Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)

1954-03-19 / 66. szám

•> intPEAP 1954 MÁRCIUS 19, PÉNTEK Hozzászólások a mótiositoH szervezed szabályzat tervezetéhez Az alapszervi vezetők választása A nagykállói járási pártbizott­ság dolgozói közösen vitatták meg a párt módosított szervezeti sza­bályzatának tervezetét. Vala­mennyiünknek az a véleményünk, hogy a szervezeti szabályzatnak ilyenforma módosítása sok segít­séget fog adni a pártmunka meg­javításához, a pártszervek és párt- szervezetek megerősödéséhez, a párttagok aktivitásához. Néhá- nyan azonban nem értjük eléggé a 35. pont utolsó bekezdését: „Az alapszervezet a folyó munka inté­zésére évenként vezetőséget vá­laszt.“ Mi ebben azt a veszélyt látjuk, hogy a vezetőségi tagok, mire alaposan megismerkednének munkaterületükkel, s mire a párt­tagok is megismernék a vezetők munkáját, akkorra új vezetőket kell választani. Véleményünk sze­rint félő, hogy az egyébként ve­zetésre alkalmas párttagokat is leváltják, mert esetleg egy év alatt nem tudják eléggé bebizo­nyítani képességüket, nem tud­nak elég eredményt felmutatni. Véleményünk szerint ritkább idő­közönként kellene választani új vezetőket. KOVÁCS JÁNOS, a járási pártbizottság ágit. prop. titkára. A tömeg-kapcsolat megjavítása — a hivatali ügyintézés Örömmel olvastam a Magyar Dolgozók Pártja módosított szer­vezeti szabályzatának tervezetet, s helyeslem is azt. Különösen az ragadta meg figyelmemet, hogy a 3. rész c) pontja a párttagok köte­lességévé teszi: „erősítse állandóan a töme­gekhez fűződő kapcsolatait, mert pártunk ereje és legyőz­hetetlensége a dolgozó nép­hez fűződő eleven és elszakít­hatatlan kapcsolatában van. Szakadatlanul küzdjön a dol­gozók jogos igényeinek és szükségleteinek kielégítéséért.“ Az a véleményem, hogy a szer­vezeti szabályzat ezen része nagy segítségünkre lesz abban, hogy bővítsük tömegkapcsolatnnkat, s ebben a kommunista dolgozóink lesznek a példamutatók. Ha párt­tagjaink eddig is kötelességüknek tartották volna a dolgozók jogos igényeinek és panaszainak azon­nali orvoslását, nem lett volna szükség a panaszirodák felállítá­sára a megyei és járási tanácsok­nál. Remélem, hogy ezután el fog­juk érni, hogy minden párttag eleget tesz ezen kötelességének is, s példájuk nyomán a pártonkívüll dolgozók is fokozottabb gondot fordítanak a dolgozók jogos pa­naszainak orvoslására, s nem lesz jellemző a tanácsokra a bürokra­tikus ügyintézés. BÉKE ALBERT, a megyei tanács pártszerve­zetének titkára. A vezetők felelőssége Pártunk módosított szervezeti szabályzatának tervezete tanul­mányozásakor egy pont ragadta meg különösen figyelmemet. A 35. pont utolsó bekezdése ki­mondja: „Az alapszervezet a fo­lyó munka intézésére évenként vezetőséget választ.“ Azt hiszem, ez sok segítséget fog adni ahhoz, hogy a mi kerületi alapszerveze­tünknél is aktívabban résztvegye- nek a vezetőségi tagok a munká­ban. Eddig ugyanis úgy volt, hogy örömmel vették és Kitünte­tésnek érezték elvtársaink azt, hogy a pártszervezet vezetőségi tagjai között vannak. Azonoan úgy gondolták, hogy munkát csak a párttitkárnak kell végezni. Nem vettek részt aktívan a pártmunka végzésében, csupán akkor igyekez­tek jól dolgozni, amikor közel- gett az újjáválasztás ideje. Ügy gondolom, a szervezeti szabályzat tervezetének ez a pontja serken­tőleg fog hatni a különböző re­szortfelelősökre, s többet, jobban fognak dolgozni, hogy ismét, min­den újjáválasztásnál kiérdemel­jék a párttagok bizalmát. Magam is beleestem néha abba a hibába, hogy elhanyagoltam a pártmunka végzését. Ezután sok­kal nagyobb felelősséget érzek én is munkám iránt, s igyekezni fo­gok napról-napra jobban kiérde­melni a tagság bizalmát. KI,EIN JENŐ, a