Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)

1954-03-21 / 68. szám

N t P L A f 195* MÁRCIUS 21, VASÁRNAP A Magyar Aépköztársaság kormányának nyilatkozata w A Magyar Népköztársaság kor­mánya az ország felszabadulása óta a magyar nép függetlenségé­nek és békés építő munkája ered­ményeinek megvédése érdekében következetesen támogatott minden olyan törekvést, amely a nemzet­közi együttműködés kiszélesíté­sére, a tartós béke biztosítására irányult. Ezért őszinte örömmel üdvözölte a Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak a ■nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok közötti vitás kérdé­seknek tárgyalások útján való rendezésére irányuló erőfeszíté­seit és mindent megtett az irány­ban, hogy erejéhez képest maga is hozzájáruljon a népek és ál­lamok közötti békés együttműkö­dés kibontakozásához. A Magyar Népköztársaság kor­mánya igen nagy jelentőséget tu­lajdonít a berlini értekezletnek, amely elősegítette számos nem- zeközi kérdés tisztázását, megmu­latta, hogy van lehetőség a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való békés rendezésére és utat nyitott az öt nagyhatalom képviselőinek és más államok képviselőivel együtt megtartandó tanácskozásához. A berlini értekezlet során azon­ban az is világossá vált, hogy az Egyesült Államok és nyomában Anglia és Franciaország kormá­nyai nem adták fel azt a tervü­ket, hogy megalakítsák egyes 'európai államok katonai csopor­tosulását, az úgynevezett „euró­pai védelmi közösséget”, amely­ben a főszerepet Nyugat-Német- terszóg fegyveres erőinek szánják. !Ez a terv, amelynek egyik íő- fcélja Nyugat-Németország felfegy­verzése, katonai támaszpont és ífelvonulási terület gyanánt való felhasználása, elkerülhetetlenül a német militarizmus feltámasztá­sához vezet és azt célozza, hogy a német imperializmus agresszív erői ismét vezető szerephez jussa­nak a békeszerető európai orszá­gok ellen irányuló újabb agresz- szív tervek megvalósításában. Az Egyesült Államok uralkodó körei azzal, hogy fokozott nyomást igyekeznek gyakorolni Nyugat- Európa országaira az „európai vé­delmi közösség”-ről szóló egyez­mény ratifikálása érdekében, a valóságban az európai béke és biztonság megszilárdításának alapvető érdekeivel helyezked­nek szembe. A békeszerető magyar nép, amely 400 éven keresztül idegen elnyomók megszállása alatt élt, s amelyre a német imperializmus egy emberöltő alatt kétízben zú­dította rá a háború borzalmait és pusztításait, Európa más népeivel együtt visszautasítja a német mi­litarizmus feltámasztását célzó terveket és kísérleteket, mert két világháború tapasztalatai alapján jól tudja, hogy a német milita­rizmus feltámasztása súlyosan ve­szélyezteti a magyar nép békés, építő munkájának eredményeit. A német militarizmus feltámasz­tása elválaszthatatlan Ausztria erőszakos bekebelezésének, az új Anschlussnak tervétől, amelynek megvalósulása esetén, — mint azt a magyar nép saját tapasztalatából tudja — Magyarország független­ségét és biztonságát a német mi­litarista agresszorolc részéről köz­vetlen veszély fenyegetné. Az „európai védelmi közösség” terve az európai államok egy cso­portjának Európa más országaival való szembeállítását jelenti, s ez­zel újabb pusztító háború kirob­bantásának