat a helyes növénytermesztésben. Az elmúlt évben 5000 darab facsemetét ültettünk és most is legalább eny- nyivel akarjuk községünket parkosítani. Az állattenyésztés fejlesztéséhez úgy járulunk hozzá, hogy vállaljuk a községi legelő gondozását. A káros növényeket állandóan irtani fogjuk és a vakondtúrásokat elegyengetjük. Legfontosabb, fogatunknak továbbra is a tanulást tartjuk és az elmúlt félévhez hasonlóan harcolunk a mulasztások ellen, a jobb tanulmányi eredményért. Csizmadia András csapattanácselnök. Zalai vendégek az aimatermelő Szabolcsban Nincs olyan ember az országiban, aki ne ismerné a Jonathán- cilmát. Piros színével, kellemes illatával, ízével mindenkit meghódít. Ebből az almából évenként sokszáz vagonnal szállítanak Sza- bolcs-Szatmár megyéből az ország, a világ különböző részeibe. Híressé vált a szabolcsi Jonathán! Idegen államok kereskedelmi szakemberei, akik Jonathán-ex- portunkat veszik át, sokszor megkérdezik: Milyen vidék az a Szabolcs? Ahogy elképzelik: kötött i ilaj, televénybén gazdag ősföld, amely kiaknázhatatlan mennyiségi tápanyagot tartalmaz. Ügy néznek a gyönyörű színű, karcolás-, hibamentes almára, mintha a mesebeli . csodahegy aranyalmája lenne vagónbarakva. Az országban azonban már nincs olyan ember, aki ne hallott .volna Szabolcs homokbuckáiról. Ezek a homokbuckák ércfé- nyűen csillogó szemcsékkel telítettel;. Tápanyagot nem sokat tartalmaznak, de vízát- ■ eresztőképességük annál nagyobb. Ezen silány homokon terem meg a világhírű Jona- than-alma. Ha beletekintünk a számok tükrébe, azt látjuk, hogy mező- gazdasági terményeink legnagyobb értéke. Az ország területén ebből az almafajtából hatmillió gyümölcsfa van. Ebből Szabolcs megyében közel egymillió hoz Vrmést évenként. Ha a termelési módot, a körülményeket, a terméseredményt nézzük, rájövünk, hogy az ország almatermelésének 60 százalékát, az export- termelésnek pedig 80 százalékát a szabolcsi futóhomok adja. Ez a futóhomok a legjobb körülmények között rozsból 800 kg-t, burgonyából negyven mázsát, kukoricából 24—25 mázsát teremhet meg kalasztrális holdanként. Előnyös a gyümölcstelepítés, mert a talajt megkötjük a gyümölcsfák gyökérzetével és jó 'Kezelés mellett, néhány év alatt könnyen el lehet érni a 100 mázsás átlagtermést katasztrális holdanként. Ka figyelembevesszük a különböző termények termelési árait cs összehasonlítást teszünk, akkor láthatjuk: a szabolcsi fu- tóhomok almája aranyvaluta. * Zalába is eljutott a szabolcsi almatermelés híre. Sokat gondolkoztak azon, hogyan lehetne megjavítani jófekvésű, jó talajadolt- ságú zalai területen is az alma- termelés eredményét. A zalame- gyei tanács mezőgazdasági osztálya megszervezett egy kirándulást Szaboics-Szatrnár gyümölcs- termelésének tanulmányozására. Eljöttek a zalamegyei termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások szakemberei és né- hányan, egyénileg dolgozó parasztok is, hogy lássák: milyen módszerekkel termelik Szabolcsban a futóhomok aranyát. * Először a mátészalkai „Zalka. Máté“ termelőszövetkezethez vezetett útjuk. Nagy Sándor, a szabolcs-szat- mármegyei tanács kertészeti előadója a gyümölcsös közepén állott egy szép, kifejlett, 10 éves Jonathán-alrnafa mellett. Metsző- ollóját forgatta ujjai között, várta a zalai kedves vendégeket. Ebben a gyümölcsösben már a második éve alkalmazzák az ő kitapasztalt módszerét. Nagy eredményekről beszélt, mielőtt a metszést megkezdte