II. kér. pártszervezet vezetőségi tagja. Kérem a táppénzügyem sürgős elintézését“ 55 Én, mint a „Néplap“ egyik olvasója, kérem a következő elintézést: 1953 december 2—21-ig járó táppénzemet többszöri sürge­tésre sem kaptam meg. Az előző hónapokról csak úgy kaptam meg, hogy férjem személyesen ment érte. 1953 augusztus 26-tól december 21-ig voltam táppénzes beteg. Ez idő alatt legalább öt ajánlott- és expresszlevelet írtam, de még csak választ sem kaptam, hogy miért nem folyósítják a táp­pénzemet. Személyesen nem me­hettem érte, mivel tanítok, fér­jem pedig beteg. Ezév február 12-cn beküldtem egy embert, hogy érdeklődje meg: ml van már a táppénzemmel. Az SzTK-ban azonban nem adtak őszinte vá­laszt. Azt beszélték, hogy a régi helyünkre, — ahonnan áthelyez­tek, — oda küldték a táppénze­met. Nevetséges dolog az ilyen válasz, hiszen valamennyi ira­tainkon a mostani lakásunk helye van feltüntetve, nem pedig a régi. Arra vagyok kíváncsi, hogy mi­kor jut eszükbe, hogy nekem csa­ládom van, amelynek élni kell, szükségem van a pénzre?! Szabó B. Lajosné Nagyecsed. Miskolci és nyíregyházi művészek hangversenye Március 21-én, vasárnap este 8 órakor a József Attila kultúr- otthonban a miskolci és nyíregy­házi állami zeneiskolák művészta­nárai közös hangversenyt rendez­nek. Ez cserehangverseny: a nyír­egyházi zeneiskola tanárai már februárban voltak Miskolcon az ottani zeneiskolával közös hang­versenyen. Most adják vissza a lá­togatást a miskolciak. Mindkét iskola tanárai a legjobb, legművé­szibb számaikkal vesznek részt ezen a közös rendezvényen. Ének, hegedű, zongora, fuvola, gordonka és zenkari számok lesznek. így dolgozik Pa rag József termelési bizottsági tag Szamosszegen a ter­melési bizottságot válasz­tó gazdagyűlésen csak­nem valamennyi dolgo­zó paraszt megjelent. Mindenkinek volt vala­milyen felszólalása a je­löltekkel kapcsolatban. Volt, akit a burgonya- termelésben elért ered­ményeiért, másokat az állattenyésztési tapaszta­lataiért jelöltek. így ke­rült sor Parag József hatholdas dolgozó pa­raszt megválasztására is. Mindig jóhírnévnek ör­vendett falujában. Öröm­mel ad segítséget a hoz­zá tanácsért forduló tár­sainak. Amiitor megvá­lasztották, nagy megtisz­teltetésnek vette és azon töprengett: nogyan vi­szonozhatná társai bizal­mát. Tudta, hogy tőle, mint kommunista terme­lési bizottsági tagtól, so­kat várnak, rajta van a község szeme. A következő héten, szerdán este értekezle­tet tartott a termelési uizottság növénytermesz­tési szakbizottsága. Az ottlévők számos javasla­tot mondtak el. Parag József azzal kezdte el mondanivalóját, hogy a község legelője nem ki­elégítő a meglévő állat- állomány részére. Az utóbbi időben elhanya­golták kezelését. Java­solta, hogy tavasszal szórják le műtrágyával, egyengessék el a rajta lévő vakondtúrásokat, gödröket. Amikor pedig elérkezik az ideje, foga- solják meg. Mindezt kö­zösen végezzék el. A sza­kaszos legeltetés előnyé­ről is beszélt. Hiszen az idén különösen nagy szükség van a jó lege­lőre, mert a faluban szaporodni fog a jószág­állomány. Például tavaly Bodó Gusztáv 4 holdas dolgozó parasztnak sem volt tehene, ezévben pe­dig kettő fog tőle kijár­ni. így aztán a legelte­tési bizottság az elhang­zott javaslatok nyomán 30 mázsa műtrágyát ren­delt a legelőre. Parag József nem elé­gedett meg ennyivel. Jól emlékezett az 1942-es esztendőre. Átment a szomszédos Ilit község­be, ahonnan homokon termelt burgonyát cse­rélt szamosszegi fekete­földi burgonyáért. Két- mázsáravalót hozott, 400 ölbe vetette el. 60 mázsa termést hozott ez a kis darab föld. — persze a megfelelő ápolás mellett, — míg a szomszédos bur­gonyán, ugyanannyi te­rületen, 20 mázsa ter­mett. Javasolta a bizott­ságnak, hozzanak