veszélyét rejti magá­ban. A béke megőrzésének egyik legfontosabb feltétele Európa né­peinek békés célok érdekében való összefogása. A Magyar Nép- köztáx'saság kormánya ezért úgy véli, hogy valamennyi európai népnek, köztük a magyar népnek is, létérdeke egy olyan európai kollektív biztonsági rendszer lét­rehozása, amely az összes európai országokat magába foglalja és amelyben egyetlen állam sem foglal el uralkodó helyzetet. A berlini értekezleten a Szov­jetunió küldöttsége javaslatot tett „összeurópai kollektív biztonsági szerződés“ megkötésére. Ennek a szerződésnek célja, hogy vala­mennyi európai állam közös erő­feszítéssel biztositsa az európai népek békéjét és biztonságát, megakadályozzon minden agresz- sziót bármely európai állam ellen és elősegítse a nemzetközi együtt­működés fokozásét. A Magyar Népköztársaság kormánya meg van győződve arról, hogy a ber­lini értekezleten előterjesztett szovjet javaslat valóban biztosít­ja a kollektív biztonság európai rendszerének létrejöttét, azt, hogy az európai államok együttműköd­jenek az európai béke megbontá­sára irányuló kísérletek megaka­dályozásában, a béke megbontása esetén pedig megtegyék a szüksé­ges intézkedéseket az agresszoz visszaverésére. A Magyar Népköztársaság kor­mánya, amelynek számára az Egyesült Államok és más nyugati országok, a békeszerződés ellené­re, mindeddig nem tették lehető­vé, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében résztvegyen és ál­láspontját ott kifejthesse, aktív részese akar lenni a nemzetközi feszültség enyhítésére és a tartós béke biztosítására irányuló erőfe­szítéseknek és ezért csatlakozik a Szovjetuniónak a berlini értekez­leten az európai kollektív bizton­sági szerződés létrehozása tárgyá­ban előterjesztett javaslatához, amely a Magyar Népköztársaság számára is lehetővé tenné, hogy valamennyi — nagy és kis — európai állammal együtt mint egyenrangú fél, aktívan résztve­gyen a nemzetközi együttműködés fokozott kiépítésében. A Magyar Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy a Szovjetunió javaslata reális biztosítékot teremt a né­met militarizmus újjászületésével és bármilyen újabb agressziós kísérlettel szemben Európában, ami a magyar népnek létérdeke. A javaslat teljes összhangban van az ENSz. alapokmányának céljai­val és megfelel az európai népek, köztük a magyar nép legőszintébb vágyának, a világbéke megszilár­dítására irányuló törekvéseknek. Ezért a Magyar Népköztársaság kormányának szilárd meggyőző­dése, hogy a Szovjetunió javasla­ta alapján lehetőség van az ösz- szes európai országoknak a kol­lektív európai biztonság rendsze­rébe való bevonására. Tekintettel arra, hogy az euró­pai kollektív biztonságról szóló szerződés létrehozása nagymér­tékben elősegítené a széleskörű nemzetközi együttműködést, a tartós béke biztosításának ezt a legfontosabb alapfeltételét, a Ma­gyar Népköztársaság kormánya kijelenti, hogy részt kíván venni a kollektív európai biztonsági egyezményben. Már a tavaszi munkáknál is fontos a munka helyes megszervezése GERGELY 1UGORNY A felől Tiszaszalkára érve, amolyan kas­télyféle épületet pillanthatunk meg legelsőbben is balkézre. — Jobbra meg istálló és egyéb gaz­dasági épületek sorakoznak. Ha a tábla nem hirdetné, akkor is tudná azt még a gyermek is, hogy p Bajcsy-Zsilinszkyről elnevezett termelőszövetkezet tagjai itt a gazdák. 