volna. Elmondotta, milyen harcot kellett vívnia, mikor Szabolcsba került, a felkopaszodott fák ter- mőrügyeinek újrakialakításáért. Attól félt, hogy úgy jár a szabolcsi Jonathán-almatermelés is, mint ennek a fajtának az őshazája, Kalifornia, ahol a lisztharmat, pajzstetű-fertőzés miatt kiirtottak minden fát. Nagy Sándor a mechanikai védekezésben látta a lisztharmat elleni védekezés eredményességét. A zalaiaknak elmagyarázta metszési módszerét, tapasztalatait, majd egy fához lépett és az oldalvezérek csúcsától kezdte el a metszést. Minden legkisebb egyéves vesszőt, termőrügyet, termőnyársat megnézett és a beteg, lisztharmattal fertőzötteket eltávolította. Az egészséges egyéves vesszőket a felső negyedében metszette vissza, hogy a következő nyáron erős növekedés ne legyen, hanem a levélrügyekből termőrügyek alakuljanak ki. Ugyanakkor gondoskodni keli az oldalvezérek szakszerű kineveléséről is. Lehetőleg azt a vezér- továbbnövekedési vesszőt hagyjuk meg, amelynek 45 fokos szöge van, vagy kialakítható ez a szög, és az ágak elhelyezkedése során nem kereszteződik más termőágakkal. Ezzel a módszerrel elpusztítjuk a lisztharmat áttelelő alakjait, a fa termőrügyeit pedig a kétéves vesszőkről az oldalvezérekre és az erősebb termőágakra szorítjuk be. Akármilyen nagy termés esetén könnyen elbírja a terhet a fa, a termőrügyek elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy valamennyi megkötött alma rendesen beérjen. Ellátogattak a zalai küldöttek a nyírmadai állami gazdaság ri- csikai üzemegységébe is, ahol már öt éve alkalmazzák ezt . a metszési pnódszert. A szakszerű kezelésről a fák tanúskodtak. A termő- rügyelc tömege szabályos elrendezésben, az oldalvezéreken és az erősebb termőágakon helyezkedik el. Lisztharmat-íertőzást, pajzste- tűt hírmondónak sem lehet találni. Tavaly ebben a gyümölcsösben 86 százalékos exporí-almatermés volt. Itt írtát’ kedvet. kaptak a zalai vendégek is a metszőollóhoz és a tanultakat megpróbálták alkalmazni a gyümölcsfákon a gyakorlatban. Elmondották, hogy náluk rövidcsapos-roetszést alkalmaznak. A fő- és oldalvezérekről minden kis hajtást levágnak, mert ,azt tartják, hogy úgy szép a fa. ha üveges, átlátszó a vázágá, csúnya az, ha vannak rajta kis termő-nyársak. A vezér- és termőágakról pedig azért vágják le a vízhajtásokat, az erős metszés következtében kiugró hajtásokat, hogy a fa levegőzzön. Azonban arra nem gondolnak, hogy a természet gondoskodott arról, hogy a növénynek megfelelő napfény és levegő jusson. A zalai küldöttség utolsó látogatása a sóstóhegyi „Vörös Csillag" termelőszövetkezetben volt. Itt a küldöttség tapasztalata még jobban gazdagodott. * Belső Imre, a zalai küldöttség vezetője foglalta össze a tapasztalatokat: — Most láttuk a helyes gyümölcstermesztést. Részben megismertük a szabolcsi jellegzetességeket, adottságokat, — mondotta Belső Imre. — A zalai éghajlat legalább olyan megfelelő, mint a szabolcsi. Mi valamennyien metszőollót fogunk a kezünkbe és tavasszal, ha többet nem, de néhány fát megmetszünk ezzel a szabolcsi módszerrel. Szeretnénk elmélyíteni a kapcsolatot Szabolcs és Zala között. Eljövünk még Szabolcsba. Eljövünk virágzás idején és szüretkor, hogy a gyümölcstermesztés technikájával jobban megismerkedjünk. A sóstóhegyi Vörös Csillag termelőszövetkezetbe pedig küldünk egy elvtársat, aki majd igyekszik elsajátítani a gyümölcstermelés gyakorlati tudományát. ÚJLAKI VILMOS.