vető­burgonyát a homokos részről cserébe, több lesz a termés, könnyebb a sertésnevelés. Mindenki helyeselte javaslatát, hisz régen beszélnek már erről a faluban. A kalászosok termés­hozamának emeléséről sem feledkezett meg a növénytermelési szak­csoport. Arról beszélt társaival Parag elvtárs. hogy a gyengén telelt kalászosokra gyűjtsenek elegendő aprót ragyát a tél folyamán. Ö még a tél kezdetén gondolt erre és elegendő mennyisé­get gyűjtött össze veté­sére. Azóta mór sokan követték példáját, felül­trágyázták vetésüket. Helyesléssel fogadták a trágyalé összegyűjtésé­re és felhasználására vo­natkozó javasiatot. Ügy beszélték meg, hogy a községi tanács szerezzen be egy nagyobb űrmé­retű, utcai locsolásra már alkalmatlan lajtot, amellyel a község lege­lőjét, takarmányföldeket és vetéseket trágyalével lehetne öntözni. Sokáig lehetne még sorolni, amivel Parag elvtárs segíti a fiatal né­pi szerv munkáját. De arról sem feledkezik meg, hogy példát mutas­son a javasolt munkák elvégzésében. Gazdasági felszerelését még a tél folyamán kijavította, c-kéje, boronája indulás­ra kész, minden nap megnézi földjét: mikor lehet azon a munkákat megkezdeni. — N. T. — A SZATMÁRI 12 PONT ! Poros jegyzőkönyvek rojtosszé- ' lű, sárgult lapjait forgatván, a j szálkás betűk rámszegezett dárdái mögül a megélt történelem vonul felém a képzelet . tágas, sík me­zőin. S ahogyan dübörgése köze­ledik, a könyvek, a könyvtár, a környező jelen, halványodva távo­lodik. T átjuk az országgyűlési köve­^ teket vitatkozva a törvény- hatósági emberekkel. Miért az oly éles szóharc? Az úrbériségről fo­lyik a vita. A kormány alattomos utakon izgatni kezdi a vármegye kisnemességét a reformok ellen. Az izgatás mérgeslehelletű gyü­mölcseként megszületik a kon- i zervativizmus. S ezek az atyafiak, mint uszított ebek, rávetik magú­id kát a haladó, az ország szekerét a kátyúból kihúzni akaró haza­fiakra. Kölcseytől rossznéven veszik, hogy szót mer emelni az adózó nép, az úrbéri ügyek, az igazságszol­gáltatás meggyorsításának, a ma­gyar nyelv, a vallásszabadság ügye mellett. Barátját, báró Wesselényi Mik­lóst, kivel az eszmeharcok meze­jén oly hősiesen, vitézlően harcol­tak a bécsi füttyre táncoló lab- bancérzelműek ellen, — perbe­fogja a kormány az örök váltság tárgyában elmondott beszédéért. Egyvalaki akad az országban, ki védelmére kel, ki a vesztett ügy mellé áll: Kölcsey. A Janus-arcú szatmári nemes- | ség, egyfelől Bécs fele te­kintget, nemesi kiváltságainak megőrzését féltve, a másik, a jobbik fele előretekint s kezébe ragadja a lobogót, mert megérzi az idők szelében a forradalom kö­zeledtét. 1848, az új tavasz viharterhes felhőket korbácsol a szatmári ne­messég felé. A liberálisok ádáz politikai harcban áttörik a kon­zervatívok arcvonalát, s olyan fé­nyes fegyvertényt könyvelnek el, melyre egy egész ország felfigyel, s mely a 48-as politikai törekvé­sek egyik pillére lesz. „Vasmegye példájára, — úgy­mond — Szatmár vármegye is szükségesnek tartja, hogy ország- gyűlési választmányát állandósít­ja. Hogy így ne csupán egy-egy töredékmunkát végezzen az or­szággyűlés, hanem az egész tör­vénykönyvet, s ezzel együtt a nemzeti életet is szabadelvű irányban alakítsa át, különösen az ősiség eltörlése és az úrbéri terhek megváltása által. Meg kell ezt tenni már azért is, hogy egyes eszmék, melyek első pillanatra idegenszerűeknek, vagy éppen gyűlöleteseknek látszanak, a meg­beszélés által az elmékben las­sanként megtisztulva népszerűek­ké legyenek“ — hangzik el a 41-es szatmári közgyűlésen. így jön lét­re a szatmári 12 pont. TVfelyek ezek a pontok: 1. Az ősiség eltörlése. 2. A telek­könyvek behozatala és ezzel együtt a hitel emelése. 