1949 óta ők a tulajdono­sok. Hogy azelőtt ki volt? Valami méltóságos ..; Eh! Ki kérdezi azt már.;. A „Bajcsy“ —- mert csak így nevezik röviden a‘faluban — év- ről-évre jobban bizonyítja, hogy jobb így, mint regen. Akkor csak néhány koldus cselédnek adott kenyeret a „méltó.:.“, az is pa­naszos volt. Ma pedig á 388 hold összterületű gazdaság több, mint G9 tsz-tagnak biztosít bőséges megélhetést. Lám, már a szakér­telem sem hiányzik a nagyüzem vezetéséhez: Danes János, az egy- ! őri szegényember, ebben a mi í j rendszerünkben megszerezte a Lgmagasabb elnökképző akadé­miát is. A „Bajcsy“ vezetés és m unkaszervezet dolgában egyike a járás legjobb tsz-einek. De a Ingok is mind lelkesebben és fé­rve! mezettebben végzik munká­sakat. Ez kitűnik a tavaszi mun- 1 ?k terén elért szép eredmé­nyeikből is. Persze, azért azt nem állíthat­juk, hogy hibája nincs. Van, nem Ss egy. De az a nagyon jó tulaj­donsága, hogy igyekszik megsza­badulni tőlük. S ez nem kicsi do­log! Érdemes követni e téren is a példáját. AZ ELMÚLT NAPOKBAN lá­togatóban voltunk náluk. Az el­nök elvtárs járási értekezleten volt, de Gulyás Péter párttitkár, Tóth Anna könyvelő, Balázsi Kál­mán növénytermelési brigádveze­tő és Lengyel István állattenyész­tési felelős mindent megmutoga­tott, felvilágosítottak való életük­ről. Igen sokat tanultam és ta­pasztaltam ott. Még jobban meg­erősödött bennem a? a tudat, hogy a közös gazdálkodás útja a legszebb és legjobb út a boldogu­láshoz. Nagyon tetszett például az a bosszúság, amely akkor tört ki a brigád vezető és munkacsapatve- zető elvtársakból, amikor a bri­gádtervek, kampánytervek és át­adási jegyzőkönyvek felöl érdek­lődtem. Sajnos, azt én sem tud­tam megmondani, hogy a nyom­dát, vagy a minisztériumot, vagy mást okoljanak-e jobban a nyom­tatványok hiánya miatt. Azt vi­szont tudtam és közöltem is ve­lük, hogy a járási tanácsra most érkeztek meg s már estére az el­nök elvtárs biztosan hozza magá­val. Persze, ez sovány vigasz volt, mert az ebből eredő tavaszi munkában esett hiányokat már nem tudjál: pótolni. A nyomtat­ványok hiánya miatt nem készít­hettek brigádtervet, nem bonthat­ták fel a területet munkacsapa­tokra és egyénekre, nincsen kam­pánytervük és jegyzőkönyvileg sem vehették át a területet, fel­szerelést. A tsz. tagságának zöme ennek ellenére is lelkesedik a terv meg­valósításáért. A cukorrépából pél­dául holdanként 280 mázsát ter­veztek. A növénytermelő brigád azonban 300 mázsát akar termel­ni. Az elnökükben bíznak, aki is­meri a legfejlettebb módszere­ket, majd megtanítja rá az illető munkacsapat tagjait. Van azon­ban egy olyan pontja is a terv­nek, amelynél — Gulyás Péter párttítkór szerint — a növényter­melő brigád tagjai kishitűek. — Gulyás elvtárs azt hozta fel a kishitűség igazolására, hogy bú­zából csak 8.5 mázsa átlagtermést tűztek ki. Pedig tavaly 11.65 má­zsa, azelőtti években 9—10 mázsa termett. Földjük elsősorban búza- talaj, az egész határban nekik volt a legmagasabb búzaátlaguk. Gulyás elvtárs bárkivel kész fo­gadni bármibe, hogy most is fe­lül lesz tíz mázsán, különösen a 40 kiló pétisó fejtrágya hatására. Még akkor is, ha a 40 kilóhoz kétség fér. Mert fér hozzá. A kétség oka a munkaszervezés fo­gyatékosságában rejlik. HOGYAN FOLYT a műtrá­gyaszórás? A 15 dolgozó (köztük 13 nő) egymás mellett haladva. — Hi történt Caracasban ? A caracasi pánamerikai kon­ferencia alapvető politikai ered­ménye máris eléggé világosan látható. Az amerikai diplomácia komoly vereséget szenvedett. A caracasi konferencia a pán- amerikanizmus történetében az első eset, amikor elvált az Egye­sült Államok és a latinamerikai országok politikai vonala. A konferencia szociális és gazdasági bizottsága nagy szavazattöbbség­gel úgy határozott: vitára bo­csátja Equadornak azt a javasla­tát, hogy, tekintettel az amerikai halászhajók partmenti kalózko­dásába, a jövő esztendőben hív­janak össze külön értekezletet, s ott tisztázzék a parti zátonyokra való jogot. A javaslat ellen egye­dül az Egyesült Államok szava­zott. Az Egyesült Államok küldött­sége a caracasi konferencián iparkodott elvonni a figyelmet a latinamerikai országok fő gazda­sági problémáiról. Ezért terjesz­tette elő úgynevezett „kommu- nistaellenes” határozattervezetét, amelynek szándékosan ködös és általános szövege mögött az Egyesült Államok vezető körei­nek az a szándéka bújik meg, hogy a latinamerikai országok képviselőinek aláírásaival ellátott okmánnyal a kezükben jogilag igazolhassák közvetlen beavatko­zásukat ezeknek az országoknak a belügyeibe. Guatemala képviselője meggyő­zően bizonyította be az /ameri­kai határozattervezetről, hogy az Egyesült Államok imperialistái a „nemzetközi kommunizmus ter­jeszkedése” elleni harc ürügyé­vel lehetőséget akarnak nyerni, hogy beavatkozzanak Guatemala és a többi latinamerikai ország belügyeibe. beavatkozzanak azért, hogy „erőszakkal elfojtsák az el­nyomott latinamerikai népek po­litikai és gazdasági szabadság- törekvéseit”. „Erélyesen tiltako­zunk az ellen, — jelentette ki a guatemalai képviselő, — hogy a mccarthyzmust a nemzetközi po­rondra tolják”. A latinamerikai országok köz­véleményének legszélesebb körei élénken helyeselték a guatemalai küldöttség állásfoglalását. A „New York Fost” című lap megálla­pítja: a hosszantartó taps, amely a guatemalai külügyminiszter be­szedőt jutalmazta a caracasi kon­ferencián, „baljóslatú ellentéte volt annak a sokat jelentő hall­gatásnak, amellyel Dulesnek a vörösök elleni tirádáit fogadták”. Jóllehet, a politikai és jogi bi­zottság az Egyesült Államok nyomására szótöbbséggel elfo­gadta az amerikai határozatter­vezetet, az Egyesült Államok sajtója kénytelen-kelletlen beis­meri, hogy Caracas nem hozott babérokat az amerikai diplomá­ciának. A „New York Post” la­konikusan, de kimerítően ebben foglalja össze az amerikai kül­döttségnek a konferencián elért eredményeit: „az eredmény: tel­jes csőd”. A lap azt írja, hogy „Dulles amcrikaellenes front csí­ráját hagyva maga után, távozik Caracasból. Semmiféle szóbeli győzelem nem takarhatja el azt a súlyos ideológiai vereséget, ame­lyet elszenvedtünk”. A caracasi konferencia fejleményei megmu­tatják, hogy az amerikai külpo­litika Latin-Amerikában éppúgy nem tarthatja magát, mint Európában és Ázsiában. Az Egye­sült Államok vezető körei nem akarnak számolni azzal, hogy igényeik „a világ vezetésére” ta- lajtalanok, hogy Latin-Amerika nem óhajt tovább az Egyesült Államok „hátsó udvara” lenni. A Magyar Rádió Nyíregyházi Siudiojánaj! limai műsora Március 21: Ünnepi összeállítás a Tanácsköztársaság 35. évfordu­lójára. — Zenei rejtvény. — A faluszínház műsora. — Sporthí­rek. — A tanácselnökhelyettes körülnéz c. riport. Március 22: Édes anyanyel­vűnk. — Hírek. — összeállítás a Világ Ifjúsági Hét alkalmából. — Ajándékműsor a tavaszi munká­ban élenjáróknak. bandában dolgozott. Ki-ki a váll­ravetett szórózsákból szórta a pétisót. A műtrágyás papírzsákok a tábla végén voltak elhelyezve, de nem pontos számítás alapján, hanem csak úgy gondolomra. — Ezért aztán mászkálni is kellett néha utána. Ezekből a zsákokból a megüresedett szórózsókokba me­gint csak találomra került a mű­trágya. Természetesen a földbe is. Az biztos, hogy géppel egész pontosan lehet szabályozni a mennyiséget. Kézzel pontatla­nabb. Éppen ezért kell a kézi munkát minél jobban megszer­vezni. De nemcsak a mennyiség­re kell itt vigyázni, hanem a mi­nőségre is, vagyis egyenletesen kell elszórni. Itt megint a gép az okosabb, de a szervezés sokat se­gít a kézi szóráson is. Végül a teljesítmény fokozását, a verseny- szellemet is lehetővé kell tenni: saját érdekünk a többtermelés, a premizálás, a nagyobb. részese­dés érdekében. Mindezeknek az elveknek az ér­vényesülése miatt helyesebb lett volna a dolgozókat előre kijelölt fogásokba állítani. A fogások nagyságát legegyszerűbben a mű­trágyával telt zsák súlya alapján állapíthatjuk meg. Például náluk egy holdra 40 kilót kellett kiszór­ni. Mivel egy zsákban 50 kiló pé­tisó van, egy és egynegyed hold­ra, vagyis 2000 négyszögölre ele­gendő. Tehát ilyen nagyságú fo­gásokat kellett volna előre kije­lölni cövekkel. vagy földkupacok­kal. Ilyen esetben a telt zsákokat pontosan meghatározott helye­ken rakhatjuk le a kocsiról. így a kiszórt műtrágya pontos meny- nyisége ellenőrizhető. (Pl. a zsák egyötöde 10 kg. = 400 G-ölre.) A dolgozók egyéni felelőssége és a versenyszellem is fokozható. A BANDÁZÁS ELVE érvé­nyesült a fogatos vetéseknél és a simítózásnál, sőt a gyümölcsfák metszésénél is. A fogatok sem a boronálásnál, sem a vetésnél nem külön fogásokban dolgoztak, ha­nem egymás után jártak. Pedig itt is nélkülözhetetlen a jó minő­ségű munka érdekében külön, a napi normának megfelelő nagy­ságú fogások kijelölése. A vetés­nél elkövetett hibát később kija­vítani már nem lehet és ez a kevesebb terméseredményben fog megmutatkozni. Két, vagy több vetőgépet sohasem tanácsos egy­másután járatni, mert bármi fennakadás áll elő az egyiknél, az összes többit visszatarthatja. Azonkívül eltűnik az egyéni fe­lelősség és nem mérhető az egyé­ni teljesítmény sem. Az egyenlős- diség élve érvényesülhet csak. Végül még azt kell hangsúlyoz­nunk, hogy a fogásokban végzett egyéni munka nem jelenti az egyénekre való tervfelbontást, amelyet a kapások esetében cél­szerű végrehajtani. A tiszaszalkai Baj'csy-Zsilinszky tsz. — bár a tagok lelkesedése folytán és a jó vezetés következ­tében igy is jó hírű — még jobb eredményeket érhetne el, ha sza­kítana a bandázás elvével és he­lyette az egyéni teljesítményű munkát vezetné be minél széle­sebb körben. r- Za. * jyjáiasioli időszerű irüipoliHkai g W kérdésekre. ___i

Next

/
Thumbnails
Contents