3. Az úr­béri terhek megváltása ... „Az úrbéri tartozások kényszerűen megváltásának eszközeiül az úr­béri birtokra alapuló bankjegyek szolgáljanak és ezek a jobbágyak évenkint fizetendő közadóból ré- szenkint vonassanak le.‘‘ 4. A nemtelenek (nem nemesek-nek) feltétlen birtoklási képessége ... „A nemtelenek ruháztassanak fel teljes szerezhetési és bírhatási joggal annál is inkább, minthogy Kálmán első könyvének 75. feje­zete és 1543—36. cikk szerint azj zal régenten is bírtak.“ 5. Ugyan­azok alkalmazhatósága bármely hivatalra ... „Az alkalmas nem­telenek alkalmaztassanak minden bár legfőbb hivatalra is.“ 6. A papság és az összes nemesség adózása a megyék szükségeire, az úgynevezett házi pénztárba. 7. A céh-intézmény és mindenféle egyedáruság eltörlése. Mindenki kötelessége, hogy útivámot fizes­sen. 8. Az iskolák szaporítása ... „A népnevelés végett mindenütt iskolák állíttassanak, az ezekre kívántaié költségek a szekuiari- zandó egyházi javakból pótoltas­sanak.“ 9. A cenzúra eltörlése. „A törvény szerint fennálló sajtó- szabadsággal ellenkező előző vizs­gálat töröltessék el.“ (Cenzúra.) 10. A városokban a jogok egyen­lő kiterjesztése minden egyes polgárra. 11. Az igazságszolgálta­tásnak a közigazgatástól való el­választása az egész vonalon. 12. Általános választójog a népkép­viselet behozatalával. A konzervatívok gyorsan há- tat fordítanak ennek a nagyszerű vívmánynak, megta­gadják a szatmári 12 pontot. 1841 december 6-án a közgyűlésre be- csődített kisnemesség jelszava: „nem fizetünk adót“. És meghoz­zák a szégyenletes, hírhedt hatá­rozatot, melyben a 12 pontról ho­zott határozatot semmisnek mond­ják. Elküldik az országgyűlésre Uray Bálintot, a konzervatívok egyik vezérét, azt gondolván, hogy az ország kerekét épp úgy vissza­felé lehet fordítani, mint ahogy ezt ők Szatmáron próbálgatták. Az országgyűlés megérdemelt fo­gadtatásban részesíti. Az ifjak ha­zaárulónak nyilvánítják s kard­jukkal verik rá a bérkocsi abla­kát. A szatmári 12 pont valósággá válásának napjaiban úgy emléke­zünk vissza az elmúlt időkre, hogy tisztelettel adózunk azoknak a tö­rekvéseknek, eszméknek, mely megszülte 1848 márciusát, a cso­dálatos tavaszt, a forradalmat, korunk megkezdőjét. (b. m.) Sikeres szereplés a néphadsereg nyíregyházi kultúrversenyén Régen ért olyan nagy öröm, mint az elmúlt vasárnap. Azt hiszem, nemcsak én mondhatom ezt el, hanem tánc-csopor­tunk minden egyes tagja, akik résztvet- tünk a néphadsereg vasárnapi kultúrver- senyén. A „Tyukodi csár- dás‘‘-sal léptünk fel. Nem volt könnyű a tánc lépéseit megta­nulni, kitartó, szívós munka kellett hozzá, hegy a tánc minden mozdulatát elsajátít­suk. Januártól tanul­tuk a táncot, a me­gyei tanácstól 8 leány és a néphadsereg 8 katonája. Egyre élén- kebbek voltak a tánc­próbák, ahogy közele­dett a verseny napja. Annyira megszoktuk, megszerettük a tánc­próbákat, hogy sehol sem éreztük jobban magunkat, mint itt. A nagy kedvvel, örömmel végzett munka nem maradt eredménytelenül. A versenybizottság leg­jobbnak értékelte tánc-csoportunk be­mutatóját. Az alaku­lat megkapta az elő­döntő vándorzászlaját és az értékes emlék­tárgyakat. A tánc­csoport leánytagjai jó munkájukért könyv- jutalomban részesül­tek. Pál Ferenc elv­társ, aki a táncot gyűjtötte és betaní­totta, külön dicsére­tet kapott. A tanulást ezután sem hagyjuk abba, sőt még nagyobb kedvvel folytatjuk. Legköze­lebb Debrecenben lé­pünk fel és mindent elkövetünk, hogy az országos döntőre is eljuthassunk. FARKAS ETELK/v. Ma INyíregyházán játszik a Faluszínház Az Állami Faluszínház ma este a József Attila kultúr- otthonban bemutatja Iszá.iev és Galics: „Nem magánügy” című hároml’elvonásos vígjátékát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents